Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Cs&M&S

Kik vagytok?

40es éveinek elején/közepén járó budapesti házaspár, 2019-ben házasodtunk, a gyermekvállalásunk számos veszteséggel volt megfűszerezve. Négy magzatot veszítettünk el négy különböző módon és a terhesség különböző ‘állomásaiban’.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy mások vagyunk, mint a legtöbb örökbe fogadni vágyó házaspár, inkább azt mondanám, a természetes úton gyermeket vállaló házaspároktól különbözünk annyiban, hogy ez a 4 év küzdelmes időszak a gyermekáldásért akaratlanul is az önismeret mély bugyraiba kalauzolt minket, amiből ily módon mindenképp profitáltunk.

Ki érkezett?

Egy roma származású gyönyörű kislány, a Fészek Alapítványtól, nyílt örökbefogadással

Mennyit vártatok?

A  Tegyeszhez való jelentkezéstől számítva másfél évet, a határozat kézhez vételétől 9 hónapot (igen, eléggé szimbolikus).

Mennyit várt a gyermek?

Semennyit, az életet adója a szülés előtti nap kereste fel az alapítvány, szülés másnapján már be is feküdtem a kislányunkhoz a kórházba. Születése napját pedig az életet adójával tölthette még.

Miért pont ő?

0-2 éves korig várakoztunk, származási és nemi kikötés nélkül, egészséges vagy korrigálható betegséggel. A kórházban pedig azonnal beleszerettünk. Gyönyörű újszülött volt.

Miért pont ti?

Ezt a kérdést mi is számtalanszor feltettük már, hogy hogy lehetünk ilyen szerencsések. Tényleg nem tudom, talán az elfogadás miatt. Mindkét szülője rasszjegyekkel rendelkezik, ami minket egyáltalán nem zavar.

Tanács, ami jól jött volna utólag?

Ne foglaljunk le annyi utazást az év elején, mert nem jutunk el. Viccet félretéve, mivel egyik napról a másikra kaptuk a telefont, talán az, hogy igenis van, amikor tényleg hétfőről keddre szülő lehetsz. Ez sokkoló.

Ami mindenképp jól jön a folyamat során, az az önismeretet, az őszinte magunkba nézés, a türelem és a humor. És aki teheti, ismerkedjen meg egy hús-vér örökbefogadó szülővel és örökbefogadott gyermekkel, hogy lássa, nem ufók, és a legtöbb félelem főleg a fejben létezik csak. → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: MGLL

Kik vagytok?

Mi egy harmincas éveink elején és közepén lévő pár vagyunk. Immáron 12 és fél éve alkotunk egy párt ebből 5 és fél éve házasok.

Azt már egészen fiatalon mondták, hogy nekem nem lehet vér szerinti gyermekem, de ezt a férjemnek már a kapcsolatunk elején elmondtam. Ehhez képest pozitív lett az a bizonyos teszt, majd még ötször. Sajnos az örömünk nem tartott egyik esetben sem sokáig, mert mind a hat alkalom veszteséggel zárult. 

Mi másfélszer jelentkeztünk a Tegyeszhez, először 2020 elején voltunk az első beszélgetésen, de lakásfelújítás miatt a környezettanulmányt elnapoltuk, csakhogy jött a COVID és megállt az élet. Így végül is

2022 szeptemberében történt meg a valódi jelentkezésünk és indult el a folyamat, 2023-ban lett határozatunk, október 25-én csörrent meg a telefonunk a várva várt hívással, hogy szülők leszünk, és év végén a Mikulás költöztette haza az ikreket. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az út igazán kevés akadállyal volt elénk állítva – szerencsére.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Talán csak abban vagyunk mások, hogy mi a kapcsolatunk legelejétől tudtuk, hogy az örökbefogadás a mi utunk, hogy család lehessünk. A veszteségek után sem inogtunk meg abban az elhatározásunkban.

Ki érkezett?  

A mi családunk egy csodálatos vegyes ikerpárral lett egy egész, megyei listáról (Békés). A kicsik születésük után (korababák), ahogy a korházból kiengedték őket, nevelőszülőhöz kerültek, ahol az első 13 hónapukat töltötték. A gyerekek egészségesek, életvidámak, kiegyensúlyozottak voltak, ami nagyban hozzásegített minket a zökkenőmentes és gyors barátkozáshoz és átkötődéshez.

Mennyit várt a gyerek?

Az ikreink kb. másfél évet voltak a nevelőszülőnél. Felterjesztették őket örökbe fogadhatónak látogatás hiányában, de mire élesedett volna a helyzet, az életet adó lemondott róluk.

Miért pont ő?

A mi határozatunkban az állt, hogy egy gyermek és ikerpár (az esélytelenek nyugalmával azt is beikszeltük, hisz úgyis nagyon kevés a rendszerben lévő ikrek száma – legalábbis így gondoltuk, és ez az infónk volt) esetén 0-3 éves kor között, testvérpár tekintetében 4 éves lehet az idősebb. Betegségek terén elfogadók voltunk, csak a nagyon súlyosakat zártuk ki. Származási kikötés nem volt, csak annyit kértünk, hogy családba illeszthető legyen.

