Film: A szív bajnokai

Általános

Igaz történet, de ez nem mentség mindenre!

A The Blind Side (magyarul A szív bajnokai címmel forgalmazták) szirupos hollywoodi alkotás. Egy jómódú, fehér, felső-középosztálybeli amerikai család befogad két kisebb gyermeke mellé egy 18 éves, fekete, utcán élő, hányatott előéletű és mintegy 160 kilós kamaszfiút. Kézbe veszik a sorsát, és a fiúból az amerikai futball csillaga lesz.

THE BLIND SIDE

 

A film Michael Oher, amerikaifoci-játékos életét dolgozza fel. Az Oscar-díjas alkotás kedves, vicces, de kissé valószerűtlen. A filmben ráadásul nagyon simán mennek a dolgok, a lelkes tank-anyuka (Sandra Bullock cuki alakítása) minden akadályt elhárít fiacskája elől. Az egyetlen konfliktus a sztoriban, hogy az anya flancos barátnői egy ráncfelvarrás és egy méregdrága designtáska között kicsit neheztelnek az örökbefogadás miatt, de aztán ők is gyorsan bocsánatot kérnek. Semmilyen problémát nem mutatnak a kamaszfiú és a család összecsiszolódása kapcsán. Pedig biztos voltak ilyenek egy addig az utcán, bűnözők és drogosok közt élő, összes holmiját egy nejlonzacskóban hordó kamasz és a csilivili jómódú család között. Még ha mindkét félben maximálisan megvan a jóindulat, akkor is. Az egyik jelenetben az örökanyu felkeresi a gettóban élő, drogfüggő vér szerinti anyukát, és annak nyomorát azzal ábrázolják, hogy ott már csak olyan közepesen ízléses vázák vannak. De igaz a történet (ha minden kis részlet nem is feltétlenül). Nekem kicsit túl sok szó esett az amerikaifociról a filmben, az utalásokat és vicceket meg (angol eredetiben) egyáltalán nem értettem.

A kedvenc jelenetem a filmben, mikor a lakberendező anyuka shoppingolni viszi a fiút, akinek addigi ruhatára két darab 5XL-es pólóból állt, és előadást tart neki, milyen érzésekkel érdemes ruhát venni.

A neten magyarul is megtaláljátok.

Advertisements

43 responses »

  1. Én is megnéztem. Első benyomásra tetszett, szórakoztatott, mert szívhez szóló. De őszintén bárki be merte volna vállalni azt, amit örökanyu csinált? Ehhez már annyi lóvéval kell rendelkezni, hogy az nekünk elképzelhetetlen…
    Sztem nagyon amerikai a sztori. Sose jártam ott, de amit az egészből látni, a szélsőségeket (pl a Kóla, puska, sültkrumpli kontra hollywoodi rózsaszín), igazán bármi megtörténhet, akár ez is, így is. Mégis ugyanazt érzem, mint a Junonál: túl tökéletes. Ilyen elfogadó népek csak a holdon vannak, vagy nekem van szemellenzőm, esetleg rossz helyen élünk.
    Inkább az volt meglepő, ahogy a testvérek viselkedtek. Ilyen önzetlen, jófej kamaszokat, bár az összképbe meg ez dukál.

    Javaslat: nézzétek meg úgy, h aláírjátok a fikciós szerződést, és csak élvezitek, mert filmnek remek, aztán jöhet a szike…

    Kedvelés

    • Nekem ez sokkal elszálltabb, mint a Juno…
      És igen, a testvérek viselkedése egész meglepő volt.
      A film szerint a kamaszfiú a kedves, jó lelkű mamlasz volt, nem a rosszfiú, de így is egész biztos akadtak súrlódások, ha másból nem, az eltérő életforma, kultúra, szokások kapcsán…

      Kedvelés

    • Én 9 évig éltem Amerikában, és ott valóban annyira elfogadóak az emberek, hogy itt az elképzelhetetlennek tűnik. Nem is lehet erről igazán beszélni, mert a két kultúra nagyon nem kompatibilis. Aki nem nagyon ismeri az amerikai kultúrát annak ez a sztori lehet hogy szirupos, de hogy mitől lenne elszállt, azt nem is értem. Mi magyarok nagyon cinikusan állunk a legtöbb dologhoz, de én személyesen sok hasonló embert ismerek. Olyanokat, aki kukába dobott csecsemőt, vagy egy dél-amerikai ország utcáján kóbórló gyerekeket fogadtak örökbe, és remek, boldog felnőtteket neveltek belőlük. A legnagyobb különbség a hozzáállásban van, és ez az eredményekben is tükröződik. Nem a vélt vagy valós problémák körül forgolódnak annyit, hanem nagyon megoldás centrikusak.

      Az hogy nem taglalták az örökbefogadás problémás részeit, az nyilván azért van, mert a film nem az örökbefogadásról szól. Egy nagykorú fiatalt befogadni a családba teljesen más tipusú ‘örökbefogadás’, inkább egyfajta formalitás, a barátság megerősítése.

