Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: nincs, inkább csak olvasni jártam az oldalra, aztán a facebook csoportba, de 4 év után már néha hozzá is mertem szólni egy-egy poszthoz

Kik vagytok? Jani (47), és Timi (41). 11 éve együtt, 9 éve házasok. Az esküvő után 2 évvel lett csak gyanús, hogy még nincs gyerekünk. A szokott rendben jöttek a vizsgálatok, kezelések, előbb államiban, majd magánban. Két sikertelen inszemináció után időpontot kértünk a Káli intézetbe. Mire odaértünk, egy spontán terhességből el is vetéltem. Azért az időpontra elmentünk, bár a lombikkal kapcsolatban már akkor is voltak fenntartásaink. Kiderült, a terhesség miatt mindent elölről kell kezdenünk, majd ha megint lesz zsinórban két sikertelen inszeminációnk, mehetünk lombikozni. Mivel amúgy sem éreztük a lombikot a mi utunknak, úgy döntöttünk, azt a rengeteg pénzt inkább a gyerekre költjük, mint orvosokra, és felkerestük a megyei Tegyeszt.

Miben vagytok mások, mint mások? Még az egész út elején, amikor még csak annyit tudtunk, hogy nem lesz ez olyan egyszerű projekt, mint másoknál, elkezdtem pszichológushoz járni. Segített rendezni a viszonyomat a szüleimmel, illetve feldolgozni a gyerekkoromat (szerintem ezek elengedhetetlenek a szülővé váláshoz). Le akartam tisztázni magamban, hogy tényleg ezt akarom-e, anyává akarok-e válni akadályok útján is, vagy csak a megszokás, a szociális elvárások hajtanak ebbe az irányba. Annyira feltöltött lelkileg, hogy az út során még a páromat is tudtam a megfelelő pillanatokban “pszichózni”. Sosem éreztük “útközben”, hogy egymás ellen fordulnánk, vagy más fele indulnánk, végig harmonikusak maradtunk, a tegyeszes pszichológus is nagyon örült, mennyire stabilak, összeszedettek vagyunk.

Ki érkezett? Hanna teljesen egészséges, kiegyensúlyozott, folyton mosolygó tündérke. Megyei listáról, nevelőszülőktől érkezett. Minimális lemaradása volt a mozgással, amit 3 hét alatt behoztunk: semmi más nem kellett neki, mint szabad mozgás lehetősége a szőnyegen. Aktabetekintés utáni hétvégén lett hat hónapos, a mi határozatunk pedig 0,5-3 éves korú lánygyermekre szólt, származási kikötés nélkül.

Mennyit vártatok? 2017 nyár végén jelentkeztünk a Tegyesznél, tavaly decemberben hosszabbítottuk a három éves határozatunkat plusz egy évvel. Fél-három éves korrigálható egészségi állapotú (örök hála az ebben a témában szervezett online meetingért, Zsuzsa!!!) kislányt szerettünk volna. Származási kikötést nem tettünk. Talán tavaly valamikor olvastam az Örökbe.hu Facebook-csoportban egy bejegyzést, hogy nem árt a várakozás során újra egyeztetni a származási kikötést a tegyeszes kapcsolattartóval, nehogy feleslegesen várjunk, mert valaki már rég kaphatott volna gyereket, csak úgy emlékeztek, szőke, kék szeműre várnak. Megfogadtam a tanácsot, egyeztettem az Emberünkkel erről, szerintem ez is szerepet játszott abban, hogy akkor és ott nekünk szóltak.

Mennyit várt a gyerek? Hannát a szülőanyja a kórházban hagyta. 6 naposan nevelőszülők hozták el, mivel senki nem jelentkezett érte, 3 hónaposan örökbe adhatóvá vált. Akkor már “csak” a karantén végét kellett megvárnunk, és jött is az A telefonhívás. Mivel hat hónaposan még nem alakult ki kötődés, elegendő volt 2 hét a barátkozásra, eltanultuk a rituálékat, hozzászokott Hanna a jelenlétünkhöz, és haza is hozhattuk. Az utolsó pár napban már nem is kereste a nevelők jelenlétét, teljes értékűen elfogadott minket.

