Babaköszöntő 2022. április

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: Móni és Pisti

Kik vagytok? Átlagos fiatal házaspár vagyunk a harmincas éveinek közepén, két kutyával. 2020-ban kezdtünk el konkrétan foglalkozni a gyerekvállalással, kivizsgáltattuk magunkat, amikor is kiderült, hogy természetes úton szinte semmi esélyünk. Az örökbefogadás gondolata sosem állt messze tőlünk, így 2020 végén elhatároztuk, hogy a tettek mezejére lépünk. Éppen indult egy Start csoportos tanfolyam, amire azonnal jelentkeztünk is. Ez óriási segítség volt, megtudtuk, hogy hogyan működik a rendszer, mi a jelentkezés módja, mit fontos átgondolni előtte. Így 2021 januárjában már nagyon konkrét elképzelésekkel mentünk a Tegyeszhez. 0-2 éves korú, bármilyen nemű és származású gyermekre, illetve testvérekre vártunk. A betegség listával kapcsolatban nagyon elfogadóak voltunk, csak azokat a dolgokat zártuk ki, amik hosszú távon befolyásolják egy gyermek életminőségét, és egyáltalán relevánsak egy ilyen idős gyermek esetében. Ez a döntésünk utólag nagyon fontosnak bizonyult.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán csak annyiban, hogy a természetes úton kívül nem akartunk semmilyen más módon próbálkozni, hogy vér szerinti gyerekünk legyen, hanem egyből az örökbefogadást választottuk.

Ki érkezett? Titkos örökbefogadással, megyei listáról egy koraszülött kisfiú, aki a 28. hétre született, nemi beteg szülőanyától, aki azonnal le is mondott róla (Jász-Nagykun-Szolnok megye).

Mennyit vártatok? 10 hónapot a jelentkezéstől, kb. fél évet a határozat megszerzésétől.

Mennyit várt a gyerek? 2 hetet a születésétől az első rápillantásig. Aztán még kb. másfél hónapot, mire hazahozhattuk a kórházból.

Miért pont ő? 2021. november végén érkezett az a bizonyos telefon. Az ügyintézőnk hívott minket, hogy van egy koraszülött kisfiú, és ránk gondoltak, mehetünk rápillantani a kórházba, ha mi is úgy gondoljuk. Telefonban elmondta, hogy a kisfiú 2 hetes, kb. 28. hétre született, a szülőanyja nemi beteg volt. A szülés után lemondott róla (amiért nagyon hálásak vagyunk), és azonnal el is ment a kórházból. Persze nem volt kérdés, két nap múlva már úton is voltunk. Igazából már ekkor tudtuk, hogy ő lesz a kisfiunk, de szerettünk volna találkozni vele és beszélni az orvossal az állapotáról. Bár a kórház, ahol volt nagyon korrekt volt a látogatásokat illetően (mehettünk hozzá, amikor csak akartunk még a PIC-re is), a Covid szabályok miatt csak egyesével mehettünk be hozzá. Sosem felejtjük el ezt a találkozást, mikor megláttuk a pici kis testét (nem volt még másfél kiló). De így egymástól függetlenül is azonnal igent mondtunk rá. Az állapota ekkor már stabil volt, azonnal kapott kezelést a fertőzésre és a koraszülöttség kockázatain kívül semmi egyéb problémája nem volt. Karácsonykor duplán ünnepeltünk, mert ekkor járt le a hat hét, aztán már csak vártuk, hogy hízzon és fejlődjön, így miután folyamatosan látogattunk, majd január elején én is beköltöztem vele a kórházba, pár napra rá jöhettünk is haza. Február eleje óta hivatalosan is a mi kisfiunk.

Miért pont ti? Gyanítjuk csak, hogy amiatt, hogy a gyermek és szülőanya egészségügyi állapotával kapcsolatban is elfogadóak voltunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Inkább mi szeretnénk egy tanácsot adni: habár a tanfolyam nem kötelező, mi nagyon ajánljuk elvégezni, illetve akár alapítványok tanfolyamaira is elmenni. Nekünk sokat segített, hogy ily módon többször, több oldalról átgondoltuk az egész folyamatot.

A legnagyobb problémátok most: Semmi. Csak átlagos kisbabás “problémák” , néhány plusz orvoshozjárással a koraszülöttség utánkövetése miatt.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: A várakozási idő meglepően rövid volt, bár valószínűleg hosszabb várakozás után is radikális változás lett volna egy kisbaba érkezése. Pedig így, hogy a kisfiunkhoz több hétig jártunk látogatóba, mielőtt hazajöhetett, még több időnk is volt szokni a gondolatot, mint pl. egy időre született csecsemő esetén.

