Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: nincs
Kik vagytok? Negyvenes házaspár két örökbe fogadott gyerekkel, egyikük óvodás, a másik kisiskolás.
Miben vagytok mások? Átlagosak vagyunk, bár néha úgy érzem, kicsit hangosabbak annál.
Ki érkezett? Újszülött kislány, egyik gyerekünknek vér szerinti, de mindkettőnek testvére.
Mennyit vártatok? 9 hónapot. Kicsit fatalista módon jelentkeztünk, kb. egy évet adva magunknak a várakozásra, lesz, ami lesz. Utólag nézve olyan, mintha sugallatra mentünk volna be a Tegyeszhez. 0-1,5 éves gyermekre kaptunk határozatot, nem jelentkeztünk civil szervezetekhez. A nagy betegséglistán viszonylag kevés kizáró okot jelöltünk meg, származási kitétel föl sem merült.
Miért pont ő? Tudtuk, ha bármelyik gyerekünknek vérszerinti testvére születik és családot keresnek neki, itt helye lesz. A jelentkezéskor egy év fölötti gyermekre készültünk (és készültünk, mert tudtam, éreztem, hogy jönni fog még valaki, ha nem is tűnik reálisnak), de mikor a Gólyahír megkeresett minket a kérdéssel, meg sem kellett beszéljük a választ.
Miért pont ti? A Gólyahírnél is szempont a vér szerinti testvérek közös családba való helyezése. Mi meglepődtünk, hogy felhívtak, ők megkönnyebbültek, hogy megfelelő határozattal állunk sorban, nem kellett módosítani, átszervezni.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben? Nagyjából minden belefér a nagykönyvbe, ugyanakkor nehezen leírható érzelmi hullámvasút a születendő gyermekre való várakozás és a hat hét meggondolási idő. Igyekeztünk megszilárdítani magunkban azt a hitet, hogy mindenképp az fog történni, ami a babának a legjobb. Aggódtunk a gyerekekért is, akik első perctől boldogan fogadták a kicsit, és most is imádják. Az egész család megélte az örökbefogadás veszteség részét, ki-ki a maga helyzetében, aztán lassan átvette a helyét az öröm, hogy többen lettünk, hogy még valakit lehet szeretni (és nagyon lehet).
A legnagyobb problémátok most: Mi is csatlakozunk azokhoz, akik tudták, csak nem sejtették. Időbe került, míg némi elszabadult rendetlenség árán megtanultuk, mennyi idő elindulni, mekkora hely kell mindannyiunk cuccainak, és hány másodpercünk van befejezni a mondatunkat, mielőtt valaki beleszól/sír/ordít/kacag/dobol. Az elmúlt időszak a befelé figyelésé volt, nagy társasági életet nem éltünk. A legfontosabb, hogy a gyerekek megtalálják magukat és a helyüket az új felállásban is. Szülőként meglepő néha, mennyi összetevője van ennek, és nem biztos, hogy mindet úgy kezeljük, ahogy ők szeretnék. De az nem kétséges, hogy a legjobban együtt szeretünk lenni, lehetőleg egy négyzetméteren, és a következő néhány évet is így tervezzük. Az sem kétséges, hogy a gyerekeink csodálatosak: elevenek, ragaszkodóak, játékosak, szóval estére mi is elfáradunk, miközben próbáljuk őket nem elrontani. Vagy legalább nem nagyon.
Miről olvasnátok szívesen? Alapvetően mindenről, de főleg személyes beszámolókat, bármely oldalról.
******
Nicknév: NN
Kik vagytok? Fiatal házaspár vagyunk, ahol a női oldalon meddőségi gondok jelentkeztek. Sajnos 30 éves koromra végleg megállapították nálam a meddőséget egy lombikkezelés alkalmával. A férjem oldalán fentállt a lehetősége egy esetleges meddőségnek, mivel a családjában van meddő férfi. Éppen ezért is már a családalapítás tervezésekor szóba került az, ha esetleg valamilyen okból nem lehetne vér szerinti gyerekünk, akkor megpróbáljuk az örökbefogadást.
