Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: Cs&M&S
Kik vagytok?
40es éveinek elején/közepén járó budapesti házaspár, 2019-ben házasodtunk, a gyermekvállalásunk számos veszteséggel volt megfűszerezve. Négy magzatot veszítettünk el négy különböző módon és a terhesség különböző ‘állomásaiban’.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem hiszem, hogy mások vagyunk, mint a legtöbb örökbe fogadni vágyó házaspár, inkább azt mondanám, a természetes úton gyermeket vállaló házaspároktól különbözünk annyiban, hogy ez a 4 év küzdelmes időszak a gyermekáldásért akaratlanul is az önismeret mély bugyraiba kalauzolt minket, amiből ily módon mindenképp profitáltunk.
Ki érkezett?
Egy roma származású gyönyörű kislány, a Fészek Alapítványtól, nyílt örökbefogadással
Mennyit vártatok?
A Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva másfél évet, a határozat kézhez vételétől 9 hónapot (igen, eléggé szimbolikus).
Mennyit várt a gyermek?
Semennyit, az életet adója a szülés előtti nap kereste fel az alapítvány, szülés másnapján már be is feküdtem a kislányunkhoz a kórházba. Születése napját pedig az életet adójával tölthette még.
Miért pont ő?
0-2 éves korig várakoztunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű újszülött volt.
Miért pont ti?
Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már, hogy hogy lehetünk ilyen szerencsések. Tényleg nem tudom, talán az elfogadás miatt. Mindkét szülője rasszjegyekkel rendelkezik, ami minket egyáltalán nem zavar.
Tanács, ami jól jött volna utólag?
Ne foglaljunk le annyi utazást az év elején, mert nem jutunk el. Viccet félretéve, mivel egyik napról a másikra kaptuk a telefont, talán az, hogy igenis van, amikor tényleg hétfőről keddre szülő lehetsz. Ez sokkoló.
Ami mindenképp jól jön a folyamat során, az az önismeretet, az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor. És aki teheti, ismerkedjen meg egy hús-vér örökbefogadó szülővel és örökbefogadott gyermekkel, hogy lássa, nem ufók, és a legtöbb félelem főleg a fejben létezik csak.
******
Nicknév: MolZsuAn
Kik vagytok?
Nálunk érdekes a családi felállás: az előző házasságból van négy vér szerinti gyermek, közülük még két kamasz itthon lakik velünk. Hozzájuk jött most Lili. Szerettünk volna közös gyermeket, de sajnos nem maradtak meg a terhességek.
Miben vagytok mások, mint mások?
Azt hiszem, abban, hogy 15 év korkülönbség van köztem és a férjem között – az én javamra.
Ki érkezett?
BAZ megyéből érkezett hozzánk Lili 2,5 évesen, mindenféle területen elmaradásokkal. Nagyon koraszülött volt (a 28. hétre), ebből is adódnak a lemaradások, illetve egyéves koráig csecsemőotthonban élt. Ezután nevelőszülőkhöz került több hasonló korú, problémás kisgyermekkel.
Az evés okozta a legnagyobb nehézséget, ugyanis mindaddig csak tápszert kapott. Nagyon sovány volt. Későn indult el, mikor hozzánk került, az udvaron járni csak segítséggel tudott. Nem beszélt, és nem volt szobatiszta sem. Mostanra ezek ugrásszerűen változtak.
Mennyit vártatok?
2023 januárjában adtuk be a jelentkezést, és 2024. október 3-án hoztuk haza.
Mennyit várt a gyerek?
Ez a rész számunkra is kérdéses. Annyit tudunk, hogy a szülőanya addig látogatta, míg a koraszülöttosztályon volt, vagyis három hónapig. Ezen kívül a körülmények miatt nem vihették haza. Mi voltunk az elsők, akiknek kiajánlották.
Miért pont ő?
Nekünk ő volt az első, akit kiajánlottak. Egyébként 0–4 év közötti, bármilyen nemű, nagyjából egészséges gyermekre vártunk, származási kikötést részben tettünk.
A koraszülöttséggel kapcsolatos dolgok kicsit ijesztően hangzottak, de amikor megláttuk a fényképen, biztosak voltunk benne, hogy minden rendben lesz vele, és ő ránk várt.
Miért pont ti?
Fogalmunk sincs, miért pont minket választottak, de az biztos, hogy teljesen belepasszol a családunkba. Nagycsalád vagyunk, nálunk pörögnek az események. Szeretünk jönni-menni, Lili sem egy sarokban ülő típus – minden érdekli.
