Film: Anya és gyermeke

Általános

Ebben a filmben az örökbefogadás nemcsak egy motívum, ez a film elejétől végéig az örökbefogadásról szól, mindenféle irányokból. A három főszereplő rögtön a háromszög három csúcsáról való: örökbefogadó, örökbefogadott és örökbeadó. Érdemes megnézni.

MotherandChildposter

 

Az Anya és gyermeke (Mother And Child) című amerikai filmdráma több történetszálat kever. Karen (Annette Bening játssza) 14 évesen terhes lett és örökbe adta a gyereket, és nem tudott ezen túllépni. Még ötvenes éveiben is ennek hatása alatt áll, folyamatosan a sosem látott gyermekre gondol, leveleket ír neki, amiket nem küld el, a mindennapokban zárkózott, morcos, képtelen az emberi kapcsolatokra.

Az örökbeadott gyerek, Elizabeth (Naomi Watts) is méltó rá, hogy kiszálljon hozzá a kötődésrendőrség. A harmincas nő sikeres ügyvéd, de mintha nem lennének érzései. Az örökbefogadó szüleivel rossz a kapcsolata, a vér szerinti anyját nem kereste soha, nem akar sem tartós kapcsolatot, sem gyereket, fűvel-fával lefekszik, még a városokat, munkahelyeket is hűtlenül cserélgeti. A függetlenségre esküszik, de inkább durván magányos.

A harmincas Lucy (Kerry Washington) pedig, a férjével együtt, végre meghozta a nagy elhatározást: örökbe fogadnak egy gyereket, és ügynökségen keresztül keresnek egy krízisterhest, aki nekik adná a babáját.

640266_1

Aztán mindenféle történik, a három ember története összekapaszkodik. Nekem az tetszett nagyon az Anya és gyermekében, hogy a szereplők kapcsolati hálózataira is utalásokat tesz. A filmek általában nem foglalkoznak a szereplők tágabb rokonságával, maximum egy-két, dramaturgiailag szükséges barát vagy rokon bukkan fel. Na, ebben a filmben mindenkinek van anyja, az anyának bejárónője, a bejárónőnek gyereke. És ezek a kapcsolatok hatnak a döntésekre, hisz egy örökbeadás-örökbefogadás nem légüres térben, hanem emberi viszonyok között, sőt miattuk történik. Van, hogy az udvarló előző házasságból való felnőtt lánya mond olyan tanácsot, ami továbbviszi a történetet, szerepe van a fél percre feltűnő apósnak és anyósnak, és a bejárónő lánya is hoz érzelmi felismeréseket. Ugyanezen szerkezet miatt a film nem zár le minden szálat a befejezésnél, nem tudjuk meg, mi lett a félrelépő szomszéd terhes feleségével.

Egyébként a „behálózottság” dacára a kapcsolatokban van valami űr. Karen önfeláldozóan ápolja idős anyját, egy ágyban alszik vele, mégsem tudják megbeszélni az évtizedekkel korábbi örökbeadást. Elizabeth kikezd a roppant szimpatikus főnökével (Samuel L. Jackson), aki szereti is őt, de a lány emellett ugyanilyen intenzitású viszonyt folytat egy teljesen érdektelen szomszéddal. Az anyák támogatják, de le is nyomják lányaikat.

A szereplők beszélgetéseikben az örökbeadás-örökbefogadás-örökbefogadottság tipikus kérdéseit vitatják meg. A genetika számít, vagy a nevelés? Lehet szeretni a más gyerekét? Ha Isten arra rendelt, hogy ne legyen gyerekem, kell-e kicselezni a sorsot? Beleszólhat majd az örökbeadó a gyerek nevelésébe? Lehet-e húszévesen, egyedül felnevelni egy gyereket? Elég ok-e egy gyerek megtartására, hogy „besikerült”, még ha az anya nem is akarja? Hányadik randin mondjam el, hogy örökbe adtam egy gyereket? Megkeressem-e a sosem látott anyámat/gyerekemet? És ha csalódás ér?

„Nem a vér számít, hanem az együtt töltött idő” – mondja két szereplő is. A film mintha mégis cáfolná ezt, hisz az örökbeadó anya és az örökbefogadott lány életét is tönkreteszi a veszteség. Kár, hogy nem derül ki, mi volt a gond Elizabeth örökbefogadó családjában, mitől lett ennyire sérült a nulla naposan adoptált lány. Csak annyi hangzik el, hogy nem jött ki jól az anyjával. És mikor valaki az anyjáról kérdezi, a sosem látott biológiai anyáról kezd beszélni, az örökbefogadót meg sem említi. Karen drámáját jobban értjük, tizenévesen az anyja erőltette rá az örökeadást, nem a saját döntése volt. Ebben a filmben ezek többnyire a nők kérdései. Bár mindhárom nő mellett áll férfi, mégis, a nagy döntéseket egyedül hozzák.