Miért pont ő? A várakozás során, minden tegyeszes beszélgetésen elmondták, hogy 2-3 éves gyerekre készüljünk, annál kisebb nincs a rendszerben. Amikor bekerültünk tavaly a top10-be, mi ennek megfelelően be is vásároltunk mindent, és elégedetten ültünk a babérjainkon.. Aztán a barátkozás két hetében rohantunk kiskádért, cumisüvegért, és minden más “apróságért”, ami kellhet egy hat hónapos babának.

A telefonhívás során és az aktabetekintés elején többször elhangzott, hogy “de roma származású”, mondtuk semmi gond, szeretnénk többet tudni róla, és látni a fényképét. Már a száraz adatok is eléggé meggyőzőek voltak, mivel Hanna makkegészséges volt, amire nem is számítottunk. Aztán megláttuk a mosolygós pofiját, és részünkről el is dőlt a dolog, nem is értettük, miért kellene aludni rá egyet.

Miért pont ti? Ugyan voltak még páran előttünk a sorban, de mi voltunk az elsők származási kikötés nélkül. Tudtuk, hogy Hanna fiatal kora ellenére is határozottan képviseli a véleményét, lehet úgy gondolták, mi elbírunk vele. (eddig döntetlenre állunk 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag: Jobban kellett volna bíznom az ösztöneimben, és csak arra hallgatni, aki szakember és pártatlan. Szerencsére, amikor kezdtünk elbizonytalanodni, felhívtam a tegyeszes pszichológust, hogy beszéljük át a dolgokat a barátkozás félidejében. Sikerült megerősíteniük, és megfogadva a tanácsukat, a ”káros jó tanácsokat” ügyesen engedtük el a fülünk mellett.

A legnagyobb problémátok most: A fogzás és a kánikula hatványozza a kialvatlanságot. Hanna továbbra is karakán: egyrészt végtelen mosolygós, nyitott, cuki, aranyos baba, aztán egy pillanattal később éles hangon jelzi, ha valami nem tetszik neki. De remek marketinges: ezt inkább csak nekünk tartogatja, a környezet ezt az oldalát nem ismeri.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: egész végig, amikor a várakozás alatt elképzeltem, azt hittem, egy rutinos nevelőszülőt fogunk ki, aki reményeink szerint kedves határozottsággal terel minket a cél felé. Ehhez képest nekik is új volt a helyzet, ráadásul a Tegyesz is elég láthatatlan volt a barátkozás során, egy másik “zűrösebb” ügy lekötötte őket. Szerencsére meg tudtuk a nevelővel beszélni, hogy így legalább nincsenek rossz beidegződések, csináljuk úgy, ahogy nekünk jó. Aztán, amikor kicsit félresiklottak a dolgok, a Tegyesz első szóra megjelent, és segített.

Miről olvasnál szívesen? Minél több Babaköszöntőt, mert az azt jelenti, hogy másnak is sikerült.

******

Nicknév: niki

Kik vagytok? Egy szerető házaspár vagyunk. A családi felállás most már, hála isten’, anya apa, és a kisherceg. Első gyermek.

2012 óta 4 lombik 0 baba. Utána döntöttünk az örökbefogadás mellett, amit nem bánunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben nem vagyunk mások, mint a többi ember.

Ki érkezett? Gyermekünk egy 14 hónapos kisfiú. Nevelőszülőtől érkezett hozzánk, akinek hálásak vagyunk azért, mert 14 hónapig egy csodás kisfiút nevelt szeretetben. Egy kiegyensúlyozott baba. Egészséges, akaratos, mosolygos. Szeretni való manó.

Mennyit vártatok? 2021.04.21.-én megérkezett a határozatunk, hogy alkalmasak vagyunk. Rá 2 órára csörgött a telefon. Megyei lista (Tolna). 

Mennyit várt a gyerek? A gyermekünk születése óta nevelőszülőnél volt. Ő hozta ki a kórházból már. Sose látogatták. 

Miért pont ő? Szerelem volt első látásra. Azért is minket hívtak, mert mindkét szülő roma és senki nem fogadott el ilyet a megyében, nekünk meg nem gond, mi is azok vagyunk. 

Volt-e olyasmi az ő történetében, ami miatt haboztatok? Nem volt semmi ilyesmi.

