Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

T. család

Kik vagytok? 45 és 50 évesek vagyunk, 11 éve kapcsolatban, 9 éve élünk boldog házasságban Pest megyében, az agglomerációban. Férjem előző házasságából van két gyermekünk: egy 21 éves lány és egy 20 éves fiú, mindketten egyetemisták, nagyon jó velük a kapcsolatunk. Mivel relatíve későn ismerkedtünk meg, sajnos vér szerinti közös gyermekünk nem tudott születni.

Miben vagytok mások, mint mások? Az életkorunkat emelném ki, mire a kislányunk érkezett, én már betöltöttem a 45-öt, férjem az 50-et. Illetve egyre spirituálisabb elveket vallunk (főleg én, az anyuka 😊), mesterséges megtermékenyítésben nem szerettünk volna részt venni, így elég hamar az örökbefogadás útjára léptünk.

Ki érkezett? Mennyit vártatok? Kétéves, egészséges, szőke, kék szemű, értelmes kislány érkezett a megyéből (Pest). Nevelőszülőknél élt születésétől fogva, akiknek nagyon hálásak vagyunk, mert nagyon szeretetteljes légkörben nevelték a kislányt. Nagyon sokat vártunk rá: öt éve hívtuk először a Tegyeszt, a határozatunk is több, mint 4 éve született, amikor csörgött a telefon. Ez alatt az időszak alatt az ügyintézőink váltották egymást, volt, hogy egy évig nem volt ügyintézőnk a Tegyesznél. Végül a harmadik ügyintézőnkkel a határozathosszabbítás kapcsán sikerült személyesen is találkozni, szerintünk ez sokat segített mind a várakozásban, mind a kiajánlásban. A hosszú várakozás után a 2020. november 13-i (péntek) telefoncsörgéstől kezdve minden úgy ment, mint a karikacsapás. Aktabetekintés, „rápillantás” után azonnal indult az intenzív barátkozás és az első telefonhoz képest három hétre, még Mikulás előtt hazahozhattuk Mimit.

Mennyit várt a gyermek? Mimi szülőanyja születésekor szóban lemondott róla, de mivel papírt nem írt alá, a kislány nevelőszülőkhöz került. 1,5 éves korában nyilvánították örökbeadhatóvá, 2 éves lett, mire először nekünk kiajánlották. Nagyon sok sorsszerűség van abban ahogyan ő hozzánk került. Ha hivatalosan is lemondott volna egyből a szülőanyja, biztos, hogy nem mi kaptuk volna. Édesapám 2020. augusztusában halt meg, ősszel nagy lezárások voltak a COVID miatt, a megyei listán a 85-ös sorszámnál tartottunk, tehát egyáltalán nem számítottunk, hogy csörög a telefon. Innentől olyan volt, mint a mesében: csupa jót hallottunk róla, az aktabetekintésnél kicsordultak a könnyeink, amikor megláttuk, hogy milyen meseszép. A „rápillantás” végére már együtt rajzoltunk, játszottunk vele, kérdés nem merült fel bennünk, hogy szeretnénk vele barátkozni.

Miért pont ő? Eredeti határozatunk egészséges/korrigálható egészségű 0-2 éves gyermekre, testvérpár esetén az idősebb gyermeknél 0-4 évesre szólt, ám ahogy teltek az évek, mi is idősebbek lettünk, illetve több jó tapasztalatot hallottunk nagyobb gyermek örökbefogadásáról, módosítottuk a határozatot 0-4 évesre, testvérpár esetén 0-6 évesre. Származási kikötésünk nem volt, ám az erősebb rasszjegyeket kizártuk, szerettük volna, ha gyermekünk külsőleg is illeszkedik a családba.

Miért pont ti? Valószínűleg azért, mert nyáron ugyanaz a pszichológus hölgy vizsgálta Mimit, mint minket, amikor a 4 éves határozatunkat mentünk meghosszabbítani. Szinte mindenki szerint Mimi nagyon hasonlít rám, teljes mértékben beillik mind külsőleg, mind természetben a családunkba. Kertes házban lakunk, egy kutyánk is van, Mimi nevelőszülei is hasonló környezetben éltek.

