Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nickname: É+Z+R = Family 🩵
Kik vagytok?
A 30-as éveink közepén járó budapesti házaspár vagyunk. 2003-ban tiniként szerettünk egymásba, és már akkor tudtuk, hogy fiatalon szeretnénk szülőkké válni. Mindketten nagyon családcentrikusak vagyunk. 2011-ben, a húszas éveink elején összeházasodtunk, és belevágtunk a családalapításba – sajnos sikertelenül. Orvosi segítséget kértünk, hét lombikprogramon estünk át, csodára várva… mindhiába.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem hiszem, hogy különböznénk a legtöbb örökbefogadó házaspártól. Inkább a természetes úton gyermeket vállaló pároktól térünk el annyiban, hogy 15 év küzdelem és rengeteg megpróbáltatás vezetett el minket arra az elhatározásra, hogy nekünk más az utunk. Talán sokan ennél jóval később „érnek meg” erre a döntésre, mint mi.
Ki érkezett?
Egy gyönyörű kisfiú, aki épphogy betöltötte a három hónapot!
Talán van benne egy pici rasszjegy, de mivel a férjem is roma, nálunk ez nem volt kérdés.
Gyakorlatilag semmit nem tudunk sem a szülőanyáról, sem a gyermekről. A szülőanya hamis nevet mondott be, majd a szülés után a kórházban hagyta.
Mennyit vártatok?
A Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva hat hónapot vártunk, a határozat kézhez vételétől pedig egy hónapot.
Igen, ilyen gyorsan!
Nem, nem fizettünk le senkit! 😅
Mennyit várt a gyermek?
Három hónapot várt ránk – pont azon a napon kapta meg a határozatát, amikor minket felhívott a mi kis gólyamamánk azzal, hogy “Ez az a hívás!” 🥹🩵
Most is könnybe lábad a szemem, ha eszembe jut, és valószínűleg mindig így lesz, amíg élek.
Miért pont ő?
0–2 éves korig vártunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű kisfiú volt.
Miért pont ti?
Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már: hogyan lehetünk ennyire szerencsések? Tényleg nem tudom… Talán az elfogadásunk miatt.
Tanács, ami jól jött volna utólag?
Ne tervezz túl sok mindent előre, mert sosem tudhatod, mikor jön az a telefonhívás. Egyik napról a másikra csoda történik, és kellemesen, de fenekestül felfordul az életed! Ez egy hidegzuhany – de frissítő, kellemes hidegzuhany. 😅
Ami mindenképp jól jött, az a tanfolyam volt: a rengeteg kis videó, amelyekben bepillantást nyerhettünk sok család életébe, a sorstársak, akik megmutatták, hogy nem vagyunk egyedül. Ez nagyon sok erőt adott! Az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor – rengeteg humor! Másképp sokkal nehezebb lenne. 😅
******
Nicknév:
Kik vagytok?
40 éves, vidéken élő házaspár vagyunk, 15 éve házasok. Két éve, kétévesen fogadtuk örökbe kisfiunkat titkos örökbefogadással. Mindig legalább két gyerkőcöt szerettünk volna, ezért másfél év után jelentkeztünk újra a helyi Tegyesznél.
Miben vagytok mások, mint mások?
Talán abban, hogy a többéves sikertelen próbálkozás után nem jártuk végig a mesterséges megtermékenyítés lehetőségeit, hanem egyből az örökbefogadás mellett döntöttünk. Nem hezitáltunk, mindketten egy időben értünk meg a döntésre, és azonnal el is indultunk ezen az úton.
Ki érkezett?
Második kisfiunk egyévesen érkezett egy kelet-magyarországi megyéből, csecsemőotthonból. Alapvetően jó fizikai állapotban volt, a lehetőségekhez képest szépen fejlődött, de némi mozgásfejlődési elmaradással érkezett.
Mennyit vártatok?
A jelentkezéstől számítva 10 hónapot, a határozat kiállításától számítva 5 hónapot.
Mennyit várt a gyerek?
Kórházban hagyott, koraszülött csecsemő volt, nem látogatták. Kórházi kezelése után azonnal csecsemőotthonba került. Az örökbefogadhatósági folyamatot azonban csak később indították el, így 13 hónapot töltött a rendszerben.
