A Lányanya (Mom at Sixteen) amerikai film, és azt a helyzetet boncolgatja, mikor a tinédzserkorú anya gyerekét a nagymama neveli fel. Spoilerezni fogok. (Itt látható magyar szinkronnal.)
Jacey középosztálybeli gimnazista lány, jó tanuló, jó sportoló, kortársaihoz képest komoly gondolkodású fiatal – aki terhes lett. Jacey anyja vállalja fel, hogy sajátjaként neveli fel a gyereket, és mindenki előtt úgy tesznek, mintha ő szülte volna. A történetbe akkor csöppenünk bele, mikor a család szembesül mindennek a következményeivel. A film elég reálisan mutatja be, milyen áldozatokkal jár ez a döntés még egy anyagi és egyéb erőforrásokkal viszonylag jól ellátott családnál is.
Hogy ne derüljön ki a titok, a család költözni kényszerül: új iskola, új város, új munkahely, új lakás. A középkorú anya nehezen bírja az éjszakázást a babával, nappal meg ő dolgozik, hogy eltartsa a családot, dühös a lányára, kicsit már bánja az egészet. Jacey hárít, próbál nem tudomást venni a csecsemőről, magába zárkózik, nem érzi jól magát otthon, és az új iskolában is idegen. A kiskamasz húga ebben a helyzetben kisebb kihágásokkal próbálja magára hívni a figyelmet. A lányok apja külön él, nem derül ki, tud-e egyáltalán az akcióról, csak a fogorvosi számla megfelezéséről tárgyal vele az anya. A külvilág csodálkozik, miért költözött ilyen hirtelen, tanév közben a kis család, és a titok sem marad sokáig titok…
A film nagy része Jacey iskolájában játszódik, ahol a kamaszokat a szex, a drog és a rock and roll foglalkoztatja (csak vicceltem, a rock and roll nem érdekli őket :-)). Fontos szerephez jut a tanárnő, aki civilben örökbefogadást fontolgat a férjével, az iskolában meg a nemi felvilágosítás-órát tartja. (A film szerint mintha legalább heti kettő lenne belőle ebben a suliban, de a diákokat elnézve még ez is kevés.) A traumán átesett, komoly, zárkózott Jaceyt elnézve az egyik hasonló korú örökbeadó mondása jutott eszembe: „A kortársaim csak most fognak elmenni rossz irányba, én már vissza is jöttem.”
Ne várjatok a Junohoz hasonló tűzijátékot, de összességében a film egy vállalható kedves darab a tinédzserterhesség és örökbeadás problematikájáról, némi szájbarágással. Két dolog szúrt szemet, és itt jön a spoiler, amit fehérrel írtam. Ha már láttad a filmet, vagy nem zavar, ha lelövöm a poént, akkor vidd a kurzort a sorok fölé és el tudod olvasni.
Az egyik fordulat, ami nem logikus a számomra, hogy a film utolsó tíz percében kiderül, Jacey a szülésig örökbe akarta adni a gyereket, ám úgy megszerette, hogy nem bírt megválni tőle. A film elején azt hittem, a mama akarta megtartani a gyereket, hisz egyedül ő törődött vele, a kamaszlány szemlátomást hárított és igyekezett elkerülni a baba társaságát. A másik logikátlan lépés, hogy Jacey pont akkor dönt mégis az örökbeadás mellett, mikor a család kezd felállni a krízisből, összeszedik erőiket, megértik egymás szempontjait, és már úgy néz ki, hogy sikerülni fog nekik felnevelni a kisfiút. Ilyen formában a film azt sulykolja, hogy egy kamaszlány még családi háttérrel, segítséggel sem képes felnevelni egy gyereket, és jobb helye van az örökbefogadóknál a bébinek.
Nagyon tetszett viszont a kamaszkorú anyák önsegítő csoportja. Jó lenne ilyen Magyarországon is.
Láttátok? Hogy tetszett?
Lányanya (Mom at Sixteen), amerikai film, 2005, rendezte Peter Werner
Discover more from Örökbe.hu
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Örökbe.hu 
Nekem azt írja ki, hogy a videó nem elérhető, mert törölték a you tube fiókot.
