A blogon időnként bekukucskálunk más országok örökbefogadási gyakorlatába is. Olvasónk, AnniPanni Szerbiában él, ott fogadott örökbe egy kislányt, és bemutatja nekünk az ottani rendszert. A szerb gyakorlat sokban hasonlít a magyarhoz, viszont soknemzetiségű országról van szó, ahol a gyermek származását igyekeznek tiszteletben tartani. A számok értelmezéséhez tegyük hozzá, hogy 7 millió lakosa van az országnak, itt-ott összevetem a magyar rendszerrel a cikket, ezeket a megjegyzéseket dőlt betűvel olvashatjátok. Vendégposzt.

A családjogi törvény szerint Szerbiában bárki örökbe fogadhat, aki teljesíti a jelentkezés feltételeit, azaz benyújtja a szükséges dokumentumokat, átesik a környezettanulmányon, alkalmassági beszélgetésen, tanfolyamon. Elsősorban az ország állampolgárai, de nemzetközi örökbefogadás is létezik. Az örökbefogadók minimum 18, maximum 45 évvel lehetnek idősebbek a gyermeknél, akit örökbe szeretnének fogadni. Egyedülállók is jelentkezhetnek, ám ők minden esetben hátrányból indulnak, azaz a házaspárokat előre sorolják. Egy eljárásban egyszerre egy gyermeket lehet örökbe fogadni, kivéve testvérek esetében, illetve ha egy örökbefogadott gyereknek a későbbiekben vér szerinti testvére születik, aki szintén örökbefogadhatóvá válik, értesítik a családot, aki az első gyermeket örökbe fogadta.

Az örökbefogadási folyamat lebonyolítására kijelölt állami szervezet a Szociális Munkaközpont (Centar za socijalni rad), ami az örökbefogadáson kívül számos más tevékenységgel is foglalkozik (a szociális és családjogi védelem összes területével). Mindenkinek a lakóhelyéhez tartozó központot kell felkeresnie. A jelentkezési procedúra végén a várakozók adatai a Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociális Minisztérium által létrehozott központi listára kerülnek, tehát gyakorlatilag csak országos lista van (Magyarországon alapesetben a saját megyéjében kerül sorra az örökbefogadó). Aki jelentkezik, az ezzel vállalja, hogy nagyon messziről is érkezhet a gyerek, ez nincs maximalizálva, egyezményes szabály viszonyt, hogy a minimális távolság a gyermek szülőhelye és az örökbefogadók lakhelye között 70 km (de persze hallottunk ettől eltérő esetekről is).

Civil szervezetek nem léteznek, a nyílt örökbefogadás intézménye teljes egészében ismeretlen fogalom az országunkban. Ha egy gyermeknek egy éven belül nem találnak belföldi családot, és a gyámügyi hatóság megállapítja, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke, hogy külföldi jelentkezők fogadják örökbe, akkor szabaddá válik az út. Ezek a gyerekek jellemzően itt is az idősebb (6 év feletti), egészségügyi problémával küzdő, illetve a roma gyerekek. Az elsődleges célországok Spanyolország, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és a skandináv országok.

A jelentkezés során sokféle dokumentumot be kell mutatni (születési, házassági anyakönyvi kivonatok, állampolgárságot igazoló dokumentum, orvosi alkalmassági, jövedelemigazolás, erkölcsi bizonyítvány), valamint kérelmet is kell írni (kb. mint egy bemutatkozó levél). → olvasásának folytatása