Category Archives: dolgozat

„Az apák tartanak a nyílt örökbefogadástól”

Általános

Az örökbefogadással foglalkozó szakdolgozatokat, kutatásokat bemutató sorozatban ma Boldizsár Zsófia szociológus ismerteti eredményeit. Kik vállalnak idősebb és roma gyereket? Miért elfogadóbbak az anyák a nyílt örökbefogadással? Erre is választ kapunk a beszélgetésből.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

Júniusban végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia alapszakján és szakdolgozatomat az örökbefogadás témakörében készített kutatásom alapján írtam. Vizsgálatom célja az volt, hogy a Magyarországon örökbefogadó házaspárok örökbefogadási folyamat során kialakult tapasztalatait, meglátásait, véleményét feltárjam. Tizenkét mélyinterjút készítettem és az ezekben a beszélgetésekben elhangozott információkat rendszereztem, elemeztem társadalomtudományos szempontból.

Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

A szociológián belül a családszociológia áll hozzám a legközelebb. Bár személyes tapasztalatok nem fűznek az örökbefogadáshoz, a legfontosabb szempont a témám választása során az volt, hogy egy aktuális témáról valóban hasznosítható vizsgálatot készíthessek. Még egy évvel ezelőtt egy tanárnőm említette az egyetemen, hogy az örökbefogadás nem eléggé kutatott terület, ami nagyon sajnálatos. Annyira megfogott ez a kijelentés akkor, hogy ezt a három oldalról (a gyermek, az örökbeadó és az örökbefogadó) is igen érzékeny témát választottam. Bízom benne, hogy ezzel hozzájárulok az örökbefogadás összetett jelenségének megismeréséhez és így ahhoz is, hogy az örökbefogadás egy egyre elfogadottabb, elterjedtebb, „trendibb” gyermekvállalási forma lehessen.

Mondj pár mondatot a fő eredményekről!

A kutatásom nagyon sok területet feszeget. A válaszadóim által elmesélt összetett, sokrétű érzelmek, gondolatok, meglátások nem általánosíthatóak. Az ilyen, úgynevezett attitűdvizsgálatok célja, hogy a sokszínű válaszok feltérképezése rávilágítson a jelenségekre és így további vizsgálatok alapját képezhesse, mint kiindulópont. Read the rest of this entry

Az örökbefogadottak nem születnek…

Általános

A blogon bemutatok szakdolgozatokat is. Dengyel Kinga pszichológus, perinatális szaktanácsadó örökbefogadott és vér szerinti családjukban felnőtt fiatal felnőttek életútrajzait vizsgálta, rajzokon és interjún keresztül. A különlegesen mély anyagban még sokkal több lehetőség rejlik, és az örökbefogadó szülőknek is szolgál tanulságokkal. Kinga a Mózeskosár Egyesület az Örökbefogadó Családokért havi klubestjén mutatta be több éven át tartó kutatásának eredményeit. A rajzokból is bemutatok néhányat a cikkben.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

A Károli Gáspár Református Egyetem felnőtt klinikai és egészségpszichológia szakán végeztem mind az alap-, mind a mesterképzést. Bár én magam nem vagyok örökbefogadott, egy élményem kapcsán mégis elkezdett foglalkoztatni, van-e, és mi a különbség az örökbefogadottak és nem örökbefogadottak életútja között. Sokáig nem tudtam, ezt hogyan vizsgáljam, míg egy egyetemi műhelymunka kurzusomon tanárom, Prof. Dr. Vass Zoltán említett egy validálás alatt álló, saját fejlesztésű projektív tesztet, az életút-rajzot. A kutatást így két részre bontottam, s az alapképzés szakdolgozatához a fiatal felnőtt örökbefogadottak rajzainak kiértékeléséből írtam egy nagyobb lélegzetvételű munkát; a mesterképzésem zárásaképp pedig egy alaposabb rajzelemzési módszer segítségével, valamint illesztett kontrollcsoporttal egybevetve vizsgáltam ezt a rendkívül értékes gyűjteményt. Annak idején szakdolgozóként kerültem a Mózeskosárhoz, immáron több, mint három éve, s azóta is aktívan részt veszek az Egyesület munkájában. Tréningeket írok és tartok, gondozom a hivatalos Facebook-oldalunkat, részt veszek a programok szervezésében. Most egy pedagógiai szakszolgálatnál (lánykori nevén nevelési tanácsadó) és a JóLélek Pszichológiai Alapítványnál dolgozom pszichológusként, és a Semmelweis Egyetem gyermekklinikai szakpszichológus jelöltje vagyok. Ha lehetőségem adódna, akkor szívesen dolgoznék gyermekvédelemben, örökbefogadásban, és a nevelőszülői hálózatban is.