Miért pont ő?
Az első kisfiunknál azonnal éreztük, hogy ő a mi gyerekünk. Azt pedig már nemcsak éreztük, hanem tudtuk is, hogy ha vér szerinti testvére születik, őt szeretnénk örökbe fogadni. Így bár ő sokkal vaskosabb „aktával” érkezett, nehezebb körülmények közül, amikor tudomást szereztünk róla, azonnal tudtuk, hogy akarjuk őt. A kisfiunk azt mondta: „Anya, ő nekem született.”
Miért pont ti?
Egyértelmű volt, mivel a kisfiunk vér szerinti testvére.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
A várakozás időszakában jobban kihasználhattuk volna az időt feltöltődésre, élmények gyűjtésére, mert egy hosszabb „bezártság” következik, és szükség lesz minden tartalék energiánkra, türelmünkre.
A legnagyobb problémátok most:
A testvérféltékenység és a kontrollmánia kezelése, illetve az, hogyan tudunk feltöltődni egy 4 és egy 1 éves mellett úgy, hogy a párkapcsolatunkra is jusson idő.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, vagy ahogy a tanfolyamon tanultátok?
A csecsemőotthon pozitív csalódás volt. Amikor először mentünk, nagyon féltem, milyen körülményeket látunk majd. Ehhez képest egy szeretetteljes, gondoskodó közeget találtunk, ahol a lehetőségeikhez mérten mindent megtettek a kisfiunkért.
Miről olvasnál szívesen?
Testvérkapcsolatokról.
******
Nicknév: Lolka&Bolka
Kik vagytok?
Egyedülálló, 44,5 éves nő vagyok Veszprém megyéből. Mindig is nagyon szerettem volna gyermeket, de az örökbefogadás gondolata kicsit nehezen fogalmazódott meg bennem. Az elhatározás után viszont egyértelmű volt számomra, hogy ez az én utam. Az alkalmassági vizsgálat során mindenki maximálisan támogató volt, soha nem éreztem semmilyen negatív megkülönböztetést – amit ezúton is nagyon köszönök mindenkinek!
Miben vagy más, mint mások?
Mindenben és semmiben. Semmiben, mert ahogy mindenki más, én is nagyon szerettem volna egy gyermeket örökbe fogadni. A korom és az egyedülállóságom miatt viszont kicsit más helyzetben voltam, mint a legtöbb örökbefogadó. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy újszülött kislány került hozzám egészen rövid idő alatt, akkor azt hiszem, én a „fehér holló” kategóriába tartozom.
Ki érkezett?
Nyílt örökbefogadással egy csodálatos újszülött kislány az Alfa Szövetségen keresztül. A vér szerinti anyuka egy nagyon kedves, végtelenül szimpatikus, 24 éves fiatal nő, akinek ő az ötödik gyermeke. Sajnos nem tudta volna hazavinni, így az örökbeadás mellett döntött, és a személyes találkozás után engem választott.
Mennyit várt a gyerek?
A baba december végén született, de az év végi leállások miatt két hetet a kórházban kellett töltenie, csak utána hozhattam haza.
Miért pont ő?
A határozatom 0-6 éves kislányra szólt, és minden tekintetben nagyon elfogadó voltam. A Tegyesztől két kiajánlásom is volt:
Az első esetben, a határozat megszerzése után négy hónappal országos listáról egy hatéves, nem fogyatékos kislányt ajánlottak ki, akit azonban éjjel-nappal pelenkázni kellett, így erre azonnal nemet mondtam.
A második esetben egy szintén hatéves, btmn (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel élő) státuszú kislányt ajánlottak ki. Már megbeszéltük az iratbetekintés időpontját, amikor másnap jött a telefonhívás az alapítványtól. Így az iratbetekintés helyett már a nyílt örökbefogadás részleteit beszéltük meg az ügyintézőmmel.
Félő volt, hogy a baba koraszülött lesz, ezért a vér szerinti anyukával való találkozás után – amikor ő 32 hetes terhes volt – az események felgyorsultak. Végül szerencsére a baba a 38. hétre született.