      Az amerikai kultúrából nagyon sokat tudunk tanulni (az örökbefogadás területén is), ha nyitott szívvel állunk hozzá, és nem cinikus szemüvegen keresztül nézzük. 🙂

      Kedvelés

      • A film az “amerikai álom”-ról szóló filmek egy kedves példája, ilyen oldalról kell nézni és értékelni, valóban nem az örökbefogadás oldaláról, nem véletlen, hogy nem tér ki erre az oldalára. De sokunkban megpendít olyan érzéseket, amit örökbefogadóként, örökbefogadottként érzünk, átélünk.

        Kedvelés

      • Talán azért vagyunk cinikusak, mert rákényszerülünk. De most komolyan, mi történne itthon, ha találnál a kukában egy még élő csecsemőt vagy hazavinnél egy utcagyereket? Hát nem épp az, ami a romatikus álmaimban jön elő, nekem inkább a hivatali útvesztők, a szúrós tekintetek és a nehézségek rémlenek, amik nemcsak engem nyomorítanának, hanem a szerencsétlen gyereket is. Lehetek én olyan megoldásorientált, mint az állat, ha az egész világ a tettem ellen munkálkodik, és mindenkin úgy kell keresztülgázolni, hogy történjen már végre valami. Aztán nem árt, ha valami szabadfoglalkozású, jól tejelő életformából teszi az ember mindezt, mert a munkáltatók nem épp a jótékony szeretet oldaláról látják a törekvést, hiába, pénz nélkül mulatni bajos.
        A Juno pedig azért elszállt az én szememben, mert magamból indulok ki. Kinyírtak volna anyámék, ha ezt művelem velük, de a környezetem összes szülője is így tett volna a saját gyerekével. Ezek meg a keblükre ölelik a gyereküket és még lelkileg is támogatják megjegyzések és vádaskodás nélkül.
        Nem azt mondom, h nem ez utóbbi a jó. Csak egyszerűen ebben a közegben elképzelhetetlen, ha pedig az, nem marad más, csak a cinizmus.

        Kedvelés

  2. Nekem az a furcsa, hogy egy ilyen kaliberű színész mint Sandra Bullock bevállalta. Neki is van egy öf. fekete kisfia, ám, kisebb volt amikor hozzá került. Anno ennek a filmkapcsán a reziliencia-jelenség került szóba másik fórumon. Mivel a gyerek “tőkelétes”, ebből a szempontból tényleg csak egy kis jó indulatra volt szükség. Önmagában, amúgy a story, még ha hihetetlen is, azt kell mondjam, hogy elképzelhető, csak az örökbefogadás szó, valahogy ilyen nagy gyereknél nehezén passzol az elképzeléseimhez. Ehhez képest ismerek egy állami gondozott srácot, aki 30 évesen örökölt egy lakást egy nénitől, akit 2 évig látogatott és ő pótnagyinak szólított. Ez a fiú olyan nagy túlélő mint ebben a filmben, főiskolát végzett, a múltja ellenére szépen él. De ez akkor sem örökbefogadás, de igazi emberségről tesz tanúbizonyságot. Van egy másik film, ami Francia, és egészen szívhez szóló, igazi problémákat vett fel: Élj és Boldogulj: http://www.port.hu/elj_es_boldogulj!_va,_vis_et_deviens/pls/fi/films.film_page?i_film_id=71685&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_where=2&i_topic_id=2

    Kedvelés

    • Gina, mi az a reziliencia-jelenség?
      Nyilván itt nem arról van szó, hogy “egy pici babát/kisgyereket magukénak felnevelnek”, inkább afféle tehetséggondozás, esélykiegyenlítés, egy fiatal, nehéz sorsú felnőtt életének támogatása.
      Egyébként az amerikai honlapon, ahol fotóval kínálnak fel gyerekeket örökbeadásra (!), még 17 évesek is szerepelnek. Eszerint van rá némi esély, hogy egy ekkora fiatalt is örökbe fogadjanak.
      Pl. http://photolisting.adoption.com/foster-adoption/children/ronald-34241

      Kedvelés

      • Ez a fényképes fórum a múltkor is nagyon megrázó volt, most is belenéztem, van európai kislány is köztük, van HIV fertőzött, van 18 éves fiú is, széles a paletta.

        Kedvelés

    • Nemrég olvastam el egy cikket épp ezzel kapcsolatban. Egyáltalán nem tudott belehelyezkedni a szerepbe, más neveltetést kapott. Aztán meglátogatta a családot, akikről a film szólt, velük töltött egy kis időt, utána már nem okozott számára nehézséget a karakter megformálása.

      Kedvelés

  3. A reziliencia-ról sokat lehet már olvasni, magyarul is, a neten. Valahogy úgy fogalmaznám, hogy egy túlélési stratégia, ami már egészen kicsi kórban felélhető, a nagy traumák, nehézségek nem elgyengítik, hanem felerősítik az egyént, vagy csoportot aki elszenvedi. Egy olyan képesség ami lehetővé teszi, hogy a rossz helyzetek ellenére, avagy annak dacára kiemelkedjünk. A pszichológusokat foglalkoztatja, hogy tanult-e, vagy velünk-született adottságról van-e szó és hogy elsajátítható-e később is. Erre épülnek manapság a choachingok is.

