Örökbefogadás után összejön a gyerek?

Általános

Én is ismerek valakit, aki x év sikertelen próbálkozás után örökbefogadott y darab gyereket, és utána még spontán született neki z darab. 

Ezt a történetet minden második ismerősünk elmeséli, változatos számbeli paraméterekkel, némi biztató felhanggal. Hogy majd nekünk is sikerülni fog.

A meddőség az örökbefogadásnak nem szükséges és nem elégséges feltétele. Eleve, a meddőség szó súlyos általánosítás, fekete-fehér, igen-nem dichotómiát sugall. Közelebb áll az igazsághoz, ahogy Charlotte fogalmaz a Szex és New York-ból, hogy ő “reprodukciós kihívásokkal küzd”. Aztán egyéne válogatja, milyen nehezek ezek a kihívások, és mennyire megy bele az ember a küzdelembe. Akad, aki kétévi eredménytelen próbálkozás után minden további nélkül belenyugszik a gyermektelenségbe, és van, aki 6-8-10 év, lombik vagy vetélés után sem adja fel. Ha orvos mondja ki, hogy nem lehet gyerek, akkor sem vezet nyílegyenes út az örökbefogadásig. Számos más lehetőség van: másik orvost, beavatkozást, kezelést keresni; lombik, petesejtdonor, ukrán béranya; rokongyereket, szomszédgyereket pátyolgatni; bébiszitterkedni; harmadik világbeli kisgyereket támogatni; kutyát, macskát tartani; elfogadni a gyermektelenséget és megtalálni az életforma előnyeit. És fordítva, nemcsak meddő párok fogadhatnak örökbe. A jelentkezésnél rákérdeznek a motivációra, de a lényeg, hogy az örökbefogadással járó komplex csomagot vállalni tudja az illető. Ismerek négygyerekes családokat is, akik egy ötödikért álltak sorba és kaptak is.

4

Az “örökbefogadás után majd összejön a vér szerinti gyerek is” olyan széles körben elterjedt nézet, hogy a szakirodalom is foglalkozik vele. Hogy sokan ezzel a titkos motivációval adoptálnak, és csalódottak, ha mégse.

Mindenre van statisztika, erre is. Idézek:

“Gyakran lehet olyan történeteket hallani (médiából, kezelésen résztvevő pároktól), hogy azok a nők, akik lemondtak a saját gyermek utáni további küzdelemről és örökbefogadás mellett döntöttek, spontán módon teherbe estek. Pszichológiai vizsgálatokkal azonban mindez nem támasztható alá.

Aronet és társai 133 párt vizsgált, akik a sikertelen kezelések után örökbe fogadtak egy gyermeket. A kontroll csoport azon párokból állt, akik folytatták a meddőségi kezeléseket. Az örökbefogadó párok 20%-ánál jött létre terhesség, míg a 400 párból álló kontrollcsoportban 66%-nál.

T. Wischmann 204 párral végzett kutatása során 32 pár többszörös próbálkozás után nem vállalta tovább a kezeléseket.. Ezek közül egy nő, több évig tartó szekunder sterilitás diagnózissal, örökbefogadás után spontán teherbe esett. Az örökbefogadás utáni teherbeesés esélye jóval a kezelések által létrejött terhességi esély alatt van.”

Ismeretségi körömben sok, hozzánk hasonló vegyes család van. A nagy többségnél a vér szerinti gyerekek idősebbek, alig néhányat ismerek, ahol tényleg az örökbefogadás után fogant meg a vér szerinti testvér. Van sok pár, akiknek egy gyerek nagy nehezen még összejön, a második már nem, esetleg a szülésnél lépett fel komplikáció, és akkor fordulnak ehhez a lehetőséghez. De olyan is akad, aki egy sikeres örökbefogadás után erőt érez magában, hogy nekifusson egy újabb lombiknak. Egyre több céltudatos pár a lombikkal párhuzamosan indítja el az örökbefogadást, biztosra mennek, és ha az egyik sikerült is, a másikat folytatják a testvérre várva. A pszichológiai vizsgálatnál néha rugóznak rajta, lombikozik-e még a pár, de igaziból az a lényeg, hogy az örökbefogadást ne pótléknak, vészforgatókönyvnek tekintsék, hanem el tudják fogadni maradéktalanul az érkező kisembert. És a korábbiakban idézett, népszájon forgó történetben pont ez a bántó. Hogy azt sugallják a jó szándékú mesélők, az örökbefogadás csak amolyan pótlék, csali a sors horgára, amivel igazi halat foghatunk. Holott ez is igazi.