Ott lehettem a szülésnél, és az aranyórát már én tölthettem el a babával. Amikor először kézbe foghattam, nem sírtam el magam, viszont a lehető legtermészetesebb érzés volt, hogy a karomban tarthatom. Azóta az érzelmek is megérkeztek, és egyre inkább felfogom és elhiszem, hogy ő az én kislányom.
Miért pont te?
A választáskor fontos szempont lehetett, hogy minden tekintetben elfogadó voltam, önkéntes munkát végeztem az Alfának. Soha nem lehetek elég hálás az Alfa Szövetség elnökének, aki minden bizonnyal figyelembe vette a koromat is a kiválasztáskor.
És most szeretnék bátorítani minden egyedülállót: bár sokan azt mondják, hogy gyakorlatilag semmi esélyünk nincs, ez nem igaz! Hiszen én a Tegyesztől is két kiajánlást kaptam. Vágjatok bele!
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Az a bizonyos telefon tényleg bármikor megszólalhat, és akkor az ember eldob mindent, és azonnal „megoldó üzemmódba” kapcsol. Bármennyire furcsa, ilyenkor – legalábbis az én esetemben – az érzelmek háttérbe szorulnak, és az ember csak teszi a dolgát. Emiatt ne legyen lelkiismeret-furdalásunk! Az érzelmek meg fognak érkezni – nekem ehhez az kellett, hogy végre itthon lehessünk, és egy kis nyugalom legyen.
Az egyedülállók esetében a meghallgatáskor külön kitérnek arra, hogy milyen segítségünk lesz. Ezt tényleg mindenki gondolja át, mert szükség lesz rá! Nem elég, ha van néhány barátnő, akit – ha épp nem altatják ők is a gyerkőceiket – fel tudunk hívni tanácsért.
Én összeköltöztem a szüleimmel, ami hatalmas segítség. Például hajmosás közben nem kell samponos hajjal kiugranom a zuhany alól, hogy megnézzem, miért sír a baba. Az első napokban a lelki támogatás is nagyon jól jött. Szóval ezt tényleg mindenki gondolja át!
A legnagyobb problémátok most:
Az, hogy melyik az a cumisüveg, amiből végre hajlandó lenne egy kicsit jobban enni, illetve hogy létezik-e olyan cumi, ami nem esik ki a szájából az állandó mocorgás közben.
Mi volt másképp, mint ahogy a „nagykönyvben” meg van írva, illetve ahogy a tanfolyamon tanultátok?
A papírmunka nem egyszerű – főleg nem az év végén, és főleg nem akkor, ha a baba egy megyében, az anya lakóhelye szerinti illetékes gyámhivatal egy másikban, én pedig egy harmadik megyében vagyok.
******
Kik vagytok?
Harmincas éveikben járó házaspár vagyunk Baranya vármegyéből. 14 éve ismerkedtünk meg, 13 éve kapcsolatban vagyunk, és 7 éve élünk házasságban. Kapcsolatunk első pillanataiban már tudtuk, hogy többgyerekes család szeretnénk lenni – mindig is így képzeltük el az életünket. 2018 óta próbálkoztunk aktívan a gyerekprojekttel. Közös álmunk útjába több akadály került: kezdetben egyikünknél, aztán a COVID következtében mindkettőnknél olyan egészségügyi problémák merültek fel, amelyek megakadályozták, hogy természetes úton sikerüljön a gyerekvállalás. Két lombikkezelést is végigvittünk, de miután három picit elveszítettünk a folyamat során, nem tudtuk továbbvinni. Elmentünk feltöltődni a Mátrába, és mire visszajöttünk, egyértelművé vált bennünk, hogy örökbe szeretnénk fogadni – és azt is, hogy milyen feltételek mellett.
Most, hogy azóta eltelt egy év, úgy érezzük, eljött az idő, hogy beszámoljunk a mi utunkról 😊
Miben vagytok mások, mint mások?
Talán abban, amennyire nyíltan kezeljük az örökbefogadás teljes folyamatát. Családunk, számunkra fontos embereink – beleértve a munkatársainkat és a vezetőket is – végigkísérték szándékunkat a jelentkezéstől fogva. Volt bennünk egyfajta missziómegvalósítási szándék is: ismerőseink, a környezetünkben, abszolút nem voltak örökbefogadással érintett családok, és szerettük volna, hogy példánkon keresztül közelebb hozhassuk az örökbefogadás intézményét, fogalmait, szerepeit – valamint azt is, hogy veszteségek helyett megélhessük ennek az útnak az igazi csodáját.
