Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: PTL
A mi rövid történetünk. A férjemet 3 évvel ez előtt ismertem meg, ő akkor volt 35 éves, én 32. Abban az időben vesztettem el néhai vőlegényemet covidban. Édesapám, bátyám és a nagyszüleim elvesztése után már azt hittem, több tragédia nem érhet, de sajnos fiatalon, 32 évesen sok gyászon mentem át rövid idő leforgása alatt.
Férjem a legjobbkor hozott újra fényt az életembe. A megismerkedésünk alkalmával már elmondtam neki, hogy vér szerinti gyermekre nem vagy nagyon kis eséllyel lesz lehetőségünk. Félve meséltem el, de ő csak annyit felelt a szemembe nézve és megfogva a kezem, akkor megoldjuk másként . A második randevún éreztem, nekem őt szánta az ég, ez szebb volt, mint bármely szerelmi vallomás. (Nekem nem volt lombikom sem vele, sem a volt párommal. Mi a “természetben” hiszünk, ha úgy nem akar jönni, attól még a szívünkkel szeretni tudunk.)
Utána, mint a mesében, zajlottak az események. Egy év múlva megkérte a kezem, következő év anyák napján esküdtünk meg Csesznek mellett, az erdő mélyén, szűk családi körben egy csodás kis kápolnában, ahol azt is megfogadtuk, hogy ezután belevágunk az örökbefogadásba, így kerekké téve családunkat.
Az esküvő utáni nyár végén vettük fel a Tegyesszel a kapcsolatot és a legelső találkozásunk az ügyintézőnkkel 2023-09-21-én volt, így ezzel a dátummal kezdtük meg a várakozást.
A határozatunkat még ebben az évben, decemberben már a karácsonyfa alá tudtuk tenni. 2024 év elején jelentkeztünk három alapítványhoz is, azonban egy belső hang mindig éreztette velem, nem az lesz a mi utunk, amit már így utólag jól éreztem, de tapasztalatszerzésnek jó volt elmenni egy-két találkozóra, valamint maximalizáltuk a „mindent megteszünk érte” érzést.
Az első kiajánlásunk 2024. március végén volt, ahol is egy olyan kisfiút ajánlottak, akinek a betegségével nem tudtunk volna megbirkózni (súlyos immunhiány), valamint nem éreztük azt, hogy őt szánták nekünk. Ezt “feledtetve”, mi nekiálltunk a gyerekszoba kialakításának, a festés, és a bútorok beszerzése, a kis fészekrakás nekünk nagyon jót tett lelkileg is.
Péter fotóját meglátva (augusztus végén) az aktabetekintés után eleredt a könnyem és leérve a Tegyesz épülete előtt, férjemmel egymásra nézve megöleltük egymást és nem volt bennünk kérdés/kérdőjel, így folytattuk tovább, mentünk a rápillantásra, valamint tudtuk, hogy az előző kiajánlásnál milyen érzés hiányzott belőlünk, amit Peti fotójánál megéreztünk.
Amit tudni kell róla, hogy egy egészséges, huncut, nagyon érdeklődő, korához képest, már nagyon szépen beszélő kisfiúról van szó, aki nagyon mosolygós, ragyogó, nagy barnaszemű pasi, aki a kihelyezés alatt töltötte 2. életévét. Országos listáról kaptuk a kiajánlást, második párként. Elvileg előttünk valakik őt valami miatt visszautasították a mi szerencsénkre. Sokat utaztunk miatta, hiszen az ország másik felében nevelték nevelőszülők 12 napos kora óta. Édesanyja szociális körülményei miatt nem vihette haza Petikét a szülés után a kórházból. Egyébként mi származási és nemi kikötés nélkül, 0-2 éves korig vártunk gyermeket, a betegségekben csak a nagyon súlyos eseteket kizárva, a legtöbbre további tájékoztatást kérve.
A tanács, ami jól jött volna utólag talán az, hogy nem lesz könnyű beleesni egy dackorszakba! A legnagyobb probléma talán most a dackorszak kezdete, a nem és nem erőteljes gyakorlása irányunkba, a határok feszegetése és a szárnypróbálgatások. Ez most a legnehezebb, amibe belecsöppentünk. Peti egy nagyon karakán, akaratos kisfiú és ezt nem fél megmutatni.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Mi az Ágacskánál végeztük el tavaly decemberben a tanfolyamot, ami a folyamatunk egyik legjobb döntése volt! Nóra és a pszichológusok egy nagyon tündéri, szakmailag jól felkészült csapat, akikre mind a mai napig nagyon jó szívvel emlékezünk vissza én és a férjem is, valamint az ott résztvevő párok is fantasztikusan jó emberek, így mindkét hétvége jó hangulatban telt el, annak ellenére, hogy onnan szintén másfél órás útra lakunk .
