Többemberes gyerekek szülei – támogató csoport

Általános
Többemberes gyerekek szülei – támogató csoport

Már kétszer is elővettük a témát a Mindig figyelemre szomjazó gyerek netes rendezvényeken, és azt láttuk, nagyon sok örökbefogadó küzd azzal, hogy a gyerekének figyelemigénye kielégíthetetlen, semennyi törődés nem elég neki, ami a szülőt is megviseli. Ezért elindul egy

6 alkalmas zárt, támogató csoport kielégíthetetlenül figyelemre vágyó gyerekek szüleinek.

Mikor: kedden 19:30-22:00, első alkalom június 23-án, utolsó alkalom július 30-án.

Kivel: Sulyok Eszter pszichológus, szülő-csecsemő konzulens tartja, maga is örökbefogadó szülő. (Én a csoportban nem fogok részt venni, csak a hozzá kapcsolódó netes közösségben.)

Mennyiért: 38 ezer forint/fő, ha egy házaspár mindkét tagja részt vesz, akkor 48 ezer forint kettejüknek. 

Hol: a számítógép előtt, otthon, a Zoom program segítségével.

Kinek: azoknak az örökbefogadó szülőknek, akik küzdenek ezekkel a problémákkal:

  • a gyerek folyamatosan a középpontban akar lenni, nem lehet betölteni a figyelem iránti vágyát
  • nem játszik egyedül
  • nem tud várni
  • nem tud uralkodni az indulatain
  • nem lehet napirendet kialakítani vele
  • nem működnek nála a gyereknevelési könyvek, tanácsok
  • folyton beszél, kérdez, inkább rosszalkodik, csak foglalkozz vele
  • a szülő tehetetlennek és kimerültnek érzi magát.

Read the rest of this entry

Gyökérkeresők – dokumentumfilm Romániából örökbeadott magyar gyerekekről

Általános
Gyökérkeresők – dokumentumfilm Romániából örökbeadott magyar gyerekekről

Megjelent egy nagyon izgalmas magyar dokumentumfilm örökbefogadással kapcsolatban. Lukács Csaba Gyökérkeresők – ezredvégi emberkereskedelem című munkája Romániából Nyugatra örökbeadott magyar fiatalokról s azok visszatéréséről szól a születési családjukba. Romániában a rendszerváltás után tömegesen (évi több ezres számban) adtak örökbe külföldre az akkori rémes intézeti körülmények közül gyerekeket, nem egyszer korrupcióval gyorsítva az eljárást, vagy akár pénzért csikarva ki a szülők beleegyezését. A film több amerikai és briti fiatalt követ végig, akik 20-25 év után megkeresik az erdélyi magyar, jellemzően roma családjukat. Itt meg tudjátok nézni a teljes filmet, ajánlom. Lukács Csaba rendező válaszolt a film után felmerülő kérdéseimre.

Nagyon kevés jó magyar dokumentumfilm foglalkozik az örökbefogadással. Hogy találtál rá erre a témára? Te érintett vagy?

Én Romániában vagyok érintett, Székelyföldön születtem, és a kilencvenes évek elején még ott éltem, amikor hirtelen ránk szabadult a szabadság és vele együtt a visszaélések szinte korlátlan lehetősége is. Már akkor is sok örökbeadásos történetet és sok legendát hallottam, többek között szervkereskedőknek eladott gyerekekről – szerencsére utóbbira a kutatásaim során semmilyen bizonyítékot nem találtam.

A téma talált rám, nem én a témára – megkeresett az Írországban élő Ileana Cuniffe Baiescu (aki aztán szerepel is a filmben), hogy segítsek neki, mert elakadt a szülőkeresésekben. Észrevette, hogy a magyar régióból (Hargita-Kovászna-Maros megyék) örökbe adott, vagy Erdély más tájáról, de magyar hangzású névvel rendelkező családok esetében nem eredményesek a kutatásai. Neki addig már jó kapcsolatai alakultak ki országos lefedettségű romániai újságokkal, nagy nézettségű televíziócsatornákkal, de rájött, hogy Erdélyben párhuzamos társadalmak alakultak ki: a bukaresti sajtót nem követik a magyarok, inkább helyi vagy budapesti médiumokat figyelnek. Ezért keresett egy erdélyi gyökerű, de magyarországi újságírót, aki önkéntesként, ingyen segítene neki. Így kerültem képbe, Ileana rám bízta a magyar eseteket – először a keresésekben segítettem fordításokkal, Facebook-posztokkal, regionális magyar újságok megkeresésével, aztán sok fiatalnak segítettem tolmácsolni a vér szerinti szülőkkel való kapcsolatfelvétel után – előbb Skype-on, aztán ha úgy alakult és ellátogattak Romániába, a személyes találkozásokon is. Read the rest of this entry

