Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe
Nicknév: K és G
Kik vagytok?
30-as értelmiségi házaspár vagyunk, megyeszékhelyhez közeli kistelepülésen élünk. 8 éve vagyunk együtt, ebből 6 éve házasok. 4 évig vettünk részt meddőségi kezelésben; inszeminációkon ill. 6 beültetésen vagyunk túl. Bár kapcsolatunk elején volt róla szó, hogy vér szerinti gyerek/ek mellé majd örökbe fogadunk, miután kiderült, hogy vsz. sehogy sem lehet, az örökbefogadás gondolatát mégis egy évig emésztettük, mielőtt belevágtunk.
Miben vagytok mások?
Nem vagyunk semmiben sem mások, gyermeket akartunk. A nőgyógyászom egyik mondata mély nyomot hagyott bennünk: „aki gyereket akar, annak lesz, vagy így, vagy úgy”. Hát nekünk „úgy” lett.
Ki érkezett?
Közel 2 éves roma származású tüneményes, okos kisfiú, nevelőszülőtől, megyei listáról (Baranya).
Mennyit vártatok?
Összesen 1 év 4 hónapot. Egy éven át 0-6 hónapos korig vártunk, főképp a férjem kérésére. Majd elmentünk a tanfolyamra, ami után az én legnagyobb örömömre meggondolta magát. Ekkor felemeltettük az életkort 0-3,5 évre, újra végigmentünk az egész folyamaton (új elbeszélgetés, pszichológus, környezettanulmány, stb.). Az új határozat kézhezvétele után egy héttel hívtak minket (februárban). Március végén vihettük haza a kisfiunkat, 1 év 11 hónaposan.
Mennyit várt a gyerek?
Születése után néhány hónapig csecsemőotthonban élt, majd nevelőszülőkhöz került, akik saját gyermekükként szerették. Párszor látogatták a vér szerinti szülei, utoljára 8 hónaposa, majd nem jelentkeztek. Akkor lett örökbefogadható, mialatt mi a tanfolyamot végeztük, 1 év 8 hónaposan.
Miért pont ő?
Ennek így kellett lennie, ha hinnék a karmában, azt mondanám, hogy karma. Anno álmodtam róla, hogy egy kis barna fiúcska rohangál a házban, de mindig csak háttal láttam. Most már tudom, hogy ő volt az, a mi fiunk.
Miért pont ti?
Elfogadók voltunk származásban, nemben és nagyobb életkort is elfogadtunk, betegségek tekintetében sok esetben bővebb tájékoztatást kértünk. Kisfiunknak szüksége volt arra, hogy egyedüli gyerek legyen (a nevelőszülőnél sok gyerek volt, volt kisebb lemaradása, ami mára 1000%-ra behozott).
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Igazából a tanfolyamon mindent elmondtak, de erre a szituációra nem lehet teljesen felkészülni, teljesen átalakul az ember élete, egyik pillanatról a másikra egy másik „szerepben” találja magát. Ez maximalista emberek esetében (én az vagyok) nehezen emészthető az első időkben. Türelmet kellett tanulnunk mindkettőnknek, még most is tart ez a folyamat, azt gondolom.
A legnagyobb problémátok most:
Hogyan ne kényeztessük el a gyereket. Ez nagyon nehéz, főleg, hogy úgy tud nézni és kérni, ha valamit szeretne, hogy szinte lehetetlen ellenállni neki. Féltékenység a gyermek részéről apa, háziállatok, más gyerekek irányába.
Miről olvasnál szívesen?
Gyermek beilleszkedése a közösségbe, bölcsődébe, óvodába.
******
Kik vagytok? 40-hez közeli férfi és nő. 5 éve vagyunk együtt, több sikertelen lombik után döntöttünk úgy, hogy nem próbálkozunk tovább, örökbe fogadunk. Már a megismerkedésünk elején felvetődött, hogy örökbe fogadunk majd, mivel a lombik nem 100%, de mellette azt éreztük mindketten, hogy ha születne is vér szerinti gyermek, szeretnénk indulni szív szerinti tesóért.