Miről olvasnál szívesen? Nincs semmi specifikus, bármiről szívesen olvasunk, mert sosem tudjuk, hogy mikor jön jól egy adott infó.

******

Feri és Orsi Vajdaságból, 34 és 31 évesek, 15 közös évvel 🙂

A mi Babaköszöntőnk annyiban térne el a többitől, hogy gyermekeink 4 és 5 évesek, pont egy éve alkotunk egy családot. Szerintem az oldalon nem volt még olyan bejegyzés, amit ne olvastunk volna el. 🙂

Vajdaságban élünk, itt fogadtuk örökbe a mi testvérpárunkat. Az egész folyamatnak úgy indultunk neki, hogy egy babát szeretnénk, 2 éves volt a korhatár-kikötésünk, apró korrigálható betegség még belefér, nyelvi kikötések nem voltak. Később a mellénk rendelt szociális munkás mondta, hogy van egy magyar testvérpár, akkor még 3 és 4 évesek voltak, magyar ajkúak, találkozzunk velük, nevelőcsaládban élnek. És milyen jól tettük, hogy akkor nem mondtuk nemet. Két pillanat alatt tudtuk, hogy ők a mi Gyermekeink, bár félelem az volt bőven. Mi egy gyermekre, azaz babára próbáltunk készülni, készültünk, de hamar sikerült felkészülnünk mindenre. A gyerekek vér szerinti testvérek, semmilyen fizikai betegségük nem volt, korukhoz képest voltak fejlődésbeli lemaradásaik, amit nagyon gyorsan sikerült behozniuk. Gondolom, mert ketten voltak, és mert nagyobbak, nem kerültek előbb örökbefogadó családba. Nevelőszülőknél éltek előtte. Mi 2 évig voltunk kb. a rendszerben, a gyerekeket az első találkozást számolva 3 hónap alatt hazahoztuk márciusban, azután volt 3 hónap, amíg látogattak bennünket a szociális központból, míg végül szeptemberben kaptuk kézhez az anyakönyvi kivonatokat.

Így lett a családunknak születésnapja… Egy évvel ezelőtt ezen a napon, most is pontosan emlékszem minden pillanatra, hogy reggel milyen idegesen ébredtünk, hogy a férjem, aki normál helyzetekben sosem tud csöndben maradni, szó nélkül, annyit mantrázva kortyolta a kávéját, hogy minden rendben lesz. Mindent többször leellenőrizve indultunk útnak a gyermekeinkért. Útközben végig arról beszélgettünk, hogy mennyire természetes ez az egész, hogy amikor első alkalommal találkoztunk, a pillanat tört részében tudtuk, hogy ők nekünk születtek. Annyira kíváncsi voltam, hogy ők is annyira izgatottak-e mint mi, annyira félnek-e, mint mi, de minden magától a helyére került. Haza indultunk, HAZA, amikor a lányom 15 perc autózás után megkérdezte, hogy ANYA, ugye Orsi, én mondhatom, hogy anya, Anya mikor érünk HAZA, akkor értettem meg, igazán, hogy ahogy a mi életünk kerekedik, úgy a gyermekeinké is. Azért ez végtelen boldogság ám. Mintha mindig is az életünk részei lettek volna, HAZA születtek volna, és  a CSALÁDUNK részei lettek volna előtte is. Mi az első naptól kezdve őszintén beszélünk bármiről, ha kérdeznek, válaszolunk, ha gondjuk van, megpróbáljuk megoldani. Hálásak lehetünk érte, hogy két ilyen mindenre nyitott, pozitív gyermekünk van, két kis különböző csodabogár, de jobban nem is lehetnénk egyek. Ha valaki megkérdezi, voltak-e problémáink az egy év alatt, persze, nem is kevés, de több szép boldog pillanatunk, ahogy jött a fejfájás valamiért, úgy jött nagyon sok nevetés is. A házunkból OTTHON lett, megtelt élettel és minden a helyére került. Teljesen normális életet élünk, már amennyire normális az élet két kis angyalarcú ördöggel. A napokban, ahogy kisütött a nap és jött a jó idő, a gyerekek kérdezték, hogy a tél is elmúlt, és megbeszéltük, hogy a négy évszakot már átéltük együtt, mindenről számot vet a kisfiam, az első közös húsvétunktól az első közös szülinapokon keresztül az első közös karácsonyig, minden közös élményről és úgy szavazták meg, hogy nekünk igenis minden évben kell családi szülinapot is tartani. Szóval március 26. lett a mi családi születésnapunk. Mindenkinek, aki ugyanezt a cipőt tapossa velünk, kitartást és végtelen türelmet kívánunk, mert minden nap, minden könnycsepp megéri a várakozást. Így lesz kerek az élet.

