Vallomások: vicces bemondások

Általános

Továbbra is az örökbefogadás vidám oldalán járunk. Ma néhány örökbefogadó szülő oszt meg velünk derűs epizódokat.

Szabó-Barnabás

Jött hozzánk egy szerelő, a kisfiam érdeklődve nézte a munkáját. Közben elment mellettünk a férjem. A pasi megszólalt: “Hát ez a gyerek kiköpött apja, itt tuti nem kell apasági teszt!”

A kisfiammal a piacon sétálgatok, egy árus néni nagyon dicséri a gyereket: “De szép kislegény, gyönyörű szeme van…” majd hozzám fordul: “Megérte sorban állni, anyuka!”

Egy év korkülönbség van a gyerekeim között. Egy taxisofőr végigmérte őket, majd ennyit mondott: “Apa nem hagyta békén anyát”. A faluban egyébként az emberek fele nagy bikának tartja a férjemet, hogy a szülés után pár héttel ismét teherbe ejtett engem, a másik fele meg szentként tiszteli, hogy a két, szemlátomást balkézről való gyereket ennyire magáénak neveli. 

A kifőzdében, ahova hetente egyszer beugrunk immáron három éve, a pultos lány megkérdezte, hogy mennyi idő alatt szültem meg a csecsemő kisfiamat. Úgy néztem rá, mint egy ufóra. Amikor döbbenten mondtam, hogy dehát nem én szültem, akkor kikerekedett szemmel mondta, hogy hiszen ő látott terhesen. 

Mikor a kisfiam három hónapos volt, elkezdtük a kisszobáját kialakítani, és ez brutál meló volt. A finom por megragadt az arcomon a ráncokban, volt egy órám elszaladni az Ikeába, elmentem szutykosan. Előtte 2-3 hónapig fodrásznál sem voltam, a hajam lenőtt, elég szakadtan néztem ki. Hazafelé taxit hívtam. A sofőr meglátta a szatyorból kikandikáló gyerekcuccokat és megkérdezte: “Csókolom, unokának lesz?”

A strandon a gyerekem együtt pancsolt egy afro-félvér kislánnyal (saccra. Biztos nem én leszek az, aki megkérdi, külföldi-e a papája!). Egy anyuka megkérdezi: “A nagypapájukra hasonlítanak?” “Melyik gyerekre gondol?” – kérdezek vissza. “Hát unokatestvérek, nem?”

Egy taxi hátsó ülésén ültünk, a rádióban megszólalt egy Depeche Mode-szám. Az egyéves lányom elkezdett táncolni az ölemben. A férjem megszólalt: “Amikor anyád hasában voltál, és Depeche Mode-koncerten voltunk, már akkor is nagyon szerettünk”. Azon a koncerten nyolc éve voltunk…

Veletek történtek vicces esetek?

Advertisements

28 responses »

  1. 🙂 Az utolsót nem értem. Valamint: megdöbbentő, mennyire nem érzékelik az emberek a határokat. Apasági teszt wtf??? Szerintem otromba vicc. A piacos és a nagymamás a kedvencem.

    Kedvelés

  2. Akkor meg egy :). Kisebbik gyerekemmel setaltam a kornyeken. Egy utcai ismeros, akivel ossze szoktunk koszonni, megjegyzi, hogy “maga mindig uj testorrel setal, tudom am, van harom”. Mondom neki, csak ketto van. Erre o: fogadjon orokbe, akkor lesz harom!

    Kedvelés

  3. Kislanyunknal megkerdeztek, hogy kenyai szarmazasu-e? Ezen en mindig olyan jot mosolygok, ha eszembe jut, hogy miert pont ezt kerdeztek? Egyebkent a vilagon a legszebb cigany kislany. 🙂

    Kedvelés

  4. Nálunk is mondták már a boltban, hogy apuka le sem tagadhatná 🙂
    De a csúcs az volt, amikor a fiam véletlen rendet rakott, és a férjem megdicsérte, hogy szép rend van a szobájában. Mire a gyerek rávágta: “Tudod, apa, a rendszeretetemet tőled örököltem”. 😀

    (Nekem vsz, apának öf a fiunk, Természetesen tudja, 12 éves volt, mire lezajlott, tehát bele is kellett egyeznie.)

    Kedvelés

  5. Savanyùs néni a piacon:hát te nagy legèny tiszta anyukád vagy.
    A lassan 3éves fiam(9.hònapja van velünk): pedig nem az ő pocijánában volt.közben hallkan azt is hozzá teszi:á nem is kaptam volna levegőt
    🙂

    Kedvelés

  6. Nekem is van egy aranyos sztorim. A második öf. kicsihez jártunk barátkozni, amikor öf. fiam ovis csoporttársával és párhetes kistestvérével futottunk össze. Fiam reakciója: “De aranyos! Honnan hoztátok?”

    Kedvelés

  7. És volt még egy aranyos. Második öf. kislányom szeme árpás lett. Anyukákkal (akik már előtte ismertek minket, így tudták, hogy öf.) beszélgettünk a kezeléséről, mondtam, hogy nekem is volt már többször árpám. Mire egyik anyuka: “Igen, a hajlam öröklődik.” Kis szünet után én: “No igen, a genetika.” Csak akkor jött rá, mit is mondott, és mindketten nevetni kezdtünk.

    Kedvelés

  8. Falun lakunk, általában tudják az emberek, hogy örökbe fogadtuk a kisfiúnkat. A környéken az idős nénik mind szeretik, örülnek, hogy kisgyermek van az utcában.
    Ősszel sétáltunk hazafelé, mikor 2 néni megállt velünk beszélgetni. Magdi néni tudta az örökbefogadást, Sári néni nem. Hazaértünk, az udvaron játszottunk tovább, mikor megjelent Sári néni a kerítésnél.
    – Mióta megszületett ez a kisgyermek gondolkodom rajta, kihez hasonlít, mert olyan szép!
    – Kihez hasonlít?
    – Hát a dédapjára!
    – Kire?! – kérdeztem elképedve.
    – A nagyapádra, az nagyon szép ember volt, mint ez a kisgyerek! Ti sem vagytok csúnyák, nem azért mondom, de Sándor, a nagyapád, az igazán szép legény volt! – folytatta a 90 feletti néni kipirult arccal, én meg alig bírtam ki nevetés nélkül, amint az én kis félcigány gyermekemre néztem. (Aki tényleg szép :-)) – Hát csak ezt akartam elmondani, 1 éve gondolkodtam, hogy kire hasonlít, de rájöttem!

    Kedvelés

  9. Nálunk a kisebbik olyan kis kerek fejű, mosolygós, mint az apja. Még akik tudják, hogy messziről hoztuk, azok is azzal húznak, hogy “biztos nem volt ott a zenekar előtte éven?” (Apa zenél.)
    Ezen jókat nevetünk.
    Amúgy NEM voltak arra!!! 😀

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s