Babaköszöntő, 2020. december

Általános

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe. 

Nicknév: öem73-ként voltam jelen

Kik vagytok? Házasok vagyunk, mindketten váltunk már, az előző házasságból hoztunk egy-egy most már felnőtt gyereket. Közöset is szerettünk volna, de különböző eü. problémák, és többszöri vetélés után az akkor még velünk élő lányom vetette fel, hogy mi lenne, ha…. Elég rögös volt az út. 2013-ban kezdtük Szolnokon 0-5 éves korig, akár testvérpárra is adtuk be a kérelmünket, aztán onnan sok-sok eljárási és szakmai hiba után 2018 szeptemberében Kecskemétre kerültünk, illetve újra indultunk, ekkor már 3-6 éves korú gyermekre vártunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Szerintem semmiben, gyereket szerettünk volna… Talán csak annyiban, hogy bennünket egy pszichológus azért utasított el, mert túl jó a kapcsolatunk….

 

Ki érkezett? Milán Attila, 6 éves, egészséges, okos, nagydumás, gyönyörű kispasi, egy hihetetlen energiabomba, imád a szabadban lenni, utazgatni, nagyon szeret játszani. Megyei listáról, intenzív barátkozást követően, titkos örökbefogadással érkezett.

Mennyit vártatok? a kezdetektől 7 évet.

Mennyit várt a gyerek? 3,5 évesen került a nevelőszülőhöz, az első pár hónapban látogatták, utána nem, tavaly már egy éve nem volt kapcsolattartás, már szerették volna örökbefogadhatóvá nyilvánítani, de akkor a gyámhatóság nemet mondott. Utána nem volt pszichológus, aztán jött a járvány, így csak idén júliusban került sor újra a vizsgálatra, ezt követően szeptember 8-án érkezett az a bizonyos telefon. Eső látásra szerelem volt!

Miért pont ő? 3-6 éves korú gyermekre volt érvényes határozatunk, elsősorban kisfiút szerettünk volna. Előtte tavaly nyáron az országos listán már felmerült a nevünk, illetve az idén januárban volt megyén belül egy kiajánlás, de ott mi mondtunk nemet.

Miért pont ti? Már tavaly októberben mondta a tanácsadónk, hogy lesz egy kisfiú, akihez nagyon passzolnánk, mind az életvitelünk, mind a személyiségünk, de ugye akkor a gyámhatóság nem engedélyezte, hogy örökbefogadható legyen, aztán jött a járvány, aztán végre megkapta az engedélyt, így azonnal szóltak. Tudomásom szerint másra nem is gondoltak.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Két gyerek felnevelése után, azt hittük, könnyebb lesz az első időszak, pont azért, mert tudtuk, mit jelent gyereket nevelni, nagyon meggondoltuk, megrágtuk, hogy az egyes lépésekre biztosan tudjunk igent mondani. Intenzív barátkozás volt, gyorsan haza is hozhattuk egy-egy napra, sőt egy egész hétvégére, viszont mivel későbbre volt időpontunk, a gyámhatóságra a hétvége után vissza kellett vinni. Sajnos kicsit visszavetett, hogy vissza kellett vinni, nem értette, hogy akkor most mi van, tök jól elvontunk, aztán mégis visszavisszük. Végül ez is rendeződött, és elhozhattuk a 30 napra. Na ez volt az a hihetetlen érzelmi hullámvasút, amire nem lehet felkészülni. Olvastuk a blogot, folyamatosan olvastuk a csoportban a tapasztalatokat, lélekben készültünk rá, de átélni egészen más.