Virtuális rendezvény, június 10.: Külföldre költözés gyerekkel

Általános

Nagyon sok családot, köztük örökbefogadókat is foglalkoztat, hogy rövidebb-hosszabb időre külföldre költözzenek. A következő virtuális Örökbe.hu találkozón arról fogunk beszélgetni, hogy hat ez a gyerekekre, az egész családra, mit tehet a szülő, hogy csökkentse a költözés sokkját, mire lehet számítani az első időben és később. Várok szeretettel mindenkit, aki külföldön él vagy élt gyerekkel, ezen gondolkodik, vagy egyszerűen csak érdekli a téma.

A beszélgetést vezeti Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája. Zsuzsa maga is külföldön él nem egészen egy éve, az első hónapok tapasztalatai a gyerekek beilleszkedéséről itt olvashatók.

Mikor: 2020. június 10-én szerdán 17:30-kor.

Belépődíj: nincs, de ha megteheted, támogass egy mozijegy árával. 

Hol: otthon, a gép előtt, a Zoom program segítségével. Read the rest of this entry

Csoport finisben lévőknek

Általános

Új, 4 alkalmas zárt csoportot indítok azoknak, akik vélhetően már az örökbefogadásra várakozás finisében vannak. Egy praktikus úticsomagot szeretnék nyújtani, ami segít felkészülni a következő időszak helyzeteire, teendőire, nehézségeire, hogy magabiztosan vágjatok neki az örökbefogadásnak.

Mikor: vasárnap 18-20 óra között, első alkalom június 14-én, utolsó alkalom július 5-én.

Most úgy néz ki, lesz egy keddi csoport is június 16-tól, vagy délelőtt, vagy 17 órától. Ha ez jó neked, jelentkezz!

Ki: Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája tartja, örökbefogadó szülő.

Hol: a számítógép előtt, otthon, a Zoom program segítségével.

Mennyiért: 25 ezer forint/fő, házaspároknak 30 ezer forint.

Kinek: azoknak, akik örökbefogadásra várakoznak, és úgy tudják, gondolják, érzik, vagy remélik, hogy a következő hónapokban sorra kerülhetnek. Például, mert

  • sok éve várakoznak
  • a paramétereik olyanok, hogy rövid várakozásra számíthatnak
  • a lista elején vannak, alacsony a sorszámuk
  • megismerkedtek egy krízisterhessel
  • már volt kiajánlásuk
  • szóba kerültek egy gyereknél
  • elkezdtek barátkozni, de ez a vírus miatt megszakadt.

Azaz, az örökbefogadás jó eséllyel közel van, a tanfolyam meg rég volt. Read the rest of this entry

Babaköszöntő 2020. május

Általános
Babaköszöntő 2020. május

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Kik vagytok?

40-es pár vagyunk, későn kerültünk össze, 16 éve vagyunk együtt. Lombikozni nem akartunk. A férjem fiatalabb, az ő életkora számított az örökbefogadásnál, ezért én „túlkoros” vagyok kicsit (47 évvel vagyok idősebb a kisfiamnál), ami némi lelki válságot okozott az elején, de már elmúlt. Az első találkozásunkkor azt mondta a férjem, hogy gyereket akar, ráadásul kettőt. Egyből megfogott ezzel. Ehhez képest sajnos elég sokat vártunk a gyermekünkre, de most látom, hogy komolyan gondolta – fáradhatatlan, boldog apuka.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak annyiban, ahogy eljutottunk az örökbefogadásig. Elég későn kezdtünk neki a folyamatnak, a férjem 4 évig hallani sem akart róla. Aztán egy távoli ismerős egyéves gyermekének hirtelen család kellett. A férjem is elsőre igent mondott. Sajnos az utolsó pillanatban a vér szerinti anya nem volt hajlandó lemondani a gyermekről, aki intézetbe került. Amikor a két hónapig húzódó, lelkileg nagyon megterhelő folyamat lezárult, azt mondta a férjem: jó, akkor fogadjunk örökbe, de csináljuk rendesen. Másnap jelentkeztünk a Tegyesznél.

Ki érkezett?

