Örökbe.hu

A rovatban megismerhetjük azokat a családokat, akik nemrég fogadtak örökbe. A rovatba bárki jelentkezhet, aki az elmúlt egy évben fogadott örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen. És jelentkezzetek is, a történetek sok erőt adnak a várakozóknak. 

Nicknév: Kriszta

Kik vagytok? Budapesti házaspár vagyunk, 43 évesek. Tizenöt éve vagyunk házasok. Több terhesség és vetélés után, aminek senki nem tudta az okát megmondani. Kb. 2-3 éve kiderült, hogy már a klimax kopogtat az ajtómon, így nem igazán számíthatunk gyermekáldásra, ezért elhatároztuk, hogy örökbe fogadunk. Szerencsére a család is mellettünk állt és a baráti körünk is pozitívan állt hozzá a dologhoz.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hiszem, hogy mások vagyunk! Ugyanazok vagy hasonló problémáink voltak, mint másoknak.

Ki érkezett? Rögtön két kislány érkezett, testvérek. S és L 3 és 4 évesek, jó egészségi állapotban, két eleven, csintalan kiscsaj. Imádnak főzőcskézni és természetesen babázni. A kisebb szereti a zenét és táncot, a nagyobbik szeret rajzolni és színezni. Amit mindketten szeretnek: a kirakó és az építőkocka. Országos listáról jöttek, a tanácsadónő azt mondta, hogy a megyében nem találtak nekik szülőket. Sőt nem is nagyon próbálkoztak, mert eleve a megyén kívül akartak őket örökbe adni családi körülményeik miatt. Az irat ismertetésekor több egészségi problémát is felsoroltak, ami eddig nem jött elő. Az egyik a laktózintolerancia, a másik egy genetikai úton öröklődő véralvadási zavar, sűrű a vérük állítólag. A kisebb pedig lyukas szívvel született, de tavaly már rendben volt a kórházi papírok szerint. Mi egyelőre semmilyen egészségügyi problémát nem tapasztaltunk náluk.

Mennyit vártatok? 2018 decemberében jelentkeztünk és 2019. október végén kaptuk a hívást. Novemberben kezdtük az ismerkedést és 2020 januárjában hoztuk haza őket.

Mennyit várt a gyerek?  Úgy tudjuk 2018 augusztusa óta voltak örökbefogadhatók. Már eleve nem kerültek a családhoz, a kórházból az egyik krízisnevelőszülőhöz került, a másik csecsemőotthonba. Onnan mindketten 4-5 hónaposan kerültek nevelő szülőhöz ahol addig éltek, amíg mi el nem hoztuk őket.

Miért pont ők? Mert szerelem volt első látásra! Amikor jelentkeztünk 0-5 éves korig jelöltük meg az életkort származási kikötés nélkül, nemet nem adtunk meg és vállaltunk testvéreket is. Később változtattunk annyit, hogy 0-3 év életkorra levittük, viszont differenciáltunk, hogy testvérek esetén a kicsi 0-3 éves korig a nagyobb maximum 5 év. Amikor felhívták minket, hogy két kislány lenne, ez először mellbe vágott, egyrészt nem számítottunk ilyen hamar megkeresésre, másrészt arra, hogy rögtön testvéreket ajánlanak fel. Az egy kicsit elgondolkodtató volt, hogy az édesanyjuk mentális betegségben szenved és az egyik terhesség gondozatlan volt. Természetesen elmentünk az iratbetekintésre, mert látatlanban nem akartam nemet mondani. Úgy voltam vele, hogy legalább az esélyt adjuk meg. Hallgassuk meg a tanácsadónőt és akkor még mindig mondhatunk nemet. Persze miután meghallgattuk az iratokat és megláttuk a képeket, kellett egy kis gondolkodási idő. Végül is azt mondtuk, szeretnénk látni őket, hogy végleg eldönthessük.

Miért pont ti? Nem tudom megmondani. Szerintem nem csak nálunk próbálkoztak, de azt nem tudom hányadikak voltunk. Szerintem több szempont is volt mellettünk, egyrészt vállaltunk testvéreket, nem a megyében laktunk, és nem tettünk származási kikötést sem.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Sok mindenről a tanfolyamon nem esik szó. Volt, amiben a nevelő szülő is bizonytalan volt, hogyan is kéne csinálni.  A tanácsadónők segítenek, ahol tudnak, de ha én nem kérek segítséget, akkor talán még most is meg csak barátkoznánk.

