Örökbefogadás Bulgáriában, avagy ikrek más szülőktől

Általános

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy családban egy ikerpár, egy fiú és egy lány, Tihomir és Gergana volt a nevük. Nem nagyon hasonlítottak egymásra: a lány barna volt, a fiú szőke, de nagyon közel álltak egymáshoz, így nőttek fel. Mikor 17 évesek lettek, a lányt egy gyerek lelencnek csúfolta. Nem tudta, mit jelent ez a szó, szaladt haza a papájához. Hosszú beszélgetés következett, mikor az apa bevallotta, hogy a lány örökbefogadott gyerek, és a testvére is. A két gyerek nem is vér szerinti rokon. A szülőknek nem lehetett gyerekük, és mikor örökbefogadásra jelentkeztek, két babát is felkínáltak nekik, akiknek a születése között mindössze két nap volt. A szülők úgy döntöttek, mindkét gyereket hazaviszik, úgyis két gyereket akartak. A bíróság pedig az örökbefogadás engedélyezésekor a fiú születésnapját eltolta két nappal, hogy ikreknek tűnjenek a gyerekek.

gery_tishko

Gerganát megviselte a hirtelen kipattant titok, „egy hónapra elzsibbadt a kezem-lábam, súlytalannak éreztem magam, még orvoshoz is elmentem”. Sok kérdése volt a szülőkhöz, akik megkérték: az ikertestvérét, Tihomirt ne avassa be, amíg ők el nem mondják neki is az örökbefogadást. Ez csak pár évvel később, az apjuk halála előtt történt meg. Gergana mindenáron meg akarta találni a vér szerinti anyját, amiben szerencsére az örökbefogadó anyukája végig támogatta. Ennek nem volt hivatalos módja, így magánúton próbálkozott, 14 éven át nyomozott, még televíziós hirdetésben is kereste szülőanyját. Végül, hosszas kutatás után sikerült fellelnie a vér szerinti anyát – akinek a legnagyobb félelme pont az volt, hogy az örökbeadott gyerek egyszer csak besétál az életébe. Mint megtudta, az anya kis faluból származó egyetemista lány volt, mikor teherbe esett. Az apáról kiderült, hogy házas, a lány családja pedig hallani sem akart gyerekről, s kikötötték: addig haza sem mehet, amíg meg nem oldja a „problémát”. A szülés után sose kereste a bébit, gyorsan férjhez is ment, nevet változtatott. Gergana az első találkozás után óriási csokor virággal és egy tortával ment haza az örökbefogadó anyukájához, aki rögtön látta rajta, mi történt. A vér szerinti anyával sikerült még kétszer találkoznia, de utána az asszony telefonszámot, munkahelyet változtatott, és határozottan megmondta, hogy ne keresse többet. „Nem a gyermeket, és nem is a felnőtt nőt látta bennem, csak a saját traumáját, félelmét, fájdalmát. Nehéz volt átélni egy újabb elutasítást” – látta át Gergana. Az asszony nem volt kíváncsi az unokájára sem, végig attól rettegett, hogy a férje vagy a későbbi gyereke megtudja a titkot, szerette volna eltüntetni az örökbeadott gyereket az életéből. Gergana ezt tudomásul vette és továbblépett: úgy döntött, hogy szeretne az örökbefogadásban másoknak segíteni. Testvére, Tihomor nem tartja különösen fontosnak a saját életében az örökbefogadás tényét, ő a vér szerinti család megkeresését sem tervezi. Gergana és Tihomir, bár tudják, hogy nem vérrokonok, felnőttként is ikreknek tartják magukat, és nagyon szoros a kapcsolatuk.

Ezzel az igaz történettel vezetem be a bolgár örökbefogadási rendszerről szóló dolgozatot. A benne szereplő örökbefogadott lány, Gergana Bogdanova elnöke és alapítója az Örökbefogadottak és Örökbefogadók Bulgáriai Egyesületének (BAOO), amely a legnagyobb és egyetlen bulgáriai civil szervezet a témában. Egy magyarországi látogatásán ismerkedtem meg vele, és az ő segítségével jött létre ez a cikk.

Lássuk a mostani bolgár rendszert ezek után, mely sok hasonlóságot mutat a 10-20 évvel ezelőtti magyar helyzettel. Összevetésnek: Bulgária lakossága 7,2 millió fő.