KedvelésKedvelés
Köszi! Kicseréltem a linket, most működik?
KedvelésKedvelés
Igen,működik, most nézem.
KedvelésKedvelés
Na, megnéztem, nem tetszik a vége, hümm.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon.
Nekem se tetszik… Neked miért?
KedvelésKedvelés
Tök izgi volt ez a fehérrel írt rész! Persze nem bírtam ki, és rögtön elolvastam! 🙂
Köszönöm az ismertetőt, még csak nem is hallottam eddig erről a filmről, de felkeltetted az érdeklődésemet, meg fogom nézni.
KedvelésKedvelés
Nahát, most olvasom Eric Claptonról, pont idepasszol: “Eric Clapton 1945. március 30-án született, a Surrey megyében található Ripley-ben, az Egyesült Királyságban. Anyja, Patricia Molly Clapton tizenhat évesen hozta őt világra. Apja, Edward Walter Fryer, a kanadai hadsereg egyik huszonnégy éves katonája még fia születése előtt visszatért feleségéhez Kanadába. Eric a nagyszüleinél nőtt fel, mégpedig abban a hitben, hogy nagyszülei a szülei, anyja pedig a nővére.”
KedvelésKedvelés
Úristen, Jack Nicholsonnal is ugyanez történt, Hihetetlen, valószínűleg sokkal gyakoribb történet ez, mint gondolnánk…
“1937. április 22-én, New Yorkban született John Joseph néven. Anyja egy tizenéves táncosnő volt. A gyermeket családjában mindenki csak Jacknek hívta, s nagyszülei fogadták örökbe. Harmincegy éves koráig úgy élt, hogy a szülőanyját a nővérének hitte.”
KedvelésKedvelés
Azért ezt nagyon durva lehet 31 évesen megtudni…
KedvelésKedvelés
http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/mit-rejt-a-hirnev-15-hires-ember-akit-orokbe-fogadtak
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, a Jack Nickolson is pont így járt…
KedvelésKedvelés
Bocsi,lassú voltam 😉
KedvelésKedvelés
Ha nem egy délutáni pogácsázós filmek nézzük hanem a lányanyák helyzetét bemutató filmnek akkor természetesen nem kielégítő amit láttam. A főszereplő pont azt nem kapja meg amire a leginkább szüksége van,a lehetőségeiről való tájékoztatást. Ill. a döntéshozatalhoz nem kap támogatást nem is ő dönt saját helyzete felett csak a film végén.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Ebben teljesen igazad van. Ezért tetszett annyira a lányanyák klubja a film vége felé, ott legalább kap valami tájékoztatást és sorstársakra lel.
KedvelésKedvelés
Az én férjem is hasonlóan járt.
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon!
Ő is felnőttként tudta meg, hogy a nagyanyja nevelte fel?
KedvelésKedvelés
Nem. Tudta, hogy ki az anyukája csak a nagymamánál lakott 10 éves koráig és mondhatni Ő nevelte. Édesanyját heti 1x látta amikor felugrott fél órára. De csak a tudatban lett az édesanyja a nagymamához vannak erős anyai érzései. A nagymama valójában nem a nagymamája az édesanyját ( férjem édesanyját) örökbefogadták. Én azt látom amikor az érzések kavarognak amikor egy felnőttben, hogy kit hogy is kellett volna szeretni. Az a mai napig nem derült ki, hogy a nagymama elvette-e a lányától a fiát ( férjemet) vagy az anyuka hagyta ott a gyereket az anyjánál.
KedvelésKedvelés
Hú, ez nem szokványos történet! És ti is örökbefogadók vagytok?
KedvelésKedvelés
En nem tudtam megnezni a filmet. Nem tudtok olyan oldalrol, ahol siman lejatszhato plusz programok letoltese nelkul?
KedvelésKedvelés
Szia! Üdv a blogon! Szerintem itt is, csak alul kattints a háromszögre, ne a képernyőre.
KedvelésKedvelés