Örökbefogadás, cseh dokumentumfilm

Általános

Beszámoló a közös filmnézésről. (Köszönöm, hogy mindenki pontosan érkezett!)

adopce_web02

Ez a film 75 percben az örökbefogadás kapcsán felmerülő szinte összes témát és lépést felöleli, ami nem kis bravúr. Különösen ajánlom az örökbefogadást még csak fontolgatóknak, mert ad egy jó áttekintést, és bár a cseh rendszert mutatja be, ez nagyon sokban hasonlít a magyarra. A rendező, Alice Nellis és csapata öt családot követett a kamerával négy éven át, akik mind az örökbefogadás útját járják. A cserkészvezető és felesége egy kisfiút fogad örökbe, majd jelentkeznek testvérért. A tanárnő-közgazdász házaspár már egy vér szerinti kislány után fogadnak örökbe még egy kislányt. A lelkész és felesége örökbefogadásra várakozik és lombikozik egyszerre, majd csodás módon egy spontán terhesség révén fiuk születik, de az örökbefogadásról sem tettek le. A rockzenész és felesége két gyereket fogadott örökbe, akik ma már kamaszlányok, és most nevelőszülőként nevelgetnek egy bébit. Az örökbefogadási tanácsadónő maga is örökbefogadó szülő, négy gyereket vállaltak a férjével, akik ma már nagykamaszok, és a férfi azóta elhagyta. 

Elsőre talán nehéz megjegyezni az öt szálat, de a film olyan ügyesen vágja össze a párok nyilatkozatait, hogy a 75 perc egy kerek történetnek tűnik. Megjelennek a veszteségek, meddőség, vetélések, ami miatt erre az útra léptek. Az alkalmassági vizsgálat, pszichológus, lakás megnézése, tanfolyam. (Megnyugtatom a nézőket: csak a cseh alkalmasságnak feltétele az a bizarr lépés, hogy a munkaadó jellemzést írjon dolgozóról, az milyen szülő lesz szerinte. Magyarországon ilyen szerencsére nincs.) A várakozás, a család felkészítése, és itt is elhangzik: nem a szülőnek keresünk gyereket, hanem a gyereknek szülőket. Bemutatja az első telefonhívás eufóriáját, a találkozást a kisbabával. (A filmben az összes család csecsemőotthonból fogad örökbe kisbabát, sőt a látottak szerint pár hónap várakozás után egészséges, szőke csecsemőt kaptak. Nem tudom, tényleg ez-e a realitás Csehországban. Idősebb gyerek örökbefogadásáról nincs szó a filmben.) Az összeszokás, az élet az új családban, a testvér és a család reakciója, a mindennapok, majd egész a kamasz- és fiatal felnőttkorig követi az örökbefogadottakat a film, az örökbefogadásról való beszélgetés és a vér szerinti család megkeresésének témáira is kitér. A szereplők, ha csak pár mondatban is, az örökbefogadás kapcsán felmerülő dilemmákra is reflektálnak: gének vagy nevelés, mi számít? Mi lesz, ha előjönnek a gének? Nem baj, hogy nem hasonlít ránk? Miért (nem) vállalunk más etnikumú (ott is: cigány) kisgyereket? Mi lesz, ha meg akarja keresni a vér szerinti családját? A párok olyan érzésekről, helyzetekről is beszámolnak, amelyekről nem feltétlenül szokás beszélni. A vonakodó apa szerepéről, aki csak a felesége kedvéért megy bele az örökbefogadásba. Hogy nehezen alakulnak ki a szülői érzések, sőt, akár vér szerinti gyereknél is. Az első bénázásokról a kisgyerekkel. Hogy még mindig felmerül: milyen lett volna egy gyerek, aki belőlünk van? Az első idők eufóriája után a cserkészvezető a hétvégéket továbbra is táborokban tölti, az anya pedig bezáródik a lakásba egy kisbabával. A rockzenész magát érzi “hibásnak”, hogy nem életképesek a spermiumai, a felesége pedig mindezt égi büntetésnek tekinti, mert korábban volt két abortusza. A lelkészné a szülés után úgy érzi: nem érte meg a fájdalom, egy örökbefogadott gyerek pont ilyen jó lenne. Az örökbefogadási tanácsadót négy gyerekkel hagyja el a férje, ő pedig meg akar halni. Az ő története révén pedig minden szülő rémálmába is bekukucskálunk: a válás után a legidősebb fiú megvadult, drogozni kezdett, betört a szülőkhöz, majd elszökött. (Erre mondta az egyik szakember a vetítésen, hogy nem minden probléma az örökbefogadással kapcsolatos, vér szerinti családokban is vannak drogozó, deviáns fiatalok.)