A legnagyobb problémátok most: Jelenleg csak az, hogy a tb kártyát még mindig nem kaptuk meg.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Sok minden, legfőképp az, hogy az első találkozás az ügyintéző irodájában volt. Utána kb. két hétre rá tudtunk először elmenni a lányokhoz a tanácsadónővel és a pszichológussal együtt a házhoz, ahol laktak. Azután viszont magunkra voltunk hagyva, nem jött velünk senki, csak mindig szólni kellett, hogy megyünk. Akkor csatlakozott a tanácsadónő, amikor felhívtam, hogy segítsen, mert nem haladunk a barátkozással. Akkor többször csatlakozott a találkozókhoz és semleges területre vittük a találkozásokat, így sikerült végül is tovább lépni. A gyámmal csak egyszer sikerült találkoznunk, nem igazán ismertük egymást. Kicsit magára van utalva az ember.

Miről olvasnál szívesen? Jó lenne nevelési tanácsokat olvasni.

******

Kik vagytok? A férjemmel mindketten a negyvenes éveink második felében tartunk. Van egy gyönyörű, okos 17 éves lányunk. Ő a második lombikprogramunk csodálatos sikere. Nagyon boldogok voltunk hárman is, de mindig kettő gyermeket szerettünk volna, ő pedig kistesót. Időben el is kezdtünk újra lombikozni, 9 év alatt hétszer próbálkoztunk. Soha nem derült ki, hogy miért nem tudtak a babák megtapadni. Nehezen engedtük el, de kénytelenek voltunk belátni, hogy nem fog sikerülni. Az örökbefogadás a férjem és köztem már ekkor szóba került, de az akkor még kislányunk nem akarta, így egy ideig ez nem volt opció, amikor ő is nyitottá vált rá, jelentkeztünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Esetleg kitartásban, nem adtuk fel az álmunkat. Kevesen mondhatják el magukról, hogy az első szerelmük rögtön az igazi lett. Mi igen, még gyerekként egymásba szerettünk, mára 26 év boldog házasság van mögöttünk.

Ki érkezett? Egy gyönyörű, okos, egészséges 20 hónapos kisfiúval lettünk a vágyott kétgyermekes család. Titkos örökbefogadással érkezett a Tegyeszen keresztül; megyei listán várakoztunk.

Ő egy kis szeretetgombóc, mindenkit levesz a lábáról. Jókedélyű, eleven, nagyon mozgékony kisfiú. Rengeteg szeretetet tud adni és lubickol a mi szeretetünkben.

Mennyit vártatok? Egy hónap híján három évet. Nagyon hosszú volt, sokszor reménytelennek tűnt. Kéthavonta érdeklődtünk a sorszámunk felől, néha csak alig egyet-kettőt haladtunk előre. 0-2 éves kicsikére vártunk, kisebb egészségügyi problémát elfogadva, származási kikötéssel.

Mennyit várt a gyermek? Nem mondott le róla a szülőanyja, háromhetesen került nevelőszülőkhöz. Itt kétszer látogatták, kb. féléves korában látták a szülők utoljára, utána már nem érdeklődtek, elmaradt a kapcsolattartás. Talán kicsit több, mint fél évet várt a gyámügy az utolsó szülői megkeresés után, majd elindult az örökbeadhatósági eljárás.

Miért pont ő? Nekünk azért kellett három évet várnunk, hogy pont Ő lehessen a miénk, neki pedig 20 hónapot, hogy mi legyünk a családja. Máskülönben nem így történt volna. Utólag már tudjuk, minden nap várakozásnak oka volt, és megérte.

Miért pont ti? A jelentkezés után két évvel jeleztük, hogy inkább 1-2 év közötti kicsikében gondolkodunk, mint újszülöttben, hisz vészesen közeledett a 45. év. Mivel sűrűn kérdeztük a sorszámunkat, tudtuk, hogy már nagyon a sor elején vagyunk, bármikor megérkezhet az a bizonyos telefonhívás. Mire mi következtünk ő akkor vált örökbeadhatóvá.