Amikor hívott az ügyintézőnk, hogy lenne egy ikerpár számunkra, valahogyan az éreztem, hogy ők a mi gyerekeink – már így látatlanban is. Az aktabetekintés álomszerű volt, minden tökéletes –a koraszülöttség miatti vizsgálatok voltak a plusz infók, amik csak még jobban megerősítettek bennünk, hogy látni akarjuk őket. Majd az első fotók láttán én teljesen elolvadtam, a férjemből csak annyi szaladt ki, hogy „Ezek szőkék!”, de láttam rajta, hogy ő is elveszett a két kis manó fényképében.

Szavak nélkül tudtuk, hogy ők nekünk születtek. Az első találkozáskor, mindketten olyan nagy vigyorral és közvetlenséggel fogadtak minket, mintha tudták volna, hogy kik vagyunk, és miért megyünk. Ott abban a pillanatban végérvényesen a mi csodáink lettek. Akkor kaptunk 3 nap gondolkodási időt, és mivel hétvége volt, alig bírtuk kivárni, a hétfőt, hogy hívjuk az ügyintézőt és a nevelőszülőt, hogy IGEN a válasz, amire nevetve válaszolták mindketten, hogy ők már akkor tudták, és biztosak voltak benne, hogy haza találtak a gyerekeink.

Miért pont ti?

Megyei listáról kerültünk be. Sorszámot pontosan nem tudok, de kb. 60-70 között lehettünk. A team elé a mi és egy másik pár aktája került. Ugyan nem minket hívtak először, (és ezt mondták is, hogy azért, mert a másik pár régebb óta vár) de mi voltunk az elsők, és az egyetlenek, akik aktabetekintésre is elmentek. Az sem volt titok, hogy a nevelőszülő is minket támogatott a választásnál.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Amikor hazaköltöztek az ikrek, az első héten fogytam 10 kg-t, mert mindent is tökéletesen akartam csinálni. És jött a mi csodás ügyintézőn és a védő nénink, akik ezt mondták nekem: Nem kell, hogy tökéletes legyen minden! Csak szeresd azt a kis csodát, és „tartsd életben”! Hidd el, a mosogatás és a mosás is megvár!

A legnagyobb problémátok most:

A kislányom most lépett a dackorszakba („Nem!” és a „Nem akarom!” a legtöbbet használt mondat most) illetve sikerült előtörnie a szeparációs szorongásnak. Ennek az az eredménye, hogy amikor éppen nem duzzog, akkor rajtam csüng. A kisfiam pedig teljesen az ellentettje, alapból is anyás, és sokat szeret az ölembe lenni. Így nagyon tudatosan kell kontrolálnom a dolgokat.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Sokkal gyorsabban megtörtént a kötődés, mint amiről tanultunk. Ezért a barátkozás utolsó hete igazi szenvedés volt mindenkinek.

Ugyan ilyen idős gyereknél már „csak” a 30 napos kihelyezés van (ami nekünk éppen a decemberi időszak volt), de mi minden egyes alkalommal (heti min. egyszer), amikor jött valaki – szakember – „látogatóba” szétstresszeltük magunkat, hogy vajon mindent rendben találnak-e, jó- e amit és ahogy csinálunk, stb. Ez érzelmileg elég megterhelő.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: PTL

A mi rövid történetünk. A férjemet 3 évvel ez előtt ismertem meg, ő akkor volt 35 éves, én 32.  Abban az időben vesztettem el néhai vőlegényemet covidban. Édesapám, bátyám és a nagyszüleim elvesztése után már azt hittem, több tragédia nem érhet, de sajnos fiatalon, 32 évesen sok gyászon mentem át rövid idő leforgása alatt.

Férjem a legjobbkor hozott újra fényt az életembe. A megismerkedésünk alkalmával már elmondtam neki, hogy vér szerinti gyermekre nem vagy nagyon kis eséllyel lesz lehetőségünk. Félve meséltem el, de ő csak annyit felelt a szemembe nézve és megfogva a kezem, akkor megoldjuk másként . A második randevún éreztem, nekem őt szánta az ég, ez szebb volt, mint bármely szerelmi vallomás. (Nekem nem volt lombikom sem vele, sem a volt párommal. Mi a “természetben” hiszünk, ha úgy nem akar jönni, attól még a szívünkkel szeretni tudunk.)

Utána, mint a mesében, zajlottak az események. Egy év múlva megkérte a kezem, következő év anyák napján esküdtünk meg Csesznek mellett, az erdő mélyén, szűk családi körben egy csodás kis kápolnában, ahol azt is megfogadtuk, hogy ezután belevágunk az örökbefogadásba, így kerekké téve családunkat.

Az esküvő utáni nyár végén vettük fel a Tegyesszel a kapcsolatot és a legelső találkozásunk az ügyintézőnkkel 2023-09-21-én volt, így ezzel a dátummal kezdtük meg a várakozást.

A határozatunkat még ebben az évben, decemberben már a karácsonyfa alá tudtuk tenni. 2024 év elején jelentkeztünk három alapítványhoz is, azonban egy belső hang mindig éreztette velem, nem az lesz a mi utunk, amit már így utólag jól éreztem, de tapasztalatszerzésnek jó volt elmenni egy-két találkozóra, valamint maximalizáltuk a „mindent megteszünk érte” érzést.

