Szeptemberi Örökbe.hu program: gyermekotthoni látogatás

Általános

Múltkor nagyon élvezték az olvasók a javítóintézetbe tett látogatást, és többen kérték, menjünk el más gyermekvédelmi intézménybe is. Most a Bolyai Gyermekotthonba kukkantunk be.

Mikor: 2018. szeptember 19-én szerdán reggel 9-kor találkozunk. A program kb. két órás. Kérlek, ne késsetek, hogy együtt tudjunk bemenni. Előbb elmenni lehet. Igen, munkanap.

Hol: a Bolyai Gyermekotthon előtt, Budapest, II. kerület, Bolyai u. 11. Térkép itt. A 91-es, 191-es, 291-es busz visz oda. A parkolás fizetős az utcában.

Mit: megtekintjük a gyermekotthon helyiségeit, és kérdéseinkre válaszol az igazgató és a szakmai vezető. A Rózsadomb lábánál levő, műemlék gyermekotthonban 30 gyerek él, 0-18 éves korig, három csoportban. A gyerekek iskolában, óvodában lesznek, velük nem fogunk találkozni, amúgy se szeretik őket látogatóknak kitenni. Legfeljebb 25 fő vehet részt a programon, a jelentkezési sorrend alapján, jelentkezni mailben lehet a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. (És ha valaki jelentkezett, de közbejött valami, az mondja le, hogy más mehessen helyette.) Ez felnőttprogram, gyerekfoglalkoztatásra nincs lehetőség, egyébként jöhet bárki, érintettségtől függetlenül.

Utána: ha van igény, beülhetünk valahova beszélgetni.

Várlak titeket szeretettel.

Októberben játszóházba megyünk.

Babaköszöntő, 2018. augusztus

Általános
Babaköszöntő, 2018. augusztus

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe kisgyereket. Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos a friss örökbefogadóknak (egy éven belül) a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. 

Kik vagytok? Szilvia/37/ és Zoltán/40/, Heves megyei pár, a Tisza-tó mellett élünk. 2008-ban ismerkedtünk meg, 4 éve vagyunk házasok. 10 év endometriózissal való küzdelem után, sok-sok műtéttel a hátunk mögött és 2 sikertelen lombikon túl döntöttünk az örökbefogadás mellett 2017 októberében. November végén az Ágacska Alapítványnál végeztük el a tanfolyamot. Terveink szerint a várakozási idő alatt is próbálkoztunk volna a lombikkal és már megvolt a következő időpont, amikor márciusban csörgött a telefon a jogerős határozat érkezésével egy napon.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintünk semmiben sem vagyunk mások. Ugyanúgy vágytunk gyermekre, mint bárki más. Ha mégis ki kell emelni valamit magunkról, akkor az, hogy nagyon sokat erősödött a kapcsolatunk a megpróbáltatások által.

Ki érkezett? Flóra a Tegyesz által, megyei listáról, titkos örökbefogadással érkezett hozzánk 3 napos egészséges újszülöttként. Különlegessége, hogy állítólag félig afroamerikai származású.

Mennyit vártatok? Tavaly októberben indultunk el ezen az úton és márciusban kaptuk kézhez a jogerős határozatot, de 20 perccel korábban már jött a telefon.

Mennyit várt a gyerek? 3 napot kellett várnia ránk. Másnap már anya és lánya együtt aludtak a kórházban. Apa a hosszú hétvége és a látogatási tilalom miatt csak 4 nappal később csatlakozhatott és vihette haza kis családját.

Miért pont ő? Hisszük, hogy ő Nekünk született. Szerintünk abszolút összeillünk, ugyanolyan vidám és bohókás, mint mi. A kérelemben nem tettünk sem nemi, sem származási kikötést és a betegségek többségére további tájékoztatást kértünk. Első kiajánlásunk volt és egy pillanatig sem haboztunk. Már akkor is teljesen elvarázsolt minket. (Le is mondtuk gyorsan a lombikos időpontunkat.)

