Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Kik vagytok?
Anya és Apa is 37 éves, egy vér szerinti majdnem 11 éves kislánnyal. Otthonról dolgozunk mindketten, így sok időnk jut egymásra. Nagy a szerelem köztünk, boldogak vagyunk. Megismerkedésünk után fél évvel összeházasodtunk, rá egy évre pedig megszületett a kislányunk. Szerettünk volna még egy gyermeket, de sajnos volt két vetélésem 2020-ban. Elvileg egészségügyi akadálya nincs, hogy tovább próbálkozzunk, (és még sose tudni,) de a házasságunk során (12 év) igazából időről–időre felvetődött bennünk az örökbefogadás. 2021 decemberében végül jelentkeztünk, és vártuk a gyermeket, akit a jó Isten szánt nekünk. Ez kicsit hosszabb várandósság, mint a kilenc hónap, de ugyanúgy telve volt a szívünk szeretettel előre is.
Miben vagytok mások, mint mások?
Semmiben.
Ki érkezett?
Egy – a barátkozás kezdetén – 20 hónapos kisfiú (akit nem mellesleg úgy neveznek, ahogyan a kislányunkat hívtuk volna, ha kisfiúnak születik). Az aktabetekintéskor elhangzott néhány „ijesztő” infó (részben helytálló, részben nem), de azonnal tudtuk, hogy mindenképp szeretnénk megismerni – és azt is, hogy ő nekünk van megteremtve. Az első találkozás szintén nem volt egy rózsaszínű, habos-babos mesebeli pillanat, mert a kisfiunk azt a negyven percet végigordította. Szinte meg sem tudtuk igazán nézni, hogy milyen is a kis arca, mert befúrta magát a nevelőszülő ölébe. Elég sok „negatívumot” (az akkori valós helyzetet) is hallottunk a nevelőanyától, szóval picit nehéz szívvel jöttünk el tőle. Viszont semmi kétségünk nem volt, hogy folytatjuk a barátkozást, és hogy szeretnénk őt. Másnap ismét mentünk hozzá, és rá 11 napra már a 30 napos kihelyezésre hozhattuk haza. Voltak döcögős pillanatok a barátkozás alatt, és az itthonlét kezdetén is, de hát ez nem is egy amerikai film, ugye?
Egyébként egy érzékeny lelkű, jó humorú, édes és okos kismanó – a maga kis batyujával ugyan. Van miben fejlődni – és mióta egy család vagyunk, van sok pozitív változás (!) -, de igyekszünk kitárni előtte a világot és főként szeretni, biztonságot és örömöt nyújtani neki. A nővérével is odavannak egymásért, mint ha mindig is testvérek lettek volna! Sokszor úgy érezzük, hogy ő mindig is velünk volt, mindig is a miénk volt!
Mennyit vártatok?
2021 karácsonya előtt jelentkeztünk, 2022 júliusában lett meg a határozatunk, és 2023 február vége felé kaptuk a telefonhívást (amit soha nem felejtünk el, hiszen olyan fantasztikus érzés volt, mint ha akkor született volna meg számunkra), március elején hoztuk haza a kihelyezésre, és áprilistól „hivatalosan” a mi gyermekünkJ . Mikor megkaptuk a születési anyakönyvi kivonatot, az is csodálatos pillanat volt.
Mennyit várt a gyerek?
Ő először csecsemőotthonban volt, aztán pedig nevelőszülőknél, de 18 hónapos korától volt örökbe adható. Sosem volt kapcsolattartása.
Miért pont ő?
0-4 éves korig, nemtől és származástól függetlenül vártunk a gyermekünkre a megyei listán (Borsod), és számos egészségügyi /családi kritériumnál azt jelöltük be, hogy további tájékoztatást kérünk. Így az egyik kritérium miatt is (amit kevesebben jelölnek meg) hozzá illőnek gondoltak minket.
Miért pont ti?
