Szakdolgozatok az örökbefogadásról: az anyák krízisei

Általános

Új sorozat indul a blogon. Szeretném bemutatni az örökbefogadás témájában készült szakdolgozatokat és szerzőiket, hogy a közönség is megismerhesse a leendő szakembereket és ők egymást. Első alanyom Lévai Ágnes Melinda, családterapeuta Nyíregyházáról.

– Milyen képzéshez készült a dolgozat?

– Az ELTÉ-n végeztem idén tanácsadó szakpszichológusként.

– Miről szólt a szakdolgozat?

– Az örökbefogadó anyák kríziseit vizsgáltam: milyen nehézségek érik őket a gyermek érkezése előtt és után.

Lévai Ágnes Melinda

– Miért választottad ezt a témát?

– Korábban a gyermekvédelemben dolgoztam pszichológusként, és az örökbefogadás kapcsán már akkor is felmerült bennem rengeteg kérdés. Akkor nem állt módomban a rendszer zártsága okán az örökbefogadó anyák utánkövetésére – ez most változni fog -, de nagyon érdekelt, miként élték meg az adoptáció egyes szakaszait.

– Mi volt a módszertanod?

– Egy közösségi oldalt hívtam segítségül, az ott megosztott kérdőívek jutottak el az érintettekhez, 13 anyuka küldte vissza a válaszokat. Rajtuk kívül sikerült néhány személyes interjút is készíteni szintén a kérdések mentén.

– Melyek a dolgozat fő megállapításai?

– Mindegyik válaszadó a korábbi életének teljes átalakulását nevezte meg a legnagyobb nehézségként. A helyzet váratlansága, a bizonytalan időben érkezett gyermek okozta bizonytalanság önmagában frusztráló. Megjelenik az azonnali belső elvárás, jó anyává válni, megfelelni a külvilágnak, s mindeközben várni az érzelmek kialakulását. Nehezíti a helyzetet, ha a férj kevésbé van felkészülve az eseményre. Fontos lélektani jelentősége van annak, hogy nem csupán jogi értelemben, de érzelmileg is örökbe kell tudnia fogadni a gyermeket mindkét szülőnek. Az addigi életforma megváltozik, a kirándulásokkal, szórakozással, munkával kitöltött élet újrafogalmazása kezdődik el. S amennyiben a várakozásokkal ellentétben váratlan egzisztenciális, párkapcsolati krízis következett be, úgy az kihatott az anya érzelmi állapotára, ami a gyermekre is, így kettejük kapcsolatára is ránehezedett.

Gyakran előfordul, hogy a gyermek érthetetlenül viselkedik, magatartási problémát, vagy alkalmazkodási nehézségre utaló tünetet mutat. A hazaérkezés után gyakori az anya-gyerek kapcsolat nem várt krízise. Az örökbefogadás előtt megélt személyes krízisek között gyakori a sikertelen próbálkozások, a meddőség, a szülni nem tudás miatti szégyenérzet, a betegség okozta gyermektelenség traumája.

– Mi segíthet ezen krízisek során?

– A feldolgozott veszteség segít másképpen rálátni a kritikus helyzetekre, hogy a következő megtorpanásnál újabb erőre kapjon az anyuka, pozitív megküzdéseket használjon, kevésbé kerüljön mélypontra. A család egysége, befogadó készsége, támogatása is nélkülözhetetlen az új családtag számára. S az örök igazság: az érzelmek nyílt felvállalása szabad utat enged a szorongások, félelmek feloldásának.

A krízis minden esetben érinti az örökbefogadás mindhárom szereplőjét, a vér szerinti anyukát, az örökbefogadó anyukát, és a gyermeket. A múltban keletkezett sérelmek, veszteségek feldolgozottsága, vagy éppen feldolgozatlansága kihatással van a gyermek elfogadására, a vér szerinti szülő döntésének megértésére, és anya saját énképének pozitív alakítására. Megállapítható, hogy az örökbefogadás előtt, vagy után, mindannyiuk életében voltak nehézségek, amelyeket jelen esetben én „krízis-pontokként” definiálok. Előrelépés a szóban forgó anyák életében abban az esetben mutatható ki, amennyiben vagy a korai szakaszban, vagy később kértek szakirányú segítséget akár önmaguk, akár gyermekük számára, illetve ahol biztos családi háttér szolgált megtartó erőként a mélypontok időszakában is.

