Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, akik nemrég fogadtak örökbe. A mai számban csupa újszülött szerepel! Szeretettel gratulálok! A rovatba a jelentkezés folyamatos, aki a közelmúltban (legfeljebb egy éve) fogadott örökbe, írjon a zsuzsa.martonffy@gmail.com címre. 

Kik vagytok? Vidéki házaspár, Andrea és Attila. 15 éve vagyunk házasok, 10 éve szeretnénk gyermeket. 4 lombik után döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy nem is láttuk még a kisfiunkat, de már igent mondtunk. Annyit tudtunk, hogy egészséges, újszülött kisfiú. Csütörtökön kaptuk a telefont, vasárnap mindent megvettünk, de látni csak a következő héten láttuk.

Ki érkezett? Tomi, 2 hetesen, megyei listáról. Egészséges, csodaszép. Mindenkit levesz a lábáról.

Mennyit vártatok? 4 évet.

Mennyit várt a gyerek? Egyhetes volt, mikor először láttuk a kórházban, kéthetesen hozhattuk haza. Előttünk már egy családnak kiajánlották, de ők nemet mondtak.

Miért pont ő? Közhely, de nekünk született. Másfél éves korig várakoztunk fehér bőrű gyermekre, nemi kikötést nem tettünk. A kórházban többen megjegyezték, hogy nagyon hasonlít a férjemre.

Miért pont ti? A mai napig nem tudom. Nem mi következtünk a sorban. Talán azért, mert tudták, hogy bevállalnánk a rizikós 6 hetet is.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Talán, hogy ne stresszeljek az ügyintézés miatt. Iszonyú lassan halad.

A legnagyobb problémátok most: Mindig vannak apró dolgok, most például a fogzás. De ezek mind eltörpülnek a boldogságunk mellett.

Miről olvasnál szívesen? Olyan családokról, ahol már nagyobb a gyerkőc és már elmondták, hogy örökbe fogadták. Hogyan fogadta?

*******

Kik vagytok? 2015-ben házasodtunk össze, 2 év próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy elindulunk az örökbefogadás felé. Az ügyéntézés kicsit elhúzódott a mi hibánkból, mert 2017 januárjában volt az első találkozónk az ügyintézővel és 2018 márciusában kaptuk kézbe a határozatunkat. Első gyermekre vártunk ekkor, 0-3 hónapos kor kikötéssel.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy nem szerettük volna végigjárni az orvosi vizsgálatokat, hormonkezeléseket. Emellett azonban nem akartunk sokáig várni, ha mégsem jönne össze. Több gyermeket is szeretnénk, lehetőleg fiatalon.

Ki érkezett? 2018. májusban született meg Kristóf, akit 2 hetesen láthattunk először és 4 hetesen hozhattuk haza a kórházból. 38. hétre született, egészséges kisfiú, egy tündéri baba, aki hatalmas öröm az egész családnak.

Mennyit vártatok? 2017. januárban találkoztunk az ügyintézőnkkel először, határozatunk 2018 márciusban lett. Jelentkezéstől 1 és fél évet, határozattól 2 hónapot vártunk rá.

Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti anya a szülésnél lemondott róla, mi pedig 4 hetesen hozhattuk haza a kórházból.

Miért pont ő? 0-3 hónapos kor közötti gyermekre vártunk, akinél korrigálható betegség szóba jöhetett. (Kristóf ártalmatlan szívzörejjel született, ami mostanra meg is szűnt neki.) Az első telefonhíváskor, amikor szóltak, hogy van egy baba, akit megnézhetnénk, sok minden megfordult a fejünkben. Nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar érkezik a hívás. Hirtelen nem tudtuk, mitévők legyünk, de úgy határoztunk, elmegyünk a kórházba megnézni a picit. Miután láttuk és kezünkbe vettük, nagyon nehéz volt arra gondolni, hogy nem fogadjuk el, hiszen egy perc alatt megszerettük. Mégis olyan hirtelen jött, hogy emiatt nem tudtunk azonnal dönteni. Másnapra kellett választ adnunk, hogy fogadjuk-e a gyermeket.  Akkorra már tisztábban látva mindketten tudtuk, hogy ő a mi kicsi fiunk, mindenképp haza szeretnénk hozni. Ezt a döntésünket azóta sem bántuk meg. Fél éve van velünk és minden együtt töltött pillanat egy csoda.

Miért pont ti? Erről mi sem tudunk semmit. Nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan fognak értesíteni, de nagyon boldogok vagyunk. Valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy nem szabtunk sok feltételt.