A legnagyobb problémátok most: A folyamatos tesztelés, és hantázás, mellébeszélés miatt állandóan készenlétben kell állnunk, és ez nehéz. Nehéz eldönteni, hogy simán hozza a gyerek formát, vagy csak azért csinálja, hogy teszteljen, vagy épp azért beszél mellé, mert meg akar felelni. A nevelőszülőnél 7 másik gyerek közt élt, ott a füllentéssel próbálhatott kitűnni közülük.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nálunk az ismerkedést a gyerek oldotta meg, már teljesen be volt sózva, hogy mikor megyünk, rengeteget beszélt rólunk a nevelőszülő, szinte ismerősök voltunk, mire végre találkozhattunk Vele, így nem volt gond, hogyan vegyük fel Vele a kapcsolatot. Azonnal egy hullámhosszon voltunk, olyannyira, hogy a gyám is és a tanácsadónk is mondta, hogy ilyet nem láttak még, ahol ennyire azonnal megvan az összhang.

Miről olvasnál szívesen? Mindenről 😀 A felmerült problémákról, azok megoldásáról azoknál, aki túl vannak az örökbefogadás utáni 0-12 hónapon.

******

Kik vagytok?

Bács-Kiskun megyében élő család vagyunk. Férjemmel fiatalon találkoztunk, 22 éve vagyunk együtt, 2016-ban házasodtunk össze. Mindig is szerettünk volna gyermekeket mindketten, ez soha nem is volt kérdés. Nagylányunk decemberben tölti be a 3. életévét, akivel 2018 szeptemberében már szerepeltünk itt a Babaköszöntőben. A férjemmel mindketten egykék vagyunk és megbeszéltük, hogy amennyiben minden a terveink szerint alakul az első gyermekünkkel, akkor megadjuk az esélyt arra, hogy neki testvére lehessen. Tekintettel a korunkra nem húztuk az időt, így amint lehetett, elindítottuk a tesó projektet.  

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem gondolom, hogy mások lennénk, mint mások, csupán gyermekekre vágytunk.

Mi csak a Tegyesz megyei listájára jelentkeztünk, sem alapítványokhoz, sem az országos listára nem kértük a felvételünket. Nagylányunk is titkos örökbefogadással a megyéből érkezett a családunkba 2017 decemberében újszülöttként.

Korábban és most sem tettünk származási kikötést, így biztosak voltunk benne, hogy roma származású gyermekünk lesz. 

Ki érkezett?

 

Anna baba, akit majd 2 hónaposan láthattunk először a kórházban és rá egy hétre hozhattunk haza az otthonunkba. Kicsi lányunk extrém koraszülöttként látta meg a napvilágot, így az első találkozásunk alkalmával egy 2 kg-os kis „csomagot” mutattak be nekünk. A kórház hozzáállása a helyzethez – bár koraszülöttosztály és vírushelyzet megspékelve az örökbefogadással (tehát még nem volt meg az ideiglenes kihelyező határozat) – meglepően rugalmas volt, így abban az egy hétben is látogathattuk őt, hogy ismerkedhessünk egymással.

Mennyit vártatok?

2019 februárjában (első gyermekünknek be kellett töltenie az első életévét) jelentkeztünk be a Tegyeszhez, ekkor indítottuk el az új örökbefogadási eljárásunkat. Az előzményekre – lezárult sikeres örökbefogadás (tanfolyamot elvégeztük már korábban) – tekintettel 2 hónapon belül megkaptuk a jogerős határozatunkat. Az ügyintézőnknél 2-3 havonta érdeklődtem, hogy mi várható, mivel bár elég magas sorszámunk volt, de az elfogadás miatt bíztattak minket, hogy ez nem jelent semmit.

