Bemutatkozás

Általános

Igaz, hogy aki örökbe akar fogadni, bemehet egy intézetbe válogatni?

Ha húszezer állami gondozott él Magyarországon, miért kell éveket várni az örökbefogadásra?

Ha egy meddő pár örökbe fogad, utána biztos születik is gyerekük?

Milyen ember az, aki lemond a gyerekéről?

Megmondjátok majd neki, hogy örökbefogadott?

A társadalomban rengeteg kérdés és téves előfeltevés él az örökbefogadásról. Blogom egyik célja, hogy ezeket tisztázza.

Mártonffy Zsuzsa vagyok, újságíró, blogger, utazó. Van egy vér szerinti és egy örökbefogadott gyermekem, őt pont egy éve hoztuk haza. Másfél évesen került hozzánk, titkos örökbefogadással. Jelenleg részt veszek az Ágacska Alapítvány önkéntes mentorképzésében. Nagyon érdekel minden, ami az örökbefogadással kapcsolatos, és azt tapasztalom, hogy a környezetemben is mindenkinek vannak kérdései. Nem vagyok szakember, de újságíróként megtanultam, hogyan lehet szakmai információkat laikusoknak közvetíteni.

Ezen az oldalon (orokbe.hu) az örökbefogadással kapcsolatos témákról írok. A leírtak általában a saját tapasztalatomat, s az ismerősök történetei és olvasmányaim alapján kialakult véleményemet tükrözik, ahol nem, azt jelezni fogom. Bemutatom a hazai rendszert, remélhetőleg lesznek interjúk szakemberekkel, családok bemutatása, film- és könyvismertetők, külföldi gyakorlatok, és minden, ami kapcsolódik a témához. Szeretnék információval segíteni a döntés előtt állóknak, és kicsit oszlatni az örökbefogadást övező előítéleteket. Várakozókat és gyakorló szülőket, örökbefogadottakat, életadókat, szakembereket és érdeklődőket is várok az olvasók közé. Ajánljátok a blogot bátran ismerőseiteknek! Remélem, a kommentek révén közösségi élet is kialakul.

A gyerekrajzokat az Igazgyöngy Alapítvány bocsátotta rendelkezésemre.

Ez a blogom első bejegyzése. Ha a többi is érdekel, kattints ide: https://orokbe.hu/

Ha szeretnéd az alapokkal kezdeni, olvasd el a Gyorstalpaló sorozatot.

HAN_0029

Reklámok

29 responses »

  1. Kedves Zsuzsa. Örülök,hogy megszületett ez a blog,követni is fogom. Én szintén örökbefogadó szülő is vagyok. Kisunokámat fogadtam hivatalosan örökbe,1,5 évesen. Most 6,5 éves elsős nagylány. Ami érdekesség,hogy kikopott belőlem a “nagymamaság”. Valóban az anyukája lettem az én kislányomnak 🙂 munkájához sok sikert kívánok! Üdvözlettel Pálné S. Sarolta

    Kedvelés

  2. Kedves Zsusza!
    Nagyon örülök a blogodnak ,én is örökbefogadó szülő vagyok .Egy csodálatos és számomra különleges kettő éves kislány igazi anyukája,akit mi hoztunk ki a kórházból a 5 naposan és nyílt örökbefogadással találtuk meg egymást.
    Biztos ,hogy rendszeres olvasója leszek az írásaidnak!!!:-)

    Kedvelés

  3. Szia Zsuzsa! Gratulálok a blogodhoz és a gyerekekhez is! Én is örökbefogadó szülő vagyok, na meg vérszerinti is. Igazi ipari méretű család vagyunk: négy örökbebabánk van és két vérszerinti 🙂 A legidősebb 11 éves, a legkisebb pedig 3 hónapos. Volt részünk titkos és nyílt örökbefogadásban és volt olyan gyermekünk is, akit évekig neveltünk családbafogadással míg sikerült örökbefogadni. Üdv. Renáta

    Kedvelés

  4. Szia!
    Örülök a blognak, szimpatikusnak tűnik eddig; anno, mikor vajúdtam azzal, hogy akarok-e én örökbe fogadni, sajnos nem találtam semmi ilyen jót, örülök, hogy az utánam következők kapnak egy kicsit több segítséget, remélem, aktívabb blog lesz, mint amiket amúgy olvasok/nék a témában. Kíváncsian várom a folytatást, eddig tetszik.
    (amúgy egy újszülöttként titkosan örökbe fogadott, már majdnem 2 éves, természetesen tökéletes 🙂 lányka anyukája vagyok, meg reményeim szerint a nem túl távoli jövőben még 1-2, valószíynűleg szintén öf. porontyé)