Egyszerre általában mintegy 3000 gyermek örökbe adható Bulgáriában. Közülük évente belföldön 600-800 gyereket fogadnak örökbe. Az örökbefogadók tipikusan meddőség miatt jelentkeznek, a karitatív örökbefogadás ritka. A szülőnek legalább 15 évvel idősebbnek kell lennie a gyereknél, és a fiatalabb házasfél legfeljebb 50, az idősebb legfeljebb 55 évvel lehet idősebb. Házasok és egyedülállók is jelentkezhetnek. Az alkalmassági határozathoz az örökbefogadókat több alkalommal vizsgálja szociális munkás, elbeszélget velük, és nemcsak a lakást nézi meg, de a családtagoktól, ismerősöktől is kér referenciát. Erkölcsi bizonyítvány, orvosi alkalmassági vizsgálat is szükséges. Egy 40 órás kötelező felkészítő tanfolyamon kell részt venni, ahol, a magyarhoz hasonlóan, központi téma, hogy a gyereknek tudnia kell, hogy örökbe fogadták.

A várakozási idő az elképzelésektől függ. A többség viszonylag kicsi, bolgár származású gyereket szeretne, tartanak az idősebb és roma gyerekek örökbefogadásától. Aki reális elképzeléseket fogalmaz meg, az egy év alatt sorra kerül, nagyon egyéni igényekkel két évet is kell várni. A nyílt örökbefogadás nálunk ismert rendszere nem létezik, állami gondozásból lehet örökbe fogadni a gyerekeket. Ötezer állami gondozott gyerek él az országban (nálunk 21 ezer!), ott is igyekeznek nevelőszülővel kiváltani az intézeteket, már a gyerekek közel fele nevelőcsaláddal lakik. A gyerekek többsége nem árva, élnek a szüleik, de mélyszegénység, hátrányos helyzet miatt nem tudnak róluk gondoskodni. Magyarországhoz hasonlóan ott is sok roma gyerek vár örökbefogadásra. Sok a fogyatékos gyerek, gyakran a szülőknek javasolják, hogy mondjanak le róluk. A testvéreket igyekeznek együtt tartani, csak akkor választják szét őket, ha másképp nincs esélyük az örökbefogadásra. Ikreket nem választanak el.

Ha felajánlanak egy gyereket, egy hónapja van a szülőnek dönteni, akarja-e, ezalatt lehet látogatni őt. Az ismerkedés sokszor elég kötött mederben zajlik, csak rövid időre lehet meglátogatni a gyereket, nem tudnak bekapcsolódni a gondozásba, etetésbe a leendő szülők. Így később jöhetnek meglepetések, mikor hazaviszik a gyereket, az első időszak nehéz lehet. Az örökbefogadást bíróság engedélyezi, erről értesíti a vér szerinti szülőket, ha ők nem fellebbeznek, akkor haza lehet vinni a bébit.

Az örökbefogadás nagyjából ingyenes, csak az iratok beszerzéséért kell fizetni. Az örökbefogadás után két évig, összesen négy alkalommal utánkövetik a családot.

Az örökbefogadás felbontható, évente nagyjából 20 ilyen eset fordul elő.

Bár bizonyíték nincs rá, a közvélekedés szerint jelen van korrupció az örökbefogadásban. A hamis apasági nyilatkozat (nálunk is létező) gyakorlatával pedig ki lehet kerülni a rendszert. Egy másik kiskapu, ha nevelőszülőnek jelentkezik az örökbe fogadni szándékozó, hisz a nevelőszülő soron kívül megkaphatja a nála nevelkedő gyermeket. Mindenesetre az elmúlt években az örökbefogadásra várakozók száma lecsökkent, 3000-ről 1500-ra.

Ennek következménye, hogy több gyermek kerül külföldre. Pár év alatt 200-ról 550-re nőtt a külföldre örökbeadott bolgár gyermekek száma. Nemzetközi örökbefogadásra akkor kerülhet egy gyerek, ha belföldön hárman elutasították. Tipikusan idősebb, roma és sérült, beteg gyerekek mennek külföldre. Legtöbb közülük az Egyesült Államokba kerül, de sok gyerek kerül olasz, francia, német és holland családokba is. Az amerikai weboldalak szerint a nemzetközi örökbefogadás Bulgáriából elég lassú: egészséges, óvodáskorú gyerekre 3-4 évet kell várni, de az idős, sérült gyerekekre is 1-2 év az ügyintézés hossza.