    Kedvelés

  4. Nekem ez az egyik külföldi (más kultúrájú) öf-ról szóló kedvenc filmem, és talán valahogy azért, mert értem, amit Kriszti írt fent. Ez a film nem magyarországi örökbefogadási reláció megértésére készült (abból Hollywoodban megélni nem is lehetne), viszont egy nagyon nehéz témára próbál rávilágítani – nem számunkra, hanem az amerikaiknak.

    A cinikusság talán kicsit tompul, ha nem csak az amerikai “szirup” és “gazdag” családok szemszögéből nézzük a dolgokat, hanem megpróbálunk felfogni olyan – számunkra – felfoghatatlan dolgokat, hogy az ottani szegénység sokkal kegyetlenebb és durvább, mint a magyarországi Konkrétan: az utcán lévő életet nagyon sokan (tömegesen) egyszerűen nem élik túl. A drog és a fegyver sokkal nagyobb mértékben van jelen, és sokkal hamarabb és gyorsabban éri el az ottani hajléktalanokat – mint itt.

    Amit a filmből én levettem, (mert már olvastam a témáról korábban és láttam talk show-kban), hogy megpróbálja érzékeltetni amerikai módon, hogy bődületes számú fiatal, 10-18 éves hajléktalan él az utcán – úgy, hogy a szülők tudnak erről, sőt, sok esetben a szülők teszik ki ezeket a fiatalokat az utcára. Egy szakértői szervezet szerint: https://www.dosomething.org/facts/11-facts-about-homeless-teens (persze mindenki keressen más statisztikát, ami frisebb vagy pontosabb), az USA-ban lévő hajléktalanok 39%-a kiskorú! A magyar hajléktalanok körében én nem látok cca. 40%-nyi 10-18 évest az utcán. Ezen amerikai hajléktalan kiskorúaknak a 75%-a válik az alkoholizmus és a drog áldozatává.

    Az USA-ban évente cca. 5000 utcán élő kiskorú meghal. (Ebben a számban a 21-22 évestől felfelé lévő fiatal már nincs benne..) Amerikában az utca brutális törvényeit egyszerűen iszonyat nehéz túlélni. Aki mégis túléli, “nagykorúként” lesz könnyen áldozat.

    A “160 kilós” gyerek, egy olyan életet élt, ami bármelyik pillanatban véget érhetett volna – pl. egy fejbelövés által. Valahogy ez a gyerek túlélte és egészésges kis ember tudott maradni – csodával határos módon.

    Ezt a fiatalembert menti meg egy család. (Kisarkítva: talán abban az évben egy másik 4999 hajléktalan gyermek meghalt, mert nem mentette meg őket senki.)

    Az USA-ban jelenleg cca. 320 millió ember él. A filmben szereplő családnál ezrével / tízezrével vannak gazdagabbak, mégsem tesznek semmit – vagy nem sokat. Továbbá: az hogy valaki gazdag, ott a USA-ban, nem teszi könnyebbé az ilyen típusú patronálásokat, beintegrálást, örökbefogadást.

    Ez a család nem lett volna köteles örökbefogadni ezt a fiút. Mégis megtette. Mégpedig azért, mert jó emberek. (Igenis vannak az USA-ban is emberek, akik egyszerűen: jók. Nem azért, mert gazdagok, hanem csak úgy.)

    A filmben nekem a feszültségek és az aránylag jól ábrázolt momentumok az alábbiak voltak:

    – egy afroamerikai fiú befogadása, ami azért egy külön történet bizonyos körökben
    – ennek a fiúnak először volt saját ágya ebben a patronáló családban
    – ez a fiú hozza össze a családot, hogy asztalnál ülve együtt egyenek (szimbólika)
    – az egy nagy szó – mint, ami a fenti fotón is van – hogy az ún. “amerikai kultúrában kedvelt karácsonyi családi képeslapra” már akkor rárakták ennek a fiúnak a fotóját, amikor még jogilag sehol nem voltak az öf-tól, azaz a befogadás / elfogadás / “privát” örökbefogadás ezzel a momentóval megtörtént: vállalták ország-világ, komoly üzleti kapcsolatok!, barátok, rokonok, szomszédok, ismerősök előtt.. ha tetszik nekik, ha nem.. hogy ez a fiú márpedig mostantól hozzájuk tartozik
    – a gyerekeket jól ábrázolták: igenis vannak olyan gazdag amerikai családok, ahol a gyerekek boldogak.. nyílván vannak súrlódások, de ennek a filmnek nem az volt a célja, hogy ezt kiemelje
    – súrlódás: szerintem a legnagyobb súrlódás az volt, hogy a fiú melyik egyetemre menjen (és nekem megható volt, h az öf-ó család tradícióját követve, arra az egyetemre ment, ahová..)
    – a vér szerinti anyuka tragédiája nekem lejött: szerintem jól volt a karakter kiválasztva, sminkelve, hogy visszaadja a kb. 20-30 éves drogos és alkoholista múltat
    – felhívom mindenki figyelmét, hogy a vér szerinti anyuka nem emlékezett pontosan arra, h a szóban forgó biológiai apa ki is volt.. ezért a születési anyakönyv körül volt némi bonyodalom, ami lassította az öf-t (az igazi családnév, vagy valami ilyesmi, nem volt tiszta) – ami hűen ábrázolta azt az őrületes lelki nyomort és “összevisszaságot”, amiben a vér szerinti család élt
    – a fiú lojalitása a vér szerinti anyja felé
    – az öf-ó anyuka tisztelete a drogos. lerobbant vér szerinti anyuka felé
    – megható volt (talán a diploma-átadó ünnepségen?), hogy az öf-ó anyuka egy ismeretlen afroamerikai kisbaba fotóját használta fel, (talán egy magazinból vágta ki?), hogy a fent említett öf-tt srác ne maradjon szégyenben a többi gyerekkel szemben, akiknek mind volt fotójuk gyermekkorukból
    – (minden orszában, ott is, itt is, élnek gyerekek, akikről nincs gyermekkori fotó.. nem tudják, h hogy néztek kis kisbabaként vagy kisgyerekként)
    – és nem utolsó sorban: az a bátorság és elszántság, hogy nem egy habos babos szőke kékszemű csecsemőt fogadnak örökbe, hanem egy nagy afroamerikai mackót, aki koszosan, büdösen, az utcán él.. és idősebb a saját gyermeiknél.. és mégis, megcsinálták. Le a kalappal az igaztörténet igazi szereplői előtt!

