Babaköszöntő, 2016 július

Általános

Nagyon sok olvasónak sikerült mostanában örökbe fogadnia, csak a nyár miatt még nem mindenki tudott beszámolni róla. Íme négy történet azoktól, akikhez nemrég érkezett kisgyerek, és várom a többiek beszámolóját is, akiknek a közelmúltban (mondjuk az elmúlt évben) bővült a családja. Gratulálunk mindenkinek!

Nicknév: nincs ilyenünk 🙂

Családi felállás: Férjemmel közösen vállaltuk kisfiunkat. Ő az első gyerekünk.

Miben vagytok mások, mint mások:  Valószínűleg mi képviseljük a nagy átlagot az örökbefogadó szülők terén. Hétköznapi család, hétköznapi elvárásokkal és gondolatokkal.

Miért fogadtatok örökbe: 4 év után döntöttünk úgy, hogy ha már vér szerinti gyereket nem ad nekünk a Jóisten, azzal együtt, hogy mindketten makkegészségesek vagyunk, örökbe fogadunk egy kisgyereket. Tökéletes házaséletet éltünk korábban is, és úgy éreztük, ez csak egy gyerekkel lehet még kerekebb.

Mennyit vártatok: Két és fél évet.

Gáborka

Ki érkezett, honnan: Gáborkát egy gyermekotthonban ismertük meg, Budapesten, ahol mi is élünk (piros megye). Nagyon tetszett nekünk az első pillanattól kezdve, és a barátkozások alkalmával egyre inkább megszerettük. Gáborka majdnem 3 éves, egészséges, gyönyörű szemű és lelkű kisfiú, aki egész addigi életét a gyermekotthonban töltötte.

A leg…

A legnehezebb a bürokratikus része volt számunkra. A jelenlegi jogszabályok alapján a területileg illetékes kormányhivatal, a gyermekotthon, valamint a  Tegyesz részéről kihelyezett gyám, illetve egy tanácsadó szerepelt a jogi procedúrában. Fölösleges izgalmak emésztettek fel minket ebben az amúgy gyönyörű élethelyzetben.

A legjobb tanács, amit kaptatok: Amikor már hazahoztuk Gáborkát, és nekikezdtünk a gyereknevelésnek, a nagyszülők óva intettek minket, hogy ne vegyük magunkat túl komolyan. Nem kell tökéletesnek lenni. Senki sem az.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A mai napig nagy szomorúsággal tölt el, hogy nekünk az első hetek rémálomba illően zajlottak. A barátkozás tökéletesen ment, ahogy a Naaaaaagy Könyvben meg van írva. Szeretettel fordultunk egymás felé, maga volt a csoda. A hazahozataltól számítva bő két hétig a hiszti- és dührohamok felváltva értek bennünket. Ütött, rúgott, elmondta, hogy nem szeret minket. Persze, teljesen tisztában voltunk azzal, hogy ez nagy változás az életében, ami még számunkra is felfoghatatlan, nemhogy az ő lelkének. De!!! mivel a barátkozás olyan csodálatosan zajlott, fel sem merült bennünk, hogy ilyen előfordulhat. Erről a felkészítés során nem hallottunk, így nem is számítottunk rá. Nagyon jó lett volna, ha az elejétől kezdve tudjuk, nem mi csináljuk rosszul , és nem is a gyereknek van kettős személyisége. Egyszerűen ez egy ilyen időszak és pont. Utólag hibának tartom, hogy a barátkozás alatt, bár megtehettük volna, egyszer sem hoztuk el a későbbi otthonába Gáborkát, ez megkönnyítette volna az átállást.

******

Nicknév: Aloe Vera

Családi felállás: Egyedülállóként fogadtam örökbe, első gyermekem ő. Várakozás közben ismertem meg a jelenlegi vőlegényemet, pedig előtte évekig nem volt párkapcsolatom.

Miért fogadtál örökbe: Mert szerettem volna anya lenni, megélni a gondoskodást, szoros kapcsolatot. Még nem voltam házas, ezért 40 évesen beadtam a kérelmet.

Milyen gyereket kértél: max. 4 éves, bármilyen nemű, bármilyen származású, egyedülállóként is vállalható egészségi károsodással

Mennyit vártál: a határozattól a tényleges örökbefogadásig 15 hónapot.

image

Ki érkezett, honnan: az országos listáról, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Luca, 22 hónapos roma, enyhén visszamaradott, de nagyon cuki kislány. Beszéd- és mozgásfejlődésben van lemaradása, nagyjából fél év.

A leg…

A legemlékezetesebb talán az első komoly pillantása, ahogy első találkozáskor a kezemben lévő ajándék után mélyen a szemembe nézett.

A legkedvesebb: ahogy örülni tud apróságoknak, és érti a poénjaimat.

A legnehezebb: elviselni a hisztijét, és ilyenkor megőrizni a nyugalmamat.

A legjobb tanács: a vőlegényem is nézze meg a gyermeket, mielőtt megírom az elfogadó nyilatkozatot.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultad: a “rápillantás”, az ismerkedés, az ügyintézés és az itthoni élet. Azt előre tudtam, hogy hazahozatal után egy hónapig “bezárkózni” irreális.

