Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Nicknév: Viki, Gábor és Patrik
Kik vagytok?
30-as éveink közepén járó pár vagyunk, 12 éve vagyunk együtt, ebből 4 éve házasok. Öt év sikertelenség után döntöttünk az örökbefogadás mellett.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem gondolnám, hogy mások lennénk, mint mások. Az elején mi is bizonytalanul, de határozottabban indultunk el az utunkon, a tanfolyam első napja után már tudtuk, hogy származásbeli kikötésünkön módosítunk, és elfogadunk roma gyereket is, és milyen jól tettük. Betegségekben, nemben elfogadóak voltunk, nem sok mindent zártunk ki.
Ki érkezett?
Egy akkor 15 hónapos, negyedrészben roma kisfiú érkezett hozzánk, akinek az életéhez hozzátartozik az is, hogy előttünk már volt egy 30 napos kihelyezésen, ahonnan végül visszakerült a rendszerbe, de egy héten belül már hívtak minket, hogy szeretnénk-e megismerni. Egy otthonban élt előtte 7-8 hónapig, előtte pedig kórházban volt sokat. Az állapota teljesen kielégítő volt, picike a korához képest, de nem volt ezen kívűl semmi baja. Koraszülött baba volt, nyitott hasfallal született, amit akkor azonnal meg is műtöttek. Egy igazi kis szeretetgombóc, nagyon okos és tanulékony kisfiú.
Mennyit vártatok?
Jelentkezéstől számítva 5 hónapot. A mi megyénkben (Komárom-Esztergom) nagyon gyorsan pörögtek az események szerencsére.
Mennyit várt a gyerek?
Kb. 2 hónapos volt, amikor kiemelték a családból és kórházba kerül. Erről nem is nagyon tudunk többet, hogy meddig látogatták. Tudomásom szerint az otthonban már nem volt nála senki.
Miért pont ő?
Nem voltak elvárásaink a gyerekkel szemben. Mindig azt mondom, hogy azt se tudtam volna kiválasztani, milyen legyen, ha én szültem volna, tényleg csak az élettel összeegyeztethetelen betegségeket zártuk ki. 0-3 éves korig várakoztunk. Az első kiajánlásunk volt, a telefonban elmondták a fontos dolgokat róla, az aktabetekintés után láttunk róla képet. Nem néztünk egymásra, hogy ne befolyásoljuk egymást, azonnal mind a ketten azt kérdeztük, hogy mikor láthatjuk.
Miért pont ti?
Mi még nagyon kiscipőben jártunk a telefonhívásnál, hiszen alig 5 hónapja várakoztunk. Tudomásom szerint mikor visszakerült az otthonba másokat is felhívtak miatta, de mindenki nemet mondott.
Szerintem sokat számított az elfogadóságunk. Annyira cuki gyerek, a maga kis huncutságával és a kezdődő kis dackorszakával együtt is. Értetlenül álltunk azelőtt, hogy visszakerült az otthonba, de közben meg hálát is adunk, mert így lett ő a mi kisfiunk.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Nagyon jó és tartalmas tanfolyamunk volt, és még az élmények is frissek voltak, szerencsére nem volt semmi kérdéses „probléma”.
A legnagyobb problémátok most:
Nem mondanám problémának, de fogzás egy kis dacolással tud komoly fáradtságot okozni J
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
A várakozási idő, évekről beszélgettünk, de én annyira éreztem, hogy mi gyorsak leszünk, és szerencsére így is lett. Én hiszek a sorsban is, férjem nagybátyja a telefonhívás előtt pár nappal hunyt el, ott tudtam, hogy most mi jövünk.
Miről olvasnál szívesen?
Az új rendszerről, ami 2026-ban élesedik, érlelgetjük a tesó gondolatát.
******
Nicknév: M&M
Kik vagytok?
40 éves nő és 34 éves férfi, átlagos háttérrel. Én egészségügyben dolgozom, a párom home office-ban van egy országos cégnél. Kettőnk útja úgy indult, hogy a férjem tudta: szinte biztos, hogy saját gyerekünk nem lehet. Mire egymáshoz értünk, túl voltam több vetélésen, a lombikokat már együtt csináltuk végig. Nem találtak problémát, de soha nem tudtam kihordani a terhességeket. 2024. május végén el kellett engedjük az utolsó embriónkat is, én pedig összetörtem. Pszichológushoz fordultam és gyászterápiába kezdtem. M. pedig mindvégig támogatott. Ekkor még eszünkbe se jutott, hogy a háttérben valami elindult. 2024. októberben a terápiának köszönhetően feltettem a kérdést a férjemnek: Tudunk élni ketten, vagy szeretnénk gyermeket egész biztosan?
