Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Bálint, Manka és Mici
Kik vagytok?
A harmincas éveink vége felé járó házaspár vagyunk, egy vidéki nagyvárosban élünk. Kilenc éve vagyunk egy pár, nyolc éve szerettünk volna gyermeket. Sem természetes, sem mesterséges úton nem sikerült bővítenünk a családunkat, miután ezt elgyászoltuk, mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy örökbe fogadunk. Eredeti elképzelésünk szerint három gyereket szerettünk volna, de most nagyon boldogok vagyunk, hogy van egy csodálatos kislányunk, és mivel az idő is elment felettünk, a nagycsalád gondolatát már elengedtük.
Miben vagytok mások, mint mások?
Ezen sokat gondolkodtam. Az út, amit bejártunk, hogy megtaláljuk a gyermekünket, nem sokban különbözik a legtöbb örökcsalád útjától, így nem hiszem, hogy ebben a tekintetben mások lennénk, mint mások.
Ki érkezett?
Mici egy csodálatos, gyönyörű közel kétéves, csupa mosoly, szinte makkegészséges kislány. Tegyeszen keresztül érkezett megyei listáról, csodás nevelőszülőtől.
Mennyit vártatok?
Határozattól számítva 4 évet.
Mennyit várt a gyermek?
Egy évet. Születése után még látogatta őt valameddig a vér szerinti családja, majd a kapcsolattartás elmaradása után örökbeadhatónak nyilvánították.
Miért pont ő?
0-3 év közötti gyermekre vagy testvérekre várakoztunk. Szinte végig biztosak voltunk benne, hogy testvérek fognak érkezni, az ügyintézőnk is végig erre a gondolatra terelgetett minket. Mikor megcsörrent a telefon, már a határozatunk 3+1 éves érvényességének utolsó hónapjában voltunk, el is indítottuk a kérelmet az alkalmasságunk újra megállapításához. Aztán hívott az ügyintézőnk, hogy itt van ő. A mi Micink. Hirtelen fel sem tudtam fogni, amit mond, kérdeztem is, hogy biztosan minket akart-e hívni, hiszen két nappal előtte még a kérelmet vittem be neki az új alkalmassági folyamathoz. Amikor megláttam a nevét a telefonomon, én egészen biztos voltam benne, hogy a környezettanulmány időpontját szeretné egyeztetni. De nem ezért hívott. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Nem tudom szavakkal kifejezni, Mici mennyire a mi lányunk. Szóval szerintem azért pont ő, mert egyszerűen a miénk és mi az övéi vagyunk.
Miért pont mi?
Hozzánk illesztették, nekünk szánták. Az Isten is és az örökbeadási team is.
A legnagyobb problémátok most?
Problémáink szerencsére nincsenek, feladataink vannak, azok viszont szép számban. Mi mindig azt hittük, hogy mindenre fel vagyunk készülve, én minden létező szakirodalmat elolvastam, feldolgoztam, minden bejegyzést és hozzászólást olvastam és olvasok a mai napig is a blogon, a szakdolgozatomat is az örökbefogadás témakörében írom, voltunk tanfolyamon, Finisben csoportban, tényleg mindenhol. Aztán jött a gyerek! 😀 Az örökbefogadásról tényleg szinte mindet tudok, de az első betegségnél nem tudom elmondani, milyen kétségbeesettek voltunk. De ezek nem problémák tényleg, csak a szülői szerepbe bele kellett rázódni.