Advertisements

54 responses »

  1. Visszajelzés: Bemutatkozás | Örökbefogadás

  2. Nagyon jó írás, és a reményeket jól eloszlatja. Az utolsó bekezdésben viszont az a mondat, hogy a pszichológiai vizsgálaton “rugóznak” azon, ha valaki az örökbefogadásra jelentkezéskor lombikozik még megérne egy kis utánanézést, és akár egy külön bejegyzést is. Nagy szakirodalma van, mindnek ugyanaz a mondanivalója, hogy ne menjünk egyszerre a 2 úton. Először zárjuk le a lombikozást, és csak utána fogadjunk örökbe. Hisz az örökbefogadás is egy várandósság, csak nem pont 9 hónapig tart, és egy várandós anya a várandósság alatt hogyan esik teherbe?

    Kedvelés

    • Üdv itt! Jó kérdés, lesz róla cikk. Igen, a szakirodalom ezt írja… Viszont ezt kevesen fogadják meg. Az ismerősi körömben elég sok örökbefogadó a gyermek érkezése után sem adja fel, hogy vér szerinti gyereke szülessen, legalábbis egy darabig. Nem feltétlenül lombikoznak, de a remény él bennük.
      A pszichológusi vizsgálatnál inkább a “néhán” volt a hangsúly. Van, hogy nem is kerül szóba, lombikozik-e a pár (nálunk sem kérdeztek rá), és van, hogy bevallják, hogy igen, és ettől még alkalmasnak bizonyulnak.
      Az átlagos várakozási idő 3-4 év, ami alatt azért sok minden történhet.

      Kedvelés

    • Ha csak utána álltuk volna neki, miután lezártuk a biológiai utakat, AKKOR pótszernek érezném. Valami helyett. De így, hogy vállalni tudtuk, hogy GYEREKET akarunk, így-vagy-úgy, így nem érzem kudarcnak, hogy aztán úgy lett. 🙂

      Kedvelés

      • Igen, mi pont így gondoltuk. Örökbe fogadni akartunk, függetlenül attól, hogy lesz-e vér-szerinti gyermekünk vagy sem. Én mindenkinek azt ajánlom, aki hozzám fordul, hogy még az orvosi procedúrák előtt adja be a papírokat, már csak azért is, mert az évek hipp-hopp elszállnak. Nekem az is segítség volt az orvosi macerák alatt, hogy biztonságot adott a tudat, hogy vagy így vagy úgy, de anya leszek. Ezzel együtt egyszer majd végigolvasom a szakirodalmat, hátha meggyőz ;-).

        Kedvelés

        • Teljesen előtte nem lettem volna még alkalmas erre, a normalitás határát alulról súroló szinten gondoltam úgy, hogy nekem mindenképpen már a terhesség alatt vigyáznom kell a gyerekemre, meg lelki életet élni vele, meg mittudomén; olyan szinten, hogy azt gondoltam, hogy ha ez kimarad, már úgyis tök értelmetlen az egész (nem kellett volna annyi kismamaoldalt, újságot, terhességről szóló mindenfélét, Lelki köldökzsinór-könyvet, stb-t olvasgatnom), aztán valahogy egyszer csak “összeértem a realitással”, és amikor ráébredtem, hogy tényleg nem abból kell választanom, hogy az egész élményt akarom-e vagy csak egy részét, hanem hogy akarom-e az elérhető részét, vagy semmit, akkor tudtam az örökbefogadás felé fordulni, és nyugodt szívvel azt mondani, hogy igen, mindegy, hogy én szülöm-e, de gyereket akarok, mindenképpen. És igen, innentől valahogy az orvosi macerák is elviselhetőbbek lettek, aztán szép lassan egyre inkább feleslegesnek tűntek, mert minek, ha enélkül is anya leszek… (mondjuk nekünk az évek annyira még nem sürgetősek a jog szempontjából, nyugodtan lehet majd még a 3. is újszülött; inkább azért sürgős, mert ha már fiatal anyuka nem lehetek, legalább öreg anyuka nem akarok lenni, a harmadikkal sem)

          Kedvelés

          • “ráébredtem, hogy tényleg nem abból kell választanom, hogy az egész élményt akarom-e vagy csak egy részét, hanem hogy akarom-e az elérhető részét, vagy semmit, akkor tudtam az örökbefogadás felé fordulni” – vicq, ezt milyen szépen megfogalmaztad! 🙂 Igen, ez a gondolati lépcső nélkülözhetetlen szerintem is a lelki érés folyamán.