A legmeglepőbb: persze titkon reméltem, de anyukám, akinek eleinte elég nehéz volt elfogadni, hogy ilyen úton lesz unokája, most lelkes nagymama, és nagyon jó a kapcsolatuk.

A legviccesebb: hogy nekem is olyan vezetéknevem van, ami roma származásúaknak szokott lenni.

Miről olvasnál szívesen? Korábban olvastam volna: Hogyan készüljek az intenzív hétre? Mit vigyek magammal? Mi legyen meg otthon indulás előtt, amikor egy hét múlva a gyermekkel érkezünk haza?

Bármikor aktuális lehet: Kihez forduljak probléma esetén, ha a bizalmasaim tapasztalatlanok ilyen téren? Mennyire kell extra kényeztetés, engedékenység egy frissen elszakított gyermeknek? Ha még nem beszél a gyermek, de “mindent ért”, mit mondjunk a nevelőszülőkről és a korábbi életkörülményeiről? Szóba hozzuk?

******

Nicknév: Idli

Családi felállás: pár éve vagyunk házasok, negyvenes éveink elején esküdtünk, ha sikerült volna vér szerinti, akkor is fogadtunk volna örökbe. Egyikünknek sem volt gyermeke.

Miben vagytok mások, mint mások: semmiben, teljesen átlagos középosztálybeli, dolgozó emberek vagyunk.

Miért fogadtatok örökbe: nagyon szerettük mindig a gyermekeket, férjem előző kapcsolatában nevelt egy kislányt ideiglenesen, és szakításkor nem anyucit sajnálta. Ezért kértünk lányt, bár nekem mindegy volt. 0-3 évesig, és egészséges vagy korrigálható állapotú kislányt kértünk.

Mennyit vártatok: mivel számunkra sosem volt kérdés a származás, így egy (részben?) roma kislány volt az első kiajánlásunk, akit el is hoztunk, a jelentkezéstől számítva másfél év múlva, titkos örökbefogadással. A 66. helyen álltunk, és mi voltunk az elsők, akik vállalták őt.

DSCF0070

Ki érkezett, honnan: a megyénkből (narancssárga) kaptunk egy tüneményes, egészséges 2,5 éves kislányt, Beát, aki élete felét nevelőszülőknél töltötte, előtte a vér szerinti családjában élt. A nevelőanyuka vérprofi volt, nagyon sokat köszönhetünk neki, az ismerkedés, és a kiadatás is teljesen simán ment, magunk is meglepődtünk, mennyire. Annyi szép ruhát összepakolt a gyereknek, játékokat, könyveket, pokrócot, ezekre szintén nem számítottunk. Azóta is kapcsolatban állunk, valamikor vissza is fogunk látogatni. 

A leg…

A legviccesebb, hogy állandóan azt halljuk, hogy akár vér szerinti gyerek is lehetne, nagy a hasonlóság, annak ellenére, hogy mi a férjemmel nagyon fehér bőrűek vagyunk, Bea kreol és szerintem arcra sem hasonlít, de már kezdjük megszokni….

Legnehezebb az ismerkedés volt, Balatonnal határos megyében lakunk, a nevelőszülők szintén, két hétig mégis napi 3 órát autóztunk, nagyon szép, de nagyon fárasztó időszak volt.

Legkedvesebb: Első találkozásnál illetődtünk meg a férjemmel, ugyanis a kislány kb egy órával a kezdeti tartózkodás után egyszerűen felkéretőzött az ölembe, az nagyon-nagyon jó érzés volt! Mintha ráérzett volna valamire…

A legjobb tanács, amit kaptatok: Nagyon szeressétek! Nevelőanyuka mondta a búcsúzásnál könnyeivel küszködve. Igen, nagyon szeretjük.

Mi volt másképp, mint a nagykönyvben meg van írva/mint ahogy a tanfolyamon tanultátok: A mi picikénk áldott jó természetű gyermek, persze kellő akarattal, és huncutsággal, soha nem volt vele semmilyen gond, segítséget sem kellett kérnünk, persze azért a tanfolyamon hallottak hasznosak voltak.

Miről olvasnál szívesen: Örökbefogadott roma származású gyermekek sorsáról, akik felnőttek, a vér szerinti szülőkkel való kapcsolatról. 

******

Nicknév: kala67

Családi felállás: 26 éve vagyunk házasok. Két felnőtt gyerekünk után fogadtuk örökbe a nyolcéves, Down-szindrómás Anettkát.

