Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok az örökbefogadó családok, akikhez nemrég érkezett kisgyerek. Szeretettel gratulálok! A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik egy éven belül fogadtak örökbe, a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre.

Nicknév: Trinity

Kik vagytok? Vidéki városban élő, értelmiségi házaspár vagyunk. Mindkettőnknek volt egy korábbi sikertelen házassága, így viszonylag későn, a harmincas éveink elején találkoztunk egymással. Nyolc éve élünk együtt, hat éve vagyunk házasok. A megismerkedésünk után szinte azonnal szerettünk volna gyermeket. Végigmentünk a szokásos orvosi protokoll minden állomásán eredménytelenül. Felmerült mindkettőnkben az örökbefogadás gondolata. Úgy döntöttünk, hogy az esetleges sikeresség esetén is fenntartottuk volna a kérelmünket. Ezt a Tegyesz előtt sem titkoltuk és mivel rendben találták az ezzel kapcsolatos érzelmeinket, alkalmasnak minősítettek.

Miben vagytok mások, mint mások? Mindketten buddhisták vagyunk, így talán máshogy látjuk a dolgokat, mint mások. A sikertelen beavatkozások persze minket is megráztak, de szinte rögtön folytattuk tovább az utunkat. Én nem terhességre vágytam önmagában, hanem gyermekre, anya szerettem volna lenni. A férjemmel tudtuk, hogy gyermekünkkel valamilyen úton egymásra találunk. A csoda megtörtént, most egy tüneményes kislány szüleivé váltunk. Nincs értelme marcangolni magunkat olyan dolgokért, amin nem változtathatunk és szorongani az elérhetetlen vágyaink miatt. A kezeléseket, orvosi vizsgálatokat egy önismereti útnak tekintettük, ami még mélyebben összehozott minket és az egyébként is nagyon jó kapcsolatunkat szoros egységgé kovácsolta. Az örökbefogadásra mentálisan jobban készültünk. Sokszor beszéltünk az örökbefogadásról, meditáltunk rajta, utána olvastunk, hogy fel legyünk készülve, hogy szinte egyik-napról a másikra szülők leszünk. A kettesben töltött éveink alatt rengeteg programot is szerveztünk, sok új dolgot valósítottunk meg együtt.

Ki érkezett? A kislányunk, Alízka titkos örökbefogadással került hozzánk, megyei listán. Két és fél éves volt, amikor kiajánlották nekünk, rá másfél hónapra hoztuk haza. Rögtön tudtuk, hogy ő az, már az iratismertetésre úgy mentünk, hogy a férjem vett neki egy plüssállatkát, amivel a mai napig együtt alszik.

Öt hónapos kora óta nevelkedett a nevelőszülőknél. Minket arra készítettek fel a Tegyesz szakemberei, hogy a kislány vélhetően erősen kötődik a nevelőszülőhöz és család többi tagjához is, ezért valószínűleg nehezebb lesz a barátkozás és elválás, de a kislányunk bátor, okos, alkalmazkodó természete megkönnyítette a barátkozási szakaszt.

Első találkozáskor egy tündéri, bájos kislányt ismertünk meg. Bár akkor még csak „rápillantás” lett volna, hosszan játszottunk a szobájában, ahol „bemutatkozott” nekünk.  Nem is értettük, hogy miért akarnak gondolkozási időt adni, hiszen ő a kislányunk. Az első találkozáskor azt is éreztük, hogy ő is akarja, hogy mi legyünk a szülei. Így nem okozott gondot az a szakmai hiba, hogy a nevelőszülő úgy készítette fel a kislányt az első találkozásra, hogy anyukája és apukája érkezik hozzá.

A barátkozást megnehezítette, hogy a nevelőszülő lánya (aki segítőként volt megjelölve) erős érzelmi kötődése miatt időnként vélhetően szándékán kívül akadályozta az átgondozás sikerességét. Ez konfliktust is eredményezett és az örökbefogadási tanácsadónak is be kellett avatkoznia. Mi ezt a ragaszkodásuknak és szeretetüknek tudtuk be, illetve annak, hogy nem voltak felkészülve az elválásra. Szerencsére nem okozott nagy gondot a későbbiekben, és végül is mi „jól is jöttünk ki” a dologból, mivel a békés férjem a kicsi lánya érdekében kikelt magából és vitába bocsátkozott, amit a tanácsadónk büszkén emlegetett a pszichológusnak, gyámnak és gyámhivatalnak. Ezen túl a nevelőszülőknek nagyon hálásak vagyunk a gondoskodó, szeretetteljes nevelésért, ami miatt Alízka egészséges lelkületű, vidám kislány lett, csupa jó tulajdonságokkal.

