dolgozat

Szakdolgozat: Örökbefogadás után is felléphet depresszió

Örökbe1 hozzászólás

Endrédi Anita pszichológusként az örökbefogadás utáni hangulatzavarokat vizsgálta. Meglepő eredménye szerint az adoptálás után még gyakoribbak a hangulatzavarok, mint a szülés után, igaz, jellemzően csak enyhe tünetekről van szó.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

A Szegedi Tudományegyetem Pszichológia alapképzésén készítettem ezt a dolgozatot 2018-ban.

Mi volt a témád?

A dolgozat címe: Posztadopciós hangulatzavarok vizsgálata örökbefogadó szülőknél. Kutatásom célja a gyermek kihelyezését követő első két évben tapasztalt hangulatzavarok feltérképezése volt a magyar örökbefogadó családok körében. Az adatgyűjtést önkéntes online kérdőív segítségével végeztem. 97 érvényes kitöltés szolgált a vizsgálat alapjául. Anyákat és apákat is vizsgáltam.

Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

Amikor 2015-ben elkezdtem a pszichológia szakot, már az örökbefogadásra várakozók csoportját erősítettük. Túl voltunk sok évnyi fizikai és érzelmi megpróbáltatáson, meggyötört minket a sok remény, majd kudarc. Úgy éreztem, muszáj valamit tennem, változtatnom az életemben, mert a bizonytalanság és a várakozás felemészt. Majd 2016-ban, vagyis az alapképzés második évében megtaláltuk egymást az akkor 6 éves kislányunkkal. Az élet csodáját éltük meg a szülővé válásunk és a családunk kiteljesedése folyamatában, annak minden szépségével és nehézségével. Ettől kezdve egyre több örökbefogadó családdal találkoztunk, beszéltünk, és láttam azt, milyen különbözőek az egyes élethelyzetek, a szülőkapcsolatok, az elvárások, és milyen nehéz egyeseknek felvállalni a nehézségeket, amelyekkel a mindennapokban szembesülnek.

Mondj pár mondatot a fő eredményekről!

Kutatásom célja a gyermek kihelyezését követő első két évben tapasztalt hangulatzavarok feltérképezése volt a magyar örökbefogadó családoknál. Az eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgált örökbefogadó szülők közel kétharmada tapasztal ebben az időszakban hangulatzavarokat, de jellemzően csupán enyhe tünetekről van szó. A szülés utáni hangulatzavarok aránya a magyar népességben más kutatások szerint 30% körül van. → olvasásának folytatása

Szakdolgozat: kapcsolattartás a vér szerinti családdal

Örökbe3 hozzászólás

Magyarországon egyelőre nagyon ritka, mikor az örökbefogadó család személyesen is tartja a kapcsolatot a gyermekük vér szerinti anyjával vagy más rokonaival. Barna Sára mégis talált maroknyi családot, akiknél ez működik, és szakdolgozatában mutatta be, hogy működik náluk a kapcsolattartás. 

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

A Wesley János Lelkészképző Főiskolára járok, szociális munkás szakra. Februárban államvizsgázom, a szakdolgozatomat pedig az ősz folyamán írtam meg.

Mi volt a témád?

Az örökbefogadó és a vér szerinti családok kapcsolattartása. Olyan  örökbefogadó családokat kerestem interjúalanynak, akik személyes találkozókon keresztül tartják a kapcsolatot a gyermekük valamelyik vér szerinti rokonával. Öt ilyen családot sikerült találni, egyikük a gyerekük más örökbefogadóknál élő testvérével, a többiek a vér szerinti anyával és esetleg más családtagokkal szoktak találkozni.

Mi vezetett el az örökbefogadás, és ezen belül a kapcsolattartás témájához?

Az, hogy mélyebben mi vezetett el az örökbefogadás témájához, nehéz lenne megmondani. Viszont emlékszem a pillanatra, amikor kifejezetten elkezdett érdekelni: rátaláltam – az akkor még folyamatosan bővülő – Kisrigók blogra, és éjszakába nyúlóan olvastam a bejegyzéseket. Ezután már nem volt megállás, és egyre többet olvastam az örökbefogadásról, a szocmunka szakon pedig első (majd később utolsó) szakmai gyakorlatomat a Fővárosi Tegyesz Örökbefogadási Szolgálatánál töltöttem. Szuper tereptanárom volt, és rengeteget tanultam mellette.