Az első kiajánlásunk 2024. március végén volt, ahol is egy olyan kisfiút ajánlottak, akinek a betegségével nem tudtunk volna megbirkózni (súlyos immunhiány), valamint nem éreztük azt, hogy őt szánták nekünk. Ezt “feledtetve”, mi nekiálltunk a gyerekszoba kialakításának, a festés, és a bútorok beszerzése, a kis fészekrakás nekünk nagyon jót tett lelkileg is.

Péter fotóját meglátva (augusztus végén) az aktabetekintés után eleredt a könnyem és leérve a Tegyesz épülete előtt, férjemmel egymásra nézve megöleltük egymást és nem volt bennünk kérdés/kérdőjel, így folytattuk tovább, mentünk a rápillantásra, valamint tudtuk, hogy az előző kiajánlásnál milyen érzés hiányzott belőlünk, amit Peti fotójánál megéreztünk.

Amit tudni kell róla, hogy egy egészséges, huncut, nagyon érdeklődő, korához képest, már nagyon szépen beszélő kisfiúról van szó, aki nagyon mosolygós, ragyogó, nagy barnaszemű pasi, aki a kihelyezés alatt töltötte 2. életévét. Országos listáról kaptuk a kiajánlást, második párként. Elvileg előttünk valakik őt valami miatt visszautasították a mi szerencsénkre. Sokat utaztunk miatta, hiszen az ország másik felében nevelték nevelőszülők 12 napos kora óta. Édesanyja szociális körülményei miatt nem vihette haza Petikét a szülés után a kórházból. Egyébként mi származási és nemi kikötés nélkül, 0-2 éves korig vártunk gyermeket, a betegségekben csak a nagyon súlyos eseteket kizárva, a legtöbbre további tájékoztatást kérve.

A tanács, ami jól jött volna utólag talán az, hogy nem lesz könnyű beleesni egy dackorszakba! A legnagyobb probléma talán most a dackorszak kezdete, a nem és nem erőteljes gyakorlása irányunkba, a határok feszegetése és a szárnypróbálgatások. Ez most a legnehezebb, amibe belecsöppentünk. Peti egy nagyon karakán, akaratos kisfiú és ezt nem fél megmutatni.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Mi az Ágacskánál végeztük el tavaly decemberben a tanfolyamot, ami a folyamatunk egyik legjobb döntése volt! Nóra és a pszichológusok egy nagyon tündéri, szakmailag jól felkészült csapat, akikre mind a mai napig nagyon jó szívvel emlékezünk vissza én és a férjem is, valamint az ott résztvevő párok is fantasztikusan jó emberek, így mindkét hétvége jó hangulatban telt el, annak ellenére, hogy onnan szintén másfél órás útra lakunk .

Amiről szívesen olvasnék, segítve azokat, akik ez előtt állnak, hogy egy kiajánlás után milyen folyamat indul el, hogy zajlik a rápillantás, a barátkozás, az intenzív hét.

****** → olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: V&J&J

Kik vagytok? Fiatal házaspár vagyunk, 28 és 32 évesek. Három éve vagyunk házasok, két év sikertelen próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy örökbe szeretnénk fogadni.

Miben vagytok mások, mint mások? Azt hiszem, ami nálunk különleges, az a családunk. Mindkettőnknek 4-4 testvére van és ketten együtt már 17-szeres nagynénik és nagybácsik vagyunk. A mi gyermekünk nem csak anyát és apát kapott, hanem egy hatalmas összetartó családot.

Ki érkezett? Áprilisban 20 hónapos csodaszép roma kisfiú érkezett hozzánk országos listáról, volt némi lemaradása a járásban, mozgásban, de azóta már mindent behozott.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva kevesebb, mint egy évet. 2023. április végén jelentkeztünk és 2024 februárjában jött az első hívás.

Mennyit várt a gyerek? A kórházból már nevelőszülőhöz került, egyéves korában egy másik nevelőszülőhöz került és nála lett örökbeadható. Tudtommal nem volt kapcsolattartása, a második nevelőanya indította el a örökbefogadhatóvá nyilvánítást. A megyéjében mindenki visszautasította az erős rasszjegyei miatt.

Miért pont ő? 0-2 éves korig vártunk származási és nemi kikötés nélkül egészséges vagy korrigálható betegséggel. Én már az első hívásnál is éreztem, hogy ő a mi fiunk, de mikor megláttuk a fényképeit, azonnal beleszerettünk.

Miért pont ti? Hárman jöttünk szóba az országos listán, ha jól tudom, végül az döntött mellettünk, hogy külső jegyekben hozzánk illett a legjobban.

A tanács, ami jól jött volna utólag:  Nekünk a folyamat legnehezebb része a 0. és az első hívás között eltelt 3 hét volt. Erre a 3 hét teljes bizonytalanságra abszolút nem voltunk felkészülve.

A legnagyobb problémátok most: Azt hiszem, mi nagyon szerencsések vagyunk, nyilván vannak nehézségek, dackorszak, hisztik, de úgy gondolom, problémáink nincsenek.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nagyjából minden úgy volt, ahogy lenni kell, viszont egy dolgot kiemelnék, a kisfiunk nevelőanyukáját. Sok történetet olvastunk a barátkozás előtt, és aggódtunk is egy kicsit, de mi egy csodálatos nőt ismertünk meg a folyamat alatt, és azóta is rendkívül hálásak vagyunk neki.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnám roma örökbefogadottak történeteit.