Érzelmileg is azonnal összehangolódtunk, bár neki még azért voltak hospitalizációra utaló jelei is.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Én azt hittem, óvónő lévén, négy gyerek után nekem ez meg se fog kottyanni… és megkottyant! Nagyon erőt próbáló volt az első időszak.
Jó lett volna több és reálisabb információ róla, mert így hazahoztunk egy kislányt „használati utasítás” nélkül. Egyszer csak idecsöppent, és szinte semmit nem tudott – Ádám-Évától kellett mindent kezdeni.
A legnagyobb problémátok most:
Még mindig sokszor ellenkezik, és szándékosan bosszant. Figyeli, hogyan reagálunk. A legnehezebb higgadtnak maradni ilyenkor, pedig csak az segít.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok?
A nevelőszülőtől elhanyagolt környezetből jött – ez meglepett.
Miről olvasnál szívesen?
Ki hogyan folytatta a munkát tovább az otthonlét után?
******
Nicknév: SBVL
Kik vagytok?
Vegyes házaspár vagyunk: külföldi férj és magyar feleség. Én, a feleség, a barátkozás alatt töltöttem be a 40-et, a férjem pedig 38 éves. 17 éve vagyunk együtt, ebből 11 éve házasok. 11 évig próbálkoztunk a családalapítás minden lehetséges módjával. Az első két év sikertelen próbálkozásai után rögtön örökbe fogadni szerettünk volna, de akkoriban külföldön éltünk, és ez nem volt lehetséges sem az adott országban, sem pedig Magyarországról (vagyis csak nagyon körülményesen). Így még külföldön volt két sikertelen lombikunk.
Aztán 2018-ban Magyarországra költöztünk. Egy évre rá vettünk egy házat, de az túl kicsinek bizonyult a Tegyesz számára, így elkezdtük bővíteni. Persze közbejött a Covid, az építkezés pedig nagyon elhúzódott. Lombikoztunk még egyet itthon is – sikertelenül. Annyira rosszul voltam a lombikok után, hogy a harmadiknál eldöntöttük: ha az örökbefogadás sem sikerül, akkor inkább ketten maradunk, de soha többé nem próbálkozunk lombikkal. A sors fintora, hogy a kivizsgálások és lombikok alatt nem találtak nálunk semmilyen szervi bajt, ami miatt nem tudtam volna teherbe esni. Viszont a barátkozás alatt kiderült, hogy időközben kialakult egy elég nagy endometriózisciszta az egyik petefészkemben, és lett egy miómám is. Most műtétre várok – petevezeték- vagy teljes méheltávolításra…
2022 szeptemberében történt meg a valódi jelentkezésünk, és elindult a folyamat. 2023 februárjában kaptuk meg a határozatot 0–4 éves gyerekekre (testvérpárra vagy ikrekre is), származási és nemi kikötés nélkül. 2023 júniusában részt vettünk egy angol nyelvű tanfolyamon, amelynek köszönhetően rengeteg hasznos információval és új barátokkal gazdagodtunk. 2023 októberében kaptuk az első hívást egy testvérpárról. Sajnos a gyerekeknél nagyon sok lemaradás volt, és teljesen apatikusnak tűntek a rápillantáskor. Nemet mondtunk – ez akkor testileg és lelkileg is nagyon megviselt minket.
A második kiajánlásunk 2024 februárjában érkezett. Aktabetekintés után rögtön nemet mondtunk, rápillantásra sem mentünk el.
Végül a lányok 2024 októberében jöttek haza. Megérte rájuk várnunk! Bár a mi utunk idáig elég döcögős volt, tele akadályokkal, de hála Istennek és az én drága férjemnek (és persze családjainknak, barátainknak), eddig minden akadályt megugrottunk.
Miben vagytok mások, mint mások?
Azon kívül, hogy vegyes pár vagyunk, talán még abban is különbözünk, hogy sosem zártuk ki az örökbefogadást, és sosem estem teherbe. Nem volt vetélés vagy (eddig) semmilyen meddőségre utaló jel, így nem kellett gyászolnunk vagy olyan sok mindent feldolgoznunk. Az, hogy most kiderült: valószínűleg az endometriózis miatt nem estem teherbe, már lényegtelen, hiszen teljes a családunk.
Ki érkezett?
