Örökbe.hu

Kik vagytok? Harmincas éveink közepén járó házaspár vagyunk, egy cicával, és végre egy babával. Első gyermekünk érkezett. Már a házasságunk óta, 7 éve szeretnénk gyermeket, de sem természetes úton, sem orvosi utakon nem jött, konkrét oka nincs. Mindketten végig nyitottak voltunk az örökbefogadásra, a tanfolyam után pedig teljesen úgy éreztük, hogy ez a mi utunk. Miben vagytok mások, mint mások? Kamaszkorunk óta alkotunk egy párt, eddigi életünk nagyobbik felét már együtt töltöttük. Emiatt, bár voltak nehézségek a közös utunkon, mindig egymást erősítve és pozitív gondolatokkal haladtunk tovább. Származást tekintve teljesen elfogadóak vagyunk. 

Ki érkezett? Kisfiunk pont olyan, mint az álmainkban, fekete hajú, bogárszemű mesefigura-baba. Vidéki kórházból hoztuk haza egyhetes korában, teljesen egészségesen. A Várva Várt Alapítványtól jött a telefon. Egyetlen ami nehézség, hogy jelenleg gyógytorna szükséges neki (Dévény), mert a nyakizmai gyengébbek kicsit. Kisfiunk nagyon értelmes, alkalmazkodó természetű, nyugodt, de mozgékony, szinte állandóan mosolyog, már kacag, szereti az izgalmakat, a pocakját, és nyitott az emberek felé. Mindenkit levesz a lábáról, idegenek szaladnak utánunk az utcán, hogy milyen gyönyörű baba. 

Mennyit vártatok? Ha mindent beleszámolunk, 7 évet, de az örökbefogadásban nagyon gyorsan és szerencsésen sorra kerültünk. Egy évvel a jelentkezésünktől jött a telefon. Éreztük, hogy nem kell többet várnunk egy évnél, már mindent berendeztünk, beszereztünk addigra. 

Mennyit várt a gyerek? Amikor kaptuk a hívást, 2 napos volt, azonnal, látatlanban igent mondtunk, már aznap lett időpontunk a gyámhivatalba, 5 naposan ismertük meg őt, mert hétvégén tiltották a látogatást, addig a nővérkék vigyáztak rá a kórházban, és az életadóját is megismertük másnap, aki nagyon szimpatikus volt számunkra. 

Miért pont ő? Mi a származásra vonatkozó részen maximálisan elfogadóak voltunk, jeleztük a Tegyesz felé, hogy akár inkubátoros, tehát teljesen rizikó-babát is elfogadunk, a gyerek egészségügyi állapotát tekintve csak a visszafordíthatatlan, látható, és súlyos betegségeket zártuk ki. Származást tekintve kifejezetten örültünk volna cigány származású babának, nem tettünk erre vonatkozó kikötéseket, hanem a bemutatkozó levelünkben ezt hangsúlyoztuk is. Nekünk belefért volna hogy a gyermek picit nagyobb, totyogó legyen már, de a határozatot 6 hónapos korig kaptuk meg. A sikeres örökbefogadásunk előtt pár hónappal egy másik alapítványtól volt egy kiajánlásunk, viszont ott szülés után négy nappal (még a kihelyezés előtt) visszalépett az anyuka, valószínűleg mégis kapott családi segítséget. Ezt nagyon nehéz volt átélni, pár hétig “belebetegedtünk”, de hamar túljutottunk rajta, mert akkor már tudtuk, hogy az a baba nem nekünk született. Biztosak voltunk benne, hogy a miénk is úton van már, nem kell sokat várni rá. Mikor kaptuk a második telefont, reméltük, hogy ő már a mi babánk, és mikor megláttuk, minden olyan volt, mint elképzeltük. Egyáltalán nem haboztunk, azonnal szerettük volna őt, viszont a hat hét miatt, az előző rossz tapasztalat miatt is végig nagyon aggódtunk, és próbáltunk ésszel kicsit visszafogottabban kötődni (ami persze nem ment…). A hat hét letelte óta nincs nálunk boldogabb.  

