Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: MGLL

Kik vagytok?

Mi egy harmincas éveink elején és közepén lévő pár vagyunk. Immáron 12 és fél éve alkotunk egy párt ebből 5 és fél éve házasok.

Azt már egészen fiatalon mondták, hogy nekem nem lehet vér szerinti gyermekem, de ezt a férjemnek már a kapcsolatunk elején elmondtam. Ehhez képest pozitív lett az a bizonyos teszt, majd még ötször. Sajnos az örömünk nem tartott egyik esetben sem sokáig, mert mind a hat alkalom veszteséggel zárult. 

Mi másfélszer jelentkeztünk a Tegyeszhez, először 2020 elején voltunk az első beszélgetésen, de lakásfelújítás miatt a környezettanulmányt elnapoltuk, csakhogy jött a COVID és megállt az élet. Így végül is

2022 szeptemberében történt meg a valódi jelentkezésünk és indult el a folyamat, 2023-ban lett határozatunk, október 25-én csörrent meg a telefonunk a várva várt hívással, hogy szülők leszünk, és év végén a Mikulás költöztette haza az ikreket. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az út igazán kevés akadállyal volt elénk állítva – szerencsére.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak abban vagyunk mások, hogy mi a kapcsolatunk legelejétől tudtuk, hogy az örökbefogadás a mi utunk, hogy család lehessünk. A veszteségek után sem inogtunk meg abban az elhatározásunkban.

Ki érkezett?  

A mi családunk egy csodálatos vegyes ikerpárral lett egy egész, megyei listáról (Békés). A kicsik születésük után (korababák), ahogy a korházból kiengedték őket, nevelőszülőhöz kerültek, ahol az első 13 hónapukat töltötték. A gyerekek egészségesek, életvidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ami nagyban hozzásegített minket a zökkenőmentes és gyors barátkozáshoz és átkötődéshez.

Mennyit várt a gyerek?

Az ikreink kb. másfél évet voltak a nevelőszülőnél. Felterjesztették őket örökbe fogadhatónak látogatás hiányában, de mire élesedett volna a helyzet, az életet adó lemondott róluk.

Miért pont ő?

A mi határozatunkban az állt, hogy egy gyermek és ikerpár (az esélytelenek nyugalmával azt is beikszeltük, hisz úgyis nagyon kevés a rendszerben lévő ikrek száma – legalábbis így gondoltuk, és ez az infónk volt) esetén 0-3 éves kor között, testvérpár tekintetében 4 éves lehet az idősebb. Betegségek terén elfogadók voltunk, csak a nagyon súlyosakat zártuk ki. Származási kikötés nem volt, csak annyit kértünk, hogy családba illeszthető legyen.

Amikor hívott az ügyintézőnk, hogy lenne egy ikerpár számunkra, valahogyan az éreztem, hogy ők a mi gyerekeink – már így látatlanban is. Az aktabetekintés álomszerű volt, minden tökéletes –a koraszülöttség miatti vizsgálatok voltak a plusz infók, amik csak még jobban megerősítettek bennünk, hogy látni akarjuk őket. Majd az első fotók láttán én teljesen elolvadtam, a férjemből csak annyi szaladt ki, hogy „Ezek szőkék!”, de láttam rajta, hogy ő is elveszett a két kis manó fényképében.

Szavak nélkül tudtuk, hogy ők nekünk születtek. Az első találkozáskor, mindketten olyan nagy vigyorral és közvetlenséggel fogadtak minket, mintha tudták volna, hogy kik vagyunk, és miért megyünk. Ott abban a pillanatban végérvényesen a mi csodáink lettek. Akkor kaptunk 3 nap gondolkodási időt, és mivel hétvége volt, alig bírtuk kivárni, a hétfőt, hogy hívjuk az ügyintézőt és a nevelőszülőt, hogy IGEN a válasz, amire nevetve válaszolták mindketten, hogy ők már akkor tudták, és biztosak voltak benne, hogy haza találtak a gyerekeink.

Miért pont ti?

Megyei listáról kerültünk be. Sorszámot pontosan nem tudok, de kb. 60-70 között lehettünk. A team elé a mi és egy másik pár aktája került. Ugyan nem minket hívtak először, (és ezt mondták is, hogy azért, mert a másik pár régebb óta vár) de mi voltunk az elsők, és az egyetlenek, akik aktabetekintésre is elmentek. Az sem volt titok, hogy a nevelőszülő is minket támogatott a választásnál.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Amikor hazaköltöztek az ikrek, az első héten fogytam 10 kg-t, mert mindent is tökéletesen akartam csinálni. És jött a mi csodás ügyintézőn és a védő nénink, akik ezt mondták nekem: Nem kell, hogy tökéletes legyen minden! Csak szeresd azt a kis csodát, és „tartsd életben”! Hidd el, a mosogatás és a mosás is megvár!

