Örökbe.hu

Ez az írás azoknak szól, akik szakdolgozatot, másféle egyetemi dolgozatot, kutatást szentelnének az örökbefogadás témájának. Az elmúlt 1-2 évben nagyon sok olyan megkeresést kaptam, hogy a szakdolgozó szeretne egy kérdőívet közzé tenni örökbefogadók közt, a bloghoz kapcsolódó felületeken. Én ilyenkor tanulmányozom a kérdéssort, és akkor szoktam hozzájárulni, ha úgy látom, a kérdésekből valamilyen értelmes eredmény fog kirajzolódni. Sajnos ez nem mindig teljesül.

Mindenképpen örömteli, ha (leendő) szakemberek vizsgálják az örökbefogadást. A témának rengeteg vonatkozása van, lehet kutatni jogi, közigazgatási, pszichológiai, szociológiai irányból, de van örökléstani, nyelvészeti, történeti vetülete is, nem beszélve a hozzá kapcsolódó sztereotípiákról vagy más országok gyakorlatáról. Aranybánya. Itt a blogon is van egy rovat, ahol a sikeresebb dolgozatokat mutatom be. Viszont értelmes eredményeket akkor lehet kinyerni, ha jól kérdezünk. Ebben a cikkben néhány tipikus hibát segítek elkerülni, főleg az online kérdőíves felmérésekkel kapcsolatban. Nem vagyok tudós, de az örökbefogadás témájára van egy jó rálátásom, és magam is írtam pár szakdolgozatot az életben. Az itt idézett szakmai problémák nagy része konkrét kérdőívekből származik, nem az alkotójuk kipellengérezése a célom, hanem a később készülő dolgozatok színvonalának javítása. Egyébként általában a konzulenseken is csont nélkül átmentek a hibák. Érdemes mindig hátralépni, és átgondolni, értelmezhető-e mindenkire az adott kérdés. Nagyon otthon kell lenni egy témában ahhoz, hogy jól tudjunk kérdezni.

Az alapok

Mielőtt nekiállsz, olvass szakirodalmat a kérdésről, és beszélgess el 2-3 érintettel, menj el rendezvényekre. Ennek hiányában lehet, hogy valami nagyon lényeges kérdésre nem kérdez rá a felmérés, aminek ismerete nélkül az eredmények hamisak lesznek. Például, ha valaki azt vizsgálja, miben különböznek az iskoláskorú gyerekek örökbefogadói a többiektől, de nem kérdez rá a válaszadók korára, akkor nem fog feltárulni előtte az a törvényszerűség, hogy Magyarországon ilyen idős gyereket jellemzően az vállal, aki a kora miatt nem kaphat fiatalabbat. De ehhez ismerni kell a szabályozást is meg a gyakorlatot is.

Nézz utána, kutatták-e már az adott kérdést, született-e róla a te egyetemeden dolgozat.

Ha az X ország gyakorlatáról írnál, akkor szerencsés, ha beszélsz x nyelven.

Nem minden témának érdemes egy kérdőívvel nekiesni. Ha várhatóan csak maroknyi alany található az adott feltételekkel (például: színes bőrű gyerekek örökbefogadói, más országból örökbefogadó magyarok, kamaszkorú gyereket örökbefogadók), akkor hasznosabb őket személyesen felkeresni és egy interjút felvenni. De még pár tucat válaszadó esetén sem lesz szignifikáns az eredmény (annál többen pedig kevés szakdolgozati kérdőívet töltenek ki). Az örökbefogadók kevesen vannak, évente a gyerekek egy százalékát fogadják örökbe. Ha az elmúlt öt év örökbefogadói között keresgélsz (jellemzően ők elérhetőek, és a jóval régebbi örökbefogadások még más jogi rendszerben történtek), akkor ebben az időben évi 500-600 belföldi, nem rokoni adoptálás történt, ezek egy része is többedik gyerekre, tehát nem ötször ennyi örökbefogadó család van. Nehéz pár tucatnál több családot elérni, azaz az eredmények nem alkalmasak egy matematikai-statisztikai elemzésre.

Vannak csoportok, amelyek jóformán elérhetetlenek: ilyenek az örökbeadók vagy a felbontott örökbefogadások résztvevői. Természetesen róluk is jó lenne többet tudni, ilyen témánál még több időt kell szánni az alanyok becserkészésére (esetleg azt is számításba véve, hogy más témát kell választani), vagy más megközelítésből dolgozni.

Mielőtt kérdőívezel

A netes kérdőíven szerepeljen, ki írja a dolgozatot, melyik egyetem milyen szakán, mit akar vizsgálni, és ki fogja látni az eredményeket. Úgy állítsd be, hogy a válaszadók ne lássák egymás válaszait.

Tisztázd rögtön az elején, kinek a válaszait várod. Örökbefogadókét? Várakozókét is?

Ha örökbefogadókat: nem mindegy, hogy hat hónapja vagy hatvan éve történt az örökbefogadás, utóbbiak tapasztalatai és mentalitása egészen mások lesznek. Ha várakozókét: van, akinek már van vér szerinti vagy örökbefogadott gyereke.

Férj és feleség kitöltheti külön a kérdőívet? Vagy egy család története egyszer szerepeljen?

Magyarországi örökbefogadásokat vizsgálsz? Egy magyar nyelvű kérdőívet határon túl élő magyarok is megtalálhatnak.

Ezeket a feltételeket hasznos mind az elején kikötni, majd menet közben is rákérdezni, és azok eredményeit nem figyelembe venni, akik nem az adott csoportba tartoznak.

