Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: ÖtSzívEgyCsalád

Kik vagyunk?

35 és 42 éves pár vagyunk. 15 éve alkotunk egy párt, lassan 8 éve vagyunk házasok. Első perctől kezdve szerettünk volna gyermekeket. Rengeteg vizsgálat és három lombikprogram után 2020-ban döntöttünk úgy, hogy elindulunk az örökbefogadás útján. Abban az évben határozatot szereztünk és 2021 augusztusában megérkezett az első kisfiunk. Ezt követően 2024 áprilisban érkezett szintén örökbefogadás útján újszülött kislányunk. Ezután amikor a kislányunk egyéves volt, úgy gondoltuk, hogy szeretnénk majd harmadik gyermeket is, ezért újra jelentkeztünk a területileg illetékes Tegyesznél.

Miben vagytok mások, mint mások?

Az örökbefogadási tanácsadónk szerint az átlagnál elfogadóbbak vagyunk mind egészség, mind származás tekintetében.

Ki érkezett?

2025 áprilisában érkezett meg harmadik gyermekünk. 32. hétre született 1680g-os egészséges kisfiú, aki a kislányunk vér szerinti tesója. Megyei listáról érkezett, a kórházban lemondott róla az életetadó. Koraszülöttségével kapcsolatban semmilyen egészségügyi problémája nem volt, amíg haza nem hoztuk. Kereken egy hónapig látogattuk, majd miután hazahoztuk, a második éjszaka leállt a légzése. (Örök hálám a légzésfigyelőnek!!!) Nagyon gyorsan vissza tudtam hozni, igazából egy kis szívmasszázs kellett csak. (Védőnő vagyok, de magam sem tudom, hogy volt annyi lélekjelenlétem.) Másnap hazaengedtek a kórházból, hogy nem találtak semmi problémát, kicsit vérszegény, biztosan amiatt volt. Ez egy hétfői nap volt, ugyanazon a héten pénteken ez megismétlődött. Akkor már egy nagyobb kivizsgálás vette kezdetét, mellékvese betegségre gyanakodtak, szedett is rá gyógyszert 5 hónapig, majd megtörtént a genetikai vizsgálat, ami kimondta, hogy teljesen egészséges. El is hagyhatta a gyógyszert, mára már megvolt a kontroll vérkép is, nincs semmi gond, minden eredménye tökéletes. Valószínűleg a koraszülöttség miatt a mellékveséje fejletlenebb volt és ez okozta a problémát, de az idő előrehaladtával regenerálódott.

Mennyit vártatok?

Gyakorlatilag semmit. Csütörtöki napon telefonáltam a Tegyeszhez, hogy szeretnénk majd tesót, kezdjük el a határozat megszerzését, és a következő héten hétfőn hívtak, hogy vér szerinti tesó született.

Mennyit várt a gyerek?

Az életetadó szülést követően lemondott róla, viszont a koraszülöttség miatt 4 hetes korban láttuk először és 7 hetesen hoztuk haza.

Miért pont ő? Miért pont ti?

Mert a kislányunk vér szerinti tesója.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Nincs ilyen.

A legnagyobb problémátok most:

Minden olyan dolog, ami a három gyermek logisztikájával, nevelésével kapcsolatos.

Igazából nincs nagy problémánk, csodaként tekintünk mindhárom gyermekünkre. Én élvezem az itthonlétet, nem vágyom vissza a munka világába.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Igazából itt a gyorsított határozatszerzés volt más, mint a korábbiakban, erről nem nagyon volt információnk, de minden simán zajlott. Innen is köszönöm a közreműködők munkáját.

******

Nicknév: PokerMaker

Kik vagytok?

Sziasztok, én 35 éves vagyok, a férjem 45, most leszünk 6 éve házasok, van egy 5 éves vér szerinti kisfiunk. Az orvosok azt mondták, nem lehet természetes úton gyerekünk, már majdnem elindítottuk a lombik folyamatot, amikor teherbe estem. Nem volt könnyű terhesség, de megszületett a kisfiunk 2020-ban. Nagyon szerettünk volna testvért. A következő években volt egy méhen kívüli terhességem, amit az utolsó pillanatban vettek észre az orvosok, ezt követően pedig egy parciális mola terhességem, ami egy nagyon ritka terhesség, de akár nagyon rossz végkimenetellel. Itt döntöttük el, hogy akkor nem próbálkozunk tovább, és egyke lesz a kisfiunk, viszont ebben nem találtunk békességet. Sokat imádkoztunk, forgattuk magunkban az örökbefogadás gondolatát, és eldöntöttük, hogy jelentkezünk, ami az egyik legjobb dolog volt az életünkben.