Ő volt az első kiajánlásunk, neki pedig mi. Nehezen indult a kis élete, csecsemőként sokat volt korházban, mindenféle fertőzése volt, asztmája lett. Nevelőanyukája nagyon lelkiismeretesen gondoskodott róla, ezért ez fokozatosan javult. Iratismertetéskor ezek az előzmények nem tűntek ijesztőnek, gondoltuk, egy asztmával meg tudunk birkózni. Mára szinte semmi nem maradt belőlük vissza, járunk pulmonológiai kontrollra, de egy kis inhalációs kezelés mellett minden rendben van.

Már az iratismertetésen tudtuk mindhárman, hogy ő lesz a mi kicsikénk. Egy héttel később az első találkozásnál rögtön egymásba szerettünk. Szebb, értelmesebb, mókásabb gyermeket kívánni sem lehetne. Mindenki rögtön beleszeret. Nagyon hasonlít ránk, az ügyintézőnk is azt mondta, hogy teljesen olyan, mint a férjem.

Tanács, ami jól jött volna utólag: Én nagyon sokat olvastam a témában, az örökbe. hu volt a bibliám abban a három évben, így jól felkészültünk.

A legnagyobb problémátok most: Nincs semmi olyan problémánk, ami az örökbefogadással lenne kapcsolatos. Az életkori sajátosságok (dackorszak, nem akarom) persze nálunk sem maradnak el, ezzel azért folyamatosan meg kell birkózni, de ez nem számít problémának. Örülök, hogy hároméves koráig itthon tudok vele lenni, hála a férjemnek.

Mi volt másképp, mint a tanfolyamon tanultuk? Sokkal nehezebb kezdetre, beilleszkedésre, átkötődésre számítottunk. Minden zökkenőmentes volt, nagyon gyorsan megszeretett bennünket, soha nem kereste a nevelőcsaládot. Mintha mindig velünk élt volna.

*****

Nicknév: Anita és Dani

Kik vagytok? 2007 óta vagyunk házasok, és azóta vágytunk egy gyermekre. Természetes úton sajnos több okból nem sikerült, még több lombik után sem, ezért döntöttünk az örökbefogadás mellett. Pontosabban mondva, az utolsó lombik után a feleségem megkérdezte mi lenne ha… Nem sokat gondolkodtam rajta. Ez volt 2017 elején.

Miben vagytok mások, mint mások? Erre a kérdésre, nem tudunk válaszolni. Egy házaspár vagyunk, aki gyermeket szeretett volna.

Ki érkezett? Egy gyönyörű 1,5 éves kislány érkezett haza, országos listáról, egy debreceni speciális gyermekotthonból. Több korrigálható egészségügyi problémával, sikeres múltbéli műtétekkel.

Mennyit vártatok? Kb. 2,5 évet.

Mennyit várt a gyerek? A kislányunk mondhatni 1,5 éve várta, hogy családba kerüljön, mivel születéskor lemondtak róla. A Tegyesz debreceni képviselőjét párom meg is kérdezte, hogy akkor miért csak most… Furcsa képet vágott.

Miért pont ő? 0-3 éves, bármilyen nemű, korrigálható egészségügyi állapotú gyerekre vártunk. A roma származású gyermeket nem zártuk ki, annyit tettünk hozzá, hogy világosabb bőrszín inkább elfogadott (ez is csak mert Nyugat-Magyarországon élünk).

Miért pont ti? Csak annyi információt kaptunk, hogy vele kapcsolatban, mi voltunk a 2. pár, az első nem volt fogadóképes. A gyermekotthonból sem kaptunk ellenkező információt, mi voltunk az elsők, akik mentünk hozzá első találkozás címén. Valószínűsíthető, hogy közrejátszott ebben, hogy feleségem több éve az egészségügyben dolgozik, ráadásul közel olyan területen, amilyen egyik egészségügyi problémával a kislányunk született.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ha megjön az áhított hívás, ne görcsölj rá, működni fog

A legnagyobb problémátok most: Épp egy házfelújítás vége felé járunk, és most jól jönne a segítség a nagyiktól hogy tudjunk pakolni, de a járvány miatt ez most nem megoldható..

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk, mivel speciális gyermekotthonból érkezett a kislányunk, teljesen másképp működött az ismerkedés. Leköltöztünk 10 napra Debrecen mellé, és minden nap egyre többet találkoztunk. Most is sokkal jobbnak találom az ismerkedés eme intenzív formáját.