A tanács, ami jól jött volna utólag: hiába a hosszú várakozás, amikor becsöppen egy kisgyermek a családba, gyökeresen felfordítja az addigi életet, főleg a 40 év felettiekét. Szerintem erre nem lehet könyvekből felkészülni. A gyermekvállalás és az örökbefogadás egy erős érzelmi hullámvasút, nagyon stabil alapok kellenek, hogy mindenki alkalmazkodni tudjon az új helyzethez. Érdekes módon Mimi alkalmazkodott a leggyorsabban/legkönnyebben. Hihetetlen megfigyelni, hogy egy ilyen kisgyermek milyen elképesztően rugalmas, milyen erős életszeretet és élni akarás van benne. Rengeteget tanultunk és tanulunk mi is tőle. Az elején én nagyon beleadtam minden energiámat, hogy mindenre megtanítsam, ebben nagyon hamar ki is merültem, úgyhogy meg kellett nekünk szülőknek is tanulni – és folyamatosan tanuljuk azóta is – lazábbnak, nyugodtabbnak, lassabbnak lenni, élvezni a pillanatokat, egyensúlyra törekedni.

A legnagyobb problémátok most: 11 hónap után elég jól összekovácsolódtunk. Megküzdünk a dacosággal, a kisasszony elég erős akaratú, kifejezetten értelmes, emiatt minden napnak megvan a nehézsége és a szépsége is. Mi is napi szinten tanulunk és fejlődünk, hogyan válhatunk még jobb, türelmesebb szülőkké. A szeptemberi ovikezdésssel és az őszi idővel sajnos a betegségek is jönnek-mennek. Az itthon töltött makkegészséges időszak után elég nehéz az 1 hét ovi – 1 hét itthon időszakot kezelni. Szerencsére Mimi szépen fejlődik, nagyon kommunikatív és barátkozós, így imád óvodába járni. A munkába való visszaállásom leépítés és a sorozatos kisebb betegeskedés miatt nem könnyű.

Miről olvasnál szívesen? Kedvenc rovatom a Babaköszöntő, mindig reményt adott, míg nem érkezett meg hozzánk Mimi. Szívesen olvasnék a családdá válás első egy évéről, illetve a várakozási időszak pszichét próbáló nehézségeiről is.

******

Nicknév: Vianya

Kik vagytok? Egy tizenhét hónaposan angyallá vált fiúcska, egy lombik (1. próbálkozásból született) nagytesó, aki mára 11 éves, és két fantasztikus 3,5 éves szív szerinti fiúcska a családunk. A nagytesó karakterében rám hasonlít, az ikrek tiszta apjuk. 😉

Sokat küzdöttünk, hogy teljes lehessen a családunk. Gábor (Gabóca) fiunk búcsúzása után kiderült, hogy az én betegségem miatt csak lombikkal születhet egészséges gyermekünk. Így érkezett Zádor, az első csalogatásra, de utána 6 alkalommal nem játunk sikerrel. Tudatosították velünk, hogy az egészségem nem bír el több próbálkozást. Akkor beszéltük meg Zádival, hogy akkor tudok mellette lenni, amíg felnő, ha nem próbálkozunk tovább. Érdekes módon nem azt kérdezte, hogy akkor nem lesz testvére, hanem azt, hogy akkor HOGYAN lesz.

Ki érkezett? Marcaliból, a gyermekotthonból érkeztek az ikrek (megyei lista, Somogy). Bálint és Viktor. 15 hónaposak voltak, amikor megismerkedtünk. Már az iratbetekintés után, amikor képeket mutattak róluk, a férjem azonnal tudta, melyik képen melyikük van.

Egészségesek? Spasztikus végtagok, megkésett mozgásfejlődés, kétévesen még nem tudtak rágni… Elég súlyos asztma, sni beszédfogyatékossági kód. Amikor megismerkedtünk, a spasztikus izomzatról és az asztmáról tudtunk.