******

Kik vagytok? Férjem 37, én 33 éves vagyok. 2019-ben házasodtunk össze, 15 és fél év után. Immáron 6 éve vágytunk arra, hogy szülők lehessünk és családdá váljunk, amikor 2022 februárjában megérkeztek hozzánk ikerlányaink. Lányaink előtt – ahogyan sokan mások – végigjártuk a meddőség kálváriáját. A 4. lombik beültetésünk ikermagzatok elvesztésével zárult. Ekkor úgy döntöttünk, ha közösen szeretnénk családdá válni és gyermekeinket együtt szeretnénk felnevelni, akkor a hormonkezeléseket és azok egészségügyi veszélyeit végleg magunk mögött kell hagynunk. Ezt követően több mint egy év telt el a Tegyesznél való jelentkezésünkig, időt hagyva magunknak.

A koronavírus miatt előzetes jelentkezésünket postai úton kellett megküldenünk a Tegyesznek, amelyre a második házassági évfordulónk napját, mint jó szerencsét hozó dátumot választottuk, így 2021. április 20-án adtuk postára bemutatkozó levelünket.

Miben vagytok mások, mint mások?  Semmiben sem vagyunk mások, mint a többi örökbefogadó szülő vagy örökbefogadásra váró, bár örökbefogadásunknak van némi pikantériája. Az élet csodás játéka, hogy nekem is van egy ikertestvérem, aki, mióta az eszemet tudom, fennen hangoztatja, hogy márpedig neki nem lesznek ikrei, mivel azok nekem lesznek. Lehet, egy jövendőmondó vagy boszorkány veszett el benne…

Ki érkezett? Ikerlányaink, Anna és Rebeka, akkor 8 hónaposan érkeztek haza, megyei listáról. Egymásra találásunk előtt fantasztikus nevelőszülők viselték gondjukat, akiknek hálával tartozunk.

Hazaköltözésükkor kicsit el voltak maradva ugyan a fejlődésben koraszülöttségük okán, de ezt napról napra szépen behozzák. Igazi életvidám, huncut, mosolygós kislányok, akik minden napunkat bearanyozzák. Kis harcosok, akik mindenkit levesznek a lábukról. Két teljesen ellentétes személyiség, és ez teszi őket még érdeksebbé és egyedibbé.

Mennyit vártatok? 2021 áprilisában jelentkeztünk, majd a koronavírus miatt elrendelt zárlatot követően a Tegyesznél májusban adtuk be hivatalosan a jelentkezésünket. Ezt követően egy szerencse folytán júniusban mehettünk is tanfolyamra. 2021 augusztusában lett meg a határozatunk. Végül, 2022. január 14-én, a határozatunk kézhezvételét követően 5 hónappal csörrent meg az a bizonyos telefon, amire vártunk.

Mennyit várt a gyerek? A lányokat egyszer látogatta meg a vér szerinti szülőanyjuk, egy hónapos korukban. Ezt követően 7 hónaposan váltak örökbe adhatóvá, de egy betegség miatt egy hónapot tolódott a telefonhívás.

Miért pont ő? A határozatunk 0-4 éves korú, nemi megkötés nélküli, egészséges vagy korrigált egészségügyi állapotú gyermekre vagy testvérpárra szólt, amibe a lányok teljes mértékig bele illenek.

2021 októberében volt egy sikertelen kiajánlásunk, amikor egy gyönyörű kisfiú esetében kellett – nagyon nehéz döntést követően – nemet mondanunk. Aztán váratlanul januárban ismét megcsörrent a telefon. Emlékszem, amikor a telefon kiírta a tanácsadónk nevét, összenéztünk a férjemmel, akivel éppen együtt dolgoztunk, hogy biztosan azért hív, mert szülők leszünk!  Valami fantasztikus érzés volt…

Az októberi telefon esetében teljes nyugalomban vettem fel, nem gondoltam, hogy ilyen hamar megtalálhat minket egy gyermek, hiszen előzetesen több év várakozást prognosztizáltak. De ez a hívás más volt… pedig még fel sem vettük a telefont.