A kapcsolattartás témája akkor kezdett el érdekelni, amikor elolvastam Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge című könyvét, majd Sue Wells-től a Veled, nélküled-et. Ezek a nagyszerű szakirodalmak döbbentettek rá arra, hogy  az örökbefogadásban sem a titkos út a tiszta út, ahogy azt addig gondoltam. A történetek meggyőztek arról, hogy a nyitottság rengeteget tud adni mind az örökbefogadó családnak, gyereknek, és a vér szerinti anyának/rokonoknak is. → olvasásának folytatása

Szakdolgozatot írnál az örökbefogadásról?

Örökbe4 hozzászólás

Ez az írás azoknak szól, akik szakdolgozatot, másféle egyetemi dolgozatot, kutatást szentelnének az örökbefogadás témájának. Az elmúlt 1-2 évben nagyon sok olyan megkeresést kaptam, hogy a szakdolgozó szeretne egy kérdőívet közzé tenni örökbefogadók közt, a bloghoz kapcsolódó felületeken. Én ilyenkor tanulmányozom a kérdéssort, és akkor szoktam hozzájárulni, ha úgy látom, a kérdésekből valamilyen értelmes eredmény fog kirajzolódni. Sajnos ez nem mindig teljesül.

Mindenképpen örömteli, ha (leendő) szakemberek vizsgálják az örökbefogadást. A témának rengeteg vonatkozása van, lehet kutatni jogi, közigazgatási, pszichológiai, szociológiai irányból, de van örökléstani, nyelvészeti, történeti vetülete is, nem beszélve a hozzá kapcsolódó sztereotípiákról vagy más országok gyakorlatáról. Aranybánya. Itt a blogon is van egy rovat, ahol a sikeresebb dolgozatokat mutatom be. Viszont értelmes eredményeket akkor lehet kinyerni, ha jól kérdezünk. Ebben a cikkben néhány tipikus hibát segítek elkerülni, főleg az online kérdőíves felmérésekkel kapcsolatban. Nem vagyok tudós, de az örökbefogadás témájára van egy jó rálátásom, és magam is írtam pár szakdolgozatot az életben. Az itt idézett szakmai problémák nagy része konkrét kérdőívekből származik, nem az alkotójuk kipellengérezése a célom, hanem a később készülő dolgozatok színvonalának javítása. Egyébként általában a konzulenseken is csont nélkül átmentek a hibák. Érdemes mindig hátralépni, és átgondolni, értelmezhető-e mindenkire az adott kérdés. Nagyon otthon kell lenni egy témában ahhoz, hogy jól tudjunk kérdezni.

Az alapok

Mielőtt nekiállsz, olvass szakirodalmat a kérdésről, és beszélgess el 2-3 érintettel, menj el rendezvényekre. Ennek hiányában lehet, hogy valami nagyon lényeges kérdésre nem kérdez rá a felmérés, aminek ismerete nélkül az eredmények hamisak lesznek. Például, ha valaki azt vizsgálja, miben különböznek az iskoláskorú gyerekek örökbefogadói a többiektől, de nem kérdez rá a válaszadók korára, akkor nem fog feltárulni előtte az a törvényszerűség, hogy Magyarországon ilyen idős gyereket jellemzően az vállal, aki a kora miatt nem kaphat fiatalabbat. De ehhez ismerni kell a szabályozást is meg a gyakorlatot is.

Nézz utána, kutatták-e már az adott kérdést, született-e róla a te egyetemeden dolgozat.

Ha az X ország gyakorlatáról írnál, akkor szerencsés, ha beszélsz x nyelven.