A tanács, ami jól jött volna utólag / Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:
Igazából mi a felkészülés és a várakozási idő alatt végig arra számítottunk, hogy a barátkozás, az összeszokás, a családdá válás nehéz folyamat lesz, de nem volt az. Időnként megálltunk és komolyan feltettük magunknak a kérdést, hogy az baj-e, hogy nincs baj. Kellene, hogy legyen, nem? Ennyire gördülékenyen nem mehet, hiszen nekünk 9 évig nem volt gyerekünk, Mici pedig majdnem két évet egy másik családdal élt és ennek valahol látszania kell. Visszatekintve a mostani mindennapjainkból a kezdetekre, azért már látjuk, hogy volt baj. Csak akkor ott nem tűnt annak, legalábbis akkorának nem, hogy attól félni kelljen. Talán azért ez köszönhető a nagyon alapos felkészülésnek is, és ma már azt mondanám, hogy semmi olyan nem volt, amire ne számítottunk volna és ne lett volna valami megoldásunk rá.
Miről olvasnátok szívesen?
Az örökbefogadás kommunikációjáról családon kívül. Természetesen nem kezeljük tabuként az örökbefogadást, és vannak helyzetek, emberek, akik elől akarva sem tudnánk eltitkolni, de mégis azt gondoljuk, valahol van egy határ. Nem titok, de magánügy, ráadásul a gyerek magánügye, nem is a miénk. Azt nagyon szeretnénk elkerülni, hogy a kislányunk elsődleges azonosítója az legyen, hogy örökbefogadott, nem szeretnénk, ha majd az óvodában, iskolában folyton az jönne elő, hogy ő valamit azért csinál vagy nem csinál, mert örökbe fogadták. Szóval szívesen olvasnánk arról, hogyan kell ezt jól csinálni.
******
Nicknév: egy boldog család
Kik vagytok?
30-as éveink elején járó házaspár vagyunk, akik nagyon szerettek volna még huszonévesen szülők lenni. Ez nem adatott meg, viszont a kisfiunk a lehető legjobbkor érkezett hozzánk.
Öt év sikertelenség után válaszút elé érkeztünk, mert éreztük, hiába a sok orvos, gyógyszer, életmódváltás, testi-lelki megújulás, elakadtunk. Nálam a manapság “szokásos” női problémákat állapították meg (inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alulműködés, endometriózis stb.). Sosem mondták ki, hogy meddő lennék, de nem bíztattak semmivel. A férjem viszont teljesen egészséges. Mégis ő volt az, aki egy szimpla vacsoránál felvetette: “És mi lenne, ha örökbe fogadnánk?” Bevallom, ekkor még semmit sem tudtam erről, de azonnal utánanéztünk, és mindkettőnk számára teljesen el- és befogadható volt, amit olvastunk.
Ez után két hét múlva már jelentkeztünk is a Tegyesznél.
Miben vagytok mások, mint mások?
Talán semmiben, talán mindenben. Sosem lombikoztunk, nem vártunk a csodára (pedig vannak), nem akartuk “kikényszeríteni” azt, ami nem akar hozzánk megérkezni.
Lazán és nyíltan kezeltük a dolgokat onnantól, ahogy jelentkeztünk. A várakozás megnyugvást adott mindkettőnknek, mert tudtuk, néhány éven belül szülők leszünk, ez nem lehet másképp.
Ki érkezett?
Egy csodálatos kisfiú, aki minden elképzelésünket felülmúlta. Újszülött, nyílt örökbefogadással, a Várva Várt Alapítványon keresztül.
Mennyit vártatok?
Passzívan – a jelentkezéstől – kereken másfél évet. A telefonhívástól számítva az aktív várandósságunk két hét volt. 2022 karácsonyán közöltük a rokonsággal, hogy örökbefogadásra várakozunk, és 2023 karácsonyán, hogy érkezik a gyermekünk.
Mennyit várt a gyerek?
Semennyit. Mikor beindult a szülés, telefonált az ügyintézőnk és rohantunk az ország másik felébe. Délután 4-kor érkeztünk meg, de azt mondták, aznap nem lesz még baba, menjünk a szállásunkra. Hajnal 5-kor telefonáltak, hogy még éjfél előtt néhány perccel császárral megszületett. A kórházba reggel mehettünk be, így 9 órásan láthattuk először.
Miért pont ő?
Minden nagyon sorsszerű és egyértelmű volt. Valahogy tudtuk, éreztük, hogy ő a mi kisfiunk.