Miért pont ti? Erre pontos választ nem tudok adni. Szerintünk az isten nekünk szánta. De roma származású, így gondolom az is szerepet játszott.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ha beteg, lázas, ne rohanjak egyből a kórházba, mert kinevettek, hogy lázzal beviszem.

A legnagyobb problémátok most: Vannak nehéz napok, mint szerintem mindenki másnál. Főleg, ha nyűgös. De csak ennyi legyen a legnagyobb problémánk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nem voltunk tanfolyamon. Igazából egyik pillanatról a másikra szülővé válni. Nem volt időd felkészülni több hónapon át.

Miről olvasnál szívesen? Gyermek fejlődése. Beszéde.

******

Nicknév: Laci és Gabi

Kik vagytok? Laci és Gabi. 16 éve házasok. Régóta szerettünk volna gyermeket, valamiért nem sikerült. Lombikkal nem próbálkoztunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben.

Ki érkezett? Szimonetta, 2 év 10 hónaposan, megyei listáról (Somogy). Teljesen egészséges. Voltak lemaradásai, de azt behozta.

Mennyit vártatok? Kb. 4 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? Kb. 2 hónapot.

Miért pont ő? Nem tudom, de szerelem volt első látásra.

Miért pont ti? Talán mert elfogadóak vagyunk. 2 és 6 év közötti kislányra adtuk be a kérelmet, a korom miatt, 47 leszek ősszel. Kiajánláskor a 35. helyen voltunk a listán.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nagyon oda figyelni a nevelőszülőre. Nem volt együttműködő.

A legnagyobb problémátok most: az étkezés. Válogatós.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A tanfolyamon nagyon jól felkészítettek.

Miről olvasnál szívesen? Örökbefogadós történetekről.

******

Nicknév: Tyukiék

Kik vagytok? Imre (32) és Klára (31). Augusztus 6-án ünnepeljük a 10. házassági évfordulónkat.

Mindketten nagy családból jöttünk, már a jegyesség alatt nagy családot terveztünk. Ez a terv még nem valósult meg, de a gyermekáldás elindult, amikor is egy éve örökbe fogadtuk Gergő fiunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben és mindenben.

Ki érkezett? 3 éves egészséges kisfiú, országos listáról.

Mennyit vártatok? Kevesebb, mint egy évet a telefonhívásig, majd az első találkozástól 4 hónap telt el a Covid első hulláma miatt, mire elkezdődhetett az intenzív ismerkedés. A nevelőanyuka szeretettel bátorított minket, biztosította a kapcsolattartást telefonon és videóhívásban, fotókat kaptunk tőle, nagyon drága asszony. Hálásak vagyunk érte!

Mennyit várt a gyerek? Születése után az anyukája a kórházban hagyta, egyhónapos korától hazaérkezéséig egy tapasztalt, szeretetteljes nevelőcsaládnál volt. Ahol már az első találkozással nyitottsággal, kedvességgel találkoztunk, a Covid első hulláma adta várakozás alatt, fel volt készítve Gergő a hazajövetelre, semmi gond nem volt az ismerkedés alatt és hazajövetel után sem. Sosem látogatták, másfél éves korától volt örökbeadható.

Miért pont ő? Határozatunk országos listára is szólt, származási kikötés nélkül, 0-5 éves korig, akár testvérpárra.

Miért pont ti? Pontosan nem tudjuk, de rugalmasak voltunk elutazni az ország túlsó szegletébe.

A tanács, ami jól jött volna utólag: az itthon töltött 5 hónap elillant, mint a kámfor, így azt gondolom, kevesebb időt kellett volna tölteni a házimunkával és többet játszani Gergővel, és nyugodtan többet pihenni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Azt értettem a tanfolyamon, hogy a gyerkőc ki van szakítva a környezetéből és sok mindent ott kellett hagynia. A nevelőszülők mindent megtettek, hogy a legtöbb mozdítható dolgot odaadják, hogy megmaradjanak a megszokott tárgyai, ruhák, amiket szeret enni, szokások, ezekről babanaplót is kaptunk. Tudtam, hogy a mi életünk is felfordul, bár próbáltam, hogy ne legyenek elképzeléseim, de időközben kiderült, hogy mégis voltak. Másképp alakult, mint ahogy valójában elképzeltem, a kapcsolatunk a fiammal. Nagyon szeretem a gyerekeket, sokat dolgoztam bébiszitterként és családi napköziben is, sok gyereket megismertem, ebből kiindulva azt vártam, hogy jól együtt fogunk működni a fiammal, hogy nem lesz gond a közös időtöltéssel, egymásrahangolódással és elfogadással. De nem számoltam az állandó szülői felelősséggel, fáradtsággal, és azzal, hogy nem vagyok olyan rugalmas, mint képzeltem, hogy fel kell adni valamilyen szinten önmagad. Jó hír, hogy változunk, összehangolódunk. Örömteli szülővé válást kívánunk!