Nem minden témának érdemes egy kérdőívvel nekiesni. Ha várhatóan csak maroknyi alany található az adott feltételekkel (például: színes bőrű gyerekek örökbefogadói, más országból örökbefogadó magyarok, kamaszkorú gyereket örökbefogadók), akkor hasznosabb őket személyesen felkeresni és egy interjút felvenni. De még pár tucat válaszadó esetén sem lesz szignifikáns az eredmény (annál többen pedig kevés szakdolgozati kérdőívet töltenek ki). Az örökbefogadók kevesen vannak, évente a gyerekek egy százalékát fogadják örökbe. Ha az elmúlt öt év örökbefogadói között keresgélsz (jellemzően ők elérhetőek, és a jóval régebbi örökbefogadások még más jogi rendszerben történtek), akkor ebben az időben évi 500-600 belföldi, nem rokoni adoptálás történt, ezek egy része is többedik gyerekre, tehát nem ötször ennyi örökbefogadó család van. Nehéz pár tucatnál több családot elérni, azaz az eredmények nem alkalmasak egy matematikai-statisztikai elemzésre.

Vannak csoportok, amelyek jóformán elérhetetlenek: ilyenek az örökbeadók vagy a felbontott örökbefogadások résztvevői. Természetesen róluk is jó lenne többet tudni, ilyen témánál még több időt kell szánni az alanyok becserkészésére (esetleg azt is számításba véve, hogy más témát kell választani), vagy más megközelítésből dolgozni. → olvasásának folytatása

„Ezek a gyerekek egész életükben az anyukájuk fájdalmát akarják gyógyítani”

Örökbe1 hozzászólás

Miért baj, ha örökbefogadás előtt az utolsó pillanatig lombikozik a pár? Vagy ha a gyermek örökbefogadásának történetében nem szerepel a „megszülettél” szó? Hogy lehet feldolgozni a meddőséget? Jobb állapotban vannak azok az örökbefogadott gyerekek, akiknek a szülei terápiába jártak? Az izgalmas kérdésekre Sulyok Eszter pszichológus szakdolgozata keresi a választ. Eszter maga is örökbefogadó szülő.

Hova jársz, és miért pont az örökbefogadás témáját választottad?

A témával először műhelymunkaként foglalkoztam a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán, a reprodukciós eljárások hatását vizsgáltam a meddő identitás kialakulására, szülővé válás utáni fennmaradására.  Nekünk fertilitási problémánk nem volt, első fiunk még az egyetemi tanulmányaim alatt megszületett, később még mindig fiatalon, habituális vetélőként, koraszülőként választottuk az örökbefogadást, két kisebb gyermekünket köszönhetjük ennek a döntésnek. Nem vettem részt meddőségi kezeléseken és beavatkozásokon, de sokat mozogtam abban a közegben, beleláttam, és itt nagyon markánsan van jelen a kielégítetlen igény az engem akkoriban mélyen foglalkoztató gyászfeldolgozásra. A legelső kutatásom ebben a témakörben neuropszichológiai témát járt körül, azt vizsgáltam, hogy mik azok a protektív faktorok, melyek a lombikos terhesség kihordása során megóvják az anyát és így a magzatot a megnövekedett stressz idegrendszerkárosító hatásaitól. Ebből a kutatásból sikerült végül oda eljutni, hogy mi van olyankor, ha sikertelenek a beavatkozások, hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan hat ez az örökbefogadott gyermekre.

→ olvasásának folytatása

Szakdolgozat: kik vállalnak roma gyereket?

Örökbe9 hozzászólás

Az örökbefogadásról szóló szakdolgozatokat bemutató sorozatban ma Takács Timeával beszélgetek, aki azt vizsgálta, kik és miért vállalkoznak Magyarországon roma gyerekek örökbefogadására.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

2017 januárjában végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociálpedagógia alapszakán. Szakdolgozatként a roma származású gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban készítettem kutatást. A dolgozat a „Motiváció roma gyermekek örökbefogadására Magyarországon” címet viselte. Arra a rövid, ám annál komplexebb kérdésre kerestem a választ, hogy mi motivál, mi késztet, mi inspirál bizonyos szülőket roma származású gyermekek örökbefogadására. Több hazai kutatásból származó eredmény szerint ugyanis a beteg, a fogyatékkal élő és a kisebbségi társadalomhoz tartozó gyermekek hátrányt szenvednek az örökbefogadás során, őket kevésbé vállalják az örökbe fogadni szándékozó szülők. Kutatásomban a roma gyermeket elfogadó szülők gazdasági, társadalmi, szociális, egzisztenciális és személyiségjellemzőit próbáltam összegyűjteni, ehhez az örökbefogadásban jártas szakemberekkel és örökbefogadó szülőkkel készítettem interjúkat.

Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

Az örökbefogadás témája mindig is foglalkoztatott, ezért is vettem részt 2015 őszén egy örökbefogadási konferencián. Itt hallottam egy roma gyermek örökbefogadó szülőjét mesélni az eltérő etnicitásból származó kihívásokról, élményekről, nehézségekről, örömökről, melyek megszínesítették az egyébként sem könnyű örökbefogadás folyamatát. Gimnáziumi irodalomtanárom gyermekvállalása is inspirálóan hatott rám: egymás után három roma gyermeket fogadtak örökbe feleségével. Alig volt tapasztalatom az örökbefogadás, különösen a roma gyermekek örökbefogadása terén, de sejtettem, hogy nem minden örökbe fogadni szándékozó szülő ennyire elfogadó. Így körvonalazódott lassan, hogy milyen témában is szeretnék kutatni. → olvasásának folytatása

„Az apák tartanak a nyílt örökbefogadástól”

Örökbe1 hozzászólás

Az örökbefogadással foglalkozó szakdolgozatokat, kutatásokat bemutató sorozatban ma Boldizsár Zsófia szociológus ismerteti eredményeit. Kik vállalnak idősebb és roma gyereket? Miért elfogadóbbak az anyák a nyílt örökbefogadással? Erre is választ kapunk a beszélgetésből.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

Júniusban végeztem a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia alapszakján és szakdolgozatomat az örökbefogadás témakörében készített kutatásom alapján írtam. Vizsgálatom célja az volt, hogy a Magyarországon örökbefogadó házaspárok örökbefogadási folyamat során kialakult tapasztalatait, meglátásait, véleményét feltárjam. Tizenkét mélyinterjút készítettem és az ezekben a beszélgetésekben elhangozott információkat rendszereztem, elemeztem társadalomtudományos szempontból.

Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

A szociológián belül a családszociológia áll hozzám a legközelebb. Bár személyes tapasztalatok nem fűznek az örökbefogadáshoz, a legfontosabb szempont a témám választása során az volt, hogy egy aktuális témáról valóban hasznosítható vizsgálatot készíthessek. Még egy évvel ezelőtt egy tanárnőm említette az egyetemen, hogy az örökbefogadás nem eléggé kutatott terület, ami nagyon sajnálatos. Annyira megfogott ez a kijelentés akkor, hogy ezt a három oldalról (a gyermek, az örökbeadó és az örökbefogadó) is igen érzékeny témát választottam. Bízom benne, hogy ezzel hozzájárulok az örökbefogadás összetett jelenségének megismeréséhez és így ahhoz is, hogy az örökbefogadás egy egyre elfogadottabb, elterjedtebb, „trendibb” gyermekvállalási forma lehessen.

Mondj pár mondatot a fő eredményekről!

A kutatásom nagyon sok területet feszeget. A válaszadóim által elmesélt összetett, sokrétű érzelmek, gondolatok, meglátások nem általánosíthatóak. Az ilyen, úgynevezett attitűdvizsgálatok célja, hogy a sokszínű válaszok feltérképezése rávilágítson a jelenségekre és így további vizsgálatok alapját képezhesse, mint kiindulópont. → olvasásának folytatása

Az örökbefogadottak nem születnek…

Örökbe9 hozzászólás

A blogon bemutatok szakdolgozatokat is. Dengyel Kinga pszichológus, perinatális szaktanácsadó örökbefogadott és vér szerinti családjukban felnőtt fiatal felnőttek életútrajzait vizsgálta, rajzokon és interjún keresztül. A különlegesen mély anyagban még sokkal több lehetőség rejlik, és az örökbefogadó szülőknek is szolgál tanulságokkal. Kinga a Mózeskosár Egyesület az Örökbefogadó Családokért havi klubestjén mutatta be több éven át tartó kutatásának eredményeit. A rajzokból is bemutatok néhányat a cikkben.

Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

A Károli Gáspár Református Egyetem felnőtt klinikai és egészségpszichológia szakán végeztem mind az alap-, mind a mesterképzést. Bár én magam nem vagyok örökbefogadott, egy élményem kapcsán mégis elkezdett foglalkoztatni, van-e, és mi a különbség az örökbefogadottak és nem örökbefogadottak életútja között. Sokáig nem tudtam, ezt hogyan vizsgáljam, míg egy egyetemi műhelymunka kurzusomon tanárom, Prof. Dr. Vass Zoltán említett egy validálás alatt álló, saját fejlesztésű projektív tesztet, az életút-rajzot. A kutatást így két részre bontottam, s az alapképzés szakdolgozatához a fiatal felnőtt örökbefogadottak rajzainak kiértékeléséből írtam egy nagyobb lélegzetvételű munkát; a mesterképzésem zárásaképp pedig egy alaposabb rajzelemzési módszer segítségével, valamint illesztett kontrollcsoporttal egybevetve vizsgáltam ezt a rendkívül értékes gyűjteményt. Annak idején szakdolgozóként kerültem a Mózeskosárhoz, immáron több, mint három éve, s azóta is aktívan részt veszek az Egyesület munkájában. Tréningeket írok és tartok, gondozom a hivatalos Facebook-oldalunkat, részt veszek a programok szervezésében. Most egy pedagógiai szakszolgálatnál (lánykori nevén nevelési tanácsadó) és a JóLélek Pszichológiai Alapítványnál dolgozom pszichológusként, és a Semmelweis Egyetem gyermekklinikai szakpszichológus jelöltje vagyok. Ha lehetőségem adódna, akkor szívesen dolgoznék gyermekvédelemben, örökbefogadásban, és a nevelőszülői hálózatban is.

 

Kik is pontosan az alanyaid, és hogyan kerültél velük kapcsolatba?

Sok örökbefogadott és nem örökbefogadott személytől kaptam rajzokat, interjút, ám végül le kellett szűkítenem a mintát, hogy a körülményekhez képest az lehetőleg egységes maradjon. Az általam kiválasztott 12-12 fős csoport nem számít reprezentatív mintavételnek. „Hólabda” módszerrel jutottam el hozzájuk: megtaláltam valakit, aki ajánlotta egy ismerősét és szép lassan egész sok örökbefogadotthoz jutottam el, mindenféle korosztályból. Noha első hallásra alacsonynak tűnik a résztvevők száma, az elemzés alapossága miatt mégis rengeteg információt tartalmaz a munkám. Hogy homogén maradjon a minta, a 18-30 év közötti fiatal felnőttekre korlátoztam a beválogatható személyek életkorát, így átlagosan 24 évesek voltak az alanyaim. A nemek megoszlását tekintve 5-5 férfi és 7-7 nő került be a mesterszakos diplomamunkámba. Mindannyian titkos örökbefogadással kerültek a családjukhoz, nem voltak házasok és gyermekük sem volt még. Legtöbben a felsőfokú tanulmányaikat végezték, vagy épp az egyetemről jöttek ki a nagybetűs életbe. A kontrollcsoportot nemben, korban és végzettségben egyesével hozzájuk illesztettem. További kritérium volt, hogy a nem örökbefogadottak minden tagja a származási családjában nőjön fel, ahol nem történtek különösebb traumák. Leginkább az okozott nehézséget, hogy olyan huszonéveseket találjak, akiknek együtt éltek még a szüleik. Ebből a szempontból szinte nehezebb volt a kontrollcsoportot kiválasztani, mint az adoptáltakat.