Nem voltak kérdőjelek, pedig az egészségügyi állapotáról szinte semmit nem tudtunk, csak annyit, hogy jól van. Később (a gyámhivatali procedúra után) tájékoztattak minket a problémákról, amik szerencsére orvosolhatóak és nem lett komolyabb gond.
Miért pont ti?
A szülőanya választott ki minket több pár közül, szimpatikusak voltunk neki. Elvileg prioritás volt nála, hogy fiatalok vagyunk és nincs még gyermekünk.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Én személy szerint féltem a szülőanyával való találkozástól.
Mi csak a kórházban találkoztunk a vér szerintivel, hiszen mikor jött a hívás, akkor már szinte mindenórás várandós volt, így találkozóra nem volt lehetőségünk, csak a szülés után másnap.
Emlékszem, ahogy a kórterem felé tartottunk, azt hittem, össze fogok esni. Ahogy beléptünk és megpillantottuk őt, olyan érzés fogott el, mintha száz éve ismernénk egymást. Egy rendkívül okos, csinos, kedves és erős nővel találkoztunk, aki élete legnehezebb döntését kényszerült meghozni. Egymás kezét fogva beszélgettünk. Mindketten tudtuk, hogy megbízhatunk egymásban. Kitörölhetetlen belőlünk az a találkozás.
A legnagyobb problémátok most:
Talán furcsán hangzik, de nincsen problémánk. Fantasztikus a harmónia köztünk. A családunk és barátaink is teljesen odavannak a kisfiunkért. A nagyszülők örömmel segítenek mindenben, és szerencsére áldott jó baba a gyermekünk.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
A kórház hozzáállása hozzánk és a szülőanyához is.
Két hetet töltöttünk bent, abból én egy hetet bent fekhettem a kicsivel. Sajnos az első időszakban egyáltalán nem működtek együtt. Ennek köszönhető, hogy nem kaptunk konkrétumokat sem a gyermek egészségügyi állapotáról. A második héten viszont minden megváltozott, nem tudjuk, mi történhetett, de számunkra az első hét volt a legnehezebb, mert erre egyáltalán nem számítottunk.
Miről olvasnál szívesen?
A tágabb környezetet folyamatosan edukáljuk az örökbefogadással kapcsolatban. Rengeteg a tévhit, a fogalomzavar, előítélet stb. Így erről szívesen olvasnék bővebben.
******
Nicknév: Csiék
Kik vagytok? 36 éves anya, 40 éves apa. Mindketten a kereskedelem különböző szektorában dolgozunk, illetve van egy családi vállalkozásunk.
Első gyermekünk érkezett hozzánk, számtalan lombik és endometriózisműtét után. Vér szerinti gyermekre nem sok esélyt láttak, esetleg donor embrió vagy petesejt útján, nem szerettünk volna tovább kockáztatni az egészségemet.
Miben vagytok mások, mint mások? Lehet, hogy épp semmiben, de az is lehet, hogy épp mindenben. Erősen kötődünk egymáshoz, harmonikusan élünk, vallásunkat gyakoroljuk.
Ki érkezett? Egy csodaszép, vidám szőke kisfiú érkezett, kifogástalan nevelőszülőktől, a megyéből (Nógrád) . 03.05-én vált véglegessé. Jelenleg 18 hónapos Nimród. Egészséges, annyit leszámítva, hogy gyakran küzdünk felső légúti panaszokkal, de ez legyen a legkevesebb.
Mennyit vártatok? 2023.09.17-én jelentkeztünk, 2023. november 25-én kaptuk a határozatot, 2024. január 15-én történt a rápillantás. Gyakorlatilag 4 hónapot vártunk.
Mennyit várt a gyerek? 2023 októberében vált örökbeadhatóvá. Nem tudjuk, volt-e kapcsolattartása.