Miben vagytok mások, mint mások?
Sosem éreztünk haragot a szülőanya iránt, az ő terhe, az ő élete nem a miénk és nem a gyermekünké. Ha tehetném, megölelném, mert nélküle most nem született volna meg ez az interjú.
Ki érkezett?
Megyei listáról 5 hónapos barna bőrű kisfiú (Hajdú-Bihar). Koraszülött volt, gondozatlan terhességből és a kórházban hagyták, szülőanyja soha nem vihette volna haza életkörülményei miatt. Korrigált kora 4 hónapos volt. Egészségügyisként reális képet igyekeztem alkotni, beszéltem az orvossal, kérdeztünk a szülőkról, családi háttérről, testvérekről. Problémamentes 5 hónapot töltött a kórházban, szövődménymentes volt a fejlődése és nem volt sosem oxigénhiányos állapotban. Szülőanyja a kritikus időszakban szoptatta, amiért végtelenül hálásak vagyunk.
Mennyit vártatok?
Nyolc napot a kiajánlásig. Decemberben kezdtük a folyamatot, jött a karácsony és május 21.-én kaptuk meg a tanfolyami oklevelet. Egy hét múlva reggel a munkahelyemen érkezett a hívás.
Mennyit várt a gyerek?
2 hónapot várt, utoljára 3 hónaposan látogatták.
Miért pont ő?
Származási kikötés nélkül, a betegséglista 90 %-ában bővebb tájékoztatást kérve vártunk 0-1,5 éves, elsősorban kislány gyermekre vagy ikrekre. Nem haboztunk, nyilatkoztunk arról, hogy kisfiút is megnézünk. Bár sokszor azt mondom, ilyen nincs, ha a történetünket nézzük, ő valóban nekünk született. Az utolsó sikertelen lombik idejére tehető a fogantatása, a férjem születésnapja környékére a születése, a babakocsiját abból a városból hoztuk, ahol kórházban volt, a születésnapomra engedte el végleg a szülőanyja. Amikor mi lemondtuk a vér szerinti gyermekről, ő akkor indult útnak. Az útjaink pontosan egy évvel később fonódtak össze.
Miért pont ti?
A 96. helyről ugrottunk előre. Ha a zárójelentést nézzük, a koraszülöttsége, a származása, az anya gondozatlan terhessége másoknak kizáró ok lehetett. Több orvos is megerősítette, hogy behozta a korát, makkegészséges és rohamléptekben fejlődik, mióta velünk van. Illetve engem meglepett, hogy mennyien várnak kizárólag lányra és a fiúk bent maradtak.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Ne olvassunk el egyetlen rémtörténetet sem a Facebookon, volt, amelyiknél elbizonytalanodtam és vissza akartam lépni. Ma már azt mondom, hogy nincs két egyforma történet, ez a mi mesénk.
A legnagyobb problémátok most:
Annyira érdeklődik és olyan fejlődési ugrása lett, hogy nehéz lefoglalni. A kórházban hagyott babákra jellemző csendesség elmúlt, megtanult kérni, sírni és igazi kis matrica lett.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Nem volt szerelem első látásra. Kerestem, hogy bennem van-e a hiba, és most nemet kellene mondanunk? A férjemnek azonnal egyértelmű igen volt. Én pedig ültem és vártam a tűzijátékot. Nem jött. Ott álltam és csak azt éreztem, hogy vége a harcnak, a várakozásnak, az orvosoknak, a gyógyszereknek? Lehet ilyen? A harmadik látogatási napon sírva tettem vissza a kiságyba és akkor éreztem azt, hogy soha többé nem akarom elhagyni.
Miről olvasnál szívesen?
Szerintem mindenki várja, hogy amikor meglátja a kiajánlott gyermeket, akkor jön valami isteni szikra. Szerintem ezeket az idő megszépíti. Nem minden ember egyforma és ez egy hatalmas sokkhatás. Köszönöm, hogy az ügyintézők mindenben mellettünk álltak. Semmi nem érkezik azonnal, az, amit nap mint nap együtt átélünk, az tesz minket családdá és ennek semmi köze a biológiához. A várakozóknak a pszichológusomtól kapott útravalót szeretném átadni:
„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”
******
Nicknév: Gyöngyuszka
Kik vagytok?