******

Nicknév: Milán

Kik vagytok? 2003 óta vagyunk házasok. Öt éve szeretnénk babát. Férjem informatikus. Sok mesterséges megtermékenyítésen vagyunk túl, sok lelki traumán. De ezeket már feldolgoztuk, amennyire csak lehetett. Én kineziológus és theta healing konzulens vagyok, így nagyon alaposan átdolgoztam az egész folyamat lelki hátterét is. Most már tudok olyan nőknek is segíteni, akik hasonló helyzetben vannak. Milán az első gyermekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? A mi örökbefogadásunk pontosan olyan volt, amire azt mondták a felkészítő tanfolyamon, hogy ilyenre ne is számítsunk. Így nem számítottunk rá. A terhesség gondozott volt végig. A szülésnél is minden rendben ment. A vér szerinti anya kedves, szimpatikus fiatal hölgy. Minden kérdésünkre kedvesen válaszolt. Még fiatal volt, ezért nem tudta vállalni a kicsit. Egy picit persze izgultunk, hogy szimpatikusak leszünk-e neki, de ezzel ő is így volt. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ekkora csodát bízott ránk.

Ki érkezett? Milánt újszülöttként fogadtuk örökbe, civil szervezeten keresztül, kicsit több mint egy éve. Teljesen egészséges, nagyon határozott természetű, érdeklődő kisfiú. Gyorsan tanul és nyitott az emberekre. Rengeteget nevetünk együtt.

Mennyit vártatok? Magára az örökbefogadásra 2 évet.

Mennyit várt a gyerek? Néhány naposan már vihettük is haza a kórházból.

Miért pont ő? Amikor megláttuk, akkor bizony filmbe illő jelenet zajlott le bennem és a férjemben is. Azonnal könnyezni kezdtünk, amikor ránéztünk a kicsire, majd egymásra, és azonnal tudtuk, hogy ő a mi gyermekünk. Ő volt az első gyermek, akit megnézhettünk.

Miért pont ti? Ismeretlen apától is vállaltunk babát és azonnal elérhetőek voltunk, valamint rugalmasak. Mivel én vállalkozó vagyok, nem is kellett felmondanom. Nagyon gyorsan ment minden.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Amennyit vártunk arra, hogy szülők lehessünk, azzal szembeállítva nagyon aránytalanul gyorsan történt minden. Ami természetesen jó. Mégis, ha belegondolunk, hogy 5 évig vártunk és utána 5 nap alatt hazavittük a kicsit!!!! Ezt nem is igazán lehet megérteni, csak azok értik, akik átélték. Szerintem erre a pozitív sokkra senki sem tud felkészülni. De nagyon jól vettük a hirtelen jött szülőséget.

Nem tudok olyat mondani, amit még mondhattak volna előtte

A legnagyobb problémátok most: Azt kell hogy mondjam, nincs problémánk. A napjaink nem különböznek semmiben más szülők napjaitól. Az első egy évben, de főleg talán az első 6 hónapban én a fizikai fáradtságtól szenvedtem. De kaptunk segítséget a nagyszülőktől, így rendszeresen volt néhány éjszaka, amikor tudtam aludni. Milán jár és beszélni tanul, természetesen fárasztó, de annyira vidám és nyitott kisfiú, jobban nem is passzolhatna a családunkba!

Miről olvasnál szívesen? Bármiről, de legszívesebben talán mások történetéről.

******

Nicknév: Zsolti és Kriszta

Kik vagytok? Én 35 éves vagyok, a férjem 38. 2016-ban házasodtunk össze, mindkettőnknek második házassága, első gyermekünkre várakoztunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Először is magam is örökbefogadott vagyok. Aztán az is fontos volt, hogy a lánykérés után pár órával visszakérdeztem, hogy ha nem jön össze a baba, akkor hajlandó-e örökbe fogadni. Rögtön igent mondott a férjem. Valószínű, hogy látta rajtam az örökbefogadás pozitív oldalát. Így a próbálkozásokkal egyidőben elindítottuk a jelentkezésünket 2017 januárjában. Ez volt a B tervünk. A lombiktól mereven elzárkóztam. 2018-ra a B tervből A terv lett, így új mottónk lett: „a család, ahol az örökbefogadás öröklődik.”

Ki érkezett? Dani érkezett hozzánk (újszülöttként, magánúton) 2018 decemberében, egy fiatal pár (saját bevallásuk alapján is) idejekorán „becsúszott” gyermekeként.