 

Kik is pontosan az alanyaid, és hogyan kerültél velük kapcsolatba?

Sok örökbefogadott és nem örökbefogadott személytől kaptam rajzokat, interjút, ám végül le kellett szűkítenem a mintát, hogy a körülményekhez képest az lehetőleg egységes maradjon. Az általam kiválasztott 12-12 fős csoport nem számít reprezentatív mintavételnek. „Hólabda” módszerrel jutottam el hozzájuk: megtaláltam valakit, aki ajánlotta egy ismerősét és szép lassan egész sok örökbefogadotthoz jutottam el, mindenféle korosztályból. Noha első hallásra alacsonynak tűnik a résztvevők száma, az elemzés alapossága miatt mégis rengeteg információt tartalmaz a munkám. Hogy homogén maradjon a minta, a 18-30 év közötti fiatal felnőttekre korlátoztam a beválogatható személyek életkorát, így átlagosan 24 évesek voltak az alanyaim. A nemek megoszlását tekintve 5-5 férfi és 7-7 nő került be a mesterszakos diplomamunkámba. Mindannyian titkos örökbefogadással kerültek a családjukhoz, nem voltak házasok és gyermekük sem volt még. Legtöbben a felsőfokú tanulmányaikat végezték, vagy épp az egyetemről jöttek ki a nagybetűs életbe. A kontrollcsoportot nemben, korban és végzettségben egyesével hozzájuk illesztettem. További kritérium volt, hogy a nem örökbefogadottak minden tagja a származási családjában nőjön fel, ahol nem történtek különösebb traumák. Leginkább az okozott nehézséget, hogy olyan huszonéveseket találjak, akiknek együtt éltek még a szüleik. Ebből a szempontból szinte nehezebb volt a kontrollcsoportot kiválasztani, mint az adoptáltakat.

Read the rest of this entry

„Intézményes diszkrimináció, hogy elsőbbséget élveznek a házaspárok”

Általános

 Ma az első hazai kutatást mutatom be, amely szociológiai szempontból vizsgálta az örökbefogadás rendszerét. Témája a hátrányos megkülönböztetés volt az örökbefogadásban. Takács Judit szociológussal, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatójával beszélgetek arról, diszkriminatív-e a jelen örökbefogadási gyakorlat, miért vannak hátrányos helyzetben az élettársak, mi a helyzet a romák megkülönböztetésével és a civil szervezetek feltételeivel.

 – Mihez készült a dolgozat?

– A „Halmozott diszkrimináció: személyes és intézményi percepciók, hatások, cselekvések” című hároméves, nagyobb ívű OTKA-kutatás része volt. A kutatást Tardos Katalin vezette, két fő fókusza a munkaerőpiac és az örökbefogadás volt, hogy ezeken a területeken hogyan jelenik meg a hátrányos megkülönböztetés. Ennek keretében Neményi Mária és én foglalkoztunk az örökbefogadással.

– Volt korábban tapasztalatotok az örökbefogadásban?