Vidéki házaspár vagyunk, lassan mind a ketten 40 fölött. Egy örökbefogadott nagylánnyal – akivel a 2020. áprilisi Babaköszöntőben már szerepeltünk – álltunk be újra a várakozók közé. Alapvetően mindig is két gyereket terveztünk. Az előző örökbefogadás óta csak annyi változás történt az életünkben, hogy családi házba költöztünk, amit a nagylányunk hihetetlen módon élvez.
Miben vagytok mások, mint mások?
Szerintem semmiben – mi is csak családot szerettünk volna, mint rajtunk kívül sokan mások.
Ki érkezett?
Lilianna érkezett megyén belül, titkos örökbefogadás útján, a Tegyesz kiajánlásával (Baranya). Kéthetesen találkoztunk vele először, majd háromhetesen hozhattuk haza. Titkolt, gondozatlan terhességből érkezett, már a kórházban lemondtak róla. A gondozatlan terhesség miatt azt tapasztaltuk, hogy sokkal több vizsgálatot végeztek el rajta még a kórházban, nehogy valami baja legyen – de szerencsére mindent rendben találtak nála. Teljesen egészséges, nagy baba.
Mennyit vártatok?
Az első kislányunk örökbefogadása után az utánkövetésen jeleztük, hogy szeretnénk újra jelentkezni testvérért. Így a jelentkezéstől számítva több mint 4,5 évet.
Mennyit várt a gyerek?
Születése után egyből lemondtak róla. Mi voltunk az elsők, akiknek kiajánlották.
Miért pont ő?
Származási és nemi kikötés nélkül vártunk 0–6 hónapos gyermekre. Országos listára is jelentkeztünk, de gyakorlatilag több mint négy évig egyetlen kiajánlásunk sem volt. Három év után jeleztük, hogy hosszabbítani szeretnénk egy évvel, de épp akkor volt folyamatban a jogszabályváltozás, ezért nem egyéves hosszabbítást kaptunk (amit akkor töröltek el), hanem új határozatot további négy évre.
Hozzátartozik, hogy egy ideig inaktív volt a várakozásunk, a családi házba való költözés és annak felújítása miatt.
Az első kiajánlásunkat 4 év 4 hónap után kaptuk országos listáról, egy súlyosan oxigénhiányosan született kislányra, akit – több szakemberrel is konzultálva – nem mertünk vállalni. Ez engem jobban megviselt, mint a férjemet, ő könnyebben mondott nemet, de igazából én is elfogadtam, hogy a mi családunknak ez lesz a legjobb. A meglévő lányunkat figyelembe véve nem mertünk vállalni egy vélhetően beteg babát.
Ezután eltelt két hónap kiajánlás nélkül, majd jött a következő telefonhívás, hogy lenne egy újabb kislány országos listáról. Ebben az esetben olyan kislányra kaptunk kiajánlást, akinek már két testvére is süketnéma volt, és neki több hallásvizsgálatán sem tudtak mérni értékeket. Itt már meg sem néztük a képet, ott helyben nemet mondtunk. Ezután a kapcsolattartónkkal egyeztetve levetettük magunkat az országos listáról a rossz tapasztalataink miatt – inkább maradtunk a megyei listánál, arra való tekintettel, hogy megyén belül már elöl álltunk a sorban.
Így utólag is azt érezzük, hogy ez nagyon jó döntés volt, mivel egy hónappal később megkaptuk a kiajánlást, amit már nem lehetett visszautasítani – mert ő volt a mi kislányunk.
Miért pont ti?
A megyei listán 10. helyen álltunk, mi voltunk a sorban következők, akik megfeleltek a baba paramétereinek.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Ha az ember kap kiajánlást, lehet, hogy érdemesebb előkészülni a baba helyével. Igazából az első kiajánlás után már beszélgettünk a férjemmel arról, hogy neki kellene állni rendbe rakni a babaszobát, de valahogy folyton tologattuk, így pár nap alatt kellett megoldanunk mindent. Anno az első lányunk előtt már minden haptákban állva várta a baba érkezését, így ezen nem volt aggódás.
A legnagyobb problémátok most:
Összeszokni a picivel, megszokni a kétgyerekes létet. Elfogadni, hogy minden gyerek más, és hogy a megszokott, bevált módszerek, amik az első gyereknél működtek, a másodiknál nem fognak.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:
Az első kislányunknál a napi látogatások során egy külön kis helyiségben volt lehetőségünk ismerkedni a babával. Most, a második kislánynál viszont a látogatások nagy részében a látogatási időben mehettünk be, és a közös helyiségben ismerkedhettünk a babával, ahol a frissen szült anyukák mutatták a babáikat a családtagjaiknak, és mindig nagyon sok ember volt. Nagyon furcsa helyzet volt, semmi intimitás nem volt benne. Így nehéz ráhangolódni a babára, de szerencsére gyorsan haza tudtuk hozni a kislányunkat.