            Kedvelés

  3. En is nagyon, de nagyon, de nagyon fontosnak erzem, hogy a Kriszta altal temat temat mindenkeppen jard meg korul!!
    Sokan fordultak ezzel hozzam is es eleg nehez volt errol beszelgetni – hiszen egyreszt nekunk sosem volt lombikunk, hanem a sokadik koraszules, masodik trimeszteri magzati elhalas utan kvazi onkent adtuk fel a probalkozast es dontottunk az orokbefogadas mellett. Masreszt, utana, miutan beadtuk a jelentkezesunket, nem probalkoztunk, sot, mikor felmerult egy lehetoseg, hogy esetleg volna szamunkra gyogymod, vegigbeszeltuk es ugy dontottunk, hogy nem ugrunk bele, maradunk az orokbefogadasnal. Mindezt ugy, hogy akkor meg en is igy lattam: az orokbefogadas utjan megismert ismerosok meseltek, hogy “hazudni kell, es a lombikot letagadni, meg hogy mit szivatjak ezzel az embert” es nem ertettem – nem tudom, ut kozben mennyire megertheto a maga teljessegeben, hogy mennyire jo ez a kontrol es hogy most mennyire ugy gondolom, hogy meg sokkal eroteljesebben kene (lehetosegek szerint) rahatni az emberekre, hogy akkor jelentkezzenek, amikor mar tenyleg teljesseggel elfogadtak ezt a modjat a sajat gyermeknek. Eppen, mert kuldonben nem lesz sajat, csak pot-sajat.
    Es ahanyszor ezt probalom magyarazni egy boszen lombikozo varakozonak, latom, hogy a legtobben nem ertik, azt gondoljak, hogy en konnyen beszelek, hiszen mar vannak gyerekeim.
    Es, hogy mit tehetnenek, hat addig is telik az ido. Es persze, teny, hogy sokat kell varni, de nagyon nem mindegy, hogy addig a gyerekunkre varakozunk, vagy biztos, ami biztos alapon jelentkezunk, aztan ” ha nem jon ossze addig, akkor max orokbefogadunk egy gyerekat, aztan meg barmi lehet..”.
    Nem mondom, hogy nem lehet ennek eppolyan tokeletes szuloi szeretet a vege, de aztan jonnek a problemak (nem az orokbefogadottsag miatt, hanem, mert no a gyerek es az a normalis) es ha csak egyszer elkezd komolyan motoszkalni a szulo fejeben, hogy vajon jol dontott-e, vagy ami meg rosszabb, jo-e, hogy igy _tortent_, az nagyon nem jo.

    SzovaL ez egy fontos koruljarando tema – a varakozoknak, tervezoknek foleg..

    Kedvelés

    • Ebben is van némi szereotípia, egy darabig mi is párhuzamosan haladtunk a két úton, de ettől az örökbe-gyerekem nem lett pótszer. Be sem adtuk, amíg teljes mellszélességgel nem tudtam azt mondani (igen, én, a férjemnek ez előbb ment), hogy örökbefogadva is ugyanúgy szeretnék gyereket. Mondjuk mi lombikot nem akartunk, de gyakorlatilag a komplett inszeminációs sor a papírok beadása után ment le; és szerencsére ezen nem akadtak fenn (meg akkor már én is túljutottam a “marhaságaimon”, és simán tudtam azt mondani, ha így is-úgy is összejön, na és aztán, akkor 2 már megvan a tervezett 3-ból). Aztán igen hamar eljutottunk addig, hogy már inkább az orvosi vonal volt a “pót”, csak, hogy később se mi magunk, se a rokonság ne vethesse a szemünkre, hogy meg sem próbáltuk. Komoly testi tüneteket is produkáltam, hogy legyen merszem abbahagyni…

      Kedvelés

  4. Megdöbbentőnek találom, amikor barátaim, ismerőseim ezzel a városi legendával jönnek elő. Nekünk már van örökbefogadott gyerekünk és nagyon örülünk neki. Elégedettek vagyunk, teljes az életünk. Nem gondoljuk, hogy ez egy átmeneti állapot és majd jön az “igazi” gyerek. VAN igazi gyerekünk.

