Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagyunk?

34 és 37 éves pár vagyunk. Hét éve vagyunk együtt és a kapcsolatunk elején született egy kislányunk. 2,5 éve döntöttünk úgy, hogy szeretnénk kistestvért. Már az elejétől nyitottak voltunk az örökbefogadásra, de persze először a vér szerinti úton indultunk el – sikertelenül. 2024 végén voltunk először a Tegyesznél, majd 2025. májusban szereztünk határozatot.

Miben vagyunk mások, mint mások?

A tegyeszes tanácsadóink szerint az átlagnál elfogadóbbak vagyunk az egészségügyi állapottal és a származással kapcsolatban.

Ki érkezett?

2,5 hónapos, egészséges kislány megyei listáról, kórházban hagyott baba. El sem akartuk hinni, amikor a telefonban mondták a korát, hogy ennyire pici babát ajánlanak ki nekünk. Mi mindvégig abban a hitben voltunk, hogy idősebb gyermek fog érkezni, azért hogy korban közelebb legyen a nővéréhez. Azóta már látjuk, hogy ennek így kellett lennie: gyakorlatilag olyan korkülönbség van köztük, ami lehetetlenné tette a testvérféltékenységet. Az első perctől kezdve teljesen egymásra vannak hangolódva.

Mennyit vártunk?

Határozatszerzés után pár hónapig nem voltunk fogadókészek, de miután visszaálltunk a sorba, 4 hónapot.

Mennyit várt a gyermek?

2,5 hónapot.

Miért pont ő? Miért pont mi?

Erről nincs információnk. Annyit tudunk, hogy előtte egy másik családnak ajánlották ki őt, akik nem tudták vállalni.

Milyen tanács jött volna jól?

Őszintén szólva nagyon olajozottan ment minden. Minden elismerésünk a tegyeszes tanácsadóinknak, aki nagyon segítőkészek voltak. Látszik, hogy igazán a gyermekek érdekeit tartják szem előtt. Attól egy kicsit féltünk, hogy a kórházban milyen körülményekkel találkozunk. De minden nővér nagyon odaadóan gondoskodott a kicsikről – annak ellenére, hogy volt dolguk bőven.

Mi a legnagyobb problémánk most?

Csupa olyan dolog, ami egy vérszerinti gyermeknél is előfordul 🙂

Például a logisztika egy három műszakban dolgozó férjjel. Mivel még nem alakult ki a napi rutin, nincs meg a napközbeni alvások időpontja a kisbabánknál, így pl. nehéz együtt menni az oviba a nagylányért, amikor a férjem dolgozik. De ezek apróságok.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultuk?

A tanfolyamon a nehéz esetekre próbáltak felkészíteni minket – érthetően. Tudtuk, hogy csak a betegség lehet, ami visszatarthat minket: mivel elég soknál a bővebb tájékoztatást jelöltük meg, amibe azért súlyosabb állapotok is előfordulhatnak. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, miután felolvasta az ügyintéző az aktabetekintésnél a kórházi vizsgálatok eredményét: gyakorlatilag egy makkegészséges babáról van szó.

Miről olvasnál szívesen?

Az élettörténeti könyv felépítéséről.

******

Nicknév: Ginkgo biloba

Mi egy fiatal házaspár vagyunk, akik nem meddőség miatt akartunk örökbe fogadni, hanem mert egyszerűen így szerettünk volna családdá válni. Két évvel ezelőtt örökbe fogadtuk három és fél éves korában a csodálatos és nagyon eleven kisfiunkat, aki egy hihetetlenül érzékeny és jó érzésű óvodás most. Akkoriban a magatartása nehezen kezelhető volt, és az értelmi képességeit illetően is szerénynek tűnt az aktája szerint. Az aktájában egyébként az szerepelt, hogy makkegészséges, jó étvágyú és jó alvó.

Az egészsége, az étvágya és az alvása valóban megmaradt jónak, a magatartása viszont nagyon sokat finomodott, és ma már egyértelműen nagyon értelmes és okos gyermek. SNI-kódja volt, jelenleg viszont az ovi nem is tervez rá szakértői vizsgálatot kérni. Rengeteget olvasunk, sokat számolunk, és nagyon sok időt töltünk a természetben. Általa egy nagyon boldog családdá váltunk, és mindenképpen szerettünk volna még egy kistestvért.

Vártunk arra, hogy az ő vér szerinti testvére örökbefogadhatóvá váljon, de ez végül nem sikerült. Emiatt úgy döntöttünk, hogy megnyitjuk a szívünket egy másik gyermeknek. Nulla és négy és fél éves kor között vártunk országosan, nemi és származási kikötés nélkül. A betegséglistán is a legtöbb esetben azt jelöltük meg, hogy további tájékoztatást kérünk, tehát valóban elfogadóak voltunk – még a súlyosabbnak tűnő dolgokkal kapcsolatban is.