→ olvasásának folytatása

„Intézményes diszkrimináció, hogy elsőbbséget élveznek a házaspárok”

Örökbe127 hozzászólás

 Ma az első hazai kutatást mutatom be, amely szociológiai szempontból vizsgálta az örökbefogadás rendszerét. Témája a hátrányos megkülönböztetés volt az örökbefogadásban. Takács Judit szociológussal, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének kutatójával beszélgetek arról, diszkriminatív-e a jelen örökbefogadási gyakorlat, miért vannak hátrányos helyzetben az élettársak, mi a helyzet a romák megkülönböztetésével és a civil szervezetek feltételeivel.

 – Mihez készült a dolgozat?

– A „Halmozott diszkrimináció: személyes és intézményi percepciók, hatások, cselekvések” című hároméves, nagyobb ívű OTKA-kutatás része volt. A kutatást Tardos Katalin vezette, két fő fókusza a munkaerőpiac és az örökbefogadás volt, hogy ezeken a területeken hogyan jelenik meg a hátrányos megkülönböztetés. Ennek keretében Neményi Mária és én foglalkoztunk az örökbefogadással.

– Volt korábban tapasztalatotok az örökbefogadásban?

– Korábban volt egy projektünk, amit az Egyenlő Bánásmód Hatóság felkérésére készítettünk. Ott fókuszcsoportos interjúkban különböző hátrányos helyzetű csoportok vélekedéseit tártuk fel, és szerepelt egy történet, ahol egy fogyatékos házaspár szeretne örökbe fogadni, majd ezt a történetet megismételtük meleg és roma szülőpárral is. Akkor az LMBT-emberek (LMBT= leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) kapcsán belefutottunk, hogy vannak az egyenlő bánásmód követelményeinek nem megfelelő területek, főleg az egyéni bánásmód terén. Innen jött a gondolat, hogy később külön foglalkozunk az örökbefogadás diszkriminatív aspektusaival.

– Mit vizsgáltatok a mostani kutatásban?

– Első lépésként az intézményi aktorok működését próbáltuk feltérképezni, a budapesti Tegyesz működését vizsgáltuk közelebbről, vidéken körbenézni sajnos nem volt forrásunk. Emellett az örökbefogadásban tevékenykedő legnagyobb, illetve legaktívabb civil szervezetek képviselőivel beszéltünk még. A másik vetületként a rendszer felhasználóinak tapasztalatait próbáltuk bemutatni, az örökbefogadókét. Követtünk egy teljes évjáratot, persze csak az anonimizált adatok tükrében, akik 2011-ben kaptak örökbefogadási alkalmasságot a budapesti Tegyesznél, és megnéztük, hogy három évvel később mi történt velük. 259 embert adott be kérvényt ebben az évben Budapesten, és közülük 59 esetben történt meg az örökbefogadás három éven belül. Külön vizsgáltuk azokat a jelentkezőket, akik kiszolgáltatottabbak az átlagnál, kerestünk olyan fogyatékkal élőket és LMBT-embereket, akik megpróbáltak örökbe fogadni. Minket szociológiailag nem az örökbefogadás érdekelt, hanem a diszkriminatív aspektusok. Nem az egyéni döntéseket, hanem a társadalmi mechanizmusokat, csoportokat vizsgáltuk, amelyek ezt a diszkriminációt létrehozzák. Egy teljes szociológiai felméréshez a harmadik oldalt, az örökbeadókat is kellett volna vizsgálni, de erre nem volt kapacitásunk. De ez nem egy átfogó projekt volt az örökbefogadás szociológiájáról, viszont ez volt az első szociológiai kutatás Magyarországon a témában. Próbáltuk a nemzetközi szakirodalmat áttekinteni, és azt találtuk, hogy Magyarországon senki nem vizsgálta még szociológiai szempontból az örökbefogadást, és Európában is kevesen. Az örökbefogadás kutatása, úgy tűnik, leginkább a pszichológusok terrénuma.

– A diszkrimináció ellentéte az esélyegyenlőség. Ez azt jelentené, hogy mindenki egyenlő esélyekkel kaphat gyereket?