Miben vagytok mások, mint mások?

Talán abban, hogy egy vér szerinti gyermek mellett vágtunk bele az örökbefogadásba, de ahogy olvasom a csoportot, ez egyáltalán nem ritka.

Ki érkezett?

 

A kislányunk 8 hónaposan érkezett haza hozzánk megyén belül, Tegyeszen keresztül, végig egy csecsemőotthonban élt.

Mennyit vártatok?

Határozattól számítva 4 hónapot vártunk, a jelentkezéstől számítva 9 hónapot.

Mennyit várt a gyerek?

A szülőanyának papírja volt róla, hogy nem viheti haza a kórházból, de mégsem mondott le róla. A csecsemőotthonban egyszer meglátogatta, párszor kereste telefonon, utána eltűnt. Az örökbefogadhatósági folyamat októberben indult, és januárban vált örökbefogadhatóvá. Másnap mi már aktabetekintésen voltunk. 😊

Miért pont ő?

Hogy miért pont ő? Mert ő a legédesebb és leggyönyörűbb kislány a világon (ezt persze minden elfogultság nélkül mondom.)

Mi maximum egyéves kislányra vártunk, származását tekintve részben voltunk elfogadóak. A betegséglistán csak a nagyon komoly betegségeket zártuk ki, minden másnál bővebb tájékoztatást kértünk.

Az aktabetekintés előtt végig azon imádkoztam, hogy mindent, amit ott fogok hallani, el tudjak fogadni, ne legyen bennem semmi rossz érzés. És hát elég sok minden volt: értelmi fogyatékos szülő, autisztikus tünetekkel testvérek, nagyon rossz Apgar-érték, kis koraszülöttség. De valahogy nem volt bennünk kérdés. Tudtuk, hogy Isten őt nekünk szánta, ő a mi kislányunk, csak picit kacskaringósabb út vezetett hozzá minket.

Miért pont ti?

Az ügyintézőnk már októberben tudta, hogy nekünk fogja őt kiajánlani. Elég nagy mozgásbeli lemaradása volt/van, és ő tudta, hogy a kisfiunkat is rendszeresen vittük fejlesztésekre. Úgy gondolta, ez minket nem fog megijeszteni, és mindent meg fogunk tenni a felzárkóztatásért.

Jelenleg heti 2x járunk Dévényre, és már most nagyon látszik a fejlődés. 😊

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A csoportban olvasottak alapján úgy éreztem, fel voltam készülve az új iratok beszerzésére, de tévedtem.

Pakoljon mindenki minimum egy heti hideg élelmet és nyugtató teát a kormányablakhoz. 😊

A legnagyobb problémátok most:

Utolért minket a kétgyerekes lét, minden elindulás egy kisebb idegösszeomlás. Viccet félretéve minden a legnagyobb rendben, nagyon jó testvérek, a kisfiunk a világ legbüszkébb nagytesója.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:

Azt hittem, amikor végre hazahozzuk, akkor lesz egy ilyen hatalmas eufórikus élmény, ehelyett minden a lehető legnagyobb természetességgel zajlott. Hazaértünk, kicsomagoltunk, letettük a játszószőnyegre, és olyan volt, mintha mindig is ott lett volna velünk.

******

Örömmel osztom meg az örökbefogadási történetünket – egy kicsit más, mint a klasszikus utak, de nekünk így lett teljes a család.

A férjemmel úgy találkoztunk, hogy mindketten túl voltunk egy házasságon. Neki két fia van, nekem egy, az előző kapcsolatból. A férjem 58, én 42 éves vagyok. A fiaink azóta már 28, 25 és 19 évesek. Bár a három fiú velünk élt, már felnőttek voltak, és közösen szerettünk volna egy kisgyermeket nevelni. Évekig próbálkoztunk – még a lombikkezelést is vállaltuk –, de sajnos nem jártunk sikerrel. Nehéz szívvel, de elengedtük ezt az álmunkat, és elkezdtünk más irányba gondolkodni.