Inkább kik! Két tüneményes, iszonyúan édes roma kislány, a maguk huncut, okos, kedves személyiségével. Országos listáról érkeztek. Mi Pest vármegyében élünk, ők Szabolcsból jöttek. A kicsi 3 éves lett novemberben – a szülinapját már itthon ünnepeltük. A nagyobbik 4,5 éves. Nem egy helyen nevelkedtek, így a barátkozás és az intenzív hét során a rengeteg utazás nagyon megterhelő volt számunkra. De a gyerekek nagyon jól vették az akadályokat. Az összeszokás nekik is és nekünk is jól megy. Nem mondom, hogy minden tökéletes, de a lányok körülményeikhez képest kezdenek jó testvérekké válni. Olyan, mintha mindig velünk lettek volna. Nem tudunk velük betelni.
Mennyit várt(ak) a gyerek(ek)?
A 4,5 éves kislány 8 hónapos kora óta ugyanannál a nevelőszülőnél volt.
A 3 éves születése után nevelőszülőkhöz került, de az első nevelőszülő megbetegedett, így 9 hónapos korában átkerült ahhoz, akitől végül elhoztuk.
Hogy mikor látogatták őket utoljára, azt nem tudjuk pontosan. A kicsit szerintem soha. A nagyot talán 2 éve utoljára…
Miért pont ő(k)?
Jó kérdés. Mivel a határozatunk testvérekre/ikrekre is szólt, biztosak voltunk benne, hogy testvérek fognak hozzánk érkezni. Nekem csak húgaim vannak, a férjemnek pedig egy nővére, így az, hogy két lány jött hozzánk, számunkra külön öröm.
A döntésben az aktájuk tartalma volt a döntő – nem volt benne semmi elrettentő, mint az előző két kiajánlásunknál. Itt elsősorban a betegségekre és elmaradásokra gondolunk. A gyerekek eddigi életútjáról nem is beszélek, mert az szörnyű.
Nekünk fontos volt, hogy a gyermeknek vagy a gyerekeknek ne legyen olyan betegsége, ami miatt később nem tudnánk velük hazarepülni férjem családjához. A rápillantás nagyon jól sikerült, és boldogan ültünk be az autóba. Tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy csak a távolság miatt nem futamodunk meg, hiszen a gyerekek nem egy helyen nevelkedtek, és egymástól két óra autóútra éltek. És milyen jól tettük! A lányokat imádjuk, az egész családunk odáig van értük.
Miért pont ti?
Mert mi voltunk az egyetlen pár, aki vállalta az autózást a két település és a lakhelyünk között. Annak ellenére, hogy az intenzív hétre a megyébe költöztünk, a férjem napi 7 órát vezetett, a lányok ebből 5 órát autóban töltöttek. Barátkozás alatt két nap alatt 16 órát vezetett – ezt négyszer ismételtük meg.
Előttünk három pár mondott nemet a lányokra.
(Itt halkan megjegyzem, hogy szerencsénk is volt, mert a férjem céges autóval közlekedik, és a cég állta az összes útiköltségünket, beleértve az üzemanyagot is. Anyagilag ez nagyon megterhelő lett volna, így egy kicsit meg is értem, hogy előttünk ezt más családok miért nem vállalták.)
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Még mindig jól jönne…
A kicsi rettenetesen hiányolja a nevelőanyukáját még 2,5 hónap után is. A helyzet nem javul, inkább romlik. Most már a székletét is visszatartja, és nem tudom visszaszoktatni a szobatisztaságra sem. Hogyan lehet egy ilyen erős kötődést átkötni? És jól átkötni? Mivel a nevelőanyukája sajátjaként nevelte, a kislány azt hiszi, hogy mi “elhoztuk” Anyucitól (így hívja). Értem én, hogy ez egy jó jel, hiszen mutatja, hogy erős kötődése van, de számára ez egy borzasztó lelki trauma, és minket is megvisel az ő szenvedése.
A legnagyobb problémátok most?
A miénk a fáradtság. Eleve fáradtan hoztuk haza a lányokat a rengeteg utazás miatt.
A hároméves nagyon rosszul alszik, többször felkel éjszaka. Én a gyerekekkel alszom, a déli alvásuk is maximum egy óra, és a kicsi akkor is sírva ébred.
10 kg-ot fogytam – ami ugyan rám fért –, de kezdem érezni a kimerültség hatásait. Türelmetlen vagyok, a ház szalad, ami nagyon idegesít, és néha elkap a pánik a fáradtságtól. Sajnos a lányok csak velem érzik jól magukat. Az apukájuk nem altathatja őket, más sem, és a szüleimmel is csak maximum két órát tudnak eltölteni. Ez arra elég, hogy közben kitakarítsam a fél házat vagy főzzek valamit. Még nem tudnak együtt játszani, sem magukban lekötni magukat. Úgyhogy 0-24-ben engem igényelnek.