Mennyit vártatok? Másfél évet vártunk rá. 2016 szeptemberében nyújtottuk be a kérelmet. Szerencsére kis megyében élünk, így viszonylag hamar, 2017 decemberében a 17. helyre kerültünk. Úgy gondoljuk, hogy előnyt jelentett, hogy nagyobb gyermeket is elfogadtunk, illetve nem volt akadály a koraszülöttség és kis súly, amivel a kislányunk született.

Mennyit várt a gyerek? Eleinte látogatták Alízkát, de aztán a találkozások elmaradtak, mert az életadónak 2017. évben újabb gyermeke született. 2018. március végén lett örökbeadható, nekünk április közepén ajánlották ki.

Miért pont ő? 0-4 éves, bármilyen nemű, korrigálható állapotú kisgyermekre volt határozatunk. A férjem inkább kislányt szeretett volna, amit megsúgott az örökbefogadási tanácsadónknak, aki ezt, úgy tűnik figyelembe vette. A tanácsadónk egyébként egy tündéri, munkáját lelkiismeretesen, odaadóan végző hölgy, aki mindig rendelkezésre áll, nem akadály nála a hétvége, a korai, késői időpont sem.

Először volt származási kikötésünk, mivel ahol lakunk, jelentős roma közösség él és nem tudtuk, hogy tudjuk-e kezelni ezt a komplex helyzetet, de később ezt átgondolva ezen enyhítettünk, mivel tisztában voltunk a származási bizonytalanságokkal. A gyermekvállalás eleve egy elfogadást jelent, ami az örökbefogadás esetére még inkább igaz. Beállítottságunk szerint az embert a tudata és neveltetése határozza meg.

Ő volt a második, előtte országos listáról volt kiajánlásunk, de olyan betegsége volt, amit mi sajnos nem tudtunk vállalni, a körülményeink (orvosi ellátottság, családi körülmények stb.) miatt. Az ügyintézőnk a fényképét sem mutatta meg, hogy ne érzelmi alapon döntsünk.

Miért pont ti? Nem tudjuk, hogy miért pont minket választottak. Fel sem merült bennünk megkérdezni, hiszen önmagában annak örültünk nagyon, hogy megtalálták a kislányunkat.  Az örökbeadáskor a Tegyeszes ügyintéző azt mondta, hogy úgy gondolták, hogy mi tudunk belőle a legtöbbet kihozni, mivel egy értelmes, tehetséges, koránál érettebb kislány, de erre részletesen nem kérdeztünk rá, hogy ez mit jelent.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mit lehet tenni, vagy hogyan kell rá felkészülni, hogy a nevelőszülő nem szakmai alapon végzi az átgondozást, hanem a kötődés miatt ragaszkodik a gyermekhez és ezzel megnehezíti az új családjába szoktatását. Az is jól jött volna, hogy a barátkozás során hogyan lehet úgy ismerkedni, hogy ne zavarjuk a nevelőcsaládot, alkalmazkodjunk a szabályaihoz, ugyanakkor magunkat mutassuk be leendő gyermekünknek.

A legnagyobb problémátok most: Megoldandó feladataink vannak, de ezek a szokásos gyerekkel kapcsolatos dolgok, most például a szobatisztaság van soron. Minden napot nagy örömmel élünk meg, nem tudunk betelni, hogy a kislányunk csacsog a lakás minden pontjában. Igazából az a legnagyobb problémánk, hogy nem tudjuk, hogy még egyszer képesek vagyunk-e meghallgatni, hogy mindenkinek van egy, vagy több ismerőse, akinek az örökbefogadás után spontán született gyereke, mert lement róla a lelki teher 🙂

Miről olvasnál szívesen?  Nagyobb/felnőtt örökbefogadott gyerekekkel készült interjúkat szívesen olvasnék.