Az örökbefogadás gondolata ekkor született meg bennünk, de bevallom, sokáig féltünk tőle: tudunk-e feltétel nélkül szeretni egy nem vér szerinti gyermeket? Ezért először nem az örökbefogadást választottuk, hanem nevelőszülők lettünk – gondoltuk, így kiderül, hogyan tudunk helytállni, és alkalmasak vagyunk-e rá lelkileg.

2022 januárjában hívtak minket: mehetnénk a kórházba egy 4 hetes kislányért. Amikor megpillantottuk az újszülöttosztályon, azonnal tudtuk, hogy ő nekünk született. A vér szerinti szülők nem jártak rendszeresen kapcsolattartásra, és sajnos nem voltak alkalmasak gyermeknevelésre. Először családba fogadtuk, majd 2025 elején vetődött fel, hogy a szülők lemondanának róla. Nyáron együtt mentünk be a gyámhivatalba, nyílt örökbefogadás történt. Az engedélyező határozat 2025 őszén, épp a születésnapomon érkezett meg – ennél szebb ajándékot nem is kívánhattam volna. Azóta a kislányunk, Diána, már 4 éves, és hivatalosan is a mi gyermekünk.

A történetünk különlegessége, hogy egyszerre vagyok örökbefogadó szülő és aktív nevelőszülő. Jelenleg két nevelt kislányunk is van: a nagyobbik 8 éves, 4 évesen került hozzánk, a kisebbik 2 éves, őt 6 hónapos korában hoztuk el egy babaotthonból. Mindketten azóta is velünk élnek. Azt is fontos elmondanom, hogy bár sokan úgy gondolják, a nevelőszülő örökbe tudja fogadni a nála élő gyermeket, ez nem mindig sikerül – ezért mi tudatosan a családbafogadás útját választottuk, ez biztosabb és kiszámíthatóbb volt.

Most, négy évvel a kezdetek után, nyugodt szívvel mondhatom: igenis tudtunk feltétel nélkül szeretni. Csak kellett hozzá egy esély, egy gyermek, aki megmutatta nekünk, hogy erre képesek vagyunk.

******

Nicknév: BDB

Kik vagytok?

Tiniszerelemként indult, és már 20 éve tart a kapcsolatunk. Harmincas éveink közepén járunk, 6 évet kellett várnunk arra, hogy házaspárból családdá váljunk. Ebben a hat évben sok zsákutca és fájdalom volt: félrevezető meddőségi kivizsgálások, funkcionális meddővé nyilvánítás, a folyamatos orvosokhoz járás ellenére véletlenül és túl későn kiderült endometriózis, műtét, petevezetők elvesztése, klimaxinjekciók, majd két év sikertelen lombik. A második sikertelen beültetés után jelentkeztünk örökbefogadásra, de még nem voltunk 100%-osak abban, hogy ez lesz a mi utunk. A természetes út a petevezetők elvesztésével kiesett, és a lombik mellett az örökbefogadásra úgy tekintettünk, hogy a lehetőségeinket bővítjük, és meglátjuk, milyen úton teljesül be hamarabb a boldogságunk. Egy évvel a kisfiunk érkezése előtt éreztem azt, hogy elég a lombikból, kezdek kiégni vagy ki is égtem, márpedig én a világ legjobb anyukája akarok lenni, úgyhogy töltődtünk, és titkon vártuk a telefont.

Miben vagytok mások, mint mások?

Az égvilágon semmiben – gyermekre, és így családra vágyó pár voltunk, akiknek örökbefogadás útján érkezett a boldogság az életükbe. A történetünk megírását azért vállaltam, mert amíg várakoztunk, az összes babaköszöntőt visszaolvastam az elejéig, és mindig vártam a megjelenését. Úgy éreztem, most rajtam a sor erőt adni másoknak.

Ki érkezett?

Ő az, akiről álmodoztam, de mégsem hittem el, hogy ilyen lehetséges. Megyei listáról egy kétéves pusziosztó szőke herceg. Korának megfelelő fejlettségi és egészségi állapotú, nagyon jó nevelőszülőnél nevelkedő kisfiú. A telefon megcsörrenése után készítettem magam mindenre, ami elhangozhat másnap az aktabetekintésen, amitől görcsbe rándulhat a gyomrom. De nálunk semmi nem volt. El is mondták az aktabetekintés során, hogy abban az évben ő volt a harmadik ilyen tiszta aktájú gyermek. Ezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert amíg mi várakoztunk, én pont az ehhez hasonló történeteket kerestem folyamatosan – hogy van ilyen is, amikor nincs ijesztő mondat az aktában. Nekünk, a tiniszerelemből született párnak végül tiniszerelemből született gyermeke lett.