Úgy szoktam mondani, hogy jönnek utánam mindenhova, mint a kiskacsák az anyukájuk után. Természetesen a vécére is.
A lányok problémái: A legnagyobb gond a nevelőszülők, a nevelőcsalád gyerekeinek és a barátoknak a hiánya. Egyik lány sem érti, mi történt és történik velük, hiába mesélem el nekik. A kicsi most már fizikailag is jelzi, hogy neki ez nem jó – a nagyobbik pedig folyton a fenekemben van, és bizonyítani akar, pedig mi szeretjük őt úgy, ahogy van.
Mi volt másképp, mint ahogy a “nagykönyvben” meg van írva vagy ahogy a tanfolyamon tanultátok?
A megyén belül kevés olyan kiajánlás volt – és az is régen –, ahol a testvérek nem egy helyen nevelkedtek. Ezért a tanácsadók végül semmilyen tanáccsal nem tudtak ellátni minket arról, hogyan szoktassuk össze a gyerekeket. A saját megyénkben sem tudtak segíteni. Az biztos, hogy a nevelőszülőkről, a gyámokról, az ő segítőikről és az egész gyermekvédelemről kialakult képünk nem túl pozitív. Tisztelet a kivételnek.
******
Nicknév: ZEKA
Kik vagyunk?
Fiatal házaspár vagyunk. Hét éve vagyunk együtt, és négy éve házasok. Falun élünk a férjem szüleivel egy nagy családi házban. Több év természetes úton való próbálkozás és orvosi segítség után úgy döntöttünk, hogy gyermeket szeretnénk, és elindulunk az örökbefogadás útján. Előtte nem volt gyermekünk.
Miben vagyunk mások?
Szerintem semmiben. Ugyanúgy gyermeket szerettünk volna, mint mások.
Ki/kik érkeztek?
Két egészséges kisfiam tért haza. A kicsi betöltötte a 2. életévét, a bátyja pedig a 3.-at. Országos listáról érkeztek hozzánk. Nehéz körülmények között éltek; a nagyobb majdnem 2 éves, a kicsi pedig 8 hónapos volt, amikor kiemelték őket a családból – szörnyű állapotban. A nevelőszülők jól bántak velük, így mi már két csodálatos kisfiút kaptunk.
Mennyit vártunk?
- január elején jelentkeztünk.
2023 júniusában kaptunk határozatot.
2023 júliusában elvégeztük a tanfolyamot.
2024.10.18-án jött a hívás.
2024.11.29-én hazaköltöztek a fiúk.
2025.01.20-án kaptuk meg a végleges határozatot.
A gyerekek mennyit vártak?
2023 márciusában emelték ki a fiúkat, és azonnal nevelőszülőkhöz kerültek. Úgy tudom, hogy 1-2 alkalommal látogatták őket a vér szerinti szüleik, de akkor is illuminált állapotban voltak. Úgy tudjuk, hogy mi voltunk az elsők, akikhez kiajánlották őket.
Miért pont ő/ők?
0-4 éves korig vártunk fiúra vagy lányra, egy vagy két gyermekre, származás tekintetében elfogadók voltunk, és egészséges vagy kisebb, együtt élhető egészségügyi problémával rendelkező gyermekeket szerettünk volna örökbe fogadni. Nem haboztunk: az aktabetekintés után rögtön igent mondtunk. Szerelem volt első látásra. Korábban nem volt más kiajánlásunk.
Miért mi?
Igazából ezt sosem kérdeztük. A nagyobbik fiam nagyon hasonlít az apukájára. A fiúk szeretnek kirándulni, akárcsak mi. Nyitottak az emberekre, könnyen barátkoznak – pont, mint mi. Talán ezért lettünk mi a kiválasztottak.
A tanács, ami jól jött volna?
Ne aggódj annyit! Egyelőre mást még nem vettünk észre.
A legnagyobb problémánk?
A bilire szoktatás és az akaratosság. De bízom benne, hogy idővel ezeket is együtt megoldjuk. Mi volt másképp?
Szerintünk mindent jól elmondtak, és minden gördülékenyen ment.
Miről olvasnál szívesen?
Fogalmam sincs most. Mindenről.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Legközelebb: 2025. május 8., 15., 22., mindig csütörtökön 17:00-20:00 között.
Örökbe.hu 