Az Örökbefogadottak és Örökbefogadók Bulgáriai Egyesület (BAOO) 2004-ben alakult, néhány örökbefogadott és örökbefogadó hozta létre. Már 700 tagja van, az egész országban működtet önsegítő csoportokat, és több internetes zárt csoportot, rendezvényeket szervez az örökbefogadás társadalmi elfogadtatására, és információs anyagokat készít az örökbefogadóknak. Nagy büszkeségükre több örökbeadó is csatlakozott hozzájuk. Az egyesület egyik célja az örökbefogadás körüli titok feloldása, hisz a téma még mindig tabu Bulgáriában. A szülők legújabb generációja már nem titkolja el a gyerek elől a származását, az egyesület felmérése szerint azonban, Gergánához hasonlóan nagyon sokszor későn és rosszkor tudták meg a felnőtt örökbefogadottak az igazságot, ami nagy traumát okoz. Másik céljuk, hogy örökbeadók és örökbefogadottak megtalálhassák egymást. Erre jelenleg Bulgáriában (a hazaitól eltérően) nincs igazi lehetőség. Az örökbefogadás titkosságát törvény védi, bűncselekménynek számít az adatok kiadása, a régi akták amúgy is gyakran elvesztek vagy pontatlanok, és mint Tihomir esete mutatja, néha még a születési dátumok is hamisak. Évi 100-150 hivatalos kérelmet nyújtanak be az örökbefogadottak a vér szerinti szülők megismerésére, ám ezek 90 százalékát elutasítja a bíróság, mondván, hogy nem állnak fenn sürgető körülmények a keresésre. A BAOO most azért lobbizik, hogy az örökbefogadottaknak joguk legyen a származásuk megismerésére – amit az ENSZ Gyermekjogi egyezménye is kimond – „csak” azért, hogy lássák, kitől származnak, vagy éppen hogy az orvosi előzményeiket, örökletes betegségeiket megtudhassák. Az örökbefogadottak egészségügyi dokumentációja szintén hiányos terület Bulgáriában. Eközben a neten mintegy hétezer hirdetés található (léteznek erre szakosodott oldalak is), ahol örökbefogadottak és örökbeadók keresik egymást. Az egyesület nagy győzelemnek tartja, hogy egy figyelemfelhívó rendezvény nyomán együtt fognak működni a helyi igazságügyi minisztériummal a szabályozás megváltoztatására, hogy legális legyen a gyökérkeresés.

Végezetül egy kis kukkolás olyan amerikai családok életébe, akik nemzetközi örökbefogadás keretében vittek haza (általában idősebb, beteg, sérült és roma) gyereket Bulgáriából. A történetek szerint Bulgária nem ragaszkodik azokhoz az elvekhez, amelyekből Magyarország még nemzetközi örökbefogadás esetén sem enged, miszerint egy határozattal csak egy gyereket vagy testvéreket lehet hazavinni, illetve meglevő gyereknél csak fiatalabbat adnak. A külföldi családok, ha szeretnék, egy körben akár 2-3 egymással nem rokon, egymagában is kihívást jelentő gyereket is hazavihetnek.

Külföldre örökbeadott bulgáriai gyerekek fotói és a szülők beszámolói egy közvetítő szervezet honlapján:

http://www.adoption-bg.com/photos-and-reviews

Amerikai örökbefogadó családok blogja:

http://adoptingourchild.blogspot.hu/  – Martin és Emilia, két, 11 év körüli sérült roma gyerek örökbefogadása, még viszonylag friss sztori.

http://rhodenadoption.blogspot.hu/ – Samuel, egy kétéves kisfiú örökbefogadása, aki egészségesnek bizonyul, szintén új történet.

Samuel

http://anadoptiondream.blogspot.hu/ – Két kamaszlány mellé vállaltak egy hatéves, fejlődésében elmaradott, sok problémával küzdő ikerpárt 2012-ben, és azóta is blogolnak.

http://oursoninbulgaria.blogspot.hu/ – Joshua, egy hároméves, erősen hospitalizált kisfiú örökbefogadása. Már volt egy vér szerinti gyerekük, és most egy újabb bulgáriai örökbefogadásra gyűjtenek.

http://fromthetrenchesofadoption.blogspot.hu/ – Haladó szint! Ez a család összesen tíz gyereket fogadott örökbe, legutóbb három idősebb fiút Bulgáriából. Korábban már hazahoztak két Down-szindrómás bébit Bulgáriából.