    Kedvelés

  5. Ez a mondat nagy kínokat okozott nekem amúgy. Sokáig ezért nem tudtam elfogadni az örökbefogadást. (vagy ezért sem…) Féltem, hogy ez tényleg igaz. Görcsben voltam, hogy végre megtanulom elfogadni azt, hogy nem én szülöm a gyerekünket, meg elfogadom, meg szeretem, meg minden, aztán jön egy vér szerinti gyerek, aki majd rám hasonlít, meg a férjemre, meg 9 hónapig bennem növekszik, meg megszülöm, meg stb., és akkor hogyan lehet még ugyanúgy szeretni az örökbefogadottat. Nagyon sokáig tartott elrakni magamban, hogy ezt ne érezzem gondnak. Jajjistenem, ha a mai fejemmel visszamehetnék elmondani annak a kis fruskának, hogy nincs az a bio-gyerek, aki ezt a kapcsolatot az én lányommal széttúrja, hú, mennyi könnyet megspórolhattam volna 😀 )

    Kedvelés

  6. Mi parhuzamosan probalkoztunk, vagyis as orokbefogadas elinditasa utan meg 2 lombikunk volt. Hosszun ut volt mar mogottunk mikor meghoztuk a dontest, de mivel 4-5 evet mondtak a babara ugy gondoltuk ennyi eselyt meg adunk magunknak. Es igen benne volt az is, hogy a lelkiismeretem rendben legyen, hogy mindent megprobaltunk. Mikor veglegesen abbahagytuk az orvosi beavatkozasikat, veglegesen le is zartam magamban, hogy verszerinti gyermekem legyen. De en ugy erzem, hogy ez kellett a lezarashoz, viszont ha akkor inditottuk volna el es onnan kezdve indult volna a 4-5 ev abba beleorultem volna. Lehet, hogy a szakemberek szerint ez igy nem helyes, de nekem igy volt jo es ma is ezt tennem.
    Eleinte az ilyen tortenetekert, mikor orokbefogadas utan megszuletett a verszerinti olni tudtam volna. A kedvencem mikor hazahoztuk a kisfiunkat, ra par honapra anyosom odasugta nekem, hogy o azert nagyon nagyon szurkol, hogy szuljek egy kisbabat, mindezt persze csupa joindulatbol. Aztan meglepodott a reakciomon, mikor kifejtettem, hogy as orvosokat a hatam kozepere sem, en egy varandossagot valoszinuleg vegigrettegnek es az nem lenne jo senkinek. Igy tokeletes minden, ahogy van. Ha as elet ugy hozza termeszetesen elfogadom, de in egy lepest sem teszek erte.
    Mostanaban is megtisztelnek ilyen tortenetekkel, megprobalok mosolyogni rajta, de azert meg bosszant es foleg az emberek tudatlansaga miatt. Ha latom, hogy fogekony ra akkor beszelgetunk rola egy kicsit, ha meg nem akkor gyorsan temat valtunk.

    Kedvelés

    • Na, igen, a majdnem kétévesem mellett épp tegnap hallottam megint az ominózust. Most már nem bánt úgy, mint amikor még a gyerek előtt ez nem volt bennem lerendezve, inkább már csak röhögök rajta, de azért akkor is… Mintha a szülés az értelme lenne a gyerekvállalásnak, és nem az egyik módja…

      Kedvelés

          • Nagyon tetszik nekem is az utolso mondatod. Nagyon jo.. 🙂 Az az igazsag, hogy engem is sokaig bantottak az ilyen jo tanacsok. Elotte az, hogy siessek, mert keso lesz a gyerek. Majd amikor hazajott es vegre egy teljes kis csalad lettunk, utana sok-sok tortenet, hogy kinek hogy lett utana verszerinti. A legjobb egyebkent azoka tortenetek, hogy orokbefogadtak, majd egy testvert is es utana verszerinti ikreik szultettek, ja es a vegen, elvaltak, mert az apuka lelepett…

            Kedvelés

            • Remélem, ezt is csak bíztatásnak szánták, hogy ha jól sietsz, még simán maradhatsz 3 gyerekkel is egyedül 😉

              Kedvelés

            • Jó gyomorszájba vágós őszinteség, szinte fájt olvasni, mint mindent, ami a (féligmeddig) tudatalatti vágyakról rántja le a leplet, de sajnos az embereknek ez kell, hogy megértsék a dolgokat. Vagy ettől sem, de arról már ők tehetnek.