– Mi okozta a legnagyobb meglepetést? Mi bizonyult másnak, mint ahogy vártad?

– Nem voltak konkrét hipotéziseim, nyitott kérdésre vártam a válaszokat, és kaptam is nehéz, krízisként megélt történeteket, élethelyzeteket. Abban kaptam megerősítést, hogy többen küzdöttek, küzdenek olyan nehézségekkel, amelyekre valamilyen okból nem készültek fel.

– Mik a terveid a jövőben? Akarsz ezután is örökbefogadással foglalkozni?

– Munkámat ezzel nem fejezem be, a továbbiakban tovább kutatom az anyukák és az apukák megélt nehézségeit, hogy az eddigieknél még hatékonyabban tudjak segítségükre lenni pszichológusként, családterapeutaként.

Örökbefogadás előtti krízisek a vizsgálat tükrében:

  • sikertelen orvosi beavatkozások
  • egészségkárosodás miatti meddőség
  • bizonytalan várakozási idő
  • az elképzelések módosítása, korábbi vágyakról való lemondás
  • a szakemberek által nyújtott kevés információ a gyermekről
  • barátkozási idő hossza vagy a kapott támogatás nem elegendő

Örökbefogadás utáni krízisek a vizsgálat tükrében:

  • az azonnali felelősség átérzése
  • gondozási feladatok sokasága, a segítség hiánya
  • a környezet elvárásainak megfelelni akarás
  • az érzelmi kötődés kialakulása a vártnál lassabb
  • szakember bevonása a gyermek érdekében
  • a gyermek beilleszkedési nehézségei
  • tanulási nehézségek
  • pszichés tünetek kezelése
  • kevés emlék, információ van a gyermek múltjáról
  • anyaság megélése

Ha felmerülnek további kérdések, Ágnes kommentben tud válaszolni. Szeretnék további kutatásokat bemutatni, várom mindazok jelentkezését, akik az örökbefogadással kapcsolatos témából írtak szakdolgozatot vagy doktori értekezést. 

Advertisements

54 responses »

  1. Mikor eljött a történelmi pillanat és álltunk a kórházban a liftre várva, kezünkben a babahordozó. Minden olyan gyorsan – és tényleg nulla felkészüléssel – jött. Nem értettük, hogy van az, hogy csak úgy odaadnak egy babát: ittvanvigyed. Persze, örültünk, meg minden, de fogalmunk sem volt semmiről, fejest ugrottunk a sötétbe. NAgyon hamar lett babánk, utánaolvasni sem tudtam semminek. Aztán persze ment minden a maga útján. De pl örültem volna, ha a védőnővel tudtam volna beszélgetni erről-arról a hazahozatal előtt. Ezt csak azért írom, mert tényleg, annyira egyik napról a másikra megváltozik minden és nem is tudjuk, mennyire. Ha bevállalósabb az ember, annyira kiszámíthatatlan, mikor jön a baba, és ez fura, nehezen kezelhető helyzeteket tud hozni.

    Kedvelés

  2. Nekünk is gyorsan jött a baba, azzal nem volt gondom, hogy mit kell csinálni és az anyai érzések is hamar beindultak. Viszont voltak és vannak szorongásos tüneteim, amik főként rémálmok formájában jönnek elő és arról szólnak, hogy a gyerekkel történik valami, leesik, megvágja magát, elesik stb. Nem tudom, ebből hogyan tudnék kikeveredni.

    Kedvelés

    • Huuu, eddig azt hittem nem vagyok normalis, de akkor most azert remenykedem, hogy megis, ha mas is erez igy. :-\ Nekem is pont ilyen jellegu szorongasaim vannak neha, raadasul irrealis dolgokkal kapcsolatban pl. mi van ha a gyerek szemebe kerul a pillanatragaszto… Persze, olyan helyen tartom, hogy meg veletlenul sem jut hozza, de egyszer elolvastam rajta a feliratot, azota meg van ilyen hulye gondolatom. Eddig mondjuk szerencsere egyikkel sem tortent komolyabb baj. 🙂

      Kedvelés

        • Sajnos ez egyáltalán nem vicces. Amúgy is megszakításokkal alszom több, mint egy éve a gyerek születése óta és amikor alhatok, a rémálmok miatt felriadok és valósnak hiszem a veszélyeket, hogy lezuhant, megfullad a takaró alatt stb. Bár gondolom, hogy ez nem öt specifikus probléma, hanem az anyaság korai szakaszával járhat.