Miért pont ti? Mert nem tettünk származási kitételt és vállaltuk azt a kockázatot, ami még 6 hétig várt ránk. Szerintünk nem is a Tegyesz választott ki minket, hanem Flóra.:-)

A tanács, ami jól jött volna utólag: A gyermekhez nem jár használati utasítás, de nem is kell. Ellenben a CSED ügyintézéshez jó lett volna, ha tudjuk, hogy nem kell várni 6 hétig, mert az addig is jár, de mi vártunk a végleges örökbefogadásra és az új születési anyakönyvre.

A legnagyobb problémátok most: Szerencsére nincs problémánk. Jól nevelget minket a lányunk! 🙂

Miről olvasnál szívesen? Testvérkérdésről, mert kacérkodunk a kistesó gondolatával. Read the rest of this entry

Az örökbefogadás és a jogi szabályozás

Általános

Ma azt járom körül, hogy követte Magyarországon az elmúlt két évtizedben az örökbefogadás törvényi háttere a valóságot és a szakmai ajánlásokat. Szokás mindennel elégedetlennek lenni, talán a blogon is hangsúlyosak a negatívumok, pedig az elmúlt húsz évben nagyon sok minden történt a szabályozásban, ami üdvös, s a gyerek vagy az örökbefogadók érdekét szolgálja.

Kiinduló helyzet: a hetvenes, nyolcvanas években nem volt egyöntetű az örökbefogadás szabályozása. Alkalmassági vizsgálat már létezett, de nem volt előírás, hogy mi alapján, így igen különbözőképpen zajlott az egyes megyékben, és nem a jelentkezéskor folytatták le, hanem amikor már megismerte a szülőjelölt a gyereket, netán már ki is helyezték hozzá. Az is nagyon ingadozott, mely gyereket lehet az állami gondozottak közül örökbe adni. Voltak olyan évek, mikor szülői hozzájárulás nélkül a soha nem látogatott gyerekeket sem adhatták végleges családba, és olyanok is, mikor a bekerült gyereket szülői hozzájárulás nélkül, vagy annak hatóság általi pótlásával is örökbe adhatták. A szülők több megyében, több intézetnél is jelentkezhettek, nem volt világos, melyik gyermek kihez kerül, s a törvény mindössze annyit kötött ki, hogy örökbefogadó nagykorú, cselekvőképes, a közügyektől és a szülői felügyelettől nem eltiltott személy lehet. A kilencvenes években ezt a rendszert a nyílt örökbefogadást közvetítő civil szervezetek megjelenése és a Czeizel-botrány állította kihívások elé, miközben hazánk elfogadta és az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amivel össze kellett hangolni a hazai gyermekvédelmet. Mindez az örökbefogadásra jelentkezők számának folyamatos növekedése, az örökbefogadások számának csökkenése, majd stagnálása mellett. Lássuk, hogy reagált minderre a szabályozás!

1995

  • Az örökbefogadást nem lehet engedélyezni, ha a gyerek érdekeivel ellentétes, a közérdeket sérti, vagy haszonszerzéssel jár a felek vagy a közreműködők számára.
  • Külföldre csak örökbefogadóhatóvá nyilvánított intézeti vagy állami nevelt gyereket lehet örökbe adni, és csak ha belföldön nem sikerült családot találni neki.

1997

Megjelent a Gyermekvédelmi törvény.

