Csíkos, endékás

Általános

Ez a könyv hatalmas meglepetést okozott nekem. Egy 1979-es NDK-s ifjúsági regény, magyarul a csíkos könyvek sorozatában jelent meg. (Nagyon fiataloknak: ez kamaszoknak szánt lányregénysorozat volt a szocializmusban.) Nem vártam túl mély gyermekvédelmi tartalmakat. Mint mondom, nagyon meglepődtem, a vártnál sokkal mélyebb, reálisabb és sötétebb olvasmányt kaptam.

covers_14112

Christa Grasmeyer Hármunknak kevés a hely című könyvében egy örökbefogadott kamaszlány mesél. Az alaphelyzet mai szemmel irreális: egy egyedülálló, nem is túl gazdag énekesnő először örökbe fogad egy kisbabát, majd egy 11 éves lányt. A lány beilleszkedése jól sikerül, az anya pár évvel később pedig egy deviáns, viselkedési problémás tízéves fiút is magához vesz. A könyv a tizenhat éves kamaszlány elbeszélése gyerekkoráról, az intézeti évekről, összeszokásáról az új anyukával, majd az új testvérrel való háborúságról. Merthogy a helyét a családban épp megtalált lány nagy ellenszenvvel fogadja a riválist, és rafinált eszközökkel lehetetleníti el.

Nagyon érdekes, ahogy a kötődési problémás lány mesél az intézetről, kapcsolatáról az anyával, majd az első szerelemről. A mama idealista, óriási szívvel, a két kislánnyal még tökéletesen boldogul, – főleg azért, mert a kamaszlány a kistestvér gondozását is leveszi a válláról –  a problémás kiskamasz fiú és főleg és a két idősebb gyerek összetűzése viszont már kihúzza a lába alól a talajt. Aztán a könyv befejezése is rácáfolt a várakozásaimra.

Olvasás közben fülembe csengett egyik interjúalanyom megállapítása, hogy kockázatos úgy újabb gyereket örökbe fogadni, ha  a szülő még az idősebb testvért sem tudja fellelkesíteni ezügyben. Itt pont ez történik. A nagylány hallani sem akar a problémás fiú befogadásáról. Az elfoglalt, próbákra járó, saját szakmai lecsúszásával küzdő énekesnő mama pedig a kamaszlánytól várja, hogy ő majd integrálja a családba a fiút. A történet erősen olyan nézőpontból mesélődik, hogy itt bizony a kamaszlány lehetetleníti el a fiú beilleszkedését, a szülő felelősségét kisebbítik. A “fölékihelyezés tilalma” nevű gyermekvédelmi elv is eszembe jutott, azaz, hogy meglévőnél idősebb gyereket nem szabad családba tenni. A tízéves fiú a nála pár évvel fiatalabb legkisebb gyereket ügyesen tudja manipulálni, és rajta keresztül bosszantani a legidősebb nővért.

Idehaza örökbefogadó családban a könyvben vázolt  felállás igen valószínűtlen, de egy nevelőszülőnél előfordulhatnak hasonló helyzetek.

Reklámok

15 responses »

  1. Köszönöm, hogy felhívtad erre a könyvre a figyelmet, el fogom olvasni.

    A valós tapasztalataimmal szorosan egybevág, hogy nem lesz igazán jó kapcsolat, ha a szülő igazából önmagával törődik.

    Nagy kérdés, hogy hol húzódik a határ a szülő autonóm személyisége és felesleges önfeláldozása között. (Remélem, sikerült érhetően megfogalmazni. )

    Kedvelés

    • Jó kérdés, igen. Itt a mama nem önző, inkább naiv idealista. Bűntudata van egy ifjúkori abortusz miatt (ilyenre sem emlékszem más ifjúsági regényben!), segíteni akar, azt is átlátja, hogy egy kisbaba talál családot, ezért választ problémás kamaszokat. Túlvallalja magát.

      Kedvelés

      • Hát igen, ez már tényleg nagylányoknak való “csíkos” téma – és nem “pöttyös”! Nem is tudom, hogy lehet, de nekem ez a könyv egyáltalán nem rémlik! De elolvasom én is, csak én majd németül. Pár euróért vesztegetik az amazonon.

        Kedvelés

    • Már egy ideje vár a polcon, csak újabban ritkán olvasok papíron…
      Viszont könyvtől függetlenül, szerintem akkor sem lesz igazán jó a kapcsolat, ha a szülő igazából nem törődik önmagával – szóval, igen, meg kell találni az egyensúlyt.

      Kedvelés

  2. Én egyik Karácsonyra kaptam anno ezt a könyvet, olvastam is. Most valószínű megint előveszem, mert hogy az örökbefogadásról szólna, az nem maradt meg bennem egyáltalán, bár régen voltam 10-12 éves. 🙂

    Kedvelés

  3. sziasztok,
    Ha ajánlhatok én is könyvet kislánykoromból: Lakner Artúr: Édes Mostoha. Én nagyon szerettem anno, olyan kedves történet, arról, hogy gondolunk valakiről nem túl pozitívat, de aztán kiderül, hogy nem volt igazunk. Röviden a történet: a kislány elveszíti anyukáját, és egy idő múlva az apukája újranősül, és az új anyukát a kislány először teljesen elutasítja.

    Kedvelés

  4. Nekem is van egy örökbefogadós csíkos könyv élményem, csak már a címére nem emlékszem. (Akkoriban általában nem olvastam el a címeket 🙂 ) Az arról szólt, hogy a kislány 18 évesen rájön, hogy őt örökbefogadták, és hát nehezen emészti meg, hogy addig hazudtak neki. Ha a húgom polcán még megtalálom, akkor jövök a címével. 🙂

    Kedvelés

  5. Én magam még nem olvastam, egy ismerősöm ajánlotta nemrég ezt a könyvet, amikor a blogról beszélgettünk. http://moly.hu/konyvek/karen-kingsbury-mint-pitypang-a-szelben
    Annyit mesélt még róla azon kívül ami a tartalomból is kiderül, hogy az örökbefogadás az életadó apa hamisított aláírása, és ennek kiderülése miatt válik érvénytelenné. Az apa később, amikor megtudja, hogy fia van, igényt tartana rá.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s