Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: Panda
Kik vagytok? Férj (47 éves), feleség (majdnem 45 éves), nyolc éve együtt, három éve házasok, első gyermekre vártunk, nőgyógyászati műtéteket és sok-sok sikertelen, természetes próbálkozást követően, mesterséges megtermékenyítés (inszeminációk és lombikkezelések) után.
Miben vagytok mások, mint mások? Nem vagyunk kifejezetten semmiben sem olyan különbözőek, mint mások, én úgy gondolom.
Ki érkezett? Egy újszülött, akkor 5 napos kislány érkezett Debrecenből, koraszülöttként ugyan, de teljesen egészségesen, nyílt örökbefogadással, a Gólyahír Egyesület segítségével.
Mennyit vártatok? 2 és fél évet vártunk az örökbefogadásra, én magam pedig összesen bő 10 évet saját babára, gyermekre. (már korábbi párkapcsolat során is)
Mennyit várt a gyerek? Nem túl sokat várt szerencsére, 5 naposan kezdtük el őt látogatni a kórházban.
Miért pont ő? Mindenképpen egészséges, nem roma származású gyermeket szerettünk volna, és a vége felé már egyértelműen inkább kislányt.
Miért pont ti? Nagyon elöl voltunk már a sorban, de még nem egészen a legelején. Az én közelgő 45. szülinapom, az egyedüli gyermek a családban szituáció, a stabil anyagi háttér, megfontolt, érett természetünk, az a mélyről jövő, valódi érzés, hogy régóta gyermekre vágyunk, és mint utólag kiderült, a világos (kék és zöld) szemszín miatt esett ránk a vér szerinti szülők és a civil szervezet választása. Az apa és a kistestvérek is világosbőrűek, szőke hajúak, kékszeműek.
A tanács, ami jól jött volna utólag: minden ilyesmit megkaptunk előre, még időben hál’istennek.
A legnagyobb problémátok most: nincs ilyen, az örökbefogadást követően szokásos ügyeket intézzük, a drága, szép és okos kislányunk pedig nagyban megkönnyíti a helyzetünket azzal, hogy csodálatos baba, ezáltal nagyon könnyűek vele a mindennapok tennivalói, eseményei.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: nálunk eddig még nem voltak/nincsenek olyan körülmények, nehézségek vagy buktatók, amik ott elhangzottak-és ennek mi kifejezetten örülünk 🙂
******
Nicknév: E és P
Kik vagytok?
Férjemmel 11 éve vagyunk együtt, 9 éve házasodtunk össze. Eddig a kutyánk volt a gyermekünk. Harmonikus házasságban élünk, támogató, szerető nagy családunk van. A kapcsolatunk elejétől tudtuk, szeretnénk családot.
Miben vagytok mások, mint mások?
A mi utunk sokkal egyenesebb volt. Nem próbálkoztunk lombikkal egészségi okok miatt. Tudtuk, az örökbefogadás lesz a mi utunk.
Ki érkezett?
Az első találkozásunkkor 11 napos volt. 12 napos korától mentünk be hozzá etetni napi egyszer. Harmadik nap beköltöztem hozzá az anyaszállásra, innentől minden etetéskor én etettem, párom a 4 órás látogatáskor jöhetett be hozzánk. Egy hét letelte után megkaptuk a határozatot a 30 napos gondozásról, és jöttünk haza. Egy gyönyörű, formás kis hajasbabát kaptunk, aki egészséges, jól fejlődik.
Mennyit vártatok?
A jelentkezéstől számítva 3 évet, a végleges határozattól 2 évet.
Mennyit várt a gyerek?
11 napot.
Miért pont ő?
0–3,5 év közötti gyerekekre vártunk, megyei listán. Nemi kikötés nélkül, a súlyos betegségeket kizártuk, a legtöbb sorban bővebb tájékoztatást kértünk. A telefonhívástól tudtuk, ő lesz a mi kislányunk.
Előtte egyszer volt kiajánlásunk, őt végül nem mi kaptuk.
Miért pont ti?
Kislányunkat nekünk ajánlották ki elsőként. Hogy ennek mi az oka? Szerintünk az égiek segítettek minket.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Minden jó tanácsot megkaptunk a tanácsadónktól.
A legnagyobb problémátok most:
Szerencsére nincs olyan. Maximum az öltözködés, ha ezt hívhatjuk problémának. 🙂
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:
Az egész egy nagy érzelmi hullámvasút.
Kapsz egy telefont, és onnantól felfordul az élet. Természetesen jó értelemben.
Miről olvasnál szívesen?