Ahogy fentebb említettem, elfogadóak voltunk bizonyos kritériumra. Illetve azt gondoljuk, hogy az életmódunk, a mindennapjaink, az, hogy ennyi időt tudunk vele tölteni, olyan tényezők voltak, amik alapján gondolhattak ránk, mert neki – az ő kis személyiségének, kissé zaklatott lelkületének – pont egy ilyen életvitel volt tökéletes. De lehet csak elfogultak vagyunk, és azt gondoljuk, ő itt van a legjobb helyen, hiszen ő nekünk született.
A tanács, ami jól jött volna utólag
Hogy ahogyan telnek a napok, hetek, valóban könnyebb lesz, és nem kell megijedni annyira. Nem kell félni attól az érzéstől sem, hogy igazából nem ismerjük még őt. Mert idővel egyre jobban látjuk, ki ő, milyen ő, és egyre inkább egymáshoz formálódunk. Illetve, hogy ne hasonlítsuk máshoz, mert ő egyedi és épp ettől különleges. De főleg, hogy nem biztos, hogy az a hatalmas szeretet azonnal bearanyoz mindent. A kezdeti „hogyan tartsuk életben/ éljük túl a napot” számunkra eleinte előtérbe került, és ahogyan kezdtünk összecsiszolódni és kölcsönösen kötődni, úgy lopta be magát a szívünk a szeretet, finoman, halkan, de annál szívmelengetőbben.
A legnagyobb problémátok most
Még mindig a kiszámíthatatlanság: elég hullámzó, hogy mire hogy reagál a drágánk, és ez néha megnehezíti az egyes helyzeteket. De igazából ez semmiség, mert ügyesen és jóízűen eszik, jókat alszik, sokat nevet, „szófogadó”, egészséges, és főleg kezd ő is szeretni minket és ragaszkodni. És ez a legfontosabb.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok?
Igazából az lepett meg bennünket, hogy a nevelőcsalád mennyire másképp nevelte, gondozta, ahogyan mi tettük volna, és egyrészt ez nehézségeket is okozott, okoz, másrészt le is döbbentett bennünket. Nem a „batyu” volt meglepő, hanem az, hogy a nevelőcsaládon mennyi minden múlhat. (Éjjel-nappal tévé vagy telefon képernyője, hektikus napok, napirend és déli alvás nélkül, folyamatos cukros üdítők és nasik, egész napos evés, rengeteg hiszti, ordítás, ezeknek pedig a „megengedése”, ezek pedig zaklatott, nyugtalan lelkivilágot eredményeztek stb). Illetve élőben és élesben más szembesülni esetleges elmaradásokkal, vagy jellemvonásokkal a gyermeknél, mint amikor az a tanfolyamon hangzik el. Viszont maga a tanfolyam fantasztikus volt és sokat segített – de klassz lenne, ha még sokkal több gyakorlati és valós élethelyzet hangzana el.
Miről olvasnál szívesen?
Hogy mi zajlik a gyermekekben, a lelkükben, hogyan lehet a kötődést mélyíteni, hogyan lehet segíteni nekik a nevelőcsaládtól való elszakadás feldolgozásában és az örökcsaládba való beleszületésben.
******
Nicknév: GRT family
Kik vagytok?
Negyvenes házaspár vagyunk, már két csecsemőként örökbe fogadott gyerkőccel. Több évnyi küzdelem után, amikor mindent megtettünk, hogy vér szerinti gyermekünk születhessen, elfáradtunk, és úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk tovább az egészségemet, és jelentkeztünk a Fővárosi Tegyesznél örökbefogadásra. A kisfiunk két és fél év várakozás után talált haza, de az egyesületeknél csak két évet álltunk sorba. A kórházból 9 naposan hoztuk haza Őt és így válhattunk családdá. Mivel tudtuk, hogy szeretnénk neki testvért ezért relatív gyorsan beálltunk a sorba ismét. A fiunk dongalábbal született, ami szerencsére már mondhatni gyógyult, de ez sok energiát emésztett fel családilag. A korrigálható betegségek tekintetében elfogadóak maradtunk továbbra is és nem voltak kemény származási kikötéseink sem. Az életkori határt két évnél húztuk meg.
Miben vagytok mások, mint mások?