Úgy gondoltuk, hogy minden éremnek két oldala van, és semmi sem fekete vagy fehér ezen a listán. Nem akartunk csak azért elesni a valódi gyermekünktől, mert félünk egy diagnózistól. Tulajdonképpen ezen is múlott a mi történetünk, mert nagyon gyorsan kaptunk kiajánlást. Onnantól kezdve, hogy kimondtuk: bárkire nyitottak vagyunk, kevesebb mint két napon belül csörgött a telefon.

Egy vidéki kórházban, hozzánk meglehetősen közel – bár nem megyén belül – élő, három hónapos kisbaba aktáját tekinthettük meg.

Az életadó még a szülés előtt keresett meg egy alapítványt, és lemondott a kisbabájáról. Annyit kért az örökbefogadóktól, hogy „szeressék nagyon.” Az alapítvány viszont a lentebb leírtak miatt nem talált örökbefogadót, így a baba az országos listára került. Ott is döcögött a baba ügye, hiszen kevesen elfogadóak nemi betegségekre; volt ugyan egy rápillantása, de sikertelen.

Három rizikót jelöltek meg vele kapcsolatban, ami miatt nehéznek tűnt számára örökbefogadót találni. Az egyik egy szívfejlődési rendellenesség volt, amely spontán gyógyul, mégis rizikónak minősítették. A másik a roma származás volt, ami számunkra egyáltalán nem jelentett problémát. A harmadik viszont elgondolkodtatott minket: születéskor az életadónál kezeletlen szifiliszt állapítottak meg.

Ennek alaposan utánajártunk, mert tudtuk, hogy ez komoly kockázatokat rejthet. A szifilisz fertőzés ideje kulcsfontosságú: az első trimeszterben magzati halált okozhat, a másodikban súlyos idegrendszeri károsodást, a harmadikban viszont nem egyértelmű, hogy a magzat egyáltalán megfertőződik. A mi babánk koraszülött volt, otthon született, nagyon gyors lefolyású szüléssel, ezért valószínűsíthető volt, hogy a fertőződés röviddel a szülés előtt történt.

Az anya ellenanyagait a magzat megkapta, de a szerológiai leletek alapján kiderült, hogy maga a fertőzés nem ment át a gyermekre. Több neonatológussal konzultáltunk, elértük az ottani orvosokat is, és mindenki egyhangúlag zöld utat adott. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azért történt, mert bárki „meg akart volna szabadulni” a gyermektől – ezek az információk később számon kérhetők, és olyan szakemberek is megerősítették, akiknek ez nem állt érdekében.

Emiatt mi a gyermekünkre makkegészséges babaként tekintünk, akit egy ideig még vissza kell hordani kontrollvizsgálatokra. Ez várhatóan néhány évig tart, utána lezártnak tekinthető. A születése utáni első héten antibiotikumot kapott, ami egy esetleges fertőzést is azonnal megállított volna. Azóta rendszeresen járunk kontrollra, problémánk nincs ezzel.

Úgy érezzük, hogy az elfogadásunknak és nyitottságunknak köszönhetően lett egy egészséges kislányunk. Nem volt célunk mindenképpen csecsemőt örökbe fogadni, hiszen négy és fél éves korig vártunk. Ez számunkra inkább egy új helyzet, és bár sokan mondják, hogy a második gyermek könnyebb, mi úgy érezzük, ő is bizonyos értelemben az első gyermekünk – hiszen az idősebb testvérét már három és fél évesen fogadtuk örökbe.

Rengeteget tanulunk most is a kisgyermekes életről. Az első gyermekünk nagyon energikus, tüzes vérmérsékletű, míg az új kisbabánk nyugodt, mosolygós, kiegyensúlyozott természetű. Már most látszik rajta, hogy nagyon okos.

Az a három és fél hónap, amit intézményben töltött, természetesen nem múlt el nyomtalanul. Vannak kisebb mozgásos lemaradásai, de semmi olyan, ami ne lenne bepótolható, vagy komoly betegségre utalna. Egyszerűen nem volt lehetőség mozgatásra, hasra fordításra. Ezt most Dévény-tornával, gyógytornával és babaúszással pótoljuk, ami szép, ütemes fejlődést hoz – nem rohanva, mert nem sietünk.

Most már négyen vagyunk ebben a családban, és nyugodtak, boldogok, kiegyensúlyozottak. Sok háziállat családtagunk is van, akik nagy örömmel fogadták az új jövevényt. Klasszikus értelemben vett testvérféltékenység nincs. A gyerekek az első pillanattól jól kijönnek egymással. Az idősebb gyermek részéről inkább felénk jelenik meg némi harag a megosztott figyelem miatt, de ezt kezelhetőnek érezzük.

