Három országban jártam aznap, s egy negyedikben született gyerekem

Általános

Avagy: a szülés napja! Ma arra a napra emlékezem, mikor az örökbefogadott kisfiam megszületett. Saját történetem! Ha az én családom életébe szeretnél bekukucskálni, a személyes kategóriában találod az idevágó posztokat.

Sugaras nyári nap volt, a férjemmel épp Bázelban utaztunk. Ez a város három ország határán fekszik, s mi súlyt fektettünk rá, hogy a német, a svájci és a francia részen is járjunk. Találkoztunk egy ott élő barátnővel, sétáltunk a gótikus házak között, ázsiait ebédeltünk, és a jó időben a Rajnába lógattuk a lábunkat. Jó nap volt, sok nevetéssel, beszélgetéssel, szép tájjal és napsütéssel. És eközben ezer kilométerrel arrébb megszületett a kisfiunk. Amiről persze akkor még fogalmunk sem volt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Én a második vagyok, hosszúnadrágban

A fiamról sajnos nincs újszülöttkori képünk.

Négy hónappal később döntöttük el, hogy örökbe fogadunk. Az első beszélgetésen elgondolkoztunk: vajon él már a mi gyerekünk? Élt. De a találkozásig még egy év eltelt.

Az ajándékok közt tartom számon, hogy egy ilyen szép és emlékezetes napon jött világra a kisfiam.

Ti mit csináltatok a szülés napján?

Advertisements

34 responses »

  1. Szintén, mint feljebb 🙂 Közös szülés, az első baba sokára jött, a második majdnem a mentőben született, komoly 10 percet töltöttünk a szülőszobán. Igaz, utána azért volt időnk beszélgetni.
    Az, amikor két – valljuk be vadidegen – nő összekapaszkodva együtt szül, az egyik szül egy gyermeket a másiknak, és rábízza, az valami megfoghatatlanul mély kapcsot eredményez. Örökké hálás leszek, hogy ott lehettem, hogy vele és a gyermekemmel lehettem akkor.

    Kedvelés

  2. Éjszaka született és nagyon gyorsan, úgyhogy én valószínűleg itthon aludtam. A férjem meg Berlinben volt rokonlátogatáson. Két nap múlva szereztünk tudomást a gyerekünkről 🙂

    Kedvelés

  3. Én a munkahelyemen ültem. Aznap a BKV meg sztrájkolt, ennyire emlékszem. És az örökbefogadás gondolata még nagyon csak gondolat volt számunkra.

    Kedvelés

  4. Zsuzsa, úgy irigyellek, hogy pontosan tudod mit csináltál azon a napon, amikor a kisfiad megszületett. Én sajnos nem tudok visszaemlékezni, a naptárba semmit nem írtam arra a napra. Viszont a véletlen dátum egyezések a mi történetünkben is szerepelnek. Mi pontosan azon a napon adtuk be a jelentkezésünket a TEGYESZ-hez, amikor a kisfiúnk 3 évesen elköltözött a gyermekotthonból.

    Kedvelés

  5. Dolgoztam, átlagos munkanap lett volna, vagyis volt is, addig a percig, míg meg nem csörrent a telefon. Onnantól csak homályos emlékeim vannak még a naplómban is 🙂

    Kedvelés

  6. Kisfiam egy csütörtöki napon született. A születése pillanatában egy étteremben ültünk a férjemmel és ünnepeltük a születésnapját, ami következő nap volt, de egy céges utazás miatt nem tudtuk együtt tölteni. Akkor már nagyon vártuk, hogy szülők lehessünk, úgyhogy biztos vagyok benne, a fő témánk az volt, hogy mikor is csörög végre a telefon! 🙂
    A várakozás ideje alatt rengetegszer elképzeltem, hogy milyen is lesz, amikor végre megtudom, hogy anyuka lettem. Sok “mozim” volt a nagy pillanatra, de az biztos nem, hogy a céges büfében várok a reggeli teámra, mikor megcsörren a telefon. 5 emeletet futottam felfelé úgy, hogy észre sem vettem… 🙂
    Kislányom születésekor ott lehettem a kórházban vele, szenzációs élmény volt! A szülőanyával már a szülés előtt találkoztunk, kb. lehetett sejteni, hogy mikor lesz a nagy nap. Egymást átölelve, kicsit nővéri (testvéri), kicsit barátnői, segítői szerepben, Felejthetetlen…