Szerintem semmiben, vagy nem sok mindenben. Tudtuk, hogy gyermeket szeretnénk és hogy nem vagyunk már fiatalok, ezért igyekeztünk olyan kikötéseket tenni, ami nem borít meg minket felnőtteket és a már összeszokott hármasunkat sem.
Ki érkezett?
Mindkét gyermekünket nyílt örökbefogadással, a Gólyahír Egyesület közreműködésével ismerhettük meg. A kislányunkat 13 órásan láttuk először és a férjem lobbant első pillanatban szerelemre iránta. Én nem teljesen voltam biztos magamban, a pontos érzéseimben az első pillanatban. Emellett a kisfiunkat is nagyon féltettem az esetleges csalódástól (6 hét), a privilégium elvesztésének megélésétől, és mivel a két gyerek között 3 év és kb. két hét korkülönbség van, így a saját jövőképemen is el kellett gondolkodnom. Szükségem volt pár napnyi gondolkodásra, de a szülőanyának is, és egy hétvégi családi beszélgetés után tiszta szívvel igent tudtunk mondani. Most már azt mondom, hogy szerencsére, de volt egy korábbi kiajánlásunk is és ott nemet mondtunk egy még pocakban lévő babára. Ő viszont segített abban, hogy a saját bizonytalanságaimat rendezzem és a tágabb családi nagybetűs gubancokat is elsimítsuk, rendezzük.
Lányunk egészséges, érdeklődő csecsemő volt, szép, hatalmas szemekkel és már 13 órásan nyújtogatta felém a kezét és hívogatott. Őt sajnos a pandémia miatt nem vehettem akkor kézbe, így a kötődési folyamat nálam csak a hazaérkezést követően kezdődött meg.
Mennyit vártatok?
A lányunkra pontosan 2,5 évet a határozattól. Most már viszont úgy érzem, hogy rá is egész életünkben.
Mennyit várt a gyerek?
Gyakorlatilag sem várt, max. pár napot, és a korház dolgozói imádták, sok szeretetet kapott ott is. Az egyik csecsemős nővér utólag meg is keresett, hogy információt kaphasson a fejlődéséről, mert annyira a szívébe zárta.
Miért pont ő?
A kicsit nagyon megviselte a születés. Részben titkolt terhesség volt, hosszú hónapokig rejtőzködött, kb. 6 hónapos volt amire teljesen magára talált, és megmutatta, hogy mennyire csodás a kis személyisége, addig szinte csak figyelt a nagy és gyönyörű szemeivel. Napról napra szépen fejlődik és gyönyörű, egyre csajosabb, vidám és kiegyensúlyozott. Származása bizonytalan, az apukáról semmit sem tudunk. Kislányt szerettünk volna, számunkra elfogadhatóan gondolkodó, felelős szülőanyától. Szerencsére ez mindkét gyermekünknél megvalósult.
Miért pont ti?
Elfogadóak voltunk a származás tekintetében és másban is és persze sorban is álltunk, kb. mi következhettünk.
A szülőanyának nem voltak megkötései, de örült, hogy a kicsi szerető családba kerül és ott már van egy testvér, aki várta az érkezését.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Szerintem fontos, hogy felmérjük a korlátainkat. A várakozó szülő sokszor hajlamos mindent rózsaszínebben látni és legyinteni, hogy majd megoldjuk. Nekem kellett, de a férjemnek is ennyi idő (2,5 év), hogy felmérjük, hogy képesek vagyunk újra nyitni és bírjuk-e erővel, türelemmel és talán anyagilag is. A karrier ilyenkor parkolópályán, és ezt is el kell tudni fogadni egy nőnek, illetve azt, hogy a feladatokat megoldani sem lesz képest ezt követően mindig egyedül, hiszen osztódni még nem tudunk.