Miért pont ő? Megláttuk a fényképét, és megfogott minket. A férjem szájából rögtön kiszaladt, hogy tiszta olyan a szeme, mint neked.
Elfogadtuk a bizonytalan származást, és olyan gyermeket vártunk, aki egészséges, vagy olyan egészségügyi problémával küzd, ami a mindennapi életvitelt nem befolyásolja.
Életünk első kiajánlása volt, nem haboztunk. Amikor először láthattuk őt, biztossá vált számunkra, hogy Ő a mi gyermekünk lesz. Nyitott felénk, barátságos volt és meglepően okos.
Miért pont ti? Minket gondolt alkalmasnak az ügyintézőnk, aki felé azóta is nagy hálával vagyunk. Előttünk egy család már látta, de ők nem erre vágytak.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Igazából nincs ilyen. Sok tanácsot kaptunk az Ágacskánál az örökbefogadói tanfolyamon, minden hasznunkra vált.
A legnagyobb problémátok most: Jönnek a fogacskák ezerrel, emiatt a kicsi nyűgösebb, rosszabbul alszik.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Igazából szépen ment minden a saját útján. Jöttek sorban a kitűzött napok, aztán a hazaérkezés napja.
Nagyon féltünk az első éjszakáktól, fürdésektől, mindentől. De Nimi nagyon szépen alkalmazkodott hozzánk, és velünk együtt az új helyzethez is. 1-2 nehezebb éjszakánk volt, mára szépen kialakult a napirendünk.
Miről olvasnál szívesen? A kötődés kialakulásáról, arról, hogy mikor tudjuk, hogy kialakult, nem sérült, rendben van minden. Arról, hogy a szakemberek milyen véleményen vannak az örökbefogadott gyermek bölcsibe adásával kapcsolatban.
******
Kik vagytok?
Harmincas évei közepén járó pár vagyunk, tíz éve házasok. Hat évig vártunk természetes úton gyermekre, mire megfogalmazódott bennünk az örökbefogadás, és hamar bele is vágtunk. Immáron kétgyermekes család vagyunk. (Az első gyermekünknél valahogy időhiányban nem íródott meg a babaköszöntős beszámoló, de most őt is beleszövöm.)
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem vagyunk mások, talán annyiban, hogy mi nem mentünk át a mesterséges megtermékenyítés testet és lelket próbáló procedúráin. Mivel nem találtak orvosi problémát, ezért éltük a mindennapjainkat gyermek után vágyva jó sokáig, majd örökbefogadásra jelentkeztünk.
Ki érkezett?
2022 elején érkezett Bazsi, a nagyobbik gyermekünk 1,5 évesen nevelőszülőtől. Ő egy gyönyörű, szinte egészséges, okos roma származású kisfiú megyei listáról. 2024 elején pedig megérkezett Anna, a 10 hónapos szélvészkisasszonyunk. Ő is gyönyörű, szinte egészséges (de kicsit több nehézséggel), okos roma származású kislány megyei listáról.
Mennyit vártatok?
Mindkét esetben 0-2 éves korig várakoztunk megyei és országos listán, származási, nemi kikötést nem tettünk, betegségekben részben elfogadóak voltunk. Bazsira 18 hónapot és Nusira 14 hónapot vártunk.
Balázs fél éves utánkövetésén jeleztünk, hogy szeretnénk újra jelentkezni, mert (bár titkos örökbefogadás volt) a fülünkbe jutott, hogy a vér szerinti anya újra várandós (6. gyermekkel, egyiket sem ő neveli). Szerettük volna a vérszerinti tesót örökbe fogadni. Ezért engedték a gyors kérvényezést. Aztán megszületett a pici, de végül tudta és akarta rendezni a helyzetét, és hazavihette a babát anyuka.
Mennyit várt(ak) a gyerek(ek)?
Mindkét gyermek a kórházban maradt, de nem mondtak le róluk. Balázst már a nevelőmami vitte haza, ő 14 hónaposan vált örökbeadhatóvá. Nusi először gyermekotthonba került, majd 2 hónaposan nevelőmamihoz. Ő 10 hónapot várt ránk. Sosem látogatták egyiket sem.