******

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: A&Sz&F&P

Kik vagytok? Én a 30-as éveim közepén járok, férjem 47 éves. 13 éve vagyunk házasok. Első perctől szerettünk volna gyermeket, így évekig próbálkoztunk sikertelenül. Hatlombikon vagyunk túl. Az utolsónál eldöntöttem, hogy ennyi volt, elegem volt már az orvosokból meg az injekciókból. Ekkor döntöttünk az örökbefogadás mellett.

Ki érkezett? Mindkét alkalommal kislány érkezett.

Mennyit vártatok? Első kislányunkat 2020 augusztusában 1,5 évesen fogadtuk örökbe, rá a jelentkezéstől számítva 2 évet vártunk. Tavaly jött az érzés, hogy de jó lenne még egy kicsi, így márciusban ismét jelentkeztünk. Júniusra meglett a határozatunk, és idén májusban jött is a várva várt telefon, így rá 1 év 2 hónapot vártunk. Mindketten a megyénkből érkeztek (Heves).

Mennyit várt a gyermek? Első kislányunkat kórházban hagyták, ő utána nevelőszülőkhöz került, ott várt 1,5 évig.  Másik kislányunkat nem vihette haza a szülőanya a körülmények miatt, nem is látogatta, így ő tavaly nyáron lett örökbefogadhatónak nyilvánítja. Ő 1 év 8 hónapot volt nevelőszülőknél.

Miért pont ő? Első alkalommal 0-3 éves korig vártunk, másodjára 1,5-3,5 éves korig, korrigálható egészségügyi problémákkal. Származási kikötést nem tettünk. A második örökbefogadásnál volt még egy kiajánlásunk egy kisfiúra, de ott nem jött az az érzés, amit már megtapasztaltunk anno, így rá nemet mondtunk. Akkor kértük az ügyintézőt, hogy ha lehet, akkor inkább kislányt szeretnénk, valahogy azt éreztem, hogy nem tudok azonosulni egy kisfiúval. A második kislányunknál már jött az a bizonyos szerelem első látásra érzés.

Legnagyobb problémánk: tombol a testvérféltékenység nálunk. Oda-vissza megy a két gyerkőc között a féltékenység. Napról napra jobb köztük a kapcsolat, remélem, kialakul az igazi testvéri kötelék köztük.

******

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: karácsonyi csodababa

Kik vagytok? 40 környéki házaspár vagyunk 16 éve együtt, 9 éve házasok. 20 évig Budapesten éltünk, és pont a gyerekvállalás/örökbefogadás miatt is döntöttünk úgy, hogy egy vidéki kisvárosba költözünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Miközben komoly és felelősségteljes munkánk van, a magánéletben tudunk nagyon komolytalanok és könnyedek lenni.

Ki érkezett? A kislányunk a Gólyahír Egyesületen keresztül érkezett 2023 decemberében, egyenesen egy tőlünk kicsit távoli kórházból hozhattuk haza, 19 napos volt ekkor. Koraszülöttként jött a világra, a biológiai anyukája már eleve örökbe szerette volna adni, és még a kórházban jelezte, hogy lemond róla – a mi szerencsénkre. Most, fél évvel később már nagyon szépen fejlődik a lányunk, fokozatosan hozza be a lemaradását, kiegyensúlyozott babává vált.  

Mennyit vártatok? A legelső tegyeszes bejelentkezéstől számítva 1 nap híján 4 évet. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy különösen szerencsétlenek voltunk a hivatali ügyintézéssel. Pont a COVID kirobbanásakor kezdtünk bele az eljárásba, emiatt 11(!) hónap alatt lett határozatunk. Aztán amikor a finisbe értünk volna, elköltöztünk Budapestről, ami miatt pár hónapig még nem voltunk fogadóképesek. Utána még meg kellett újítani a határozatunkat – de két hónappal később már volt is egy kisbabánk.

Mennyit várt a gyerek? Kéthetes korában hívtak minket – onnantól számítva 6 nap múlva már otthon is voltunk. Fantasztikus karácsonyi csoda volt, a kórházban, a hivatalokban nagyon segítőkészek voltak, és december 24-én mehettünk haza végül.

Miért pont ő? Nagyon messziről indultunk. Az örökbefogadás kezdetén egyikünk 1,5-2 éves gyerekben gondolkodott, esetleg többen is, származási megkötés nélkül, lehetőleg titkos örökbefogadással. A másikunk újszülöttet szeretett volna, nyílt örökbefogadással, származási megkötéssel. A határozatunkban végül 0-2 éves, bizonytalan származású kisgyermekre vártunk, a normál életvitelbe illeszthető egészségügyi állapottal, országos listán is, alapítványoknál is. A kislányunkat végül is nyíltan fogadtuk örökbe újszülöttként. Roma származású. Hatalmas önismereti úton mentünk keresztül az elmúlt évek alatt, amiben nagyon sokat segített a felkészítő tanfolyam, de voltunk örökbefogadós találkozókon, Finis csoportban is. Azt kellett megtanulnunk, hogy az örökbefogadás főszereplője az örökbefogadott gyermek.

És miért pont ő? Egyszerűen tökéletes időben érkezett hozzánk a nekünk tökéletes baba. Pont belevágtunk az új életünkbe az új otthonunkban, szerintünk ő is megérezte, hogy most már jönnie kell. Amikor először megláttuk, tudtuk, hogy ő lesz a mi babánk, onnantól kezdve pedig ment minden, mint a karikacsapás!