A legnagyobb problémátok most:
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
A lányunk is igényelt fejlesztést, de szerintem szinte minden kisbaba. Volt, hogy nagyon aggódtam, hogy miért nem akar „időben” pl.: forogni, ülni stb., de szépen behozott mindent. Én, hogy a „karrierkrízisemet”, otthoni „magányomat” feloldjam, jelentkeztem egyetemre. Mostanság zárom a második félévem pszichológia szakon, ami nagy logisztikai kihívások elé állít minket, de igyekszem mindig elérhető lenni a srácoknak és a családnak. Szerencsére a férjem sokat segít. Megoldjuk és bízom abban, hogy a tanulmányaimból mind profitálhatunk egyszer.
Miről olvasnál szívesen?
A nagyfiam nem nagyon akar hallani az örökbefogadásról a saját vonatkozásában, elég elutasító, a lányunk nénijét megértette, elfogadja. Foglalkoztatja az elmúlás. Ezek kapcsán szívesen olvasnék cikket, tapasztalatot, tanulmányt és persze sikertörténeteket is.
*******
Nicknév: Zsu és Tamás
Kik vagytok? Mi 29 és 30 évesek voltunk a férjemmel, mikor jelentkeztünk a Tegyesznél. 4 év után, jó pár veszteséggel majd két sikertelen lombikkal a hátunk mögött döntöttünk az örökbefogadás mellett. Nem volt sosem idegen az örökbefogadás gondolata, így nem ragaszkodtunk tovább a vér szerinti gyermekhez.
Miben vagytok mások, mint mások? Nem érzem azt, hogy bármiben is mások lennénk. Talán a korunk az, ami ritkább a rendszerben.
Ki érkezett? Egy roma származású közel 3 éves egészséges kisfiú érkezett hozzánk. Habár a fiú budapesti, egy vidéki nevelőszülőnél élt. Számos traumát élt át, melyek ellenére egy jókedvű, huncut, aktív, nagyon okos, gondoskodó és imádnivaló fiú. Egészségi állapota elméletileg rendben volt, de pár hónap alatt kiderült, hogy tejmentes étrendre van szüksége. (Nem véletlenül szükséges az elfogadás, hiszen ez is utólag derült csak ki…)
Mennyit vártatok? Mi budapestiek vagyunk. Ennek ellenére jelentkezéstől számítva 7 hónap múlva már lett is határozatunk, majd 3 hónappal később jött is a telefon (szintén budapesti gyerek kapcsán). Tehát mi azt tapasztaltuk, hogy a statisztika nálunk semmit sem jelentett, hisz jelentkezés után 10 hónappal már sorra kerültünk.
Mennyit várt a gyerek? 7 hónaposan került el otthonról. 2,5 évesen kezdődött meg az örökbeadása, ezután még kis idő volt, mire hozzánk került. Nála szerintem a sok költözés és a covid vitt el rengeteg időt.
Miért pont ő? Mi származási kikötés nélkül 0-3 év között vártunk. Ez volt az első kiajánlásunk. A neve alapján a roma származás gyanítható volt, rasszjegyei is erősek. Veszélyeztetés miatt került el otthonról nagyjából félévesen. Közel 3 év alatt mi már az ötödik nevelési hely (első örökbefogadók) vagyunk az életében. Terhelt múltjára és roma származására való tekintettel sokan utasították vissza, de mi a személyisége alapján döntöttünk. Mivel egy kedves, okos és szeretetreméltó kisfiút ismertünk meg már az első találkozások alkalmával.
Miért pont ti? Az ügyintézőnk szerint a betegségek, származás és a gyermek szülei kapcsán is elfogadó hozzáállásunk miatt választottak minket.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Normális, ha azt érzed az állandó kihelyezés alatt, hogy inkább fognád az egészet és visszacsinálnád. Se tanfolyam, se pszichológus nem tud felkészíteni arra a krízisre, ami akkor jön, mikor hirtelen veled él egy súlyosan traumatizált, a szociális szabályokat alig ismerő, dackorszak csúcsán lévő gyermek. Viszont egyszer vége lesz az első sokknak és utána már szépen alakulnak a dolgok. Merjetek segítséget kérni, merjétek kimondani, hogy ha épp nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Nekem a legtöbbet egy szintén örökbefogadó anyuka segített. Érdemes előre ismerettségeket kötni örökbe fogadó szülőkkel, szakemberekkel, mert akkor már jó eséllyel semmihez nem lesz idő és/vagy erő.