          Kedvelés

          • Szerintem sem öf-specifikus, inkább személyiségfüggő, ki mennyire aggódós-szorongó típus. Szerintem ha már konkrét panaszt okoz (miszerint ezért nem alszod ki magad), érdemes esetleg pszichológus támogatását igénybe venni. A későbbi szakaszokban nem lesz kevesebb a veszélyforrás, ami miatt éjjel is aggódni lehet…

            Kedvelés

            • Bocsánat, nem akartam elpoénkodni a ti rémálmaitokat, csak annyira abszurdnak tűnt ez a pillanatragasztós dolog, amit Findusz írt.

              Kedvelés

            • Ildi, en szemely szerint mosolyogtam a pisztangos otleten. 🙂 Lehet, hogy azert, mert nalam meg nem olyan eros szintu (csak abszurd:-) a szorongas, mint Cosimanal. En nagyon jol alszom szerencsere, remalmaim sincsenek. Csak mikor fent vagyok, akkor jutnak ilyen hulyesegek eszembe.

              Kedvelés

          • Szia, szerintem ezek stressz-tünetek. Ilyen jellegű problémáimra nekem ezt mondta pszichológus. És nem feltétlenül egyértelmű, hogy csak az anyasággal kapcsolatos szorongásaid miatt van, de ezen a területen jönnek elő a tünetek.

            Kedvelés

    • A fent említett tünetek valóban szorongásra utalnak. Tudni kellene milyen gyakorisággal fordulnak elő, mennyire rémisztőek az álmok, és segít-e valami a feloldásukban. Amennyiben hosszabb ideje fenn állnak a tünetek, érdemes szakemberhez fordulni, mivel ezek a szorongások hatással lehetnek a gyermekre is.

      Kedvelés

      • Szerencsére csak időszakosan jönnek elő, amikor több nagy változás is kilátásban van. A jóga vagy más testmozgás segíteni szokott. Mindenesetre köszönöm a tanácsokat, már gondoltam rá, hogy elmegyek egy konzultációra.

        Kedvelés

  3. Én örültem volna a kevésbé szűkszavú válaszoknak 🙂 Pl. konkrét példáknak. Mit jelent az például a gyakorlatban, hogy a férj kevésbé van felkészülve? MIt élnek át pontosan a szülők a legelején, mikor alakulnak ki a szülői érzések, erről a folyamatról is szívesen hallanék többet. MIt ért az interjúalany a támogatás hiányán?

    Kedvelés

    • A felmerülő kérdések megválaszolása önmagukban is hosszabb terjedelmet igényelnének, mert nagyon sok félék és egyediek lehetnek. Az örökbefogadások döntő többségében a nő szeretne anyává válni ezen az úton, s mire eljut erre az elhatározásra, hogy megossza ezt az elképzelését, talán sokkal felkészültebb lélektanilag, mint a férje. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a férj nem tud “rácsatlakozni” a történésekre, és azt sem, hogy nem ő kezdeményezi az adoptálást. A szülői érzések kialakulásának folyamata nagyon különböző lehet, ami függhet számos tényezőtől, így például az anyai mintától, az örökbefogadás motivációjától, a pszichés állapottól. A válaszadók beszámoltak kitörő örömről, kétségbeeséséről, hogy csak az érzelmi skála két szélsőségét említsem, de ennél jóval árnyaltabb a kép. Az örökbefogadás kapcsán tapasztalt támogató közeg elengedhetetlen,ennek hiányában valamelyik családtag ellenállása, vagy a környezet szembeállása nehezítheti meg a gyermek valódi befogadását.

      Kedvelés

  4. Nekem ha nem is krízist, de nehézséget az örökbefogadást követő, kísérő bürokratikus bonyodalmak okoznak. Valahogy elfogadhatóbb a “sorsnak”, vagy a vérszerinti anyának való kiszolgáltatottság, mint a hivataloktól, hivatalos személyektől való függés, kezdve akár az örökbefogadást bonyolító szervezetekkel. Rólunk most csak annyit, hogy majdnem négy hónapig kísértük a terhességet, ott voltam a fiunk születésénél is, de több, mint három hónaposan még mindig nincs a nevünkön, a jogerős határozatot is csak most kaptuk meg. A “Te gyereked? Nem is látszik, hogy szültél!” vagy “és, szopizik?” jellegű kérdések vagy a hasonlóságot kutató tekintetek megszokhatók ahoz képest, amikor hivatalban mondják két hónaposan, hogy jogerő híján nincs lakcímkártya, “mert még bármi történhet”, amikor a gyámhivatalok különböző dolgokat tartanak szükségesnek, és mi köztük vergődünk közvetíteni próbálva, amikor hosszan kell küzdeni, hogy a gyerekorvos elhiggye, jár nekünk anyatej, és még pár dologról lemaradunk, amit vérszerinti gyerek esetében simán tudnánk intézni. Szerintem ezek is megérnének egy posztot, bár érzékeny téma. Szóval számomra ez volt váratlan, hogy hónapokat várat magára a felszabadult öröm, amikor azt mondhatjuk és érezhetjük, hogy végérvényesen, minden szempontból egy család vagyunk, alapvetően olyan, mint a többi.