A tanár-közgazdász házaspár a filmből

A tanár-közgazdász házaspár a filmből

Ettől a száltól eltekintve a film nagyon pozitív képet fest az örökbefogadásról: szimpatikus családokat látunk, egészséges, cuki gyerekeket, sok szép pillanatot a mindennapokból, és nagyon helyes nagykamaszokat. Ami teljesen hiányzik a filmből: a vér szerinti család vonala, hogy miért kerülnek ezek a bájos babák a csecsemőotthonba, mi a hátterük. És egy-két olyan, szakmailag hibás momentum is van, amin a vetítésen jelen levő szakemberek felszisszentek, és ami a magyar gyakorlatban nem így történik. Az egyik ilyen, hogy a csecsemőotthonba érkező párnak előbb nyomják a kezébe a kisbabát, és csak utána az orvosi anyagait (pedig abban még simán lehetne olyan infó, amitől visszalépnek). A másik, mikor a tanfolyamra járókat elviszik egy csecsemőotthonba “szafarizni”, és a meddő párok megrohanják, kézbe veszik, simogatják, húzzák-nyúzzák a gyerekeket. Ez teljes tévedés, még nézni is rossz. De a hibákkal együtt is nagyon gazdag a film anyaga, nem is ismerek más filmet, ami ennyire alapos és a magyar nézőknek is releváns lenne.

A rendező azt tervezi, húsz év múlva elkészíti a folytatást, mi történt a családokkal azóta.

Alice Nellis

Alice Nellis és az első gyerek

A rendező, Alice Nellis két gyereket fogadott örökbe, egy lányt Csehországból, majd a megnőtt várakozás miatt egy kisfiút Afrikából (Kongó), később született egy vér szerinti gyereke is, és legszívesebben minden szülőnek kötelezővé tenné a felkészítő tanfolyamot. A filmmel az volt a célja, hogy az örökbefogadást mint a szülővé válás egyik útját mutassa be, és ne csak akkor beszéljünk az örökbefogadásról, ha baj van. A film hasznos lehet várakozóknak, felkészülőknek, és az esetleg vonakodó rokonságnak is. HBO GO előfizetéssel online megnézhető.

Örökbefogadás, (Adopce: Konkurz Na Rodice), cseh dokumentumfilm, 2014, 75 perc, HBO

Akik már láttátok a filmet: hogy tetszett?

Reklámok

45 responses »

  1. Mielőtt bárki megrémülne, értelmezésem szerint és az anya maga is elismeri, a megvadult fiú azért csúszott félre, mert a válás után az anyuka “elhagyta magát”, depressziós lett, meg akart halni. Nem azt sugározta a gyerek felé, hogy semmi baj, hanem azt, hogy de igenis óriási baj van. Ráadásul mindenki a fiúnak mondogatta, hogy ő a legnagyobb fiú, neki kell most anyának segítenie. Ezt a felelősséget pedig tizenévesként nem tudta felvállalni.

    Kedvelés

    • Ha már itt tartunk, nekem egy jelent nem volt világos. Az említett családban mutat egy ebédet a kamera, az anya mellett két fiatal lány és két fiatal fiú ül az asztalnál. Ez egy korábbi felvétel vajon, mikor még otthon volt Adam, a tékozló fiú, vagy ez valamelyik lánynak a barátja az asztalnál?

      Kedvelés

    • Nem biztos, hogy reális elvárás egy ilyet elvárni egy kisfiútól, hogy olyan szerepet vállaljon fel, ami életkorából adódóan nem reális. A gyereket felnőtt szerepbe helyezni sem feltétlen egészséges.

      Kedvelés

      • Egyetértek. A szülő azért szülő, mert ő a “megingathatatlan kőszikla”, aki biztonságot nyújt a gyereknek, főleg mikor a gyerek élete is éppen összedől, hiszen apuka elköltözik. És ez független az örökbefogadástól, bár elképzelhető, hogy a fiút (a háttere miatt) a válás még érzékenyebben érintette.

        Kedvelés

        • Igen, simán elképzelhető, hogy ő újra élte a vér szerinti szülők elhagyását, a válás után és nem tudta feldolgozni, hogy másodszor is elhagyták, plusz még az érzelmi teher, az elvárás megtehette a maga súlyát, amit ő akkor nem bírt el. Az érzelmi vihar miatti bizonytalanság létbizonytalansággá is fajulhatott a kisfiú részéről.