Mennyit vártatok?

Mivel a kevésbé elfogadó párok közé tartoztunk, 4-5 évet mondtak nekünk a jelentkezéskor. Ehhez képest két év után család lettünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kétszer módosítottunk az elképzeléseinken: a tanfolyam után az életkort 0–1-ről 0–2-re módosítottuk, enélkül nem lenne most itt a kétéves kisfiunk. A jogszabályváltozások beharangozásának hatására kicsit bátrabbak lettünk, és nyitottunk származásban (így már roma származást elfogadtunk rasszjegyek nélkül), hála az égnek, mert bár a kisfiunk fehér bőrű, szőke hajú, szürke szemű, ő bizony negyedízben roma. Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkét változtatást előidézte bennünk, mert ez a kisfiú nekünk született – ebben 100%-ig biztos vagyok.

Mennyit várt a gyerek?

Másfél évet. Annyit tudunk, hogy féléves kora óta élt a nevelőszülőnél, és majdnem kétéves volt, amikor nekünk megszólalt a telefon. Mi a harmadik pár voltunk, akinek kiajánlották. Legalább egy éve nem volt személyes kapcsolattartása már az utolsó időben.

Miért pont ő?

Ahogy fentebb említettem, a két módosítás után mi 0–2 év között vártunk, inkább egészséges gyermekre (a nagy betegségeket kizártuk, a többiben bővebb tájékoztatást kértünk), származásban picit nyitottunk, roma származást elfogadtunk rasszjegyek nélkül. Ő volt az első kiajánlásunk, és az első rápillantás után már mentünk is szobafestéket venni.

És hát itt szoktam azt mondani, hogy „nem vagyok spiri, de…”

– A két módosítás nélkül lemaradtunk volna életünk csodájáról.

– Amikor első konzultációra besétáltunk a Tegyeszhez, mi nem is sejthettük, hogy a kisfiunk három nappal előtte, csak pár kilométerrel odébb megszületett.

– Kapcsolatunk évfordulójának másnapján van a kisfiunk születésnapja.

– Az örökbefogadás világnapján találkoztunk először a kisfiunkkal.

– Négy hónappal a telefon megérkezése előtt bekapcsolt nálam egy terhesség nélküli fészekrakó ösztön: kiszanáltam a kupiszobának használt gyerekszobát, és elkezdtem kortól és nemtől független dolgokat beszerezni. Mintha a szívem/lelkem érezte volna, hogy közeledik az a bizonyos hiányzó darab.

Miért pont ti?

Harmadik pár voltunk, akinek kiajánlották a kisfiunkat, és nem lehetünk elég hálásak, hogy az első kettő nemet mondott. Annyit tudunk, hogy az egyik párnál volt vér szerinti gyermek is, és ő nem szimpatizált a kisfiunkkal, a másik pár nem érezte sajátjának. Azt tudjuk még, hogy a nevelőszülő az első pillanattól minket szeretett volna – a meleg személyiségjegyeket érezte passzolónak ehhez a pusziosztó kisfiúhoz –, úgyhogy ő nagyon örült nekünk. Mi pedig nagyon hálásak vagyunk neki, mert a kisfiunkon egyértelműen látszik, hogy előttünk is gondos kezek között nevelkedett.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Nem minden probléma az örökbefogadásra vezethető vissza, és ezt le kell vetkőzni anyaként, apaként. Kisfiunk az utolsó két tejfognál kifordult magából – mindkettőnél három napig éjszakáztunk, és napközben zsémbelt, semmi sem volt jó, amíg át nem tört a foga. Teljesen ártalmatlan dolog, de amikor benne van a helyzetben a friss örökbefogadó szülő, egyből azon kezd kattogni, hogy: „Mit rontottam el? Lehet, mégsem boldog nálunk?”

Azt mondanám minden új örökbefogadó szülőnek, hogy ne csak a gyerekkel legyen türelmes, hanem saját magával is – mint friss anyukával, apukával.

A legnagyobb problémátok most:

Semmi olyan, ami más családoknál ne lenne: kétéves, úgyhogy éljük a dackorszakot, és ez minden héten új kihívások elé állít minket. Megszenvedtük az utolsó két tejfogat, szerencsére már túl vagyunk az első finnyás korszakon, amikor naponta változott, mit eszik meg és mit nem. Helyette most épp a nagy felfedezések és a hét ördög korszakát éljük: kekszet morzsol, tapos bele a szőnyegbe, és bekeni a kanapét testápolóval, miközben büszkén mondja, hogy „kenyem”.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok?