              Nagyon szeretem ezt a blogot.

              Kedvelés

            • Még nem tudom. 30 éves óvónő vagyok (bár 24-nek érzem magam), féléves de nagyon komoly, “Igazi”nak tűnő párkapcsolattal, frissen diagnosztizált PCOS-sel. 10 éve akarok gyereket, az eddigi partnereim nem vagy “majdkésőbb” akartak. Nem tudom. Tényleg. Lélekben felkészültem, hogy akár talán.

              Kedvelés

  7. Hányszor hallottam én is, hogy na majd most leszel terhes, ha elkezded az örökbefogadást intézni , hiszen nem görcsölsz majd – ez inkább fokozta a rosszérzésemet, hogy nem tudok teherbe esni annyira feszkós vagyok. Nem akar senki ezzel a mondattal ártani, mégsem helyén való.
    Manapság, kétgyerekes (öf) anyaként még mindig előfordul, “drukkolunk, egyszer lesz egy saját gyereked” na erre a frappáns válaszom, amit tiszta szívvel így gondolok: ennél sajátabb gyerekeim nem is lehetnének, pont őket szerettem volna megszülni, ha szülhettem volna 🙂

    Kedvelés

    • Szia Marcipán, üdv itt is!
      “Majd ha nem görcsölsz, összejön a gyerek” – ezt általában olyanok mondják, akik azonnal terhesek lettek, vagy kicsit előbb, mint akarták. Pár év sikertelen próbálkozás, orvosi vizsgálatok és beavatkozások, műtétek, lombikok, vetélések után már nehéz csak olyan lazán, könnyedén, erőlködés nélkül próbálkozni…

      Kedvelés

      • Mondom én is minden ilyen okos “majdhanemgörcsölsznek”, hogy 2 éve kicsit sem görcsölünk rajta, hiszen van egy tökéletes gyerekünk (és remény arra, hogy ugyanilyen módon akárhány is lehet még), és csodák csodája, még mindig nem “maradtam úgy”.

        Kedvelés

  8. Kedves Marcipán!

    Frappáns a végszavad, teljesen egyetértek! Miután először megláttam a gyerekemet a kórházban (nekem már akkor a gyerekem volt a szívemben), csak annyit mondtam a Páromnak (Vicq) hazafelé: akkor se lehetne szebb, ha mi csináltuk volna! Szerintem ezt az összejönhaellazulsz klisét csak az mondja, aki nem tudja elfogadni az öeffet. Csak annak a tudatában létezik az enyém és a másé megkülönböztetés..a mi tudatunkban az ilyen kategorizálás értelmetlen: csak az enyém létezik 🙂

    Kedvelés

  9. Ez a “majdhanemgorcsolszra” engem mar akkor is kiboritott mikor meg szoba sem kerult az orokbefogadas. Par evig csak vartunk hatha osszejon magatol, akkor as okosak azt mondtak “nem akarod elegge”. Aztan mikor jottek a lombikok jott a “ne gorcsolj ra”. Valami Jo tanacs mindig van:-) Egyebkent nekem egy orvos mondta, hogy mar mindent kiprobaltunk, mar csak egy csodaszert tud, inditsuk el az orokbefogadast es jonni fog a verszerinti. Nem eppen szerencses ha egy orvos ilyen motivacioval ajanlja az orokbefogadas lehetoseget egy parnak.

    Kedvelés

    • Arról nem beszélve, hogy érezheti magát az a gyerek, akit csalinak fogadtak örökbe, pláne, ha esetleg utána tényleg születik egy, és azt szeretik jobban, azt tartják igazinak.