  • Kimondja, hogy csak az fogadhat örökbe, akinek erre személyisége és körülményei alkalmasak. Az örökbefogadók alkalmasságát a jelentkezéskor (és nem csak a tényleges örökbefogadáskor) kell vizsgálni. Jelentkezni a saját megyei/fővárosi területi gyermekvédelmi szolgálatnál kell, a határozatot a gyámhivatal adja ki. Egységessé váltak az alkalmasság feltételei.
  • Megjelent a felülvizsgálat lehetősége, ha valakit alkalmatlannak talált a gyámhivatal (azelőtt nem volt jogorvoslati lehetőség erre az esetre).
  • A Czeizel-ügy hatására megtiltották a külföldre történő nyílt örökbeadást, ezért nem fogadhatnak a nyílt örökbeadást közvetítő civil szervezetek külföldi állampolgárokat.
  • Kialakult a megye-ország-külföld preferenciasorrend, azaz egy gyereknek először a saját megyéjében, majd az egész országban, s csak utolsó esetben külföldön keresnek szülőket. Létrejött az ehhez szükséges nyilvántartás. (Előzőleg ez is kaotikus volt, a jelentkező a saját megyéjén kívül más megyéknél, sőt intézeteknél is kilincselhetett, ez innentől kizárta a protekció lehetőségét).
  • Egyértelművé tették az örökbefogadhatóvá nyilvánítás szabályait. Ha a szülő egy évig nem tart rendszeres kapcsolatot a gyerekével, és körülményeit sem változtatja meg, a gyereket örökbefogadhatóvá nyilvánítják.
  • Az örökbefogadott jogot kap származása megismerésére, a gyámhivatal segítségével megkeresheti vér szerinti szüleit.
  • A jelentkezéskor az örökbefogadóknak nyilatkoznia kell a gyermekre vonatkozó elképzelésükről, az alkalmasságot erre nézve állapítják meg, a határozatnak is tartalmaznia kell, milyen korú, egészségi állapotú gyermek örökbefogadására alkalmas az illető.

Örökbefogadásra várakozók száma: 989. Örökbefogadások száma: 911. Read the rest of this entry

A visszalépésekről

Általános

Magyarországon az újszülöttet örökbeadó szülőknek a gyerek hathetes koráig joga van visszavonni a nyilatkozatát. Azaz, ilyen esetekben előfordulhat, hogy az örökbefogadó már hazavitt egy kisbabát, majd pár hét múlva vissza kell adni őt. Titkos örökbefogadásnál már régebben fennállt a visszalépés jogi lehetősége, nyílt örökbefogadásnál 2014-ben vezették be. Az örökbefogadók nagy többsége újszülött babát szeretne, vagy ilyen korú gyermeket is szívesen elfogadna, ugyanakkor nagyon tartanak attól, hogy a szülőanya visszalép és elveszítik a babát. Ma a visszalépések jogi és gyakorlati oldalát mutatom be. Az adatok az Emberi Erőforrások Minisztériumától és a Központi Statisztikai Hivataltól származnak.

Mikor kérhetik vissza a gyereket? Ha hat hétnél fiatalabb újszülöttet

  • a vér szerinti szülei nyíltan adtak örökbe,
  • vagy titkosan adták örökbe,
  • vagy inkubátorba helyeztek – ez titkos örökbefogadáshoz való hozzájárulásnak minősül.

A visszalépés a gyerek 42 napos koráig lehetséges, függetlenül attól, mennyi idős volt az örökbeadásnál.

Nincs visszalépési lehetőség

  • hat hétnél idősebb gyerek örökbefogadásánál,
  • vagy ha ennél fiatalabb a baba, de nem a szülő hozzájárulásával adták örökbe (azaz a szülőknek megszüntették a jogait, az azonban a gyakorlatban nem zajlik le ilyen rövid idő alatt.)

Read the rest of this entry

Gyászhír

Általános

Tegnap éjjel elhunyt Mórucz Lajosné Gabika védőnő, a Gólyahír Egyesület alapítója és elnöke. A Gólyahír a legtöbb nyílt örökbefogadást intéző hazai civil szervezet, nemrég került családba a 900. baba rajtuk keresztül, sok olvasó is tőlük fogadott örökbe. Gabika országos hálózatot hozott létre védőnőkből, segítőkből, az egyesület az örökbeadásokon kívül támogatja a nehéz helyzetű anyákat, a terheseket krízislakásban helyezik el. Az örökbefogadó szülőkből összetartó közösséget kovácsolt, számos közösségi eseményt és szakmai konferenciát szervezett. Ő maga az utolsó percig fáradhatatlanul részt vett mindenben. 67 éves volt.