Miért pont ti? Eredetileg nem minket választottak ki, de az első házaspár magánéleti okokból kénytelen volt visszalépni. Szerintünk ez azért történt így, hogy hozzánk kerüljön. Nagyon természetesen és magától értetődően váltunk egy családdá, korábban nem biztos, hogy ennyire tudtunk volna rá figyelni.

A tanács, ami jól jött volna utólag: mi azt tanultuk a tanfolyamon, hogy ne vegyünk előre gyerekholmikat, ne rendezzük be a szobáját. Így viszont másfél óra alatt vettünk meg mindent neki egy bababoltban, és a családunkkal együtt hajnali háromig szereltük össze a kiságyat, hogy kész legyünk a másnapi környezettanulmányra. Azt tanácsolnánk, hogy ebben a kérdésben a középutat érdemes megtalálni, vannak olyan babaholmik, amiket több évig használ az ember! És még egy: nagyon sok dolgot bérelni is lehet!

A legnagyobb problémátok most: jön a foga…

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: hiába volt egy nagyon jó, részletes és aktualizált listánk a hivatali ügyintézésről, nagyon meggyűlt a bajunk a személyi okmányok beszerzésével. Eleinte arról is nagyon kevés infónk volt, mit jelent, mivel jár az ő koraszülöttsége, nagyon agilisnak kellett lenni, hogy minden tudnivalót megszerezzünk. Erre egyáltalán nem lehetett felkészülni.

Miről olvasnál szívesen? Az örökbefogadási trauma hatásáról a gyerekek fejlődésében, és hogy mit lehet tenni annak érdekében szülőként, hogy ezt mérsékeljük.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: kisverebek

Kik vagytok? Egy fiatal pár vagyunk, akik első pillanattól örökbefogadás útján akartak családdá válni.

Jó körülményeket kaptunk az élettől, tanulhattunk, utazhattunk, tudtunk előrelépni munkában, és úgy éreztük, hogy szeretnénk, ha ezt mi is biztosíthatnánk valakinek, aki nem ilyen szerencsés körülmények közé érkezett elsőre.

Nálunk nincs szó meddőségről, egyszerűen nekünk az örökbefogadás volt az első számú út.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem igazán vagyunk mások, nagyon sokat dolgozunk önmagunkon és igyekszünk fejlődni, amiben csak lehet.

Ki érkezett? A mi kisfiunk nagyon hosszú utat járt be. Előttünk már mások nemet mondtak az aktájára, mert tényleg ijesztő volt nagyon sok dolog vele kapcsolatban, verekedés, ADHD-s tünetegyüttes, folyamatos tomboló hisztik, habzsolás, elmaradottság a korához képest minden tekintetben és bántalmazott előélet. 3,5 éves volt a kiajánláskor.

Ehhez képest nálunk szöges ellentéte lett mindennek.

A legerősebb változás nálunk az volt, hogy nincs televíziónk, nem nézünk mesét, a gyermek képernyőideje 0 perc. A napirendje kőbe van vésve, egyszer sem tértünk el tőle. Édességet, üdítőket  sem kap tőlünk egyáltalán, gyümölcsöket eszünk és magvakat, ha nassolunk. Ennek hatására a kisfiam kinyílt.  Követeli a meseolvasást, van, hogy 18 mesét olvasok neki el egy nap. Összetett mondatokban folyékonyan beszél, nincsenek indulatkezelési problémái. Hihetetlen jó a mozgáskoordinációja, tanul korcsolyázni. A kapcsolódó nevelés és a lassú gyermekkor néhány trükkjét alkalmazzuk, de egyébként semmit sem vettünk át tankönyvszerűen. Imád mozogni, még nem jár óvodába, de néha bemegyünk ismerkedni az óvónénikkel és egységesen az a véleményük, hogy a kisfiam nem fog semmilyen papírt vagy kódot kapni, mert valószínűleg a velünk közös traumafeldolgozás és a túlstimulálás megszüntetése ennyire eredményes nála.

Mennyit vártatok? Mi húztuk az időt, de onnantól kezdve hogy élesek lettünk a listán, 6 hetet. Származási kikötés nélkül, országos listán, 0-4,5 éves kor közötti egészséges gyermekre várunk.

Mennyit várt a gyerek? Másfél évet várt, sokkal régebben örökbeadhatóvá vált, de pszichiátriai javaslatra visszatartották.

Miért pont ő? Iszonyat nehéz volt az az akta, amit elolvastunk. Minden pontja egy földrengéssel ért fel. Sajnálatból mi nem fogadtuk volna örökbe a kisfiunkat, viszont egy dolog minden szakvéleményből kitűnt: hogy ez a kisfiú valójában kedves. Mi úgy éreztük, hogy ez az alapja mindennek és tulajdonképpen ez a lényeg is. A többit majd megoldjuk. Gyönyörű kisfiú, de nem szóltak égi fanfárok a fülünkben, amikor megláttuk a fényképét, ez egy egyszerű és racionális döntés volt számukra.