    Kedvelés

    • Úristen, kérdezhetem, hogy mi tart nekik ennyi ideig? (nálunk lemondott anya, lejárt a 6 hét mondjuk egy szép pénteki napon, és hétfőn már nevünkön volt a gyerek, és kedden már mindent kaptunk, ami egy vér szerintinek is jár). Mivel szórakoznak potyára másfél hónapja? (mert hogy az első 6 hét nyilván a meggondolási idő volt, de azóta?)
      Kitartás ❤

      Kedvelés

    • Szerintem hivatal és ügyintéző függő. Egyébként egy éve szintén a hosszú ügyintézés borzolta az idegeinket. Főleg ahhoz képest, hogy az első napok viharos sebességgel zajlottak.
      (kedd – telefon, van baba, kórházi látogatás, igen ő az; szerda – gyámhivatal, vsz lemond; péntek – minden papír megvan; hétfőn – hazaérkezés; védőnő, gyerekorvos)
      Én három hónapra saccolta, hogy a nevünket megkapja. 5 hónap telt el. Bár ebben benne volt a közigazgatás átszervezése is.
      30 nap gondozás lejárta után hívom a korábbi illetékes gyámhivatalt, hogy ki lesz a megyén belül illetékes, majd hívom az új illetékest.
      “Úgy tudom Önök a megyében kijelölt gyámhivatal. – Igen, de még nem tudjuk mikortól lesz itt minden irat”
      Majd 2 hetente újra hívom.
      “Költözni fogunk, most dobozolunk nem tudom mikorra adunk időpontot” “Minden dobozban, nem tudjuk mikor költözünk. Igen azt hiszem van ilyen iratunk.” “Jó helyen van a gyerek, nem?” 😦 “Most egyeztetünk a főnökömmel, majd visszahívom.”
      Végre van időpont, kisfiúnk 3 hónapos!
      Aztán az ügyintéző az eredeti anyakönyvi kivonatainkat nem fogadja el, hanem bekéri szülőhelyünkről és a házasságkötés helyéről (2 hét)
      Vsz-i anya levelét nem az alapítványnak küldi, aki kapcsolatban van vele, hanem egy régi címére – pedig szóltunk. (levél kiküldés, várakozás, visszaérkezés, alapítványnak újra küldés, hiába jelzi, hogy vsz nem fellebbez kivárja a határidőt)
      A fellebbezési időben mindig kivárja az utolsó napot, hiába jelzünk vissza korábban.
      Majd megkérdezi tőlem a vsz taj számát vagy mit, és mivel nem tudom sajnálkozik hogy újabb 2 hét, mire hivatalosan megszerzi.
      És mire kézbe vesszük az új anyakönyvi kivonatot kisfiúnk épp 5 hónapos!

      Na nálam ez okozott krízist. Magamat ismerve, úgy gondoltam 3 hónap után jön a nagy érzés, de ez az ügyintézés inkább elkeserített.

      A mérleg másik oldalához tartozik az államkincstár, az önkormányzatunk, a NAV és főleg az OEP ügyintézőinek gyors szakszerű megoldásai szinte minden esetben e-mailben és telefonon (a gyerek taj kártyája helyett igazolásunk volt – ingyen és 10 perc alatt; lakcím kártyát csak az új anyakönyvvel csináltattunk, stb.)!!!

      Ezért tényleg fontos kik azok az emberek, akik ilyen helyzetben körülöttünk vannak, ahogy a családterapeuta hölgy is mondta az interjúban. Legyen az család, barátok, ügyintézők.