Márkó – országos listáról 2.5 éves, csodaszép, egészséges kisfiú. Gondozatlan terhességből, szenvedélybeteg, idős anya 7. gyermeke. Igazság szerint, az aktáját elolvasva lett volna okunk aggodalomra, de nem arra figyeltünk, csak a szívünkre, ami azonnal megdobbant, ahogy megláttuk a fotóját. Jól tettük: köszönő viszonyban sincs a hús-vér gyerek az aktában leírtakkal.

Mennyit vártatok? 

Szinte napra pontosan 4 évet vártunk. Én már lemondtam róla, hogy valaha sorra kerülünk. A nulladik hívás után sem hittem el, hogy minket választhatnak. A férjem azonban az első pillanattól biztos volt benne.

Mennyit várt a gyerek?  

Születése óta nevelőszülőnél élt. 2 éves korában vált örökbefogadhatóvá, nyáron. Minket decemberben hívtak. Érdekesség, hogy egy közösségi fórumon egy nevelőmama írt egy hozzászólást, hogy van nála egy édes kisgyerek, és nem érti, miért nem keresnek neki szülőket. Akartam neki írni, de végül nem tettem. Pedig a mi fiunkról volt szó, amikor már folyamatban volt az ügyünk, csak még nem tudtuk, hogy mi egymásra várunk.

Miért pont ő? 

Mert a sors így akarta. Sokszor elcsodálkozunk, hogy milyen pici apróságokban hasonlóak vagyunk vele, ezeket a team, aki a szülőket kereste neki, nem tudhatta.

A rápillantás alkalmával Márkó bekopogott az ajtón, bejött, kezet fogott a férjemmel, huncutul rám mosolygott és levett minket a lábunkról.

Miért pont ti?  

Azt mondták szerető, erős kezű, fáradhatatlan szülőkre van szüksége a mi kisfiunknak. Ketten együtt talán megfelelünk a kritériumnak. Nem tudjuk, miért mi, de nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy minket választottak a szüleinek.

A tanács, ami jól jött volna:

A gyerek nagyon apás beállítottságú volt eleve, könnyebben is kapcsolódott az apjához, nagyon nehezen birkóztam meg a kezdeti elutasítással. Utólag mondták, hogy az örökbefogadásnál az anyának nehezebb az átkötés, mert az anyát nehezebb lecserélni, hosszabb a folyamat. Ha ezt előre tudom, sok sírástól és önmarcangolástól menekültem volna meg.

A legnagyobb problémátok most:

Legnagyobb problémánk a karantén. Márkó eddig nagy kertes házban élt, sok gyerekkel, most pedig be van zárva egy kisebb lakásba, és nincsenek játszópajtások. Lenne mozgásigénye is, amit nem tud úgy kiélni, ebből akadnak kisebb problémák.

Másik gondunk szintén a vírushelyzethez kapcsolódik: nagyon nehézkes, szinte áll az ügyintézés, már több mint egy hónapja nem kaptuk meg a végleges határozatot, és fogalmunk sincs, mikor lesznek meg a papírok és tudjuk lezárni a hivatalos ügyintézést. Az ovi beiratkozásról például már le is csúsztunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nem hiszem, hogy létezik nagykönyv, szerintem minden történet egyedi. Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert mindenki, aki részt vett a folyamatban, mindkét Tegyesz-ügyintéző, a gyámügy, a nevelőanya, a gyerekorvos, de még az ismerkedési időszakban a szállásadónk is nagyon segítőkész volt. Sokat jelentett és jelent még a mai napig is az a maximális nyitottság, amivel az emberek fogadják az örökbefogadás tényét: rengeteg szeretet vesz minket körül. Azt hiszem, az van másképpen, hogy az örökbefogadás nem titkolnivaló, inkább szuperhősség az emberek szemében.

Miről olvasnál szívesen? 

Szívesen olvasnék egyedi történeteket, hogy másoknál miként mennek a dolgok. Szeretek példákat olvasni, hogy összehasonlíthassam, mi hol tartunk. A példákból tanulok.

Szívesen olvasom a Babaköszöntőt is, évekig reménykedtem, hogy egyszer mi is benne lehetünk. Köszönjük a lehetőséget. Read the rest of this entry

Könyvem: Akiknek két anyja van

Általános

Pár napja megjelent a könyvem, az örökbefogadásról szóló, Akiknek két anyja van című interjúkötet. A Facebookon már egy ideje adagoltam a híreket, most összeszedem a könyvvel kapcsolatos híreket.

