Örökbe.hu

forszéBemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. A rovatba folyamatosan várom azok jelentkezését, akik az elmúlt egy évben fogadtak örökbe, vagy örökbefogadás után született gyerekük. A zsuzsa.martonffy@gmail.com címre írjatok. 

Nicknév: Nati

Kik vagytok? Vidéki házaspár vagyunk, Nati (38) és Bence (42), most már 13 éve házasok. Az első perctől szerettünk volna babát. Egyszer majdnem összejött, de sajnos a 10. héten elment a magzat. Ez nálam azért évekre lelki problémát okozott. Kb. 2 év múlva tudtam beszélni róla. Aztán sokáig hitegettek az orvosok, hogy semmi baj. A vége az lett, hogy műtétek sora után lehetne megpróbálni a lombikot. Mind a ketten éreztük, hogy ez nem a mi utunk. Szerencsére nem kellett egymást győzködnünk. Amikor a folyamat elkezdődött, akkor Bencét talán kicsit jobban megviselte a bürokrácia része, engem hajtott a végeredmény, de végül is gyorsan túlestünk mindenen. 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna.

Miben vagytok mások, mint mások? Sajnos semmiben. Nagyon ijesztő, hogy az ismerőseim között mennyi mindenkinek van valami akadálya a gyerekvállalás körül. És sajnos mi is ide tartozunk. Ez szerintem a jövőben fokozottan nagy probléma lesz, mert sajnos itt már nem arról van szó, hogy az egyének döntése miatt születik ilyen kevés gyerek.

Ki érkezett? Csillagszemű Ricsi érkezett, az országos listáról. Épp 3 éves múlt, úgyhogy az iratbetekintés és az első találkozó között még gyorsan határozatot kellett módosítani. Szerencsére mindenki nagyon készséges volt. Ezúton is köszönöm az összes hivatali dolgozónak. 3 nap alatt lett új határozatunk, pszichológiai vizsgálattal, mindennel. Országos listáról érkezett, teljesen egészségesen, szerető környezetből. Egy hónaposan vitték haza a csecsemőotthonból. Az aktája alapján csak kicsit volt lemaradva. Már pár szót beszélt, kicsit hiperaktív, folyton beszélő kisfiú, imádja a zenét, és imád mindennel zajt csapni.

Mennyit vártatok? Gyerekre nagyon sokat, az örökbefogadásra a jelentkezéstől számított egy évet, majdnem napra pontosan.

Mennyit várt a gyerek? Őt anyukája vissza szerette volna kapni, de ezt nem tették lehetővé a körülményei, és az sem segített, hogy Ricsi a 10. gyermeke, és mindegyik gyermeke állami gondozott lett. Egyéves koráig látogatta. Kétévesen lett örökbeadható. Két család is megnézte előttünk az aktáját, és ha mi is nemet mondunk, akkor ment volna nemzetközi listára. Gondolom a kétes származás miatt, mert ezen kívül egy gyönyörű, egészséges, cserfes kisfiú.

Miért pont ő? 0-3 éves, származási kikötés nélküli, korrigálható egészségügyi állapotú, bármilyen nemű gyereket szerettünk volna. Nem volt semmi, ami miatt gondolkodtunk volna. De én már akkor annyira akartam gyereket, hogy nekem eladhattak volna egy bepólyázott kavicsot is. Emiatt később kicsit szorongtam is, hogy a józan ítélőképességem megmarad-e.