    Kedvelés

  7. Vicq, nagyon bírom a humorod:) De a viccet félretéve, ami a telefon csörrenést illeti, az nálam is így játszódott le. Utána valahogy megszűnt a tér és az idő, teljes izgalmi állapotba kerültem én is, fogalmam sincs, hogy másnap reggelig, amíg bemehettünk a TEGYESZ-hez mivel foglalkoztam.

    Kedvelés

  8. Én megnéztem a naptáramat. Kisfiúnk születésekor (a zárójelentés időpontját tekintve) az Európa kávézóban ültem egy kedves ismerősömmel, aki Angliából költözött vissza.. és beszélgettünk sok-sok dologról. Szerintem mondtam is neki, hogy örökbefogadásra várunk .. és szerintem aznap is az járt a fejemben, hogy mikor csörren már meg a telefon – mert akkor már nagyon sokszor ezen gondolkodtam. (Aztán 10 napra rá, Anyukám születésnapján!, egy szombat este 9-kor csörgött a telefon, majd három napra rá, szerda reggel 10-kor már a gyámhivatalban voltunk és utána “egy kis csomaggal” az autóban hazafelé.. Felfoghatatlan volt! 🙂 )

    Kedvelés

  9. Mi a feleségemmel az ország keleti felében családlátogattunk (kirándulás-egyél-igyál még) mikor jött a telefon, hogy megszületett egészségesen a fiunk a dunántúlon, hamarosan ott voltunk a kórházban, ledugózott pezsgősüveg feeling 🙂 Ami talán még érdekes(ebb) hogy a valószínűsített fogantatás napján meg egy nagyon fontos, gyerekvállalást és kapcsolatunkat megerősítő beszélgetésünk volt párommal.

    Kedvelés

    • Az első gyermek valószínű fogantatási időpontján (na jó, hetén) mentünk a tegyeszhez első látogatásra.
      Másodjára egyik reggel arra keltem, megcsípett a hülyelégy, akarok még egy babát, aki már tudom, létezik. Na, kb ekkor tudta meg az éa is, hogy terhes 🙂

      Kedvelés

  10. Sziasztok,
    nagy örömmel olvasom az oldalt és a fenti bejegyzés alapján megnéztem az email listámat… a mi kisfiúnk csak 7,5 hónappal születése után érkezett haza, így a babanaplója a várakozás ideje alatt csak havi-kéthavi bejegyzéseket tartalmaz.
    No, hát amikor a pici fiúnk megszületett anya épp tudtán kívül jót cselekedett. Egy barátnőm értékes fődíjat nyert, de ő erről nem értesült, gratuláltam neki, ez alapján jutott tudomására a dolog….
    Jó tett helyébe… 🙂

    Kedvelés

  11. A “fofonokkel” es a teljes fonokseggel munkamegbeszeltunk, program-bosegben es hely szukeben a munkahelyi menzan. A telefon akkor jott, hogy eppen szuletik. A masodiknal otthon lustultam…. A ket gyerek pont ilyen: a nagy a porgos energiabomba, a kicsi a nyugalom maga.

    Kedvelés

  12. A kisfiam születésének délelőttjén tanítottam. Érettségi időszak lévén épp volt egy lyukasórám a császár időpontjában, így hazrohantam, hogy telefonáljak. Amikor felhívtam a szülőszobát közölték, hogy nem adhatnak információt csak közeli hozzátartozóknak. “Ön kije a babának?”-kérdezte egy hang a vonal túlsó felén. “Az édesanyja” – válaszoltam. Az első döbbenetet az örömteli hír követte, hogy egészségesen megszületett a kisfiam. Rendkívüli érzés volt, hogy tőlem kétszáz km-re hallom sírni a fiam, akit még sose láttam. Azért is furcsa volt, hogy egy átlagos hétfő délelőtt perceit élem, miközben a szülőszobán “kellene” lennem (az első lányunkat én szültem 🙂 ).

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s