A neveket a vér szerinti anya adta, mi adtunk mellé mindkettőjüknek 1-1 keresztnevet.

Mennyit vártatok? 1,5 évet vártunk, ami rövidnek számít meg Somogyban is. De nem újszülött ikrek voltak. Talán ezért.

Mennyit vártak a fiúk? Születés után azonnal kiemelték őket a vér szerinti családból, egy hónaposan kerültek az otthonba.

Tanulság: NAGYON-NAGYON-NAGYON fontos a tanfolyam. Nem is gondoltuk, mennyire. Nekem két pedagógus diplomám van, szültem két gyerkőcöt, nevettünk majdnem másfél évig nagyon beteg babát, azt hittem, nem sok újat tudnak mondani. De igen. Megváltoztatta a szemszöget, ahonnan a fiúkat és a puttonyukat nézzük. Több, mint 2,5 éve vagyunk már együtt, de még mindig nem tudtuk kiszeretgetni belőlük az összes hozott traumát.

Hogy jönnek ki a testvérek? A három ölelhető gyermekünk rajong egymásért hála Istennek. Az utolsó falat csokijukat is megosztják, odaadják egymásnak. Sőt, van, amikor lelki fájdalma van valamelyik kicsinek, és csak a bátyót hívja.

******

Nicknév: Anita & Péter

Kik vagytok? Átlagos pár, akik (azt gondoljuk) elmentek a falig vér szerinti gyerekért való küzdelem terén, és végül hatalmas megkönnyebbüléssel döntöttek az örökbefogadás mellett. 8 év vágyakozás, 5 év várakozás után érkezett első gyermekünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Esetleg abban, hogy mi magunk álltunk ki a sorból, amikor kiderült, talán lombikkal lehet még vér szerinti gyermekünk. Nem bírtuk volna lelkileg együtt a kettőt, és végül segítséget is kértünk a veszteségek feldolgozásában, mielőtt újra beálltunk a sorba.

Ki érkezett? Benedek, a Tegyeszen keresztül, csecsemőotthonból. 4 hetesen ismertük meg, 6 hetesen hozhattuk haza. Gyakorlatilag egészséges újszülött baba, most már (6 hónaposan) látható, hogy miben van szüksége fejlesztésre, de komoly betegség, elmaradás továbbra sincs nála.

 Mennyit vártatok? Én (Anita) azt szoktam mondani, hogy magára az örökbefogadásra hivatalosan 5 évet, de lélekben inkább 2 évet. Ahogy írtuk fent, kiálltunk egy időre a sorból, hogy lelkileg rendbe jöjjünk és hogy igazán stabil alapokat, érzelmi biztonságot tudjunk nyújtani a gyermekünknek. Emiatt szerintem nem releváns ez az 5 év várakozási idő. Alapítványokhoz is csak 1,5-2 éve jelentkeztünk.

Mennyit várt a gyerek? Semennyit. Amint örökbeadhatóvá nyilvánították, kiajánlották nekünk. Azért csak 6 hetesen hozhattuk haza, mert ismeretlenek a szülei és 2 hét kellett a barátkozáshoz is.           

Miért pont ő? Egy visszautasításunk volt 1,5 évvel korábban (egészségügyi okok miatt). Sokszor hívtak, hogy fogadókészek vagyunk-e, de végül nem minket választottak. Benedeknél egy pillanatig sem haboztunk és már az ügyintézőnk is úgy hívott, hogy „na ez az a hívás”.

Miért pont ti? Az ügyintézőnk azt mondta, úgy gondolták, mi jól fogjuk tudni kezelni a kisfiunk történetét. Elég bonyolult családi háttérrel érkezett, a gyökerei felkutatásánál sokat fog számítani, hogy mi ebben maximálisan támogatni tudjuk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Testileg is érdemes felkészülni egy gyermek érkezésére. Azt hittük, jó kondiban vagyunk, de Benedek gyorsabban nő, mint ahogy mi izmosodunk. Érdemes edzeni 😊

A legnagyobb problémátok most: Költöztünk ősszel. Ennek a változásnak a lecsengésével küzdünk épp. Egyébként csupa tipikus babás problémáink vannak: altatás, mibe öltöztessük a gyereket, hozzátáplálás, stb.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Hiába volt Benedek újszülött, 7 alkalommal kellett „ismerkedni” vele is. Ez minket meglepett, de utólag örültünk ennek az időnek, mert kicsit a lelkünk is le tudta követni a változásokat.