Miért pont ő(k)?
Bazsi előtt egy hónappal volt egy másik kiajánlásunk, de ott a betegség megijesztett minket, nem mertük vállalni. Balázsnál első pillanatban éreztük, hogy ő a miénk. Annánál apának egyből jött az érzés, anyának lassabban.
Emberi okokat nem tudunk, hogy miért éppen ők, de biztosak vagyunk benne, hogy ennek így kellett lennie, ők a mieink, mi meg az övéik vagyunk. Velük teljes a család.
Balázs külsőre az örökapukájára hasonlít, idegenek is megcsodálják az utcán, személyiségre az örökanyukájára. Anna külső vonásaiban vannak anyával hasonlóságok, személyiségét még csak most kezdjük megismerni (erős egy hónapja van velünk)
Miért pont ti?
Mindkét esetben kérdeztem a Tegyeszt, remélve valami romantikus választ. Sajnos csak annyit tudtam meg, hogy 2-3 pár van a megyében, akik a kikötéseik alapján szóba kerültek, közülük minket választottak. (pedig az első örökbefogadásnál még csak 22. voltunk a megyei listán a kb. 60-ból)
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Legyünk felkészülve mindig.
Az első gyermeket nagyon vártuk, készen voltunk lelkileg-fizikailag a fogadására. Viszont amikor Annával csörrent meg a telefon, akkor nem igazán. Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyorsan sorra kerülünk, mert mindenhol olvasni a bűvös két évet az örökbefogadások között. (igaz, az 2 hét híján pont megvolt). De valahogy mégsem számítottunk rá. Én fél éve mentem vissza dolgozni, elkezdtem felsőfokú tanulmányokat folytatni, volt már egy kisfiunk, aki rendesen kitöltötte a mindennapjainkat, szóval nem voltunk valami felkészültek.
Ráadásul a megye másik felébe kellett járnunk barátkozni, ami minden időnket lekötötte, és jól ki is merített minket érzelmileg és fizikailag is, főleg a 3 éves Bazsinkat.
A legnagyobb problémátok most:
Az első két- három hét szörnyen nehéz volt, mire családdá alakultunk ebben az új helyzetben, de ma már nincsenek nagy problémáink. Ami van, az normális, az élet velejárója: fogzás és testvérféltékenység.
Anna egész jól viseli, hogy jönnek a fogai, de azért elég nyűgös tud lenni.
Anna odavan a bátyusért, és Balázs is a húgáért, de nehezen viseli, hogy már nem minden figyelem rá irányul. Kicsit visszament babába (ami azért jó, mert így vele is babázhatok-ő már nagyobb volt, mire hazakerült), és mindent megtesz, hogy őrá figyeljünk. Nehéz a határfeszegetését türelemmel, következetes szeretettel kezelni.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Igazából semmi, és minden. Sok mindent hallottunk, tanultunk a tanfolyamon, sokat olvasgatok az Örökbe.hu-n és a Facebook-csoportban is, de minden eset, minden történet más, ahogy nincs két egyforma gyermek és szülő sem.
A barátkozás elején nagyon megijedtünk, mert Anna nagyon, szinte görcsösen kötődött a nevelőszülőhöz. Tudjuk, hogy ez alapvetően jó hír, a későbbi kötődés szempontjából szuper, azokban a pillanatokban viszont teljesen eszköztelennek éreztük magunkat. Az első három nap nem engedett közel magához minket, és ez megrémített. Aztán a negyedik nap valami megváltozott, megtört a jég, és nagyon gyorsan kialakult a kötődés felénk.
Miről olvasnál szívesen?
Mindenről szívesen olvasok, de most leginkább testvérek összeszokása, cigány származás gondozása és a gondozatlan terhesség hosszútávú következményei témák érdekelnek.
Örökbe.hu 