Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: kisverebek
Kik vagytok? Egy fiatal pár vagyunk, akik első pillanattól örökbefogadás útján akartak családdá válni.
Jó körülményeket kaptunk az élettől, tanulhattunk, utazhattunk, tudtunk előrelépni munkában, és úgy éreztük, hogy szeretnénk, ha ezt mi is biztosíthatnánk valakinek, aki nem ilyen szerencsés körülmények közé érkezett elsőre.
Nálunk nincs szó meddőségről, egyszerűen nekünk az örökbefogadás volt az első számú út.
Miben vagytok mások, mint mások? Nem igazán vagyunk mások, nagyon sokat dolgozunk önmagunkon és igyekszünk fejlődni, amiben csak lehet.
Ki érkezett? A mi kisfiunk nagyon hosszú utat járt be. Előttünk már mások nemet mondtak az aktájára, mert tényleg ijesztő volt nagyon sok dolog vele kapcsolatban, verekedés, ADHD-s tünetegyüttes, folyamatos tomboló hisztik, habzsolás, elmaradottság a korához képest minden tekintetben és bántalmazott előélet. 3,5 éves volt a kiajánláskor.
Ehhez képest nálunk szöges ellentéte lett mindennek.
A legerősebb változás nálunk az volt, hogy nincs televíziónk, nem nézünk mesét, a gyermek képernyőideje 0 perc. A napirendje kőbe van vésve, egyszer sem tértünk el tőle. Édességet, üdítőket sem kap tőlünk egyáltalán, gyümölcsöket eszünk és magvakat, ha nassolunk. Ennek hatására a kisfiam kinyílt. Követeli a meseolvasást, van, hogy 18 mesét olvasok neki el egy nap. Összetett mondatokban folyékonyan beszél, nincsenek indulatkezelési problémái. Hihetetlen jó a mozgáskoordinációja, tanul korcsolyázni. A kapcsolódó nevelés és a lassú gyermekkor néhány trükkjét alkalmazzuk, de egyébként semmit sem vettünk át tankönyvszerűen. Imád mozogni, még nem jár óvodába, de néha bemegyünk ismerkedni az óvónénikkel és egységesen az a véleményük, hogy a kisfiam nem fog semmilyen papírt vagy kódot kapni, mert valószínűleg a velünk közös traumafeldolgozás és a túlstimulálás megszüntetése ennyire eredményes nála.
Mennyit vártatok? Mi húztuk az időt, de onnantól kezdve hogy élesek lettünk a listán, 6 hetet. Származási kikötés nélkül, országos listán, 0-4,5 éves kor közötti egészséges gyermekre várunk.
Mennyit várt a gyerek? Másfél évet várt, sokkal régebben örökbeadhatóvá vált, de pszichiátriai javaslatra visszatartották.
Miért pont ő? Iszonyat nehéz volt az az akta, amit elolvastunk. Minden pontja egy földrengéssel ért fel. Sajnálatból mi nem fogadtuk volna örökbe a kisfiunkat, viszont egy dolog minden szakvéleményből kitűnt: hogy ez a kisfiú valójában kedves. Mi úgy éreztük, hogy ez az alapja mindennek és tulajdonképpen ez a lényeg is. A többit majd megoldjuk. Gyönyörű kisfiú, de nem szóltak égi fanfárok a fülünkben, amikor megláttuk a fényképét, ez egy egyszerű és racionális döntés volt számukra.
Miért pont ti? Valószínűleg mi voltunk elég elfogadóak, bár tényleg úgy indítottak, hogy “figyeljetek, erre az aktára esélyes, hogy nemet fogtok mondani, de ez nem baj. Nem kell mindent elvállalni, mérlegeljetek, hogy nektek mi fér bele”.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Minket szépen felkészítettek tényleg. Szerencsére minden jól alakult.
A legnagyobb problémátok most: Nehezen találunk magunkra időt, de szerintem ez normális.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Árnyalatnyi különbségek természetesen voltak a nevelőszülőnél, de őszintén szólva a világ legjobb nevelőszülőjénél volt a kisfiunk.
Miről olvasnál szívesen? Az élettörténeti könyv most nagyon fontos nekem, erről bármennyit örömmel olvasok.
*******
Nicknév: 4ever
Kik vagytok? 40-es házaspár vagyunk, három gyerekünk van: vér szerinti, lassan 6 éves „nagy”lányunk, örökbefogadott 3 éves „nagy”fiunk (vele szerepeltünk már a rovatban) és férjem nagyfia, aki külföldön él. Nagycsaládra vágyva kerestük fel újra a Tegyeszt.
Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy elfogadóak voltunk: nemre, származásra és egészségügyi állapottal kapcsolatban is (tanácsadónk szerint kevés mostanában a megyénkben a származásban elfogadó várakozó).
Ki érkezett? Kisebbik kisfiunk csecsemőotthonból érkezett, a megyénkből (zöld megye). Az aktabetekintésen egy 8 hónapos, egészséges, életkorának megfelelően fejlődő, barátkozós, élénk, nagyon cuki kisfiúról kaptunk információkat. Azóta itthon kinyílt/felengedett: egy mosolygós, nyitott, kiegyensúlyozott, „véleményét”-„akaratát” most már hangosan kifejező, kedves, kíváncsi, napról napra ügyesedő (új trükköket megtanuló: tapsolás, sikítás, zoknilehúzás, stb.) kicsi fiunk van.
Mennyit vártatok? Fél év telt el az első tegyeszes beszélgetés és a „hívás” között. (Tanfolyamra már nem kellett mennünk, első örökbefogadásunkkor részt vettünk benne. Itt megjegyezném: mindenki menjen el tanfolyamra, aki szeretne örökbe fogadni! Életünk egyik meghatározó élménye volt: önismeret, párterápia és még mennyi minden egyben!)
Mennyit várt a gyerek? Életetadó a Fiunkat születése után a kórházban hagyta, sosem kereste. Sajnos a rendszer lassúsága miatt csak 7 hónapos kora után lett örökbefogadható.
Miért pont ő? A 3 éves „nagy”fiunk életkora volt talán a meghatározó (családban élő legkisebb gyereknél min 2 évvel fiatalabbat lehet örökbe fogadni, úgy tudom).
Vagy talán Kisfiunk barátkozós természete miatt, vagy talán ezért pont mi, mert nagyon igényelte és „kiharcolta” az ölelgetést. (A tanácsadónk ismert már minket, tudta, hogy gyorsan „el lesz kapatva” és hurcis ölbebaba lesz Ő is. 😀 ) Az illesztése tökéletes lett. Az aktája megismerése pillanatától egyértelmű, hogy Ő a mi fiunk.
Miért pont ti? Elfogadóak voltunk származásban. Mást talán Kisfiunk vér szerinti családja, koraszülöttsége és a gondozatlan terhesség ténye is elriasztott volna. Érdekesség, hogy Kisfiunk és mi is pont 2 hónapot „akadtunk el” a folyamatban (mindegyikünknél egy-egy papírt felejtett el leadni egy-egy folyamatot befolyásoló személy).
A tanács, ami jól jött volna utólag: A barátkozás időszakára fel kell kötni a gatyát – amikor barátkozni voltunk a Kisfiunkkal, a nagyobbik Fiunk sírt utánunk otthon, ha otthon voltunk a „nagyokkal”, a Kisfiunknak hiányoztunk. Szerencsére szuper tanácsadónk volt, érezte/látta/követte/segítette a barátkozást és engedte -viszonylag korán- csatlakozni a folyamathoz a nagyobbik gyerekeket. Ezúton is köszönjük Neki ❤
A legnagyobb problémátok most: Türelemmel kivárni a sort ügyintézésnél 3 gyerekkel.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Szuper volt a tanfolyam és az ügyintézőnk is, nagyszerűen felkészítettek. Izgatottan vártuk az ideiglenes kihelyezést, arra viszont nem számítottunk, hogy mindhárom gyerek 2 hétig lázas+taknyos+fulladva köhögős beteg lesz, majd ezt felváltja egy durva hányós betegség, ami a legnagyobbat kórházba juttatja, úgyhogy leginkább túlélésre játszottunk abban a 30 napban, és nem a már 5 fős család összehangolásáról szólt.
Miről olvasnál szívesen? Minden érdekel ebben a témában.
******
Kik vagytok?
Budapesti család vagyunk, Péter (37) és Olgi (37), 2 örökbefogadott gyerkőc szülei. Halmozott fertilitási problémák, számos műtét és egy sikertelen lombik után az orvosok egyenesen és szerencsénkre idejekorán közölték velünk, hogy nincs értelme tovább próbálkozni. Nagyon vágytunk a gyermekáldásra és az örökbefogadás irányába mindketten kezdetektől fogva nyitottak voltunk, van felnőtt örökbefogadott ismerősünk a baráti körünkben, akivel gyakran beszélgetünk az örökbefogadás megéléséről.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem különbözünk a többi örökbefogadó családtól abban a tekintetben, hogy a család minden tagja nehéz puttonyt cipel: az egészségügyi problémák, műtétek, szövődmények utáni traumafeldolgozás sem kis meló, valamint a vér szerinti gyerek születése utáni vágyat majd gyászt is ki így, ki úgy tudta szublimálni, kreatív vagy építő erővé alakítani. Idősebb gyermekünk (3,5 éves fiú) erősen impulzív, rengeteg mozgást, szabadtéri programot, fejlesztést és figyelmet igényel, hogy jókedvű kis mókamesterként tengethesse a hétköznapjait. A gyerkőcök származásának a története sem egyszerű, ezt igyekszünk életkornak megfelelően és empatikusan átadni nekik. A származás kapcsán további teendőnk van azzal, hogy kisfiunk félig ázsiai származású, kislányunk vélhetően szintén.