Aztán 2020. július első hetében hirtelen felgyorsultak az események, jött a telefon a tanácsadónktól, hogy lenne egy pici lány, ha fogadó készek vagyunk. Tekintettel a gyermek születési körülményeire, a kérelem beadásakor kitöltött betegségekre vonatkozó kérdőíven általunk jelölt igény alapján részletes tájékoztatást kívánt adni. Délután érkezett a telefonhívás és még aznap be tudtunk menni hozzá, hogy megtudjuk, kiről is lenne szó. Másnap mehettünk is a kórházba megnézni a manócskát, aki egy igazi kis harcos volt az alig 2 hónapjával a háta mögött. Pozitív élmény volt, hogy már ott, akkor a kórházban a kezünkbe tarthattuk, megetethettük, ismerkedhettünk egymással. Persze szerelem volt első látásra, így azonnal igent mondtunk, hogy mielőbb tudjon fogadni minket a gyámhivatal az eljárás indításához. A kórház dolgozói szeretettel ápolták, gondozták, és mivel egészségügyi ellátást már nem igényelt az állapota, így ők is már nagyon szerették volna szerető családban tudni a kislányt. 

A jelentkezéstől számítva 17 hónapot, a határozattól számolva 15 hónapot vártunk 2. kislányunkra.

Mennyit várt a gyerek?

Anna baba a terhesség 28. hetében született alig több mint 1 kilogrammal és több intézményben is megfordult. Életadója júniusban lemondott róla, de örökbe fogadhatóvá akkor nyilvánították, amikor a 2 kg-ot elérte és jól táplálható volt (majd 2 hónapos volt ekkor). Így nézőpont kérdése, hogy mennyit várt a gyermek. A telefonos tájékoztatástól számítottan 10 nap volt a hazaérkezésig, de mindig elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a születését követő nehéz két hónapban egyedül kellett küzdenie, de ennek ellenére ő mégis mennyire élni akart. Másnak nem volt előttünk kiajánlva.

Miért pont ő?

Az eljárás megindításakor egy kikötésünk volt: 0-6 hónapos korú legyen a gyermek, tekintettel a nagylányunkra. Titkon most is újszülöttre vágytunk, hogy a legelejétől együtt élhessünk meg minden nehézséget és örömöt, láthassuk a fejlődést a kezdetektől, illetve a nagylányunk részéről is meglegyen az elfogadás. Nemre és származásra most sem tettünk kikötést, így egyértelműen biztattak minket, hogy viszonylag hamar sorra kerülünk.

Betegségek terén is elfogadóak voltunk, több pontban is részletes tájékoztatást kértünk a döntés meghozatalához.

Sokat beszélgettünk a férjemmel, hogy vajon kislányt vagy kisfiút hoz-e nekünk a gólya, de bevallom, imádok lányos anya lenni, így titokban egy 2. kislányról ábrándoztam.

Anna baba az első kiajánlásunk volt, és már ott a kórházban egybehangzóan igent mondtunk rá.  

Miért pont ti?

Mindig a gyermeknek keresnek családot és a gyermekünk származása, neme, születési körülményei elfogadásában mi voltunk a következők a megyei listán. És mert nekünk született.

Sokszor olvastam már az örökbefogadós témában, hogy ha valaki elmegy a családból, akkor valaki más érkezik. A nagypapámat veszítettem el 2019 októberében, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz, aki a kezdetektől támogatott minket az örökbefogadásban, és aki imádta a nagylányunkat és nagyon várta a 2. dédunokát is. Érdekes módon 9 hónappal később érkezett hozzánk hugica és hiszek abban, hogy a kislányunk érkezésében benne volt a nagypapám „keze”.     

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Az örökbefogadás menete nem volt kérdés, egyszer már végigjártuk. Így nagylányunknál egyszer már végig csináltuk a hivatalos ügyintézést is – új dokumentumok beszerzése – de ennek ellenére értek meglepetések. Az anyakönyvvezetőnél, a taj szám adásakor is más volt az ügyintézési mód, mint a nagylányunknál. Állítom, hogy ehhez kell a legtöbb türelem az egészben, mert igazából a tisztelt ügyintézőt nem igazán hatja meg, hogy telnek a hetek és hónapok, mire minden dokumentumot beszerez a család. És hetekig nincs a gyermeknek taj száma.  