Advertisements

15 responses »

  1. Durva, hogy simán megváltoztatják a születési adatokat. Nem csoda, hogy kevesebb az állami gondozott Bulgáriában. Nekem úgy tűnik, hogy csak szabadulni akarnak tőlük. Ugyanakkor az alkalmassági szigorúbb, mint nálunk. Nehéz lehetett az ikreknek feldolgozni az egészet, de szerencsére elég erősek voltak lelkileg.

    Kedvelés

    • Amennyire én tudom, Bulgáriában néhány évvel ezelőtt egy központi kampányt indítottak el azzal a céllal, hogy felszámolják az állami gondozást és nevelőszülőkhöz kerüljenek a gyerekek. A munkám során megismertem egy srácot, aki ennek az egésznek az országos koordinációját csinálja. Hatalmas feladat és szerintem nagyon jó dolog. Én ugyan csak egy olyan otthonban jártam, ahol állami gondozottak élnek – vagy remélem, hogy már csak éltek – egy Lom nevű kisvárosban, de nagyon rosszul nézett ki az egész és borzasztó nyomasztó volt.

      Kedvelés

  2. Én is köszönöm az ismertetést, az „ikrek” története megdöbbentő, maga a bolgár gyakorlat érdekes volt, micsoda vasárnapi meglepetés!
    Ami számomra még nagyon elgondolkoztató volt, hogy ha jól értem Gergana Bogdanovának, mint az Egyesület alapítójának egyik kiemelt célja, hogy az örökbefogadottak hivatalosan is megkereshessék a vér szerinti szüleiket. Annak ellenére is, hogy magát a saját gyökér keresését egy „újabb elutasításként” élte meg. Arról esetleg nem beszélgettetek, hogy annak ellenére, hogy újból megélte az elutasítást, miért volt számára annyira fontos, hogy találkozott a szülőanyjával, ez a leírtak ellenére valamiféle megnyugvást jelentett neki? A találkozás utáni torta és virág azt szimbolizálta, hogy megköszönte az örökbefogadó anyukájának, hogy megértette és támogatta ezt a vágyát vagy esetleg a kettőjük kapcsolatát látta ezt követően másképp ? Ezeken gondolkozom tegnap óta, lehet, hogy csak költői kérdések, de nagyon érdekelne, ti mit gondoltok róla.
    Magyarországon mióta jogosultak az örökbefogadottak hivatalos úton keresni a vér szerinti szüleiket, nálunk is örökbefogadottak harcoltak ezért a jogért vagy pusztán beültették a magyar jogba a nemzetközi normákat?

    Kedvelés

    • Az utolsó kérdésedre a válasz: az 1997-es Gyermekvédelmi törvénybe került be ez a passzus. És talán két éve az, hogy a testvéreket is lehet keresni. Értelemszerűen a megelőző évtizedekben az örökbeadók azzal a tudattal mondtak búcsút a gyereknek, hogy az sose fog jelentkezni.

      Az első kérdésed: nyelvi akadályok miatt ennyire nem tudtunk elmélyülni. De én azt gondolom, még egy elutasítás is nagyon fontos élmény, hisz látja, hogy néz ki az anya, milyen ember, hogy beszél, hogy alakult az élete, és választ kap arra a kérdésre, miért mondtak le róla. A fenti esetben azt is nyugtázhatta, nem arról van szó, hogy az örökbeadó anya kétségbeesve keresi őt. Szóval csak a helyére kerül egy mozaikdarab. (A felnőtt örökbefogadottak történeteiből is többnyire nem valami szirupos viszontlátás és a szülő-gyerek viszony helyreállítása bontakozik ki, ezt nem is lehet elvárni, ezzel együtt szerintem a gyökérkeresés egy olyan házi feladat, ami előre viszi az embert. Én mindent meg fogok tenni, hogy segítsem benne a fiaimat, és ha csalódás éri őket, akkor ott legyek támaszul.)

      Az talán nem került be a cikkbe, hogy Gergana örökbefogadó anyukája végig mellette állt a keresésben, és meg is ismerkedett volna az örökbeadó anyával, ha az nyitottabb lett volna.

      Kedvelés

      • Köszi, akkor nálunk már valószínűleg a lemondásnál az örökbeadó is megkapta az erre vonatkozó tájékoztatást. Nekem azért így megnyugtatóbb.
        Kiderült a cikkből, hogy az örökbefogadó anya végig mellette volt a keresésben, ezért is gondoltam, hogy a torta és virág ennek szólt. Egyébként én is így gondolkozom erről, a történet maga még inkább rá is erősített. Ezek szerint még egy visszautasítás is jobb, mintha egyáltalán nem láthatta volna, nem beszélhetett volna vele, nem kap válaszokat a kérdéseire.

