Megérkeztek a friss történetek az olvasók örökbefogadásáról. Ezúttal mindenütt az egész családot láthatjátok a képeken. Szeretettel gratulálok a családoknak! A rovatba a jelentkezés folyamatos, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjon, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, vagy örökbefogadás után vér szerinti gyereke született.
Kik vagytok? Betti és Gyuszi, 16 éve vagyunk együtt, 5 éves házasok. 4 év sikertelenség után jelentkeztünk 2016 októberében első gyermek(ek)re. Győr – Moson – Sopron megye. Nem lombikoztunk előtte, hormonlöketnek nem akartuk kitenni a testem, és lelkileg sem éreztem erőt az esetleges újabb vetéléshez.
Miben vagytok mások, mint mások? Férjem volt az, aki elsőként felvetette az örökbefogadás gondolatát. Nem sürgetett, hagyta, hogy megérjen bennem is az elhatározás. Ez kb. egy év volt. Amint megemlítettem neki, hogy mi lenne, ha örökbe fogadnánk, nagyon megörült, és jelentkeztünk. Elfogadóak voltunk testvérpár (ikrek) iránt is. Kislányom aznap született, amikor elkezdtem írni a bemutatkozó levelet a Tegyesznek. 🙂
Ki érkezett? Réka (2 éves) és Kristóf (11 hónapos), testvérpár érkezett haza hozzánk, országos listáról Borsod megyéből, csodálatos, szerető nevelőszülőktől 2018 októberében. Réka 2. szülinapját együtt ünnepeltük a nevelőcsaláddal. Roma származásúak, koraszülötten, gondozatlan terhességből születtek. Eleven, érdeklődő, barátkozó gyerekek.
Mennyit vártatok? A bemutatkozó levél leadása és a gyerekek haza érkezése között 2 év telt el. A határozat és az első telefon (fogadókészek vagyunk-e) között 1 év telt el. 3 hónappal később érkezett a második telefon, hogy minket választottak, menjünk be megismerni az aktájukat. Egy hét múlva hallgattuk meg az aktát, rá két hétre taliztunk, és egy hét múlva indult az intenzív barátkozás. A távolság miatt helyben vettünk ki szállást, majdnem két hetet voltunk ott, reggeltől estig a gyerekekkel. Egy napot hagytunk ki, amikor a nevelőcsalád magában lehetett utoljára a gyerekekkel.
Mennyit vártak a gyerekek? 2018. februárban volt az utolsó látogatása Rékának. Ezután került Kristóf csecsemőotthonból a nevelőszülőhöz, hogy összeszokjanak, mert „hamar” örökbe mennek. 2018 április – májusban készült el a felülvizsgálat az aktájukba. 2018 október elején találkoztunk, közepe táján hoztuk haza őket.
Miért pont ők? Első kiajánlásunk volt. Határozatunk egy 0-1 éves, testvérek esetén két 0-4 év közötti egészséges, vagy korrigálható, szinten tartható betegséggel bíró gyermek örökbefogadására szólt. Az akta felolvasása után kértünk pár perc gondolkodási időt, felhívtuk gyerekorvos ismerősünket, és elmondtuk a lejegyzetelt betegségeket. Rékának emlőmirigy megnagyobbodása volt/van. Megerősítettek, hogy ezt ki fogja nőni, ez generációs betegség a gyerekeknél. Már apad a cici. Nagyon büszke már most a cicire, igazi csajszi.
Miért pont ti? Próbáltam megtudni, hogy miért pont mi. Annyi választ kaptunk, hogy a megyében nem elfogadóak roma származás tekintetében. Egyből országosra kerültek. Azt nem tudjuk, hogy abban a három hónapban, míg az akta hozzánk ért, kiajánlották-e más pároknak is.
Milyen az élet két gyerekkel? Mi már nagyon vágytunk gyerek(ek)re. Én babázni szerettem volna, ezért lett a 0-1 éves megkötés, a férjem 2-3 éves korú gyerekben gondolkodott, tanfolyam után módosítottuk 0-4 évesre a tesót, és rábíztuk magunkat a sorsra, hogy egy vagy két gyerek érkezik egyszerre a családunkba. Korban nagyon jó, hogy egyik kicsi, másik pici, 13 hónap van köztük, egy évet itthon tudok lenni mindkettőjükkel.
Bennem nagy volt a megfelelési vágy, hogy jó anya legyek, főtt kaja, a lakásban is rend legyen, ha már „itthon vagyok”. Kimerültem fizikailag, lelkileg. Megtanultam segítséget kérni, és nem elszigetelődni itthon a gyerekekkel, kimozdulni velük/nélkülük. Réka első új szava a „vársz” volt. Változtunk, alakultunk mi is és a gyerekek is. Előtérbe került, hogy a gyerekekkel tudjak foglalkozni, minden más megvár. Nagyon szeretetéhesek, ölelgetés, puszihegyek.
Rendszeresen járunk zenebölcsibe, itthon is mondókázunk, lefekvés előtt mesekönyvet olvasok, beindult Réka beszéde. Kristóf előbbre tart a koránál, utánozza tesót jóban, rosszban. Hétszentségesek.
Kellett ez a fél év, hogy fejben, lélekben átálljunk, és végre élvezni tudjuk a kétgyermekes létet. Sokszor összenézünk a férjemmel, mikor körülöttünk mászkálnak a törpék, hogy olyan jó, hogy itt vannak. Ez ad erőt a nehéz napokon.
Elérzékenyültem, mikor majálison végre én is a gyerekeimmel voltam állatkertben, nem kívülről szemléltem a családokat. Olyan jó volt nézni, ahogy a férjem kézen fogva sétál felém velük. Sosem unatkozunk. Néha elúszik a háztartás, és olyankor csak fogjuk a fejünket, hogy mikor lesz itt rend. 🙂
A tanács, ami jól jött volna utólag: Hivatalos ügyek flottul mentek, egyedül NAV-nál volt keveredés. Ügyfélszolgálati ügyintéző sem tudta, hogy nem kell adókártyát igényelnünk, mert az új anyakönyv kiállítása után automatikusan készítik a gyerekeknek. 2018. november végén lett végleges az örökbefogadás, a családi adókedvezményhez sürgettük volna, végül az adóbevallásban kértük meg visszamenőleg férjemnek.
A kisgyermekes családok mindennapjait meg kellett élnünk, hogy magunk rájöjjünk, milyen is szülőnek lenni, erre az ismerősöket figyelve csak kis részben tudtunk felkészülni, mikor benne van az ember, teljesen más. Nagyon örültem minden tanácsnak barátoktól. Nyitottan fogadtuk őket.
A legnagyobb problémátok most: Problémánk nincs, csak a szokásos dolgok. Elkezdjük nemsokára Réka szobatisztaságra szoktatását, hogy szeptemberben oviba mehessen.
Miről olvasnál szívesen? Imádom a babaköszöntő rovatot, várakozás alatt ez tartotta bennem a lelket. Élettörténeti könyvet olvasunk gyerekeknek. Érdekelne, hogy mi az a kor, amikor felfogja már, hogy mit jelent az örökbefogadás. Hogyan tudja a legkönnyebben feldogozni ezt.
****** Read the rest of this entry →
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Kedvelem ezt?
Kedvelés Betöltés…