Miért pont ti? Ezt nem tudom. Mert ráadásul kiesett a határozati időkorlátból a kiajánláskor is már. De valami felsőbb hatalom mégis minket választott hozzá. Vagy őt hozzánk. Vagy mind a kettő. De az biztos, hogy nem olyan gyereket kaptunk, amilyet akartunk, hanem amilyenre szükségünk volt. Egy mindig vidám, nagyon mozgékony gyerek lett Ricsi, valahogy olyan érzés, mintha ahol nem idomul hozzánk, ott kiegészítene minket.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Mindamellett, hogy mennyire anya akartam lenni, és semmiféle ellenérzésem nem volt a kisfiammal kapcsolatban, nehéz volt beleszokni az anya szerepbe. Még a mai napig tart. Nem arról van, szó, hogy figyelnem kell rá, vagy ellátni, erre fel voltam készülve. Inkább a saját érzéseimre. Nem jött az olyan villámcsapásként, mint amennyire ezt mindenhol láttam. Én inkább introvertált vagyok, és valahogy az nem volt olyan természetes, hogy többet nem mehetek egyedül pisilni. De erre is időt kell hagyni magunknak.

A legnagyobb problémátok most: A szocializálása. A környezetünkben nincsenek gyerekek, és most ebben a karantén helyzetben az a kevés is elérhetetlen. Mint ahogyan az óvoda is, ahova most áprilistól terveztünk bejárni. Kicsit félek, hogy csak felnőttekkel találkozik.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nekem a tanfolyam nagyon pozitív csalódás volt. Hiába olvastam mindenhol, hogy az alapítványi tanfolyamok mennyivel jobbak, mégis a Tegyeszes tanfolyamot választottuk. Itt össze is ismerkedtünk az ügyintézőnkkel jobban, valamint tényleg emberileg végig tudtunk menni olyan dolgokon, amin nem biztos, hogy elgondolkodtunk volna előre. Azt hiszem, a folyamatra elég reálisan, jól felkészítettek. És az a türelem, amit mindenki felé tanúsítottak, na azt tanítani kellene.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről. Kötődésről, fejlesztésről, testvérekről, tinédzser örökbefogadottakról, felnőtt örökbefogadottakról, és hogy hogy kell kiegyensúlyozott felnőttet nevelni 🙂

******

Nicknév: I és Z

Kik vagytok? 11 éve vagyunk házasok, 35 és 36 évesek vagyunk. Mivel természetes úton nem lehetett gyermekünk, jelentkeztünk az örökbefogadásra.

Miben vagytok mások? Nem vagyunk mások. Ugyanúgy vágytunk arra, hogy legyen egy gyermekünk.

Ki érkezett? Lilien érkezett. 5 hetesen hoztuk haza a kórházból, megyei listáról (Bács-Kiskun megye). Egészséges, csudaszép baba volt.

Miért volt öt hetet kórházban? December 13-án született, az ünnepek miatt is. Illetve kis súllyal született és fel kellett hizlalni picit.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől nem egészen 9 hónapot.

Mennyit várt a gyerek? 5 hetet

Miért pont ő? 0-1,5 éves korú gyerekre vártunk. Nemre, származásra nem tettünk kikötést.

Miért pont ti? Mi sem tudjuk pontosan, hogy kaptunk újszülöttet ilyen hamar. Elfogadók voltunk, azt mondta az ügyintézőnk. A vér szerinti anyának van egy súlyos betegsége, ami másokat elriaszthatott. De biztos, hogy Fentről is kaptunk gondoskodást.

A tanács, ami utólag jól jött volna: hogy az iratokra irtó sokat kell várni. A legnagyobb problémátok most: fogzás (most már 4 hónapos) illetve, hogy ez a járványos időszak megnehezíti a mindennapjainkat. Hiányoznak a szüleink.

Mi volt másképp? Nekem eleinte kicsit nehezen ment ezt a nagy változást megemészteni. Tényleg hirtelen jött, nem is számítottunk rá. De nagyon sok segítséget kaptam a Tegyesztől és a védőnőmtől is.

Miről olvasnál szívesen? Hogy ki hogyan élte meg az első időszakot.