– Inkább az egyenlő bánásmód. Mi azt érzékeltük, hogy a megkülönböztetés egy területen válik kézzel foghatóvá, és ez a házaspárok preferálása.

– De ezt a törvény is kimondja. Ha ilyen szemmel nézed, a törvény is diszkriminál, hisz kimond egy csomó megkötést, például hogy a szülő legfeljebb 45 évvel lehet idősebb a gyereknél. Ez akkor diszkrimináció, vagy egy jogos intézkedés, ami esélyt ad a gyereknek, hogy a nagykorúságakor még éljen a szülője? → olvasásának folytatása

Dolgozat: az örökbefogadott mint szülő

Örökbe6 hozzászólás

Az örökbefogadást vizsgáló szakdolgozatokat bemutató sorozat folytatódik. Ma Derda Eszter mesél, aki az örökbefogadottak szülővé válását vizsgálta.

– Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

– A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia alapképzésén készült szakdolgozatnak, 2012-ben.

– Mi volt a témád?

– Az örökbefogadottak szülői vágyai. Arra voltam kíváncsi, hogyan képzelik el, illetve élik meg a szülőséget azok, akik örökbefogadottként nőttek fel. Vizsgáltam a szülői bánásmód, az önértékelés és az identitás kapcsolatát a szülői vágyakkal.

bt

– Hogy jutottál el az örökbefogadás témájához?

– A témám fokozatosan alakult. Egy ismerősöm örökbefogadása kapcsán merült fel először bennem, hogy az örökbefogadást válasszam. Kezdetben azt gondoltam, hogy az örökbefogadott gyermekek és örökbefogadó szüleik között kialakuló kötődés folyamatát szeretném vizsgálni. Aztán elkezdtem olvasni a szakirodalmat, és feltűnt, hogy alig foglalkoznak kutatások felnőtt örökbefogadottakkal. Az örökbefogadottak szülősége pedig szinte érintetlen terület volt. Voltak kétségeim, hogyan fogom megtalálni az érintetteket, aztán egyik reggel a tejeskávémat kortyolgatva egy újságot lapozgattam, és az apróhirdetések között rátaláltam egy felnőtt örökbefogadottak számára szervezett találkozóra. Ez egy olyan bíztató kezdet volt, hogy belevágtam. → olvasásának folytatása

Szakdolgozat: idősebb gyerek érkezése

Örökbe15 hozzászólás

Az örökbefogadással kapcsolatosan nemrég készült szakdolgozatokat szeretném bemutatni a blogon. Varga Dániel tanácsadó szakpszichológusi diplomájához idősebb gyerekek örökbefogadását vizsgálta.

– Hova jársz, mihez készült a dolgozat?

– Pszichológusként tanácsadó szakpszichológusi képzésre járok az ELTE PPK-ra, család és krízis szakirányra. A képzés zárásaként készült a szakdolgozat.

– Mi volt a témád?

– A szülővé válás normatív krízisét vizsgáltam olyan örökbefogadó pároknál, akik nem csecsemő, hanem 3 évesnél idősebb gyermek örökbefogadásával váltak szülővé. Mivel a téma rendkívül sokrétű és tág, a dolgozatban az első közös év történéseire, folyamataira fókuszáltam. Három párral vettem fel mélyinterjút: ezek elemzése, valamint a hallottak szakirodalmi eredményekkel való összevetése adta dolgozatom gerincét.

Diószegi-Beatrix– Miért ezt választottad? Mi vezetett el az örökbefogadás témájához?

Pszichológusként többek között egy fővárosi nevelési tanácsadóban dolgozom, ahol megfordultak nálam örökbefogadott gyermekek és szüleik, így a téma nem állt messze tőlem. Családterapeutai tanulmányaim is folyamatban vannak, a család működésének dinamikája, jellegzetességei kiemelten érdekelnek. Arra, hogy ez egy mennyire izgalmas, összetett, kutatásra érdemes és ebből a szempontból eddig ismeretlen terület, szintén pszichológus feleségem munkája világított rá, aki évekig nagyobb életkorú gyermekek külföldre történő örökbefogadását segítette, kísérte végig.
→ olvasásának folytatása