– Korábban volt egy projektünk, amit az Egyenlő Bánásmód Hatóság felkérésére készítettünk. Ott fókuszcsoportos interjúkban különböző hátrányos helyzetű csoportok vélekedéseit tártuk fel, és szerepelt egy történet, ahol egy fogyatékos házaspár szeretne örökbe fogadni, majd ezt a történetet megismételtük meleg és roma szülőpárral is. Akkor az LMBT-emberek (LMBT= leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) kapcsán belefutottunk, hogy vannak az egyenlő bánásmód követelményeinek nem megfelelő területek, főleg az egyéni bánásmód terén. Innen jött a gondolat, hogy később külön foglalkozunk az örökbefogadás diszkriminatív aspektusaival.

– Mit vizsgáltatok a mostani kutatásban?

– Első lépésként az intézményi aktorok működését próbáltuk feltérképezni, a budapesti Tegyesz működését vizsgáltuk közelebbről, vidéken körbenézni sajnos nem volt forrásunk. Emellett az örökbefogadásban tevékenykedő legnagyobb, illetve legaktívabb civil szervezetek képviselőivel beszéltünk még. A másik vetületként a rendszer felhasználóinak tapasztalatait próbáltuk bemutatni, az örökbefogadókét. Követtünk egy teljes évjáratot, persze csak az anonimizált adatok tükrében, akik 2011-ben kaptak örökbefogadási alkalmasságot a budapesti Tegyesznél, és megnéztük, hogy három évvel később mi történt velük. 259 embert adott be kérvényt ebben az évben Budapesten, és közülük 59 esetben történt meg az örökbefogadás három éven belül. Külön vizsgáltuk azokat a jelentkezőket, akik kiszolgáltatottabbak az átlagnál, kerestünk olyan fogyatékkal élőket és LMBT-embereket, akik megpróbáltak örökbe fogadni. Minket szociológiailag nem az örökbefogadás érdekelt, hanem a diszkriminatív aspektusok. Nem az egyéni döntéseket, hanem a társadalmi mechanizmusokat, csoportokat vizsgáltuk, amelyek ezt a diszkriminációt létrehozzák. Egy teljes szociológiai felméréshez a harmadik oldalt, az örökbeadókat is kellett volna vizsgálni, de erre nem volt kapacitásunk. De ez nem egy átfogó projekt volt az örökbefogadás szociológiájáról, viszont ez volt az első szociológiai kutatás Magyarországon a témában. Próbáltuk a nemzetközi szakirodalmat áttekinteni, és azt találtuk, hogy Magyarországon senki nem vizsgálta még szociológiai szempontból az örökbefogadást, és Európában is kevesen. Az örökbefogadás kutatása, úgy tűnik, leginkább a pszichológusok terrénuma.

– A diszkrimináció ellentéte az esélyegyenlőség. Ez azt jelentené, hogy mindenki egyenlő esélyekkel kaphat gyereket?

– Inkább az egyenlő bánásmód. Mi azt érzékeltük, hogy a megkülönböztetés egy területen válik kézzel foghatóvá, és ez a házaspárok preferálása.

– De ezt a törvény is kimondja. Ha ilyen szemmel nézed, a törvény is diszkriminál, hisz kimond egy csomó megkötést, például hogy a szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél. Ez akkor diszkrimináció, vagy egy jogos intézkedés, ami esélyt ad a gyereknek, hogy a nagykorúságakor még éljen a szülője? Read the rest of this entry

Dolgozat: az örökbefogadott mint szülő

Általános

Az örökbefogadást vizsgáló szakdolgozatokat bemutató sorozat folytatódik. Ma Derda Eszter mesél, aki az örökbefogadottak szülővé válását vizsgálta.

– Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

– A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia alapképzésén készült szakdolgozatnak, 2012-ben.

– Mi volt a témád?

– Az örökbefogadottak szülői vágyai. Arra voltam kíváncsi, hogyan képzelik el, illetve élik meg a szülőséget azok, akik örökbefogadottként nőttek fel. Vizsgáltam a szülői bánásmód, az önértékelés és az identitás kapcsolatát a szülői vágyakkal.

bt

– Hogy jutottál el az örökbefogadás témájához?