Hat éve készültem rá, hogy könyvet is összeállítok az örökbefogadásról, eddig mindig halogattam, végül a Libri megkeresésére idén év elején gyorsan elkészült az anyag, nagyon jó együttműködés volt a szerkesztőkkel. Utána a tervezett tavaszi megjelenést a koronavírus miatt előbb őszre halasztották, majd az előrendelések szép számát látva mégis májusban kijöhetett a nyomdából a könyv. A megjelenés előtt egész a második helyig jutott a kötet a Bookline előjegyzési sikerlistán. Köszönöm minden kedves olvasónak, aki megrendelte, és természetesen az interjúalanyoknak és mindenki másnak, aki támogatott. A címet a férjem találta ki, de mélyen azonosulok vele.

A 300 oldalas kötet tartalmaz interjúkat az örökbefogadás minden érintettjével (örökbefogadók, örökbeadó szülők, örökbefogadottak, nevelőszülők, szakemberek), adok egy kis betekintést a saját családom életébe, a könyv negyedét pedig egy közérthető, az én ironikus stílusomat sem nélkülöző összefoglaló teszi ki, ami elmagyarázza, hogy is működik az örökbefogadás Magyarországon. Itt a blogon nyilván az örökbefogadásban érintettek olvasgatnak, de a könyvvel szeretnénk szélesebb közönséghez is elvinni a témát. Örökbefogadóknak is ajánlom, a blogon 550 poszt van már, nehéz eligazodni, de ezt a kötetet le lehet tenni az éjjeliszekrényre, és oda lehet adni a szomszédnak, a nagyapának, az óvónőnek, a barátoknak, hogy tisztázza a kérdéseiket.

A könyv online megrendelhető itt (és a Belelapozok gombbal egy kis részlet is látható): https://bookline.hu/product/home.action?_v=Martonffy_Zsuzsa_Akiknek_ket_anyja_van&type=22&id=318605

Természetesen a könyvesboltokban is kapható.

E-könyvben: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Martonffy_Zsuzsa_Akiknek_ket_anyja_van_&type=250&id=50747

Read the rest of this entry

Virtuális rendezvény, június 3.: A vér szerinti család megkeresése

Általános

Hogyan segítse az örökbefogadó szülő a gyereket a vér szerinti család megismerésében, megkeresésében? A régebben örökbefogadott felnőttek sokszor csak 40-50 éves korban, az örökbefogadó szülők halála után indítják el a származásuk felkutatását, nem akarván őket megbántani. Ma az örökbefogadók már tudják, hogy a gyereknek fontos a vér szerinti család ismerete, de nem mindig világos számukra, hogy támogassák ebben a gyereket.

Vendégünk Székely Zsuzsanna pszichológus lesz, aki 40 évet dolgozott a magyar gyerekvédelemben, alapítója és jelenleg elnöke a Mózeskosár Egyesületnek, a Felnőtt örökbefogadottak klubját vezetve már sok fiatal és felnőtt gyökérkeresését végigkísérte. Itt olvasható vele egy alapos interjú. Az egyesület tervez is később egy hosszabb szülőtréninget a témában.

A beszélgetésen ilyen témákkal fogunk foglalkozni: Read the rest of this entry

7 alkalmas csoport örökbefogadás előtt állóknak

Általános

Új! Új! Új! A virtuális rendezvények nagy sikerén felbuzdulva

7 alkalmas zárt támogató csoportot indítunk örökbefogadás előtt állóknak.

Mikor: csütörtökönként 17:30-19:30, első alkalom június 4.-én, utolsó alkalom július 16.-án

Kivel: Sulyok Eszter pszichológus, szülő-csecsemő konzulens és Mártonffy Zsuzsa, az Örökbe.hu blog gazdája tartják. Mindketten örökbefogadó szülők.

Kinek: azoknak, akik most várakoznak vagy fontolgatják az örökbefogadást – akár első, akár többedik gyerekre várnak. Legfeljebb 12 jelentkezőt fogadunk.

Mennyiért: 36 ezer forint/fő, ha egy házaspár mindkét tagja részt vesz, akkor 45 ezer forint kettejüknek. 

Hol: a számítógép előtt, otthon, a Zoom program segítségével.

Mi fog történni?

