Babaköszöntő, 2017. augusztus

Általános

Öt család mutatkozik be a Babaköszöntőben. A történetek pont olyan változatosak, mint az olvasók! Nyílt örökbefogadás a megyei listáról, testvér civil szervezeten keresztül, kisfiú az országos listáról, örökbefogadás egyedülállóként illetve nevelőszülőként. Szeretettel gratulálok a családoknak, és várom az új történeteket a rovatba!

Nicknév: Nincs nicknevünk, csak olvasói vagyunk a blognak.

Kik vagytok? Negyvenes házaspár vagyunk, van már egy örökbefogadott kisfiunk, ő most lesz 8 éves. Őt is, és immár 8 hónapos kislányunkat is, nyílt örökbefogadással, újszülöttként fogadtuk örökbe.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy kétszeres örökbefogadók vagyunk. És hogy a férjemnek az első pillanatban sem volt semmilyen ellenvetése az örökbefogadás ellen. Nem kellett érlelnie magában, nem volt gondolkodási folyamat, ahogyan azt nagyon sokszor, – főleg az apák esetében – megelőzi ezt a döntést.

Ki érkezett? Egy egynapos, gyönyörű, jó kedélyű, állandóan mosolygós, nyugodt pici lány. Aki a mindig izgága, hebrencs és talán túlságosan is aktív kisfiunk után igen érdekes “tanulmány” számunkra. Nem gondoltuk, hogy egy gyermek ilyen is lehet…:-)

Mennyit vártatok? Három évet. Azért viszonylag kevesebbet, mert a Gólyahír Egyesület, – amelyen keresztül az örökbefogadás történt -, igyekszik figyelni arra, hogy a testvérek között ne legyen túl nagy korkülönbség. A kisfiam pedig már közel nyolcéves.

Miért pont ti? Ezúttal viszonylag megengedők voltunk. Mind az egészségi állapotot, mind pedig a származást illetően. Vállaltunk tehát roma gyermeket is, 0-2 éves korig. Annyit tudunk, hogy mi azért is ugrottunk előbbre a sorban, mert az az örökbefogadó pár, akik előttünk nézték meg a pici babát, a származására hivatkozva nemet mondtak rá. A mai napig nem értjük miért, elnézve a gyönyörű pofiját, arányos és szép termetét. De ennek így kellett történnie. Ha ők nem így döntenek, mi sosem ismerjük meg azt a kivételes kicsi lányt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Még nincs olyan élethelyzet, amit ne tudtunk volna kezelni, de számítunk rá, hogy hamarosan jönni fognak ezek is. Talán amivel kapcsolatban jó volna majd egy-két tanács, hogy hogyan kezeljük a Facebook nyújtotta lehetőségeket, amikkel valószínűleg mindkét gyermek élni fog majd a gyökereik felkutatásánál.

A legnagyobb problémátok most: Míg a bölcsődében, óvodában nem is volt kérdés, hogy meg kell-e mondanunk az örökbefogadás tényét, most, hogy a kisfiam kisiskolás, felvetődtek bizonyos kételyek bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi szolgálja a gyermek hosszútávú érdekeit. A tanítóknak, úgy gondoljuk, mindenképpen tudniuk kell, de hogy a szülőkre ez mennyire tartozik, az már egy bonyolultabb kérdés szerintünk.

*******

Nicknév: Anna-Panna

Kik vagytok: Átlagos házaspár, 37 évesek. 17 éve vagyunk együtt, az esküvőnk 2006-ban volt, azóta szerettünk volna gyermeket. Az évek teltek, orvostól orvosig mentem, az is három évbe telt, hogy kiderüljön, PCOS szindrómás vagyok, pedig nagyon jó orvosokhoz jártam. Volt laparoszkópos műtétem, három inszemináció után méhen kívüli terhesség, egy lombikkísérlet, ami túlstimulálással zárult. Itt már 10 évnél járunk. Nekem addigra a rengeteg stressztől, idegtől és főleg gyógyszertől komoly refluxom lett, ott tartottam, hogy már fogamzásgátlót sem bírtam szedni, ami kellett a két lombik között. Itt mondtuk ki azt, hogy vége van.

Az örökbefogadás útjára ezután jópár hónappal léptünk rá.

Miben vagytok mások: Szerintem semmiben. Végigjártuk ugyanazt az utat, mint a többi meddő házaspár.