Bármiről, ami az örökbefogadással kapcsolatos.
******
Kik vagytok?
A 30-as éveink közepén járó házaspár vagyunk, van egy 4 éves, vér szerinti kisfiunk. Úgy éreztük, hogy most jött el az ideje a családbővítésnek. Mindig több gyermeket szerettünk volna, az örökbefogadásról éveken át beszélgettünk. Sok elvesztett várandósság után vér szerinti tesót nem mertünk, nem tudtunk már vállalni. Hálásak vagyunk, hogy örökbefogadás útján gyarapodhatott a családunk.
Miben vagytok mások, mint mások?
Semmiben nem vagyunk mások, ez biztos.
Ki érkezett?
Egy 1,5 éves tündéri, gurgulázva kacagó kisfiú érkezett nevelőszülőtől. Megyén belülről fogadtuk őt örökbe (országos listán nem is voltunk).
Mennyit vártatok?
A folyamatot tavasszal indítottuk, június közepén kaptuk meg a végleges határozatot, július közepén csöngött a telefonunk, vagyis tulajdonképpen egy hónapot vártunk.
Mennyit várt a gyerek?
A kisfiunk 3,5 hónapos koráig kórházban volt, utána nevelőszülőnél. Az édesanyja egyszer látogatta meg, még a kórházban. Ahogy örökbe fogadhatóvá vált, csörgött a telefonunk.
Miért pont ő?
Egy év körüli kisfiúra várakoztunk több okból is. Egyrészt, mert már van egy kisfiunk, úgy érezzük, hogy valamennyit tudunk a kisfiúkról. Másrészt mi tudatosan arra készültünk, hogy a férjem marad itthon, ezért is szerettünk volna egyéves kor körüli gyermeket. Ráadásul így a korkülönbség sem túl nagy, hamar összenőnek majd.
Én kicsit haboztam, mikor láttam, milyen (egyébként abszolút korrigálható) elmaradásai vannak a kisfiunknak, noha az aktája szerint átlagos fejlődésmenetű gyermek. A férjem szerencsére sziklaszilárd volt, a kacagásával pedig már az első találkozásnál elvarázsolt minket. Azóta egyértelmű, hogy ő nekünk született, teljesebb vele a családunk. Csoda látni, ahogy napról napra okosodik, ügyesedik, és nyílik számára a világ. A végleges határozatot pedig épp a névnapján kaptuk, így aznap duplán ünnepeltünk, és fogunk is minden évben.
Miért pont ti?
Úgy tudjuk, hogy abban az időszakban, amikor mi megkaptuk a végleges határozatot, mindenki más újszülöttre vagy csecsemőre várt, ráadásul a legtöbben kislányra. Ahogy a kisfiunk örökbe fogadhatóvá vált, minket hívtak.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Nincs ilyen.
A legnagyobb problémátok most:
Alapvetően csak életkori sajátosságokból adódó nehézségeink vannak, ezeket szeretettel és türelemmel tudjuk kezelni. A testvérféltékenység azért erőteljesen jelen van; a nagyobbik gyermekünk most tanulja, milyen az, hogy megoszlik a figyelmünk, várnia kell és osztozkodni sokszor. De tudjuk, hogy minden testvérkapcsolatban meg kell ezt tanulni.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:
A mi és a gyermekünk anonimitása is sérült több ponton. Nem tudom, hogy ez egyedi eset vagy rendszerhiba, de meglepődtünk rajta.
Miről olvasnál szívesen?
Minden tartalomnak örülünk, nincs kiemelt figyelmet jelentő téma számunkra.
******
Nicknév: Vivi és Jani
Kik vagytok?
A negyvenes és a harmincas éveink elején járó házaspár vagyunk, 2011 óta alkotunk egy párt. 2017-ben volt az esküvőnk, már akkor tudtuk, hogy gyereket szeretnénk. Mivel hosszas próbálkozás után sem jött össze a baba, elkezdtünk az örökbefogadáson gondolkodni, és 2024 novemberében jelentkeztünk a Tegyesznél.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nyitottak és elfogadóak vagyunk, egy pillanatra sem merült fel bennünk, hogy tennénk származási kikötést.
Ki érkezett?
Egy gyönyörű, egészséges, érdeklődő, folyton mosolygó 5 hónapos kisfiú, országos listáról, aki most már 3 hónapja teszi varázslatossá a mindennapjainkat.
Mennyit vártatok?
Áprilisban kaptuk meg a határozatunkat, augusztusban csörrent meg a telefon.
Mennyit várt a gyerek?