A legnagyobb problémátok most:

A kislányom most lépett a dackorszakba („Nem!” és a „Nem akarom!” a legtöbbet használt mondat most) illetve sikerült előtörnie a szeparációs szorongásnak. Ennek az az eredménye, hogy amikor éppen nem duzzog, akkor rajtam csüng. A kisfiam pedig teljesen az ellentettje, alapból is anyás, és sokat szeret az ölembe lenni. Így nagyon tudatosan kell kontrolálnom a dolgokat.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Sokkal gyorsabban megtörtént a kötődés, mint amiről tanultunk. Ezért a barátkozás utolsó hete igazi szenvedés volt mindenkinek.

Ugyan ilyen idős gyereknél már „csak” a 30 napos kihelyezés van (ami nekünk éppen a decemberi időszak volt), de mi minden egyes alkalommal (heti min. egyszer), amikor jött valaki – szakember – „látogatóba” szétstresszeltük magunkat, hogy vajon mindent rendben találnak-e, jó- e amit és ahogy csinálunk, stb. Ez érzelmileg elég megterhelő.

******

Nicknév: Gyuri és Piri

Kik vagytok?

2006 óta vagyunk házasok, már a 40-es éveink végén járunk. Két éve már volt egy örökbefogadásunk, egy 7 éves kislány érkezett, aki olyan tökéletes, hogy kedvet kaptunk egy testvérhez is, így beadtuk a kérvényt egy 5-7 éves fiúra is.

Miben vagytok mások, mint mások?

Sokáig nem terveztünk gyerekvállalást, de 40 év felett rájöttünk, hogy ez hiba volt. Ennek ellenére egyáltalán nem bánjuk, hogy ilyen érett fejjel vágtunk bele, mert rengeteg dolgot elrontottunk volna fiatalon 🙂

Ki érkezett?

Egy 6 éves, jóképű, szófogadó és rendkívül szórakoztató fiatalember. Vannak elmaradásai, de az elmúlt 3 hónapban rengeteget foglalkoztam vele, és így gyorsan fel is zárkózott. Megyei lista, Hajdú-Bihar. 

Mennyit vártatok?

Mivel mi már “kipróbált” család voltunk jó referenciával, és idősebb gyermeket szerettünk volna, így nagyon hamar összejött, pár hét alatt. Ami érdekes, hogy egy adminisztrációs hiba miatt később került csak örökbefogadható státuszba, pont akkor, amikor beadtuk a papírokat…

Mennyit várt a gyerek?

6 évet élt nevelőszülőnél. Egy ideig látogatta a vér szerinti anya, aztán legalább egy éve nem, majd elkeveredtek a papírjai, ezt kompenzálták utána a villámgyors örökbedással.

Miért pont ő?

Nagyon hasonlít a férjemre (a lányunk pedig rám), nagyon jó a humorérzéke, rendszerető, és együtt remekül szórakozunk. A lányunkkal azonnal egymásra találtak, ez volt a legfontosabb.

Miért pont ti?

Az átlagtól eltérőek vagyunk: az erdőben lakunk egy rönkházban kutyákkal, macskákkal, nyugalmas környezetben. Nagyon szeretjük a természetet, és a természetes életmódot, valamint van már tapasztalatunk idősebb gyermek örökbefogadásával is.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Problémásabb gyerekre készültünk fel, ehelyett egy jó fej, szófogadó, nagyon szerethető fiú érkezett. Igazából eléggé jól felkészült család vagyunk.

A legnagyobb problémátok most:

Az önbizalmát kell erősíteni, hogy ne akarjon másokkal versenyezni, mert emiatt hantázgat, de ez akár a kor egyik jellemzője is lehet.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Sokat beszéltek a traumákról, és kicsit úgy érzem, ezt túlsulykolják a szülőkben, akik emiatt tutujgatják a gyereket, és nem következetesen nevelik őket. Mi az elején szigorú szabályokat állítottunk fel, amiket gond nélkül betartanak, és jól is érzik magukat a szabályok között. A múlt traumáinak sebeit nem tépkedjük, az gyönyörűen begyógyul, és így sokkal erősebb is a családi kötelékünk, teljes biztonságban érzik magukat. Mindkét gyerek rajongással szeret minket, és mi is őket viszont!