Ki érkezett? Egy 4,5 éves makkegészséges, cserfes, a koránál jóval érettebb, hihetetlen okos kislány megyei listáról (JNSZ megye).
Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva 26 hónapot, amiből 11 hónap passzív volt költözés, megyeváltás és házfelújítás miatt.
Mennyit várt a gyerek? 1 év 8 hónapot volt nevelőszülőnél, akik egyébként csodálatos emberek, az életadó egyetlen alkalommal látogatta meg mindössze a kislányt, 2022 októberében, utána vált örökadhatóvá. Hozzánk idén szeptemberben ért haza.
Miért pont ő? Ő nekünk született, ilyen egyszerű. Nincs olyan ismeretlen, akivel szembetalálkozunk az utcán és ne jegyezné meg a tűzről pattant kislányomra, hogy tiszta anyukája az arca, a szemei pedig az apukája. A kislányunk habitusa, a rendkívül fejlett humora (4,5 évesen!) és életvidámsága pontosan beleillik a családunkba.
Mi volt másképp? Gyakorlatilag minden. A nagy átlaggal ellentétben nekünk 2 hét volt az ismerkedés és 3 hét az intenzív ismerkedés. Ez utóbbi bennünket fizikálisan merített ki, a kislányunkat pedig mentálisan, mert nem láttuk a végét, és nem tudtunk neki mit mondani, mikor költözhet haza. A vége felé már úgy éreztük, hogy a kislány törékeny bizalma kezd meginogni bennünk, de végül a hazaköltözése mindent megoldott és feloldott benne és bennünk. Néha már-már szégyelljük is magunkat, mert a kislányunkkal kapcsolatban semmi negatívat nem tudunk mondani. Néha meg kell csípjük magunkat, hogy mézesheteket élünk folyamatosan vele, és ez az érzés soha többet nem múlik el.
******
Nicknév: Ildikó & László
Kik vagytok?
40-es házaspár, 9 éve együtt, Pest megyéből. A második lombiknál a férjem vetette fel az örökbefogadás lehetőségét. A 4. sikertelen lombik után bele is vágtunk.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem hiszem, hogy mások lennénk. Gyermeket szerettünk volna és minden lehetőséget megragadtunk, hogy az álmunk teljesüljön.
Ki érkezett?
A határozatunk lejárta előtt 2-3 hónappal december 5-én csörgött a telefonom a munkahelyemen. Az ügyintéző volt, hogy lenne egy 15 hónapos kisfiú és üljek le, ha tudok, mert van egy tesója is, aki 6 napos. Testvérpár. Országos listáról. Nagyon sírtam és folyton azt hajtogattam, beszélni akarok a férjemmel. A munkahelyemről is hazaengedtek mert nem tudtam abbahagyni a sírást. Iratbetekintés után egy hetünk volt felkészülni. Karácsonykor már négytagú család voltunk.
Mennyit vártatok?
- szeptemberben jelentkeztünk a Tegyesznél.
- februárban lett határozatunk.
- decemberben jött a telefon.
Mennyit várt a gyermek?
Patrik éppen akkor lett örökbeadható (15hónaposan), amikor a tesója megszületett. Párszor látogatta az anya, majd lemondott róla, nem tudjuk, mikor. Lacusról születése után lemondott. Nála meg kellett várnunk a 6 hetet, utána lélegezhettünk fel teljesen.
Miért pont ő?
Határozatunk 0-1 éves, származási kikötés nélkül, egészségügyileg korrigálható, ikrekre és testvérpárra szólt, 3 éves korig.
Amikor az első találkozás megtörtént és betipegett Patrik, majd utána hozták bebugyolálva a kicsit, mérhetetlen boldogságot éreztem. Óriási csoda hogy egyszerre két pici gyermeket kaphattunk.