Amiről szívesen olvasnék, segítve azokat, akik ez előtt állnak, hogy egy kiajánlás után milyen folyamat indul el, hogy zajlik a rápillantás, a barátkozás, az intenzív hét.
******
Nicknév: vassuk
Kik vagytok?
14 éve vagyunk együtt, 11 éve házasodtunk össze és volt már két vér szerinti kislányunk, amikor jelentkeztünk, ők most 8 és 5 évesek.
Miben vagytok mások, mint mások?
Talán csak annyiban, hogy az első pillanattól kezdve örökbefogadással akartuk bővíteni a családunkat.
Ki érkezett?
Egy csodálatos, makkegészséges újszülött kisfiú érkezett a megyei listáról (Békés), gondozott terhességből.
Mennyit vártatok?
A jelentkezéstől számítva másfél évet.
Mennyit várt a gyerek?
1,5 hetes volt, amikor hívtak minket, másnap már mehettünk is hozzá a kórházba látogatni és egy hét múlva már vihettük haza. Az életet adó már a terhesség során lemondott róla és a szülés után nem is látta a picit.
Miért pont ő?
0-2 év között várakoztunk (a legkisebb gyermekünk életkora határozta meg) nemi és származási kikötés nélkül.
Egyszerűen Levi nekünk született. A tanfolyamon tanultak alapján arra próbáltunk figyelni, hogy ne legyen ellenérzésünk a rápillantáson. Aztán amikor megpillantottuk, akkor egyszerűen eldőlt minden. Egyáltalán nem hittem a rózsaszín ködben, de tényleg létezik. (Érdekes, hogy a vér szerinti gyerekeinknél azért kellett egy kis idő, legalábbis nekem – feleség)
A rápillantás után kaptunk 24 óra gondolkodási időt, de miután elköszöntünk a Tegyesz munkatársaitól, egyből mentünk a bababoltba és megvettünk mindent.
Miért pont ti?
Ez nem is kérdeztük.
A legnagyobb problémátok most:
Annyira természetes, hogy velünk van és, hogy a mi fiunk, hogy néha emlékeztetni kell magunkat, hogy meg kell majd ismertetnünk a történetével és a gyökereivel. Elméletben tudom, hogy hogyan kell csinálni, de a gyakorlat sokkal nehezebbnek tűnik, mint gondoltuk.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
A 6 hét. Akármennyit olvas/hall róla az ember, arra egyszerűen nem lehet felkészülni. Érzelmileg teljesen kikészít. Az eredeti elgondolásunk azért is volt 6 hó és 2 év között, hogy ezt a 6 hét bizonytalanságot elkerüljük, de nagyon örülünk, hogy végül nem így adtuk be a papírokat.
Miről olvasnál szívesen?
Minden téma érdekel.
******
Nicknév: Cinti és Tomi
Kik vagytok?
A 30-as évei elején járó házaspár, akik az örökbefogadási eljárás kezdetekor 7 éve alkottak egy párt és fél éve voltak házasok. A kapcsolatunk legeleje óta tudtuk, hogy a mi utunk egy gyermekhez az örökbefogadás lesz, egészségügyi problémák miatt, így ez az úgynevezett “gyászidőszak” nálunk nem is merült fel a vér szerinti gyermek után. Mi család szerettünk volna lenni, egy gyerek és egy kutya, ez volt az álom, ami teljesült is.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem hinnénk, hogy mások vagyunk, de talán, ha mégis átgondoljuk, akkor fiataloknak számítottunk a 29 és 34 évünkkel, illetve a fentiekben is említett vér szerinti gyermek lehetősége nálunk fel sem merült, ezáltal ez a hosszú és rögös út egyből az örökbefogadás útjával indult, mely aztán szerencsére se nem hosszú sem pedig rögös nem volt végül.
Ki érkezett?
Egy rápillantásnál 7 hónapos kicsi fiú érkezett gyermekotthonból, teljesen életkorának megfelelő adottságokkal, első látásra szerelem volt részünkről. Amikor megláttuk a születési dátumát, mely az a nap volt, mikor először kapcsolatba léptünk a Tegyesszel, tudtuk, ő nekünk született, véletlenek nincsenek.
Mennyit vártatok?
Az örökbefogadási eljárás elkezdésétől 6,5 hónapot, határozat megszerzésétől számítva 3,5 hónapot.
Mennyit várt a gyerek?
Születését követően kórházban maradt lemondó nyilatkozattal együtt, gyermekotthonba került és 7 hónapot várt kisebb egészségügyi problémák miatt.
Miért pont ő?