Miben vagytok mások, mint mások? A leginkább (a tanfolyami „csoporttársainkból” kiindulva) abban különbözünk másoktól, hogy nem dédelgettünk sose illúziókat az örökbefogadással kapcsolatban. Nem gondoltuk azt, hogy a magyar rendszerben szőke hajú, kék szemű gyerekek vannak többségben és hogy „csak választanunk kell egyet közülük”. Hihetetlen volt azt tapasztalni, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában az örökbefogadással és annak a körülményeivel, holott pedig szeretnének erre az útra lépni.
Mindig is 3 gyereket szerettünk volna, a Tegyeszhez is úgy jelentkeztünk, hogy testvérpárra (esetleg három testvérre) adják meg az alkalmasságit.
Ki érkezett? Testvérpár érkezett hozzánk, egy 3 éves kisfiú (B.) és 2 éves kislány (S.), a megyéből. Szerencsések voltunk, mert a gyerekek a városunkhoz közeli helyről érkeztek. B. teljesen egészséges, korának megfelelő fejlettséggel rendelkezik, S. a nagymotoros mozgással van elmaradva kissé.
Mennyit vártatok? 2021 novemberében jelentkeztünk a Tegyeszhez, 2022 nyarára kaptunk végleges határozatot, 2023. május elején telt le az a bizonyos 30 nap.
Mennyit várt a gyerek? A gyerekek születésüktől kezdve a rendszerben vannak, de csak 2022 végén váltak mindketten örökbe adhatóvá néhány hónap eltéréssel, egy évvel a kapcsolattartás megszűnése után.
Miért pont ő? Testvérpárra is megkaptuk a határozatot: 0-4 év, származási és nemi kikötést nem tettünk, a legtöbb betegségnél „bővebb tájékoztatást kértünk”, csak azokat zártuk ki teljesen, amiket abszolút nem tudtunk elfogadni. A szülői résznél mindennél „bővebb tájékoztatást kértünk”.
Haboztunk, félelmetesen ellentmondásosnak és zavarosnak tálalták az aktájukat. A rápillantásnál nem éreztem azt, amit mindenki állítani szokott: „szerelem volt első látásra”. A gyerekek ránk adott első reakciója tartotta bennem a lelket: teljes elutasítás, messziről méregetés (azaz kötődnek valakihez!!!).
Miért pont ti? Csak mi jöttünk szóba az illesztésnél. Azonban, mint utóbb kiderült a Tegyesz munkatársai nem örültek ennek, mert még „nem várakoztunk eleget”, illetve „túl fiatalok vagyunk” még örökbe fogadni (32 évesek vagyunk). Az iratbetekintéstől kezdve el akartak minket tántorítani az örökbefogadástól (több egészségi megállapítást is eltúloztak, hangsúlyozták, hogy milyen kemény dió is ez, stb.).
A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem vagy ufo, ha nincs rózsaszín köd, szerelem első látásra, sőt… sokkal jobb, ha tiszta fejjel át tudod gondolni az egész helyzetet, mert ez a döntés egy életre szól.
A legnagyobb problémátok most: Bele kell jönni a szülőségbe 😊
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A terhesség és az örökbefogadás összeférhetetlensége. A kihelyezés első hetében derült ki, hogy terhes vagyok, mégsem függesztették fel a folyamatot. Persze, ha a kihelyezés előtt tudtuk volna meg, akkor minden tétovázás nélkül elutasított volna minket a Tegyesz.
Miről olvasnál szívesen? Olyan anyai történetekről, ahol felvállalják az örökbefogadó anyák, hogy nem szimpatizáltak a kezdetektől fogva a gyerekeikkel, illetve azt is elmesélik, hogy mikor alakult ki részükről a kötődés a gyerekeik felé (mikor érezték azt, hogy már ők is anyák).
*******
Kik vagytok?
Fiatal házaspár vagyunk, piros megyéből. 2017 nyarán részt vettem a Várva Várt alapítvány egy jótékonysági koncertjén, potyogtak a könnyeim, hogy egyszer majd szeretnék örökbe fogadni. Rá egy hétre ismertem meg a férjemet. Mikor kiderült, hogy nem lehet vér szerinti gyermekünk, azonnal beadtuk a jelentkezést. Nemi és származási kikötés nélkül várakoztunk 0-1 éves korig, illetve ha van nagyobb testvér, 0-3 éves korig. Sosem volt baba a közeli környezetemben, így szerettem volna minél hamarabbról szemlélni a fejlődést egy gyermek életében.
Miben vagytok mások?