    Kedvelés

  5. Szia Zsuzsa! Nagyon örülök hogy ide találtam! Nagyon tetszik !Köszönöm neked a tanácsokat amiket tőled kaptam! Nagyon boldogok vagyunk a lányunkkal aki karácsonyra ért haza ,hozzánk:) Sok sikert!Üdv:Rita /Riti 27

    Kedvelés

  6. Szia!
    Nagyon tetszik az oldalad. A párommal idén fogjuk a 17. házassági évfordulónkat ünnepelni. Nekünk 5 éves iker lányaink vannak akik vér szerintiek és melléjük szeretnénk még testvéreket. Még nincs 1 éve hogy az első papírunkat beadtuk a TEGYESZ felé. Reméljük minél hamarabb csörög majd a telefonunk.

    Kedvelés

  7. Szia Zsuzsa!

    Nagyon-nagyon tetszik a blogod!!! Tetszenek a témaválasztásaid, a stílusról nem is beszélve, szóval csak gratulálni tudok.
    Én egy öt és fél éves kisfiút fogadtam örökbe a párommal két éve, aki most már iskolás és rengeteg örömet hozott az életünkbe.

    Kedvelés

    • Kedves Zsuzsa és Angéla!

      Először is gratulálok a bloghoz, nagyon izgalmas, sokrétű és szakmailag helytálló minden bejegyzés! Angélát szeretném megszólítani, reménykedve, hogy nem ellenkezik a blog szabályzatával. Férjem és én is pszichológusok vagyunk, én közel 3 évig dolgoztam egy nemzetközi örökbefogadással foglalkozó egyesület referenseként (olasz házaspárok örökbefogadását, barátkozását segítettem nagyobbacska magyar gyerekekkel), férjem pedig most írja szakdolgozatát tanácsadó szakpszichológus képzésén szintén örökbefogadási témában, 4 év feletti gyermekeket örökbe fogadó házaspárokkal készít interjút a szülővé válás folyamatának sajátosságairól. Kicsit bajba került, mert az egyik megkérdezendő házaspár az utolsó pillanatban visszamondta az interjút, így most gőzerővel keresünk egy olyan házaspárt, aki segítené a dolgozat elkészülését azzal, hogy válaszol a férjem kérdéseire. A határidő szűkös (április vége), és az eddigi házaspárokat is kalandos és hosszú úton sikerült felkutatnunk, így most kicsit tartunk attól, hogy veszélybe kerül a dolgozat, pedig sok munkája van benne. A kérdésem/kérésem tehát Angélához szól: hajlandó lennél-e a férjeddel együtt megosztani élményeiteket, tapasztalataitokat a férjemmel egy közös interjú keretein belül? Rendkívül hálásak lennénk a segítségetekért! A válaszadás természetesen anonim, és a férjem a dolgozat elkészültével szívesen ad tájékoztatást az eredményekről. (Amennyiben Zsuzsa, a blog kereteibe belefér, neked is szívesen elküldi az eredményeket, hátha hasznos lehet az olvasóközönségednek!)