      Kedvelés

      • Hallottam olyan történetet, aki utána felbontotta az örökbefogadást 😥 Meg olyat is, aki elvetette a vér szerintit, hogy ne szeresse jobban, mint az első, örökbe fogadottat. Az első biztos, hogy nem csak urbanlegend, a másodikat eléggé pletykából hallottam, bízom benne, hogy ilyen igaziból nincs…
        Szóval sokáig úgy féltem, hogy majd tényleg összejön utána, és akkor majd hogy tudom szeretni az örökbe fogadottat, hogy (többek közt) ezért nem bírtam rászánni magam az örökbefogadásra. Ha nekem is azzal jött volna a nőgyógyász kolléga, hogy majd ettől esek teherbe, tuti, hogy elküldtem volna… valahova… 🙂
        Szerencsére aztán sikerült ezen túljutnom, de a sok jószándékú “bíztatás” nagyon a lelkembe gyalogolt addig.
        Ehhez képest a “ne akard annyira, majd akkor összejön” az csak feldühített, ütni tudtam volna érte, mikor még nem jött szóba az öf, akkor főleg. Azóta, mióta elhittem, hogy így-vagy-úgy, de mindenképpen gyerekem lesz, már egész jól tudok röhögni ezen a nemgörcsön.

        Kedvelés

  10. Nekem is sokan mondták, és sokan sajnálkozva. Te szegény, kénytelen voltál örökbefogadni, de majd most jobb lesz, összejön a saját is, meglátod. Nem értették, miért is nem akarok szülni, miért “felel meg” az öf gyermek is.
    Pont azon a napon jött a várva várt telefon (két hónapos vártunk csak), amikor elmentem a nőgyógyázomhoz, hozza rendbe, amit a hormonkezelés elcse–ett. Tudtam, ezt csak fogamzásgátlóval fogja tudni megoldani – így is lett. Fura volt, mikor kérdezte, mik a terveim a gyerekvállalással kapcsolatban, és azt mondtam, semmi, hisz bármikor megszülethet a fiam. Már két (öf) gyermekem van, és azóta is szedem, fő a békesség alapon. Mert bár eddig nem jött össze, de benne van a pakliban, h majd 10 év múlva negyvenakárhányévesen, két kiskamasz mellé egyszer csak hopp, terhes leszek. Azt hiszem az már bőven nem lenne családtervezés, így inkább kihagyom a lehetőséget.
    És még egy érdekesség: a második babánál, téves riasztás után, szülőszobáról mentem a dokimhoz. Megbeszéltük, h innentől már csak kényelmi és tényleges fogamzásgátlási okok maradtak, a többi gond elhárult. Mondom, szedném, mert épp mostanában várjuk a második babát, és hát harmadikat annyira nem szeretnék. Az asszisztens rámnéz: nem is szült még? Nem. Akkor miért írtam fel a kartonjára, hogy két gyermeke van? 🙂 és tényleg kettő lett 🙂

    Kedvelés

  11. Visszajelzés: Felnézek rátok | Örökbefogadás

  12. A legtöbben engem is ezzel próbálnak vigasztalni, ami meglepő, hogy a háziorvosom is. Azt nagyon kevesen érzik, hogy 1, nincs szükségem sajnálatra és vigaszra 2, mi lezártuk a lombikos időszakot és most már csak az örökbefogadható babánkra várunk, senki másra, csak rá!! Tényleg egy hosszú, különös várandósság ez 🙂

    Kedvelés

      • Az életkort 0-2 évig jelöltük meg, a baba nemével és származásával kapcsolatban nincs kitételünk. Egészségi állapotában korrigálható betegségekkel is vállalunk akár ikerpár, vagy testvérpár gyerkőcöket is. Mondanom sem kell, nagyon várjuk 🙂 🙂 Sajnos eléggé elhúzódik a határozat kiadása (már fél éve, hogy jelentkeztünk a tegyesznél) ezért még nem tudtunk alapítványokhoz fordulni.