******

Kik vagytok? Katalin (40) és János (43), vidéki kisvárosban élő házaspár vagyunk. Húsz éve vagyunk egy pár, ebből 18 éve házasok. Már a kapcsolatunk elejétől kezdve nagycsaládot szerettünk volna, de az élet felülírta a terveinket. Mikor nem akart megérkezni a várva várt gyermek, elkezdtük az orvosokat járni. Végigmentünk a hasonló cipőben járók útján. Műtétek, sikertelen inszeminációk, félbeszakított lombikok. Mindez anyagilag is és legfőképpen érzelmileg megviselt minket. Semmi nem ment zökkenőmentesen és egyszer csak úgy éreztük, nem az a mi utunk. Bár az örökbefogadás már akkor szóba került, amikor eldőlt, hogy természetes úton nem lehet gyermekünk, mégis akkor vált egyértelművé, amikor bennem megfogalmazódott egy érzés, hogy nem szülni szeretnék, hanem anya szeretnék lenni.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintünk semmiben sem. Mi is, mint a legtöbb pár családot szerettünk volna. Az utunk más volt, de a végeredmény ugyanúgy család lett. Talán annyiban vagyunk mások, hogy sok más párral ellentétben nálunk a férjem hamarabb készen állt az örökbefogadásra, mint én. Nekem kicsit több idő kellett, hogy el tudjam engedni a vér szerinti gyermeket.

Ki érkezett? Egy igazi örökmozgó, csintalan, gyönyörű és egészséges 2 éves kisfiú érkezett megyei listáról (Jász-Nagykun-Szolnok). Szerető nevelőszülőktől fogadtuk örökbe, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Mennyit vártatok? 4,5 év telt el a Tegyeszhez történő jelentkezésünk és aközött a bizonyos telefonhívás között. Már teljesen lemondtunk arról, hogy sorra kerülhetünk, hiszen két hónap volt hátra a határozatunk leteltéig. Aznap egyeztettük az ügyintézőnkkel a további teendőket, hogy ismételten elindítsuk az alkalmassági vizsgálatokat, mikor két órával később visszahívott, hogy fogadóképesek vagyunk-e.

Mennyit várt a gyerek? Születése után hat hétig még kórházban volt egészségügyi problémák miatt, majd onnan került nevelőszülőkhöz, akiknél 23 hónapos koráig nevelkedett. Sem a vér szerinti szülők, sem pedig egyéb rokonai soha nem látogatták, nem érdeklődtek felőle.

Miért pont ő? 0-5 éves korig várakoztunk, egészséges vagy kisebb korrigálható egészségi állapotú gyermekre, illetve testvérpárra. Kényes téma, de származási kikötésünk volt. Ez nem feltétlen magunk miatt, hanem inkább a gyermekre való tekintettel, mivel azt látjuk magunk körül, hogy ezzel kapcsolatosan az emberek többsége nem elfogadó. Másrészről nem érezzük hitelesnek a magunk részéről megismertetni egy olyan kultúrával, amiről semmi fogalmunk sincs.

Nem tudjuk, hogy miért pont ő lett a mi kisfiunk, habár azt valljuk, hogy minden okkal történik. Első kiajánlásunk volt. A férjem részéről szerelem volt első látásra, részemről nem, pontosan emiatt is okozott fejtörést, hogy belevágjunk-e a barátkozásba. Végül igent mondtunk, és onnan indult az igazi érzelmi hullámvasút.

Miért pont ti? A kisfiunk anyukája pszichés betegséggel küzdött (paranoid skizofrénia) és gyógyszereket szedett a terhesség alatt. Ezt nem mindenki vállalja. Mi próbáltuk csak azokat a betegségeket kizárni, amit anyagi okok, illetve megfelelő orvosi ellátás hiánya miatt nem tudunk vállalni, és minden másra, amiben bizonytalanok voltunk inkább a további tájékoztatást jelöltük. Egyébként egyelőre úgy tűnik, a kisfiunk nem örökölte. 