*****

Nicknév: Gyöngyuszka

Kik vagytok? Vidéki házaspár vagyunk, eddig egy „kutyagyerekkel” (~picit elkényeztetett, kisméretű kutyus, aki néha már gyerekként volt kezelve). Én 33 éves voltam, amikor megérkezett hozzánk a kislányunk, a férjem 36. Kilenc és fél éve vagyunk együtt, ebből lassan 7 éve házasként. Az esküvő után egyből nekiálltunk a „gyerekprojektnek”, de mivel tudtuk, hogy az én alapbetegségem miatt nem lesz egyszerű, nem lepődtünk meg hogy nem sikerült azonnal a gyermekáldás. Eltelt 3 év, ami idő alatt 1-2 kivizsgálást megejtettünk, de nem igazán mozgattunk meg minden követ, hogy nekünk vérszerinti gyerekünk legyen. Majd 2016 nyarának a végén időpontot kértem helyi Tegyeszbe, mivel akkor már nem akartunk tovább várni, hiszen tudtuk, hogy újszülöttet akarunk, így nem lesz rövid a várakozás és ez idő alatt lesz időnk esetleg elmenni még a lombik irányába is, ha meggondolnánk magunkat. Végül 2016 őszén kézhez kaptuk a férjem eredményeit is és kimondásra került, hogy nagyon kicsi az esélyünk a vér szerinti gyerekre, még lombikkal is, ezért végül ebbe az irányba el se indultunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy én a betegségemet már a párommal való kapcsolatunk elején se titkoltam, ezért gyakorlatilag már az ismerkedésünk első hetében szóba került köztünk az örökbefogadás, amitől egyikünk se zárkózott el, habár akkor még nem tudhattuk, hogy tényleg ez lesz a mi utunk.

Ki érkezett? Izabella érkezett hozzánk, megyén belül egy ismerős által ismertük meg az anyát egy nappal a szülés után. Nyílt örökbefogadás volt, mivel ismerni szerette volna a szülőket, akiknek örökbe adja a lányát. Nagyjából gondozott terhességből, egészségesen érkezett hozzánk.

Mennyit vártatok? 3 évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek? Egy nappal a szülés után találkoztunk és 10 napot töltött a kórházban arra várva, hogy hazahozhassuk, de persze ez idő alatt is annyit voltunk vele amennyit csak tudtunk.

Miért pont ő? Nem volt származási kikötésünk és betegségek tekintetében is elfogadóak voltunk. Egy percig se haboztunk, habár egyikünk részéről se volt az a tipikus „első látásra szerelem”, de mivel nem volt semmiféle ellenérzésünk, ezért belevágtunk. Nem voltunk meglepődve, mivel mi abszolút erre voltunk felkészülve, hogy ha meglátjuk a picit, nem fogunk nagy valószínűséggel azonnal szerelembe esni, egyszerűen mi nem vagyunk ilyen típusok a férjemmel.

Miért pont ti? Ez egy nagyon érdekes kérdés. Igazából közhelyes, tudom, de ennek így kellett lenni. Megyén belül is mi voltunk az elsők a mi elfogadási paramétereinkkel, de mivel az életadó nyílt örökbeadást szeretett volna kapcsolattartással együtt, ezért alakult így, gondolom.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy mindenképpen készüljön fel az ember lélekben az örökbefogadás utáni ügyintézésre, mert nem lesz se gyors, se egyszerű.

A legnagyobb problémátok most: Nincs semmi különös.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Mindenki arra készített minket a baráti körünkből, hogy készüljünk lélekben már előre a sok éjszakázásra, erre kaptunk egy hétalvó gyereket, aki gyakorlatilag 6 hetes kora óta átalussza az éjszakát a mi legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre.

Miről olvasnál szívesen? Olyan családokról ahol tartják az életadóval vagy a vér szerinti családdal valamilyen szinten a kapcsolatot, illetve felnőtt vagy nagyobb örökbe fogadott gyerekekről, akik ilyen családban élnek.

*****

Nicknév: nagyzsof

Kik vagytok? Átlagos házaspár 23 évi házassággal a hátunk mögött. A házasságunk elejétől szeretnénk gyermekeket. De a saját gyermek álma mára szertefoszlott. Rengeteg vetélés és koraszülés, sikertelen lombikok után döntöttünk az örökbefogadás mellet.