Miről olvasnál szívesen? Újszülött- és csecsemőkori traumák feldolgozását hogyan lehet szülőként segíteni.

******

Nicknév: Gábor és Melinda

Kik vagytok? Több mint 20 éve vagyunk házasok. Amikor Gábor megkérte a kezemet, egy kikötésem volt: rendben van, de én gyereket szeretnék. Nem majd, nem egyszer, nem akkor, ha megszereztük ezt  vagy azt. Nem volt kifogása. Szűk két év múlva megszületett a fiunk, akit 17 éves korában elvesztettünk. Összeomlottunk.
Mikor összeszedtük magunkat, mindketten ott tartottunk, mint majd 20 évvel korábban. Gyereket szeretnénk. Számba vettük a lehetőségeket: lombik és örökbefogadás. Úgy döntöttünk, nekünk mindegy, hogyan érkezik a gyermek, ráadásul túl a 40-en nem akartunk időt vesztegetni. Így párhuzamosan mentek a kezelések és az ügyintézés, bár ezt a szakemberek nem ajánlják.
Aztán jött a covid, a kezelések szüneteltek, és mikor már rászántuk volna magunkat, hogy újra nekirugaszkodjunk, egyszer csak csörgött a telefon és eldőlt a sorsunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem tudom. Nem hiszem, hogy mások lennénk. Sok történetet hallottam/olvastam. Mindenki más egy kicsit, de mindig vannak kapcsolódási pontok, egy-egy mozzanat, amikor azt mondjuk, igen, ez velünk is így volt.

Ki érkezett? Karinám 3 éves elmúlt egy kicsivel, mikor elkezdtük látogatni (megyei lista, Keves). Nevelőszülőnél volt, aki nagyon jó szándékú volt, irányunkban. A kislányunk egészséges volt, bár meglátásom szerint nem tartott ott, ahol a képességei és kora szerint tarthatott volna. Meglátszott, hogy több gyermek volt a nevelőszülőnél és nem jutott annyi idő és energia a gyerekre, mint kellett volna. Ám ezeket a hiányosságokat hihetetlen tempóval hozta be. (Pelenka elhagyása, ágytisztaság, beszédének érthetősége, stb.) Mire februárban oviba került, már semmi különbség nem volt az ovistársaihoz képest. Most egy 4,5 éves örökmozgó, nagyon nyitott személyiségű, éles eszű, cserfes kislányunk van.

Mennyit vártatok? 2019. március 8-án voltunk először a Tegyesznél és akkor indítottuk is a folyamatot, nyáron már a tanfolyamon ültünk, szeptemberben megkaptuk a határozatot. 2020. augusztus 19-én hoztuk haza a kislányunkat.

Mennyit várt a gyerek? Egyéves volt a lányunk, mikor kiemelték és nevelőszülőhöz került. Mikor kétéves volt, a vér szerinti apja meghalt. Az életet adója mindössze egyszer látogatta meg. Pontosan nem tudjuk, mikor nyilvánították örökbe fogadhatónak.

Miért pont ő? Amikor jelentkeztünk, annyit tudtunk, hogy 0-3 éves korig szeretnénk egészséges kislányt, származási megkötés nélkül. Több órát töltöttünk az ügyintézőnkkel, mire átrágtuk magunkat az összes kitöltendő papíron. Az ügyintézőnk tanácsára a korhatárt kitoltuk 4 éves korig (és milyen jól tettük!), és egy csomó betegség esetén a bővebb tájékoztatás után döntünk részt jelöltük meg.
A lányunk volt az első, akit nekünk ajánlottak. Az első találkozáskor az ügyintézőnk megkérdezte, mikorra gondoljuk át, hogy elfogadjuk-e. Mi egymásra néztünk és mondtuk, nincs mit átgondolni, Ő a miénk.