Vér szerinti anyja már születése előtt lemondott róla, így 5 hónapot töltött két kórházban.
Miért pont ő?
Már a telefonhívásnál éreztük, hogy ő a mi fiunk, az aktabetekintésnél pedig teljesen biztosak voltunk benne.
Miért pont ti?
Nem tettünk nemi és származási kikötést, és minket nem rémisztett meg az a tény, hogy a születését követően egy rövid ideig lélegeztetőgépen volt légzési nehézség miatt.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
A CSED–GYED igénylés nem csak a gyermek papírjai miatt csúszhat, hanem a munkáltató tapasztalatlansága miatt is. Ha még a cégnél nem volt korábban olyan munkavállaló, aki örökbe fogadott, akkor képesek túlbonyolítani a folyamatot, pedig csak pár rubrikát kellene másképp jelölni, mint vér szerinti gyermek esetén.
A legnagyobb problémátok most:
A fogzás.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok?
A barátkozási idő nálunk 2 hét volt a nyári szabadságok miatt, de így utólag mi ezt nem bánjuk, szorosabb kötődés alakult ki köztünk és a pici között. Így könnyebb volt már a dolgunk, amikor hazahozhattuk.
Miről olvasnál szívesen?
Biztosak vagyunk benne, hogy majd idővel szeretnénk a fiunknak egy testvért, így leginkább arról olvasnék, hogy hogyan lehet barátkozni, mit szükséges figyelembe venni, hogyan tudom könnyíteni a gyerekeknek az összeszokás folyamatát.
******
Kik vagytok?
40 éves házaspár vagyunk. Gimnáziumi szerelem a miénk, amit két csodás gyermekkel áldott meg a Jóisten (11 és 13 évesek). Úgy éreztük, ha testben nem is, de a szívünkben van helye még egy kicsinek, ezért jelentkeztünk örökbefogadóknak.
Miben vagytok mások, mint mások?
Átlagos család vagyunk, de a tanfolyamon mi voltunk az egyetlen pár, akik vér szerinti gyermekek mellé szerettünk volna testvért, a többiek gyermektelenekként várakoztak. Ez akkor talán furcsa volt, de azóta már ismerünk több családot, ahol hasonlóan alakult a gyermekáldás.
Ki érkezett?
Egy egészséges, csodakedves manó, hatalmas kék szemekkel. 🙂 A fiúnk újszülöttként a kórházban maradt, az anyuka otthagyta, szóban mondott le róla, onnan hozhattuk haza titkos örökbefogadással 7 hetesen.
Megyei kiajánlással érkezett a Tegyesz segítségével.
Mennyit vártatok?
Kicsivel több, mint 5 évet. Ez hosszú idő, de – bár 0–5 év közötti gyermekre volt határozatunk – csak egészséges gyereket szerettünk volna a testvéreire is gondolva. Származás tekintetében részben voltunk elfogadóak.
Mennyit várt a gyerek?
6 hétig várták a szülőanya jelentkezését, ezután gyorsított eljárásban örökbefogadhatóvá nyilvánították. Minket 2 napra rá hívtak fel, és 6 nap múlva érkezett haza. Számunkra hihetetlen és csodálatos volt, hogy a folyamat minden résztvevője maximálisan beletette a saját részét abba, hogy „Mogyinak” mielőbb családja lehessen.
Miért pont ő?
Mert ő tényleg a miénk!
Volt kiajánlásunk az elmúlt években, találkoztunk is gyermekkel, de nem éreztünk korábban olyat, mint aznap, mikor jött a telefon. Csak egy megérzés volt, de már az első találkozáskor belenézett a szemünkbe, és ránk mosolygott 6 hetesen(!).
Miért pont ti?
Egyrészt a sorszám is befolyásolta, másrészt később elmondta az ügyintézőnk, hogy mindenképp kisebb gyereket szerettek volna a pszichológussal egyetértésben kiajánlani nekünk, hogy ne legyen testvérféltékenység. Így most nagyobb a korkülönbség, 10+ év a vér szerinti gyerekekhez képest, és ők is babáznak velünk.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Türelmesen tartsuk meg a babaholmikat! 😅
Legyen pénzben is tartalék, mert egyik pillanatról a másikra esik ki az ember a munkából.
A legnagyobb problémátok most:
A papírokkal bajlódunk, minden napra jut valami intéznivaló/hivatal.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:
Gyorsabban és zökkenőmentesebben lezajlott a barátkozás.
Miről olvasnál szívesen?
Vér szerinti és örökbefogadott gyerekek testvérkapcsolatáról.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/
Örökbe.hu 