******

Nicknév: Erika és Attila

Kik vagytok? Férj-feleség, 17 éve találkoztunk. Kb. 7 éve döntöttük el, hogy szünetet tartunk a világutazó életünkben, és gyereket/gyerekeket fogunk szülni és nevelni. Az elején nem igazán gondoltunk sokat rá, de 1,5 év próbálkozás után megfordult a fejünkben, hogy ennyi idő alatt azért össze szokott jönni a baba. 32 illetve 39 évesek voltunk. Orvoshoz fordultunk és kiderült, egyikőnknek sincs semmilyen betegsége, ami gyermektelenséget okozhat, ezért tovább próbálkoztunk. Újabb pár év sikertelen próbálkozás után a korunkra való tekintettel javasolták az orvosok, hogy próbálkozzunk a lombikkal. Több évet áldoztunk ezekre a próbálkozásokra, végül 6 lombik és 0 gyerek után feladtuk. A férjem már akkor próbált vigasztalni azzal, hogy nem baj, majd örökbe fogadunk, de én hallani sem akartam róla. Azt akartam, hogy ránk hasonlítson, olyan legyen, mint mi, tőlünk örökölje a tulajdonságait, és nem tudtam volna elképzelni azt, hogy ne egy kisbabát kezdjek el nevelni.

Három év telt el újabb próbálkozások nélkül, amikor próbáltam magamban rendet tenni és elfogadni azt, hogy nem lesz soha senki, aki rám fog hasonlítani, és az én tulajdonságaimat fogja örökölni. A férjem mindeközben többször emlegette az örökbefogadást. Én meg jártam pszichológushoz, haragudtam mindenkire, aki csak úgy terhes lett és szült, majd volt szerencsém összefutni Csernus Imre pszichológussal, és egy előadása után tanácsot kértem tőle. Ő azt mondta, hogy amíg nem tudok sírás nélkül erről beszélni, addig ne próbálkozzunk örökbefogadással és attól, mert én haragszom másokra, akik szülnek, még nem leszek boldogabb és gyerekem se lesz.

Azt hiszem végül az idő és a tanácsok megtették a hatásukat és eljött az a nap, amikor úgy éreztem, nekem akkor is teljes az életem, ha nincs vér szerinti gyerekem. Ekkor kezdtem el én is foglalkozni az örökbefogadás gondolatával.

Miben vagytok mások, mint mások? Azt nem tudom, hogy mások milyenek, de mi nagyon szeretünk világot látni, szeretjük a kalandokat, társasági emberek vagyunk, érdekel minket a kultúra, más országok, emberek, és ezt szeretnénk gyerekünknek is átadni.

Ki érkezett? Megérkezett hozzánk “a gyerekünk”. Huncut, mosolygós, akaratos, hangos, felfedező – pont olyan, amilyen gyerek a mi kapcsolatunkba illik, olyan, mintha őt nekünk tervezte volna valaki, és az elejétől úgy éreztük, mintha mindig is a miénk lett volna, nálunk lett volna. Nevelőszülőknél nőtt fel, 2 hónapos korától 15 hónapos koráig lakott ott. Ezért nagyon hálásak vagyunk, mert családi körülmények között élt, szerették, dédelgették, tanították. 16 hónaposan kezdtük meg a barátkozást. Egészséges, gyönyörű kisfiú.

Mennyit vártatok? 2017. júliusban kaptuk meg a határozatot, és 2018. februárban volt a rápillantás.

Mennyit várt a gyerek? A gyereket a biológiai anyja 2 naposan otthagyta a kórházban. Azóta nem látogatta. Az első 2 hónapban csecsemőotthonban volt, utána nevelőszülőknél. Azt nem tudjuk, miért nem vált hamarabb örökbe fogadhatóvá.

Miért pont ő? Hogy miért pont ő? Mert ő a mi gyerekünk 🙂 A jelentkezésnél nem volt túl sok kikötésünk, a neme mindegy volt, a kort 1-4 év közé állítottuk be, és a betegségekről bővebb információt kértünk. Álmodni sem mertünk egy teljesen egészséges gyerekről. Semmi nem volt sem a gyermekben, sem a történetében, amiért visszautasítottuk volna.

Miért pont ti? Azt nem tudom, hogy miért minket választottak, de az biztos, hogy az ügyintézőnk egy jótündér, és tudja, hova milyen gyereket kell kihelyezni, hogy a gyerek is családra leljen és nekünk is gyermekünk lehessen. Ezek után már csak bónusz, hogy mind kinézetre hasonlít ránk, mind habitusra.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Tulajdonképpen nem volt semmi gondunk az egész procedúra alatt. Egyedül a nevelőszülőkhöz járni nem volt könnyű, mivel látszott, hogy nagyon szeretik a gyereket, és nem szeretnék, ha elkerülne onnan. Emiatt nekünk is nehéz volt ez az időszak minden szempontból.