          Kedvelés

        • Nem értek egyet a kősziklás dologgal, szerintem a szülő elsősorban legyen önazonos ember, ha a gyerek kedvéért kípszmájlingol, belül meg majd megdöglik, a gyerek még jobban összezavarodik. Ilyen helyzetekben a tágabb család szerepe óriási, átmenetileg ők tudják eljátszani a kőszikla szerepét.

          Kedvelés

          • Attól nem lesz valaki kevésbé önazonos, hogy tartja magát, és egy válástól nem kezdi el kaszabolni az ereit. A szülők problémamegoldási technikáit tanulja el a gyerek. A gyereket, ha sír anya-apa ez borzasztóan megrémíti. Nyilván nem kell, és lehet mosolyogni, hiszen nem örülünk egy válásnak, de arról biztosítani, hogy igen, apa ettől apa marad, anya ettől anya marad, van kaja, otthon, megy az élet tovább, csak igazodni kell hozzá, a szeretet megmarad stb. szerintem ez kell.

            Kedvelés

            • Egyrészt nem tudjuk, hogy apa apa maradt-e, másrészt azt sem, hogy történt-e érkaszabolás. Lehet, hogy a nő csak a belső érzéseiről beszélt. Továbbra is azt gondolom, hogy nem baj, ha transzparens módon éljük az érzelmi életünket, miközben folyamatosan nyugtatjuk a gyereket nyilván, és lehetőséget adunk neki is, hogy a sajátjairól beszéljen. Egy férj/apa elvesztése mindenkit megvisel, ilyenkor természetes bizonyos mértékű széthullás. Külső segítséget, erőforrást kell bevonni.

              Kedvelés

    • A filmben elhangzott, hogy az asszony 13 évet volt otthon a gyerekekkel, erre tett fel mindent, és utána lett örökbefogadási tanácsadó. Ha elhagyta a férj, akkor úgy érezhette, az egész addigi világa összeomlott. És ezek után abban sem lehetett biztos, valóban közös döntés volt-e a gyerekek vállalása. Arról nem volt szó, apuka tart-e kapcsolatot a gyerekekkel. Nekem az a benyomásom, hogy nem, különben a nő említette volna.

      Kedvelés

      • Szerintem borzasztó nagy szemétség a gyerekkel szemben, ha az örökbefogadó szülei elválnak. Tudom, hogy sajnos néha van ilyen, de nem csodálom, ha ilyenkor a gyerek sem viselkedik elfogadhatóan.

        Kedvelés

        • De kemény vagy.
          Szerintem inkább az, ha utána az apa fütyül a gyerekre és semmilyen érdeklődést nem mutat.
          Attól még, hogy elválnak, lehetne aktív részese a gyerek életének. És akkor talán a 16 éves srácnak sem kéne felnőttnek, apának, anya támaszának lennie.

          Kedvelés

          • A film utáni beszélgetésen elhangzott, hogy lehet, hogy a négy gyerekkel túlvállalták magukat, illetve ebbe én azt is belehallottam, hogy talán ebben a családban ez inkább az anyuka “projektje” volt, apa meg igazán nem akarta, de gondolom a felesége kedvéért belement. Az is lehet, hogy mivel anya volt otthon velük sok évig, apa nem érezhette magáénak az egész ügyet. Annak mindenesetre nagyon örültem, hogy a filmben ezt az aspektust is felvetették, engem általában nagyon foglalkoztat a férfiak szerepe a gyerekvállalásban, talán azért is, mert az enyémben nem vállalt szerepet egy sem 😀

            Kedvelés

  2. Mondjuk, szerintem egy kicsit idillien (nem mintha egy nagyobb, roma, és/vagy beteg gyerek örökbefogadása nem lehetne idilli, ha valaki éppen ezt szeretné) festette le az egészet a film. 1.) nem kellett sokat várni, 2.) mindenki olyan kiajánlást kapott, amit el tudott fogadni elsőre, 3) minden gyerek egészséges csecsemő volt, fehér bőrrel, fejlődési elmaradások nélkül, 4) az ismerkedési idő sem volt hosszú a babák életkorából kifolyólag. Ezt a a várakozók miatt mondom, hogy nálunk nem feltétlenül van így.

    Kedvelés

      • Bizonyára ott sem.