      Kedvelés

      • Jajj, de buta vagyok, ezt felejtettem ki, hogy ha megyehatár van a történetben, akkor már a hivataloknak egymással kell kommunikálni, és onnantól a fene megette 😦

        Kedvelés

    • Az egyetlen dolog, ami miatt én szenvedtem örökbefogadásssal kapcsolatban az a bürokrácia volt.
      Bár mindkét gyereknél alig 6 hét után megvoltak az új anyakönyvek, ez nekem hatalmas nagy lelki megpróbáltatás volt. Nem szeretem a bizonytalanságot, nem szeretem, hogy függünk vkinek a jóidulatától, hogy várni kell…. főleg, hogy a gyerekeinkről volt szó.

      Mindkét kisfiúnkat nyíltan fogadtuk örökbe, magánúton. Az első gyereknél nem ismertem még a hivatalok útvesztőit, de szerencsénk volt, mert az életetadó lakhelye szerinti gyámhivatalos és a mi lakhelyünk szerinti is végtlenül kedves, rugalmas és segítőkész volt, mégis úgy éreztem, hogy vánszorognak a napok, hogy csak várjuk, és várjuk a postást.
      Hiába mondták mindketten, hogy nyugodjak meg, minden rendben van, hogy lemondott róla, hogy innentől kezdve már nem lesz semmi gond, mégis csak akkor tudtam teljesen megnyugodni, amikor a kezemben volt az új anyakönyv, hogy igen, most már véglegesen és visszavonhatatlanul mi vagyunk a szüleik. 🙂

      A kicsinél is viszonylag hamar megvolt az anyakönyv, de ez csak annak volt köszönhető, hogy nem hagytam magam, hogy minden követ megmozgattam, hogy haladjuk, és ne teljenek el hónapok az ügyintézéssel. Az életetadó lakhelye szerinti gyámhivatalosnő egy igazi csinovnyik volt, akiben egy fikarcnyi rugalmasság, kedvesség nem szorult. 😦 Örök hálá és köszönet a mi gyámhivatali ügyintézőnknek, és a tegyeszes hölgynek, hogy segítettek, támogattak, lelkileg is mert komolyan szükségem volt rá.

      Az anyakönyvek birtokában már az összes többi helyen gyerekjáték volt az ügyintézés, velünk mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak: oep, mák stb.

      Mindig 3 gyereket szerettünk volna, de az egyetlen, ami visszatart egy újabb örökbefogadástól az a bürokrácia, pláne, hogy idén bevezették ezt a 6 hetes “meggondolhatja magát” időtartamot. Tuti beleroppanék… 😦

      Kedvelés

      • Nem, mert ugyan régebbóta ismerjük a vérszerinti anyát, az örökbefogadást civil szervezet intézte, az új törvény szerint. A bonyodalmak abból fakadtak, hogy nekünk azt mondták az illetékes gyámhivatalban, akkor lesz jogerős határozat, ha a vérszerinti anya is átveszi a határozatát. Ez nehézségekbe ütközött, plusz sem a civil ügyintéző, sem az anyával foglalkozó gyámhivatal ügyintézője az egészet nem így gondolta, mi pedig, ha nem akartuk magunk kézbe venni a dolgot, rájuk voltunk utalva. Most a névváltozás tolódik újabb két hetet szabadságolás miatt, mert hiába bíztatott a gyámhivatal, hogy vigyük el a saját határozatunkat személyesen az anyakönyvi csoportnak, hogy gyorsabb legyen a dolog, ha ott csak a nekik szóló példányt fogadják el, de az még nem ért oda postán. Így hát a szintén április közepi fiunknak szerintem szeptemberre lesz meg mindene. Anyatejet azért nem tudtunk még igényelni, mert ahoz budapesti lakcímre van szükség, viszont a gyerekünknek nincs lakcímkártyája. A tejen kívül a férjemnek járó 5 nap szabadságról (szintén lakcímkártya hiány miatt), és 1-2 havi családi pótlékról maradtunk még le… Ezeken a pragmatikus dolgokon persze mind túl lehet lendülni, de azért bosszantóak, mert lehetett volna másként is.
        Egyébként a kórházban sem kellett volna 6 napot töltenünk, ha a gyámhivatal nem lett volna már Húsvét előtt elérhetetlen, és mindenki megúszott volna egy csomó zűrt, ami aztán a 6 nap alatt történt. Mindazonáltal a kórházi időszak nagyon szép volt, egyáltalán, szinte minden velünk kapcsolatba került egészségügyi dolgozó előtt le a kalappal!