Miről olvasnál szívesen?
Testvéri kapcsolatok alakulásáról örökbefogadás esetén.
******
Nicknév: A&E&F
Kik vagytok?
Én 33 éves vagyok, a férjem 39. 14 éve alkotunk egy párt, és 2017-ben házasodtunk össze. Amikor először szóba került nálunk a gyermekvállalás, már akkor elhangzott az örökbefogadás. Nem tudom, miért, de én valahogy éreztem, és a férjem is teljesen nyitott volt. Szegeden jelentkeztünk a Tegyeszhez, és igazán szuper ügyintézőt kaptunk.
Miben vagytok mások, mint mások?
Alap kivizsgálások után hamar úgy döntöttünk, hogy nem is megyünk tovább ezen az úton. Talán emiatt a vér szerinti gyermek gondolatának az elengedése kicsit más utat járt be nálunk – egyszerűen szinte végig az örökbefogadásra készültünk. Részt vettünk több tanfolyamon, előadáson is, tanultunk, amennyit csak lehetett.
Ki érkezett?
Egy 23 hónapos, gyönyörű, egészséges, roma kisfiú, országos listáról. Az aktája alapján nagyon meglepődtünk, mert nagyon kevés kikötésünk volt, ehhez képest egy szinte makkegészséges kisfiúról olvashattunk (két minimális, általános betegsége volt, amit már gyakorlatilag ki is nőtt). Háromhetes korában vitte haza a nevelőcsaládja a kórházból, és igazán szuper helyre került!
Mennyit vártatok?
Tavaly áprilisban lett meg a határozatunk. A határozat megszerzése után felhívott az ügyintézőnk, és közölte, hogy szerinte úgy készüljünk, hogy nagyon rövid lesz a várakozási idő, ezért ha azonnal nem lennénk még fogadókészek, akkor tudunk szüneteltetni is. Így is tettünk.
A szüneteltetést január 31-én szüntettük meg, az ügyintézőnk szeretett volna velünk átbeszélni az aktuális helyzetünket, de csak két hét múlva tudott időpontot adni. Ott közölte, hogy szerinte nemsokára csörögni fog a telefon.
Egy hét múlva meg is csörrent: lenne egy 2 év alatti kisfiú. Az aktabetekintés február végén, a születésnapomon történt meg. 🙂
Mennyit várt a gyerek?
Végig egy nevelőszülőnél élt, a vér szerinti édesanyja párszor látogatta, majd ismét teherbe esett.
Decemberben indították el nála az örökbefogadhatósági eljárást. Megyén belül szinte ki se ajánlották a származása miatt, mi voltunk az elsők az országos listán, akiket felhívtak.
Miért pont ő?
0–3 év közötti gyerkőcre vártunk, kezdetektől úgy gondoltuk, hogy roma származású pici fog érkezni. Csak azt tudom mondani, hogy ő nekünk született – annyira jól sikerült az illesztés.
Miért pont ti?
Jó kérdés! Talán mert teljesen elfogadóak vagyunk, de tényleg nem tudom.
Mi volt másképp, mint a nagykönyvben?
A bürokrácia… Igyekeztünk, amennyire csak lehetett, felkészülni, de még így sem sikerült mindenre számítani. A más megyéhez tartozó gyámhivatalban az ügyintéző (aki azóta már nem dolgozik ott) egyáltalán nem értette a dolgát, és emiatt nagyon sok problémánk lett.
Csak egy példa: szerettük volna, ha az Ágacska végzi az utánkövetésünket. Nagyon sokat csúszott a határozatunk, és egyszer csak csörgött a telefon, hogy problémás az utánkövetés-kérésünk. Végül külön kérvényeznünk kellett a Tegyeszre módosítást, ha nem akartuk, hogy tovább csússzon a határozat.
Ezután ismét sokat vártunk, végül a Tegyeszes ügyintézőnk, a kisfiunk gyámja és a nevelőszülő tanácsadója folyamatosan sürgette az ügyünket. Annyit csúszott a folyamat, hogy a nevelőszülőhöz már régen ki volt rendelve egy kisbaba, de nem vihette haza, amíg a kisfiunk státusza nem volt rendezett – így szegény picinek a kórházban kellett maradnia plusz heteket, hónapokat.