      Kedvelés

  8. Szia!

    Hogy milyen egy öt éves, számos traumán átesett gyermeket örökbe fogadni? Boldogító is és nehéz is, talán így tudom legjobban kifejezni.
    Minket gyakran “csodabogárnak” is tartanak, gyakran kérdeztek vissza, miért nem csecsemőt?
    Nehéz erre felelni, mert a paramétereink alapján lehetett volna csecsemő is. 0-6 éves korig kategóriát jelöltünk meg mindenféle kikötés (egészségügyi, származás) nélkül. Eredetileg 10 évet szerettem volna, de a hivatalban erről lebeszéltek, viszont érdekes módon a hat alá nem engedtem. Sokszor gondoltam arra, hogy milyen jó, hogy a hathoz ragaszkodtunk, mert ha csak egy évvel lejjebb visszük, már nem lehettünk volna a kisfiam szülei:)
    Mi az örökbefogadás előtt egy dologban voltunk biztosak a férjemmel, értelmetlennek éreztük az életet úgy, hogy nincs gyermekünk. Elgyászoltuk a halott kislányunkat, tudtuk, hogy a veszteségünk pótolhatatlan, aztán elgyászoltuk,a halva született magzat gyermekeinket is, De mindezek után az életet választottuk, minden szépségével és nehézségével együtt.
    Sokszor gondoltam arra, hogy mi alapján párosíthattak minket ennyire jól össze a kisfiúnkkal, talán a sors keze is benne volt. Szakasztott mása a férjemnek, ugyanolyan alkatú, arcformájú, termetű, ahogy csillog a szeme amikor beszél. Amikor először megöleltem és beszívtam a bőre illatát, valahogy attól a perctől a magaménak érzem.
    Ő már egy kész személyiség volt akkor és nagyon-nagyon várta, hogy eljöjjenek érte az “igazi” szülei. Hosszabb ideig tartott a barátkozásunk, végig pszichológus segítette, akitől nagyon sokat tanultunk.
    Ami nagyon érdekes, hogy tulajdonképpen az együttélésünk során átmegyünk ugyanazokon a szakaszokon, mint egy csecsemőnél. Ezt nagyon nehéz érthetően elmagyarázni, de azért próbálom.
    Pl. kötődés. Elindultunk onnan, hogy az első hónapokban szinte bárkivel szívesen szóba elegyedett, elment volna, most – hasonlóan egy kétéveshez (mert ugye ennyi ideje él velünk) csak mellettünk marad meg, az idegenekkel teljesen tartozkodó. És itt jön a nehézség, hiszen ő most már iskolás. Szeret iskolába járni, meg büszke is rá, ugyanakkor azt szeretné, ha én is ott ülnék közben valahol a hátsó padban. (Most a maci van helyettem a táskában, néha még a padon is.A tanító néni hál istennek megértő.)
    Érzelmek kifejezése: eleinte, ha valami bántotta vagy álmából felriadva csak kétségbeesetten sírt, nem tudta elmondani, megfogalmazni, hogy mi bántja. Egy dologgal lehetett megnyugtatni, ahogy egy kisbabát, ölbe vettem, ringattam, énekeltem neki. Miközben ő egy nagyon okos, kifejezetten jó verbális képességekkel rendelkező kisfiú volt, de az érzéseit nem tudta kifejezni egyáltalán, csak úgy, mint egy csecsemő, illetve azokon a szakaszokon ment át – hol gyorsabban, hol lassabban -, amiken egy kisbaba.. Mostanra már nagyon szépen tud beszélni az érzéseiről is, lerajzolja, sőt le is írja.
    jaj, nagyon sokat írtam, de mentségemre legyen, hogy nagyon jól esett. Moderáljál ám ki nyugodtan, ha túl sok vagyok:)

    Kedvelés

    • Nem sok, ez nagyon érdekes.
      Azt én is érzem, hogy kétféle időszámítás szerint ketyeg a gyerek, van a tényleges kora, és hogy mióta van nálunk.

      De miért akartatok idősebbet?

      Kedvelés

  9. Igazából nem idősebbet akartunk, hanem mindegy volt, hogy hány éves. Csak abból eredően, hogy nagyobb gyereket kevesen vállalnak, általában ilyenkor azok ugranak a sor elejére. Már ha van abban a megyében olyan korú gyerek, aki ennyi idősen válik örökbe fogadhatóvá. Nekem azt mondták, hogy ez is ritka. A statisztikák szerint az örökbefogadható gyerekeket három kategóriára osztják:3 év alatti, 10 éven felüli illetve fogyatékos. Hogy mennyi mondjuk a 3-6 éves, arról nincsenek számok.

    Kedvelés

  10. Kedves Zsuzsa!

    Zugolvasó vagyok egy ideje, örülök a blognak: hiánypótló, informatív, kiegyensúlyozott, lelkileg is feltölt. Nagyon kellett egy virtuális hely, ahová hazajárhatunk mi, érintettek.
    Most lapoztam vissza a blog elejére és pótolni fogom, ami kimaradt.

    Egy öf kislány boldog Anyanyija

    Kedvelés

  11. Visszajelzés: Egyéves az Örökbe.hu: a tervek és a megvalósulás | Örökbe.hu

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s