A tanácsadónk finoman kezdte. Testvérek…, mondtuk szuper! Lányok…, mondtuk szuper! Ikrek…, mondtuk, azta, tényleg?

A rápillantás egy pénteki napon történt, ahol az én drága férjem ekképpen kért gondolkodási időt: „Szeretnénk a hétvégén átgondolni a válaszunkat, és hétfőn telefonálunk. Aztán jövünk.”

Itt már tudtam, hogy nem csak az én szívemet rabolta el ez a két kis csoda. Mi ott család lettünk.

Miért pont ti? A „sorban”, sorszám alapján egyáltalán nem mi következtünk volna, de hát nem véletlenül mondják, hogy a sorszám nem jelent semmit. Amikor a gyermeknek keresnek szülőt, nem a sorszámot nézik. A tanfolyamon beszéltünk az ikerpárok esetéről. Azt mondták, ők a testvérek között igen speciális esetek, mivel semmiképpen sem lehet őket külön örökbe adni, így olyan szülőket kell keresni számukra, akik tisztában vannak azzal, hogy mit jelent egy ikerpárt nevelni, ahol van segítség két azonos korú és szükségletű gyermek mellett. Az én családom nagyon is tudja, milyen ikreket nevelni, hiszen nekem is van ikertestvérem, aki szintén lány, ahogyan a lányaink is. Ezen felül nagy szerencsénkre anyósom, aki egyben a szomszédunk is, hatalmas segítség minden egyes nap.

A tanácsadónkat is megkérdeztük, hogy miért mi. Egyik kislányunknak van olyan korrigálható betegsége, amit a megyében összesen hárman tudtunk elfogadni, a jelentkezéskor leadott betegséglista alapján. A három pár közül mi álltunk az első helyen, mivel a másik két pár esetében már volt gyermek, így nem biztos, hogy ikreket vállaltak volna. Amúgy ez egy gyors megye, és származásban is elfogadóak voltunk. 

A tanács, ami jól jött volna utólag: A jelentkezésünket megelőzően Zsuzsánál részt vettünk a Start csoportban, ahol rengeteg hasznos dolgot tanultunk, sok tanácsot kaptunk. Emellett, bár nem kötelező, de részt vettünk az örökbefogadási tanfolyamon is, ami teljes mértékben felkészített minket. Szívből ajánlom mindenkinek, mert mindkét tréning merőben más, nyitottabb szemléletet ad, amit jó már az örökbefogadás előtt megtapasztalni és elsajátítani.

A tanfolyamon elhangzott számunkra a legfontosabb tanács: „Mindig képzeld magad a gyermek helyébe!”

A legnagyobb problémátok most: Mára mögöttünk hagytuk az örökbefogadásspecifikus problémákat, mint az okiratok, személyazonosság, magyarázkodás, stb. A hónapok alatt szépen összecsiszolódtunk, a lányok gyorsan nőnek és napról napra egyre nagyobb ütemben fejlődnek, mi pedig csak csodálkozva nézzük, ahogy kinyílik számukra a világ és próbálunk lépést tartani a szinte naponta jelentkező újdonságokkal.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Igazából semmi sincs másképp, mint ahogyan azt a tanfolyamon hallhattuk. De az meglepő, amikor ügyintézés közben nekem kell a tanultakat bizonygatnom olyannak, akinek munkájából kifolyólag tudnia kellene. Szóval, javaslom az anyakönyvvezetők, a kormányhivatalok és a NAV munkatársainak, könyvelőknek is hasonló tanfolyam indítását. 😀

Miről olvasnál szívesen? Bármi, ami az oldalon megjelenik, szívesen olvasom, ahogyan a Facebook csoport bejegyzéseit is.

******

Kik vagytok?

Eszter és Tibor vagyunk, novemberben érkezett hozzánk a kislányunk, Hanna.

Miben vagytok mások, mint mások? 

Valószínűleg abban, hogy nekünk az örökbefogadás volt az “A” terv, emiatt feldolgozandó veszteség nélkül érkezhettünk a folyamatba.

Ki érkezett?

Hanna három évesen toppant az életünkbe Szabolcs megyéből 2021 novemberében (országos lista). Bár egészségügyi állapotot tekintve (is) elfogadóak voltunk, a kislányunk egészségesen és érzelmileg is kiegyensúlyozottan, minden elvárásunkat felülmúlóan felkészítve érkezett hozzánk, hála a fantasztikus nevelőszüleinek.