    Hogy a film milyen, az egy dolog. De az amerikai piacra próbált valamit átvinni. Nekem egy nagy része átjött, tetszett, és ajánlom mindenkinek, aki más megvilágításban, más népek, más kultúrák történeteit szívesen nézi.

    Kedvelés

    • Nagyon jól megfogalmaztad a lényeget!

      Amerikában sokkal nagyobb, nálunk elképzelhetetlen problémák is vannak. Az hogy nekik más a hozzáállásuk az élethez és az emberekhez, az választás és neveltetés kérdése. Ott te vagy felelős az életedért és a döntéseidért. Azt leírni, hogy a magyarok azért cinikusak, mert rákényszerülnek elég nevetséges. Ezzel elhárítjuk magunktól a felelőséget, és mindig másokra fogunk mutogatni. Vannak akik azt választják, hogy cinikusak legyenek (mert az a könnyebb), vannak akik azt hogy pozitívak maradjanak.

      Kedvelés

    • Köszi Macus! Ez egy nagyon érdekes szempont, egész új megvilágításba helyezted a filmet.
      Valóban nehéz ezeket innen Magyarországról felfogni.

      A csecsemőkori fotó hiánya engem is (meg)érintett…

      Ha már itt tartunk, valaki magyarázza el nekem azt a jelenetet, mikor egy nyomozó arról faggatja a srácot, nem-e a szülei nyomására választotta azt a főiskolát, amit. Ez magyar szemmel megint teljesen értelmezhetetlen.

      Kedvelés

      • Zsuzsa, örülök, hogy másképp látod így. 🙂

        Nem tudom pontosan, hogy a nyomozó miért faggatta így, (nem ismerem az idevonatkozó usa-törvényeket), de valami olyasmi van, hogy az öf-i procedúrával egyfajta “gyámhatóság hatálya / ellenőrzése” alá került a gyermek és közvetve az öf-ó család, annak kivizsgálása érdekében, hogy az öf-ó család mennyire akarja vagy nem akarja kihasználni a gyereket, milyen mértékű elvárásaik / ráhatásaik vannak (mely esetleg túlpresszionált és nem szolgálja a gyerek érdekét), azaz: nincs-e és nem lesz-e kihasználva. (Lásd: az öf-ó anyuka végül viccelődve mondja, h ha mégis inkább hotdogot akar majd árulni, akkor ám tegyen úgy, beszéljék meg.. )

        Nem tudom, h minden esetet íly mértékben kivizsgálnak-e, de az USA-ban a pénz nagy úr.. nyilvánvalóvá vált, h ez a gyerek ezen egyetemi végzetséggel, sporttal, stb. nagy eséllyel majd egyszer évi 1-2-3+ millió dollárt fog keresni.. és talán meg akarták vizsgálni, hogy nem-e-é egyfajta “rabszolgaságban” teszi-e ezt az öf-ó szülők “utasítására”.. hanem saját akaratból. Nem biztos, h így van, de nekem ez jött le.

        Ergo: a film nem egészen öf-i film, hanem utcán élő kiskorú hajléktalanok megmentése.. a korai haláluk elkerülése.. továbbá: patronálók / öf-ók általi elvárások.. továbbá: soha nem tudod, h mi lesz / ki lesz abból a gyerekből, akit megmentesz – és a gyermek érdekében le kell ellenőrizni, h az öf-ó szülők megfelelően, a gyermek érdekeit nézve járnak el.

        Kedvelés

        • Az öf-tt srácnak pedig meg kellett győződnie arról (“súrlódás”), hogy őt most szeretik-e.. vagy csak azt akarják, hogy egyetemre menjen. Merthogy iszonyat energiát fektettek abba az öf-ók, h egyetemre mehessen.