Ki érkezett: Megyei listáról, de nyílt örökbefogadás útján egy újszülött kislány, Kata Eszter (narancssárga megye). A Katát mi adtuk, az Esztert az életet adó. A terhesség 37. hetében ismertük meg egymást, Kata 40. hétre született, egészséges, gyönyörű. Ez idő alatt annyira jóban lettünk az életet adóval, hogy megkért, legyek bent a szülésnél, aminek nagyon örültem. Így tényleg az első pillanattól kezdve vele vagyok, vagyunk, a párom kint izgulta végig.

Mennyit vártatok: A határozattól számolva egy hónap híján két évet.

Miért pont ő: 0-2 éves bármilyen nemű, korrigálható egészségi állapotú gyermekre vártunk származási megkötés nélkül. Kata félroma kislány. Ő a negyedik kiajánlásunk. Az első egy másfél éves kisfiú volt, kisebb problémákkal. Nála egyszerűen nem éreztem a szikrát, bármilyen rosszul hangzik. Fél év múlva egymás után kétszer hívtak, ebből az egyik egy alapítvány, de a párom munkája miatt akkor nem voltunk fogadókészek. Mikor párom hazajött, rá négy napra hívtak ismét, pont a szülinapján. És a nevünkre pedig a névnapomon került a kislányunk. Azt hiszem, ez tényleg így lett megírva, annyi dolog vágott most össze, minden simán ment.

Miért pont ti: Az életet adó a Tegyeszhez fordult, nyílt örökbefogadást akart. Az öt aktából, amit kapott, mi voltunk a legszimpatikusabbak számára. Sorsszerű ez a történet.

Tanács ami jól jött volna utólag: Tudtunk a hat hetes meggondolási időről, de nem voltunk felkészülve, hogy mit jelent ez a valóságban a gyereknek, a leendő szülőknek, a munkáltatónak, és anyagilag is. A mi történetünk jól végződött, tudom hogy itt is van erről szó a blogon,de úgy gondolom, beszélni kellene erről, nagyobb hanggal, hogy meghallják, akik ezt kitalálták. Persze tudom, ott áll a másik oldalon az életet adó. De neki volt 9 hónapja eldönteni, hogy szeretné, illetve hogy mire kényszerül. Ha pedig a szülés utáni hormonokra gondolunk arra két hét is jó lenne.

Legnagyobb problémánk: 6 hetes, és most várjuk az új anyakönyvet, és a többit. Tb kártyája nincs, vinni kellene csípőszűrésre, illetve oltásra, de csúszni fog. Nem olyan nagy gond, de itt is űr tátong az ügyintézésben.

Miről olvasnál szívesen: mindenről, ami örökbefogadással kapcsolatos.

*******

Nicknév: Mihalka

Kik vagytok? 
16 éve voltunk házasok, mikor jelentkeztünk. Természetes úton nem lett gyermekünk, ezután jött a döntés, hogy akkor örökbe fogadunk. Mikor először voltunk a Tegyesznél, megkönnyebbültem, tudtam, ennek az útnak csodálatos vége lesz.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem hinnénk, hogy mások vagyunk. Gyereket akartunk. A természet kibabrált velünk, így az örökbefogadás mellett döntöttünk. Egy ismerősöm mondta ezt a szép gondolatot: a szülés a természet ajándéka, az örökbefogadás Istené. Igazi ajándéknak gondoljuk. Sokszor nézzük, mikor alszik, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy a szülei lehetünk.

Ki érkezett? Borsod megyéből érkezett a mi kis hercegünk, országos listáról. Nagyon izgultunk, hogy még a születésnapja előtt haza jöhessünk. A második születésnapja előtt egy héttel már itthon voltunk. Ez azért volt fontos, mert 0-2 éves kor volt a határozatban.

Mennyit vártatok? A jelentkezéstől számítva pontosan 14 hónapot. A várakozás nem volt könnyű, de minden perce megérte.

Mennyit várt a gyerek? Születésétől fogva nevelőszülőknél volt. Elmúlt másfél éves, mikor elkezdték a folyamatot. Mi úgy tudjuk, hogy nekünk ajánlották ki először.

Miért pont ő? Mi nem szeretünk volna nyílt örökbefogadást, így csak a Tegyesznél vártunk 0-2 éves korú gyerekre, a neme mindegy volt. Inkább csak betegségeket zártunk ki. Elfogadóak voltunk. Vállaltuk az országos listát is. Az első kiajánlásunk volt.