640267_1

A kedvenc jelenetem a filmben, mikor a húszéves krízisterhes leány nagy önérzettel vizsgáztatja a leendő örökbefogadókat, akik a szék karfájába kapaszkodva igyekeznek megfelelő válaszokat adni, hogy ők kaphassák a babát, tudva, hogy az örökbeadó előttük már több párt kikosarazott.

Itt látható online:

  1. http://filmvilag.com/go/film/125053
  2. http://filmvilag.com/go/film/125054

Anya és gyermeke (Mother and Child), színes, amerikai-spanyol filmdráma, rendezte Rodrigo García, 125 perc, 2009 

Advertisements

12 responses »

  1. Nagyon szep, erzelmes film, koszonet erte. Bennem azert kivulallokent felmerult egy kerdes, remelem, senkit nem bantok meg vele. Tehat, ugye a fekete, egyebkent boldog hazassagban elo par azert szakitott, mert a feleseg meddo volt, igy az egyetlen lehetosege a hon vagyott gyerekre az orokbefogadas volt. A ferj azonban, aki bar kezdetben tamogatta, vegul csak kinyogte nagy nehezen, hogy o nem ‘mas babajat akarja gondozni’, hanem sajatot szeretne.
    Amennyit az orokbefogadasrol olvastam, nekem abbol az jott le, hogy az orokbefogado parok nagy tobbsege egeszsegugyi okok, meddoseg stb. miatt dont a gyerekvallalas e modja mellett, esetleg kifutnak az idobol. Jo, tudom, vannak olyan parok is, ahol minden gond nelkul lehetne, esetleg van is verszerinti gyerek, megis az orokbefogadast valasztjak, de azt hiszem, ok az elenyeszo kisebbseg. Tehat a kerdes: mi van akkor, ha a meddoseg vagy egyeb egeszsegugyi kockazat csak a par egyik tagjat erinti, hogy viseli a masik, teljesen egeszseges fel, hogy a parja miatt kenytelen lemondani a verszerinti gyerekrol? Hogy viseli az erintett fel, hogy a parjanak miatta nem lehet vsz gyereke? Nem szul(het) az ilyesmi ha nem nyilt, akkor elfojtott neheztelest? Mennyire realis vajon a filmbeli helyzet, amikor az egeszseges fel csak felszivvel, a parja kedveert vallalja az orokbefogadast? Ott meg legalabb idejeben kiderult az igazsag, viszont mi van, ha csak evek mulva robban a bomba, hogy ‘en ezt az idegen gyereket tulajdonkeppen nem is akartam’?
    Megegyszer hangsulyoznam, hogy senkit sem all szandekomban megbantani, de minden oszinte valasznak orulnek. En egyebkent minden tovabbi nelkul el tudtam volna kepzelni, hogy a parom egy korabbi kapcsolatabol szarmazo gyereket (mar ha lett volna) megszeressem, es a sajatomkent felneveljem, de ez ugye nem ugyanaz, mint a verszerintirol lemondani.

    Kedvelés

    • Teljesen jogos kérdés.
      Minden előfordul. De ha valaki úgy érzi, hogy “a párja miatt kénytelen lemondani a vér szerinti gyerekről”, az remélhetőleg előbb kiderül, mint hogy örökbe fogadnának.
      És nem feltétlenül az a fél akarja mindig jobban az örökbefogadást, aki meddő, és nem minden meddő pár jut el az örökbefogadásig, és sokféle variáció van. A legrosszabb, ha az egyik fél félszívvel vállalta a gyereket.

      Kedvelés

    • Nálunk pl. ezt teljesen nyíltan megbeszéltük anno, kinek mi a fontos, a vér szerinti család, vagy az együtt tovább. De persze vannak, lehetnek különféle variációk.
      Egyébként én is tudok olyan apukáról, aki úgy lépett le a felesége és a 2 öf kamasz gyereke mellől, hogy ő most elmegy vér szerintit csinálni, mert az neki mégis fontos. Szerintem ürügy volt.

      Kedvelés

    • Koszonom a valaszokat! Azert is szeretem ezt az oldalt, mert itt olyasmirol tanulhatok, amit a sajat eletemben valoszinuleg nem lesz alkalmam megtapasztalni:-)

      Kedvelés

  2. Jó régen láttam már ezt filmet, nagyon tetszett. Egyet sajnáltam én is, hogy nem tudjuk meg miért lett ennyire goromba és elutasító Elizabeth. Azt mondja, hogy az apjával jó volt a kapcsolata, de az anyjával nem… kár, hogy erről nincs több szó.

    Érdekes info, hogy Naomi Watts tényleg babát várt a forgatáskor. Van egy jelenet, a hasán van a keze, és látszik, hogy mozog a baba… nem trükkfelvétel volt. 🙂

    Kedvelés

  3. Több filmet is megnéztem már a blogról, de talán ez az egyik legösszetettebb. Ez tényleg az ami igyekezett sok szálat lefedni, és nagy katyvasz helyett valóban sikerült mindegyik nézőpontot megvilágítania. Persze mindent egyetlen film se mondhat el, nem is az a cél, de másodszorra is zseniális film volt. Maximálisan ajánlom én is, és az is akivel megnézettem 🙂

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s