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne gondolj túl semmit, hiszen legtöbbször semmi sem úgy fog történni!

Az Ágacskánál végeztük el a tanfolyamot, ahol rengeteg hasznos tanácsot kaptunk. Sok helyen azt olvassa, hallja az ember, hogy ha meglátod a gyereket, azonnal érezni fogod, hogy ő a tied. Ezt fontos lenne hangsúlyozni, hogy nem így van feltétlenül. Csodálatos, ha azonnal megvan a szerelem, de ha nem jön az érzés egyből, attól még nem kell feladni. Adj esélyt, erre van a barátkozás. Ha később sem megy, még mindig mondhatsz nemet, és ezt a kicsi sem sínyli meg, számára maradtok egy kedves néni meg bácsi, akivel párszor jót játszott.

Nagyon fontos a családon belül a kommunikáció. És itt családon nem csak a szűk családot értjük. Fontos, hogy nyugodt, támogató háttér álljon mögöttünk, mivel éppen elég stresszes a folyamat. Amikor igent mond az ember egy gyermekre, onnantól felpörögnek az események. Nálunk két hét intenzív barátkozás volt a Covid miatt. Minden nap mentünk, és emellett intézni a papírokat, rendezni a gyerekszobát, intézni a munkahelyet nem egyszerű menet. Mi szerencsések vagyunk, mert az egész család egy emberként állt mögöttünk, illetve a munkahelyünk is támogató volt az elejétől fogva. Nem tudom elképzelni, hogy ezt máshogy végig lehet csinálni.

A legnagyobb problémátok most: Alapból is nagyon akaratos a kisfiunk, ehhez jön a dackorszak, plusz a mi makacsságunk, úgyhogy vannak csatáink bőven. A mozgás- és beszédfejlődése elmaradt a korától, az idegrendszere is fejletlen, az érzelmek feldolgozása is. Mikor megismertük, semmit nem beszélt, csak egy hangon hümmögött folyamatosan. Ehhez képest most már vannak szavaink, és egyre többször vesszük észre hogy kezdi összekötni a szavakat.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Igazából a barátkozás zökkenőmentesen zajlott. Nagyon gyorsan átkötődött a kisfiunk, amit a nevelőszülők hozzáállása is nagyban segített. Volt para a Covid miatt, bármelyik nap felfüggeszthették volna a folyamatot, úgyhogy ez adott hozzá egy plusz stresszfaktort. Egyébként erre nem lehet felkészülni, nem lehet megtanulni. Két hét alatt próbálsz gyermektelen házaspárból gyermekes családdá alakulni.

Úgy tanultuk, hogy hazaérkezés után legtöbbször problémák jelentkeznek a gyermekkel, ami természetes, főleg nagyobb gyermek esetén, hiszen nagy törés azért ez az ő életében, bármennyire is szeret velünk lenni. Nálunk ezek a gondok nem közvetlenül a hazaérkezés után, hanem rá két hétre kezdődtek. Étvágytalanság, rossz alvás, ellenkezés, agresszió velünk szemben. Hosszú és lassú folyamat volt, mire minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Minden pici előrelépésnek örültünk. Még mindig van mit ledolgoznunk, de nem erőltetünk semmit.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről és bármiről ami az örökbefogadással kapcsolatos, főleg nagyobbacska gyermekek örökbefogadásával kapcsolatban.

******

Nicknév: usi, de már régen használtam

Kik vagytok? Budapesti házaspár vagyunk, 9 éves vér szerinti nagylányunkkal várakoztunk kisebbik gyermekünkre. 4 éves volt a lányunk, mikor úgy éreztük, szeretnénk még egy babát. Majd elhatározásunkat 3 vetélés követte. A második baba elvesztése után megpróbáltuk kideríteni az okokat, de csak egy enyhe inzulinrezisztencia derült ki nálam. Ekkor beszéltünk először komolyabban az örökbefogadásról is. A harmadik vetélés alkalmával méhen kívülinek vélték a terhességet, így sürgősséggel megműtöttek, de nem volt az… Ennyi elég volt belátni, hogy ez most nem a mi utunk. Időt adtunk magunknak és kb. fél évvel később jelentkeztünk a Tegyesznél.   