A legnagyobb problémátok most: A hozott traumák és életkora miatt érzelmeinek szabályozása okoz napi szinten problémákat, különösen közösségben.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nagyon gyorsan sorra lehet kerülni, s ezzel is számolni kell. Minket váratlanul ért, emiatt volt nehezebb az első időszak.
Miről olvasnál szívesen? Azzal kapcsolatban olvasnék szívesen, hogy az örökbe fogadó szülők hogyan tudnak a gyakorlatban terápiás szülővé válni.
******
Nicknév:
Peti és Melinda
Kik vagytok?
Fiatal Komárom-Esztergom megyei pár vagyunk, lassan 12 éve együtt és 9 éve házasok, van két tündéri vér szerinti kislányunk, akik 7,5 és 5 évesek. Mindig nagycsaládról álmodoztunk mindketten, 3-4 gyermeket terveztünk. Már a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy ha valami oknál fogva nem jönne össze, akkor nem lombikozunk, hanem örökbe fogadunk. Anno látszólag erre nem lett szükség, mert mindkét lánykánk akkor jött, amikor mi akartuk őket. Viszont a második lánykánk születésekor olyan komplikációk történtek, aminek következtében az életemet mentették meg egy méheltávolítással. Az örökbefogadás gondolata már akkor, ott megszületett. Örültünk, hogy túléltük és mindenki jól van, de hatalmas űr tátongott bennünk. Úgyhogy a kisebbik lányunk 1,5 éves korában, 2020 januárjában jelentkeztünk a Tegyesznél.
Miben vagytok mások, mint mások?
Annyiban vagyunk talán mások, hogy két vérszerinti gyermek után jött a kisfiunk (ami ugye relatív ritka dolog), és nem akkora veszteségekkel érkeztünk, mint sokan mások. Ezek miatt picit furán is éreztük magunkat a tanfolyam elején, amikor mindenki elmesélte, miért van ott.
Ezen túl teljesen átlagos család vagyunk, akiknek nagy vágyuk volt egy harmadik picúr.
Ki érkezett?
Egy csupamosoly 2,5 éves kisfiút ismerhettünk meg fél évvel ezelőtt. Azzal hívtak fel minket 2022. október 18-án, hogy van egy édes 2,5 éves kisfiú, aki nagyon beleillene a családunkba, nevelőszülőknél él szeretetben, családban születése óta és kb. 2 hete lett örökbeadható. De fontos tudnunk, hogy van egy öröklött genetikai eltérése, ami az orvosok szerint, ha eddig nem mutatkozott meg, akkor már nem fog. Egyetlen dolog van, ami benne van a pakliban, hogy kialakulhat az az epilepszia. Mi ezen nem is gondolkoztunk túl sokat, mindenképpen látni akartuk.
Mennyit vártatok?
Jelentkezéstől számítva 3 hónap híján 3 évet. 2020 januárjában jelentkeztünk és 2022 októberben jött a hívás.
Mennyit várt a gyerek?
Úgy tudjuk, a vsz. anya összesen kb. 3x látogatta meg. 2022. nyár végén telt le az idő, amíg látogathatta volna, utána elindult az örökbeadhatósági eljárás. Elméletileg szeptember végén lett meg a határozata, hogy örökbe adható, minket októberben hívtak.
Miért pont ő?
Egészségügyi problémákkal közepesen elfogadóak voltunk, bővebb tájékoztatást jelöltünk nagy részben. Pici származási kikötésünk volt. Inkább úgy fogalmaznám, hogy azt kértük, családba illeszthető legyen, hasonlítsunk valamennyire egymásra (ami hozzáteszem, eszméletlen jól sikerült, a nevelőanyuka szerint nagyon hasonlítok a szülőanyára).
Miért pont ti?