A legnagyobb problémátok most:

Annácska szuperül beilleszkedett a családunkba, áhítattal tekint fel örökmozgó nővérére, akire oda kell figyelni, mert egy ősanya veszett el benne, de még túl nagy vehemenciával igyekszik segíteni a baba ellátásában. Nagylányunk szeretgeti, puszilgatja kishúgát, szóval működik köztük is a kémia. Néha előfordul fennakadás, amikor egyszerre kell mindkét lánynak valami és ennek hangot is adnak, de ez legyen a legnagyobb problémánk. 

Miről olvasnál szívesen?

Minden örökbefogadással kapcsolatos téma érdekel, különösen az új környezet, foglalkozások és fejlesztések eredményeként bekövetkező fejlődési sikerek az örökbefogadott gyermekeknél.

 

******

Kik vagyunk: Háromgyermekes nagycsalád vagyunk. 20 éve alkotunk egy párt, első szerelem. 13 éve merült fel először a családalapítás gondolata. Sok év sikertelen próbálkozás után döntöttünk az örökbefogadás mellett. 7 éve fogadtuk örökbe újszülött korában első gyermekünket, majd mikor ő 1 éves múlt, beadtuk a jelentkezésünket a tesóra. Vele már szerepeltünk a Babaköszöntőben 4 évvel ezelőtt. Már a kapcsolatunk elején 3 gyermeket szerettünk volna, de sokáig úgy gondoltuk, hogy mi örülünk a két csodás szív szerinti gyermekünknek, meghagyjuk a lehetőséget másoknak.

 Miben vagyunk mások? Abban, amiben a legemlékezetesebbek is. Történt egyszer, hogy hetekig égett a gyomrom, amit házi praktikákkal már nem tudtam kordában tartani, elkezdtem savlekötőt szedni. Aztán láttam a tükörben, hogy övvonal fölé elkezdtem hízni, gondoltam, a korral jár. Sosem voltam egy vékony alkat, a nadrágok simán feljöttek rám, az övemet is ugyanoda csatoltam. Ekkora már hónapok óta kimaradt a havi ciklusom, de ez a sok év alatt már számtalanszor előfordult velem. Aztán esténként, miután a ház elcsendesedett, s az esti filmet néztünk kettecskén, napról napra erősebb furcsa mozgás volt a hasamban, de gondoltam a gyomorégés miatt. Mégis csináltunk egy tesztet, pozitív lett. Óriási boldogság volt az éjszaka közepén, hogy 12 év várakozás után először egy pozitív tesztet tartunk a kezünkben. Még aznap elmentem orvoshoz, kiderült, az orvostudomány szerint csendes terhességem volt, szerintem pedig áldott állapotban voltam. Semmilyen szokványos terhességi tünetem nem volt, semmilyen, a ciklus kimaradáson kívül. Sokak szerint ilyen nincs, az ilyen nő bolond, nem normális, mert nem veszi észre a teste jelzéseit. Hiszen a baba mozog, rugdos. Nem, ez nem így van, valószínűleg pszichésen annyira elnyomtam magamban ezt a dolgot, hogy nem lehet igaz, hogy a baba is átvette, s az ő mozgása is „csendes” volt. Így majdnem lefordultam a vizsgálóasztalról, mikor az orvos azt mondta, hogy pár héten belül szülök. Még azon a hétvégén átrendeztük a lakást, kész lett a babaszoba, csakúgy, mintha örökbe fogadnànk. Féltettük, mert az alapvető vizsgálatok kimaradtak, vitamint nem szedtem. Az orvosok nyugtattak, hogy az ilyen potyautas babák egészségesek.

Ki érkezett? Egy csodalányzó. A körülmények ellenére egy gyönyörű, 3 kilós csodababa. A szülés is maga a csoda volt, mindenki ilyenre vágyik. S amilyen háborítatlanul vártuk olyan nyugodt, türelmes, kiegyensúlyozott.

