Filmklub: Philomena

Általános

Örökbefogadós filmklub.

A Philomenát két hónapja mutatták be Magyarországon, még elég sok mozi játssza. Megtörtént esetet mesél el.

philomena 2

Judi Dench és Steve Coogan

A Philomena az örökbefogadások egy sötét fejezetét érinti: a kényszeradoptálásokét. Meglepően sok, meglepően fejlett nyugati országban szokás volt még a huszadik században is a gyereknevelésre valamiért alkalmatlannak kikiáltott rétegek – tipikusan leányanyák, néhol politikai üldözöttek, esetleg bennszülöttek – gyerekeit erőszakkal elvenni, s jómódú örökbefogadóknak átadni. Spanyolországban, Írországban, Ausztráliában, az Egyesült Államokban a hetvenes évekig (!!!) tömegesen adtak örökbe erőszakkal gyerekeket, gyakran sok pénzért, olykor egyházi segédlettel. Ha csak az általam olvasott cikkek számait összeadom, akkor él ma egymillió felnőtt a világon, akit ily módon adtak örökbe. Az örökbefogadás nem is megfelelő terminus, inkább gyerekrablásnak vagy gyerekkereskedelemnek lehet nevezni. Bár az örökbefogadókat általában félrevezették, azt mondták nekik, árva a gyerek, vagy lelépett az anya, tehát ők azt hihették, legális úton jutottak a bébihez. Mostanában kezdenek ezek a bűnök napvilágra kerülni.

Philomena, az idős ír asszony egy újságíró segítségével keresi a fiát, akit ötven évvel azelőtt leányanyaként szült. A megesett nőt egy Magdolna-mosodában dolgoztatták (újabb sötét fejezet), az apácák erőszakkal elvették és egy amerikai párnak adták a kisfiát. Ez így tragikusan hangzik, de a filmen a könnyfakasztó pillanatok mellett nevetni is sokat lehet, szórakoztató az idős, vallásos, szappanoperákon élő néni, és segítőtársa, a cinikus, ateista újságíró kettőse. Ami döbbenetes: az idős katolikus asszony megbocsát az apácáknak, akik elvették a fiát (és megbánás helyett próbálják eltussolni vétkeiket). Kedves, igényes film, sok elgondolkodtató részlettel, remek színészekkel, ajánlom mindenkinek, Ö betűsök azért vigyenek zsebkendőt. És az egész sztori igaz, a meglepő fordulatok és a nevek is. Stephen Frears rendezte.

philomena

Sok olyan mozzanat van a filmben, amiben nem ennyire tragikus történetek szereplői is magukra ismerhetnek. Amikor az idős néni megtudja, Amerikába került a fia, a kevés részletből próbál történetet kerekíteni, és azon aggódik, nem lőtték-e el a lábát Vietnámban, vagy nem lett-e elhízott. Ahogy elmereng, hogy ő nem tudott volna ilyen életet biztosítani a gyereknek. Ahogy még ő szégyelli magát, és évtizedekig hallgat a titkáról. Mennyire izgatja, gondol-e rá a fia. Milyen fontos neki az egyetlen fénykép, amit a fiúról őriz. Az örökbefogadás egyik alapgondolata, hogy az örökbefogadók valaki másnak a tragédiája révén válnak boldog családdá. Érdekes módon ezt a gondolatot más kontextusba helyezve halljuk a filmen: az újságíró azért vállalja el a gyerek utáni nyomozást, mert kirúgták az állásából és nem leli a helyét. Az idős néni meg is állapítja, hogy a másik szerencsétlensége neki a szerencse.

Engem a film megerősített abban, mennyire fontos, hogy az örökbefogadás minden ponton ellenőrzött és legális folyamat legyen, és résztvevőként nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mindent ellenőrizzünk.

Philomena Lee

Philomena, az igazi

Philomena tényleg létezik, most nyolcvanéves, és a könyv és a film népszerűségén felbuzdulva létrehozott egy alapot az írországi kényszeradoptálások feltárására, és hogy a szétszakított családok megkereshessék egymást.

Láttátok? Hogy tetszett?

Advertisements

11 responses »

  1. Szerintem nagyon jó film. Egyetértek azzal, hogy ez a film is azt bizonyítja, hogy mennyire fontos, hogy legális legyen az örökbefogadás – csak ez lehet jó megoldás mindhárom félnek. Ez a filmben nem volt nagyon kidomborítva, de én sokat gondolkodtam azon is, hogy az örökbefogadó szülőket is hogy átverték: azt hitték, hogy árvákat kapnak. Mondjuk nem néztem utána, hogy sejthettek-e bármit is…
    Nagyon tetszett, hogy jól egyensúlyban tartotta az egész filmet a rendező. Úgy értem ezt, hogy nagyon könnyen elmehetett volna keményen depresszív, vagy éppen egyházgyűlölő irányba, mégsem ez történt, hanem egy finom eszközökkel dolgozó, elgondolkodtató és szép film lett belőle.
    Az egyetlen apró problémám az volt, hogy bármennyire is igyekszik, Judi Dench-ről képtelen vagyok elhinni, hogy szappanopera-rajongó, nem túl intelligens nénike. 🙂

    Kedvelés

    • Szerintem ha nagyon evidens lett volna, hogy gyerekrablás történik, azt nem sokan vállalják. Meg akkor hamarabb kiderült volna. Kisebb furcsaságokon meg átsiklik egy évek óta gyermekre áhítozó pár, pláne, hogy akkoriban nem volt oktatás, felkészítés. Pl. a filmben ezer fontot kértek az ír apácák a gyerekért, de azt meg lehet indokolni, hogy fenn kellett tartaniuk az otthont, ennyi költségük volt az anyával, gyerekkel.

      Kedvelés

  2. Örökbe, köszi a film ismertetést, meg fogom nézni! Egy kicsit reagálva arra a mondatodra, hogy mennyire fontos, hogy az örökbefogadás minden ponton ellenőrzött és legális legyen, illetve a külföldi örökbefogadásokkal kapcsolatos kérdésekre, nagyon jó lenne, ha írnál ezen a blogon a Mercy, mercy dán dokumentum filmről is egy ismertetést!

    Kedvelés

  3. Szerettem a filmet pár éve láttam moziban. Nem is a téma miatt, nkább Judi Dench miatt néztem meg. Egészen borzasztó, amit akkoriban műveltek emberek. De most valahogy mégis az van eszemben, hogy jelen állás szerint a menekült gyerekek 10ezres számban hiányoznak a nyilvántartásból. Egyszerűen eltűnnek az út során szerv-és emberkereskedők prédái lesznek, most 2016-ban. Hogy történhet ez meg azok után amin az emberiség ismertebb 2000 év alatt átélt?!

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s