*******

Nicknév: Izabel

Kik vagytok? Lassan 13 és fél éve alkotunk egy párt a férjemmel. Felvidéki magyarok vagyunk. Mindketten nagyon szeretjük a gyerekeket, így elképzelhetetlen volt számunkra, hogy gyerek/ek nélkül éljük le az életünket. 2013 nyarán házasodtunk össze, és ősszel láttunk neki a babaprojektnek. De teltek a hónapok, és csak nem akart beköszönni hozzánk a gólya. Így jobbnak láttuk, ha időben megpróbálunk megoldást találni a problémánkra. Elkezdtünk orvostól orvosig járni, míg kiderült, hogy kis esélyünk van arra, hogy természetes úton teherbe essek, az orvosok a lombikot ajánlották. Először hidegzuhanyként ért bennünket a hír, de miután felocsúdtunk, tele energiával és bizakodással vetettük bele magunkat az első lombikba. Gondolva, ha természetesen nem sikerült, kicsit besegítenek, és így majd biztos sikerül. Kezdők nyugalmával indultunk, egyszerűen biztosak voltunk benne, hogy sikerülni fog… aztán jött a pofáraesés… egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször. Megjártuk a poklot lelkileg, de hála egymásnak, mindig volt kiben kapaszkodni, a másik mindig akkor volt egy picivel erősebb, amikor az egyik gyengébb, így kihúztuk egymást a  gödörből. Ezalatt szépen lassan eltelt 3,5-4 év. 2017 év elején a férjem felvetette az örökbefogadás lehetőségét. Ha  őszinte akarok lenni magammal, és veletek, első hallásra ódzkodtam a gondolattól. Egyszerűen hihetetlen volt számomra, hogy nem tudjuk vér szerinti gyerekkel megajándékozni a családunkat. Napokig érlelődött bennem a  gondolat, rágtam, szopogattam, míg arra az elhatározásra jutottam, hogy miért is ne vághatnánk bele?! Mindketten imádjuk a gyerekeket, a családunk is imádja a gyerekeket, és én mindig úgy képzeltem el magam gyerekkoromban, hogy 30 éves koromban már két lurkó anyukája leszek. Hát ez sajnos nem jött össze, én 32, a férjem 34 éves. 2017. márciusában jelentkeztünk, 2018. februárjában kaptuk meg a határozatunkat. Azt mondták, minimum 1,5-2 év a várakozási idő. Így a „van még időnk” nyugalmával éltük mindennapjainkat. Édesapám váratlanul megbetegedett, tragikus hirtelenséggel augusztusban itt hagyott bennünket. A mi kis csodánk pedig éppen augusztusban született, apu halála után két héttel. Senki nem győz meg engem arról, hogy ez a rövid várakozás nem apu műve. Biztos vagyok benne, hogy apu közben járt értünk a Jóistennél, hogy mielőbb szerető családdá válhassunk. 🙂 Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy csak odafentről ismerheti Izabelt, és hogy Izabel nem ismerhet meg egy ilyen csodálatos nagypapát. 😦

Miben vagytok mások, mint mások? Nem gondolom, hogy bármiben is mások lennénk. Izabel a mi gyerekünk, ezért érthetetlenül állunk az emberek azon kijelentése előtt, hogy „le a kalappal előttetek”. Nem gondolom, hogy az örökbefogadás miatt minket csodálni kellene.

Ki érkezett?  Izabel érkezett, egy csodaszép 7 hetes kislány, aki a kórházból azonnal egy rendkívül gondoskodó
nevelőszülőhöz került. Egészséges, korának megfelelően fejlődő apróság, aki 3 hónap alatt a születési
súlyát majdnem megduplázta, és nőtt 11 cm-t. 🙂 A törődést rengeteg mosollyal hálálja meg. Igazi kis
huncutság. 🙂

Mennyit vártatok? A várt 1,5-2 év helyett, 7 hónapot vártunk.

Mennyit várt a gyerek? A szülőanya 2 nappal a szülést követően lemondott róla. Rövidke kis élete alatt volt, aki visszautasította, ők nem tudják, milyen hatalmas boldogságról maradtak le. 7 hetet várt a kis drága, hogy hozzánk
kerüljön.

Miért pont ő? A határozatunkban a következő feltételek szerepeltek: 0-6 hónapos egészséges gyermek, nemi kikötés
nélkül, származási kikötéssel. Izabel a mi első kiajánlásunk. Amikor először megláttuk, olyan picurka volt, hogy alig mertük megfogni. Nézett ránk csodaszép hatalmas szemecskéivel. Szívem legmélyén tudtam, nem kérdés, hogy akarom-e. A férjem nem „vacillált”, azonnal hozta volna haza. Én kértem egy nap gondolkodási időt, pedig tudtam már akkor, hogy az érzés, ami eluralkodott rajtam, mikor először a kezemben tartottam, nem fog másnapra sem változni. Csak hát én ilyen realista emberke vagyok… aludjunk rá egyet… persze hogy nem változott semmi másnapra, így boldogan hívtuk az ügyintézőt, hogy mikor láthatjuk újra?