Miért pont mi? Bevallom, erről semmilyen információm nincs. Az ügyintézőnk nem mondta, mi pedig olyan boldogok voltunk, hogy eszünkbe sem jutott megkérdezni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Olvass, olvass és még többet olvass. Mikor azt gondolod, a téma „szakértője” lettél, akkor még mindig olvass és kutass.
A legnagyobb problémátok most: Egy kissé megkésett dackorszak, amiben most nyakig vagyunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A tanfolyam nagyon hasznos volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, annak ellenére is, hogy nem kötelező. Rengeteg nehézségre felkészítenek. Nekünk nagyon sokat segített, hogy az ügyintézőnk és a pszichológusunk tartotta, akik nagyon sok tapasztalattal rendelkeztek. A pszichológusunk maga is örökbefogadó szülő volt.

Ami más volt, és meglepő, az az, hogy nálunk az égvilágon semmilyen nehézség nem merült fel sem a barátkozás, sem  az összeszokás során, amikor már hazahoztuk a lányunkat. Minden olyan gördülékenyen ment, hogy hihetetlen.

Miről olvasnál szívesen? Kinek mikor kezdett el kérdezősködni a gyereke az örökbefogadásról?  Milyen kérdések merültek fel a gyermekben? Mi érdekelte a gyereket a témával kapcsolatban?

******

Kik vagytok? Éva (42) és Krisztián (45). Borsodban élő házaspár vagyunk, 1999-ben kezdődött a kapcsolatunk. A családalapítás terve a 2007-es házasságkötésünk után született meg, de a várva várt gyermek csak nem akart megérkezni. Első gyermekre vártunk.

Néhány év sikertelen próbálkozás után számos megterhelő orvosi kivizsgálás, gyógyszeres kezelés, műtét, három inszemináció és öt lombikbaba-kezelés áll a hátunk mögött. Sajnos egyik sem hozta közelebb hozzánk a vágyaink beteljesülését.

Ahogy telt az idő, a kezelések alatt bekövetkező folyamatos vágyakozás, reménykedés, lelkesedés, várakozás, izgulás, csalódás, sikertelenség, kétségbeesés, lemondás és gyász hatalmas érzelmi hullámvasútja alatt én már időnként szóba hoztam a férjemnek az örökbefogadást. Kezdetben ő inkább az orvosi vonalat szorgalmazta, de egy bizonyos kezelés után megbeszéltük, ha a következő sem sikerül, akkor elindítjuk az örökbefogadást.

Így 2017 májusában megírtuk azt a bizonyos levelet a miskolci Tegyesznek.

Az Ágacska Alapítványnál végeztük el az akkor még kötelező tanfolyamot. Életünk egyik meghatározó élménye volt, az alkalmassági folyamat legfontosabb részének tartjuk!

Végül 2017 decemberében lett meg a határozatunk, ami korrigálható egészségi állapotú, 0,5-2 éves kislány vagy iker kislányok örökbefogadását engedélyezte. Származási kikötést tettünk. Tudtuk, hogy hosszú várakozás áll előttünk.

Ez idő alatt rendszeresen jártunk örökbefogadó találkozókra a Miskolci Örökbe szervezésében, ahol nagyon támogató sorstársakat ismertünk meg. Sokat segített, hogy találkozhattunk gyerekes családokkal és várakozókkal is, akikkel teljesen egy cipőben jártunk. A legnagyobb élmény számomra az volt, amikor valamelyikük sorra került és velük együtt izgultuk végig a folyamatot!

2020 nyarán részt vettünk a Zsuzsa által szervezett Finisben online csoportban is. Nagyon hasznos volt feleleveníteni a tanfolyamon hallottakat és jó élmény volt ismét hasonló élethelyzetben lévő emberekkel lenni. 2020. nyár végén úgy döntöttünk, hogy módosítunk a korhatáron, így ismételt pszichológiai beszélgetés után levittük az alsó korhatárt 0 évre.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem vagyunk mások, egy átlagos házaspár vagyunk, akik gyermeket szerettek volna. Nagyon-nagyon!