Mennyit vártunk? Tulajdonképpen 13 évet, gyakorlatilag pár hónapot

Mit szólnak a nagyok? Imádják. A nagy naponta elmondja mennyire örül, hogy megszületett.

Tanács? Ebben a helyzetben nem nagyon lett volna jó tanács, kész tények elé àllított minket a kisasszony.

 
******

Nicknév: Kati és Ákos

Kik vagytok? 18 éve vagyunk házasok 😍, előtte pedig 5 évet „ismerkedtünk egymással”. 2008-ban döntöttünk úgy, hogy gyermeket szeretnénk. 10 évig próbálkoztunk vér szerinti gyermekkel, rengeteg sikertelen terhességgel mögöttünk.

Miben vagytok mások, mint mások? Teljesen szokványos a történetünk az örökbefogadással kapcsolatban. Szlovákiában élő magyarok vagyunk, felvidékiek.

 

Ki érkezett? A kisfiunk, Botikánk érkezett hozzánk 2018 nyarán. 5 naposan egy közép-szlovákiai város kórházából hozhattuk haza.

Mennyit vártatok? 5 évet vártunk az örökbefogadásra, 2013-ban kaptuk meg az alkalmassági határozatot.

Mennyit várt a gyerek? Botikáról a szülést követően lemondott a biológiai szülő. Így azonnal hazahozhattuk. A szlovák törvények értelmében a biológiai szülő 2 hónapig gondolhatja meg magát. Hála Istennek ez nem történt meg. Majd további 9 hónap áll rendelkezésre az örökbefogadó szülőknek, hogy ők esetleg meggondolhatják magukat. Mivel első látásra szerelem volt, így ez nem volt kérdés. Tehát 11 hónapos korában zárult le az örökbefogadás hivatalosan, ezt gyorsítani nem lehet, törvénybe ütköző lenne.

Miért pont ő? Egészséges fehér újszülöttre vártunk. A neme nem volt fontos. A többiben nem voltunk kompromisszumképesek. Minden tiszteletünk azoké, akik igen.

Miért pont ti? Mi voltunk a sorban. Illetve pontosabban mivel nyár volt, előttünk 2 pár nyaralt külföldön és 2 pár kislányt szeretett volna. Így az 5. helyről előre léptünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: bevásárolni pár dolgot előre (babonából nem tettük). Mivel 2 napunk volt a vásárlásra, kiságy, minden más babakellék. Nem volt idő a legjobb áron venni bármit vagy nézegetni, keresgélni.

A legnagyobb problémátok most: őszintén nincs. Boldogok vagyunk!

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: nem lehet lelkileg felkészülni. Sokk volt az egyik nap még munkában lenni, másnap pedig egy bébivel otthon.

Miről olvasnál szívesen? Tetszik így a blog.

******

Nicknév: KDóri

Kik vagytok? Első gyermekünk érkezett, én 28 éves vagyok, a férjem 32, 2014 óta vagyunk együtt, 2018 augusztusában házasodtunk össze. Az esküvő után szabad volt az út a gyerkőcnek, pár hónappal később be is jelentkeztünk kivizsgálásra. Hamar kiderült, hogy természetes úton nem lehet gyermekünk, azonnal lombikot javasoltak. A férjem átesett egy műtéten, aminek nem volt eredménye. Az alatt a pár hónap alatt igazából mi már eldöntöttük, hogy a lombik nem a mi utunk lesz, nem akarunk végeláthatatlan megpróbáltatásokat, egészségügyi kockázatokat, miközben a pozitív végkimenetel közel sem biztos. A műtétje után kb. 3 hónappal már jelentkeztünk is a Tegyesznél, ez volt 2019 augusztusában.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán csak annyiban, hogy mi nem küzdöttünk a vér szerinti gyermekért, mi saját gyermeket szerettünk volna, de nálunk az nem volt tényező, hogy „nem a mi vérünk” lesz. Emiatt az átlagnál fiatalabban indultunk az örökbefogadás útján. Ami még lényeges lehet, hogy mi kifejezetten nem szerettünk volna csecsemőt, illetve a legkevésbé sem vágytunk a szokásos ’fehér bőrű, kék szemű, szőke csecsemőre’. Mindig is egy barna hosszú hajú, sötétebb bőrű kislányra vágytam – megkaptam! 🙂