Miért pont ti? Ebben az segített szerintünk, hogy maximálisan elfogadóak vagyunk, korunknál fogva egy kivételével mindegyik alapítványhoz beadtuk, jártunk az Ágacskához várakozó csoportra is, és önkénteskedést, adományozást is ajánlottunk fel több alapítványnak is, valamint akiket lehetett, köztük a Tegyeszt is, rendszeresen “zaklattuk” telefonon, minden ismerősnek szóltunk, hogy szeretnénk örökbe fogadni, sohasem tudhatja az ember, honnan jön a segítség. Emellett a foglalkozásunk mindkettőnknek közel áll a segítő szakmákhoz, ami miatt jobban el tudtuk képzelni, hogy egy hátrányos helyzetből induló, lelki és akár testi traumákkal terhelt terhességből származó gyermek felnevelése mivel járhat, ez valószínűleg kitűnt a bemutatkozó levelünkből is. Valamint nagyon pozitív, és nyitott volt a hozzáállásunk, ami bevonzotta a mi kis Csodánkat. 

A tanács, ami jól jött volna utólag: Még többet beszélni, többet kérdezni az életadótól. 

A legnagyobb problémátok most: Teljesen szokásos szülő-parák csak szerencsére: melyik táptól fáj a hasa, mikor bújik már ki az a fogacska, ami miatt nyűgös. Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Az Ágacskás tanfolyam felvértezett minket, és minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben, de átélni azért egész más! 

Miről olvasnál szívesen? Interjúk az alapítványokkal, Tegyeszesekkel, nevelőotthonokkal, nevelőszülőkkel, életetadókkal, örökbefogadott gyerekekkel (kamaszokkal), felnőttekkel, életutakról. Hogyan készítsünk élettörténeti könyvet, hogyan készítsük fel jól a rokonokat, pedagógusokat, mit kezdjünk az esetlegesen bántó megjegyzésekkel élő ismerősökkel, szomszédokkal, azon kívül, hogy elkerüljük majd őket. 

******

Nicknév: Nincsen, lelkes olvasó vagyok

Kik vagytok? 2012 óta vagyunk házasok. 17 éves korom óta tudom, hogy nem szülhetek, és ennek tudatában is kezdtük építeni a kapcsolatunkat, hogy csak örökbefogadás után válhatunk családdá. Így viszonylag fiatalon is adtuk be az első gyermekünkre váró iratokat a Tegyeszhez. 3 év után meg is érkezett hozzánk az első fiunk, most pedig jelentkezéstől számítva 2,5 év után a második fiú.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem jártuk be a lombikozás útját és nem nehezítette a házasságunkat sem a szülés hiánya, mert eleve így kezdtük a közös életünket.

Ki érkezett? Egy 3 hónapos kisfiú érkezett, csecsemőotthonból. Először terpeszpelenkája volt, később ezt Pavlik-kengyelre szigorították két hónapig. Talán ennek okán is, de a kúszás, mászás, ülés és állás nem időben volt. Jelenleg Dévény-tornára járunk. Nagyon szépen behozta a lemaradást. Második torna utáni napon elkezdett kúszni, két nap múlva mászni, majd 3 nap múlva felült. Most pedig próbálkozik az állással, 10 hónapos.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől 2,5 évet.

Mennyit várt a gyerek? 3 hónapot, annak ellenére, hogy az életadó már a terhesség alatt is jelezte, hogy lemond róla, majd szülés után is megerősítette.

Miért pont ő? 0-1 éves, korrigálható egészségügyi állapotú, bizonytalan származású fiú vagy lány gyermekre vártunk. Nagyon habozni nem volt alkalmunk, mert várta már egy 3 éves nagytesó, így ha döntünk, annak véglegesnek kell lennie. Az orvosi papírjaiban lévő adatok nem minden esetben voltak számunkra egyértelműek, ebben kértük az orvos barátnőm segítségét, hogy magyarázza el, de míg elértünk a Tegyeszből a csecsemőotthonig (kb.30-40 perc), el is döntöttük, hogy ő lesz a második gyermekünk.

Miért pont ti? A sorban még odébb voltunk, kb. 10-15. helyen, de akik előttünk várakoztak – legalábbis nekünk ezt mondták -, lányra vártak vagy idősebbre. Illetve, hogy 1 hónappal hamarabb hazahozhattuk, mint terveztek minket felhívni, abban az is közre játszhatott, hogy nem telefonáltunk, míg a férjem haza nem jött egy hosszabb külföldi továbbképzésről. Majd az első érdeklődő hívásnál nem volt bent az ügyintéző, ezért kérte, hívjuk másnap, a férjem rámenősebb, mint én, ezért megkérdezte, hogy bemehetnénk-e személyesen. Így lett. Jó ideje beszélgettünk már az ügyintézővel, mikor elénk adta a kisfiunk fényképét, először nem értettük, aztán megkérdezte, hogy az aktáját is megnézzük-e? Persze, hogy megnézzük! Így lett, hogy egy nap alatt kiajánlottak nekünk egy picit, megnéztük az aktáját, és mivel jó időben voltunk, még aznap találkozhattunk is vele.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mindenre fel kell készülni. 😀