Miben vagytok mások, mint a többiek: Átlagos család vagyunk, három lánnyal, ebből a két nagy vér szerinti, a kicsike örökbefogadott. Mi előbb tudtunk a gyermekről, és csak utána döntöttük el, hogy szeretnénk örökbe fogadni. Boglárka lányunk gyógypedagógiai segítő munkatársnak tanult, tőle hallottunk a gyakorlati helyén lévő Down-szindrómás kislányról, akit vér szerinti szülei a kórházban hagytak állapota miatt.  Idehaza egyre többet beszéltünk Anettkáról, egyre többet érdeklődtünk felőle, így lassan-lassan belopta magát a szívünkbe. Szinte alig vártuk, hogy Bogi menjen gyakorlatra az oviba, és halljunk valamit a kicsi lányról. Tavaly márciusban úgy döntöttünk, hogy elindítjuk az örökbefogadását. Addig személyesen nem találkoztunk Anettkával, csak Bogi lányunk mutatott egy-egy fényképet, amit az oviban készített róla.

Miért fogadtatok örökbe: Úgy éreztük, hogy nekünk kell erről a kislányról gondoskodnunk. Én értelmileg akadályozottakkal foglalkozó gyógypedagógus vagyok, így sokat tudtam a Down-szindrómáról.

Mennyit vártatok: Közel egy év múlt el, amíg végre személyesen is láthattuk Anettkát. Mi kifejezetten őrá jelentkeztünk, és őt miattunk nyilvánították örökbe fogadhatónak.

DSC02849

Ki érkezett, honnan: Anettka, a kicsi lányunk, a megyénkből (Borsod), nyáron lesz 8 éves. Nevelőszülőktől érkezett, előtte csecsemőotthonban élt, ahol nagyon sokat volt beteg, nemcsak a Down szindrómával kapcsolatos betegségek, hanem még azonfelül is sok kór gyengítette állapotát. Egyéves volt, amikor a szívét megműtötték kamrai sövényhiány miatt, innentől már egy kicsit jobban érezte magát, jobban fejlődött. Négy és fél évesen nevelőszülőkhöz került. Anettka Down-szindrómás, pajzsmirigy betegséggel, a szívműtét miatt kontrollra kell hordani, gondok vannak a mozgásával, még nem szobatiszta.

Legjobb élményünk: amikor először találkoztunk, majd később láttuk és éreztük, hogy mennyire ragaszkodik hozzánk, megölel bennünket, puszit ad, amikor megsimogatja az arcunkat, és amikor azt mondja, anya és apa.

Legnagyobb paránk: Féltünk, hogy nem fogunk neki tetszeni, vagy nem fogad el minket.

Azóta ő a szemünk fénye, aki lényével beragyogja nemcsak a mi napjainkat, hanem a nagyszülőkét is. A sok változás nem nagyon viselte meg, talán annyiban változott, hogy délután nem alszik., vagy ha igen, akkor még éjfélkor is ébren van. Így kértük az ovit, hogy ne aludjon ebéd után. Sokan szokták mondani, hogy Anettka milyen szerencsés, hogy örökbe lett fogadva ilyen nagy létére. Mi úgy érezzük, hogy mi vagyunk szerencsések, hogy ismerjük és ő a mienk lehet.

Anettka nem egy csendes, halk szavú, “elvagyok magamnak” leányka, hanem egy örökmozgó, saját nyelvén állandóan beszél (tökéletesen megérteti magát, ha nem értjük, amit mond), bár most azt vettük észre, hogy mindennap gazdagodik a szókincse, de még mindig csak szavakat mond.
Imádja anyukáméknál a tyúkokat etetni. Sajnos a kezével még nem annyira tud érzékelni, így már két tyúkocskát vízzel kellett fellocsolni, mert annyira megszorította őket.
Érti Anettka, hogy mi történik vele? Valamit biztosan ért. Örömmel jött el velünk a nevelőszülőktől, szó szerint csüngött a nyakunkon. Ha a nevelőszülők háza előtt megyünk el autóval, nem mondja, hogy “arra”. A Tegyeszes ügyintézők azt mondták, hogy valószínűleg törölt minden emléket, nemcsak a családot, hanem a házat is. Szoktunk nézni róluk fényképet, a nevét mindenkinek tudja, de nem mondja, hogy szeretne menni hozzájuk.
Sok boldogságot mindenkinek! Várjuk az újabb történeteket. Ha olvasod a blogot, és nemrég bővült a családod, írj nekem! 
Advertisements

16 responses »

  1. Sok boldogságot minden családnak 🙂 Csupa-csupa nagyszerű gyerek! 😀

    Gáborka kapcsán: ezek szerint még lehet gyermekotthonban ilyen kicsi gyerek? Nem helyeztek ki mindenkit nevelőszülőkhöz? Milyen tanfolyamon voltatok? Nekünk az Ágacskánál elég jól elmondtak mindent, voltak szituációs gyakorlatok, átbeszéltünk egy csomó lehetséges helyzetet. Rengeteget számít, mennyire van felkészülve az ember a rá váró kihívásokra. (És még így is érik meglepetések :-))

    Kedvelés

  2. Zsuzsa, segíts kérlek, ezzel sosem vagyok tisztában: a mióta várakoztok kérdésre mi a helyes válasz, honnan kell számolni? Az első Tegyesz bejelentkezéstől, a tanfolyam elvégzésétől, a határozat kézhezvételétől, az alapítványhoz történő jelentkezéstől, az alapítványhoz való első behívástól? 😀 Én ebben mindig elveszek 🙂

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s