Ki érkezett? Mira 19 hónapos volt a kiajánláskor, nevelőszülőktől érkezett, megyei listán (Somogy). Éppen Horvátországban olvasgattam fel a férjemnek Zsuzsa könyvét, amikor a telefonhívás érkezett 🙂 Tartottunk attól, hogy vajon kik nevelték, amíg hazaérkezett, de nagyon pozitív csalódásban volt részünk. Csodás nevelőcsaládban nevelkedett, ahol mindenkinek Ő volt a szeme fénye.

Mennyit vártatok? 1 évet a legelső Tegyeszes találkozótól számítva.

Mennyit várt a gyerek? Mira 2 hónapos kórházi kezelése után érkezett a nevelőszülőkhöz. Tudomásunk szerint azelőtt vált örökbeadhatóvá, mielőtt minket hívtak.

Miért pont ő? 0-4 éves korig szólt a határozatunk akár testvérpárra is, de a tanácsadónk tudta, hogy 2 év körüli lány gyermeket szeretnénk, vagy testvéreket.

Volt bennünk egy kis félelem, mert csecsemőkorában több egészségügyi problémája is volt, emellett az életadóval kapcsolatos információk is némi aggodalommal töltöttek el minket. Tudtuk, hogy nem fogunk ezek miatt nemet mondani, az aktabetekintésre már úgy mentünk, hogy mindenképp Ő lesz a lányunk. Már a frissebb iratok olvasásakor is megcáfolódott az aggályaink nagy része, az első találkozáskor pedig végképp, Mira egy egészséges, strapabíró, vagány kiscsaj.

Miért pont ti? Mira hihetetlenül mozgékony kis hölgy, nem véletlenül mondták, hogy „kétszülős gyerek”. Fiatal, rugalmas szülőket szerettek volna neki, akik ráérnek vele annyit foglalkozni, amennyit igényel. Emlékeim szerint mi voltunk a legfiatalabb pár, a közös munkánk miatt pedig a munkaidőnket is mi osztjuk be. Az már csak egy plusz, hogy a tanácsadónk szerint is hasonlítunk egymásra.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Hogy a várakozási időszakot ne úgy töltsem, hogy minden pillanatban remegve várom azt a bizonyos telefonhívást, hanem nyugalomban készüljek a gyermek érkezésére. De ugyebár ez tipikusan olyan dolog, amit hiába mond bárki egy nőnek, aki anya akar lenni. Illetve az, hogy utólag nem is értjük, miért vártunk ilyen sokáig a gyermekvállalással, hiszen mindketten fiatal szülők szerettünk volna lenni mindig is.

A legnagyobb problémátok most: Mira borzasztóan makacs már most, ahogyan én is, így mi többször ’vitatkozunk’. A férjem eleinte csak játszott és gondozta, a nevelésben, a szabályok felállításában és betartatásában nem vett részt, így most küzd azzal, hogy rá is hallgasson, ugyanis azonnal észlelte, hogy ki az, aki enged, hova kell futni, ha rossz volt. Az eddig sem egyszerű, folyton pörgős életünk a 4 kutyánkkal kiegészült egy örökmozgóval, aki bőszen feszegeti a határait, ehhez nem csak neki, de nekünk is hozzá kellett szoknunk. Tehát jelenleg semmi komoly problémánk nincs és semmi, ami örökbefogadás specifikus lenne.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Úgy gondolom, hogy a mi örökbefogadásunk nagyjából tankönyv-szerű volt. A jelentkezéskor is hihetetlenül segítőkész volt a tanácsadónk, a határozatunk is gyorsan elkészült. A tanfolyamon megismertük Őt annyira, hogy nyugodt szívvel bíztam abban, hogy a mi gyermekünket fogja megtalálni, ami így is lett. Kiajánlás után hamar mentünk Mirához, kb. 3 hét intenzív (minden napos) barátkozás után haza is mehettünk, a végleges határozat és az okmányok is hamar elkészültek. A nehézségekről is sokat tanultunk a tanfolyamon, így semmi nem ért minket meglepetésként.