Mennyit vártatok? 2017 júniusában kaptuk meg a határozatot az alkalmasságról, 2018 májusában sodort össze minket az élet az akkor még alig pár hetes terhes kismamával, és 2018 decemberében született meg a kisfiúnk.

Mennyit várt a gyerek? Kisterhes volt még a vér szerinti anyuka, amikor találkoztunk, így az egész terhességet végigkísérhettük. Császáros baba lett Dani, de az aranyóra is a mienk volt már, kórházból mi hozhattuk haza.

Miért pont ő? A tanfolyami csoportunkhoz képest nagyon tág határokat szabtunk meg a jelentkezéskor életkorban is, és etnikai megkötésünk sem volt. Vállaltunk volna testvéreket vagy ikreket is, de csak nem akart megcsörrenni a telefon.

A türelem nem az erényem. Várakozás alatt sokszor voltak nehezebb napok, ilyenkor random módon olvasgattam neten, hátha belefutok egy esetleges magánutas lehetőségbe. Ezektől a húzásaimtól a férjemnek égnek állt a haja, de rám hagyta a dolgot. Volt két levélváltás Dani elött. Az egyik anyukánál a környezete számára is kiderült, hogy várandós, így végül megtartotta, a másik esetben mereven elzárkóztam, mikor rögtön az anyagi körülményei voltak részletezve az illetőnek, hogy miért nem tudja megtartani, na ez bűzlött.

Dani esetében a szomszédunk szolt, hogy egy segítségkérésbe futott bele. 15 percen belül írtam a fiataloknak, akkor már a 45-ik válaszoló voltam, mint később kiderült, és nem az utolsó.

Miért pont ti? Hogy miért minket választottak? Igazából szimpátia volt. Sokszor hangsúlyozták, hogy ők csak jó életet szeretnének neki.

Az első kapcsolatfelvételt követően hétvégén utaztunk el egy személyes találkozásra, szerencsére jól sikerült. Pár órás beszélgetést követően bevontuk a civil szervezetet (Fészek Alapítvány), hiszen fogalmunk se volt (hiába tanfolyam, cikkek stb.) hogy hogyan kell egy ilyen hosszú folyamatot végig vinni, és hát a lehető leghamarabb szerettük volna a hivatalos keretek közé terelni a dolgot (a férjem egy kocka, ha a szabályokról van szó J). Egy órán belül már meg is jött a segítségünk. Végtelen profizmussal találtuk szembe magunkat: krízistanácsadás a fiataloknak, nekünk „ismétlés” az örökbeadás folyamatáról, majd úton hazafelé még beszéltünk Andreával, aki a veszélyhelyzetekre felhívta a figyelmünket (mi minősül anyagi segélynek, milyen formában, gyakorisággal tartsuk a kapcsolatot, hogy ne legyen barátság belőle).

Információsokk volt, ülepednie kellett, de belerázódtunk. Próbált felkészíteni, hogy az előttünk álló pár hónap érzelmi hullámvasút lesz. Mikor már lezárult a 6 hetünk is, csak akkor fogtuk fel igazán ennek a kifejezésnek az igazi mivoltát.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A bürokrácia „csodálatos” útvesztőihez bőven kaptunk segítséget Andreától, a Tegyeszes ügyintézőnktől, de a gyámhivatali napon még így is 3 papírért rohangáltunk a férjemmel a város 4 pontja között.

A legnagyobb problémátok most: Mindketten hittel valljuk, hogy Daninak köszönhetően érkezett meg hozzánk a húga, Nóri, mint vér szerinti gyermekünk. Nem kis kihívás a 14 hónap korkülönbség. Sokszor előjön itthon kettőnk között, hogy vajon hogyan kellene jól elővezetni az örökbefogadás kérdését, hogy Dani nehogy kevesebbnek, kívülállónak érezze magát emiatt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A születést követő hivatalos ügyintézést leszámítva minden. Tanfolyamon alig esett szó a magánutas szépségekről, nehézségekről, talán már azóta ezt is bevették az anyagba. A várandósság 6-7 hónapjának végigkísérésére, az ott felmerülő/megoldandó helyzetekre mondjuk valószínűleg senki nem tudott volna felkészíteni.

Miről olvasnál szívesen? Testvérkérdésről, esetleg az utánkövetésről másoknál is, ami hivatalosan kötelező. Nekünk kellemes csalódás volt.

Szeretettel gratulálok!