Babaköszöntő, 2020. november

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: tundyke85

Kik vagytok? Szüleimmel élünk együtt egy családi házban. Első gyermekünk. Előtte lombik programon vettünk részt, de 2016-ban volt egy méhen kívüli terhességem.

Miben vagytok mások, mint mások? Néha azt érzem, egy olasz család a mienk.

Ki érkezett? Kisfiunk nevelőszülőnél volt, lakóhelyünktől nem messze, megyei listán. 2,5 évesen került hozzánk, egészségesen, de nem a legjobb állapotban. Nagyon sovány volt mindössze 9 kg, az alapvető dolgokat nem tudta (pohárból inni, rágni).

Mennyit vártatok? 4 évet vártunk rá, ősszel kellett volna újból beadni a kérelmet.

Mennyit várt a gyerek? 4 hónapos korába került a nevelőszülőhöz, 7 hónapos korában látta ez életet adó szülő, utána nem látogatta.

Miért pont ő? 0-2,5 éves korig szerettünk volna picit, nem nem volt megszabva. Ő volt az első kiajánlásunk.

Miért pont ti? Annyit mondtak nekünk, pont egy ilyen család kell neki.

A tanács, ami jól jött volna utólag: ha őszinte velünk a nevelőszülő…

A legnagyobb problémátok most: jelenleg a szobatisztaság.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: nálunk az hogy a nevelőszülő szépítette a dolgokat és nem volt őszinte.

Miről olvasnál szívesen? Óvodába szoktatás, napi nehézségek.

*******

Nicknév: Tündérbogyók

Kik vagytok? 2004-ben ismertük meg egymást, 2008-ban összeköltöztünk, 2011-ben összeházasodtunk. Mióta együtt élünk, családot szerettünk volna. Vér szerinti gyermekünk eddig nem született. Az örökbefogadás gondolata többször is beszédtémaként feljött, de a nagy elhatározás 2018 decemberében jött, amikor az Örökbe.hu majd minden témáját átolvasva döntöttünk a jelentkezés felöl.

Miben vagytok másik, mint mások? Nem hinném, hogy nagyban eltérnénk másoktól. Boldog, szerető család vagyunk.

Ki érkezett? Egy kópé iker testvérpár érkezett hozzánk Csongrád-Csanád megyei gyermekotthonból, megyei listáról. 4 év 1 hónaposak voltak kiajánláskor, születésük óta az otthonban éltek. Két különböző természetű egészséges fiút ismerhettünk meg.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számítva 1 évet, határozattól 5 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Születésük óta az otthonban éltek, a szülőanya végig látogatta őket. Kiajánlás előtt 2 hónappal váltak örökbefogadhatóvá a gyerekek.

Miért pont ő/ők? Első kiajánlásunk volt. 0-4 éves korig szólt a határozatunk, nagyon szerencsések vagyunk, hogy felhívtak minket a Tegyesztől. Volt egy kis fenntartásunk a gyerekotthonnal kapcsolatban, mivel idegen dolog volt számunkra ez a világ, s inkább negatív történetek jutottak el hozzánk, de amint megismertük az aktájukat és megláttuk a fényképeken őket, éreztük, hogy ŐK a mi fiaink és nem lehetnek másé.

Miért pont ti? Kevés örökbefogadó van, aki 4 éves testvérpárt vár, így eshetett a választás ránk. A legnagyobb problémátok most: Dacos korszakban ismerkedtünk meg a gyerekekkel, aminek a kezelése sokszor nem kis energiát igényel. Hét hónapja vagyunk egy család, ami jóval kevesebb, mint amit külön töltöttünk eddig, mindig vannak mérföldkövek, amikor egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

Mi volt másképp: A tanfolyam nagyon hasznos volt, sokat tudtunk belőle meríteni, igazán sok minden nem történt velünk másképp, mint ahogy az meg van írva, csak sokkal gyorsabban. Miközben benne voltunk a barátkozásban, nagyon lassúnak tűnt minden, de nagyon segítőkészek voltak a nevelők, az otthont vezető és a barátkozást segítő is. Nagyon hálásak vagyunk az életnek és mindenkinek, aki segítette a mi családdá válásunkat.

Miről olvasnátok szívesen? Szívesen olvasnék mindenféle tapasztalatról, gyerekkel való hogyan beszélgetésről az örökbefogadásról.