Ki érkezett? Léna Viktória, egy csodaszép, egészséges, hajasbaba kislány, 7 hetesen és 3 naposan érkezett a családunkba, titkos örökbefogadással 2021 elején, a megyéből.

Már a születésekor szóba kerültünk és a kórházból haza is szerettük volna hozni, de a hazahozatal előtt egy nappal jött a hír, hogy reális esély van arra, hogy a vér szerinti anyukája visszavonja a korábban tett lemondó nyilatkozatát. Ez végül nem történt meg, így a Nagybarcai Különleges Gyermekotthonból érkezett haza ez év elején a kislányunk. Azóta is hálásan gondolunk az ottani gondozókra és az egész személyzetre, akik magas szakmai színvonal mellett szeretetteljesen gondoskodtak a kislányunkról és a többi rájuk bízott kicsiről.

Mennyit vártatok? A családalapításra 14 évet kellett vártunk, az örökbefogadásra a jelentkezéstől számított 3 év 8 hónapot, a határozattól számítva pedig kicsit több mint 3 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? 7 hétnek és 3 napnak kellett eltelnie, hogy egymásra találhassunk, születése előtt lemondott róla a vér szerinti anyukája.

Miért pont ő? Kislányt szerettünk volna (ez a férjem kérése volt). Az első kiajánlásunk volt, és mi kétszer is igent mondtunk rá: a születése után, és amikor végre hazavihettük.  

Miért pont ti? Pontosan nem tudjuk, miért pont mi, de már eléggé a sor elején jártunk, és szem elött is voltunk akkoriban az életkormódosítás valamint a határozathosszabbítás miatt. Nagyon hálásak és boldogok vagyunk, hogy akkor minket választottak!

A tanács, ami jól jött volna utólag: Egy gyermekre bármennyi időt is vár az ember, nem tudja, hogy mi vár rá, legfeljebb sejti! Éltünk legcsodálatosabb és legmegterhelőbb időszaka áll mögöttünk. Az első hónapokban a világ összes érzése jött-ment felváltva. Léna életünk csodája!  

A legnagyobb problémátok most: Általános, kisbabával járó „problémák” megoldása és elhárítása teszik ki a mindennapjainkat, de emellett gőzerővel készülünk az örökbefogadás sajátosságaiból adódó dolgokra is. Szerencsére támogató környezetben élünk, a család, a barátok és a tágabb környezet is nagy szeretettel fogadta az érkezését.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Nagyjából az történt, amire számítottunk és a hivatali ügyintézés – a sajátosságait figyelembe véve –  viszonylag flottul ment végül.

Miről olvasnál szívesen? Bármiről, ami örökbefogadással kapcsolatos.

******

Kik vagytok? Napsugár és Barnabás (már visszatérők a Babaköszöntőben), 38 és 41 évesek vagyunk, 14 éve házasok. Napsugár zenetanár végzettségű, de jelenleg a gyerekeket terelgeti és a háztartást viszi, Barnabás két baptista iskolában iskolalelkész.

Miben vagytok mások, mint mások? Ki érkezett?
Négy saját, örökbefogadott gyermekünk van (7 és fél, 4 és fél, 3, 2 és fél évesek). Három nagyobb gyerekünk születésüktől fogva velünk élnek, a legkisebb fél éves koráig nevelőszülőnél élt (ő második gyermekünk féltestvére).