– A témám fokozatosan alakult. Egy ismerősöm örökbefogadása kapcsán merült fel először bennem, hogy az örökbefogadást válasszam. Kezdetben azt gondoltam, hogy az örökbefogadott gyermekek és örökbefogadó szüleik között kialakuló kötődés folyamatát szeretném vizsgálni. Aztán elkezdtem olvasni a szakirodalmat, és feltűnt, hogy alig foglalkoznak kutatások felnőtt örökbefogadottakkal. Az örökbefogadottak szülősége pedig szinte érintetlen terület volt. Voltak kétségeim, hogyan fogom megtalálni az érintetteket, aztán egyik reggel a tejeskávémat kortyolgatva egy újságot lapozgattam, és az apróhirdetések között rátaláltam egy felnőtt örökbefogadottak számára szervezett találkozóra. Ez egy olyan bíztató kezdet volt, hogy belevágtam. Read the rest of this entry

Szakdolgozat: idősebb gyerek érkezése

Általános

Az örökbefogadással kapcsolatosan nemrég készült szakdolgozatokat szeretném bemutatni a blogon. Varga Dániel tanácsadó szakpszichológusi diplomájához idősebb gyerekek örökbefogadását vizsgálta.

– Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

– Pszichológusként tanácsadó szakpszichológusi képzésre járok az ELTE PPK-ra, család és krízis szakirányra. A képzés zárásaként készült a szakdolgozat.

– Mi volt a témád?

– A szülővé válás normatív krízisét vizsgáltam olyan örökbefogadó pároknál, akik nem csecsemő, hanem 3 évesnél idősebb gyermek örökbefogadásával váltak szülővé. Mivel a téma rendkívül sokrétű és tág, a dolgozatban az első közös év történéseire, folyamataira fókuszáltam. Három párral vettem fel mélyinterjút: ezek elemzése, valamint a hallottak szakirodalmi eredményekkel való összevetése adta dolgozatom gerincét.

Diószegi-Beatrix– Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

Pszichológusként többek között egy fővárosi nevelési tanácsadóban dolgozom, ahol megfordultak nálam örökbefogadott gyermekek és szüleik, így a téma nem állt messze tőlem. Családterapeutai tanulmányaim is folyamatban vannak, a család működésének dinamikája, jellegzetességei kiemelten érdekelnek. Arra, hogy ez egy mennyire izgalmas, összetett, kutatásra érdemes és ebből a szempontból eddig ismeretlen terület, szintén pszichológus feleségem munkája világított rá, aki évekig nagyobb életkorú gyermekek külföldre történő örökbefogadását segítette, kísérte végig.
Read the rest of this entry

Szakdolgozatok az örökbefogadásról: az anyák krízisei

Általános

Új sorozat indul a blogon. Szeretném bemutatni az örökbefogadás témájában készült szakdolgozatokat és szerzőiket, hogy a közönség is megismerhesse a leendő szakembereket és ők egymást. Első alanyom Lévai Ágnes Melinda, családterapeuta Nyíregyházáról.

– Milyen képzéshez készült a dolgozat?

– Az ELTÉ-n végeztem idén tanácsadó szakpszichológusként.

– Miről szólt a szakdolgozat?

– Az örökbefogadó anyák kríziseit vizsgáltam: milyen nehézségek érik őket a gyermek érkezése előtt és után.

Lévai Ágnes Melinda

– Miért választottad ezt a témát?

– Korábban a gyermekvédelemben dolgoztam pszichológusként, és az örökbefogadás kapcsán már akkor is felmerült bennem rengeteg kérdés. Akkor nem állt módomban a rendszer zártsága okán az örökbefogadó anyák utánkövetésére – ez most változni fog -, de nagyon érdekelt, miként élték meg az adoptáció egyes szakaszait. Read the rest of this entry