Eléggé a sor elején lehettünk már és előttünk két pár visszautasította már az első telefonnál. Az első nem volt fogadóképes, a másodiknak meg nem fért bele az egészségügyi állapot. Így mi következtünk szerencsére. Vagy nem is szerencse, inkább azt mondom, nagyon jól illesztenek a megyénkben és jó szakemberek vannak. Olyan a picikénk, mintha belőlünk lenne.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Lazuljunk bele kicsit jobban az egészbe és ne akarjunk görcsösen szuper szülők lenni. Petinek ez egyszerűbben megy, de nekem pár dolgot el kellett engednem. Volt egy jó dinamikájú, jól működő kétgyerekes családunk, mindketten dolgoztunk teljes munkaidőben és aztán berobbant egy kis cukimanó, aki mindent borított. Ez a család minden tagjának nehéz volt, de az idő nekünk dolgozik. Így 6 hónappal később már kezd minden rendeződni és kialakulni az új háromgyerekes dinamika.
A legnagyobb problémátok most:
A testvérharc. Bár azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ha belőlünk született volna, akkor is ez lenne, ha babaként érkezett volna, később akkor is ez lenne. Úgyhogy inkább folyunk az árral és igyekszünk jó példát és megoldásokat mutatni nekik a konfliktusaik kezelésére (több-kevesebb sikerrel, hiszen azért még mindhárman kicsik).
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
A rápillantás nálunk konkrét találkozás volt a nevelőszülői házban. Ez furcsa és kicsit hirtelen volt, viszont elolvadtunk mikor az alvásból ébredező, félig még álmos kismanót lehozta az emeletről a nevelőanyuka. Azt a pillanatot sosem felejtjük el.
A másik, ami kicsit más volt, hogy 2 gyerek mellett nem tudtuk megtenni hogy kiveszünk x nap szabadságot és odamegyünk 1-1,5 hétre (noha megyei lista, kb. 100km-re volt tőlünk), így kicsit hosszabb, 3 hét volt az ismerkedés.
Miről olvasnál szívesen?
Többgyerekes családba való beilleszkedésről és a testvérek összehangolásáról bármennyit szívesen olvasnék.
******
Nicknév: Viktória és Károly
Kik vagytok? 27 és 29 éves fiatal házaspár vagyunk. 5 év próbálkozás, méhen kívüli terhesség és lombik után megérkezett a világ legtökéletesebb szív szerinti kisfia. Vele lett a világunk kerek egész.
Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy mi már nagyon korán tudtuk, hogy nem szeretnénk lombikok sorát végigjárni, és amint betöltöttem a 25 éves kort, jelentkeztünk is a Tegyesznél.
Ki érkezett? Kisfiunk megyei listáról érkezett. Gondozatlan terhességből született, még a szülőágyon lemondtak róla. Egyhetes korában láttuk először, szerelem volt első látásra. Egészséges, csodaszép kisfiú.
Mennyit vártatok? 2,5 évet .
Mennyit várt a gyerek? Egy hetet vigyáztak rá a kórházban mielőtt láttuk, majd kéthetesen már hazahozhattuk.
Miért pont ő? 0-1,5 éves korig, nemi és származási kikötés nélkül várakozunk. Mivel kisfiunk bizonytalan származású, ezért mi következtünk a sorban.
Miért pont ti? Valószínűleg a korunk miatt, és mert mi következtünk a sorban.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Sokszor hallottuk, de mégsem hittük, hogy ez valóban ennyire gyors folyamat, és 2-3 nap alatt mindent is beszerezni kicsit nehéz volt.
A legnagyobb problémátok most: A bürokrácia, ezen kívül minden tökéletes.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Minden olyan volt, mint ahogy elmondták. Irtó gyors, és egy érzelmi hullámvasút.
Miről olvasnál szívesen? Testvérkeresésekről, hiszen tudjuk, hogy a kisfiunknak vannak nagyobb testvérei.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Reggeli csoport, 2023. június 22., 29., július 6., 13., mindig csütörtök reggel 7:30-9:30 között. Ára: 30 ezer forint, pároknak 35 ezer forint.
Vasárnap esti csoport, 2023. november 12., 19., 26., mindig vasárnap 17-19:50 között. Ára: 30 ezer forint, pároknak 35 ezer forint.
Örökbe.hu 