******

Nicknév: Together

Kik vagytok? Férjemmel 2001-ben ismerkedtünk meg, és 5 éve voltunk egy pár, mikor először felmerült a gyermekvállalás bennünk. Sajnos elég sok idő eltelt, mire kiderült, hogy nem lehet saját, közös gyermekünk eü. problémák miatt. Voltak próbálkozások (inszem), de miután tejesen nyilvánvaló lett, hogy ez nem a mi utunk, 2015-ben felmerült bennünk az örökbefogadás. Egy évvel később, már teljesen biztosak voltunk benne, hogy igen, ezt akarjuk! Elindítottuk a folyamatot, egy gyermeket szerettünk volna mindig.

Miben vagytok mások, mint mások?  Nem vagyunk mi sem mások. Mi is pont ugyanarra vágytunk, mint minden más egészséges párkapcsolatban élő ember: boldognak lenni! Szeretetet adni és kapni!

Ki érkezett? Mikor benyújtottuk a kérelmünket, a megjelölt kor 0-1 éves gyermek tekintetében szólt. A határozatunk éppen lejáróban volt, és a megújításkor 0-3 éves korra módosítottunk. Azonnal kiajánlásra került egy pici fiúcska 16 hónaposan a megyéből (Szolnok). Kicsit a bürokrácia ellenünk játszott, mert júliusban találkoztunk először, de csak októberben kezdhettük meg a barátkozást. Így érkezett hozzánk 20 hónaposan egy tüneményes, szőke, csupa mosoly kisfiú: Szabolcs 🙂

Mennyit vártatok? 3,5 évet vártunk a kérelem benyújtásától számítva a kiajánlásig.

Mennyit várt a gyerek? Picikénk születése óta nevelőszülőknél volt. Egyszer látogatták őt, így az örökbeadhatósága, a jogi procedúra sajnos eléggé elhúzódott. Mi voltunk az elsők a számára, ahogyan ő is nekünk.

Miért pont ő? A bizonyos telefon után kaptunk egy időpontot, és egy helyszínt. Gondoltuk izgalmas iratbetekintésen veszünk részt. Ám amikor már bent ültünk egy szobában a párommal, egyszer csak az ajtóban megjelent egy házaspár egy pillanatra egy pici fiúcskával a karjában. Hideg, meleg, minden lett. Egyáltalán nem gondoltuk, hogy élőben találkozunk vele, életünkben addig nem éreztük azt a sokkhatást ami akkor ért minket, persze jó értelemben! Eltölthettünk fél órát vele, persze nem egyedül, egy hivatali helységben, és azonnal tudtuk IGEN, IGEN, IGEN! Egy családnak kell lennünk!!!

Miért pont ti? Ezt nem tudnám megmondani. A fórumokat követve, és a sorszámunk alapján, ami ugye nem mérvadó, még nem hiszem, hogy mi következtünk volna. Miért mi? Ez volt a sorsunk, így kellett lennie 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: A tanácsot magamnak adnám, de nem is tanácsot, hanem lökést, ami erre az útra visz.

A legnagyobb problémátok most: Szerencsére nincs semmi, amit ide tudnék írni. Sokszor olvasom, hogy semmi nem az, aminek látszik, stb. Ez igaz. És a rózsaszín köd se rózsaszín mindig, sőt!!! A legnagyobb kihívás az volt mindenkinek, neki és nekünk is, hogy ezt az egész helyzetet feldolgozzuk, hogy beleszokjunk, megtanuljuk az új életünket, egymást, ami azért, lássuk be, iszonyatosan nagy feladat!

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Mi az Ágacska Alapítványnál végeztük el a tanfolyamot. Hihetetlenül nagy segítség volt, mert az, amit az átlagember elképzel ebben a témában, meg sem közelíti a valóságot. Azonban a tanfolyam segít világosan látni, eldönteni, hogy ez a te utad vagy nem. Minden úgy volt eddig, ahogyan ott elhangzott. Nagyon hálásak vagyunk érte!

Miről olvasnál szívesen? Amit nagyon hiányolok, vagy amit szívesen olvasnék, és a posztok alapján szükségesnek érzek, az az időszak, amikor a gyermek már a családban van, és túl vagyunk az első sokkhatásokon, de komoly küzdelmet kell tennünk annak érdekében, hogy a picurka elfogadjon minket. Nagyon nehéz minden pszichológiai képzettség nélkül kezelni ezeket a helyzeteket. Csak bízik benne a szülő, hogy jól csinálja. Persze minden eset más, de a bizalom kiépítése minden korban iszonyat nehéz lehet, hiszen az a bizonyos lap nem üres, amivel érkezik a gyerkőc.