          Kedvelés

      • Két ok miatt volt gyanús a fiú egyetemi felvétele. Egyrészt hogy az átlaga nem felelt meg, hogy ösztöndíjat kapjon, annak ellenére hogy a magántanár miatt nagyon sokat javult.

        A másik pedig az hogy a Tuohy család is ezen az egyetemen végzett, nagy pénzekkel támogatták, és más módon is benne voltak az egyetem életében. És mivel a srácnak voltak máshonnan is ajánlatai, így úgy tűnt hogy csak a szülők eröltették hogy a University of Mississippi-re menjen a saját érdekeik miatt. Ezt kellett kivizsgálni.

        A szegénység teljesen más problémákkal is párosul Amerikában mint nálunk. Mikor egy szegénynegyedben tanítottam, az egyik legkedvesebb kislány egyszer csak nem jött. Kiderül róla, hogy lelőtték egy utcai lövöldözésben, mikor anyukájával vásárolt.

        Kedvelés

      • Attól voltak oda, hogy mi van, ha a fiút _csak_ ezért fogadták be, hogy erősítse az egyetemi csapatot (ahova jártak és akiket támogattak azóta is). Meg hogy mi lesz, ha mások is tömegesen ezt fogják csinálni, hogy csak azért vesznek a szárnyaik alá tehetséges hátrányos helyzetű gyerekeket hogy az egyetemi csapataikba bejuttassák őket. (Beleolvastam a forgatókönyvbe.)

        Kedvelés

      • A wikipédia oldala a fiúnak egészen jó eligazítást ad, a sport-ösztöndj miatt volt gond. Nagyon nagy pénzek foroghatnak egy-egy egyetemi sportoló, meg úgy egyáltalán az egyetemi sport esetében, ezért elég szigoró szabályok vannak, hogy kit, mikor lehet szerződtetni, hogyan lehet/nem lehet támogatni anyagilag stb. Egészen nagy botrányok voltak a témában, nagyon kényes terület. Az egyik első és legnagyobb, a Southern Methodist University Ponygate-je, erről dokumentumfilm is készült, már amennyire lehet ezt dokumentálni. 🙂 Elég jól elmagyarázzák, hogy hogyan működött a rendszer.

        Kedvelés

    • Hát ez tényleg más világításba teszi a filmet. Erre nem is gondoltam, hogy Amerikában a 40%-a a hajléktalanoknak kiskorú… ez elgondolkodtató.

      Kedvelés

      • Amerikában a gyermekek biztonsága érdekében nem lehet otthon Kinder-tojást tartani, de fegyvert igen. Na most akkor ezt az utcán képzeljük el.. :-/

        Kedvelés

  5. Egyébként Michelle Pfeiffer főszereplésével a Dangerous Mind c. film is a veszélyeztetett amerikai fiatalok (tinédzserek) életével foglalkozik – ahol egy-két gyerek az osztályból meghal / lelövik, gyerekként terhes lesz, az anyja elzavarja.. a másikat az anyja nem engedi tanulni. Itt Michelle Pfeiffer egyfajta patronáló – nyílván, nem tudja az egész ösztály öf-ni vagy megmenteni.. de hasonlóan, erre az írtózatos amerikai problémára próbálja a figyelmet felhívni.

    Kedvelés

  6. Én szeretem ezt a filmet. Már a gyerekeim is látták, és nagyon tetszett nekik. Egyébként szerintem nem törvényszerű, hogy egy idősebb fekete utcagyereknek agresszíven antiszociálisan kellene viselkednie egy ilyen helyzetben, Szóval szerintem nem tündérmese, vagy ha az, akkor hiszek a tündérmesékben 🙂

    Kedvelés

  7. Köszi Macus, Kriszta a hozzászólásokat, ez egész más megvilágításba helyezte a filmet. Én már korábban láttam, tetszett is a film, de valóban egy romantikus álomnak tűnt, az általatok leírtakba egyáltalán nem gondoltam bele, ezeket az adatokat meg egyáltalán nem ismertem. (Más kérdés, hogy a magyar hajléktalan helyzetről és hogy valójában mennyi gyereket érint sincsenek ismereteim és erről nem is találtam adatokat.) Abban pedig egyetértek Izabellával, hogy nem törvényszerű, hogy egy ilyen helyzetben egy idősebb utcagyerek agresszív legyen vagy ne tudna beilleszkedni a fehér családba, az egy nagyon érdekes dolog, hogy többszörös hányattatáson átesett gyerekek milyen megküzdési módokat alkalmaznak, mert minden egyén más. Nyilván voltam súrlódások, meg olyan problémás helyzetek, amiket a film nem mutat meg, de a film mondanivalója szempontjából nem ez a lényeg.

