Milyen egy másfél-kétéves kisgyerek?

Általános

Mindkét örökbefogadott gyerekünk másfél éves volt, mikor hozzánk érkezett. Meg szokták kérdezni, miért ilyen idős gyereket vállaltunk, miért nem ragaszkodtunk újszülötthöz. Ez a poszt arról szól, mit tud egy másfél-kétéves kisgyerek, mire számítson, aki ennyi idős gyereket vállal, miben könnyebb, nehezebb, más, mint egy újszülött érkezése. Persze mindenféle korú gyerek érkezése izgalmas. Amiért ezt az életkort külön kielemzem:

  • Sok felkészülő úgy vág neki, hogy csak pár hetes babát szeretne, félnek a kicsit nagyobb gyerektől. Természetesen, mindenki csak olyan gyereket vállaljon, akit el tud fogadni. Elolvasva talán el tudják dönteni, hajlandóak-e kicsit tágítani a paramétereken.
  • A legutóbbi Örökbe.hu felmérés szerint a várakozási időnél az egyéves kor a választóvonal, aki ennél idősebb gyereket is vállal, hamarabb sorra kerül.
  • A rendszer működéséből adódóan igen sok a másfél-kétéves örökbefogadható gyerek. Ez egy tipikus korcsoport, ők azok, akikről nem mondtak le rögtön a születésnél, bekerültek a rendszerbe és a kapcsolattartás hiánya miatt lettek örökbe fogadhatóak.

Lássuk, mit tud egy másfél éves! Gyorsan mondom, hogy nagyon nagy egyéni különbségek lehetségesek, és a leírtak átlagosan fejlődő gyerekre érvényesek, egy ingerszegény környezetben élő baba persze hátrébb tart. Nem azért adom a listát, hogy egy bemutatott gyerek fejlődését ezen ellenőrizzék (ahhoz sokkal alaposabb vizsgálatok kellenek, és a leírtaktól való eltérések is lehetnek normálisak!), hanem hogy aki még a tervezés szakaszában van, egyáltalán el tudja képzelni, milyen egy ekkora gyerek, és az való-e neki. Tehát, bár az első pont a listán, hogy tud járni, előfordulhat, hogy egy konkrét 18 hónapos gyerek még mászik, és ez nem is feltétlenül jelent problémát. Mindazonáltal, aki ilyen korú gyerek örökbefogadására készül, az ne egy kúszó-mászó csecsemőt, hanem egy sétáló kisembert képzeljen maga elé.

  • Tud járni.
  • Gagyog, pár szót már mond.
  • Bármit ehet már.
  • Önállóan eszik, kanállal, és nagy maszatolással
  • Fogainak nagy része már kibújt.
  • Átalussza az éjszakát, egyszer napközben is alszik.
  • Élvezi, ha mesélnek neki.
  • Játszani nem igazán tud, inkább pakolgatja a játékokat.
  • Nincs veszélyérzete, bármire fel tud mászni, a tilalmat még nem fogja fel. Minden pillanatban szemmel kell tartani!
  • Van napirendje (ha az előző helyen úgy szoktatták), ami kapaszkodót jelent az új szülőnek is.
  • Már lehetnek rossz szokásai (cumisüveg, édes italok).
  • Mindent önállóan akar csinálni, ami nagy káosszal járhat.
  • Könnyen lehet, hogy nem bír ki hosszabb időt babakocsiban, hordozóban.
  • Gyerekprogramokhoz még túl kicsi, nem tud játszani a kortársaival.
  • Az átlagos ruhaméret 86-92-es, de ebben is nagy eltérések lehetségesek.

Mit tud egy kétéves baba? Ha fejletlenebb, akkor annyit, mint a fent leírtak. Ha nagyon ügyes, akkor akár az alábbiakat is:

  • folyékonyan beszél
  • lépcsőn jár, szalad, ugrál
  • néhány már szobatiszta (ez ma ritka)
  • rajzolgat
  • eljátszik játékokkal
  • triciklit hajt
  • felvesz pár ruhadarabot egyedül
  • ismeri a testrészeit
  • énekel

A neten is találni számos cikket arról, milyen korban hol tartanak a babák. Erre azonban nem szabad ráparázni, a vér szerinti gyerekek is nagyon különbözőképpen fejlődnek, egy frissen örökbefogadott gyerektől ne várjuk el a korosztályi maximumot.

Aki ennyi idős gyereket fogad örökbe, az lemaradt az első mosolyról, átfordulásról, felülésről, felállásról, az első szóról. De kimaradt a hasfájós időszakból, a vigasztalan, érthetetlen sírásból, a háromóránkénti éjszaki felkelésekből, a fogzás nyűgeiből is. Viszont ott lesz, mikor a gyerek megtanul biciklizni, mikor szobatiszta lesz, mikor igazán beindul a beszéde, mikor elkezdi az ovit… Van olyan szülő, aki odavan a kisbabakorért, ők ne hagyják ki ezt az időszakot. Viszont aki szeretne „már valamit kezdeni, játszani” a gyerekkel, aki arról álmodozik, lehessen beszélgetni vagy focizni a kicsivel, annak ennél a korosztálynál már nem kell sokat várnia. A mi családunkban szempont volt az is, hogy már volt egy gyerekünk, és szerettük volna, ha minél kisebb a korkülönbség a testvérek között, és ha már rögtön tudnak játszani egymással.

