Film: Lányanya

Általános

A Lányanya (Mom at Sixteen) amerikai film, és azt a helyzetet boncolgatja, mikor a tinédzserkorú anya gyerekét a nagymama neveli fel. Spoilerezni fogok. (Itt látható magyar szinkronnal.)

Jacey középosztálybeli gimnazista lány, jó tanuló, jó sportoló, kortársaihoz képest komoly gondolkodású fiatal – aki terhes lett. Jacey anyja vállalja fel, hogy sajátjaként neveli fel a gyereket, és mindenki előtt úgy tesznek, mintha ő szülte volna. A történetbe akkor csöppenünk bele, mikor a család szembesül mindennek a következményeivel. A film elég reálisan mutatja be, milyen áldozatokkal jár ez a döntés még egy anyagi és egyéb erőforrásokkal viszonylag jól ellátott családnál is.

lányanya1

Hogy ne derüljön ki a titok, a család költözni kényszerül: új iskola, új város, új munkahely, új lakás. A középkorú anya nehezen bírja az éjszakázást a babával, nappal meg ő dolgozik, hogy eltartsa a családot, dühös a lányára, kicsit már bánja az egészet. Jacey hárít, próbál nem tudomást venni a csecsemőről, magába zárkózik, nem érzi jól magát otthon, és az új iskolában is idegen. A kiskamasz húga ebben a helyzetben kisebb kihágásokkal próbálja magára hívni a figyelmet. A lányok apja külön él, nem derül ki, tud-e egyáltalán az akcióról, csak a fogorvosi számla megfelezéséről tárgyal vele az anya. A külvilág csodálkozik, miért költözött ilyen hirtelen, tanév közben a kis család, és a titok sem marad sokáig titok…

A film nagy része Jacey iskolájában játszódik, ahol a kamaszokat a szex, a drog és a rock and roll foglalkoztatja (csak vicceltem, a rock and roll nem érdekli őket :-)). Fontos szerephez jut a tanárnő, aki civilben örökbefogadást fontolgat a férjével, az iskolában meg a nemi felvilágosítás-órát tartja. (A film szerint mintha legalább heti kettő lenne belőle ebben a suliban, de a diákokat elnézve még ez is kevés.) A traumán átesett, komoly, zárkózott Jaceyt elnézve az egyik hasonló korú örökbeadó mondása jutott eszembe: „A kortársaim csak most fognak elmenni rossz irányba, én már vissza is jöttem.”

Ne várjatok a Junohoz hasonló tűzijátékot, de összességében a film egy vállalható kedves darab a tinédzserterhesség és örökbeadás problematikájáról, némi szájbarágással. Két dolog szúrt szemet, és itt jön a spoiler, amit fehérrel írtam. Ha már láttad a filmet, vagy nem zavar, ha lelövöm a poént, akkor vidd a kurzort a sorok fölé és el tudod olvasni.

Az egyik fordulat, ami nem logikus a számomra, hogy a film utolsó tíz percében kiderül, Jacey a szülésig örökbe akarta adni a gyereket, ám úgy megszerette, hogy nem bírt megválni tőle. A film elején azt hittem, a mama akarta megtartani a gyereket, hisz egyedül ő törődött vele, a kamaszlány szemlátomást hárított és igyekezett elkerülni a baba társaságát. A másik logikátlan lépés, hogy Jacey pont akkor dönt mégis az örökbeadás mellett, mikor a család kezd felállni a krízisből, összeszedik erőiket, megértik egymás szempontjait, és már úgy néz ki, hogy sikerülni fog nekik felnevelni a kisfiút. Ilyen formában a film azt sulykolja, hogy egy kamaszlány még családi háttérrel, segítséggel sem képes felnevelni egy gyereket, és jobb helye van az örökbefogadóknál a bébinek.

Nagyon tetszett viszont a kamaszkorú anyák önsegítő csoportja. Jó lenne ilyen Magyarországon is.

Láttátok? Hogy tetszett?

Lányanya (Mom at Sixteen), amerikai film, 2005, rendezte Peter Werner

Advertisements

20 responses »

  1. Tök izgi volt ez a fehérrel írt rész! Persze nem bírtam ki, és rögtön elolvastam! 🙂

    Köszönöm az ismertetőt, még csak nem is hallottam eddig erről a filmről, de felkeltetted az érdeklődésemet, meg fogom nézni.

    Kedvelés

  2. Nahát, most olvasom Eric Claptonról, pont idepasszol: “Eric Clapton 1945. március 30-án született, a Surrey megyében található Ripley-ben, az Egyesült Királyságban. Anyja, Patricia Molly Clapton tizenhat évesen hozta őt világra. Apja, Edward Walter Fryer, a kanadai hadsereg egyik huszonnégy éves katonája még fia születése előtt visszatért feleségéhez Kanadába. Eric a nagyszüleinél nőtt fel, mégpedig abban a hitben, hogy nagyszülei a szülei, anyja pedig a nővére.”

    Kedvelés

  3. Ha nem egy délutáni pogácsázós filmek nézzük hanem a lányanyák helyzetét bemutató filmnek akkor természetesen nem kielégítő amit láttam. A főszereplő pont azt nem kapja meg amire a leginkább szüksége van,a lehetőségeiről való tájékoztatást. Ill. a döntéshozatalhoz nem kap támogatást nem is ő dönt saját helyzete felett csak a film végén.

    Kedvelés

      • Nem. Tudta, hogy ki az anyukája csak a nagymamánál lakott 10 éves koráig és mondhatni Ő nevelte. Édesanyját heti 1x látta amikor felugrott fél órára. De csak a tudatban lett az édesanyja a nagymamához vannak erős anyai érzései. A nagymama valójában nem a nagymamája az édesanyját ( férjem édesanyját) örökbefogadták. Én azt látom amikor az érzések kavarognak amikor egy felnőttben, hogy kit hogy is kellett volna szeretni. Az a mai napig nem derült ki, hogy a nagymama elvette-e a lányától a fiát ( férjemet) vagy az anyuka hagyta ott a gyereket az anyjánál.

        Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s