Mivel a mi határozatunk 0–2 évig szólt, a kisfiunk pedig majdnem kétéves volt, nálunk extra gyorsan lezajlott az egész folyamat. Az első telefon 4-én érkezett, 9-én találkoztunk, és 21-én már megtörtént a kihelyezés, így a 2. születésnapját már nálunk ünnepelte a kisfiunk.

Nagyon örülök, hogy hallgattam a belső megérzésemre, nem hallgattam másokra, és ésszerű keretek között már az előző hónapokban készülgettem a gyerekszobával – ez hatalmas segítség volt.

Miről olvasnál szívesen?

A meglévő gyermek mellé testvér örökbefogadásáról – az egész eljárásról, fontos tudnivalókról, tapasztalatokról – egy cikkbe szedve, legyen az vér szerinti testvér vagy sem.

******

Nicknév: B + G

Kik vagytok?

Átlagos középkorú házaspár vagyunk. Férjem hamarosan 50 éves lesz, én 44 vagyok. Második gyerekre várakoztunk egy vér szerinti 5 éves kisfiú mellé.

Miben vagytok mások, mint mások?

Mondhatni, nem sokban. Talán érdekesség, hogy 23 éve vagyunk együtt, és „csak” 9 éve házasok. Nem volt szó arról, hogy nem lehet gyermekünk, de tény, hogy nem jött össze akkor sem, amikor már szerettünk volna. Az örökbefogadásra mint lehetőségre, mindketten szeretettel és nyitott szívvel gondoltunk, így nem húztuk az időt, jelentkeztünk a Tegyeszhez 2019-ben. Akkor még kötelező volt a tanfolyam, ami fantasztikus élmény volt számunkra, szuper szakemberek által levezényelve. Én akkor már rendszeres olvasója voltam a blognak és tagja a csoportnak, de a férjemnek nagyon szüksége volt egy ilyen érzékenyítő és intenzív tudattágításra, hogy jobban értse a rendszert, a szereplőket és a miérteket. Amint megkaptuk azonban a határozatunkat, volt egy vetélésem, majd néhány hónap múlva megfogant a vér szerinti kisfiam, aki a COVID kellős közepén született. Nagyon boldogok voltunk, de passzívak lettünk emiatt a listán több mint 4 évig. Tavaly nyáron jeleztem a Tegyesznek, hogy most már teljes mellszélességgel visszaállnánk a kistesó miatt. 0–2 éves korig jelöltük meg a kort, nemtől függetlenül. Bár mindketten fittebbek vagyunk a korunkhoz képest az átlagnál, már nem éreztem az erőt magamban még egy szüléshez. Az első is borzalmasan nehéz és hosszú volt.

Ki érkezett?

Ricsike (nem ez a neve, csak fedőnév) érkezett, 37. hétre, gondozatlan terhességből, 2800 grammal született icipici gyönyörű kisbaba, teljesen egészségesen. Sokadik gyermeke az anyukájának, aki másnap távozott is a kórházból, nem nézte meg, nem tették mellre sem. Apa ismeretlen. Roma származású elvileg, de hófehér a bőre és kék a szeme, ami persze még változhat, majd kiderül. Erős szemöldöke, nagy szempillái, hajvonala árulkodnak esetleg a származásáról.

Mennyit vártatok?

Összesen 7 évet, de gyakorlatilag csak fél évet.

Mennyit várt a gyerek?

Egyhetesen kezdtük el látogatni. A szülőanya már előzőleg lemondott róla, de természetesen a 6 hét akkor is ott lebegett felettünk. Szerencsére eltelt, már a mi fiunk, lezárult azóta a procedúra, megvan minden új dokumentuma is. Karácsonyra haza is hozhattuk, azóta boldogítja az életünket ez a végtelenül nyugodt, türelmes, kedves, mosolygós édes kicsi fiú. Imádjuk. Sokkal nehezebb időszakra számítottam, de egyszerűen olyan jó természete van, amit tőlünk biztos nem tudott volna örökölni, úgyhogy egy hatalmas áldás ez a gyerek.

Miért pont ő?