A legnagyobb problémátok most: Azt lehet mondani, hogy nincs problémánk. Legalábbis nem több, mint más hasonló korú gyerekkel. Úgy látjuk, beindul lassan a dackorszak, amit igyekszünk hősiesen kezelni. Át kell értékelnünk azt a pár héttel ezelőtti kijelentésünket is, hogy “ez a gyerek nem nyúl semmihez, nem kell előle elpakolni” . Szóval mi is tanulunk szülőnek lenni csodálatos kisfiunk mellett.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnék nevelési tanácsokat a gyerek életkori sajátosságairól. Arról is szívesen olvasnék, hogy ki hogy beszél az örökbefogadásról, a gyerek hogyan éli meg.

******

Kik vagytok? Pest megyei házaspár vagyunk, Dóra (36) és Tamás (41). 12 éve vagyunk házasok, az esküvő után hamar teherbe estem, mely sajnos spontán vetéléssel végződött. Ezek után évekig próbálkoztunk, orvostól orvosig jártunk és 4 sikertelen lombik után gondoltuk úgy, hogy a mi utunk az örökbefogadás.

Miben vagytok mások, mint mások? Még csak ismerkedtünk egymással, mikor már arról beszélgettünk, hogy lesz két gyerekünk és mi lesz majd a foglalkozásuk. Szerintem nem vagyunk mások, szeretjük egymást és nagyon vágytunk mindig is gyerekre/gyerekekre.

Ki érkezett? Szilveszter érkezett hozzánk, akkor 27 hónapos volt, országos listáról hívtak minket. 5-ik gyermekként született egy mentőben, nem várt terhességből. Az apa ismeretlen, a vér szerinti anya a kórházban hagyta, majd Szilveszter csecsemőotthonba került és ott nevelkedett idáig. Hatalmas szemű, hosszú szempillájú, folyton mosolygó kisfiút ismertünk meg, korábbi problémáit mára kinőtte, teljesen egészséges fiúcska.

Mennyit vártatok? 2017. januárban jelentkeztünk a Pest megyei Tegyesznél, határozatunkat májusban kaptuk meg, így az első jelentkezéshez képest 1 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Kisfiunk 2015. decemberben született, vér szerinti anyja egyszer vette fel vele a “kapcsolatot” telefonon. Azt pontosan nem tudjuk, mikor vált örökbe fogadhatóvá és volt-e kiajánlása előttünk, így ránk kicsit több, mint 2 évet várt.

Miért pont ő? Jelentkezésnél 0-4 éves korú, nemi és származási kikötés nélküli, korrigálható egészségi állapotú gyermeket vagy testvérpárt jelöltünk meg akár országos listáról is. A határozatunk megszerzése után 1-2 hónappal megszólalt az a bizonyos telefon, országos listáról ajánlottak ki nekünk egy 2 éves kisfiút. Iratbetekintésnél a fényképet megnézve beleszerettünk, de a személyes találkozás alkalmával mintha nem is ő lett volna a képen. A nevelőszülőhöz való túlzott kötődés miatt sem mertük vállalni az ismerkedést. Most már tudjuk, hogy ez volt a helyes döntés, hisz Szilveszter született nekünk, ő a mi fiunk.

Miért pont ti? Nem tudjuk, hogy miért minket választottak, csak örültünk a hívásnak. Valószínűleg elfogadóak voltunk, nem jelöltünk meg sok kikötést. Az ügyintézőnk azt mondta, hogy mostanában az országos listán előszeretettel hívják a friss határozatos várakozókat, lehet, ez is ok volt a kiválasztásunknál.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Az összeszokás ideje alatt sokszor jó lett volna tudni, hogy a gyerek viselkedése életkori sajátosság vagy az új környezet és változás okozza, miben legyünk engedékenyek vagy szigorúak.

A legnagyobb problémátok most: Az összeszokás nehézségein túl vagyunk, kötődünk egymáshoz, szeptembertől jön az újabb megpróbáltatás a bölcsődei beszoktatás miatt. Addig meg éljük a kis pörgős-játszós, de azért határfeszegetős mindennapjainkat.

Miről olvasnál szívesen? Jelenleg a bölcsődei beszoktatás aggaszt, szívesen olvasnék róla, kinél hogy alakult ez az időszak, mennyire viselte meg a gyermeket az újabb változás.