Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: K&Sz
Kik vagytok? Egy magyar-brit család vagyunk, egy vér szerinti 10 éves nagylánnyal, egy örökbefogadott ikerpárral (velük már szerepeltünk a rovatban), akik 6 évesek már (ők is lányok) és a családunk utolsó darabkája a kisfiunk, akit 4 hónaposan fogadtunk örökbe áprilisban.
Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy teljesen Istenre hagyatkozva fogadtunk örökbe mindkét alkalommal: teljesen nyitva hagyva a kaput bárkinek, akinek jönnie kellett (értsd egészségügyi, családi, nembeli és származási kérdésekben), és mindig úgy imádkoztunk, hogy csak amiatt a gyerkőc(ök) miatt hívjanak minket, aki(ke)t örökbe is fogunk majd fogadni, ami így is lett mindkét alkalommal. Már aktabetekintés előtt tudtuk, hogy ők lesznek a mi gyermekeink.
Ki érkezett? Egy 4 hónapos kisfiú érkezett hozzánk, aki sokkal jobb egészségügyi állapotban van, mint amire számítottunk, hisz a rosszindulatú daganaton kívül minden betegségre igent vagy több infót jelöltünk be jelentkezéskor. Kórházban hagyott baba.
Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számítva 3 év 2 hónapot. Úgy tűnik, a nagycsaládos lét miatt nem hívtak minket sokáig.
Mennyit várt a gyerek? Születésétől kezdve a kórházban volt, de hogy mióta volt örökbefogadható, azt nem tudom pontosan, mert nem mi voltunk az elsők, akiknek kiajánlották. Valószínűleg 3 hónapos kora körül lett örökbefogadható.
Miért pont ő? Egyetlen kikötésünk volt, hogy 0-6 hónapos gyermeket szerettünk volna, ezt is azért, mert a meglévő gyermekeink szempontjából ezt tartottuk most a legideálisabbnak és legéletszerűbbnek. Nagyon meglepődtünk, hogy országos listára került Barnus, méghozzá Budapestről, mert egészségügyileg igazából egy csoda az orvosok szerint is. Sőt bár roma származású, nagyon világos bőrű baba (nálunk ez nem volt kikötés). Iszonyatosan mosolygós, kiegyensúlyozott kisfiú. A kórházban is imádták, nyüzsögtek körülötte a nővérek, orvosok, adminisztrátorok, és jól meg is siratták, mikor hazajöttünk.
Miért pont ti? Mivel egy vagy két pár nemet mondott már rá (többféle verziót hallottunk erről), szerintem olyan párt kerestek az országos listán már, aki tutira igent fog mondani az egyetlen nehezebb dologra az aktájában, hogy elég rendezetlen/kesze-kusza családi háttérrel rendelkezett.
Isten a szívünkre helyezte, hogy kezdjük el festeni a babaszobát április elején, és április közepén, a szülinapom előtt két nappal hívtak, hogy fogadókészek vagyunk-e. És mikor mondtuk, hogy pont most kezdtünk el mindent is összerakni, és kb. meg van minden a kezdéshez (bár még a garázsban), azt talán ők is jelnek vették, és másnap reggel 8-kor már hívtak is, hogy minket választottak és menjünk be aktabetekintésre, pedig őszintén húsvét utánig nem vártuk, hogy vissza fognak hívni.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Bár sok helyen olvastam és sok emberrel beszéltem, mégis meglepő élesben, hogy mennyivel bonyolultabb, mikor más megyéből fogad örökbe az ember és mennyire másként működik minden megyéről megyére.
A legnagyobb problémátok most: Ugyanúgy, mint az előző örökbefogadáskor, a bürokrácia útvesztői…
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Nem volt kép a babáról aktabetekintéskor, szóval szó szerint pár szó alapján, vakon kellett döntenünk, hogy szeretnénk-e tovább menni. És mivel érezték, hogy haza fogjuk hozni Barnust, és közeledett a május 1-ei hosszú hétvége is, a rápillantás előtt készen kellett lennie a babaszobának, hogy meglehessen a környezettanulmány, mielőtt felmentünk volna Pestre a rápillantásra, így másnap már kezdődhetett is az intenzív barátkozás.
Miről olvasnál szívesen?