Ki érkezett?
Két, életvidám, cuki, cigány származású kispasi érkezett Szabolcs vármegyéből. Barátkozásunk időpontjában Kristóf 2,5 éves, Armand 1,5 éves volt – 8 testvér közül ketten, két különböző nevelőszülőtől.
Mennyit vártatok?
2023 januárjában jelentkeztünk a Tegyesznél, 2023 júliusában kaptuk meg határozatunkat két, 0–2,5 illetve 0–5,5 éves korú gyerkőc örökbefogadására. Ügyintézőváltás miatt 2024 januárjában látogatást tettünk a Tegyestben, majd két hét múlva, február 6-án megcsörrent a telefon – így összességében egy év egy hónapot.
Mennyit vártak a gyerekek?
A fiúk születésük időpontjától nevelőszülőknél nevelkedtek, mert a vér szerinti szülők körülményei olyan rosszak voltak, hogy születésük idején minden testvérük állami gondozásba került. Az örökbefogadhatóvá nyilvánításuktól számítva Kristóf egy évet, Armand pedig felet várt az örökbefogadásra.
Miért pont ők?
Nem is lehetett nagyon másként: minden tekintetben elfogadóak voltunk a jelentkezéskor, nem tettünk származási kikötést, tudtuk, hogy nagy valószínűséggel cigány származású gyerek vagy gyerekek fognak érkezni. Egészségügyi állapot tekintetében – egy-egy nagyon kritikus betegség kivételével – minden állapotban lévő gyerekre fogadókészek voltunk.
Mindig is nagyon reménykedtünk abban, hogy testvérek fognak érkezni a kiajánlás alkalmával, így amikor megcsörrent a telefon, örömünket még tovább növelte, hogy a két pici ügyében értesítettek minket.
Miért pont ti?
Legjobb információink alapján két várakozó pár mappája jött szóba az egész országban a fiúk aktájához – a másik pár az aktabetekintés előtt nemet mondott. A fiúk komoly egészségügyi problémákkal jöttek a világra; Armand épp hogy túlélte a gondozatlan terhességet, az aktájuk pedig több mint száz oldalnyi zárójelentésekből és pszichológiai véleményekből állt, tele elrémisztő, szörnyű kifejezésekkel. Szerencsére a problémák legnagyobb többségét a fiúk kinőtték, vagy a nevelőszülők szeretetteljes gondozásának köszönhetően maguk mögött hagyhatták, és hozzánk egészségesen kerültek.
A tanács, ami utólag jól jött volna:
Ne vegyétek készpénznek mindazt, amit a folyamat során mondanak – a fiúk első telefonhívása előtt a szakszolgálatnál azt mondták, hogy még akár négy évet is várakozhatunk, ami akkor nagyon mélyen érintett minket. Két hét múlva megcsörrent a telefon, és elindult a közös utunk, de ettől úgy éreztük magunkat, mintha épp csak beestünk volna a rajtvonalra. Teljesen kifogyott a lelki energiánk, és életünk csodája sem volt elég ahhoz, hogy időnként ne érezzük még ma is azt az érzést, amit abban a két hétben.
És amit még ki tudunk emelni, mint oly sokan mások: ne higgyetek a mappának, adjatok esélyt a rápillantásnak. A fiúk mappája elrémisztő volt, a valóság pedig valami egészen más!
Ami nekünk segített a barátkozás folyamatában, az az, hogy nagyon sokat foglalkoztunk a nevelőszülőkkel is. Amikor találkoztunk, amikor vittük-hoztuk a fiúkat, sokat beszéltünk az ő érzéseikről, és együtt próbáltuk feldolgozni a körülmények között zajló eseményeket. Meg kell érteni, hogy bár papíron igen, lélekben viszont nem lehet úgy évekig nevelni egy gyereket, hogy ne alakuljon ki benne egy kis sajátosság, illetve egy erős kötelék (ha pedig nem alakul ki, akkor a gyerek – és ti – fogjátok “meginni a levét”). Emellett őket pár hét alatt nagyon komoly veszteségélmény érte – az a gyerek, akinek piciként minden lélegzetét lesték, egyik pillanatról a másikra kiesik az életükből. Emiatt megpróbáltuk mindenben segíteni a nevelőszülőket ebben a folyamatban; ők is folyamatosan bátorítottak minket, így a gyerekek számára ez a folyamat egy békés átmenetként valósult meg: volt idejük magukra figyelni, és nem a felnőttek lelki terheit végig nézni és azzal foglalkozni. Próbáljátok elkerülni, hogy ellenségképet formáljatok az erősen kötődő nevelőszülőről, mert ő is küzd, és jobb együtt küzdeni.