Miért pont ti? Azt nem tudjuk, hogy miért pont mi. De amikor jött a telefon, már tudtam, hogy ő a mi kicsikénk.
Ami különleges, hogy egy napon van a születésnapunk és a keresztneve megegyezik az apáéval 🙂 Viccesen mondani is szoktuk, hogy épp csak nem bélyegezték rá, hogy ő a miénk. Egy imádni való kis herceg. A barátkozás 10 nap volt. A nevelőszülő nagyon segítette, támogatta a barátkozást. Már a harmadik napon eljött velünk sétálni, utána már reggeltől-estig velünk volt. Nagyon féltünk az első itthoni éjszakától. De nem volt semmi baj. Mikor hazaértünk, körbenézett a lakásban és fél óra múlva már úgy járkált, mint ha mindig itt lett volna.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A papírokat szerencsére gyorsan megkaptuk. A gyes és a családi volt nehezebb mert mindenki mást mondott, hogy mikortól jár. Mi lehet, hogy tudatlanok voltunk, de csak a barátkozásnál tudtuk meg, hogy a nevelőszülőkön kívül gyámja is van.

A legnagyobb problémátok most: A hisztikorszak. Tökéletesre fejlesztette. Pl. odaadja, hogy bontsuk ki a Túró Rudit, utána hiszti, hogy miért bontottuk ki. De hát ez a korral jár. A hisztit leszámítva nagyon jó nézni, ahogy fejlődik, okosodik.

********

Nicknév: Cs Kriszta

Ki vagy? Egyedülállóként egy gyermeket fogadtam örökbe

Miben vagy más, mint mások? A környezetemben élő, barát vagy ismerős egyedülállók közül én vagyok az egyetlen, aki örökbe fogadott. A többiek még várják a szőke herceget és reménykednek…

Ki érkezett? Kevin, kétéves, Tolna városból érkezett (Tolna megye), az országos listáról. Teljesen egészséges, örökmozgó és félelmetesen okos, csodás barna szemek és édes mosoly. Nevelőszülőknél volt kb. 5 hónapos kora óta, ahol 3 másik gyermek is nevelkedett, akiből egyet örökbe fogadtak a nevelőszülők. Nagyon kötődött hozzájuk, főleg az apukához. És ők nagy szeretetben nevelték. Egyébként egy csodálatos gyerek. Egyre több szót beszél, és mindent ért, maximálisan megérteti magát. És minden érdekli, annyira kis örökmozgó. Félelmetesen okos, és persze ennek megfelelően dacos is. Pl. pontosan tudja, hogy étellel nem megyünk be a nappaliba, és amikor a kezében van mondjuk a Túró Rudi, “mondja” és mutatja, hogy a nappaliba nem megyünk, és már indul is… 🙂

Mennyit vártál? 2016. februárban voltam először a Tegyesznél, és 2016. augusztusban lett határozatom, kilenc hónappal később kaptam a telefont Kevinről. Szóval szerintem nagyon keveset 🙂

Mennyit várt a gyerek? A vér szerint anyukája 2016 októberében látogatta utoljára.

Miért pont ő?  Én 1-3 éves korú kisfiúra vártam, korrigálható egészségügyi hibával, származási kikötés nélkül. Amikor ismertették Kevin hátterét, és hogy egészséges (szellemi visszamaradásra sem utalt semmi, családból sem), már nagyon bizakodó voltam. Amikor aztán láttam róla 3 fényképet, annyira édes volt, hogy igazából nagyon vártam, hogy megismerjem őt. A legfontosabbak megvoltak: a kor, az állapot, a többi már nem számított, mert nagyon cukorborsó volt már a képeken is. Aztán két hét totális izgalom, mert munkaügyben külföldre utaztam. Már nagyon izgatott voltam a hétfőn, amikor megpillanthattam őt. Bementünk egyből az udvarra a nevelőszülőkkel, a gyámmal, az örökbefogadói tanácsadóval és a nevelőszülői tanácsadóval. Csak Kevin volt otthon, mindenki őt nézte. És hát teljesen elvesztem, mert annyira édes volt. Pontosan tudta, hogy róla beszélünk, mert huncutul mosolygott a kert sarkában. Nem félt tőlem egyáltalán, mint akit először látott, persze nem volt semmi kontaktus, de nem volt félénk vagy elutasító.

Miért pont te? Kérdeztem 2 helyen is, de erre nem kaptam konkrét választ. Amikor először telefonáltak, akkor még volt egy pár, akinek az anyagát az enyém mellett továbbküldték a Szekszárdra, legalábbis, én így értettem. Ezzel együtt, úgy tudom, Kevint nem látta vagy nem kezdett el vele ismerkedni még senki, én voltam az első.  És nekem is a Kevin volt az első kiajánlásom.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Picit részletesebb infó arról, hogyan ismerkedjünk, vagy milyen ütemben vagy nem tudom… A pszichológus is akkor jött ki hozzánk oda, amikor én direkt kértem, ez nem volt benne a szokásos ügymenetben, ahogy értettem.