A vele készült 2014-es interjúm itt olvasható: https://orokbe.hu/2014/02/20/beszelgetes-morucz-lajosneval-1-resz/


Ebből egy idézet tőle:

Megyénként egy munkatársunk van, általában védőnők, és néhány pedagógus. Ha valamelyikük kikapcsolja a telefonját, akkor az enyémre fut be a hívás, hogy mindig elérhetőek legyünk a krízisterheseknek. Mindenki önkéntesként dolgozik, én is, egyedül az irodában van egy félállású alkalmazottunk. Az egyszázalékos felajánlásokból fedezzük a kiadásokat, és így nem kell bérre, járulékokra költeni. Ezt a munkát nem lehet megfizetni. Gyerekszeretetből dolgozunk. Volt, hogy éjjel kettőkor hívott egy anya, hogy ötperces fájásai vannak, és a szülei nem tudnak a terhességről, akkor azonnal meg kellett szervezni titokban a szülést. Ezt csak ingyen lehet csinálni.

Babaköszöntő 2018. július

Általános
Babaköszöntő 2018. július

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik egy éven belül fogadtak örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre.

Nicknév: Trinity

Kik vagytok? Vidéki városban élő, értelmiségi házaspár vagyunk. Mindkettőnknek volt egy korábbi sikertelen házassága, így viszonylag későn, a harmincas éveink elején találkoztunk egymással. Nyolc éve élünk együtt, hat éve vagyunk házasok. A megismerkedésünk után szinte azonnal szerettünk volna gyermeket. Végigmentünk a szokásos orvosi protokoll minden állomásán eredménytelenül. Felmerült mindkettőnkben az örökbefogadás gondolata. Úgy döntöttünk, hogy az esetleges sikeresség esetén is fenntartottuk volna a kérelmünket. Ezt a Tegyesz előtt sem titkoltuk és mivel rendben találták az ezzel kapcsolatos érzelmeinket, alkalmasnak minősítettek.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindketten buddhisták vagyunk, így talán máshogy látjuk a dolgokat, mint mások. A sikertelen beavatkozások persze minket is megráztak, de szinte rögtön folytattuk tovább az utunkat. Én nem terhességre vágytam önmagában, hanem gyermekre, anya szerettem volna lenni. A férjemmel tudtuk, hogy gyermekünkkel valamilyen úton egymásra találunk. A csoda megtörtént, most egy tüneményes kislány szüleivé váltunk. Nincs értelme marcangolni magunkat olyan dolgokért, amin nem változtathatunk és szorongani az elérhetetlen vágyaink miatt. A kezeléseket, orvosi vizsgálatokat egy önismereti útnak tekintettük, ami még mélyebben összehozott minket és az egyébként is nagyon jó kapcsolatunkat szoros egységgé kovácsolta. Az örökbefogadásra mentálisan jobban készültünk. Sokszor beszéltünk az örökbefogadásról, meditáltunk rajta, utána olvastunk, hogy fel legyünk készülve, hogy szinte egyik-napról a másikra szülők leszünk. A kettesben töltött éveink alatt rengeteg programot is szerveztünk, sok új dolgot valósítottunk meg együtt.

Ki érkezett? A kislányunk, Alízka titkos örökbefogadással került hozzánk, megyei listán. Két és fél éves volt, amikor kiajánlották nekünk, rá másfél hónapra hoztuk haza. Rögtön tudtuk, hogy ő az, már az iratismertetésre úgy mentünk, hogy a férjem vett neki egy plüssállatkát, amivel a mai napig együtt alszik.

Öt hónapos kora óta nevelkedett a nevelőszülőknél. Minket arra készítettek fel a Tegyesz szakemberei, hogy a kislány vélhetően erősen kötődik a nevelőszülőhöz és család többi tagjához is, ezért valószínűleg nehezebb lesz a barátkozás és elválás, de a kislányunk bátor, okos, alkalmazkodó természete megkönnyítette a barátkozási szakaszt.