        Kedvelés

      • Én a gyerekkorom előtt már az országhatárokon túlra elköltözött nem teljesen magyar egyik felmenői oldalágra is jócskán hasonlítok külsőleg, is (de nemcsak rájuk), és nagyon érdekeltek, amikor egy temetésre ketten eljöttek a leszármazottak közül. Jó érzés volt, hogy az egyik úgy néz ki, mint én, sokat rá-rápillantottam, pont szemben álltunk. De a temetés legvége előtt leléptek (nagyon régi, 2 generációval ezelőtti nehézségek mai vetületei, gondolom…), és azóta foglalkoztat, hogy lehet megkeresem őket. Pedig én vsz vagyok, nem öf, de az embert érdekli a honnan jöttem kérdése, pláne, ha pont a távolélő családi ágra is nagyon hasonlít. Viszont nem ők érdekelnek igazán, ha őszinte akarok lenni, hanem önmagam, és róluk is az, amit magamról esetleg megtudhatok ezáltal. Meg jó lenne, ha feloldódna a régi ellenérzés, amit megbeszélni már biztos nem lehet, mert rég nem élnek az érintettek, és a leszármazottak annyit tehetnének, hogy túllépnek ezen, és nem tartják a rosszat tovább, de kérdés, hogy bennük egyáltalán tudatos-e ez, nem is tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, de valójában semmilyen konkrét lépést nem tettem, és a közeljövőben nem is tervezek, viszont mégis motoszkál ez bennem… Az is érdekes, hogy a nemzetiségük világa, pl. mind a vizuális kultúrájuk, mind a zenei világuk ösztönösen nagyon az enyém is, egyszerűen és teljesen természetesen otthon érzem magam benne, minden előzetes tapasztalat nélkül is, és ez is jó érzés, ez is a gyökereim tisztázása önmagam számára, és annak megfogalmazása is, hogy ma ki vagyok. Szerintem ilyesmi érdeklődés lehet az öf gyerekeknél is, legalábbis én így képzelem.

        Kedvelés

    • Ha van személyes tartalma is egy cikknek (és ennek a cikknek volt), az engem nagyon érdekel, köszönöm ezt is, jó látni, hogy milyen boldog kisugárzású felnőttek lettek belőlük! Meg én szeretem az élettörténeteket, (akkor is, ha engem nem érdeklő “adatok” / nekem személy szerint irreleváns infók is körülveszik magát a történetet).

      Kedvelés

    • Engem nagyon érdekelnek az örökbefogadottak tapasztalatai, és örülök, amikor valaki kreatívan építkezik ebből a helyzetből, mint Gergana is. Ez engem nagyon inspirál!

      Kedvelés

  3. Lányom már 4 éves volt az örökbefogadáskor, nem is lehetett volna előtte eltagadni az igazságot. De az a véleményem, hogy ilyen alapvető dologban nem szabad hazudni. Mindig a gyerek korának, értelmi képességének megfelelő módon, de az igazat kell mondani. Lányom kérdésére azt mondtam, hogy a szülőanyád nem tudott felnevelni én pedig nem tudtalak a világra hozni. Annyi betegség, gond, válás van a világon, egy ilyen problémát megért a legkisebb gyerek is, ha szeretik. Én halottam egy esetről, amikor az örökbefogadó szülők, a fiú a 18. születésnapján mondták el, hogy nem az igazi, vér-szerinti szülei. A már nagykorú fiú másnap reggel összepakolt és örökre elhagyta a házat, ahol végig hazudtak neki. Ebben az esetben korábban senki nem fedte fel előtte az igazságot, a környezet megőrizte a titkot, és mégis rossz vége lett a hazugságnak.

    Kedvelés

  4. Huhh, ez a csaj a fekete-fehér képen egészen hátborzongatóan úgy néz ki, mint én annyi idős koromban, pedig engem biztosan nem fogadtak örökbe Bulgáriából 😀

    Kedvelés

  5. Van egy szegről-végről rokon házaspár Bulgáriában, akik rajtunk felbátorodva indultak neki az örökbefogadásnak ott helyben, ahol élnek. Ottani körülmények között ritka döntést hoztak, azaz nem tettek származási kikötést. Így került hozzájuk egy tündéri roma, de szőke és kék szemű hét hónapos kisfiú. Sajnos csak nagyon ritkán találkozunk és tudunk beszélgetni, így nekem is sok új volt a fentiekben.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s