A legnagyobb problémátok most:
Mostanra valójában nem kifejezetten örökbefogadás-specifikus kérdésekről van szó – hanem a dackorszakról, az ovibeszoktatással járó testvérféltékenységről. Ezeket tovább nehezíti az örökbefogadás óta eltelt rövid időszak, valamint az, hogy a fiúk számára folyamatosan újra kell tapasztalni, hogy stabilan, bármilyen körülmények között számíthatnak ránk.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy a tanfolyamon tanultátok:
A barátkozás előtt picit megrémültünk attól, hogy a fiúk külön nevelőszülőknél élnek – mert bár tudtuk, hogy ez előfordulhat, kevés tapasztalatot és történetet olvastunk ezzel kapcsolatban. Aggódtunk, hogy ezt hogyan lehet jól kivitelezni, de szerencsére mindenki rugalmas volt, beleértve a gyerekeket is, így abszolút semmi probléma nem adódott.
Ezen túl valójában semmi nem volt markánsan másként, csak a megélés során másképp érzi az ember a történések forgatagát. Minden örökbefogadás egyedi, az ember nem várhatja, hogy mindenre legyen „konyhakész” megoldás; a közösen kialakított válaszok adják a családdá válás egyik alapját. Hatalmas segítséget nyújtott nemcsak a felkészítő tanfolyam, hanem az is, hogy egyikünk részt tudott venni az Ágacska Alapítvány által szervezett terápiás szülőtanfolyamon, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudunk!
Miről olvasnál szívesen?
Arról, hogy egy még nem beszélő picivel hogyan lehet kezelni az örökbefogadásból keletkező feszültséget.
******
Nicknév: V+L+J
Kik vagytok?
30-as éveik közepén járó házaspár vagyunk. 4,5 éve házasodtunk össze, előtte pedig két évig előzetesen teszteltük egymás idegrendszerét. Kapcsolatunk alaprugója a humor, egymás és az állatok őszinte, tiszta szeretete.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem érezzük magunkat különlegesnek, de tény, hogy sem a „normális”, sem az „átlagos” kategóriába nem tartozunk. Pest megye szélén főállásaink mellett haszonállattenyésztéssel foglalkozunk, kecskéket tenyésztünk, de emellett vannak alpakáink, tehén, törpemalac, szárnyasok, kutyák s macskák. Így mondhatni igen sok állat vesz minket körül, és mindennapjaink is nagyon tevékenyek.
Ki érkezett?
Egy 3 hónapos kisfiú, aki olyan hihetetlen módon hasonlít ránk, hogy még a mai napig nehéz elhinni, milyen tökéletesen illeszkedik hozzánk. A megyei listán jött, kórházban hagyott baba volt az új jogszabály szerint.
Mennyit vártatok?
Jelentkezéstől számítva kis híján 3 évet, a határozattól számítva pedig 2,5 évet.
Mennyit várt a gyermek?
3 hónapot. Szülőanyja a kórházban hagyta, és 6 héten keresztül senki sem jelentkezett miatta. Így elindították az örökbefogadási eljárást, de mivel a fejlődésében egy kis anomáliát észleltek a nővérek, további vizsgálatra átküldték egy másik kórházba, emiatt pedig ilyen hosszú ideig maradt a kórházban.
Miért pont ő?