    Kedvelés

  8. Csak még néhány dolgot gyorsan hozzá szeretnék fűzni, még mielőtt egy örökbefogadással foglalkozó szakember olvassa a kommentemet és javítgatni szeretne (mert persze lehet.. nyugodtan.. állok elébe.. tényleg – aki ismer, tudja).. Szóval: a “megmentés” szót szándékosan használtam ennek a fiúnak az esetében. (Nem keverendő össze azzal a probléma- ill. témakörrel, amikor Mo-n arról beszélünk, h a köztudatban “megment az öf-ó egy kis szerencsétlen babácskát az árvaházból” című totál félreértés.)

    Ennek a fenti filmben lévő történetnek a kapcsán, azért használtam a “megmentés” szót, mert patronálásnak indult a fiú felkarolása. Ez az amerikai házaspár NEM tervezte az öf-t.. (nem voltak tanfolyamon, határozat, stb., ill. az amerikai rendszerben nem vettek részt vizsgálóbizottság stb előtti beszélgetésen.. nem voltak ún. “öf-ó várakozók”.. ).. tehát a két vér szerinti gyerekkel és a meglévő életükkel boldogok voltak. Ők “belebotlottak” ebbe az afroamerikai utcán élő hajléktalan gyerekbe.. elkezdték segíteni.. és egy idő után – események és érzelmi történések után – jutottak el az öf-ig. Az öf-ig ez egy felkarolás volt, megmentés (megmentés a fenti statisztika szerint a i) drogtól ii) betegségektől iii) haláltól, stb.)

    Gondoltam, gyorsan leírom, még mielőtt valaki félreértett volna és elkezdené elmagyarázni, hogy az öf. nem megmentés. 🙂 Én ezt tudom.

    És bocsánat a nyelvtani hibákért, az összevisszaságért, de itt zajlott az élet, amikor írtam – és most is zajlik. Örülök azért, h másképp látjátok a filmet ezek után.

    Ha nem unalmas a téma, akkor írnék még erről majd egy kicsit. (Később, mert most el kell mennem.)

    Kedvelés

  9. A hátteret így sokkal jobban értem. Világos, hogy ez nem klasszikus örökbefogadás, az is érthető, mitől menti meg a család a kamaszt, és nekem az is átjött, hogy nem a tengersok pénzük (amerikai léptékkel ez csak középosztály), hanem a szociális érzékenységük miatt vágtak bele.

    Amit továbbra is hiányolok a filmből: a súrlódások reálisabb ábrázolása. Rengeteg film meg könyv szól arról, hogy ha valaki merőben új környezetben kerül, mint ahol szocializálódott, az mennyi konfliktust okoz. Még akkor is, ha önszántából és felfele vált, lásd a Hyppolit, a lakájt. Nem volt agresszív a fiú, de akkor is, biztos adódtak zökkenők az eltérő életmódból a gettótól a felsőközépig: étkezés, beszédmód, higiénia, szokások, kulturális igények. Ha a kollégám fia költözne hozzám, akkor is lennének, pedig hasonló végzettségű, anyagi helyzetű családból származik. Szóval a valódi problémák őszinte ábrázolásával nekem az egész sztori hitelesebb lett volna.

    Kedvelés

    • Na most jutottam én is csak géphez. A reálisabb ábrázolást én is nagyon szívesen veszem általában, de – gyanítom – előfordulhatott egyrészt az is, hogy mivel megtörtént sztoriról van szó, olyan szereplőkről, akik most is élnek még (a vér szerinti gyerekek is sokáig kiskorúak voltak, mire a film elkészült és egész Amerika a moziban nézte, stb).. tehát előfordulhatott az is, hogy nem akartak mindenről beszámolni – okkal – a gyerekek érdekében.. és nekünk, nézőknek, kívülállóknak (általában) meg kell értenünk és tiszteletben tartanunk, hogy vannak dolgok, amelyek magánügyek és semmi közünk hozzájuk.

      Azért hagy linkeljek be ide egy fotót – csak azért, hogy érzékeltessem, ezek húsvér emberek, ők egy család – és joguk volt úgy dönteni, hogy egy bizonyos vonalon túl, nem kukucskáljanak az életükbe.

      Kedvelés

  10. De azt sem tartom kizártnak, h Michael Oher menedzserének is volt egy-két szava a történet egy ponton túli “tompításának”. Azért egy ilyen kaliberű sportoló esetében ez nem vicc. Súlyos milliós dollárok elesése is lehetséges image-romlás, stb. miatt, mert bizonyos cégek nem reklámoznak sportolókkal akkor, ha.. (Nem tudom.. félreértés ne essék.. de simán ezt is el tudom képzelni.)

    Kedvelés

  11. Na.. szóval én még azt szerettem volna írni, hogy az én meglátásom szerint, a rendező talán úgy döntött, hogy ezt a problémakört nem direktben nyomja bele az amerikaiak arcába – hanem egy sikertörténettel – hogy könnyebben átmenjen az üzenet.

    Ugyanis a történet háttere nem az amerikai álom, hanem az amerikai rémálom.

    Vannak statisztikák a neten, amelyek kimutatják azt is, hogy hány hajléktalan gyermek van (szülőkkel vagy nélkülük, “shelterekben”, vagy tényleg az utcán.. max. autóban alszanak..) és számomra döbbenetes, hogy a statisztikai szerint a korosztály meg van bontva, pl. úgy, hogy 6 év alatt, 6-12 éves, 13-17 éves. Iszonyat.