Nagycsaládosok örökbefogadásáról, mert mikor mi jelentkeztünk, nekünk azt mondták, hogy kb. az esélytelenek nyugalmával várakozzunk nagycsaládoskén. Főleg, mivel a férjem külföldi állampolgár, így a nyílt örökbefogadás nem volt opció sajnos.
*****
Kik vagytok?
Timi (35) és Peti (32), idén tíz éve vagyunk együtt és hét éve vagyunk házasok. 2023 októberében fogadtuk örökbe a kisfiunkat, aki akkor 3,5 éves volt, vele is szerepeltünk a Babaköszöntőben. Mi mindig nagycsaládban gondolkodtunk és teljesen egyértelmű volt, hogy szeretnénk neki testvért, így újra sorba álltunk. Leginkább testvéreket szerettünk volna és ezt jeleztük a Tegyesz felé is (a határozatunk szerint alkalmasak voltunk egy gyermek, testvérpár és ikrek fogadására is). Annyi kikötésünk volt, hogy egy kislányt mindenképp szeretnénk a családunkba.
Miben vagytok mások?
Nem mondanám, hogy mások vagyunk. Relatíve fiatalok vagyunk, szerintem nagyon rugalmasak, humorosak, türelmesek, és kifejezetten elfogadóak, mind származás, mind betegségek terén. Nagy és összetartó családunk van, sok testvérünk, sokat töltjük együtt az időt a nagycsaláddal is, és azt gondolom, ez ma már ritkaság.
Ki érkezett?
Testvérpár megyei listáról, egyéves kisfiú és kétéves kislány. A kislányunk beszédes, okos, cuki, imádja a zenét, ugyanakkor már most nagyon öntudatos. A kisfiunk pedig egy kis huncut, okos, mosolygós manó. A gyerekek két külön nevelőszülőnél éltek, a megye (Csongrád-Csanád) majdnem két ellentétes végében. Előttünk összesen kétszer találkoztak egymással. A nevelőszüleikkel szerencsénk volt, sokat foglalkoztak velük és szerették őket. Nekik is nehéz volt az elválás, de végig mellettünk álltak és támogatták a folyamatot.
Mennyit vártatok?
Nem sokat, mondhatjuk, hogy egy szempillantás volt. 2024. novemberben lett határozatunk és 2025. február végén kaptuk a hívást.
Mennyit várt a gyermek?
Együtt szerették volna örökbe adni őket, így annyira nem volt egyszerű a helyzetük. Egyik gyermeket sem keresték, a kislányunk pár naposan került a nevelőszüleihez, a kisfiunk a rendszer leterheltsége miatt 4 hónapot kórházban volt és onnan került a nevelőszüleihez. Előttünk már volt sikertelen kiajánlásuk, ahol az elevenségük miatt utasították vissza őket, mondjuk egy- és kétéves gyerekek milyenek legyenek, ha nem elevenek. De ennek így kellett lennie, mert ők ránk vártak.
Miért pont ők?
Mondhatjuk, hogy a nagyfiunk megjövendölte, ugyanis tavaly ősszel azt mondta, neki két testvére lesz még, egy fiú és egy lány, és a lány lesz a nagyobb. És bejött neki. J
Miért pont mi?
Elfogadóak voltunk minden téren. Életkor tekintetében mi bővebbre is szabtuk volna, de a gyerekek közti ajánlott korkülönbség miatt a 0-3 év volt a megengedett, ezért azt gondoltuk, ez hosszabb várakozás lesz, mint legutóbb. Főleg, hogy nemre is részben tettünk kikötést, és most csak a megyei listát vállaltuk egy piros megyében. Nemre a legalább egy kislány kikötésünk volt, a származás most sem számított, és leginkább testvéreket szerettünk volna. Szerintem számított az is, hogy fiatalok vagyunk és rugalmasak, hozzájuk kell az energia, illetve, hogy a személyiségünk is nagyon passzol hozzájuk, valamint a már meglévő gyermekünk is gyorsan és zökkenőmentesen beilleszkedett korábban a családunkba és ő is nagyon várta őket és vágyott a testvérekre.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben?
Szerintem semmi. Két gyerekkel más volt barátkozni, mint eggyel, főleg, hogy 2 helyen éltek, de mindenki segített minket a Tegyesznél és a családunkban is.
Tanács, ami jól jött volna utólag?