Az örökbefogadás szempontjából:

  • Ez a korosztály jellemzően az, akit születésekor a kórházban hagytak, bekerült a rendszerbe és sosem, vagy egyszer-kétszer látogatták a vér szerinti szülei. Többségük nem esett át extrém traumákon, persze, akadnak kivételek.
  • A gyerekek többsége nevelőcsaládból jön, ahol jó esetben szeretik és nem szenved hiányt. Az intézeti gyerekek fejlődése elmaradhat hozzájuk képest (részben azért is, mert a rosszabb állapotú babáknak nehezebb nevelőszülőt találni).
  • A barátkozás során tehát egy működő családból, szülők, testvérek közül kell elhozni a gyermeket.
  • Az ennyi idős gyerek nem érti, hogy a nevelőszülők nem a vér szerinti szülei. Az elválás megviselheti, és még nem érti az okát. Erős érzelmei lehetnek, amit nem feltétlenül tud kifejezni, ez megnyilvánulhat hisztiben, agresszióban, vagy éppen az első időben túlzott jóságban. Hosszabb időbe telhet az összeszokás. És mire összeszokunk, épp jön a dackorszak.
  • Magától nem fog emlékezni az előző otthonára, a szülők dolga ébren tartani ezt, fényképekkel, meséléssel, visszalátogatással. A vér szerinti szülő témája mellé bejön még a nevelőcsalád is. Az örökbefogadó dolga az első másfél-két évet átadni a gyereknek, és ehhez minél több fotót, információt, sztorit begyűjteni a gondozóktól.
  • A pici babakor nagyon fontos a kötődés szempontjából, ekkor alakul ki a gyerek bizalma a szülők és a világ felé, erről lemaradtunk. Viszont, ha jól kötődik a nevelőszülőhöz, ezt át fogja vinni az új szülőkre.
  • Az újszülöttel szemben itt nincs visszalépési joga a vér szerinti szülőknek, nem kérhetik vissza már a gyereket.
  • Egészségi állapota, fejlettsége látszik. A durva fogyatékosságok már kizárhatók, a súlyosabb betegségek eddigre kiderülnek. Ha egy másfél éves szaladgál, akkor nem kell izgulni, megtanul-e járni. Nem derülnek ki viszont még az sni-k, az autizmus, ADHD, tanulási zavarok. Még nagyon sok minden behozható ebben a korban odafigyeléssel, fejlesztéssel!
  • Akinek ez szempont: a gyerek kinézete, hajszíne, bőrszíne, bár még fog változni, jobban megítélhető, mint egy kopasz, besárgult újszülöttnél.
  • Azonnal gyerekbiztossá kell tenni a lakást, nincs pár hónap ráhagyás, mint egy csak fekvő újszülöttnél. Vagy pedig minden pillanatban szemmel tartani a dedet – pillanatok alatt képesek felmászni egy bútorra, és kést, vegyszert, gyógyszer kivenni.
  • A babakor kellékei (kiságy, kiskád, etetőszék, babakocsi) már nem biztos, hogy kellenek. Van, aki kétéves kor körül elhagyja ezeket, van, aki 3-4 éves korig használja.
  • Míg egy újszülöttnél mindent el kell dobni, és rohanni a kórházba, egy ekkora gyereknél belefér még 1-2 hét haladék a barátkozás elkezdéséig.
  • Nincs rögtön kötelező ovi, ha a szülő hároméves koráig (vagy amíg megengedheti) otthon tud vele maradni, sokat tett a kapcsolatért. A juttatások viszont alacsonyabbak, mint egy újszülöttnél.

Még annyit tennék hozzá (jelenleg 7, 9 és 11 éves gyerekek anyjaként), hogy ez a korosztály nagyon kicsi és cuki, és még rengeteg időt tölthet vele együtt a szülő. A gyereknevelés nagyon jelen idejű dolog, az aktuális örömök és nehézségek túlcsordulnak, a múlton kevesebb idő marad merengeni. Aki el tudja fogadni, hogy nem tud mindent megadni a gyermekének (és egy szülő sem tud mindent megadni), az könnyebben veszi, ha egy nagyobb gyerek életébe kell beleugrani. Viszont tényleg mindenki csak olyan korú gyereket vállaljon, akit el tud fogadni, ha valaki a fentieket olvasva azt érzi, nem akarja kihagyni a csecsemőkort, akkor kérjen kisebb babát.

A ti gyereketek mit tudott ennyi idősen?

Legyenek más életkort is bemutató posztok?

5 responses »

  1. Nagyon jó, mi pont ezt a korosztályt céloztuk be, van is tapasztalat a családból, mégis adott újat ez a jól strukturált összefoglaló.

    Kedvelés

  2. Vsz fiamnál is ezt a korszakot élveztem legjobban. Viszont ő órákig eljátszott egyedül, sosem rámolt olyan helyen, ahol nem szabad, hisztizni pedig kizárólag akkor, ha nem kaptam észbe és hagytam túlfáradni… igaz, akkor két kilométeres körzetben perforált mindenkinek a dobhártyája…

    Olyan klassz volt, hogy az idegtépő csecsemőkor után ÉN is bezzegelhettem az eszikalszik babákból addigra lett magátföldhözverős kis démonok anyukái előtt 😀 és újfent emlékeztetett rá, mennyire a szerencsén és a csillagálláson múlnak a dolgok, nem a nevelésen meg a szoktatáson.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.