A sors akarta így, ebben szinte biztosak vagyunk. Főnököm hobbi szinten asztrológiával foglalkozik, és már két éve megjósolta, hogy 2024 szeptember–október–november környékén fog érkezni a gyerek. Bár ténylegesen decemberben érkezett hozzánk, a gyermek szeptemberben született, és ha nem küldték volna tovább kivizsgálásokra, akkor novemberben került volna haza. Pont azt a keresztnevet választotta neki a szülőanya, mint édesapám keresztneve. Pszichológiai vizsgálatra a Tegyeszhez április elsején kellett mennünk, szóval az is újabb jel volt, amikor péntek 13-án telefonon hívtak miatta. Betegségek terén nagyon nyitottak voltunk: szülőként mindenre kivétel nélkül bővebb tájékoztatást kértünk, de a gyermek esetében csak a súlyos autizmust, süketséget és vakságot zártuk ki (ezeket is csupán az állatok miatt), míg minden másra rugalmasan tekintettünk. Viszont jeleztük, hogy szeretnénk, ha családba illő lenne.
Miért pont ti?
Elvileg azért, mert a fejlődési lemaradás esetében – amit a nővérek érzékeltek – a vizsgálatok azt mutatták, hogy a gyermek bal oldalán a látása és hallása gyengébb, valamint ott még egy lágyéksérv is megfigyelhető volt. Ezeket mind elfogadhatónak minősítették, így bár a sorszámunk véleményünk szerint még igen magas lehetett (szerintünk 200 felett), mégis nagyot ugrottunk a lista élére. Az ügyintéző szerint biztosra mentek, mert mindenképpen azt akarták, hogy a fiunk már ne a kórházban töltse az ünnepeket.
Tanács, ami jól jött volna utólag:
Hogy a tanácsadó jóslatai sem vehetők készpénznek. Mivel tanácsadó nélkül voltunk, a leköszönő kolléga azzal búcsúzott, hogy mi még évekig fogunk várakozni, és akkor is csak idősebb gyermeket fognak kiajánlani, így mi szépen lehangolódtunk. A ház felújítását elhalasztottuk, és inkább a gazdaságunk (haszonállatok) fejlesztésével foglalkoztunk többet. Mivel mindenki végig idősebb gyermekről beszélt, semmi babaholmi nem volt itthon, és a szoba, amelyet felújítottunk, az ablakcsere állapotánál tartott – volt olyan hely, ahol még a csupasz fal álldogált. Az, hogy 4 nap leforgása alatt abból a szobából egy berendezett, felszerelt gyerekszoba lett, hatalmas családi és baráti összefogást jelentett, amiért örökké hálásak leszünk.
Tanács, ami jól jött volna utólag:
Muszáj egy kicsit előkészülni. Mi extrém kevés időt kaptunk, s így felkészületlenül ez csak oda vezetett, hogy a kapkodás és kimerültség, nagyon kevés alvás miatt a kórházban jól össze is szedtünk mindenféle fertőzést, amit csak lehetett, míg a 6 nap alatt látogattuk őt. Mondjuk, a fiunk előtt le a kalappal, mert ő semmit nem kapott el még tőlünk, sem otthon. Emellett bár az információ megvolt, hogy majd a Tegyesz látogatásra jön a kihelyezés alatt, hiányzott az a tudnivaló, hogy a gyám és a védőnő is érkezik, illetve hogy a kihelyezés előtt jelentkezni kell a védőnőnél, és meg kell jelölni a gyerekorvost. Részünkről akkora volt a kapkodás, hogy ez eszünkbe sem jutott, s a másik oldalon is az összes résztvevőnek csak a kihelyezés napján.
A legnagyobb problémátok most:
Probléma nincs, inkább megoldandó feladat annál több – főleg logisztikailag. Foglalkozni, szeretgetni, fejleszteni egy csecsemőt, és közben a haszonállatokkal is jelen lenni, valamint figyelni a kicsik fejlődését – ez néha emberi és idegrendszert próbáló. De úgy szép az élet, ha zajlik!
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok?
Leginkább abban, hogy nem mindig áll rendelkezésre a 2–4 hét ismerkedésre, barátkozásra, illetve az iratbetekintésre csupán telefonon van lehetőség.
Miről olvasnál szívesen?
Bármiről és mindenről, főleg ha idő és energia engedi. Eddig is rengeteget olvastam az oldalon, és a jövőben is tervezem követni az eseményeket, történeteket, híreket.
******
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Legközelebb: 2025. augusztus 28., szeptember 4., szeptember 11., mindig csütörtök este 17:00-20:00 között.
Örökbe.hu 