Miért pont ti? Valószínűleg mi voltunk elég elfogadóak, bár tényleg úgy indítottak, hogy “figyeljetek, erre az aktára esélyes, hogy nemet fogtok mondani, de ez nem baj. Nem kell mindent elvállalni, mérlegeljetek, hogy nektek mi fér bele”.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Minket szépen felkészítettek tényleg. Szerencsére minden jól alakult.

A legnagyobb problémátok most: Nehezen találunk magunkra időt, de szerintem ez normális.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Árnyalatnyi különbségek természetesen voltak a nevelőszülőnél, de őszintén szólva a világ legjobb nevelőszülőjénél volt a kisfiunk.

Miről olvasnál szívesen? Az élettörténeti könyv most nagyon fontos nekem, erről bármennyit örömmel olvasok.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Bálint, Manka és Mici

Kik vagytok?

A harmincas éveink vége felé járó házaspár vagyunk, egy vidéki nagyvárosban élünk. Kilenc éve vagyunk egy pár, nyolc éve szerettünk volna gyermeket. Sem természetes, sem mesterséges úton nem sikerült bővítenünk a családunkat, miután ezt elgyászoltuk, mindkettőnknek egyértelmű volt, hogy örökbe fogadunk. Eredeti elképzelésünk szerint három gyereket szerettünk volna, de most nagyon boldogok vagyunk, hogy van egy csodálatos kislányunk, és mivel az idő is elment felettünk, a nagycsalád gondolatát már elengedtük.

Miben vagytok mások, mint mások?

Ezen sokat gondolkodtam. Az út, amit bejártunk, hogy megtaláljuk a gyermekünket, nem sokban különbözik a legtöbb örökcsalád útjától, így nem hiszem, hogy ebben a tekintetben mások lennénk, mint mások.

Ki érkezett?

Mici egy csodálatos, gyönyörű közel kétéves, csupa mosoly, szinte makkegészséges kislány. Tegyeszen keresztül érkezett megyei listáról, csodás nevelőszülőtől.

Mennyit vártatok?

Határozattól számítva 4 évet.

Mennyit várt a gyermek?

Egy évet. Születése után még látogatta őt valameddig a vér szerinti családja, majd a kapcsolattartás elmaradása után örökbeadhatónak nyilvánították.

Miért pont ő?

0-3 év közötti gyermekre vagy testvérekre várakoztunk. Szinte végig biztosak voltunk benne, hogy testvérek fognak érkezni, az ügyintézőnk is végig erre a gondolatra terelgetett minket. Mikor megcsörrent a telefon, már a határozatunk 3+1 éves érvényességének utolsó hónapjában voltunk, el is indítottuk a kérelmet az alkalmasságunk újra megállapításához. Aztán hívott az ügyintézőnk, hogy itt van ő. A mi Micink. Hirtelen fel sem tudtam fogni, amit mond, kérdeztem is, hogy biztosan minket akart-e hívni, hiszen két nappal előtte még a kérelmet vittem be neki az új alkalmassági folyamathoz. Amikor megláttam a nevét a telefonomon, én egészen biztos voltam benne, hogy a környezettanulmány időpontját szeretné egyeztetni. De nem ezért hívott. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Nem tudom szavakkal kifejezni, Mici mennyire a mi lányunk. Szóval szerintem azért pont ő, mert egyszerűen a miénk és mi az övéi vagyunk.

Miért pont mi?

Hozzánk illesztették, nekünk szánták. Az Isten is és az örökbeadási team is.

A legnagyobb problémátok most?

Problémáink szerencsére nincsenek, feladataink vannak, azok viszont szép számban. Mi mindig azt hittük, hogy mindenre fel vagyunk készülve, én minden létező szakirodalmat elolvastam, feldolgoztam, minden bejegyzést és hozzászólást olvastam és olvasok a mai napig is a blogon, a szakdolgozatomat is az örökbefogadás témakörében írom, voltunk tanfolyamon, Finisben csoportban, tényleg mindenhol. Aztán jött a gyerek! 😀 Az örökbefogadásról tényleg szinte mindet tudok, de az első betegségnél nem tudom elmondani, milyen kétségbeesettek voltunk. De ezek nem problémák tényleg, csak a szülői szerepbe bele kellett rázódni.

A tanács, ami jól jött volna utólag / Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:

Igazából mi a felkészülés és a várakozási idő alatt végig arra számítottunk, hogy a barátkozás, az összeszokás, a családdá válás nehéz folyamat lesz, de nem volt az. Időnként megálltunk és komolyan feltettük magunknak a kérdést, hogy az baj-e, hogy nincs baj. Kellene, hogy legyen, nem? Ennyire gördülékenyen nem mehet, hiszen nekünk 9 évig nem volt gyerekünk, Mici pedig majdnem két évet egy másik családdal élt és ennek valahol látszania kell. Visszatekintve a mostani mindennapjainkból a kezdetekre, azért már látjuk, hogy volt baj. Csak akkor ott nem tűnt annak, legalábbis akkorának nem, hogy attól félni kelljen. Talán azért ez köszönhető a nagyon alapos felkészülésnek is, és ma már azt mondanám, hogy semmi olyan nem volt, amire ne számítottunk volna és ne lett volna valami megoldásunk rá.

Miről olvasnátok szívesen?