Miért pont ti?
Nem tudjuk. Nagy örömükben és a kapkodásban elfelejtettük megkérdezni.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Készülj fel mindenre! Minden lehetséges.
A legnagyobb problémátok most:
Patrik fejlesztésre szorul, beszédben kicsit visszamaradt, de mozgásban stabil.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy a tanfolyamon tanultátok:
Igazából minden úgy volt.
Miről olvasnál szívesen?
Testvérpár örökbefogadásokról.
******
Nevünk Ági és Zoli. Én 47 vagyok, a férjem 30 éves. 13 éve vagyunk együtt és 3 éve házasok. Tavaly júniusban kaptunk végleges határozatot, és idén márciusban telefonhívást egy gyönyörű kisfiúra, aki 3,5 éves. Szerelem volt első rápillantásra. Én rokkant vagyok, sajnos nemrég amputáltak a bal lábam egy érelzáródás miatt. Mankózom, de önellátó vagyok.
Nem tettünk származási kikötést, így jött Krisztofer, aki egy angyal. Az ismerkedés minden pillanata csodálatos volt, ő egy tökéletesen felkészített kisfiú volt egy fantasztikus nevelőszülőtöl. Most 4 éves, de mintha a születésétől fogva a családunk tagja lenne, szerinte anya a szerelme és apa a legjobb barátja. 13 hónapos korában került nevelőszülőhöz.
Szeretünk kirándulni, mozizni, filmezni és minden közös programot kiélvezni, most, hogy közelednek az ünnepek, az én kisfiam úgy lesz egyre boldogabb, hisz ő is karácsonymániás, mint én, imád vásárolni és nézelődni.
Minden olyan volt, ahogy tanultuk az oktatáson, amit olvastunk róla. Pont az ellenkezőjét tapasztaltuk, mint mások. Kaptunk egy fantasztikus kisfiút egy nagyon szuper nevelőszülőtől.
******
Kik vagytok?
I. és Sz., 40-es évei elején lévő házaspár vagyunk. Régóta szerettünk volna gyermeket, több alkalommal lombikoztunk, sikertelenül. Az örökbefogadás mellett döntöttünk, és életünk legjobb döntése volt.
Miben vagytok mások?
Nem hiszem, hogy mások lennénk, ugyanúgy nagyon szerettünk volna gyermeket, mint mások. Mi rengeteget készültünk az érkezésére külön tanfolyamokkal, sok utánajárással, olvasással, beszélgetéssel. Az Ágacskánál az alaptanfolyamon kívül az egyikünk a terápiás örökbefogadó szülő képzésen is részt vett, melyet szívből ajánlok.
A határozatunk 0-4 éves korig szólt, nemi és származási kikötés nélkül, melyet módosítottunk 4,5 évre a megismeréskor, mert a kisfiú pont betöltötte a 4 évet, mire találkozhattunk
Ki érkezett?
4 éves örökmozgó, csupaszív dumagép kisfiú országos listáról. Teljesen egészséges.
Mennyit vártatok?
2021 májusában adtuk be a kérelmet a Tegyesznél, decemberre lett határozatunk.
2022 augusztusában jött az a bizonyos szívdobbantós telefon, 2022 októberében történt meg a kihelyezés, hazaérkezés.
Mennyit várt a gyermek?
Születésétől nevelőszülőnél élt, de azt hiszem, egy év volt az, amit ténylegesen várt, mint örökbe fogadható gyermek.
Miért pont ő?
Mert így volt megírva, mi egymásra vártunk. Annyira passzol a családunkba, az első perctől, mintha mindig is együtt lettünk volna.
Miért pont mi?
Mert így volt megírva, mi egymásra vártunk. Nem tudok különösebb okot. Talán, hogy korban állítólag elfogadóbbak voltunk, mint a nagy átlag.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben?