Slusszpoén: a nagy nehezen megérkezett határozatban több adat is hibásan szerepelt – például a férjem neve –, így kaptunk kijavító határozatot is…
Tanács, ami jól jött volna utólag?
Ha van bármi konkrét elképzelése az embernek, ami a megszokottól eltér (pl. utánkövetés), akkor előre nagyon alaposan utána kell nézni a folyamatnak, mert nem biztos, hogy tudni fogják a menetét.
*****
Nicknév: Timi és Balázs
Kik vagytok?
45 és 46 évesek vagyunk, viszonylag későn találtunk egymásra, így a természetes úton történő gyermekvállalás már nem sikerült. A mesterséges megtermékenyítést nem szerettük volna, közelebb éreztük magunkhoz az örökbefogadást.
Miben vagytok mások, mint mások?
Talán annyiban vagyunk mások, hogy nincs mögöttünk számtalan sikertelen év és megannyi testi-lelki küzdelem a vér szerinti gyermekért – elég hamar eldöntöttük, hogy az örökbefogadás a mi utunk. És milyen jól döntöttünk. 🙂
Ki érkezett?
A kislányunk 13 hónaposan érkezett hozzánk, a megyéből. Kezdetektől nevelőszülőknél élt, akik nagyon nagy szeretetben és gondoskodással nevelték őt – ez meg is látszik rajta, és ezért örökre hálásak leszünk nekik. Egy csodálatos, jókedélyű, kiegyensúlyozott kislány. Koraszülött volt, de mivel a kezdetektől hordták mindenféle fejlesztésre, mostanra már semmilyen lemaradása nincsen a kortársaihoz képest.
Mennyit vártatok?
2021 novemberében mentünk először a Tegyeszbe, 2022 áprilisában lett meg a határozatunk, és 2025 márciusában érkezett meg a kislányunk – pár héttel a határozat lejárta előtt.
Mennyit várt a gyerek?
A kislányunk két hónapot volt a kórházban (koraszülött volt), onnan egyből nevelőszülőkhöz került. Tíz hónapot várt, mire örökbefogadhatóvá nyilvánították, pedig egyáltalán nem keresték, nem látogatták soha. Az ő esetében sajnos nagyon lassan haladtak a dolgok.
Miért pont ő?
Származási kikötéssel, apróbb egészségügyi problémákkal szerettünk volna kislányt 0–5 éves korig. Mivel a vér szerinti apuka ismeretlen, a származást nem lehet pontosan tudni, de minden más adott volt. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de amikor felhívott a kapcsolattartónk, és elkezdte mondani, hogy lenne egy kislány, aki… – én már akkor sírva fakadtam, és futkosott a hátamon a hideg. Tudtam, hogy ő az.
Volt korábban kiajánlásunk, ahol semmit sem éreztem a híváskor, és a rápillantás alkalmával sem jött semmiféle érzés – nem is mentünk tovább az ismerkedésben.
Miért pont ti?
Nem nekünk ajánlották ki őt először, de a másik pár a rápillantás után visszalépett az egész örökbefogadástól (hála istennek). Ekkor jöttünk mi a sorban – a sors tudta, hogy ő a mi kislányunk.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Tanfolyam a hétköznapokra – mire lehet számítani, hogyan történnek a dolgok a hirtelen megváltozott életünkben, mire figyeljünk, mi az, ami nem fontos. Nekem a gyakorlati iránymutatás nagyon hiányzott. Bár rengeteget olvas az ember, mégis jobb lett volna szakemberektől kapni több és konkrétabb támpontot.
A legnagyobb problémátok most:
Nincs nagy problémánk, de kezd kinyílni az akarata. A feladat most az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a szabályok és az ő akarata között.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:
Nincs ilyen.
Miről olvasnál szívesen?
A tanfolyamon nem esik szó arról, hogy mi van azzal az újdonsült anyukával vagy apukával, aki otthon marad a gyerkőccel, és gyakorlatilag egyik hétről a másikra vesz 180 fokos fordulatot az élete. A nagy boldogság mellett érdemes lenne beszélni arról az érzelmi hullámvasútról is, amit ilyenkor bejár az ember.
******
Nicknév: Eszter és Laci
Kik vagytok?
