Kik vagytok?

Magdi (45) és Dani (37), vidékről származó budapesti házaspár, ebben a hónapban ünnepeljük a 10. házassági évfordulónkat. 5 évet töltöttünk mesterséges megtermékenyítéssel; örökbefogadó szülőnek akkor jelentkeztünk, amikor már mindketten elengedtük a vér szerinti gyermek lehetőségét. 2018 márciusában került sor az első látogatásunkra a Tegyesz tanácsadónknál. A határozat szerint 0 és 3 éves kor közötti, bármilyen nemű gyermek nevelésére alkalmasak vagyunk, a pszichológusi javaslatban viszont szerepelt, hogy inkább kislányt szeretnénk, illetve 1-3 éves kort preferálunk, mert fontosnak tartottuk, hogy összebarátkozhassunk a leendő gyermekünkkel.

Miben vagytok mások, mint mások?

Képesek voltunk változni-változtatni annak érdekében, hogy boldog családunk legyen. Eredetileg testvérpárt szerettünk volna örökbe fogadni, de a Tegyesz munkatársai tanácsára úgy döntöttünk, először egy gyerek érkezzen. Az Ágacska Alapítvány örökbefogadásra felkészítő tanfolyama és egy baráti beszélgetés nélkül valószínűleg tettünk volna származási kikötést – ami a legrosszabb döntés lett volna részünkről. Megértettük, hogy nem félelmek befolyása alatt kell meghatároznunk, kire vágyunk, hiszen egy gyerek bőrszíntől és származástól függetlenül csupán egy gyerek.

Előzetesen azt gondoltuk, hogy az örökbefogadott gyerekeinkben hiába keressük majd a vonásainkat és mozdulatainkat. Mekkorát tévedtünk! 🙂

Ki érkezett?

Kiara messze túlszárnyalta az elképzeléseinket. Egészséges, kedves, okos, őszinte, örökmozgó, huncut, gyönyörű kreol bőrű kislány. Két és fél évesen érkezett szerető nevelőszülőktől, országos listáról (Hajdú-Bihar megye), titkos örökbefogadással.

Mennyit vártatok?

A Tegyeszhez való jelentkezéstől az aktabetekintésig kereken két évet vártunk. (Három hónappal korábban volt az első kiajánlásunk, de az akta alapján visszautasítottuk a megismerkedést. Ekkor ébredtünk rá, hogy a kiszámíthatatlan következmények miatt nehézséget okoz számunkra, ha a szülőanya drogot fogyasztott a terhesség alatt, ezért kértük a betegséglista módosítását.) A járványügyi korlátozások miatt 3 hónapot csúszott az első találkozásunk, mégis nagy lelki segítséget jelentett a „toporgásban”, hogy konkrét gyermekről ábrándozhattunk, ő pedig a lezárások alatt kertes házban élhetett a budapesti panel helyett.

Mennyit várt a gyerek?

Születése után a kórházból nevelőszülőkhöz került, ahol néhány alkalommal meglátogatták a vér szerinti szülei. Tavaly februárban választottak ki minket a számára, júniusban találkoztunk először és július 16-án vettük gondozásba. Az ölünkbe pottyant: egy évvel korábban vált örökbe adhatóvá, mégis mi voltunk az első házaspár, akinek kiajánlották (a megyében nem találtak érdeklődőt).

Miért pont ő?

Ahogy az egykori sláger mondja: nekünk találkozni kellett. A férjem beleszeretett a mosolyába, én „elvesztem a szemeiben”. Számunkra nagyon fontos a humor, a kislányunk pedig egy igazi bohóc, sokat nevetünk vele. A rokonok, barátok, kollégák és ismerősök körében igazi rajongótábora van a kisasszonynak.

Miért pont ti?

Nincs információnk arról, hogy mi alapján választottak minket a szüleinek, de nagyon szerencsések vagyunk a döntés miatt. Gyorsan összeszoktunk, mára teljesen összecsiszolódtunk és úgy érezzük, mintha mindig is együtt lettünk volna.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A rápillantás után felpörögnek az események: 2-3 hét alatt család születik, annak minden örömével és feladatával. Vértezzétek fel magatokat, az intenzív barátkozás egy jól kötődő gyerekkel igazi érzelmi hullámvasút.

A legnagyobb problémátok most:

A dackorszak. Vagyis nincs probléma, csak makacs emberek együttélése. 🙂

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Lehet, hogy a mi esetünk van a nagykönyvben megírva, mert a teljes folyamat zökkenőmentesen zajlott, minden résztvevő nagyon segítőkész és támogató volt: a Tegyesz és a gyámhivatal munkatársai, a nevelőszülők, a barátkozás idején a szállásadónk, hazaérkezve a védőnőnk.

Miről olvasnál szívesen?

Statisztikákról.