Ő nekünk született, egy 0-1,5 éves gyermekre vártunk, nemtől és származástól függetlenül, korrigálható egészségügyi problémákkal. Egy percet sem haboztunk, hogy ő a miénk, az aktabetekintés után már úgy jöttünk ki a tanácsadónktól, hogy már kezdtük átbeszélni hazafelé, hogy mit kell beszerezni.
Miért pont ti?
Az első telefoncsörgésnél, tudtuk, hogy 10 házaspár jött szóba a mi kisfiunknál és a bizottság döntése alapján lettünk végül mi a befutók. Ami mellettünk szólt, az életkorunk, a nagyszülők is mindkettőnk részéről aktívan szerepet vállalnak a mindennapokban, tudnak segíteni, jelen tudnak lenni.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Nem igazán jut eszünkbe ilyen, szerencsére profi emberek vettek körbe minket, sok-sok tanácsot kaptunk, ami, ha el is akadtunk egy percre, továbblendített minket.
A legnagyobb problémátok most:
Hogyan fussak a totyogós után.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Nálunk mondhatni minden a nagykönyv szerint ment, amiért mindenkinek hálásak is vagyunk azóta is.
Miről olvasnál szívesen?
Dackorszak
Sok-sok meseajánlás, ami a kis lelkét erősíti majd minden élet szakaszában.
******
Kovácsék
Megismerkedésünk után elég gyorsan összeköltöztünk és 4 év után össze is házasodtunk, mert úgy éreztük, végre megtaláltuk a másik felünket. Esküvő után sajnos a “gyermekáldás” valahogy nem akart összejönni, sebaj, majd az orvosok segítenek… A 3 lombik meg rengeteg próbálkozás után eléggé úgy bizonyult, hogy nem ez a mi utunk.
Ekkor vetődött fel komolyabban az örökbefogadás. Szerencsére egyformán gondolkodtunk ebben a dologban, hogy mind a ketten gyereket szeretnénk, és ha esetleg nem jön úgy, akkor majd így. Mindennek oka van, ha nekünk ez az út van megírva, mi elfogadjuk!
Harmadik kiajánlásunk volt Kristóf, 0-3,5 éves korig várakoztunk, korrigálható betegség belefért és mi a koraszülöttséget sem zártuk ki, valószínűleg így kerültünk képbe nála, illetve a megyében akkor mindenki lányra várt. Március elején volt apának egy bokaműtétje, ami miatt nem voltunk fogadókészek egy hónapig, és ahogy újra lábra tudott állni, már szóltunk is, hogy teljes gőzzel előre. Rá egy héttel kiválasztottak minket országos listáról Kristóf szüleinek… Álmunkban sem gondoltuk hogy ilyen pici is lehet egy baba, 30. hétre márciusban született, 1320g és 37cm méretekkel, teljesen egészségesen. Már januárban lemondtak a gondozásáról így mi pont a 6 hét letelte utáni napon mehettünk aktabetekintésre, és a követő napon már átszelve az országot megnéztük és azonnal igent is mondtunk! Szerencsére a 2 hét alatt jó pár napot bent lehettünk vele a nyíregyházi kórházban és megtanították nekünk a vele való teendőket. 8 hetesen május elején végre haza is jöttünk és egy család lettünk. Három évet vártunk rá.
A nehézség, hogy van egy idősödő kutyusunk, aki az elején nehezen viselte, hogy haza hoztunk egy kis hangoskodót, de pár hónap után szép lassan megbarátkoztak.
******
Nicknév: Vivi és Gábor
Kik vagytok?
6 éve vagyunk házasok, 2020-ban született vér szerinti kislányunk, ám az örökbefogadás párkapcsolatunk kezdete óta téma a cukorbetegségem miatt. Több terhességet nem szerettem volna vállalni, az örökbefogadás viszont továbbra is ott motoszkált bennünk, úgyhogy Zsófi egyéves kora után felkerestük a Tegyeszt és belevágtunk.
Miben vagytok mások, mint mások?
Talán abban, hogy minket nem a sikertelen próbálkozások vezettek erre az útra.
Ki érkezett?
Tavaly novemberben született Noel, egy tündéri, csupa mosoly kisfiú, aki az első pillanattól elvarázsolta az egész családot. Nyílt örökbefogadással lett a családunk tagja, már a szülésnél ott voltunk, az első perctől mi gondoztuk.
Mennyit vártatok?
Szinte pontosan egy évet.
Mennyit várt a gyerek?
Szerencsére egy percet sem.
Miért pont ő?