        Ezt csak azért írtam, hogy egy várakozó/örökbefogadást fontolgató megnézi nálunk ezt a filmet, aztán abba a téves hitbe ringathatja magát, hogy megy ez mint a karikacsapás, bármelyik pillanatban hívhatják és jön a gyönyörű, szöszi, göndör hajú, kék szemű, 6 hetes kislány, akiről később az is kiderül, hogy zongora iránt milyen fogékony stb. 😉

        Kedvelés

        • Igen, az idilli szó tökéletes rá. Szép ház, szép környezet, szép gyerekek, kivételes képességekkel. A film nagyon jó, de az akinek ez lesz az első jelentősebb információ lehet, hogy formál magának egy nem reális gömböt és nehéz lesz visszahozni a realitás talajára.

          Kedvelés

          • Kicsit az örökbefogadó szülők “malmára” hajtja a vízet, mondván, nem, nem fontosak a vér szerinti gyökerek. Én azért belegondolok, hogy kis koromtól a vér szerinti családom felfedezéséig mennyiszer gondoltam rá, hogy Istenem, ez a nő, aki itt megy előttem az utcán lehet akár a vér szerinti édesanyám is… A másik…a férfi lehet az apukám, ha egy korombelit láttam óhatatlanul azt gondoltam, ő lehet a testvérem is…Kicsit kétkedve fogadom a nagy negációt, főleg úgy hogy egy nyilvános tv felvétel készül, amit láthatnak az örökbefogadó szülei….

            Kedvelés

        • Azért sokan vannak, akik ilyen utazós munkát végeznek, és egy hónapból mondjuk 2 hetet külföldön töltenek, vagy orvosok, és az ügyeletek miatt, amikor otthon vannak is, alszanak stb. Ők is vállalnak gyereket. Persze nem könnyű, de kinek az?

          Kedvelés

          • Én meg azt gondolom, hogy ha a nőtől elvárjuk, hogy életmódot váltson a gyerek érkezésével, akkor ezt elvárhatjuk a férfitól is. A pár azért pár, mert közösen vállalnak mindent, a gyereket is, máskülönben nem látok sok különbséget mondjuk cserkészapuka és egy vasárnapi apuka között. (Bár utóbbi legalább hétvégén a gyerekkel van.) Az az igazság, hogy ez én gondolkodásom ebben meglehetősen felforgató.

            Kedvelés

      • Igen, ez a munkája, azelőtt is csinálta, csak akkor a nő is kísérte. Nem is úgy adták első, hogy a férfi “hibás”, de mégiscsak szenved a nő. (Amiből egy origami-tanfolyamban látták a kiutat 🙂 Amolyan normatív krízis.

        Kedvelés

        • Sok családban nem az jön le ilyenkor, hogy ez egyenlőtlen és igazságtalan elrendezés, hiszen ez a hagyomány, ezt kevesen kérdőjelezik meg, a nő van a gyerekkel a férfi meg hordja a pénzt, mégis, ott vannak a letagadhatatlan érzések, a csalódottság, a magára hagyottság, a túlterheltség, az anyagi kiszolgáltatottságból fakadó szorongások, amik tök jogosak.

          Kedvelés

            • Egy szó, mint száz a film nagyon jó, de mégis sok ponton nélkülözi azt a realitást, amit Magyarországon talál valaki örökbefogadóként. Nekem a “szkeptikus” apuka nagyon szimpatikus volt.

              Kedvelés

            • Melyik a szkeptikus? A rockzenész? Mert nekem ők voltak a kedvenceim. Illetve mindegyik szereplő szimpatikus volt, kivéve cserkészéket, fent már kb. kifejtettem, miért. Szerintem ez a kapcsolat tönkre fog menni.

              Kedvelés

            • Szerintem ők csak jobban beengedték az életükbe a kamerát, mint mások, velük nagyon sok különböző ponton készült felvétel. Megnéztem még egyszer a filmet, és például a rockzenészéknél szerintem egyszer volt a stáb, igaz, egy alapos beszélgetésen, meg akkor elmentek velük étterembe is, de nyilván húsz év távlatából visszatekintve az ilyen apróságok már nem rémlenek, míg a cserkészéknél ez friss napi valóság volt.

              Kedvelés

            • Bocsi, de csak itt tudtam válaszolni. Igen, a rock zenész. A cserkész család nekem is furcsa volt, de ha nekik oké…Ők élnek együtt.

              Kedvelés

  3. Amúgy nagy igény lenne rá, hogy a magyar örökbefogadási realitásról is készüljön film. Egyébként több filmesről tudok, aki ezt tervezi, meglátjuk, mi lesz belőle.

    Akik még az örökbefogadás vagy a jelentkezés előtt állnak, vagy még hezitálnak (sok ilyen néző is volt a vetítésen), azokat milyen irányba lökte a film? Nekik mi jött át?
    (Volt olyan felkészülő, aki a tágabb rokonságot is hozta, ami szerintem szuper!)