Norbert Joelt – aki a harmadik a sorban – kórházból hoztuk haza 3 évvel ezelőtt 11 naposan. Szülőanyja segítséget kért, mert tisztában volt azzal, nem fog tudni gondoskodni még egy gyermekről, de pillanatnyilag bizonytalan volt az örökbeadás menete (a személyes részleteket most mellőzöm, igen egyedi és sajátságos helyzetben volt). Egy másik család vállalta volna, hogy családbafogadással hazaviszi, amíg a jogi része kialakul és lezárul, de hirtelen kaptak egy babát, ahol elméletileg nem volt komplikáció az örökbefogadás körül. Váratlanul ért minket bizonyos szempontból a dolog, férjem ráadásul épp külföldön volt, kétszer 5 percet tudtunk telefonon beszélni, ez alatt kellett döntenünk. Másfelől mégsem volt váratlan az esemény, mert az előtte lévő hetek néhány történése egyre inkább felhívta a figyelmemet, hogy valami készülőben van (pl. már közel egy éve imádkoztunk, hogy találjunk egy nagyobb autót a megfelelő időben, ami 3 gyereküléssel is kényelmesen használható, Joel születése előtt két héttel találtunk egyet csodás úton-módon, amit nem is láttunk, úgy vettünk meg). Mielőtt kaptuk a telefonhívást a Bibliát olvasva ezen a versen akadtam meg „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek…” (ugyanezt az igét olvasta azokban a napokban a szülőanya is, ez a gyámhivatalba menet előtt derült ki).
A hívás kapcsán egységben azt gondoltuk férjemmel, hogy vállalnunk kell Norbit. Ha Isten 3 hónapra bízza ránk, akkor annyira, ha örökre nekünk adja, akkor örökre. Valakinek kell vállalni a kockázatot, valakinek vállalnia kell, hogy szereti és gondját viseli feltétel nélkül.
Az örökbefogadásos utazás végül több ok miatt (covid is „segített”) 2,5 évig tartott.
Hivatalos kapcsolattartást nem akart az anya, de képeket küldtünk neki és a nagyobb történésekről tájékoztattuk. Becsülöm az életadót, aki kitartott elhatározása mellett ilyen elhúzódóan. Az örökbefogadás lezárása előtt nem sokkal találkoztunk egy parkban, hogy elköszönhessen fiától, aki egyébként nagyon szégyenlős, mégis különlegesen felszabadult volt a találkozás alatt.
Az örökbefogadás menete nem volt átlagos. Senkit sem biztatnék, hogy családbafogadási lehetőséget keressen, hogy hamarabb kapjanak gyermeket. Az alkalmasságunk megállapítása, életkori sajátosság (már meglévő gyerekünknél idősebb volt Joel az örökbefogadáskor) is a kivételek kategóriája.

Egy rövid sztori, ami Joelhez kapcsolódik: Joel pár hónaposan kórházba került hörgőcske gyulladással. Éjjel bementünk, vizitkor derült ki a szobatársaim számára, hogy „csak” gyám vagyok, majd megtudták, hogy otthon van két örökbefogadott… Megkaptam, hogy én sohasem fogom megtudni, milyen anyának lenni, mert sohasem szültem. Sokat beszélgettünk, majd a kisebbik lányom is csatlakozott hozzánk a kórházban. Amikor hazamentünk, az említett anyuka úgy búcsúzott, hogy meglátom, nagyon fognak szeretni ezek a gyerekek. Jó volt látni, ahogy megváltozott a gondolkodása.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Azt tanácsolták, csak én legyek gyám, akkor egyszerűbb mindent intézni. Második gyermekünk születése előtt költöztünk és ezzel a munkaviszonyom megszűnt, nem voltam jogosult gyedre. Mivel csak én voltam gyám, a férjem nem mehetett gyedre a gyámolt gyermekünkkel.
Amikor lezárult az örökbefogadás, akkor szintén hivatali ügyintézők hibái miatt a gyes elejéről is lecsúsztunk. három örökbefogadás után még mindig nem voltunk elég jártasak a jogszabályokban, és sajnos nem lehet támaszkodni a hivatalos tájékoztatásokra, tanácsokra.

A legnagyobb problémátok most: Fincsi dackorszak van.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok
Sokminden. 😀
Egy általánosabb, hogy nagyon gyors tempóban lettünk négygyerekes család, ami azért nem könnyű fizikailag és mentálisan, távol a nagyszülőktől.

Miről olvasnál szívesen? Hogyan kreáljak időt, hogy olvashassak. 😉