        Kedvelés

        • Ismét azt látom ügyintéző függő minden.
          Az államkicstárnak én is megírtam, hogy még nincs minden papírunk, de megkaptuk a családit, és amint volt új anyakönyv rögtön szkenneltem nekik. A férjem is megkapta az 5 napot, pedig 5,5 hónap után lett lakcímkártyája a fiúnknak.

          Kedvelés

  5. Hááát, nekem egy rémálom volt az örökbefogadás hivatalos része. Kezdődött azzal, hogy a szülés után három nappal megbetegedett a gyerek, így a kórház nem tudott igazolást adni a gyámhivatalnak, hogy hazavihető, így két hetet csúszott a lemondás, amikor megtörtént a lemondás (végül kórházi igazolás nélkül), a gyerek még mindig beteg volt, sőt akkor már nagyon beteg volt, akkor kitalálta az ügyintéző, hogy nem írhat nekünk gyámkirendelőt, mert, hogy a határozatunkon egészséges gyerek szerepel, gyerek ott maradt törvényes képviselő nélkül, kórházban, ahol minden beavatkozáshoz kell a szülő, gondviselő, törvényes képviselő aláírása a beleegyezéshez, nekünk ilyen nem volt, így telt el újabb másfél hét, amikor felhívott az ügyintéző, hogy felfüggeszti az örökbefogadási eljárást, újra kell nyilatkozni vsz-inek is, nekünk is. Itt konkrétan összeomlottam, mert nem volt elég a gyerek életéért, egészségéért aggódni, akkor erősen sanszos volt, hogy a TEGYESZ rátenyerel a gyerekre és esetleg meg sem kaphatjuk. Ekkor gyújtottam fel a fejem a Bókay utcában, mert leinni magam mégsem akartam, de úgy éreztem megbolondulok, elmentem vettem egy doboz cigit, öngyújtót, akkor már évek óta nem gyújtottam rá, de akkor a szélben igen, és belefújta a hajamat a szél az öngyújtó lángjába. Enyhén tragikomikus volt, ahogy bőgve csapkodom a lángoló fejem. 😀 Akkor kétségbeesett telefonálgatás az itthoni gyámügyesnek, hogy segítsen, segített, a megyei tegyesz-nek, hogy segísenek, főorvoshoz időpont kérés másnap reggelre, hogy adjon igazolást arról, hogy ez a gyerek makkegészséges, mert különben megy a csecsemőotthonba. Végül, mire négyhetes lett a gyerek, megoldódott. De nem mondom, hogy így öt év után nincs már bennem semmi rossz érzés, hogy elbuktuk a boldog “végrevangyerekkünkmiisigazicsaládvagyunk” rózsaszín ködöt. Ha visszagondolok a gyerekem születésére, akkor még mindig összeugrik a gyomrom egy kicsit a gyámhivatali herce-hurca miatt. Az, hogy utána még mit kellett harcolni okmányirodával a lakcímkártya kiállításáért, a tb-vel az új taj-kártyáért, az már szinte meg sem kottyant. Az április közepén született gyerek minden irata augusztus végére lett meg, de csak azért akkor és nem még két hónappal később, mert addigra már igen megtanultam hivatalnokok nyakára járni, és piócaként rájuk tapadni addig, amíg nem intézik el az ügyemet. Szóval, ha veszteség élmény, akkor én ezt tényleg veszteségként élem meg, hogy az az igazi eufória kimaradt. És hulla fáradtan, kimerülten jöttünk haza a kórházból a gyerekkel.

    Kedvelés

    • “Ekkor gyújtottam fel a fejem a Bókay utcában” – hát ez minden visz:-D
      Háromszor olvastam el, hogy tényleg ezt írtad-e, aztán olvastam csak tovább…. Ez tényleg tragikomikus….

      HŐSÖK vagytok, csupa nagybetűvel! Le a kalappal, hogy nem roppantatok bele ebbe az őrületbe….