Volt egy kiajánlásunk még azon nyomban tavaly augusztusban, hiszen a sor legelején álltunk a hosszú passzív várakozás miatt. Származást tekintve elfogadóak voltunk, a betegséglistában szűrtük ki a durva eseteket, amelyeket képtelenek lettünk volna vállalni. Egy kislány újszülöttről volt szó, de mivel éppen akkor elutaztunk, és nem tudtam ígérni magunkat még arra a hétre vissza, másik párnak ajánlották ki végül. Utólag kiderült, hogy a szülőanya visszakérte a babát a 6 héten belül, így nagyon hamar ejtettem a bűntudatot, amit azért éreztem, hogy nem ugrottunk csapot-papot hátrahagyva a kiajánlásra haza.

A születésnapomon decemberben azonban újra csörgött a telefon, ezúttal egy kisfiú újszülött miatt. Amikor az aktabetekintéskor közölték a nevét, a férjemmel egymásra néztünk, nem akartuk elhinni. A legcifrább Leonidász Brájen Ronaldókra számít ilyenkor az ember, de a picinek az volt a neve, amit mi szántunk volna a második kisfiunknak, ha lesz majd olyan valaha. Itt már egyértelmű volt a jel, hogy valami most nagyon elkezdődött megint az életünkben.

Miért pont ti?

A sorban is mi jöttünk, és év vége is volt, a kórházakból a babákat gyorsítva szerették volna örökbefogadó szülőkhöz kihelyezni. Nekünk minden eszközünk megvolt, szoba, berendezés, ami csak kell egy újszülötthöz, minden adott volt. De ennél szerintem többről volt szó, nem véletlenül került hozzánk, ez számunkra egyértelmű.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

A blog és a csoport rendszeres olvasója vagyok, úgy érzem, nem tapasztaltam semmi olyasmit, amiről ne olvastam volna már nálatok előzőleg legalább egyszer. A bürokrácia elég lassú, ezt én is tapasztaltam, de mindent sikeresen elintéztünk végül. Ehhez mondjuk nem árt egy megértő és támogató munkahely is, mint az enyém. Sok mindenben szerencsés vagyok, úgy érzem.

A legnagyobb problémátok most:

Nincs. Ricsike álombaba. Egy vér szerinti gyerek babakorával a hátam mögött ég és föld a különbség néha. Nincs hasfájás, nincs sírás, nincs nyűgösség, csak ha éhes vagy ha álmos. Mindenen vigyorog, minden tetszik neki, már elkezdett gőgicsélni, nézi az öklöcskéjét. Játszik, nézelődik egyedül is, nem kell ölben tartani állandóan. Az éjszakát 2–3 hónapos kora óta átalussza. 3 hetes korában már emelte a fejét, ügyes, erős, mozgékony. Részben azért is, mert nagyon picike.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:

Egy dolog volt számomra kicsit zavaró. Nem vagyok az az egyből rózsaszín ködös, felhőtlenül boldog típus, akkor sem voltam, amikor a babát mentünk először megnézni a kórházba. Sok aggodalmam volt, ezt látta rajtam az ügyintéző, és őszintén szólva meglepődött, hogy egy újszülött esetében nem ilyenek szoktak lenni a szülők. Hát, én ilyen voltam. Nem jártam 2 méterrel a föld felett. Bár az agyammal tudtam, hogy évek óta erre várunk, mégis féltem, hogy jó döntés-e ez, kell-e ez nekünk, mi van, ha szétesik a családunk valami felmerülő probléma miatt, mit teszek a már meglévő gyerekemmel, és ott volt az a tény is, hogy az akta szerint a családban előfordul az értelmi fogyatékosság, az anyára is ezt a jelzőt használták. Hogy ne aggódtam volna… Egy kisbabáról nem fog egy óra alatt kiderülni semmi, és nekünk egy életre döntenünk kellett. Ott és akkor. Nincs gondolkodási idő újszülött esetében. Szerencsére jól döntöttünk, és Ricsike egy nagyon okos, értelmes baba, de szakmailag, lelkileg az ilyen jellegű hezitálásokat szerintem tudni kell kezelni és megérteni egy ennyire éles és feszült helyzetben.

Miről olvasnál szívesen?

Hisztikről és azok kezeléséről, de a vér szerinti, 5 éves fiam miatt. 😊

És majd később lesz érdekes téma: a testvérek kereséséről. Ricsikének ugyanis elég sok van szanaszét, és még lehet több is a jövőben.

Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/