Ezt sose gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz a projekt, és azt sem, hogy a hetedik évben, külföldön élve és a koronavírus idején kivirágzik a blog. Az év nagy előrelépései:
Megjelent a könyvem az örökbefogadásról, az Akiknek két anyja van. Ez régóta a szülőcsatornában volt, mondhatni kezdettől készültem rá, tavaly jött el a megfelelő szerkesztő és kiadó. Azon ritka vállalkozás lett, amit végig jó érzés csinálni, az eredménnyel is elégedett vagyok, a fogadtatás is egyöntetűen pozitív lett. Közel három hónapig szerepelt az eladási sikerlistákon, köszönöm mindenkinek, aki megvette, ajánlotta ismerőseinek vagy nekem írt róla véleményt.
Beindultak az online események a blogon. Itt szerencsésen találkozott két, a rendezvényszervezés szempontjából szerencsétlen körülmény: a karantén miatt mindenki otthon volt, én meg külföldön élek. És ebből valami szuper jött ki, közel 30 alkalommal találkoztunk szerda esténként a gép előtt, beszéltek szakértők és tartottunk kiscsoportos zárt beszélgetéseket. Előfordult, hogy 70 ember eljött (illetve otthonmaradt), de nem sokaság, hanem lélek, a lényeg: örülök, hogy velem tartotok.
Kinőtt a blog ötödik lába, elindultak az online, több alkalmas, zárt csoportok, a jelentkezés előtt és a várakozás vége felé állóknak. 76 ember vett részt ilyen programokon tavaly, és a többségük elégedett, a legutóbbi csoportok pedig jóval a jelentkezési határidő előtt beteltek.
2020-ban a jogalkotás ritka vehemenciával foglalkozott az örökbefogadással, több alapvetést megváltoztattak, például már nem kötelező a felkészítő tanfolyam. Ezt én rossznak tartom, részt is vettem az ellene zajló tiltakozásban, eredménytelenül. Ami jó mégis: őrületes sajtófigyelem irányult az örökbefogadásra, sok emberhez eljutott az ügy, és nagy civil aktivitás indult el a témában. Megfigyelője vagyok a rendszernek, és ha a véleményemet kérdezik, elmondom, idén sokszor szerepeltem a sajtóban a törvényváltozások és a könyvem kapcsán is. Aki ezekre kíváncsi, megtalálja a Sajtószereplések menüpontban őket.
Elindult a blog Instagram-oldala, ahol vicces képregényekben macskák hozzák közel az örökbefogadás világát. Lányom, Marx Veronika (11) a társszerző, ő rajzol, én írom a szöveget, mi jól szórakozunk. Kövessetek ott is!
A karantén miatt csak egyszer tudtunk Magyarországra utazni, de nyáron többször személyesen is találkoztunk az olvasókkal: megtartottuk a szokásos zártkörű támogatói rendezvényt, volt strandtalálkozó a Balatonon, a könyvbemutatóm is jóízű családi buliba torkollt, és még Miskolcra is eljutottam az ottani közösséghez.
Eme nagy fejlemények között a sima üzem is ment tovább, azaz nagyjából hetente megjelent egy új cikk az Örökbe.hu-n. Összesen 630 poszt olvasható a blogon, havi 15-25 ezer olvasó keresi fel az oldalt. A zárt Facebook-csoportunk pedig a legigényesebb közösség a témában, színvonalas beszélgetésekkel.
Nagy köszönet a blog rendszeres és alkalmi támogatóinak, akik segítenek, hogy tovább csináljam – a cikkírás munka, és a rendezvényszervezés is, az előfizetésekkel hozzájárultok a blog működéséhez. A támogatóknak a korábbi években egy rendezvényt szerveztem, idén erre egyelőre nincs mód, most azzal tudok nekik kedvezni, hogy ők azonnal hozzáférnek a rendezvényekről készült felvételekhez. Erről már írtam levelet év elején a 2020-as év adományozóinak, ha úgy érzed, hogy tavaly támogattad a blogot, de nem kaptál ilyet, szólj. A videókat majd szép lassan nyilvánosan is közzéteszem, szóval továbbra is minden tartalom elérhető mindenkinek, csak nem azonnal.
Iratkozz fel a posztok követésére, akkor e-mailt kapsz minden új bejegyzésről, ezt a poszt alján tudod megtenni.
Örökbe.hu 