A csoportban segítünk átvészelni a sokszor nehéz várakozást, a befagyott időszakban is “melegen tartjuk” az örökbefogadás gondolatát, sorstársak között. Fogunk foglalkozni az alábbi kérdésekkel: Read the rest of this entry

Otthoni fejlesztés a karanténban

Általános

Rövid összefoglaló a május 13-i virtuális rendezvényről, a résztvevők beleegyezésével. Tóth Zsuzsa pszichopedagógus, a Bárányfelhő Fejlesztő és Terápiás Központ vezetője volt a vendégünk, az ő (és részben a jelenlevők) ötleteit, tanácsait gyűjtöttem össze, hogyan érdemes a gyerekkel foglalkozni a kényszerű otthonlét alatt.

Sok szülő megkérdezi: ha nem fejlesztjük, a gyerek vissza fog fejlődni a karantén alatt? NEM!

Krízis: A gyerekek ügyesen tudnak alkalmazkodni az új helyzethez, ha kapnak válaszokat. De nekik a változás mindig pillanatnyi megállással jár, és ez nekik is nehezebb időszak. Egy örökbefogadott gyerekben több a nyugtalanság, bizonytalanság, ő jobban tart az új dolgoktól, és fél, ha valami változik, akkor minden megváltozik, mert már volt ilyen élményük. Nekik több megnyugtatásra van szükségük a karantén alatt.

Napirend: akkor sikerül jó napirendet csinálni, ha nem a napirendet próbáljuk ráerőltetni az életünkre, hanem az életünket írjuk le a napirendbe. Legyen képes a napirend, kifüggesztve.

Dolgozni hagyni a szülőt: mi megtanítottuk a gyerekeknek, hogy figyelünk rájuk, de most derül ki, hogy kevésbé tudják, hogy ők is figyeljenek ránk. A karantén remek alkalom ennek megtanítására, ehhez egy dolog kell: kötélidegek. A gyerekek nagyon látványosan tudnak ettől unatkozni. Kis lépésekben kell haladni, például megegyezni barátokkal: “most úgy teszek, mintha felhívnálak, nem fogok tudni figyelni, de segíts, mert a gyereknek meg kell tanulnia, hogy hagyjon engem 2, 5, 10 percig telefonálni.” Mikor először kérünk a gyerektől öt perc időt, az végig azzal fog telni, hogy kérdezgeti: letelt már? Letelt már? És nem fog tudni a szülő két percet sem foglalkozni azzal, amivel szeretne. A gyerekek nem érzik az időt, ebben segíthet a külső segítség, például egy nagyméretű homokóra, vagy a mutatós óra, ha már ismerik ezt.

Unatkozás: Meg kell tanulni unatkozni a gyereknek. És az nem az unatkozás engedése, ha azt mondjuk: most legózzál egy kicsit, most nézzél mesekönyvet. Az unatkozás engedése ennyi: foglald el magad – és nincs ötletadás, onnantól ki kell bírni nekünk szülőknek azt az 5-10-20 percet, amíg látványosan szenved a gyerek, mert mi nem figyelünk rá. 24 perc utána a legkitartóbb gyerek is azt mondja, hogy ez annyira szörnyű, hogy muszáj elfoglalnom magam, és jönnek a legkreatívabb ötletek. Minden gyerek megtalálja azt a játékot, ami jobb a látványos szenvedésnél – ha a szülő kibírja.  Fel fogja magát találni, de addig idegesítő lesz. Rá kell tanítani, hogy bármennyire szenved, mi nem menekítjük ki ebből a frusztrációból.

Rosszalkodás, rombolás: ha lehet, ne a „ne csináld!” legyen a reakció. Ha rászólás helyett énekelünk, azzal is ki lehet zökkenteni. Érdemes csinálni egy listát, ami kinn lóg a falon, és azon vannak ötletek, amit lehet csinálni, és abból választhat, ha már ledobja a láncot az agya. Legyen egy része a háznak vagy a kertnek, ahol ő bármit megtehet az ott rendelkezésre álló tárgyakkal. Vagy ha olyan a gyerek, hogy merész ötletei vannak, akkor megtanítani, hogy mindig kérdezzen, mielőtt valamit csinál. A gyerekeknek kettő fontos: hogy kapjanak tőlünk figyelmet, és hogy kompetenciaérzésük legyen. Semmi nem drága, hogy ezt a kettőt elérjék, simán rárajzolnak alkoholos filccel a bőr ülőgarnitúrára, csak hogy a szülő megmutassa, hogy hatással vannak rá. És hiába vagyunk otthon, de ha dolgozunk, nem figyelünk a gyerekre. A gyerek nem érti, ha otthon vagy, mi más dolgod lehet. Ha figyelünk rájuk, megjutalmazódnak.  Mivel ad hoc adjuk a figyelmet, ők azt hiszik, hogy folyamatosan keresniük kell. Ha előre tudja, mikor számíthat rá, kevésbé fogja kiprovokálni. Jó ötlet akkor foglalkozni a gyerekkel, mikor a szülő jól van és türelmes, akkor „feltölteni”.