Hanna az első hónap letelte után pillanatok alatt illeszkedett be tágabb családunkba, a baráti körünkbe is, folyamatosan elkápráztat bennünket és mindenkit kedvességével, rengeteg eszével, humorával. Lehengerlő személyiség és minden nap újra elámulunk, hogy hogy lehetünk ennyire szerencsések, amiért ilyen kislányunk van.

Mennyit vártatok?

8 hónap után hívtak Hanna miatt, de előtte már volt egy kiajánlásunk.

Mennyit várt a gyerek?

Hannát már a nevelőszülei vitték haza a kórházból, de csak 2,5 évesen lett örökbefogadható. A vér szerinti szülei nagyon szerették volna felnevelni, de a körülményeik sajnos nem voltak megfelelőek Hanna gondozására, így végül a kislány érdekében lemondtak róla, amiért mi nagyon hálásak vagyunk nekik.  

Miért pont ő?

1 – 3,5 éves korú kislányra adtuk be a kérelmet, származási kikötés nélkül, egészségügyi állapotát tekintve is nyitottak voltunk. Hannával kapcsolatban semmi olyasmi nem volt, ami miatt elbizonytalanodtunk volna, az első pillanattól kezdve valóra vált álomnak éreztük.

Viszont előtte visszautasítottunk egy 3,5 éves kislányt. Az ő esetében több bizonytalan tényező is volt, szegénynek volt egy még teljesen ki sem vizsgált betegsége, tehát nem is lehetett tudni, hogy mire számítsunk a jövőben, illetve az iratanyaga alapján valószínűsítettük az enyhe értelmi fogyatékosságot, amire mi a betegséglistán nemet mondtunk.

Miért pont ti?

Bár nem tudjuk, hogy miért bennünket választottak, mi úgy gondoljuk, hogy talán a cigány származással kapcsolatos elfogadásunk miatt. Mi az elejétől úgy készültünk, hogy cigány kislány fog érkezni hozzánk és a folyamatban többször hangsúlyoztuk, hogy erős rasszjegyekkel rendelkező gyereket is szívesen fogadnánk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: 

Mi rengeteget készültünk arra, hogy a jövőben hozzánk érkező gyereket úgy tudjuk fogadni, hogy az számára a legnagyobb segítség legyen. A tanfolyamon kívül az összes létező workshopot is kijártuk, elolvastuk a fellelhető magyar és külföldi szakirodalmakat, illetve sokat kérdeztünk a budapesti, illetve a szabolcsi kapcsolattartónktól is. Úgy érezzük, hogy a szakemberek teljesen felkészítettek bennünket mindenre és semmilyen utólagos tanács nem jut eszünkbe.

A legnagyobb problémátok most: 

Óvodaválasztás!

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Arra készültünk, hogy valószínűleg sok problémával rendelkező, nehezen kötődő gyereket fogunk örökbefogadni, felkészültünk arra, hogy a nevelőszülőktől nem lesz könnyű leválnia, és hogy a markánsan megváltozó életkörülményeihez való alkalmazkodás sok konfliktust fog szülni. Ehhez képest a kislányunk csodálatosan dolgozik magán és hihetetlenül gyorsan alkalmazkodik, a nevelőszülők szuperprofi munkát végeztek a felkészítésével. 

Ami másképp volt, mint számítottunk rá, az a saját teherbírásunk felmérése, utólag úgy érezzük, hogy picit nagy mellénnyel vágtunk bele a szülőségbe, azt gondoltuk, hogy nekünk minden és bármi könnyen fog menni. Ehhez képest megküzdöttünk magunkkal, az identitásválsággal, a régi életünk elengedésével és az új kialakításával. Nagyon izgalmas önismereti utat tol elénk a kislányunk és hatalmas tükröket, ami néha ijesztő, de nagyon izgalmas is. Hálásak vagyunk neki.

Miről olvasnál szívesen?

Bármilyen személyes történetet szívesen olvasunk itt, illetve a cigány származással kapcsolatos konfliktusok kezeléséről szuper lenne többet hallani.

Ha remélhetőleg te is hamarosan ebben a rovatban fogsz szerepelni, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. Legközelebb:

2022. május 5., 12., 19., 26., mindig csütörtökön 18-20 óra között – még 2 hely van!

2022. július 5., 7., 12., 14., kedden és csütörtökön 18-20 óra között. 

 https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.