Első találkozáskor egy tündéri, bájos kislányt ismertünk meg. Bár akkor még csak „rápillantás” lett volna, hosszan játszottunk a szobájában, ahol „bemutatkozott” nekünk.  Nem is értettük, hogy miért akarnak gondolkozási időt adni, hiszen ő a kislányunk. Az első találkozáskor azt is éreztük, hogy ő is akarja, hogy mi legyünk a szülei. Így nem okozott gondot az a szakmai hiba, hogy a nevelőszülő úgy készítette fel a kislányt az első találkozásra, hogy anyukája és apukája érkezik hozzá.

A barátkozást megnehezítette, hogy a nevelőszülő lánya (aki segítőként volt megjelölve) erős érzelmi kötődése miatt időnként vélhetően szándékán kívül akadályozta az átgondozás sikerességét. Ez konfliktust is eredményezett és az örökbefogadási tanácsadónak is be kellett avatkoznia. Mi ezt a ragaszkodásuknak és szeretetüknek tudtuk be, illetve annak, hogy nem voltak felkészülve az elválásra. Szerencsére nem okozott nagy gondot a későbbiekben, és végül is mi „jól is jöttünk ki” a dologból, mivel a békés férjem a kicsi lánya érdekében kikelt magából és vitába bocsátkozott, amit a tanácsadónk büszkén emlegetett a pszichológusnak, gyámnak és gyámhivatalnak. Ezen túl a nevelőszülőknek nagyon hálásak vagyunk a gondoskodó, szeretetteljes nevelésért, ami miatt Alízka egészséges lelkületű, vidám kislány lett, csupa jó tulajdonságokkal.

Mennyit vártatok? Másfél évet vártunk rá. 2016 szeptemberében nyújtottuk be a kérelmet. Szerencsére kis megyében élünk, így viszonylag hamar, 2017 decemberében a 17. helyre kerültünk. Úgy gondoljuk, hogy előnyt jelentett, hogy nagyobb gyermeket is elfogadtunk, illetve nem volt akadály a koraszülöttség és kis súly, amivel a kislányunk született.

Mennyit várt a gyerek? Eleinte látogatták Alízkát, de aztán a találkozások elmaradtak, mert az életadónak 2017. évben újabb gyermeke született. 2018. március végén lett örökbeadható, nekünk április közepén ajánlották ki.

Miért pont ő? 0-4 éves, bármilyen nemű, korrigálható állapotú kisgyermekre volt határozatunk. A férjem inkább kislányt szeretett volna, amit megsúgott az örökbefogadási tanácsadónknak, aki ezt, úgy tűnik figyelembe vette. A tanácsadónk egyébként egy tündéri, munkáját lelkiismeretesen, odaadóan végző hölgy, aki mindig rendelkezésre áll, nem akadály nála a hétvége, a korai, késői időpont sem.

Először volt származási kikötésünk, mivel ahol lakunk, jelentős roma közösség él és nem tudtuk, hogy tudjuk-e kezelni ezt a komplex helyzetet, de később ezt átgondolva ezen enyhítettünk, mivel tisztában voltunk a származási bizonytalanságokkal. A gyermekvállalás eleve egy elfogadást jelent, ami az örökbefogadás esetére még inkább igaz. Beállítottságunk szerint az embert a tudata és neveltetése határozza meg.

Ő volt a második, előtte országos listáról volt kiajánlásunk, de olyan betegsége volt, amit mi sajnos nem tudtunk vállalni, a körülményeink (orvosi ellátottság, családi körülmények stb.) miatt. Az ügyintézőnk a fényképét sem mutatta meg, hogy ne érzelmi alapon döntsünk.