Ki érkezett?
Újszülött kislányunk titkos örökbefogadással érkezett, ő a fiunk vér szerinti testvére. (Ő annak idején nyílt örökbefogadással vált a családunk tagjává a Fészek Alapítvány segítségével.)
Örökbefogadási ügyintézőnk cserélődött a második gyermekre való várakozás során, és kaptunk egy kiajánlást, amit alapos mérlegelést követően nem tudtunk vállalni. (az általunk vállalt és kért életkornál idősebb volt a kisgyerek, és nem láttuk magunk előtt, hogy jól be tudnánk őt integrálni a családunkba. Ennek ellenére sokszor eszünkbe jut, és nagyon bízok benne, hogy gyorsan szülőkre talált.) Ezek után szorosabbra vettük a kapcsolatot az új ügyintézőnkkel, és pár héttel a sikertelen kiajánlást követően kaptuk meg a hírt, hogy kisfiunk vér szerinti testvére megszületett, örökbefogadható és egészséges kislány. Kis súllyal született, de mostanra szépen behozta az elmaradást. Jó étvágyú, mosolygós, nyugodt baba.
Mennyit vártatok?
A határozat megszerzése másodjára jóval időigényesebb folyamat volt, főként a pszichológussal való konzultációra kellett sokat (hónapokat) várni. Az alkalmassági határozat megszerzését követően másfél évet vártunk.
Mennyit várt a gyerek?
2 hetes korában mehettünk be hozzá, 3 hetesen jöhetett haza. Azt gondolom, hogy viszonylag gyors volt a folyamat, annak ellenére, hogy pár napot így is vesztettünk azzal hogy lepkehimlőből gyógyult a család, mikor jött a hír és meg kellett várnunk, hogy mindenki tünetmentes legyen.
Miért pont ő?
Származási megkötés nélkül vártunk 0-1 éves gyerekre, betegségek szempontjából is elfogadóak voltunk. Nem tettünk nemi megkötést, de bíztunk benne, hogy második gyermekünk kislány lesz, és nagyon örültünk annak is, hogy őt is újszülöttkorától fogva nevelhetjük. A vérszerinti anyával is szimpatizáltunk, sok pozitívumot fogunk tudni mesélni róla a gyerekeknek.
Miért pont ti?
Jókor voltunk jó időben, volt érvényes határozatunk, és nem vetettük el annak a lehetőségét, hogy fiunknak vér szerinti testvére születhet (ezt többször is hangsúlyoztuk a Tegyesznél hogy ha fiunknak vér szerinti testvére születne, és örökbefogadhatóvá válik, akkor jussunk eszükbe). És persze hogy kislányunk együtt nőhessen fel a vér szerinti testvérével, akivel nagyon hasonló és nagyon szép keresztnevet kaptak, így most kreatívkodhatunk a beceneveket illetően.
A legnagyobb problémátok most:
Fiunk exponenciálisan megnövekedett figyeleméhségét kielégíteni (mission impossible). Bürokrácia az ügyintézésben, új iratok beszerzése most mintha döcögősebben menne, mint 3 éve. Valamint hirtelen szűkösebb lett a házunk, így elkezdtünk kacérkodni a költözés gondolatával: jó ideje közelebb szeretnénk költözni a nagyszülőkhöz is, és ez most jó apropónak tűnik.
Miről olvasnál szívesen?
Szívesen olvasnék/tanulnék/hallanék még többet „örökbefogadás más népcsoportból” témakörben. Örökbefogadott testvér érkezésekor az idősebb gyermek felkészítéséről, testvérféltékenység kezeléséről.
******
Nicknév: B&Sz&B
Kik vagytok?
11 éve, egy májusi napon találtunk egymásra. Pár hónappal a megismerkedésünk után már tudtuk, hogy együtt szeretnénk megöregedni, úgyhogy úgy gondoltuk, a gyerkőcnek is szabad utat adunk. 2017-ben és 2018-ban spontán babáink fogantak, de sajnos elveszítettük őket. Ezután küldtek bennünket meddőségibe, hogy majd ott segítenek. Megcsináltak az évek alatt mindenféle vizsgálatokat mindkettőnknek, sehol se találtak semmi olyan problémát, ami akadálya lehetne a teherbeesésnek. Peteérést serkentő kúrák, inszeminációk után végül a 12. lombik beültetésre készülve és abbahagyva érkezett meg a kislányunk.