A kérdőív kapcsán fontos fejben tartani, hogy a hazai örökbefogadóknak több eltérő csoportja van: minimum érdemes megkülönböztetni a családon belül örökbefogadókat, nevelőszülőket, egyedülállókat, gyermektelen párokat és több vér szerinti gyerek után örökbefogadókat. Bizonyos előfeltevések nem működnek az egyes csoportokra, például a nevelőszülőknél nem értelmezhető a várakozási idő, a családon belüli örökbefogadóknak nem kell tanfolyamot végeznie, az egyedülállók, a nevelőszülők és a több gyerek után örökbefogadók pedig nem feltétlenül meddők. És persze ezen kategóriák keveredhetnek, a nevelőszülő lehet egyedülálló, és tovább bonyolítja a képet, hogy egy házaspár egyik vagy mindkét tagjának lehet korábbi kapcsolatából vér szerinti vagy örökbefogadott gyereke. Ha már van gyerek, az se mindegy, hogy az kétéves vagy húszéves az örökbefogadáskor.

Vannak családok, akik több gyereket fogadtak örökbe. Ha a konkrét örökbefogadás körülményeire vonatkoznak a kérdések, akkor lehetőséget kell adni több örökbefogadásra vonatkozólag válaszolni, vagy kikötni, hogy az első vagy az utolsó ügyletről referáljanak. A fentiek miatt a családszerkezet tipizálásánál légy óvatos, a valóság szinte áttekinthetetlenűl sokszínű.

Problémás kérdések

A várakozási időnél érdemes tisztázni, mettől meddig érti. A jelentkezéstől? A határozat megszerzésétől? A civil szervezethez való jelentkezéstől? A telefonhívásig? A gyerek hazaviteléig? A tényleges örökbefogadásig?

Kedvencem a „mennyi időbe telt feldolgozni a meddőséget” kérdés volt egy kérdőíven, amihez még időtartamok is meg voltak adva válaszként. Itt rögtön mélyen elgondolkoztam, hogy én például meddő vagyok-e? És egyáltalán ezt feldolgoztam? És mitől kezdve számoljam? Meddig?

Érdemes minden kérdésnél betenni egy „nálam nem értelmezhető” és egy írásban kifejthető választ is, akkor esetleg kiderülhetnek olyan összefüggések, amelyekre nem gondolt a kérdőív megalkotója.

Egy örökbefogadó, mint egyén, nem feltétlenül lát rá a rendszer működésére. Meg lehet kérdezni, jónak találta-e az alkalmassági eljárást, de ha őt történetesen alkalmatlannak találták, akkor nem azt fogja felelni, hogy őt egy igazságos, korrekt procedúra keretében kiszűrték, hanem hogy egy rossz rendszerben megalázták. És még az is lehet, hogy igaza van.

Néhány kérdésre a válasz értelmezhetetlenül tág. Például a „Jól vette-e a környezet az örökbefogadást?” kérdés. Mert lehet, hogy az egyik szomszéd ellenséges volt, a másik közömbös, a harmadik meg örült, aztán pár év múlva már nekik is teljesen más lehetett a viselkedésük, nem beszélve a kollégák, barátok, rokonok véleményéről.

Vakfoltok

Netes kérdőíveknél, a kérdezés jellegéből adódóan, bizonyos csoportok ki fognak maradni. Hogy triviális legyek: például azok az örökbefogadók, akik nem neteznek. Ha a témával foglalkozó néhány nagy netes csoportban teszed közzé a felmérést, az ott válaszolók általában tudatosabbak, aktívabban foglalkoznak a témával, erősebb örökbefogadói identitásuk lesz, mint azoknak, akik örökbe fogadtak egy gyereket, de nem érzik szükségét, hogy ilyen csoportokba belépjenek. Például ezen körben a nagy átlagnál sokkal kisebb lesz azok aránya, akik nem tervezik a gyereküknek megmondani, hogy örökbe fogadták.

A csoport maga után von bizonyos jellegzetességeket. Ha a Romadopt Klub levelezőlistáján osztod meg a kérdőívet, akkor az fog kijönni, hogy a válaszadók nagy hányada elfogad vagy elfogadna roma gyereket, és emellett még aktív közösségi életet is élnek. Cinikus leszek: az összes ilyen kérdőívet nagyjából ugyanaz a száz ember tölti ki, akik jellemzően az elmúlt tíz (de inkább kevesebb) évben fogadtak örökbe, tagjai a nagy netes közösségeknek, eljárnak rendezvényekre, tudatosabbak, aktívabbak és elfogadóbbak az örökbefogadók átlagánál. Ha másmilyen örökbefogadókat keresel, őket máshonnan kell előkeríteni, vagy előzetes kérdésekkel alaposan kiszűrni őket.

Javasolt témák

Adok pár ötletet, amire a válaszok engem is érdekelnének.

Akik mégsem fogadnak örökbe. Akik megszerzik a határozatot, de nem fogadnak végül örökbe, mi történt velük?

Felnőtt örökbefogadottak. Mitől függ, ki mikor kezdi el a keresést (attól, hogy mióta tudja az örökbefogadást? Hogy boldog volt-e az új családja?)

A magyar örökbefogadási rendszer összehasonlítása egy másik országéval.

Van-e összefüggés aközött, hogy ki mennyi ideig lombikozik, és hogy mennyire elfogadó a gyerek kora, származása tekintetében?

Milyen szakmai támogatást kapnak más országokban az örökbefogadók?

Milyen nyelvi kifejezéseket használnak az örökbefogadók és örökbeadók más nyelveken egymás megnevezésére?

Milyen előnyei, hátrányai, veszélyei vannak az amerikai gyakorlatnak, ahol az örökbe fogadható gyerekeket fényképes adatbázisokban hirdetik?