Fejlesztő hétköznapi tevékenységek

Finommotorika: Read the rest of this entry

Nem cserélek senkivel

Általános

Szubjektív visszatekintés utunkra az örökbefogadásig és azóta.

(mondatok)

2008. És nálatok baba? – érdeklődik egy ismerős. Válasz nélkül hagyom. Ködösíteni nem akarok, az igazat meg nincs kedvem elmesélni. Már egy éve gyereket szeretnénk a férjemmel, ami nagyon hosszú időnek tűnik. Végre megfogant a baba, de a második ultrahangvizsgálatra el is halt. Holnap megyek a kórházba. Elszomorodunk, de a hangulat inkább reménykedő, mert eszerint tudunk mi gyereket csinálni, legközelebb biztos sikerül.

2009. Minden rendben van a magzattal, anyuka! Ismét terhes vagyok, de ez a mondat egyszer sem hangzik el az orvosi vizsgálatokon, pedig nagyon szeretném. Először ikreket várok, de az egyik magzat hamar elhal, aztán gondok vannak a felszívódással, majd hol a magzatvíz túl sok, hol az AFP magas, minden vizsgálatról leforrázva kullogok haza. A gyereknek nagyon örülünk, a neme végig homályban marad, de lánynak érzem, s úgy képzelem, vidám, kiegyensúlyozott gyerek lesz, aki szeret hintázni. A terhességen jó lenne már túl lenni. Ez a vágyam gyorsan teljesül, a hetedik hónap végén nagy vérzés miatt idő előtt világra segítik a kislányomat.

Öröm és rémület jár át egyszerre – milyen kilátásai vannak egy másfél kilós bébinek, aki csak 30 hetet töltött az anyaméhben a javasolt 40-ből? Egy hónapot a kórházban marad a kicsi, és csupa jó hírt kapunk. Tudok örülni annak, hogy ma megint kicsit többet evett, hogy ma sem lett baja, hogy már kézbe vehetem. A tizedik napon a barátságtalan koraszülött-intenzív osztályról áthelyezik a sima koraszülöttosztályra, mint osztályelsőt. Napjaimat az alagsori tejkonyhán töltöm egy csapat félmeztelen nő között, akik tejet fejnek a babáiknak. Végre hazamegyünk, épp gyermeknapon. Szép időszak kezdődik, a lányom egyre nő és okosodik. Fejlesztésekre szükség van, csecsemőkorától nyolcéves koráig hordjuk, de a lényeg, hogy nagy baj nincs. A gyermek első szava egyévesen: hintapalinta.

2010. Ilyet még nem láttam – ezt sajnos a szülészorvosom mondja, mikor magamhoz térek a műtétből, és minden testrészemből csövek lógnak ki. Pedig ő már látott ezt-azt. Nem értük be egy gyerekkel, bátran nekifutottunk egy újabb terhességnek, ami megint kudarcosan végződött. Előbb egy repülőjáraton kezdtem elvetélni, ahol is egyedül utaztam a nyolchónapos lányommal, és nem is tudtam, hogy terhes vagyok. Ezt még kibírta a magzat, és pár héttel később kórházban adtam elő egy újabb életveszélyes vetélést, majdnem elvéreztem, az orvosok lélekjelenlétének köszönhetően sikerült valahogy megmenteni az életemet. Nem adom fe-he-hel – dudorászom az intenzív osztályon, mihelyst kihúzzák a csövet a számból. Belengetik, hogy kiveszik a méhemet, bennem teljes bizonyosság van, hogy akkor is lesz még gyerekünk, merthogy örökbe fogadunk. De aztán mégse veszik ki. Így további – utólag tekintve esélytelen – próbálkozásokra nyílik tér. Mi gyereket akarunk, még, ennyire könnyen nem fogjuk feladni. Ha az ember majdnem meghalt, az szemléletformáló trauma, de a sok gyerek utáni vágy ennél mélyebben gyökerezik, valahol a gyerekkor táján, ott, ahol az én sarjadt ki a földből. Mindenesetre a műtét után pár hónapig még csodálatosak a színek és a fények, de utána ugyanaz az ember leszek, aki előtte. Read the rest of this entry