Az örökbefogadás kommunikációjáról családon kívül. Természetesen nem kezeljük tabuként az örökbefogadást, és vannak helyzetek, emberek, akik elől akarva sem tudnánk eltitkolni, de mégis azt gondoljuk, valahol van egy határ. Nem titok, de magánügy, ráadásul a gyerek magánügye, nem is a miénk. Azt nagyon szeretnénk elkerülni, hogy a kislányunk elsődleges azonosítója az legyen, hogy örökbefogadott, nem szeretnénk, ha majd az óvodában, iskolában folyton az jönne elő, hogy ő valamit azért csinál vagy nem csinál, mert örökbe fogadták. Szóval szívesen olvasnánk arról, hogyan kell ezt jól csinálni.

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Ildi, Dávid és Zselyke

Kik vagytok? 30-as éveink közepén járunk,17 éve alkotunk egy párt, és azon belül is 10 éve vagyunk házasok! Első gyerkőcre várakoztunk, hosszú út vezetett addig, míg mindketten az örökbefogadás mellett döntöttünk. Mivel mindketten rendelkezünk egészségügyi akadályokkal, így semmilyen más út nem jöhetett szóba, ha családdá akartunk válni.  Éreztük, hogy valami hiányzik… az a bizonyos “cseresznye” a hab tetejéről.

Miben vagytok mások, mint mások? Igazából semmiben, talán annyi, hogy a nagy átlagnál fiatalabbak vagyunk, és sok mindenben elfogadóak. Nyíltan vállaltuk az örökbefogadást, sok videóm is készült ebben a témában egy platformon, ami sok embernek segített abban, hogy tiszta legyen az örökbefogadás és ne az amerikai filmeket vegyék alapul!

Ki érkezett? Zselyke érkezett hozzánk a maga 1 év 4 hónapjával, amikor megismertük (megyei lista, budapesti Tegyesz). Roma származású, makkegészséges, vér szerinti 10. gyermekeként született, ami sok szempontból pozitív is. Normál súllyal, időben, egészségesen jött világra 2022-ben.

Nagyon kedves és jó nevelőszülőknél nevelkedett, a korházból ők hozták ki a harmadik napon. Több gyerkőc is volt, de ennek köszönhetően nagyon jó rutinnal érkezett haza Zselyke, szépen eszik, alszik, és szépen fejlődik korának megfelelően!

A nevelőszülők első örökbeadása volt, így voltak pici kis bakik, de az ügyintézőnk es a pszichológusunk gyorsan rendbe tette a dolgokat.

Mennyit vártatok? 2020 novemberében jelentkeztünk először, de 2021-ben hirtelen édesapám és édesanyám is elhunyt 30 nap különbséggel, és nem tudtam egyszerre ennyi mindent feldolgozni, kellett egy kis idő, így hivatalosan 2022. januártól várakoztunk, és 2023 novemberében kezdtük a barátkozást.

Tehát 1 év 10 hónap!

Mennyit várt a gyerek? 3 naposan a nevelőszülőkhöz került, a vér szerinti már a kórházban lemondott róla, nem is látogatta, de a nevét ő adta.

Zselyke egy év 4 hónapot várt Heves megyében (ott éltek a nevelőszülők), mai napig nem értjük, miért ragadnak be ennyi ideig a rendszerbe a gyerekek…

Miért pont ő? Elfogadóak voltunk a származást illetően, mert a férjemmel a pólus két végét képviseljük… Én déli típusú vagyok, akit sokszor romának néznek (pedig görög-zsidó vér csörgedezik bennem), a férjem pedig igazi svéd típus, így hozzánk bármilyen rasszú gyerkőc jött volna, beleillett volna a családi képbe.

Zselyke nagyon hasonlít is rám, így mindig megkapjuk, hogy “tiszta anyja ez a gyerek!”

Zselyke előtt volt egy másik kislányra kiajánlásunk, de az a pár dolog, amit kizártunk, pont benne volt az aktájában, így fájó szívvel, de nemet mondtunk, rá pedig 2,5 hétre már a Tegyesznél ültünk és szemeztünk a kislányunk fotójával!

Miért pont ti? 8 család aktája volt a “kerekasztalon”, akik Zselykénél szóba jöhettek, mi voltunk az utolsók időrendben, de mivel a nevelőszülők ragaszkodtak ahhoz, hogy elfogadó pár legyen, akik nem idősek, így az aktánkat látva minket tettek be top 3-ba.

És itt jött jól az, hogy sokszor romának néznek, mert ezzel mi lettünk a kiválasztott szülőpár!

A nevelőszülők is romák voltak, így nekik ez nagyon fontos volt, és amikor beszélgettünk erről velük, akkor mondták, hogy nagyon erős hasonlóságot láttak a kislányommal, amit az ügyintézőnk és a pszichológusunk is alátámasztott.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Nem könnyű…olvasni, várakozni sokkal könnyebb, mint már benne lenni az aktív folyamatban! Mind fizikailag, mind pedig érzelmileg brutális.

A legnagyobb problémátok most: Igazából ezt lehet pozitívan is felfogni, de a kisasszony nagyon feszegeti a határokat, kinél/mit/meddig lehet! Ez azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát, de mivel elég határozott szabályok vannak, így nagy problémák nincsenek.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Gyors a folyamat, annál is gyorsabb, mint gondolnánk!