Miért pont ti? Hogy miért pont mi?! Kicsit a sors/szerencse játéka volt, vagy tényleg apu munkálkodott odafent… 🙂
Férjem szeptemberben váltott munkahelyet, és épp emiatt telefonált az ügyintézőnek, hogy ezt bejelentse. Így szereztünk tudomást Izabelről. Az ügyintéző szerint a napokban hívtak volna minket a kicsivel kapcsolatban, de mi megelőztük őket. A sors fintora, hogy ha nem hívunk oda, lehet előttünk kiajánlották volna másnak, és akkor nem ismerjük meg a mi kis hercegnőnket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Bármi kérdésed van, csakis az ügyintézőtől kérdezz! Számos felesleges kört megúsztunk volna.

A legnagyobb problémátok most: Ne zavarja meg semmi a napi ritmust, mert akkor sokkal nehezebbek az esték.

Miről olvasnál szívesen? Hasonló őszinte írásokat szívesen olvasnék.

*******

Kik vagyunk? Átlagos harmincas évei közepén járó házaspár. 14 éve vagyunk együtt és 3 éve házasok. Első gyerekre vártunk egy korai vetélés és egy méhen kívüli terhesség után.

Miben vagytok mások, mint mások? A két kudarc után mi úgy éreztük, hogy gyerek nélkül is lehetünk boldogok. Azonban ez idővel változott, ami nem azt jelentette hogy nem voltunk boldogok együtt, de mégis úgy éreztük, hogy valami hiányzik az életünkből. Mivel úgy éreztük, hogy a lombik s egyéb beavatkozások nem a mi utunk, ekkor kezdett el foglalkoztatni minket az örökbefogadás. Mindkettőnk családjában volt erre példa, így nem állt tőlünk távol.

Ki érkezett: Újszülött kislány, megyén belül, Tegyeszen keresztül. Egyenesen a kórházból érkezett haza, ahol 2 és fél hetet töltött, mivel koraszülött volt. 3 napos volt, mikor először láttuk, és egyhetes, mikor elkezdtük látogatni, majd másfél hetet a kórházban töltöttem vele én is, amiért nem lehetünk elég hálásak a kórháznak. Kis súllyal  (1900 gr) született, a szülést a szülőanya egészségi állapota miatt indították meg a 35. héten. A súlya még mindig kicsi a korához képest, de nem fogy, hanem hétről hétre gyarapodik, így nem izgulunk miatta. Még egy fejlődésneurológiai vizsgálatra várunk, de mivel a koraszülöttség miatt rendszeres orvosi felügyelet alatt állunk, nem izgulunk, mert az orvosok szerint és szerintünk is minden rendben 🙂

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva 2 év 5 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? A születését követő napon lemondott róla a szülőanya. Gondnokság alatt áll és ha nem mond le róla, se vihette volna haza.

Miért pont ő? 0-2 éves korig szólt a határozatunk, korrigálható betegséggel. Nemét nem határoztuk meg. Miért pont ő? Több okból is. a férjem előre mondta, hogy lány lesz, Ő ezt is egy jelnek tekintette, illetve neki még pár nap híján születésnapi ajándékként érkezett. 🙂 Illetve volt egy kis habozás, mert először nem volt tisztázott, hogy a szülőanya miért is áll gondnokság alatt, de ez az aggodalmunk szinte azonnal eloszlott, mert szerelem volt első látásra. 🙂

Miért pont ti? Mi voltunk a következők a sorban. Illetve az előttünk álló két pár valamiért épp nem volt alkalmas. Tehát ez is egy jelnek tekintjük.

Legnagyobb problémátok most? Az elmúlt hónapok rohanásai (bürokrácia, orvosok, papírügyek) után végre kicsit lelassulni és jobban kiélvezni a mindennapokat együtt.

*******

Nicknév: kiscsillaag, Reszeltalma

Kik vagytok: 30 évesek vagyunk mindketten, két éve házasok, de már tíz éve együtt élő vidéki pár.

Miben voltatok mások: Nekünk vér szerinti gyermekünk nem lehetett már, 2014-ben egy halvaszületett kisbabát hoztam a világra a 36. héten. Köldökzsinór csomó miatt halt meg. Komplikációk miatt sajnos a méhemet is elvesztettem. Nagyon szerettünk volna családot alapítani, így maradt kizárólagos alapon az örökbefogadás.