******

Nicknév: K&J

2010-ben ismerkedtünk meg a férjemmel, akkor ő 26, én pedig 19 éves voltam. Annak ellenére, hogy nagyon mások vagyunk, mi úgy tekintünk egymásra, mint akik kiegészítik a másik gyenge oldalát. Már akkor jeleztem a férjem felé, hogy valószínűleg nehezebb lesz a gyermekvállalás, mivel már kamaszkorom óta küzdöttem PCOS-szel, aminek mindig is azért elég látható jelei voltak. Igy hát már ilyen korán felmerült bennünk az örökbefogadás gondolata, és tudtuk azt is, hogy ez számunkra nem okozna problémát. Telt-múlt az idő, de végül nem sikerült a gyermekáldás és eljutottunk újra az örökbefogadás kérdéséhez. Én nem szerettem volna lombikprogramon részt venni, mivel láttam a környezetemben, ez egy mennyire megterhelő út, mint testileg és mint lelkileg, és mivel száz százalékban biztosak voltunk abban, hogyha egymás felé így tudunk kötődni, akkor számunkra az örökbefogadás sem okozhat gondot.

2023 januárjában jelentkeztünk a fővárosi Tegyesznél, ahol rövid idő alatt lement a környezettanulmány és a többi szükséges igazolást is hamar beszereztük. Mi nagyon élveztük a pszichológiai vizsgálatokat, kifejezetten egy nagyon jó fej, humoros pszichológust fogtunk ki. Sajnos egy tragédia folytán új tanácsadónk lett, ezért egy kicsit a mi ügyünk tolódott, de minket ez nem zavart, mert nem sietettünk semmit sem. A tanfolyamra ősszel mentünk, ahol szintén csodás embereket ismerhettünk meg, bár mindezek mellett a tanfolyam eléggé megviselt lelkileg, ugyanis akkor tudatosult bennem úgy igazán, hogy az örökbefogadás sokkal több, mint pusztán egy gyermeknek a vállalása. Ez annál sokkal több felelősséget és önismeretet igényel, így hát beleástam magam az örökbefogadással kapcsolatos szakirodalomba.

Ezután nagyon átgondoltuk a betegséglistát és a korhatárt, valamint a származási kérdést is. Az önismeret itt nagyon fontos, hogy tudjuk, mivel fogunk tudni megbirkózni, mik a határaink. Mondjuk nálunk nem is volt kérdés, hogy elfogadóak vagyunk származást tekintve, ugyanakkor felmerült bennünk a kérdés, hogy a családunk is az-e. Ezt hamar megvitattuk és mi úgy döntöttünk, hogy nem is lehet kérdés, hogy vállaljuk roma származású gyermek örökbefogadását is annak minden nehézségével/szépségével együtt. A betegséglistán nagyon sok minden múlik még. Szisztematikusan végigmentünk rajta, gyógypedagógusként nekem úgymond annyival könnyebb dolgom volt, hogy picivel nagyobb rálátásom volt arra, mit is jelentenek a felsoroltak. A betegséglistáról viszont megtanultuk a tanfolyamon, hogy nagy a szórás egy-egy betegség esetén. Tehát végtaghiánynak számít, ha hiányzik a gyerek lábáról a köröm, de ha ténylegesen hiányzik egy keze, az is annak számít. Ezért ilyen esetekben mi bővebb tájékoztatást kértünk. Amire határozottan emlékszem, hogy kérdés nélkül elfogadtuk a koraszülöttséget, és szerintem ez hozta meg nekünk korábban a hívást, mivel nem egészen 9 hónap múlva a határozattól számítva, budapestiként megkaptuk a várva várt telefont.