      Kedvelés

      • A lángoló fejet most már én is röhögve emlegetem, mert így utólag már tényleg nagyon vicces. 😀 Amúgy meg hősök nem vagyunk, csak nagyon-nagyon a mienknek éreztük már akkor pont ezt a gyereket. 🙂

        Kedvelés

  6. Én csak most találtam meg ezt a blogot és nagyon örülök!
    Mi, illetve mostmár csak én, mert a férjemmmel közben elváltunk, és ő később meg is halt, 12 éve fogadtunk örökbe nyílt örökbefogadással egy kislányt.
    Hatalmas szerencsénk volt, mert az egyik barátnőm látókörébe került a szülőanya. Ő állami gondozottként nőtt föl, egyedül nevelte a 3 éves gyerekét, volt állása, albérletben lakott és attól félt ha megszüli ezt a gyereket elveszíti az állását és a másikat is elveszik tőle. Az első találkozáson szimpatikusak voltunk neki, így rögtön jelentkeztünk örökbefogadó szülőnek, akkor tanfolyam még nem kellett így időben meglett a végzés, hogy alkalmasak vagyunk. A mi lakhelyünk szerinti gyámhivatalnál kifejezetten bunkók voltak, úgyhogy mindent a szülőanya lakhelye szerinti gyámhivatalnál intéztünk. Ott az ügyintéző nagyon segítőkész volt. Ő ajánlotta, hogy leegyszerűsítendő a dolgokat, gondoljuk meg, hogy a férjem adjon apasági nyilatkozatot, akkor csak nekem kell örökbefogadnom a férjem gyerekét, rögtön megkaphatja a végleges nevét és ami a legfontosabb legálisan ki tudjuk hozni a kórházból. Attól féltem, hogy a szülőanya nem fogja akarni, mert ezzel nagyjából lemond arról, hogy meggondolhassa magát, de ő úgy fogta föl ezt az egészet, hogy mi milyen rendesek vagyunk, hogy még ezt is megtesszük érte.
    Mivel neki senkije sem volt aki segítene, a szülés alatt a kisfia nálunk volt. Ráadásul a kislányom császárral született, őt négy nap után hazavittük, de az anyát benntartották két hétig, úgyhogy rögtön a semmiből két gyerekkel kezdtünk, de nem emlékszem, hogy ezt én krízisként éltem volna meg. Szóval nekem se előtte (a férjemnek miatt nem lehetett gyerekünk), sem az örökbefogadás alatt, sem utána sokáig nem volt semmiféle krízisem.
    Egészen addig, amíg nem kaptam egy komolyabb betegséget. Amiből már ki is kigyógyultam, viszont a komoly szorongásaim megmaradtak, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel ha velem valami történik. Gondolom, hogy ilyenfajta szorongásai minden nem örökbefogadó szülőnek is vannak ha megbetegszik, vagy úgy egyáltalán is, de azért azt gondolom, hogy ez egy kicsit más. Azóta néha azon veszem észre magam, hogy a tesóimat méregetem, hogy vajon szeretik-e annyira az én örökbefogadott gyerekemet, hogy befogadnák ha úgy adódna a dolog. Nem mintha ez bármikor bárkinél a családból fölmerült volna, hogy az én gyerekem “csak egy ” örökbefogadott gyerek.

    Kedvelés

  7. Kb. fél éve olvasom a blogot, nagyon tetszik.
    Nemsokára 4 éves kislányomat titkosan, mindjárt 10 hónapos kisfiamat nyíltan fogadtuk örökbe.

    Lányomnál nagyon nagy szerencsénk volt a Madarász Utcai Kórház Koraszülött Osztályával, mert egy “gyorstalpaló” tanfolyamon vehettünk részt a nővérek segítségével szűk 2 hét alatt. Persze ez nem egy szervezett tanfolyam volt. Mindennap jegyzeteltem a nővérek információit, tapasztalatait, tanácsait. Nagy köszönettel tartozom azóta is Nekik, hogy első perctől kezdve Anyának tekintettek rám. Mindent megmutattak, hogy csináljak a pelenkázástól a fürdetésig, és azonnal munkára fogtak, de mindig ott voltak egy karnyújtásnyira. 🙂
    Így kevésbé éreztem a mély vízbe ugrást olyan félelmetesnek otthon.
    Ez persze kisfiúnknál tudatosodott erőteljesen, mikor csak elő kellett vennem a jegyzeteimet, videofelvételeket, és egygyerekes tapasztalatunkkal a hátunk mögött már kevésbé éreztük félelmetesnek a gyorsaságot, pedig Vele a kórházban még a fele időt se töltöttük, mint a lányunkkal.
    De persze arra is emlékszem, hogy 4 évvel ezelőtt 2 hét alatt olvastunk ki a férjemmel 1-1 gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet, hogy így is felezzük az időt, és a végén egyeztettük az olvasottakat. 🙂