Miért pont ti? Nem tudjuk, hogy miért pont minket választottak. Fel sem merült bennünk megkérdezni, hiszen önmagában annak örültünk nagyon, hogy megtalálták a kislányunkat.  Az örökbeadáskor a Tegyeszes ügyintéző azt mondta, hogy úgy gondolták, hogy mi tudunk belőle a legtöbbet kihozni, mivel egy értelmes, tehetséges, koránál érettebb kislány, de erre részletesen nem kérdeztünk rá, hogy ez mit jelent.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mit lehet tenni, vagy hogyan kell rá felkészülni, hogy a nevelőszülő nem szakmai alapon végzi az átgondozást, hanem a kötődés miatt ragaszkodik a gyermekhez és ezzel megnehezíti az új családjába szoktatását. Az is jól jött volna, hogy a barátkozás során hogyan lehet úgy ismerkedni, hogy ne zavarjuk a nevelőcsaládot, alkalmazkodjunk a szabályaihoz, ugyanakkor magunkat mutassuk be leendő gyermekünknek.

A legnagyobb problémátok most: Megoldandó feladataink vannak, de ezek a szokásos gyerekkel kapcsolatos dolgok, most például a szobatisztaság van soron. Minden napot nagy örömmel élünk meg, nem tudunk betelni, hogy a kislányunk csacsog a lakás minden pontjában. Igazából az a legnagyobb problémánk, hogy nem tudjuk, hogy még egyszer képesek vagyunk-e meghallgatni, hogy mindenkinek van egy, vagy több ismerőse, akinek az örökbefogadás után spontán született gyereke, mert lement róla a lelki teher 🙂

Miről olvasnál szívesen?  Nagyobb/felnőtt örökbefogadott gyerekekkel készült interjúkat szívesen olvasnék. Read the rest of this entry

Keszthelyi találkozó, augusztus 19.

Általános

A következő Örökbe.hu olvasói találkozónk 2018. augusztus 19-én, vasárnap lesz, 11-18 óra között, Keszthelyen, a móló melletti játszótéren, fúzióban a Dunántúli örökbefogadók csoportjával (kiknek lelke Janknegt Edina). Várunk szeretettel mindenkit, akár ott él, akár ott nyaral, akár messziről utazik oda. Örökbefogadók, várakozók, érdeklődők és bárki jöhet. Egész napos játszóterezés, a felnőtteknek beszélgetés, ételről ki-ki maga gondoskodik és semmi sem kötelező. Egész családom ott lesz.

Jelentkezzetek Edinánál vagy nálam, és gyertek!

Szeptemberben visszatérünk Budapestre a programokkal.

Az újszülöttgyilkosságokról

Általános
Az újszülöttgyilkosságokról

Mi vesz rá egy nőt, hogy megölje a saját frissen született gyermekét? Ma a téma klasszikusát, Cseres Judit Eltékozolt újszülöttek című művét mutatom be. A pszichológus szerző két évtized (1982 és 1999 között) összes magyarországi újszülöttgyilkosságát elemezte, s döbbenetesen alapos tanulmányt adott közre a hátborzongató témáról. Aki kriminológus, védőnő, vagy krízisterhesekkel foglalkozik, olvassa el, a többieknek elég lesz az én kis összefoglalóm, az eredeti egy tudományos munka, sok-sok táblázattal és jogtörténettel, szadisztikus részletekkel, s amúgy sem kapható már, de még könyvtárban is nehezen férhető hozzá.

Kezdem a számomra meglepő következtetésekkel. Az újszülöttjüket megölő nők nem a legnyomorultabbak közül valók a 286 elemzett ügy alapján. Hajléktalanok, állami gondozottak, büntetett előéletűek, prostituáltak, szellemi fogyatékosok, ideggyógyászati kezelés alatt állók, alkoholisták ugyan szerepelnek az elkövetők között, de az összes fenti csoport kisebbségben van. A tettesek kvázi „normális” helyzetű nők, nagy többségüknek ép az értelme, lakásban lakik, családjában nőtt fel, dolgozik, tanul, vagy gyesen van. Jobban szálazva az adatokat talán alsó-alsó-középosztálybelinek mondanám őket. Diplomás nem találtatott köztük, de felük elvégezte az általános iskolát, 14 százaléknak érettségije is van.