A gyermekünket zárt/titkos örökbefogadás által mindössze öt hetesen vehettük magunkhoz, országos listáról. Mikor megláttuk a képet, amit a gyámja készített róla, meghatódtunk nagyon. Koraszülött volt, de még „éppen csak” mivel 34. hétre született. Származását tekintve pedig nem roma származással, hanem észak-afrikai gyökerekkel. Ilyen forgatókönyvre nem is számítottunk, de a lényeg, hogy egy gyönyörű, egészséges és vidám, mosolygós kislányt kaptunk. A koraszülött osztályon egy hetet töltöttem, majd hazamehettünk a picivel. Nekem egy nagyon nagy sokk volt, hogy ilyen hamar kaptuk a hívást, minden alapítványnál és a Tegyesznél is azt mondták, hogy évek fognak eltelni. Hát nem lettek évek és hirtelen kellett apává valamint anyává válnunk, ami nem kis feladatot jelentett. Sokat szorongtam az első időben, és amikor úgy éreztem, hogy elszúrtam, valamit, magamban mindig azt mondtam,” te jó ég ez a kislány kerülhetett volna más családhoz, akik sokkal felkészültebbek!!” Ugyanakkor a tanácsadónk azt mondta nekünk, hogy higgyem el, hogy „ez a gyermek választott minket”. Végül ahogy telt az idő, úgy igazolódik egyre inkább ez az állítás, és úgy lettünk mi is egyre magabiztosabb, kompetensebb szülők és boldog család.

Mindenkinek jó várakozást kívánunk, és reméljük, hamar „kiválasztja őket” a gyermekük!

******

Nick name: Zsezse család

Kik vagyunk:

Én és a férjem 2021-ben házasodtunk össze, lassan 13 éve alkotunk egy párt. Az élet úgy hozta, hogy nem születhet vér szerinti gyermekünk, így az örökbefogadás mellett döntöttünk. Kislányunk, Zselyke az első közös gyermekünk.

Miben vagyunk mások, mint mások:

Ez egy igen nehéz kérdés, inkább arra válaszolnék mi a közös bennünk a többiekkel: mi is nagyon vágytunk már egy csodára.

Gyermek bemutatása:

Zsezse Borsod megyéből került hozzánk országos listáról, egy gyermekotthonból. Egy igazi tűzrőlpattant, ricsajos, okos kislány. 2024. január 30-án vált örökbefogadhatóvá, egyébként 8 napos korától kezdve az otthonban nevelkedett és annyi szeretet kapott, amennyit csak adni tudtak az ott dolgozók. Minden szükséges fejlesztést megkapott, a beszéddel van egy kicsit lemaradva, de nagyon szépen fejlődik. 2024. október 15-én került hozzánk ideiglenes kihelyezésre és a mai napon Zsezsi szülinapján november 29-én megszületett a határozat, hogy mi vagyunk a szülei.

Mennyit vártunk:

Kicsit kevesebb, mint egy évet vártunk, 2023. november 21-én kaptuk meg a határozatot, hogy alkalmasak vagyunk örökbefogadó szülőnek.

Mennyit várt a gyerek:

Közel két évet. Sose látogatták, és pont a második születésnapján fogadtuk örökbe. 

Miért pont ő:

Mi származási kikötés nélkül 0-2 éves korig vártunk lánygyermekre.

Ő volt az első kiajánlásunk. Még a fényképét sem láttuk, mikor mindketten éreztük Ő a mi gyerekünk. Megmagyarázhatatlan érzés volt.

Egy pillanatig sem haboztunk, folytattuk a barátkozást.

Miért pont mi:

Erre sajnos nem tudok válaszolni. Bízom abban, hogy ő is ránk várt.

Tanács, ami jól jött volna:

Vicc, de minden polcot át kellett volna jobban rendezni, nem tudtuk mire képes egy majdnem 2 éves, eleven kislány.

Legnagyobb probléma:

Szerencsére nincs nagy problémánk semmivel. Küzdünk a dackorszakkal, mint bárki más, aki gyereket nevel.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben vagy a tanfolyamon:

Sose gondolkoztunk ezen, szerintem minden úgy van most, mint a nagykönyvben. A tanfolyamon sok dolgot említettek, amit most tudunk kamatoztatni, nagyon hasznos volt.

Szívesen olvasnék többet a dackorszak hatékony kezeléséről, mert őszintén, néha kifog rajtunk ez a “nő”.

******

Név: Erika és Gyula

Kik vagyunk: 2012 óta boldog házasságban élő pár vagyunk.  Szeretünk utazni, valamint a családdal annyi időt tölteni, amennyit csak lehet.

Miben vagyunk mások: Talán abban, hogy nem jártuk végig az orvosi beavatkozások rögös útjait, nekünk nem mondta ki soha egy orvos sem, hogy nem lehet vér szerinti gyermekünk. 

Ki érkezett: 9 hónapos egészséges, egy igazi kis nagydumás, huncut kislány érkezett a Tegyesz által, megyei listán (Tolna).