Miben vagytok mások, mint mások? Nagyon sok szenvedés után, negyvenen túl válhatunk családdá.

Ki érkezett? Titkos örökbefogadással érkezett hozzánk a kisfiunk, megyei listáról (Szabolcs), akit 2 és fél hetesen ismertünk meg a kórházban és 4 hetesen került a családunkba. Gondozatlan terhességből, nem várt gyermekként született, de teljesen egészséges, éber, figyelmes kisember.

Mennyit vártatok? A kérelem beadásától számított egy éven belül örökbe is fogadtuk a kisfiút.

Mennyit várt a gyerek? Az anya a megszületése pillanatától lemondott a gyermekről, nevet sem adott neki, így mi hamar megismerhettük és haza is vihettük.

Miért pont ő?  Mi csak újszülött gyermeket szerettünk volna örökbe fogadni. Kikötésünk volt, hogy ha lehetséges, fehér bőrű kisfiút szeretnénk. Ő volt az első kiajánlásunk és pár perc alatt el is döntöttük, hogy Ő lesz a mi várva várt kisfiunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  A tanfolyamon mindenre felkészítettek bennünket. de a kihelyezés utáni napokra nem. Főleg az érzelmi oldalára nem.

A legnagyobb problémátok most: A vírus miatt nehezebb gyermekorvost találnunk, ruhát vásárolnunk, tápszert kiváltanunk, de természetesen megoldjuk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Telefon, fotó, személyes találkozás, a kórházban segítőkész dolgozók.

Miről olvasnál szívesen? Az örökbefogadás utáni életről.

******

Nicknév: Krisz&Györgyi

Kik vagytok? Fiatalos házaspár (38,40), gyermek nélkül. 5 éve találkoztunk a férjemmel és azóta próbálkoztunk. Nekem a második házasságom, a férjemnek az első. 7 inszem, egy spontán terhesség és missed ab után döntöttünk az örökbefogadás mellett. Egy lombikunk volt, ami teljesen tönkretett minket lelkileg. De összeszedtük magunkat, megerősödtünk és boldogan vártuk az örök babánkat.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hinném, hogy mások vagyunk. Sok nehéz dolog volt az életünkben, későn találtuk meg egymást, de szerintem ezt sokan elmondhatják magukról.

Ki érkezett? Zsófia Jázmin nyílt örökbefogadással érkezett hozzánk, a Gólyahír Egyesület segítségével. Teljesen egészséges. 10 órát várt ránk, mert messziről mentünk és nem akartak beengedni a kórházba a járvány miatt, de végül az osztályvezető asszony meglágyult és bemehettünk.

Mennyit vártatok? 2.5 évet a második jelentkezésünktől számítva. (Az első jelentkezésünk után spontán terhes lettem és leálltunk a folyamattal)

Mennyit várt a gyerek? 10 órát.

Miért pont ő? Szerintem Isten megviccelt minket és rossz helyre küldte a babánkat.

Miért pont ti? Elfogadóak vagyunk származási tekintetben. Előttünk sokan mondták nemet látatlanul.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nagyon nehéz lelkileg a kórházba érkezés és a hazahozatal közötti időszak.

A legnagyobb problémátok most: Néha fáj a pocak, de amúgy minden rendben. Jó lenne nagyokat sétálni kint, de a vírus miatt nem nagyon merünk sem erre sem menni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A mi életet adónk nagyon szépen kezelte a terhességet. Mindent vizsgálatra elment, mindent betartott, amit a terhesség alatt kellett. Vigyázott nagyon Zsófira. Nem mindig csak a rossz van egy ilyen esetben.

Miről olvasnál szívesen? Hasonló sok ilyen boldog egymásra találást, mint a miénk.

Szeretettel gratulálok a családoknak!