A legnagyobb problémátok most: Fél év után a nagyobb tesó elkezdett babásodni. Ami tudom, hogy a velejárója, de mégis szeretném, ha a legjobban mennének a dolgok.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

A papírügyintézés. Egyik kéz nem tudja, mit csinál a másik. Úgy érzem, a hivatalokban nincsenek felkészülve az örökbefogadás procedúráira, pedig nem hiszem, hogy 10 év alatt egy ilyen esetük van… Az egyszeri anyasági támogatást a mai napig nem kaptuk meg, már fellebbeztünk.

Illetve hiába jeleztem az egyik szakorvosnál, hogy most már más a neve a gyermeknek, leánykori névként megjelölték a régit, sőt kérdezték az anyja nevét. Mondtam az enyémet, erre ők, hogy nem a magáét az anyjáét. Mondom: Én vagyok az anyja. A másik anyjáét. Azt nem mondhatom meg. Erre kilesték a rendszerből, az előző papírja után. Férjem felhívta a kórházigazgatót, mit tehetünk, hogy a papírjainkon a jelenlegi adatok szerepeljenek. Ő odatelefonált, hogy megadja az engedélyt, hogy átírják. Őrület…

Miről olvasnál szívesen? A 3. gyermek örökbefogadásának esélyeiről. 🙂

*****

Nicknév: Viki

Kik vagytok? 10 éve alkotunk egy párt, és közel egy éve vagyunk házasok, a férjem 36, én 30 éves vagyok. A kislányunk (Zita Viktória) az első gyermekünk. A betegségeim miatt sejthető volt, hogy rizikós lesz a gyermekvállalás, tavaly került szóba köztünk és rögtön meg is beszéltem a kérdést a kezelőorvosommal is. A férjemmel is átbeszéltük a kérdést, és mivel nagyon nagy volt az esélye, hogy az állapotom rosszabbodik és lehet a kicsi sem lenne egészséges, az örökbefogadás mellett döntöttünk, úgy gondoljuk így döntöttünk felelősségteljesen.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi nem mentünk keresztül azokon a lelkileg és testileg is megterhelő dolgokon, több éves küzdelmen egy babáért, mint a tanfolyamon velünk résztvevők, és furcsa volt belelátni más problémájába, mert a mi problémánk más volt, bár teherbe tudnék esni, egy picinek a kihordását mégsem tudnám vállalni az egészségügyi kockázatok miatt.

Ki érkezett? Zita Viktória érkezett, június 5-én hozhattuk haza, 3 hetesen a kórházból a babánkat. Zitus nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kisbaba. Tegyeszen keresztül érkezett hozzánk, megyei listán (Szabolcs). Teljesen egészséges hajasbaba.

Mennyit vártatok? A határozattól 6 hetet.

Mennyit várt a gyerek? Kicsivel több, mint 2 hetes volt mikor először láttuk, aztán a vírus miatt csak egyszer látogathattuk meg és 5-én hozhattuk haza, vagyis kb. 3 hetet várt.

Miért pont ő? Ő az első gyermek, akit kiajánlottak. Nagyon váratlanul ért minket, hiszen gondolni se mertük, hogy ilyen hamar lesz egy kislányunk. Egyáltalán nem haboztuk, csütörtökön hívtak minket Zita ügyében, és már akkor eldöntöttük a férjemmel úgy, hogy nem láttuk, hogy szeretnénk Őt. 0-1,5 éves kort jelöltünk meg a dokumentumokon, nemre való kikötés nem volt, bizonytalan származást elfogadtunk.

Miért pont ti? A döntés nem tudom, miért ránk esett, de talán a sors is azt akarta, hogy így legyen. Hiszünk benne, hogy a kislányunk nekünk született.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A hat hetet, hogyan éljük túl, illetve, hogy kezeljük az érzelmi kitöréseinket.

A legnagyobb problémátok most: A papírok elintézéséhez elég sok türelem kell.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nehéz volt beleszokni az anyaszerepbe, pár napom volt lelkileg felkészülni rá, az érzések pedig nem jönnek ilyen hirtelen, idő kell hozzá.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadott felnőttekről, nevelésről, kapcsolattartásról, kötődésről.

Szeretettel gratulálok!