    Ebből nem csinálnak titkot ott, de ritkán van mozifilm róla, max. mellékszereplőként itt-ott megjellenek hajléktalanok a filmekben. Riportok, online statisztikák, stb. elérhetőek, talk show-kban is gyakran felvetett téma.

    Egy másik film (ami szintén sikertörténet a filmben) Will Smith főszereplésével a Boldogság nyomában (The pursuit of happyness) szintén betekintést enged ebbe a világba. Ajánlom mindenkinek ezt a filmet is. Brutál. Mind ez a film, mind pedig a fent említett (és sok más) happy enddel végződik, de aki egy kicsit is figyel, érzékeli, hogy milyen hajszálon múlnak ezek a szerencsék, milyen ritkák, és hány egyéb tragédia lehet ott.. hány embernek nem sikerül.. hányan halnak meg.. hány gyerek “szerencsés esetben” állami gondozásba kerül, a szüleik viszont az utcán végzik, korai hallállal.

    Mo-n a kommunizmus abban “segített”, hogy a drog nem volt elérhető (ill. nem könnyen). Amerikában viszont dübörgött. Az USA-ban élő mai 40-60 éves – még életben lévő – emberek / szülők egy nagyon nagy része drogos. Az ő gyermekeik és azok gyermekei szintén. Ami generációs hajléktalansághoz vezetett.

    Pl. Oprah Winfrey gyakran foglalkozik a hajléktalanok problémájával. Többek között, egyik vendége volt egy kishölgy, akinek szülei drogosok voltak. A kishölgy elmondta, hogy kislányként nem volt normális ruhája, tetves, rühes, piszkos, elhanyagolt volt. Ez a kislány akkor 15 évesen hajléktalan lett. Csodával határos módon, összeszedte magát, tanult (aluljárókban, padokon, híd alatt), és olyan elszántan tanult, hogy végül felvették a Harvardra. Ezt a lányt nem patronálták úgy, mint a fent említett fiút (magántanárt, azaz tutor-t, nem vettek fel hozzá), ugyanis a patronáló család egy szomszédos, szerény körülmények között élő, akcentusukból én spanyol ajkúaknak ítelem meg őket – talán mexikóiak – akik azzal segítették a kislányt, hogy adtak néha neki enni és kimosták a ruháit: ami viszont elég volt ahhoz, hogy ez a kislány egyáltalán beléphessen egy iskolaterembe. Örökbefogadás nem történt. A sztori “csoda”. És talán az a jelenség, amit fent ginaszelena említ rezilienciaként. A kishölgy egyébként – ha jól értem – New York-i .. és azt is tudni kell, h az USA össz-hajléktalan népességének 1/4-e New York-ban él. A lenti riportot azért ajánlom mindenkinek megnézni – még annak is, aki nem beszél angolul – mert láthatja, h a patronáló hölgy és annak fia nem gazdag.
    (A riport: http://www.oprah.com/oprahshow/From-the-New-York-Streets-to-the-Halls-of-Harvard-Video )

    Szóval: a filmmel kapcsolatban visszakanyarodva: Én úgy látom (persze más másképp láthatja), hogy a rendező úgy döntött, így csinálja meg a filmet, mert az amerikai kultúrában talán így könnyebben célba ér az üzenet.

    Aki vette a lapot, az talán elkezdett segíteni.. az intelligensebbek, érzékenyebbek pedig talán azon is elgondolkodtak, hogy a problémák nem Afganisztánban, Irakban, az Öbölháborúban vannak csak, hanem ha “beülünk a 10 tonnás Lexus jeep-ünkbe, és vezetünk pár kilómétert”, akkor ott helyben szintén dúl a háború, és nem ártana segíteni / megmenteni ott helyben is. Cikis lehet Amerikában (ahol az országhívó 1-sel kezdődik.. mint első nagyhatalom, meghatározó és erős birodalom) azt mondani az embereknek, hogy gáz van a mi fertályunkon is, milliók éheznek és fáznak az utcán. Talán okosabb Oscar díjat adni az ügy érdekében, h néhányan felkapják a fejüket.

    Vannak olyan film (és zenei) megoldások, ahol “nyomottabb / tompítottabb” a “hangvétel”.. de az igazi elmondani való azért zajlik a háttérben.