Fel voltunk készülve teljesen, inkább azt éreztük, hogy a szakemberek aggódnak egy kicsit, hogy nem lesz-e sok nekünk, de alaptalan volt a félelmük, ha tényleg volt. Pontosan tudtuk, mit szeretnénk és az ez volt. De ha tanácsra lenne szükségünk, nem félnénk kérdezni. J
Mi a legnagyobb problémátok most?
Problémánk nincs, élvezzük, hogy végre nagycsalád lettünk. J Szerencsére gyorsan beállt a napirendünk is, nagyon rugalmasak a gyerekek is, kezdettől átalusszák az éjszakákat is. Nem érezzük nehéznek, mert ezt szerettük volna és erre számítottunk.
******
Kik vagyunk?
Én 34 éves vagyok, a férjem 36. Tíz éve alkotunk egy párt, és 2020-ban úgy házasodtunk össze, hogy megbeszéltük, az örökbefogadás lesz a mi utunk. 2022-ben jelentkeztünk először örökbefogadó szülőknek, de akkor még nem sikerült. Így utólag több szempontból nem volt alkalmas egy csöppség érkezésére, úgyhogy így utólag okkal nem sikerült. Érzelmileg igen megterhelő időszak volt, viszont családként még jobban megerősített bennünket. Másfél év elteltével újra nekivágtunk, de már sokkal magabiztosabban. 2024 februárjában újraindítottuk az eljárást, ami sikerült. Vártuk a tanfolyamot, ami júniusban meg is volt. Szuper élmény volt olyan családokkal találkozni, akik szintén örökbefogadás előtt állnak, és a tanfolyam is nagyon szuper volt – lehetett volna hosszabb is, mert rengeteg dolgot tanultunk magunkról is.
2024. július 26-án csörrent a telefon reggel. Hát, mondanom sem kell, nem nagyon tudtam koncentrálni a munkában aznap, már nagyon régóta vártuk ezt a hívást. Nem tudtam megmagyarázni, de én úgy éreztem, hogy Ő a mi picurkánk – teljesen látatlanban akkor még. Nagyon hosszúnak tűnt az a hétvége, és 29-én aktabetekintésre mentünk reggel. Na, ott éreztem a férjemen is, hogy ugyanazt érezzük. A vicces az, hogy felhívtuk a családot, hogy lesz egy kisfiunk – közben utána esett le, hogy ez még nem teljesen biztos, hiszen még nem is találkoztunk vele.
Miben vagytok mások, mint mások?
Szerintem nem vagyunk mások semmiben, talán annyi, hogy nálam elég régen megfogalmazódott, hogy örökbe fogadni szeretnék a sok egészségügyi problémám miatt. A legnagyobb szerencsém a férjem, aki mindenben támogat, és közösen indultunk el ezen az úton.
Ki érkezett?
2 és 8 hónaposan kezdtük az ismerkedést az imádnivaló csibész kisfiunkkal, a megyéből érkezett (Somogy).
Mennyit vártatok?
A határozat kézhezvételétől számítva 6 hónapot vártunk.
Mennyit várt a gyerek?
1,5 évig élt a vér szerinti családban, és egy évig volt nevelőszülőknél.
Miért pont ő?
Mert az első pillanattól úgy éreztük, Ő a kisfiunk.
Miért pont ti?
Nem tudjuk, miért mi, de ez a legcsodálatosabb dolog, ami velünk történhetett.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Hű, tudtuk, mire vállalkozunk, de érzelmileg annyi változás történt, hogy erre nem lehet felkészülni. Talán esetleg az elején, hogy amelyik szülő marad dolgozni, hogy azt hogyan kezeljük, mert nálunk én maradtam a munkában és a férjem maradt a kisfiunkkal. Anyaként nagyon rossz volt, hogy nagyon lassan nyitott felém, nagyjából semmit se akart nekem engedni, de az idő tényleg meghozza a felhőtlen boldogságot.
A legnagyobb problémátok most:
Hát dacol rendesen, hiszti is van bőven, de még tanul mindent, ahogyan mi is.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
A barátkozás sokkal-sokkal könnyebben ment, mint azt gondoltuk a tanfolyam után. Mikor már eljöhetett velünk, már egész napot voltunk vele és este kellett visszavinni.
******
Nicknév: Bettina és Attila
Kik vagytok? Fiatal értelmiségi házaspár vagyunk, mindketten 36 évesek.