Miben vagytok mások, mint mások?
Ki érkezett?
Megyén belülről (Tolna) érkezett az akkor 22 hónapos, roma származású, egészséges kislányunk. 6 hetes kora óta élt a nevelőszülőknél, ahol még rajta kívül 5-6 gyermek volt. Futószalag-rendszer. Kislányunk 22 hónaposan még épp hogy kapaszkodva felállt a bútor mellett, nem beszélt, nagyon sokat ringatta magát ülve, meredten vagy épp rugózott. Játszani sem tudott még. Rágni is igazándiból velünk tanult meg. Mi ennek ellenére az első pillanatban beleszerettünk.
Mennyit vártatok?
Mennyit várt a gyerek?
3 évvel a jelentkezésünk után érkezett haza a kislányunk. 2021 januárjában adtuk be a jelentkezésünket, márciusban volt az első találkozó a Tegyeszben, majd 1,5 hónap covid-bezárás után május végén lett határozatunk. 2022 februárjában végeztük el a tanfolyamot, ami hatalmas élmény volt. 2023. november 15-én kaptuk a hírt a kislányunkról. Decemberben 1 hét intenzív barátkozást követően, december 18-án hozhattuk haza örökre a kislányunkat, aki 2024. január 23-án vált hivatalosan is a mi kislányunkká.
Kislányunk a kórházból először a befogadó otthonba került, mert a vér szerinti anyukája nem vihette haza, mert közben megvonták a szülői felügyeletét, elvették tőle a 4 nagyobb gyermekét is, felfüggesztett börtönbüntetést kapott kiskorú veszélyeztetése miatt. Pár hónapig látogatta, majd 2023 tavaszán kezdeményezték az örökbefogadhatóvá nyilvánítását, szeptember végén vált örökbefogadhatóvá. November elején elvitték a pedagógiai szakszolgálathoz egy felmérésre, majd utána nem sokkal kaptuk a hírt róla.
Miért pont ő?
Miért pont ti?
0-2 éves korú gyermekre vártunk, megyén belül, a legtöbb betegséggel elfogadóak voltunk, származási kikötést nem tettünk, csak annyit kértünk, hogy valamelyest hasonlítson ránk.
Ő egyértelműen nekünk született, csak rossz helyre tette le a gólya. Külsőleg tiszta apja, belsőleg tiszta anyja. Már amikor megérkezett az e-mail róla, már akkor tudtuk, hogy igen, ő a mi kislányunk. Az egész folyamat alatt és azóta se volt egy pillanat se, hogy azt gondoltuk volna, hogy rosszul döntöttünk volna. Az egész család imádja.
Mi azon párok közé tartozunk, akik a három lehetséges út mindegyikét jártuk egyszerre és tudtuk, hogy a végén egy útban fog folytatódni, ahol már velünk lesz a gyermekünk. Nem érdekelt bennünket, hogy melyik úton érünk oda hamarabb.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Azt szeretnénk tanácsolni, amit már mások is leírtak, hogy ne csak az aktából alkossatok véleményt. De még ne is csak az első találkozásból. Ha úgy érzitek, hogy ő a ti gyermeketek, akkor ne engedjétek el, mert mondjuk nagyon el van maradva a fejlődésben. Kislányunk az 5 hónap alatt szinte teljesen behozta a lemaradását. Rohamtempóban fejlődik, mióta itthon van. Mindenki le van döbbenve, ha találkozik vele, hogy mekkora változáson ment át. Anya, apa, mama, papa, nagynéni felváltva foglalkozunk vele.
A legnagyobb problémátok most:
Kislányunknak tavaly augusztusban megszületett a kisöccse. Ezt már az ő aktájából is tudtuk. A héten lett meg az új alkalmassági határozatunk, mert a kistesó pár héten belül örökbefogadhatóvá válik. A legnagyobb problémánk jelenleg az, hogyan lehet még egy gyermeket így szeretni, ahogy a kislányunkat szeretjük.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
A nevelőszülő nem írt élettörténeti könyvet, pedig nagyon vártuk már, hogy elolvassuk, folytathassuk. A befogadóban töltött 6 hétről van benne pár oldal, pár fotóval. A nevelőszülő ezt összesen 3 db fotóval egészítette ki a kb. 20 nála töltött hónap alatt.
Miről olvasnál szívesen?
A kötődés kialakulásáról. Meddig tartott?
Örökbe.hu 