Másképp szólva: még van vesztenivalójuk, és épp ezt veszélyezteti a váratlanul érkezett újszülött.

Cseres az újszülött halálához vezető fő tényezőt a titokban látja. Általában egy olyan helyzet a háttér, hogy a család – noha kívülről nézve normálisnak tűnik – belülről kiürült, csak a hagyományos szerepek tartják össze, nincs valódi kommunikáció a benne élők között. A lányt-asszonyt általában a nagyon szűken vett női szerepekbe nyomják be, nincs eszköze egy váratlan probléma megoldására vagy egyáltalán megbeszélésére, nincs segítő háló körülötte. Családtagjaitól sem várhat érdemi támogatást, épp ellenkezőleg, súlyos fenyegetésre számíthat tőlük, ha ez a gyerek világra jön. Mivel nincs semmilyen megoldási ötlete, a nő úgy tesz, mintha a magzat nem létezne, és a szűk család elfogadja ezt az ajánlatot. Az újszülött megöléséhez is az vezet, hogy az eltitkolás „túl jól sikerül”, a szülésig észrevétlen marad a terhesség, és akkor már szinte rákényszerül a szülő nő, hogy eltüntesse a bűnjelet. Cseres három csoportra osztja az elkövetőket: hajadonok, asszonyok és rendezetlen hátterű nők (válófélben, özvegyen, élettárssal élnek). A családban élő fiatal lányok általában az apjuktól rettegnek, ezért titkolják a terhességet. Jellemző, hogy ezekben a családokban a lányok anyja még büszke is rá, hogy nem téma a szexuális felvilágosítás, „mi ilyesmiről nem szoktunk beszélni”, az apának nincs igazi szerepe a családban, amit túlzott patriarchális szigorral leplez. Read the rest of this entry

Képek a tegnapi Örökbe.hu strandolásról

Általános

17 felnőtt, 12 gyerek és egy krokodil volt jelen, a gyerekek egész nap pancsoltak és minden morzsa élelmet megettek, mi meg jót beszélgettünk. Örülök, hogy eljöttetek!

„Ezek a gyerekek egész életükben az anyukájuk fájdalmát akarják gyógyítani”

Általános

Miért baj, ha örökbefogadás előtt az utolsó pillanatig lombikozik a pár? Vagy ha a gyermek örökbefogadásának történetében nem szerepel a „megszülettél” szó? Hogy lehet feldolgozni a meddőséget? Jobb állapotban vannak azok az örökbefogadott gyerekek, akiknek a szülei terápiába jártak? Az izgalmas kérdésekre Sulyok Eszter pszichológushallgató szakdolgozata keresi a választ. Eszter maga is örökbefogadó szülő.

Hova jársz, és miért pont az örökbefogadás témáját választottad?

A témával először műhelymunkaként foglalkoztam a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán, a reprodukciós eljárások hatását vizsgáltam a meddő identitás kialakulására, szülővé válás utáni fennmaradására.  Nekünk fertilitási problémánk nem volt, első fiunk még az egyetemi tanulmányaim alatt megszületett, később még mindig fiatalon, habituális vetélőként, koraszülőként választottuk az örökbefogadást, két kisebb gyermekünket köszönhetjük ennek a döntésnek. Nem vettem részt meddőségi kezeléseken és beavatkozásokon, de sokat mozogtam abban a közegben, beleláttam, és itt nagyon markánsan van jelen a kielégítetlen igény az engem akkoriban mélyen foglalkoztató gyászfeldolgozásra. A legelső kutatásom ebben a témakörben neuropszichológiai témát járt körül, azt vizsgáltam, hogy mik azok a protektív faktorok, melyek a lombikos terhesség kihordása során megóvják az anyát és így a magzatot a megnövekedett stressz idegrendszerkárosító hatásaitól. Ebből a kutatásból sikerült végül oda eljutni, hogy mi van olyankor, ha sikertelenek a beavatkozások, hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan hat ez az örökbefogadott gyermekre.

Read the rest of this entry