Származás szempontjából teljesen elfogadóak voltunk, betegségek közül csak a súlyosakat zártuk ki. Ő volt az első kiajánlásunk. A szülőanyánál és féltestvérénél jelen vannak egészségügyi problémák, emellett a várandósság alatt is dohányozott, ezek miatt felmerültek bennünk kérdések, jól át kellett gondolnunk a válaszunkat ebből a szempontból is. Mérlegelnünk kellett, hogy mivel fogunk tudni megbirkózni. (szerencsére eddig úgy tűnik, hogy nincs semmi probléma)
Miért pont ti?
Mi nem álltunk sorban civileknél, ezért volt meglepő, hogy belecsöppentünk ebbe a történetbe. Az anyánál már 3 pár volt előttünk ismerkedni, de különböző okok miatt mind visszautasították. Ezért szóltak a Tegyesznek, akik pedig ránk gondoltak.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Mivel erre az formára nem készültünk, a nyílt örökbefogadással kapcsolatban jól jött volna több ismeret.
A legnagyobb problémátok most:
Hogy mindent szétpakol. 🙂
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Sok segítséget a civil szervezettől nem kaptunk, sokszor improvizálnunk kellett, nekünk megoldani problémákat. Viszont szerencsére a tegyeszes ügyintézőnktől minden segítséget megkaptunk.
Miről olvasnál szívesen?
Ebben az esetben, hogy találkozunk a szülőanyával, ki hogyan viszonyul hozzá.
******
Kik vagytok?
A 40. évet alulról és felülről súroló házaspár vagyunk, jelenleg a budapesti agglomerációban élünk. Két örökbefogadott gyermekünkkel alkotunk családot, kisfiunk 5 éves, a Bölcső Alapítvány közvetítésével érkezett, kislányunk néhány hete lett egyéves, az Alfa Szövetség közvetítésével talált ránk.
Miben vagytok mások, mint mások?
Talán abban, hogy bár viszonylag későn házasodtunk, már házasságkötésünkkor tudtuk, hogy egészségügyi ok miatt valószínűleg az örökbefogadás lesz a mi utunk. Így az esküvőnk után néhány hónappal már a Tegyesznél ültünk.
Ki érkezett?
Kislányunk az Alfa Szövetség közvetítésével érkezett újszülöttként, egészségesen, gondozott terhességből, nagyon vigyáztak rá.
Mennyit vártatok?
A határozattól számítva bő három és fél évet, ugyanennyi volt a kisfiunknál is.
Mennyit várt a gyerek?
A vér szerinti anyukája a születés után pár perccel telefonált, így néhány óra múlva érkeztünk a kórházba, másnaptól bennmaradhattam vele. Nagyon kedvesek, segítőkészek és hálásak voltak az ápolók, kérték is, hogy híreszteljük, hogy ezt így is lehet. Igaz, hogy hosszas levelezés kellett hozzá, melyet a férjem és Téglásy Imre folytatott előzőleg a kórházzal.
Miért pont ő?
Kétéves korig várakoztunk származási kikötéssel, betegségekkel szemben elfogadóan. A vér szerinti anyuka nagyjából a 6. hónapban jelentkezett az alapítványnál, többször találkoztunk, nagyon szimpatikus jelenség volt, sok mindenről tudtunk beszélgetni.
Miért pont ti?
Nagyjából mi következtünk. Az Alfánál önkéntes munkát végeztünk, mellyel bekerültünk a „belső körbe”. Ott már ismerik egymást a várakozók, lehet sejteni, hogy ki lesz a következő.
A tanács, ami jól jött volna utólag: már kihelyezés alatt derült ki, hogy utólag is lehet igényelni a csedet visszamenőleg, nem szükséges betegszabadságot kivenni a 6 hét alatt.
A legnagyobb problémátok most: A kislányunk hihetetlen energikus, életrevaló, folyamatosan talpon lévő egyéves, ennél több „nehézség” nincs vele. Jelenleg a kisfiunkkal több feladat adódik.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Mindenhol azt olvastuk, hallottuk, tanultuk, hogy ne legyen közvetlen kapcsolat a vér szerinti anyával. Ez itt pont fordítva történt, mi képviseltük a Szövetséget, a családot nehéz anyagi helyzete miatt támogatta az alapítvány, többször találkoztunk személyesen az anyukával és a családdal. Szerencsések vagyunk, mert ezt megfelelő határok között tudtuk tartani, a gyámhivatali aláírás óta nem találkoztunk, csak fényképet küldünk az alapítványon keresztül. De a találkozások kapcsán jószívvel tudunk majd mesélni a kislányunknak.
Miről olvasnál szívesen?
Testvérkapcsolatokról, hogyan fér meg a vér szerinti és az örökbefogadott testvérek fogalma a gyerekek életében.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Legközelebb: 2025. január 16., 23., 30., mindig csütörtökön 17:00-20:00 között.
Örökbe.hu 