Semmi. A saját nagykönyvem szerint az volt más, hogy még látatlanban nagyon féltem a nevelőszülővel való találkozástól és a barátkozástól. De annyira nagyon más történt. A világ legjobb nevelőszüleit ismertük meg, végtelenül segítőkészek, együttműködőek, látszott, hogy a legnagyobb szeretetben és törődésben nevelték a gyereket.
Egy év után látogattunk vissza, amitől szintén féltem, de ami szintén egy nagyon jól sikerült, szép emlék.
Mi a legnagyobb problémátok most?
Hogy győzzük energiával a mi kis energiabombánkat.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Hogy nem gond, ha néha elfáradsz, elkeseredsz akár a várakozás alatt, akár már a családi mindennapokban, az se tragédia, ha nem jönnek a mindent elsöprő érzelmek tapsra, mert úgyis megérkeznek és mindent elsöpörnek.
Miről olvasnál szívesen?
Mindennapi tanácsokat, ami nem feltétlenül örökbefogadás-specifikus, nevelési tanácsokat.
Második gyermek örökbefogadásáról.
******
Nicknév: Kingfisher
Kik vagytok? 14 éve alkotunk egy párt, ebből 6 évet próbálkoztunk teherbe esni. Sima, saját sejtes lombikig el se jutottunk, egyből donorral próbálkoztunk. Kettőt csináltunk, egyiknél se indult el a terhesség. Sosem idegenkedtünk az örökbefogadástól, ezért bele is vágtunk.
Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy sosem éltük meg úgy az egész babaprojektet, hogy valamit most nekünk el kellene gyászolni. Léptünk tovább!
Ki érkezett? Testvérpár érkezett saját (zöld) megyéből, 3 és 2 évesek, szinte teljesen egészségesen (vár ránk pár apróbb beavatkozás, de semmi komoly), kb. féléves lemaradással.
Mennyit vártatok? Jelentkezéstől 15 hónapot, határozattól számítva 8 hónapot.
Mennyit várt a gyerek? 3 és 2 évet vártak, sosem voltak látogatva.
Miért pont ő? 0-4 éves korú, egészséges vagy korrigálható egészségügyi állapotú gyermekre/ikrekre/testvérekre volt határozatunk. Származásban is elfogadóak voltunk. Az akta tükrözte a valóságot, talán egy árnyalattal jobbnak voltak beállítva. Első kiajánlás volt mindkét oldalról. Habozni amiatt haboztunk, hogy elegek leszünk-e nekik.
Miért pont ti? Próbáltunk „emlékezetesek” maradni. Tanfolyamon is aktívak voltunk, utána is többször érdeklődtünk telefonon. A vége felé már sejtettük is, hogy mi fogunk következni. Valószínűleg a korunk is sokat számított (34). A két gyerekhez rengeteg energia kell, talán mi még ezt meg tudjuk nekik adni.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Hagyjuk, hogy a gyerek elgyászolja az elválást a nevelőszülőtől, és ne akarjunk mindenképp megoldani mindent.
A legnagyobb problémátok most: A rossz szokásokról, cukor/kólafüggőségről leszoktatni őket. Brutális!
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Talán az ismerkedés rövidebb volt, mint emlékeztem, csak egy hét.
Miről olvasnál szívesen? Hogyan neveljünk a gyerekekbe egy kis túlélési ösztönt.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Örökbe.hu 
Gratulálok a családoknak!
Szívesen olvasom a babaköszöntőket, de mindig van olyan momentum ami a gyermekvédelmi rendszer oriasi hiányosságaiba ad egy-egy pici bepillantást: utolsó családnál 2 és 3 évet vártak a sosem látogatott gyerekek h örökbefogadhatova váljanak! Kóláztatták őket a nevelőszulok??? Ilyenkor annyira dühös és szomorú tudok lenni
KedvelésKedvelés