Nem maradt bennem hiányérzet az információk tekintetében, mert nagyon alapos felkészítést kaptunk. Boldogok és elégedettek vagyunk azzal, hogy így válhattunk családdá. A legnagyobb nehézség az volt, hogy egyetlen nap alatt kellett teljes babakelengyét beszereznünk. A rápillantás után először a kezelőorvossal egyeztettünk, majd találkoztunk a kislányunkkal, és onnantól kezdve egy napunk volt felkészülni, mert befeküdtem mellé a kórházba.

Ez az időszak nagyon sokat adott nekünk. Mindenekelőtt a varázslatos megyei tegyeszesek, akikről csak rébuszokban tudok beszélni, a kórházi személyzet, a másik megye ügyintézői, a gyám – mindenki szeretettel, támogatással és elfogadással fordult felénk. Hálásak vagyunk a rendszernek, hogy ezt így élhettük meg. Ez valódi csoda, és mélységesen boldoggá és teljessé tett minket.

******

Nicknév: É&T

Kik vagytok? Jóval a 30-as éveink felett jöttünk össze. Mire családalapításra került a sor, jött a covid, ami mindent lelassított, így pár évet ott is elvesztegettünk. Endometriózis műtét után már 38 éves voltam, és csak lombik jöhetett volna szóba. Végül ezen az úton nem indultunk el. Alapvetően egy gyermeket szerettünk volna örökbe fogadni, de a kis létszámú családunk miatt (nekem pl. nincs testvérem) testvéreket is megjelöltünk.

Miben vagytok mások, mint mások?

Talán annyiban, hogy mi azt is elfogadtuk volna, hogy ha nem kapunk kiajánlást. Már kettesben is családnak éreztük magunkat, egy gyermek érkezése pedig ennek a megkoronázása. Így a várakozásunk nem volt olyan negatív, utazgattunk, építettük a házunkat stb.

Ki érkezett?

2024 nyarán egy babára kaptunk kiajánlást, de ott nem volt meg az érzés, amiről sokan beszámolnak

Ugyanebben az évben novemberben csörgött a telefonunk egy 1,5 éves kisfiú és egy 2,5 éves kislány testvérpárról. Teljesen egészségesek, sőt szerintem koruk fejlettségi szintjét is meghaladták. De ez lehet, csak elfogultság. Nevelőszülőnél éltek, egy helyen.

Mennyit vártatok?

2023 tavaszán indítottuk el a folyamatot, akkor ősszel voltunk tanfolyamon, és 2024 januárjában lett meg a határozatunk. 2024 novemberében csörgött a telefon. 2025 januárjában kezdtük meg a barátkozást.

Mennyit várt a gyerek?

2023 novemberében volt az utolsó látogatásuk, előttünk egy házaspárnak kiajánlották őket, de végül ők nemet mondtak.

Miért pont ő?

0-3 év közötti, nemre és származásra elfogadóak voltunk. Számunka a leglényegesebb az egészség volt. Ezért is szerettünk volna kicsivel idősebb gyermeket. Habozás talán abból fakadt, hogy biztos van-e elég energiánk egyszerre két pici gyerkőcre. És ugyan néha feladják a leckét, de mindent megér látni az ő kis testvéri összetartásukat. Reméljük, ez örökké meglesz közöttük, mi azon leszünk.

Miért pont ti?

Őszintén ezt nem kérdeztük és nem is mondták.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nekünk a gyakorlati dolgok is okoztak nehézséget, pl. táppénz vagy fiz. nélküli szabi legyen a kihelyezés során. Eszméletlen lassan intéződtek el a papírjaik. Kb. 3 hónap volt, mire minden meglett.

A legnagyobb problémátok most: A mindennapi élet nehézségei. Ovi, bölcsi intézése, ki mikor megy a gyerekekért. Decemberben Anya is visszament dolgozni, így még több szervezést igényelnek a hétköznapok.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Én (Anya) nem éreztem rózsaszín ködöt, sőt talán még volt egy kis „szülés” utáni depim is pár hónapig. Elég spontán, laza életünk volt, ez eszméletlen nagyot fordult és így duplázva minden nehezebbnek tűnt.

A tanfolyamon annyira nem érintettük ezeket pszichés, lelki folyamatokat. Próbáltam én előre készülni, de teljesen más az élet mint ahogy a könyvekben olvassuk, vagy azt sokszor elképzeljük.

Miről olvasnál szívesen? Kötődésekről, ezek kialakításáról.

Meg sokszor szeretnék az örökbefogadók valódi életéről, nehézségeiről olvasni, azokról, amit nem merünk kimondani, mert a társadalom nem engedi, de mélyen a fejekben és a szívekben ott vannak.

Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/