A legnagyobb problémád most: Fáradt vagyok 🙂 Viccet félretéve: Kevin üt és harap. Általában hisztikor, illetve a játszótéren egy időben, most már kevésbé. Azt gondolom, hogy ez a változás és a veszteség feldolgozása, illetve, mivel ő volt a legkisebb a 4 gyerek közül, megértem, hogy valahogy érvényesülni akart… Sajnos olyankor is üt, amikor az ember nem számít rá, és ez okozza most nekem a legnagyobb problémát. Tanácsok alapján folyamatosan és nyugodtan mondom neki, hogy “ezt nem” és úgy érzem, hogy használ is… De akkor is türelemjáték… Illetve nem tudom, hogy majd felismerem-e, hogy hol a határ aközött, ami még elfogadható és normális és majd leszokik róla, és aközött, amikor már professzionális segítségre van szükség. Illetve most kezdjük a bölcsis beszoktatást és kicsit aggódom, hogy mi lesz.

Miről olvasnál szívesen? Helyzetekről, példákról a veszteség kezelésben,  hogyan tudok neki segíteni, illetve bármiről. Azt hiszem, hogy bár minden gyerek és helyzet más, a tapasztalatok megosztása és átadása határtalanul fontos.

********

nicknév: Dadus

Kik vagytok? Átlagos család voltunk három gyerekkel, míg nevelőszülő nem lettem. A két nagy kirepült, jöttek a neveltkék. Nem úgy indultunk a nevelőszülőségnek, hogy mi örökbe fogadunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Nem vártunk gyerekre. Kaptuk az élettől.

Ki érkezett? Dóra, jelenleg 3 és fél éves. Nevelt gyermekként érkezett 3 hónaposan egy csecsemő otthonból. Halmozottan hátrányos helyzetű anyától származik. Apa ismeretlen. Első neveltként érkezett a családba, úgy tudtuk, hamar örökbe megy.

Mennyit várt a gyerek? 2 és fél évet várt. Az új törvény nem teszi lehetővé, hogy a nevelőszülő felterjessze a gyermeket örökbeadhatónak. A gyám hatásköre lett. A nevelőszülő nem ügyfél. Életadója három év alatt háromszor látta.

Miért pont ő? Nem tudtuk elengedni és ő sem minket. Ide született.

Miért pont ti? Mikor az örökbefogadhatósági eljárás elindult, jeleztük, szeretnénk örökbe fogadni. Senki nem támogatta, az is felmerült, a nevelőszülőségemnek vége. Végül nyílt örökbefogadás lett. Szülőanyja a legnagyobb áldozatot hozta meg érte.

A legjobb tanács: Magad járj utána mindennek.

A legnagyobb probléma: Most két gyermeket fogunk örökbe adni. A lányunk nagyjából tudja, ez mit jelent. Hogyan óvjuk meg? Ezen dolgozunk.

Miről olvasnál? Kisgyermek-lélektanról

Reklámok

4 responses »

  1. Csodaszép gyermekek, gratulálok és sok boldogságot kívánok mindenik örökbefogadónak!
    Ha jól tudom, ritkán fordul elő, hogy egyedülállónak ellenkező nemű gyermeket ajánlanak, ill. adnak. Hogyha Cs Kriszta szívesen mesél erről, engem érdekelne, hogy miért így történt. Köszönöm! 🙂

    Kedvelés

    • Kedves Mindenki,
      Köszönöm én is a kedves szavakat!:)
      Egy kis update: szerintem határozottan jó úton haladunk, már sokkal nyugodtabb és kevésbé üt és harap Kevin:)

      Kedves Erika,
      Szívesen mesélek bármiről ezzel kapcsolatosan. Nem tudom, hogy mit tettem másképp, határozottan kitartottam amellett, hogy én kisfiút szeretnék és figyelek majd azokra a pontokra, amiket a pszichológusok (a tanfolyamon) vagy a folyamat során mondtak. Elejétől fiút akartam és lehet, hogy ez a határozottság átjött:)

      Kedvelés

  2. Nekem ezek a napok, amikor megjelenik a Babaköszöntö, a kedvenceim. A gyönyörű gyerekek beragyogjàk a napjaimat. Nagyon sok boldogságot kívánok a családoknak.

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s