2019-ben házasodtunk össze, és ezután megért bennünk a gyermekválalás gondolata. Öt év és többmilliós kivizsgálások is mind azt az eredményt hozták, hogy teljesen egészségesek vagyunk, és bár megfogan a babánk, nagyon hamar véget értek a terhességek.
Miben vagytok mások, mint mások?
Hiába tereltük el a gondolatainkat, mindig visszatért az életünkbe a titkos vágy, a szívünk mindig ikerpárra vágyott. Illetve a nehéz úton ajándékként éltük meg, hogy közben a tibeti filozófia egy ágát gyakorolhatjuk. Ma már minden nehézséget útmutatásnak látunk.
Ki érkezett? Egy fiú-lány ikerpár, egyévesen, a megyéből (Hajdú-Bihar). A makkegészséges Dániel és Zejnep érkezett, négyhetesen nevelelőmami és papi ment értük a kórházba és innen jöttek hozzánk. Az első szülinapokat már a barátkozás ideje alatt, együtt ünnepeltük. Nagyon-nagyon jó nevelést kaptak a gyerekek, amiért mindig hálásak leszünk a nevelőszülőknek.
Mennyit vártatok? Az engedélyező határozattól számított 7. napon mi érdeklődtünk a sorszámunk felől, amire kiderült, hogy „all-in” a 97.helyről azonnal minket választottak. A 0-2 éves korosztályban mi voltunk, akik jelöltek ikreket és minden jogosultságunk meg is volt. Kértük, hogy ne rendelkezzenek erős rasszjegyekkel a gyerekek, de a találkozás mindent felülírt.
Mennyit vártak a gyerekek?
Mi novemberben adtuk be a jelentkezést. Őket talán szeptemberben látogatták utoljára, decemberben megkapták az örökbe fogadható státuszt. Márciusban történt a kiajánlás. Hiszünk benne, hogy ennek így kellett történnie, nincsenek véletlenek.
Miért pont ők?
Az, hogy ikrek, alig felfogható öröm, de hogy ráadásul egyszerre lett fiunk és lányunk, az számunkra az áldások áldása. Az első képek után azonnal elkezdtük szervezni a gyerekszoba kialakítását. Tökéletesek, fel sem merült a visszautasítás.
Miért pont ti?
Ami még mellettünk szólt, hogy mivel mindkettőnknek 10 év korkülönbséggel van testvére, vágytunk rá, hogy egy ilyen szoros kapcsolatot élhessünk át és támogassunk, ami az ikrek között van.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Bátran bízzunk a vágyainkban, a jelentkezési lapon hezitáltunk, hogy merjük-e beírni az ikreket. Ez lenne a tanácsunk is: a sok nehézség után akiben megérik az örökbefogadás gondolata, ne féljen!. Amint a félelmeinket feladtuk, elkezdett áramlani a csoda. Csak kapkodtuk a fejünket, és már itt is voltak az ikrek.
A legnagyobb problémátok most: Tudtuk, hogy sok lesz a feladat, és ebben nem is tévedtünk. Napról napra alakul a kis napirendünk, és mivel nagyon aktív és gyakorlatias emberek vagyunk, mindent megoldunk. De az tény, hogy nap mint nap tanulunk valami újat. Szerencsénkre átalusszák az éjszakát a nagy babáink és nagyon jó evők. Épp járni tanulunk, van súrlódás rendesen.;)
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Rengeteg minden. Mindenki lohol a barátkozással, nekünk kamatostul megtérült, hogy hagytunk időt az átállásra. Szerencsére volt benne ünnep is, amikor többet együtt tudtunk lenni. Kicsit féltünk a nevelőszülőktől, de nagyon-nagyon pozitív véleményünk van róluk
Miről olvasnál szívesen?
Szívügyünk lesz mindig az örökbefogadás és minden hír, ami ezt a világot érinti, és igyekszünk továbbra is tájékozódni, mert azóta már több pár is beadta hatásunkra a jelentkezését vagy új lendületet adtunk nekik.
Bárcsak több pozitív üzenet kerülne ki a társadalomba, rengeteg félelem oldódna.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Legközelebb: 2025. augusztus 28., szeptember 4., szeptember 11., mindig csütörtök este 17:00-20:00 között.
Örökbe.hu 