        Kedvelés

  13. Jajj, mókás, hogy most újra feljött ez a téma. Folyamatosan dúlnak bennem az indulatok a sok jószándékúval kapcsolatban. Mióta teherbe estem, megállás nélkül azt hallgatom, hogy ez milyen tipikus (aham, magamon kívül hallottam még egyről, tééényleg, típussztori), és hogy milyen várható volt, most, hogy végre megnyugodtam. 4 éve (mióta biztos voltam benne, hogy LESZ gyerekünk), én k…nyugodt voltam, de most már lassan kezd felmenni bennem a pumpa… 🙂 Amúgy főleg azok a megjegyzések borítanak ki, hogy majd most megtudom, milyen az, mikor az embernek végre gyereke van. Én persze még csak-csak visszakérdezek, hogy hahóóó, 3 éve van, az nem zavar-e senkit; de közben folyamatosan aggódom, ha majd akkora lesz a gyerekem, hogy érti, miről beszél a sok hülye, akkor hogy fogja ezt venni???
    (Amúgy így a félidő magasságában még az a gyerekem az “igazibb”, akit 3 éve dédelgetek és puszival altatgatok és szeretgetek és ha lázas, aggódok érte, és nap mint nap játszom vele, és tudom, hogy mit szeret és mit nem, és, és, és… Az, akiről csak tudom elméletben, hogy a hasamban van, valahogy még egy fokkal kevésbé, de gondolom, ez majd változik az idővel, és mindkettő egyformán igazi lesz.)

    Kedvelés

    • Tőlem azt szokták kérdezni, más-e a két gyerekhez való viszonyom, nagyon más-e az örökbefogadás mint a szülés, de van rá kész válaszom.

      És a blogtalálkozón megintcsak te voltál egyedül, aki terhes lett az örökbefogadás után, pedig volt vagy húsz család, és voltak kamaszgyerekkel is szülők, szóval igazán lett volna idejük megnyugodni 😉

      Kedvelés

      • De hát egyszerűbb valakit beskatulyázni az idegpockok közé (ez külön élvezetet jelent, ha az illető amúgy is le akart hülyézni, csak nem tudta, hogy álljon neki…), mint elfogadni, hogy a világban a fekete és a fehér színen kívül találni még egyebet is.
        A normálisnak két ellentéte van: a normálatlan, meg a norma feletti.

        Kedvelés

        • Azt én is sokszor érzem, hogy egyesek hülyének néznek, amiért nincs még gyerekem egy közel 10 éves kapcsolatban, viszonylag rendezett körülmények között. Azért iszonyú dühös vagyok, ha valaki a kompetenciámat kérdőjelezi meg a saját életemmel kapcsolatban. Azt megértem, hogy szerencsére nem mindenki megy át azon, mint mi, de attól még miért kell belemászni a másik lelkébe? Olyat sem mondunk senkinek, “hogy de kár, hogy szőke hajad van, nem baj, majd befesteted”! Miért kell okoskodni a másik életével, olyan dologgal kapcsolatban, amire nincs rálátása? Ha nem lennék érintett, sem mondanék senkinek olyat, hogy “Nem akarsz sajátot?” Nekem más dolgokkal kapcsolatban sem szokásom kéretlen tanácsokat osztogatni, csak ennyit kérek/kérnék mástól is. Az pedig a bunkóság csúcsa, amikor egy gyerek feje fölött kérdez valaki hasonlót.

          Kedvelés

    • Vicq Te vagy a 3. akiről hallottam, hogy örökbefogadás után vérszerinti gyermeke született. Akik azt állítják, hogy ez tipikus, gondolom a filmekből szedik az infot, mert ott tényleg gyakori. 🙂
      Ismerőseinknek van 2 örökgyerekük, és még az abbahagyott lombikból voltak fagyasztott embrióik. A doki megkérdeze, hogy mi legyen a fagyasztottakkal, és nem kicsit lepődött meg, amikor nem a beületetést választották. “Miért maguk nem akarnak SAJÁT gyereket???”

      Kedvelés

      • Igen, a hajam égnek áll a sok “véégre, hiszen erre vártatok” megjegyzésre. Nem. mi gyerekre vártunk. Örülök, hogy a második így lesz, mert legalább megtapasztalhatjuk ezt is, mégiscsak. De igazából ugyanúgy teljesnek éreztem volna az életet akkor is, ha a másodikat is örökbefogadjuk. És mikor ezt mondom, ilyen elnéző félmosolyt kapok mindig, hogy majd megtudom, ha megszületik. Én meg még mindig nem hiszem el, hogy másmilyen lesz, mint a lányom. (Imádnivaló tökéletes kiscsaj, a világ legnagyszerűbb gyereke, természetesen). Legfeljebb másképp lesz ugyanolyan.