    Kedvelés

  4. Nem voltam a vetítésen, köszönöm a szueper összefoglalót. Azzal nem értek egyet, hogy feltétlenül az orvosi papíroknak kell elsőnek lenniük. Bár személyes élményemen is alapszik, hiszen Vincéről nem tudtuk hogy lyukas a szíve, mikor aláírtuk a papírokat, mert még nem vizsgálták meg. Elsőre persze ilyesztő volt, hogy örökbefogadtunk egy gyereket, akiről az első orvosi vélemény szörnyűségeket vizionált, de mint kiderült ez alaptalan volt és annyira, de annyira örülök, hogy nem kellett döntenünk a szívének tudatában. Mi van, ha megijedtünk volna tőle? Akkor ő most nem lenne nekünk, belegondolni is rossz. Persze az aláírás erős információk nélkül, de az, hogy először a gyereket látja a leendő szülő szerintem jó, mert hiszen, ha már ez alapján elkezdődik valami, akkor mégiscsak bevállalósabb lehet bizonyos gondok esetén. És amúgy is az a meglátásom, hogy azt a gyereket sem hagynám a kórházban, akit én szültem, ha kiderülne, hogy valami baja van. Persze ezzel együtt megértem, ha mondjuk agyi károsultat nem vállal valaki, de egy ilyen károsodás súlyát valószínűleg a gyerek megnézése után is reálisan fel tudja mérni.

    Kedvelés

    • ” azt a gyereket sem hagynám a kórházban, akit én szültem, ha kiderülne, hogy valami baja van.” Ezt szokták mondani, de az örökbefogadás teljesen más paradigma. Nem véletlen, hogy a rendszer megkérdezi, milyen gyereket tudsz elfogadni, és nem találomra adnak mindenkinek egy jó problémás, beteg gyereket, “Mi van, ha neked születik ilyen” felkiáltással. Sok család össze is roppan, ha beteg gyerek születik. https://orokbe.hu/2014/02/18/mit-valogatsz-ez-nem-piac/

      Kedvelés

      • Igen, nem is az ellen ágálok, hogy egy nagyon súlyosan beteg, rengeteg extra foglalkozást igénylő, egész életében ellátásra szoruló gyereket nem visz haza az esetleges örökbefogadó. Én csak arra gondolok, hogy vannak az olyan problémák, amelyek azért nem egyenlőek azzal, hogy mondjuk nincs lába a született gyereknek, vagy oxigénhiány miatt teljes agykárosulást szenvedett. De ha csak kisebb a gond, de kizárnák az örökbefogadók pusztán a papírok alapján, akkor lehet, hogy a személyes kontaktus elfogadóbbá teszi őket mondjuk egy dongaláb iránt (sokan attól is nagyon megijednek, mert nem tudják pontosan, hogy mit jelent, rosszul hangzik, stb.), ami korrigálható. De ha a papíron látja, meg se nézi a gyereket esetleg. Míg ha előbb van a baba a kezében, akkor azért lehet, hogy nem fog egy dongaláb miatt nemet mondani valaki. Inkább ilyen dolgokra gondolok.
        Arról nem is beszélve, hogy itteni hozzászólásokból is sok olyan derült ki, hogy a papírok nem a valóságot tartalmazták. Mint ahogy az alapján, amit nekünk mondtak eredetileg, lehet, hogy nem mertük volna vállalni Vincét. A valóság nem az volt, amit először mondtak. Szerintem igenis fontos, hogy a gyerek teljes valójának tudatában döntsünk és az nem egyenlő pusztán a papírokkal, hanem maga a hús-vér pici is beletartozik.

        Kedvelés

  5. Köszönőm a film ajánlását! 🙂 Most hétvégén családi látogatás alatt használtam ki az Hbo videotékáját. Jövendőbeli nagyszülő is megnézte velem, így legalább megint beszélgetünk a témáról is. Nekem is a rock zenész család volt a legszimpibb. Az is érdekes volt, hogy most meg ideiglenes nevelőszülők is egyben. Persze tényleg túl idillikusan festette le az örökbefogadás menetét a film.

    Kedvelés

  6. Hol tudnám megnézni ezt a filmet?
    HBO előfizetésünk sajnos nincsen, és máshol nem találtam… 😦

    Előre is köszönöm! 🙂

    (Egyébként nagyon szuper a honlap! Borzasztó jó hogy a nulláról lehet kezdeni az informálódást! Köszönjük!)

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s