Talán a fiatal korunk viszonylag ritkának számít, 26 és 27 évesek vagyunk. Illetve, hogy komolyabb gyászfolyamat nélkül elfogadtuk az utunkat, lombikot és inszeminációt sem szerettünk volna.
Ki érkezett?
Két csodálatos kislány, országos listáról, 22 és 8 hónaposak. Születési körülményeiket tekintve extrém nehezen indultak, de mára minden státuszuk, fejlődési mérföldkövük rendben van, okosak, elevenek, jófejek.
Mennyit vártatok?
Jelentkezéstől a telefonhívásig 9 hónapot.
Mennyit várt a gyermek?
A kórházból már nevelőszülőhöz kerültek. A nagyobbnál nem volt lemondás, a körülmények nem voltak adottak a hazavitelhez és látogatás sem történt. A piciről születése után néhány héttel mondott le a vér szerinti.
Miért pont ők?
A születési körülményeik miatt az aktájuk alapján egy “felkészületlenebb” örökbefogadó azonnal nemet mond (értem ez alatt, hogy sokan nem tudják, hogy érdemes rápillantásig elmenni, mert az akták sokszor nem tükrözik a valóságot.) Ahogyan ez történt is párszor az esetükben. Az aktáikat többször visszamentünk megnézni, ismerős orvosokkal, hasonló helyzetet megélt örökbefogadókkal is konzultáltunk, de tisztán látható volt, hogy minden leletük nemhogy fejlődő tendenciát mutat, de a legtöbb már irreleváns is a zárójelentések alapján. A rápillantás alatt pedig minden kételyünk eloszlott. A 21 hónapos félénken szaladgált, integetett, beszélt, a 7 hónapos pedig épp aznap ült fel, szépen kúszott és gügyögött. Kockázatok vannak természetesen, de egyrészt tudtuk a kezdetektől, hogy valószínűbb a gondozatlan terhesség és a halmozottan hátrányos szociális háttér az örökbeadóknál, másrészt pedig a vér szerinti gyermeknél sem lehet tudni, hogy milyen kihívások várnak az emberre.
Miért pont ti?
Pontosan nem tudjuk, de a fiatal korunk biztos, hogy a lányok esetében előny volt. A szociális hálónk pedig elég nagy, sok segítségre számíthatunk és az egzisztenciánk is elbírta, hogy két gyerekre rendezkedjünk be néhány hét alatt. Volt még pár hasonlóság, pl. a férjem és az öccse között ilyen kicsi a korkülönbség, valamint, hogy nekem két lánytestvérem van, akikkel szoros a kapcsolatom – a lányok külön nevelőszülőknél voltak, őket is össze kellett barátkoztatni. Nem tudom, hogy a bemutatkozó dokumentumunk mennyit számított, de nem követtük a formális CV papírformát, lehet számíthatott, hogy átjött belőle a dinamizmusunk, ami két ilyen picinél nem árt.
Valahol éreztem, hogy nem kell sokat várnunk, tavaly február óta mozgolódott bennem, hogy egy év múlva szülők leszünk valamilyen úton-módon, de akkor még a vizsgálatok is zajlottak, nem szerettem volna hiú ábrándokat kergetni, így nem éltem bele magam. Idén februárban minden este elmondtam, hogy “na, ma se csörgött a telefon”, február 27-én délelőtt elszóltam magam, hogy két gyerekkel kicsi lesz az autónk, délután hívott az ügyintézőnk, hogy kiválasztottak bennünket két kislányhoz.
Decemberben a férjemnek volt egy sérülése, ami miatt 3 hónapot otthon kellett lábadoznunk. Nem is tudtuk, hogy mi van készülőben, de így volt időnk lenyugodni az eddigi pörgős életmódunkból és erőt gyűjteni az újhoz.
A tanács, ami jól jött volna utólag
Ha elfogadóak vagyunk, bátran merjünk aktívabban, intenzívebben foglalkozni a gyermeknevelős dolgokkal, ismeretszerzéssel. Ha csörög a telefon, szinte egyáltalán nem lesz rá idő, illetve nem tudom, másnál hogy volt, de nálam napokig mintha csak az amigdalám működött volna (menekülj vagy gyűjts erőt) minden szerzett információt elfelejtettem a gyereknevelés kapcsán. Állítólag ez sokszor előfordul, de én elsöprő szeretethullámokat vártam, ehelyett kezdetben már-már az idegösszeroppanás tüneteit googleztam (nyugi, barátkozás alatt jöttek a szerethullámok, hazaérkezve meg pláne). A Finisben csoport rengeteget segített a véghajrában!!!