Negyvenes házaspár vagyunk; 2014-ben ismerkedtünk meg egymással, és 2015-ben házasodtunk össze. Az én korábbi kapcsolatomból már akkor volt egy kisfiam, aki 2007-ben született, és akit a férjemmel való megismerkedésünk után a legnagyobb szeretetben közösen neveltünk tovább. 2023 decemberében egy közúti baleset következtében életét vesztette az akkor 16 éves nagyfiunk. Ez az esemény teljesen megrendítette az életbe vetett hitünket, és a férjemmel együtt próbáltuk feldolgozni, túlélni ezt a veszteséget. Tavaly késő ősszel egy beszélgetésünk során – szinte a semmiből – vetődött fel bennünk a kérdés: „Miért nem fogadunk örökbe egy gyermeket?” Úgy gondoltuk, kell, hogy legyen valaki, akiért érdemes élnünk, minden nap felkelnünk és tovább csinálnunk a dolgunkat.
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem érezzük, hogy nagyon mások lennénk más szülőktől – talán csak a fent leírtak miatt.
Ki érkezett?
A kislányunkat idén tavasszal, pontosabban április elején ismertük meg (Somogy megye). Akkor 16 hónapos volt, és születésétől kezdve egy csecsemőotthonban élt. Már a jellemzésében is szerepelt, hogy szép kislány – és valóban, egy szőkésbarna hajú, hatalmas kék szemű, gyönyörű kislányt pillantottunk meg. Teljesen egészséges, számunkra pedig annyira aprók voltak az egészségi problémái – ferde fogíny, gótikus szájpad, illetve az, hogy 16 hónapos korára még nem indult el önállóan –, hogy ezek egyáltalán nem okoztak kétséget bennünk.
Mennyit vártatok?
Extrán keveset: egy pénteki napon vettük át a véglegessé vált határozatunkat, és hétfőn már hívott is a tanácsadónk.
Mennyit várt a gyerek?
A kislányunkat kórházban hagyták, de az életet adó anyja nem mondott le róla. Egyszer meglátogatta az otthonban, és kétszer érdeklődött felőle telefonon. Körülbelül 10 hónapos korában kereste utoljára, ezt követően indították meg az örökbe fogadhatóvá nyilvánítási folyamatot, amelynek eredményeként idén március közepén vált örökbe fogadhatóvá.
Miért pont ő?
10 hónapos és 6 év közötti kislányt szerettünk volna, aki egészséges, vagy nincs az életvitelét akadályozó betegsége. Elfogadóak voltunk a roma származással kapcsolatban, de kizártuk az erős rasszjegyeket. Betegségek vonatkozásában döntő többségben azt jelöltük meg, hogy további információkat kérünk.
Amikor a tanácsadónk felhívott a munkahelyemen, majd beszéltem a férjemmel, már az iratbetekintés előtt tudtuk, hogy ő a mi kislányunk. Az iratbetekintés és a fénykép – főként a rápillantás – csak megerősített minket ebben. Semmi olyat nem olvastunk az irataiban, ami miatt hezitáltunk volna.
Miért pont ti?
Talán azért, mert a legtöbb szülő 0–1 év közötti kisbabát szeretne, illetve nem elfogadó a roma származással kapcsolatban.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Bár minden kérdésünkre választ kaptunk a tanfolyamon, és sokat is olvastunk a témában, mégis elképzelhetetlen volt számunkra, hogy hazahozunk egy 16 hónapos kislányt, aki egész addigi életét egy csoportban, több másik, hasonló korú gyermekkel élte. Minden, de tényleg minden új volt neki – gondolok itt például a háziállatokra, az utcai forgalomra, az emberekre a boltban, vagy úgy általában a boltba járásra. Emiatt nagyon hamar elfárad, hiszen még most, 2,5 hónap elteltével is rengeteg új inger éri nap mint nap.
A legnagyobb problémátok most:
A kezdődő dackorszak és a hiszti kezelése. 🙂
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok?
Nagyon hasznos volt a tanfolyam, minden kérdésünkre választ kaptunk, és úgy érezzük, kellőképpen felkészített minket a kislányunk érkezésére.
Miről olvasnál szívesen?
A dackorszakról és a hiszti kezeléséről. 🙂
A kép a 30 nap letelte után készült rólunk a gyámhivatalban, amikor átvettük az örökbefogadásról szóló határozatunkat.
Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.
Legközelebb: 2025. augusztus 28., szeptember 4., szeptember 11., mindig csütörtök este 17:00-20:00 között.
Örökbe.hu 
Milyen szép történetek, szép gyermekek és családok! Sok boldogságot mindegyiküknek! 🙂
KedvelésKedvelés