    Kedvelés

  8. Jaj de jókor jött ez a cikk, tegnap este voltam az első mélyponton. Szeptember 8-án hoztuk haza az akkor 21 hónapos kislányunkat, ma lett meg az anyakönyve (országos lista, másik megye- bürokrácia a köbön, stb…). Hétvégén összeszedett valamit a drágaságunk, kis láz, bágyadtság, orvos, kis gyógyszer, most már lassan alakul de a szemfogai is nőnek, hasmenős, nyűgösebb, és én most érzem az intenzív fáradságot és kicsit a krízist is a betegsége miatt. Nagyon nehezen élem meg a tehetetlenséget…Összeszoktunk gyorsan, a kötődés is nagyon erős lett, de a “mélyvíz” érzés még megvan…2 év várakozás után 2 hónap alatt egy közel 2 éves gyermek…Anya lettem annak minden szépségével és nehézségével együtt!!! Szerencsém van, fantasztikus a férjem, rendet tud rakni bennem…
    Szóval köszi a cikket, segített. És a hozzászólások is. Jó hogy vagytok.

    Kedvelés

  9. Jaj de jó, más is kommentel két évvel a cikk után, nem vagyok egyedül:)
    Szóval egy kicsit az az érzésem, hogy a gyerek okozta nagy változás, amennyiben újszülöttről van szó, nem hiszem, hogy olyan gyökeresen eltérne attól, hogy valaki megszüli az első gyerekét és hazaviszi. Azt gondolom, hogy hiába szült, ugyanúgy tanácstalan, nem tudja, mit hogy, jó lesz-e, amit csinál, és a felelősség is hirtelen zuhan rá az emberre, hogy életben kell tartania egy emberi lényt. Láttam már pár első gyerekes párt, mióta mi is azokká váltunk hét és fél éve. Ugyanazt a tanácstalanságot tapasztaltam, amit mi is éreztünk, hogy akkor most mit is kéne csinálni, mikor nem alszik, sír, tekereg, stb. Amikor beszámoltam egy baráti párnak, hogy második este sietve lapoztam egy szakkönyvet, hogy mit kell csinálni, hogy elaludjon a baba, akkor jót nevettek, mert magukra ismertek, pedig ott az anya hordta ki a gyereket, mégis hasonlóan élték meg a dolgot, hogy ott van a szobájukban. Az, hogy pocakban van, nem egyenlő azzal, hogy maga hús-vér valójában megfogható a gyerek, már nem oda megy a nő, ahová akar, mindig vinni kell a babát, vagy kitalálni, hogy ki vigyázzon rá, ha esetleg az elvitel nem megoldható, nem elég magamnak enni, neki külön kell gondoskodni róla, stb.
    Valamint megdöbbenve tapasztaltam, amikor már otthon voltunk a babával és kutattam a neten bizonyos dolgok után, hogy olyanok, akiknek kilenc hónapjuk volt a felkészülésre, nem tudnak dolgokat, amiket én már az első egy-két hétben elolvastam, vagy megkérdeztem a védőnőt, mivel abban a pillanatban kezdtem pótolni a hiányos tudásomat, amikor megérkezett a gyerekünk. Úgyhogy ezt én nem érzem annyira elütő dolognak az öf-ban.

    A nagyobb gyerek persze más tészta, ott azért más a hazakerülés és a beilleszkedés az új életbe.

    A hivatali procedúra egyszerűen nonszensz. Maguk az intézők sokszor máshogy tudnak dolgokat, mást mondanak egyik helyen, mint a másikon. Az egész öf ügyintézése sokszor nélkülözi a realitást. Nekünk legutóbb egy héten keresztül nem volt taj száma a gyerekünknek, mert az új neve már élt, de a taj számot egyszerűen nem lehet megtudni csak személyesen, amihez a budapesti Teve utcát javasolták, hogy keressem fel őket hivatali időben, majd ott megmondják, mi az új taj. Köszi!

    Kedvelés

    • Ez a spamgyűjtőbe került véletlenül…

      Aki maga szüli a gyereket, ott azért kb. lehet tudni, mikor születik, fiú lesz-e vagy lány, van idő abbahagyni a munkát, megvenni a cuccokat. Egy örökbefogadó sose tudhatja, egy hét múlva érkezik a kisbaba vagy egy év múlva. Abban igazat adok neked, hogy a terhesség, ha tíz hónapig is tart, akkor sem mérvadó arra nézve, milyen utána egész nap egy újszülöttel lenni, ha sír, miért sír…

      Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s