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:
Jelentkezéskor és az összes tanfolyamon mindenki elmondta, hogy az általunk megjelölt korban nincsen testvérpár, így kényelmesen éltük a napjainkat a “csecsemőre 4-5 évet várakozunk” eset tudatában, maximum ikrek voltak a fejünkben.
Legnagyobb problémátok most?
Mindkét kislányt nevelő családban 4-5 kisgyermek volt, a nagyobbik extrém módon igényli a figyelmet, amit nehéz kielégíteni a tesó és a hétköznapi teendők mellett. De ez legyen a legkomolyabb gond.
Miről olvasnátok szívesen?
Bármiről, az Örökbe.hu óriási mentsvár volt már a várakozás alatt is, alig várom, hogy örökbefogadott gyermek nevelése közben mennyi hasznos dolog ragad itt ránk.
******
Kik vagytok?
Zsófi (34) és Tamás (53), Budapesten élünk, 15 éve vagyunk egy pár. Régóta szeretnénk már gyereket, és mivel az orvosi vizsgálatokkal, kezelésekkel, úgy éreztük, hogy nem haladunk sehová, csak egyre frusztráltabbak leszünk, viszonylag hamar az örökbefogadás mellett döntöttünk.
Miben vagytok mások?
Semmiben.
Ki érkezett?
Kiara, majdnem hároméves, határozott és öntudatos, elképesztően kedves és vagány kislány érkezett országos listáról.
Mennyit vártatok?
2020 nyarán jelentkeztünk a Tegyeszhez, és 2023 januárjában szólalt meg a telefon. Előtte volt már egy kiajánlásunk újszülöttre 2022 nyarán, de akkor végül a szülőanya meggondolta magát.
Mennyit várt a gyermek?
A szülőanya már a születésekor a kórházban hagyta, sose látogatta, de mivel a nevelőszülők szerették volna örökbe fogadni, elhúzódott a folyamat, Kiara csak 2022 őszén vált örökbe adhatóvá. Ekkor még néhány hónap eltelt, mire kiválasztottak és hívtak minket idén januárban.
Miért pont ő? Miért pont mi?
0-3 éves kislányra várakoztunk. Származás szempontjából kifejezetten elfogadóak voltunk, betegségek tekintetében is többnyire bővebb tájékoztatást kértünk. A Tegyesz különösebben nem indokolta, hogy miért ránk esett a választás, de talán az érzékenységünk és a rugalmasságunk szerepet játszott. Egyrészt nem volt egyszerű a barátkozás, sok empátiára volt szükség nemcsak a kislányunk, hanem a nevelőszülők irányába is. Másrészt első hallásra Kiara aktájában voltak riasztó dolgok, így kellett az elfogadóbb hozzáállás – utóbb aztán kiderült, hogy semmi olyan egészségügyi problémája nincs, ami különösebb nehézséget okozna.
A tanács, ami jól jött volna utólag / Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:
Leginkább a nevelőszülők helyzete – szerették volna örökbe fogadni Kiarát, és hosszú ideig abban a hitben is voltak, hogy ez lehetséges lesz. Emiatt érzelmileg különösen nehéz volt mindannyiunk számára a barátkozás időszaka, és Kiara is lassabban oldódott, nyílt meg a mi irányunkba.
A legnagyobb problémátok most?
Alváshiány és kimerültség. A Tegyesz tanácsát és a kislányunk igényeit is követve nagyon lassan, fokozatosan ismerkedett a család Kiarával, így viszont sokáig mindent kettőnknek kellett megoldania, miközben a férjem dolgozott is. Lassan három hónap elteltével ez már kezd változni, már átmehetek a másik szobába, ha Nagyival játszanak 🙂
Miről olvasnátok szívesen?
Bármilyen konkrét történet, tipp, tanács érdekelne a 2-3 éves korosztály kapcsán, pl. az élettörténet mesélése, óvodakezdés, szeparációs szorongás témakörben.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Vasárnap esti csoport, 2023. november 12., 19., 26., mindig vasárnap 17-19:50 között. Ára: 30 ezer forint, pároknak 35 ezer forint.
Örökbe.hu 