Miről olvasnál szívesen? Szívesen olvasnánk arról, hogy a gyermek hazakerülése után ki milyen nehézségeken ment keresztül, hiszen sajnos sokszor csak a ’rózsaszín’ részt látjuk, miközben mindannyian tudjuk, hogy nem minden idilli.

 

******

Nicknév: Becevio

Kik vagytok? Keresztény pár vagyunk, hét éve házasodtunk össze és öt éve vágyunk gyermekre. Kapcsolatunk eleje óta gondolkodtunk az örökbefogadáson és végül 2018 nyarán döntöttünk úgy, hogy belevágunk.

Miben vagytok mások, mint mások? Fiatalok vagyunk (27 és 29 évesek), legalábbis lépten-nyomon ezt hallottuk vissza az örökbefogadási folyamat során. Nem próbálkoztunk mesterséges úton gyermeket kapni. A törénetünk annyiban is más, hogy már két hónappal a kislányunk érkezése előtt tudtuk, hogy úton van hozzánk. Így sikerült beindítani a tejtermelést, még ha kis mennyiségben is. Nem gondoltuk, hogy ennyire jó élmény lesz majd a szoptatás!

Ki érkezett? Újszülött, roma származású, békés természetű tündérlányka gyönyörű szemekkel és nagy, kócos fekete hajjal. Gondozott terhességből, nyílt örökbefogadással került hozzánk a Baptista Szeretetszolgálaton keresztül.

Mennyit vártatok? Két évet.

Mennyit várt a gyerek? Öt napot. Ennyi ideig nem engedtek be minket a kórházba a látogatási tilalom miatt, járványkórházban született.

Miért pont ő? 0-1 éves korig szólt az alkalmasságink, ő volt az, akit először kiajánlottak nekünk. Nem volt kérdés, hogy ő a mi gyermekünk.

Miért pont ti? Az örökbeadó anyuka válaszott minket, rövid beszélgetés után. Fontos volt neki, hogy szerető családba kerüljön a gyermek és biztosan ne lépjünk vissza. Sajátunkként szeretjük őt és hálásak vagyunk, hogy a szülei lehetünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Ne féljünk a szülőanyával és családjával való kapcsolattartástól. Eleinte tartottunk ettől, de kiderült, hogy egy nagyon szimpatikus családról van szó.

A legnagyobb problémátok most: Elég hamar költöznünk kellett, ami nehéz volt egy nyolchetes babával és még mindig van hátra némi pakolás.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Egyrészt gondozott terhesség volt, amit nem is reméltünk, másrészt pedig bár arra számítottunk hogy a születésnél bent lehetünk, végül egyáltalán nem engedtek minket a baba közelébe a kihelyezés előtt. Miről olvasnál szívesen? Romológiáról, illetve örökbeadási történetekről, amik az örökbefogadástól egészen a felnőtté válásig bemutatják az örökbeadó és a gyermek szemszögét.

Ha úgy érzed, hogy te is hamarosan sorra fogsz kerülni, várlak a Finisben csoportba, ahol együtt készülünk fel a gyerek érkezése kapcsán várható helyzetekre. Január 7-től, csütörtök esténként, 4 alkalom, online. https://orokbe.hu/2020/12/11/finisben-csoport-januarban-csutortokonkent/

One response »

  1. Gratulálok a családoknak és köszönöm a történeteket! Jól esett ez így az ünnepek alatt is… 😊
    Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

    Kedvelés

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.