Nyilván várakozunk x évet, de ha már megvolt az aktamegtekintés és a rápillantás, onnantól kezdve sitty-sutty család lesztek, ami baromi megterhelő lelkileg…

A barátkozás folyamata is más, mert ott ülsz egy idegen gyerekkel, egy idegen nappalijában, idegen érzésekkel!

Ellátnád rutinból a gyereket, de zavarban vagy, mert még nem a tied, és ott egy másik nő (bármennyire is jó nevelőszülő), aki automatikusan rendbe teszi a gyereket az adott problémával. Tehát nem könnyű, és nincsen mindig (sőt) ott valaki a hivataltól, hogy szóljon a nevelőnek, hogy hagyjon nektek teret, hogy szokhassátok ti is a dolgokat!

Miről olvasnál szívesen? Amit hiányolok, mert nagyon tabutéma, az az érzések… Ha nem jön, ha lassan érkezik meg, ha egyáltalán nem jön! Amikor azt érzed, hogy most kellene a földön a legboldogabb embernek lenned, igazi ősanya érzésekkel, de csak azt érzed, hogy itt egy idegen gyerek, aki szép és jó, de csak robot üzemmódban funkcionálsz!

Mindenki kérdez: -na milyen?! – ugye milyen szuper? – akkor most nagyon boldog vagy, ugye? És te csak egyre kínosabban érzed magad, és már a létezésedet is megkérdőjelezed.

(Nyugi, alakul, ha olvasod és hasonlóan érzel, napról napra jobban fogod érezni az anyaságot!)

******

→ olvasásának folytatása

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe

Nickname: Ironfamily

Kik vagytok?  Harmincas éveink közepén járó házaspár, akik a Covid lezárások elején ismerkedtek meg, hamar a családalapítás mellett döntöttek, de ezt sajnos hosszabb várakozás, majd több sikertelen lombikprogram követte. Mindkettőnk családjában történt örökbefogadás, több is, így a családdá válásnak ezen formája nem állt távol tőlünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Teljesen átlagos emberek vagyunk, ám a körülöttünk álló szociális háló nagyon nagy és sokszínű, mindenki hatalmas várakozással várta a gyermekünket.

Ki érkezett? 16 hónapos kisfiunk országos listáról, Hajdú-Bihar megyéből, Szabolcs megyében élő nevelőszülőktől érkezett. 28 napos kora óta a nevelőszüleivel élt, vér szerinti anyukája nem tudta, nem is akarta és nem is vihette volna haza, vér szerinti apukája nem volt elérhető. Aktája nagyjából pontos volt, 3 hónappal korábban íródott, így volt pár változás a megismerkedésünkkori és az aktabeli állapotban. Szerencsére, hiszen ez azt jelentette, hogy megfelelően fejlődött. Nyitott, barátságos, érdeklődő, zsivány, huncut, alkalmazkodó, erős akaratú, kissé szófogadatlan gyermek várt ránk, aki tökéletesen illeszkedik a mi többkutyás-többmacskás, rokonokkal és barátokkal tűzdelt családunkba, baráti körünkbe.

Mennyit vártatok? Jelentkezéstől számított 22 hónapot, határozattól számított 11 hónapot (sokat gondolkodtunk az életkoron, végül Armibabánk belefért az eredeti, 18 hónapos korba is még).

Mennyit várt a gyerek? Nevelőszülő elmondása szerint a vér szerinti anyukája egy alkalommal látogatta, vérszerinti apukája soha nem is látta, végül lemondtak róla. Határozatot 2023. március végén kapott, hogy örökbefogadható. Más kiajánlása nem volt. Nekünk 2023. július 12-én csörrent meg a telefon.

Miért pont ti? Meglehetősen elfogadóak voltunk, mind a gyermek származását tekintve, mind pedig a szülői háttérrel szemben. Hisszük, hogy minden okkal történik, ő nekünk született, mi pedig neki.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A várakozás hónapjait aktívan töltöttük, a Romadopt kurzust elvégeztük. Az örökbefogadói tanfolyamon részt vett házaspárokból verbuválódott csapatból baráti társaság kerekedett, mivel nem mi voltunk az első házaspár, akiknek kiajánlása volt, így meglehetősen jól informáltak voltunk. Egy tanácsnak nagyon örültünk, amit meg is fogadtunk: nem kell a barátkozás idejére elárasztani a gyermeket programokkal, így a körülményekhez képest viszonylag nyugis hetet töltöttünk el. (Valljuk, hogy még így is életünk egyik legnehezebb hete volt, pedig mindketten végigtoltuk a Covid-járványt a frontvonalban.)

Mivel két megyei Tegyesz részvételével zajlott az örökbefogadási eljárás, így szeretnénk megjegyezni, hogy minden oldalról maximális szakmaiságban, emberségben, rugalmasságban és nagyon pozitív hozzáállásban volt részünk. 

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:  Beszéltek ugyan arról, hogy mekkora érzelmi hullámvasút az ismerkedés hetén, de akkor nekünk annyira távolinak tűnt, hogy nem is gondoltunk bele.

Miről olvasnál szívesen? Nevelési helyzetekről, konkrét megoldásokkal, pl. autoagresszió esetén mi a leginkább hasznos teendő. Későbbi nehézségekről, pl. bölcsöde-óvoda-iskolakezdés, kamaszkor miben lesz más az örökbefogadott gyermeknél.

****** → olvasásának folytatása