    (Zenére úgy értettem, hogy van amikor kiáll az énekes, lenyomja, odateszi az összes tudását öt oktávval.. és/de vannak olyan dalok, – melyeket én spec nagyon kedvelek – amikor úgy énekelnek, hogy a dal és a mondanivaló “egy sávban mozog, nincs nagy kilengés, az énekesek visszafogják magukat, sokkal több lenne bennük – mégis nem eresztik ki a hangjukat”, viszont a háttér vokál ott van, előszőr szinte észrevétlenül, sokkal jobb hangtechnikai megoldásokkal, mint a fődallam, viszont halkan, tompítottan, “lekeverve”.. de onnan hátulról nagyon “beszól”. Bocs, ha érthetetlenül írok.. egyik ilyen sláger – persze van ezer más több előadótól is – a Sugababes-nek a Getting stronger dala. Belinkelem – szándékosan nem a videót, hanem a szövegest. Tehát: megy a dal.. nincs nagy kilengés.. egy sávban dalolgatnak.. visszafogottan.. pedig hangtechnikailag többre képesek, de nem élnek vele .. kb. 2.50-nél a vokál a “háttérben” leénekel valamit, nagyon jót.. és az ember lánya nem is veszi észre, hogy ott már nem is a dalra figyel, hanem a halk, tompított háttér-vokálra.
    https://www.youtube.com/watch?v=pRZdJFR_vBI )

    A szív bajnokai film esetében (vagy más film esetében is), amikor néztem.. néztem.. egy idő múlva így figyeltem a háttérben meghúzódó lényegre.

    Sandra Bullock pedig nekem azért tetszett, mert mint ahogy a fent említett dal (és ezer más dal, film esetében) vállalta, hogy “egy sávban játsza le a karaktert”, visszafogja magát, nem ereszti ki a tehetségét, követi a rendező utasításait – hogy a lényeg ne ő legyen – hanem a háttérben meghúzódó probléma.

    Ugyanakkor, Sandra Bullock – talán eme film hatására vagy “véletlenül” (?) – nem Afrikából, Ázsiából, Kelet-Európából, Dél-Amerikából, stb fogadott örökbe egy egzotikus gyereket.. hanem a “saját fertályából”: New Jersey-ből.

    Na.. hát bocs, ha ez így túl hosszú volt és össze-vissza írtam megint, helyesírási hibákkal – hosszú volt a napom, késő van 🙂 – csak én így látom ezt a filmet, ill. a mögötte lévő történéseket.

    Jó mozizást kívánok mindenkinek! 🙂

    Kedvelés

  12. Annyiszor kerult mar itt elo ilyen pszicho tema, szemelyisegfejlodes, reziliencia, fuggoseg, stb. hogy nem birom megallni: lelkesen reklamozom a HVG Extra Pszichologia negyedeves magazint, szerintem nagyon aktualis temakat dolgoz fel, jo stilusban, tartalmasan, kivalo kivitelben. Nem kapok reszesedest, csak 1 kedves ismerosom a foszerkeszto 🙂 Utobbi lapok temai: szenvedely / rabsagban v szabadon; mozgatorugoink; hatalmi jatszmak; szuleteseink; a valasztas muveszete, stb. Es mindezeket a temakat mindig az onismeret, parkapcsolat, csalad, munka relacioban jarjak korbe, csomo link, interju, stb. AJanlom 🙂
    http://extra.hvg.hu/magazin/pszichologia

    Kedvelés

  13. Köszönöm Marcus a sok, szerintem jól megírt elemzést, hosszaszólást.
    A téma egyértelműen nem azt a fajta öf.-ot írja le, amit annak neveznénk itthon, de sok mindenre rávilágít.
    Szerintem is, a patronálás a legjobb szó erre. Ezek a filmek, ezen olvasatok után amiket megfogalmaztál jól adjak vissza azt is, hogy a szeretet adása nem egyenlő a “gyereket akarok ezért örökbefogadók” élethelyzettel.
    Mármint, rávilágít arra, hogy az újszülött, kisgyerek örökbefogadása egyáltalán nem jelent valós segítséget (mármint a gyereknek, aki úgyis szülőre talál), nagyon is tisztázza, hogy a kisgyerekek örökbefogadása nem érdemli meg a gyakran nyilvánított “respekt”, “de felnézek rátok”, stb. hasonló mondatokat.
    Sok amerikai film van ebben a témában – a Harvardra bekerült hajléktalan lányról is találtam egy filmet, miközben megtaláltam egy másikat, ahol egy fiú leveleket ír családoknak, hogy örökbefogadják. Érdekes módon mindkettő Harvardra megy 🙂
    Sajnos egyiket sem találtam meg magyarul:

    Homeless To Harvard _ 2003 The Liz Murray Story: https://www.youtube.com/watch?v=yJu_C3Eh-ds

    Finding a Family (2011)

    Kedvelés

  14. ginaszelena, köszönöm, nagyon aranyos vagy. 🙂 Nyílván, ezek csak az én meglátásaim. Ahányan vagyunk,annyiképpen értelmezhetjük a filmeket. Nagyon köszönöm a linket. Nem is tudam, h erről a kishölgyről is csináltak filmet, majd megnézem mindeképpen.

    Kriszti, nagyon sajnálom azt a lelőtt kislányt. Ez borzalmas lehetett. Nem is tudom, h az anyukája mit érezhetett. Biztos nagyon sokkoló volt neked is. 😦

    A témához illő egyik legszebb “nagyon amerikai” dal, küldöm szeretettel mindenkinek:
    Mary J – No more drama

    Kedvelés

  15. Visszajelzés: „Ha egy anya beteszi az inkubátorba a gyereket, még nem tanul meg fogamzást gátolni” | Örökbe.hu

  16. Visszajelzés: Szupersztárok, akik örökbe fogadtak – Gyereksorsok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s