******

14, 5 éve vagyunk együtt a férjemmel, 2014 óta vagyunk házasok. Első gyermekünk idén márciusban született meg és örökbefogadás útján érkezett hozzánk. A gyermek utáni vágy mindig is megvolt bennünk, de az összeköltözés, valamint az esküvő után foglalkoztunk vele komolyabban. Mi tudatosan készültünk a gyermekvállalásra és már az ún. próbálkozási időszak előtt kivizsgáltattuk magunkat mindketten. Ennek köszönhetően elég hamar kiderült, hogy mindkettőnknél vannak egészségügyi problémák. Elkezdtük a kivizsgálásokat és folyamatosan ebben éltünk, erről szóltak a mindennapok, hogy a végére járjunk a dolgoknak és sikerüljön orvosolni a problémát. Nálam a hormonháztartás nem működött rendesen, nem volt peteérés, sárgatest-elégtelenségem volt, nem volt rendszeres ciklus. Ezek hátterében inzulinrezisztencia és az egyik oldali petevezeték elzáródása állt. Voltam sok vérvételen a hormonok és a cukorterhelés miatt, átjárhatósági vizsgálaton, dietetikusnál, hogy tudjam tartani a megfelelő étrendet és segítséget kapjak az életmódváltáshoz, valamint gyógyszert is kaptam. Ádámnál rossz spermakép volt, ami azt jelentette, hogy kevés volt a megtermékenyítésre alkalmas sperma. Ezt szerencsére hamar és könnyen sikerült orvosolni vitaminnal és életmódváltással, de még így is csak a minimum értéket súrolta. A meddőségi kezelés nálunk 2 évig tartott, és esetünkben kicsit másképp zajlott, mint más házaspároknál, ugyanis mi kizárólag csak a gyógyszeres kezelésen estünk át, mert a további beavatkozásokat (inszemináció, lombik) nem vállaltuk. Ennek oka, hogy egyrészt ez az időszak megviselt minket lelkileg, illetve nálam súlyosabb fizikai tünetek is jelentkeztek a gyógyszerszedés alatt és féltünk, hogy a nagyobb dózisú gyógyszerek és hormonok negatív hatással lennének az egészségemre, ami a későbbiekben nyilván kihat a magzatra is. Ezzel egy időben, még a kezelés alatt beadtuk a jelentkezést az örökbefogadásra, mert éreztük, hogy a vér szerinti gyermekre nem sok esélyünk van, és az örökbefogadás pedig mindkettőnk számára szimpatikus volt. Nagyon stresszes időszak volt ez az életünkben, és a folyamatos kudarcok mindkettőnket megviseltek. Ennek ellenére a kapcsolatunk megerősödött és még közelebb kerültünk egymáshoz, tudtuk és éreztük, hogy ezt az ,,akadályt” is közösen kell megoldanunk. A környezetünk próbált biztatni, és jöttek a jó tanácsok, hogy engedjük el a görcsölést, majd összejön a baba, túl sokat foglalkozunk a dologgal, azonban ezt csak azok az emberek tudják átérezni, akik keresztülmentek ezen a folyamaton.