Miben vagytok mások, mint mások? Semmiben, csak vágytunk még gyerekre, mint még sokan mások.

Ki érkezett? Tündéri, huncut szemű kislány érkezett országos listáról, nevelőszülőktől. Egy kis akaratbomba, aki reggeltől estig szóval tart. Mikor először láthattuk őt, bő 19 hónapos volt, és mikor végre hazaért, 21 hónapos. Mozgásfejlődése és súlya elmaradt a korosztályához képest. A szükséges fejlesztésekről szépen gondoskodtak a nevelőszülők, és azóta behozta az elmaradásait. Viharos gyorsasággal nőtt és fejlődött, miután hazaértünk. Mi TSMT-re jártunk vele, most pedig egyelőre nincs szüksége plusz fejlesztésre.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva 2,5 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek?  Több, mint fél éve volt örökbe fogadható, mikor találkoztunk. Születése óta ugyanannál a nevelőszülőpárnál élt és a kezdetektől sejtették, hogy a kislány örökbe adható lesz. Nem látogatták őt a vér szerinti szülők, de eleinte néha telefonon érdeklődtek utána. Mi a harmadikak voltunk, akiknek kiajánlották őt.

Miért pont ő?  Egy csoda volt az első találkozásunk, a kicsi nyitott volt, hamar játszani kezdett velünk. Mivel el volt maradva a mozgásfejlődése, így mikor először láttuk őt, láthattuk azt is, ahogy életében először önállóan feláll. Ettől függetlenül a lemaradása eleinte okozott számunkra aggodalmat, de nagyon készséges volt a helyi tanácsadó és a nevelőszülő is ezeknek a kételyeknek az elsimításában.

1-3 éves kislányra vártunk, a tanácsadónk szerint elég megengedő egészségügyi kikötésekkel, illetve egyéb kikötés nélkül.

Volt korábban egy visszalépésünk, amikor az első találkozás/rápillantás után mondtunk nemet. A határozatunk után mindössze 4 hónappal történt és most már tudjuk, hogy még nem álltunk készen, de akkor nagyon megviselt minket. Később egy alkalommal még érdeklődött a tanácsadónk, hogy fogadókészek vagyunk-e egy kislányra, de végül nem minket választottak.    

Miért pont ti? Nem tudjuk, de nagyon szerencsések vagyunk, az biztos. Én már éreztem, valahogy a szívem mélyén tudtam, hogy érkezni fog és szerintem a nagylányunk is.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A barátkozás egy érzelmi hullámvasút, amit mondtak persze korábban, de azt, hogy mennyire az, csak akkor tapasztaltuk meg mikor már benne voltunk.

A legnagyobb problémátok most: Egyik lánykánk kiskamasz, a másik dacos 3 éves… nem unatkozunk mostanában és a testvérféltékenységet sem mindig könnyű kezelni. Ezen túl kezdünk izgulni az őszi óvodai beszoktatás miatt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Az első pillanattól kezdve otthon érezte magát a családunkban és a házunkban is.  A rugalmasságán, hatalmas bizalmán néha még mindig el-elcsodálkozom.

Ahogy hazaérkeztünk, tavaly márciusban, egy héttel később kihirdettek a vészhelyzetet és bezártak az iskolák is. Az ajánlott 30 napot nem volt nehéz „csak együtt” töltenünk, a világjárvány gondoskodott erről és persze még sok más izgalomról is.

A végső határozatunk is online készült el és az ügyfélkapun keresztül nyilatkoztunk a harminc nap letelte után, tudomásunk szerint elsőként az országban. Nehezen ment minden ügyintézés, lassan haladtunk.

Miről olvasnál szívesen?

Bármiről szívesen olvasunk, ami a családdal, örökbefogadással, gyerekneveléssel kapcsolatos.

 

Ha úgy érzed, hogy már te sem fogsz sokáig várni, gyere a Finis csoportba, ahol együtt készülünk a gyermek érkezésére. Legközelebb: 2021. október 2., 9., 16., mindig szombat délelőtt 9:30-12:20 között – még 6 hely van! https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/