Mennyit vártunk: első találkozástól számítva 3,5 évet, határozat megszerzésétől számítva 3 évet.

Mennyit várt a gyermek: születése pillanatától tudni lehetett, sose látogatták, de így is több mint 9 hónapot várt.

Miért pont ő: 0-1,5 éves korú egészséges vagy apróbb korrigálható egészségi állapottal és származási kikötéssel várakoztunk, bár kiajánláskor az utóbbi nem volt kardinális kérdés.

Miért pont mi: a várakozók listájának elején voltunk. Ettől elvonatkoztatva, hiszek a sorsszerűségben, kislányunk nagymamám halálának idejében fogant.

Tanács, ami jól jött volna: folyamatosan tájékozódtunk az örökbefogadás terén, így azt gondolom, gördülékenyen ment minden.

Legnagyobb problémánk most:  kislányunk egy csodálatos gyermek, megoldandó helyzetek vannak, de problémánk nincs.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben: Nekünk a barátkozás ideje önhibánkon kívül egy kicsit hosszúra nyúlt.

******

Vili és Martina vagyunk, 30 és 29 évesek. Internetes társkereső oldalon ismerkedtünk meg négy évvel ezelőtt. Már az első perctől kezdve beszéltünk a gyermekvállalásról, és az összeköltözés után próbálkozni kezdtünk. Az örökbefogadás mindig is felmerült lehetőségként, de komolyabban csak a tavalyi évben kezdtünk el foglalkozni vele. Egy spontán vetélésem és egy elhalt terhességem volt. Nem vagyunk meddők, papíron bármikor sikerülhet a pici, lombikkal nem próbálkozunk.

Miben vagyunk mások?

Nem gondolnám, hogy mások vagyunk , talán csak annyi, hogy nem tipikus aktív, bulizós, utazós fiatal pár vagyunk, állatokat mentünk, ebből következik, hogy leginkább otthon vagyunk, bekuckózunk, és a szőrös gyermekeikkel osztjuk meg a mindennapjainkat. Idén 13 cicát és 3 kutyát adtunk végleges gazdihoz. Ez a hobbink és a szenvedélyünk.

Olivér a kisfiunk (bár országos listán is voltunk) a megyéből érkezett Heves). Titkos örökbefogadás útján került hozzánk, 21 hónaposan. Éppen dolgoztam, amikor megcsörrent a telefon. Csak annyit tudtam mondani, akarjuk. Nem igazán akartam megnézni a fotót, már az első mondat alapján tudtam, ő a mi kisfiunk.

A férjem látta meg először a képet, és szerelem volt első látásra. Amikor élőben megláttuk, ledöbbentünk, mennyire hasonlít a férjemre, aztán ahogy többször mentünk hozzá, rájöttünk, hogy a személyisége pedig hasonló, mint az enyém. Elképesztő nyitott, barátságos, derűs kisfiú, tele van élettel, mindig gurgulázva kacag. Kereken egy hónap után hoztuk haza (10 alkalommal voltunk nála, ebből kétszer vittük haza). A nevelőszülő minden várakozásunkat felülmúlta, amennyire féltünk tőle a látottak, hallottak, tapasztaltabbak elmondása alapján, annyira kellemes csalódás volt, és valószínűleg a kapcsolatot is tartani fogjuk vele.

Mi a jelentkezéstől számítva, napra pontosan egy évet vártunk, aznap csörrent meg a telefon.

Kikötést nem tettünk, egészséges vagy korrigálható egészségügyi problémával rendelkező 0-2,5 éves kisgyermeket vártunk.

Olivér feltehetőleg roma származású teljesen egészséges kisfiú, akit az első perctől imádunk, és olyan, mint ha mindig velünk lett volna.

Nagy félelem volt, hogy az állatokhoz hogy fog viszonyulni és fordítva, de két nap után sorba állította az összes macskát és mind a három kutyát.

Nagyon boldogok és hálásak vagyunk, és azt kívánjuk, hogy mindenkinek ilyen jól sikerüljön, mint nekünk. Nagyon szerencsések vagyunk. Kitartást a várakozóknak, és a gondolkozóknak meg csak annyit mondanánk, hogy vár a gyermeketek, hajrá, vágjatok bele!

Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. 
Legközelebb: 2025. január 16., 23., 30., mindig csütörtökön 17:00-20:00 között. 

https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/