Fruzsina a Gólyahír Egyesületen keresztül érkezett hozzánk 3,5 év várakozás után. A szokásostól eltérő módon mi nem telefonhívást kaptunk, mert még viszonylag magas volt a sorszámunk. A várakozók csoportjában került kiírásra Fruzsi esete. Férjem szinte azonnal olvasta a bejegyzést és szólt nekem. Gondozott terhességből születendő kislánynak kerestek szülőket, akinek az anyukája skizofrén. Azért ez mindenképp rizikó volt, ezért is került kiírásra az eset, hogy csak olyan házaspárok jelentkezzenek, akik így is nyitottak a baba fogadására. Az is kiderült, hogy bármelyik pillanatban megszülethet, bár ezt később megcáfolta Fruzsi, még 3 hetet váratott magára. Őszintén megmondva azért utánanéztünk alaposan az életet adó betegségének és hosszas beszélgetés után arra jutottunk, hogy vállaljuk a kislányt. A betegséget nem, csak magát a hajlamot lehet örökölni, azt is csak kis százalékban, és hittünk abban, hogy az életet adónál is ,, csak” egy rendkívül nehéz és lelkileg megterhelő élethelyzet váltotta ki a betegséget. Másnap délelőtt derült ki, hogy a 6 jelentkező házaspár közül végül a mi sorszámunk a legalacsonyabb, így mi kaptuk meg elsőként a lehetőséget közülük, hogy találkozhassunk az életet adóval. Innentől felpörögtek az események. Egyből nagyon szimpatikus volt számunkra, egy fiatal, csinos, igényes kismama nagy pocakkal. Betegségéből semmit sem lehetett észrevenni, kommunikatív, közlékeny és érdeklődő volt. Érdekelte, hogy mi okból nem született vér szerinti gyermekünk, ő pedig mesélt arról, hogy miért döntött az örökbeadás mellett. Az állami gondozás ki volt zárva részéről, mert mindenképp felelősségteljes döntést szeretett volna hozni, hogy Fruzsi jó helyre és szerető családba kerüljön. Megható volt számunkra az életet adó szeretete, gondoskodása, hogy a végsőkig a legjobbat akarta a picinek. Vitaminokat szedett, minden orvosi vizsgálatra elment, minden tőle telhető dolgot elkövetett, hogy Fruzsi egészséges baba legyen. Végül a 38. héten teljesen egészségesen született. Azóta is szépen fejlődik. Mi csak másnap mehettünk be megnézni, így is csoda volt, hogy egyáltalán beengedtek, mert egyébként látogatási tilalom volt a kórházban a Covid miatt. A vírus sok dolgot megbonyolított a későbbiekben is, gondolok itt az ügyintézésre, okmányok cseréjére, stb .

Egy héttel a születése után mentünk az illetékes gyámügyre aláírni, és nagy szerencsénkre még aznap kiadták az ideiglenes kihelyező határozatot, amivel még akkor este hazahozhattuk a kislányunkat. Azóta nagyon gyorsan telnek a napok, a hetek, a hónapok. Olyan érzés, mintha Fruzsi mindig is velünk lett volna. Hamar összeszoktunk és sikerült kialakítani a napi rutint, amiben mindannyian jól érezzük magunkat. 8 hónapos a kislányunk, aki napról napra többet tud, egyre ügyesebb és nagyon érdeklődő. Egyébként 0-6 hó közötti egészséges vagy korrigálható egészségügyi állapotú lány gyermek örökbefogadására volt alkalmassági határozatunk származási kikötés mellett.

******

András és Ági vagyunk, kislányunk 6. gyermekként érkezett a családunkba. Abban vagyunk mások, hogy eleve nagycsaládként fogadtunk örökbe, öt vér szerinti gyerekünk van.

Johannát 6 naposan hoztuk haza a kórházból, még mint nevelőszülők. Örömmel és izgatottan mentünk érte. Egészséges, roma származású, tündéri, nyugodt kislány várt ránk. Ott találkoztunk a vér szerinti szülőkkel is, akik a kislány egyéves koráig rendszeresen jöttek kapcsolattartásra.
Az örökbeadhatóvá nyilvánítás 3 éves koráig húzódott, és további egy évig nem ajánlották ki. Addigra annyira erős lett a szeretet és a kötődés, és olyan szinten a családunk tagjává vált, hogy nem bírtuk elengedni, jeleztük hogy szeretnénk örökbe fogadni.
Amikor nevelőszülőnek jelentkeztünk, nem volt sem származási, sem nembeli kikötésünk. Johanna volt a második, és utána is volt nevelt gyermekünk. De neki különleges helye volt, van, lesz a szívünkben.
Februárban, majdnem 5 évesen lett teljesen a családunk tagja. Nagyon okos és érzékeny kislány, kezdettől nyíltan beszéltünk vele, korának megfelelően. Az örökbefogadás körüli időszak mégis megviselte érzelmileg. Sokat kérdezett, sokat beszélgettünk. Sokszor kérte, hogy meséljek arról, amikor kisbaba volt, hogy mennyire vártuk, hogy készültünk, milyen nagy örömmel fogadták itthon a testvérei.
Hála Istennek minden rendben van, egy részét feldolgozta a kis életének. Határozott, makacs, a határokat feszegető, csupaszív kiscsaj. Büszkén mutatkozik be, és mondja hogy örökbe fogadtuk.🥰

One response »

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.