 

Ki érkezett: Niki, egészség, fehér bőrű újszülött kislány, megyei listáról (Heves megye).

Mennyit vártatok: első jelentkezéstől számítva 2 év 3 hónapot.

Mikor megismertük Nikit, egyhetes kórházi fekvés után kihelyeztek hozzánk a 6 hetes várakozási időre. Erről inkább nem írok… Borzalmasan féltem a szülőanya visszalépésétől.

Mennyit várt a gyerek: két napot! Miután megszületett, a második napon feküdtem be hozzá a kórházba.

Miért pont ő: hát mert ő hozzánk született! 🙂

Miért pont ti: Mi következtünk a listán. És Niki minket akart! 🙂

A legnagyobb probléma most: a sok papírmunka, ami jár a hat hét letelte után.

Miről olvasnál szívesen: Minden örökbefogadásos téma érdekel, szívesen olvasok bármiről!

*******

Nicknév: nincs

Ki vagy? 32 éves nő vagyok, egyedülálló, egy északi megyénk gyönyörű kis falujában élek szüleimmel egy nagy házban, amikor éppen nem utazom a munkám miatt – biztonságpolitikával foglalkozom, nemzetközi szervezeteknél.

Miben vagy más, mint mások? Talán abban, hogy elég fiatal vagyok az örökbefogadó szülők között, és lehetne vérszerinti gyerekem is. 15 éves koromtól tudom, hogy szeretnék örökbe fogadni, számomra ez soha nem B terv volt. Úgy gondoltam, hogy mivel általában sokat kell várni, valamint minden körülmény megfelelő, beadom a papírokat.

 

Ki érkezett? Emma A., megyei listáról, egészséges újszülöttként.

Mennyit vártál? Gyakorlatilag szinte semmit. Amikor utánakérdeztem telefonon, azt gondoltam, hogy a tulajdonomban lévő ingatlan számít abban, hogy hol kell beadni a papírokat, és ezért a budapesti Tegyesznél érdeklődtem telefonon. Itt elképesztően sok évet mondtak, hogy ha egyáltalán valaha is kaphatnék egyedülállóként újszülöttet. Ezért úgy döntöttem, hogy akkor máris beadom, mert mire rám kerül a sor, már benne leszek a korban. Úgy gondoltam, hogy a sok-sok év várakozás alatt biztosan találkozom jövendőbeli párommal, és így nem egyedülálló anyaként fogok belevágni a szülőségbe. De hát annyira gyorsan pörögtek az események… Tehát miután mindennek utánajártam, egyértelművé vált, hogy nem a tulajdonomban lévő ingatlan számít, hanem az, hogy hol élek, azaz ahogy mondták: „hova fogom a babát hazavinni”. Ahol élek, az egy északi megyénkhez tartozó kis falu, ezért ennek a megyének a székhelyén kezdtem el intézkedni, 2018 áprilisában. Az egész ügyintézés izgalmas, nagyon jó élmény volt, a pszichológus és az ügyintéző is nagyon kedves volt, a gyámügynél is minden simán ment. Szépen haladtak a dolgok, és június elején már a tanfolyam előtt álltam. Ekkor hívott az ügyintéző, hogy több krízisterhes kismama is van a látóterükben, pörgessük meg az ügyintézést, nehogy azon múljon. Mondanom sem kell, hogy teljesen ledöbbentem, legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan történnek az események. Augusztusban már határozatom volt, szeptember elején megszületett Emma.

Mennyit várt a gyerek? 1 hetes volt, amikor először láthattam.

Miért pont ő? Újszülöttet szerettem volna, származási kikötést nem tettem.

Felhívtak a Tegyesztől, hogy született egy kislány, van egy pici légzési probléma és fertőzés, de még vizsgálják. Megkérdeztem, hogy mi a keresztneve, mondta az ügyintéző, hogy A., ami az én régen dédelgetett lánynevem…

Miért pont te? Tudtommal akkor már nem volt olyan a megyében, aki roma származású babát elfogadott volna.

A tanács, ami jól jött volna utólag: hamarabb kezdj el anyatejet kunyerálni Facebookon… Egy hónapba telt, míg végre szereztem.

A legnagyobb problémátok most: Semmilyen problémánk nincs, még a tipikus kisbabások sem. Emma egy nagyon nyugodt, mosolygós baba, egy nagyon nyugodt, mosolygós anyukával 🙂

Miről olvasnál szívesen? Praktikus tanácsokról, esetleg rövid történeteket arról, hogy ki hogyan segít a gyerkőcnek feldolgozni, beszélni egymás közt és a családon kívül az örökbefogadásról. Arról is szívesen olvasnék, hogy hogyan lehet az egyedülálló szülőséget jól kommunikálni a gyerek felé.