        Kedvelés

  14. Szerintem az ilyen esetek talán nincsenek is összefüggésben az örökbefogadással. Vannak olyan esetek is, amikor tizenéves próbálkozás után lesz gyerek. Talán azoknál a pároknál, akiknek örökbefogadás után lett vérszerinti, akkor is megszületett volna, ha nem fogadnak örökbe. Nem hiszek a “nagy megnyugvás után terhes leszek” elméletben.

    Kedvelés

    • Hát, igen. Anyumék nem fogadtak örökbe végül (bár már a döntés megvolt, csak a bejelentkezés nem), mégis 5 év után jöttem össze, öcsém szintén 5 év után (pedig ott már döntés sem volt öf-ről, viszont valószínűleg anyám is PCO-s volt, dg. és kezelés nélkül); nálunk meg 7 év volt, én sem gondolom, hogy akár a meglévő öf gyerekemmel, akár a majdnem örökbefogadott másodikkal összefüggésben állna. Vagyis, a másodikkal de, de csak úgy, hogy az egyre rosszabbodó PCO-s bőrtüneteim miatt elkezdtem volna hormontartalmú gyógyszert szedni (ami mellett nem lehet teherbe esni), ha nem akartam volna szoptatni hamarosan a kis öf tesót is (és hát szoptatni sem szabad mellette). Úgyhogy ennyi volt az összefüggés, nem kezdtem el fogamzásgátló hatású szert szedni a várható szoptatás miatt. Szóval, tényleg, áttételesen a majdnem-öf miatt lettem terhes 😉

      Kedvelés

      • Igen, végül is ez egy megközelítés 🙂 A helyedben nem tudom hogy reagálnék a fenti hozzászólásodban leírt kedves ismerősökre… Nálam most a kb. két éves “szünet” miatt mondogatják a beavatottak, hogy “Most nem figyelsz oda, biztosan összejön…” Lassan két éve nem figyelek oda, azóta tudom, hogy természetes úton nem lehet, elvileg az inszemnek segíteni kellett volna, hát nem segített, sőt még az első lombik sem, pedig ha valaki, akkor én hiper-szuper biztos voltam ám a dolgomban…
        A lényeg az, hogy én tudom, hogy nagy valószínűséggel most nem fog sikerülni a szünet alatt, viszont lehetőséget kaptam más terveket megvalósítani, és bocsássa meg a világ azt, hogy beletörődtem a helyzetbe. Aztán felkészültebben fogom folytatni a kezeléseket, esetleg az öf.-ről való döntést.

        Kedvelés

  15. Visszajelzés: 20 tévhit az örökbefogadásról | Örökbe.hu

  16. Engem is földhöz vágott ez a sok fentebb említett ítélet és megjegyzés. Már akkor is dühös lettem, amikor az öf gyerekem még csak a lelkemben létezett. De most konkrétan belebetegedtem, és nem kevés önmunkámba meg orvosi vizitbe telt a rendrakás.
    Mert majd veletek is megtörténik a csoda. Bocs, velünk már megtörtént tádáám. Amúgy meg az ellenségem vagy? Vagy szimplán olyan szupervumen, aki csodának élné meg,ha a 10hós szepiszoris, járni tanuló kezdődacos gyereke mellé szülne egy csecsemőt? Szóval hagyjál lógva a hülyeséggel…
    A környezet kihangosítja az ember bizonytalanságait. Pont oda tenyerelnek, ahol épp fáj.
    Nekem fájt, h nem tudtam ezt az én öf babámat megszülni, szívesen tettem volna, hogy megkíméljem a bizonytalanságtól, a 6 hetes stressztől, a hivatalozástól, az ellenőrzésektől.
    De ha én szülöm, nem ő lenne, még a neve se ez lenne. Én őt így nem tudtam volna megteremteni. Más meg nem kell, csak ő. Ha én szülöm, más miatt szenvedett volna közel ugyanennyit, ki tudja.
    Ehhez a belső válaszhoz út vezetett, néha azt hiszem, direkt sodródnak az ember útjába ezek a témák, hogy dolgozza meg, mire a gyereknek mesélhet róla, mert igazából neki tartozunk válaszokkal.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s