Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Kik vagytok?

Bea és Robi, 35 éves házaspár. 12 éve élünk együtt, lassan egy éve vagyunk házasok. Sokáig próbálkoztunk, de nem sikerült a baba hormonproblémák miatt. Az elmúlt évek során már többször szóba került az örökbefogadás, de valójában még nem álltunk készen rá és próbálkoztunk is. Nekem (feleség) szívbetegségem van, ami miatt a komolyabb beavatkozásokat nem igazán javasolta az orvos, ezért maradtunk a természetes (és a hormonpótlásos) módszernél, továbbra is sikertelenül. Újra szóba került az örökbefogadás, de most már sokkal határozottabban. Olyannyira, hogy el is kezdtük előre a házat átalakítani a leendő gyermeknek megfelelően. 2022 augusztusában telefonáltam, majd szeptemberben mentünk be a Tegyeszhez. Rendkívül segítőkész és profi szakemberekkel (ügyintéző, pszichológus…) találtuk magunkat szembe és a folyamat is jóval gyorsabban ment, mint amire vártunk.
Az alkalmassági határozatunkat  november végén kaptuk meg 0-6 éves korú, bármilyen nemű és származású, betegségek szempontjából korrigálható állapotú (többségében bővebb információt kértünk) egy vagy két gyermekre titkos örökbefogadással.

Miben vagytok mások?

Talán ha szabad így fogalmazni abban, hogy mindketten viszonylag korán megértünk a feladatokra. Fiatalon költöztünk össze (23 évesen) és az első pillanattól kezdve a közös, kemény munka gyümölcsében hittünk és a szórakozások helyett a saját jövőnkre koncentráltunk. Mindketten rendkívül nehéz gyerekkorból szakadtunk ki, milliós ránk szakadt adóssággal mindkét oldalon. Emiatt folyamatosan azon dolgoztunk, hogy máshogy legyen a közös életünk, mint amilyen azelőtt volt külön-külön. A mottónk pedig mindig az volt, hogy bármi jöhet, mindennel elbírunk együtt, vagyis “Együtt mindent megoldunk”. Erős kompromisszumkötési képességű és nyugodt párnak ismernek minket, akik a magánéletüket nem viszik ki nyilvánosság elé. 

Ami előnyünkre vált még, az az életvitelünk természetesebb mivolta. Hatalmas kerttel rendelkezünk, mert szeretjük az állatokat és kevésbé átlagosakat is tartunk. Vannak kutyáink, cicáink és lovaink (de van itt sokszor malac, bika, baromfi, kecske és más egyéb jószág is).
Nem azért vannak, hogy bármilyen előnyt szerezzünk általuk, hanem mert szeretjük tartani és az állattartás a gyermek fejlődése szempontjából is fontos lehet, felelősségre neveli, olykor terápiaként is szolgál.

Gyermek szempontjából pedig a magam részéről (feleség) már 18 évesen is erre készültem. Azóta folyamatosan mondhatni az “álmom” volt az, hogy anya legyek.
A férjem mindenben támogat és mostanra jutottunk el ide, hogy végre megéljük a szülőséget. Szerintem ez maga a csoda. 

Ki érkezett?

Egy 4,5 éves roma származású tündéri, mosolygós kisfiú. A Zoltán nevet viselte és viseli továbbra is. Zolika nevelőszülőnél élt 3 éves kora óta, ahova a rendkívül rossz körülmények miatt emelték ki a vér szerinti családjától. Egészséges, visszahúzódó, de mégis huncut, mosolygós, szófogadó és rendkívül okos kisfiú. Szellemileg és testileg is jól fejlődött a körülményeihez képest (ami miatt hatalmas köszönet jár a nevelőszülőjének is, mert nagyon sokat segített az állapotán). A nyelve volt letapadva, amit nagyon későn, már csak közel 4 évesen a nevelőszülője által lett megműttetve, ezért ez az egyetlen terület, amiben komolyabb fejlesztést igényel, de már a kihelyezés alatt is rengeteget fejlődött. A szókincse is és a csevej mennyisége is nagymértékben nőtt. Illetve nehezen barátkozik gyerekekkel, de ez majd szépen alakulni fog, dolgozni fogunk rajta, támogatjuk.

Mennyit vártatok? Mennyit várt a gyermek? Miért pont ő?

Számunkra hihetetlenül gyorsan ment minden. A határozat után egyből mehettünk aktabetekintésre. Országos listára került, de pont ekkor érkeztünk mi is, mint lehetséges szülőjelöltek. Gyermektelenségünk előnynek számított, mert Zolikának pont erre volt/van szüksége. Ahogy meghallgattuk az aktáját és láttuk a fényképét, igent mondtunk. A rápillantás is még azon a hétvégén megtörtént. Eredetileg januárban akartuk elkezdeni a barátkozást és a “téli szünet”-et kihasználni a házfelújítás felgyorsítására, de az első találkozáskor a közvetlensége (odajött, meg is puszilt, át is ölelt), illetve a nevelőszülő nagyfokú támogatása az ünnepek alatti és hétvégi látogatásokra megváltoztatta a terveinket. Így végül december 3-án meg is kezdődött a barátkozás. Imádtuk minden percét az együtt töltött időnek, rendkívül gyorsan kialakult a kötődés. Szerelem volt első látásra mindenki részéről.
Zolika 4,5 évet várt ránk. 3 éves korában került a nevelőszülőhöz, de csak sokkal később lett örökbefogadható, egy ideig még látogatták.

Meglátva Őt számunkra nem is volt kérdés, hogy “Igen, Ő az! Ő a kisfiunk!”. Első pillanattól ezt éreztük, nem is volt kérdés, hogy velünk marad. Mindenki ezt érezte. Már a barátkozás alatti elszakadások is nagyon nehezek, a gyermek se akarta, hogy elváljunk. Mire a kihelyezésre került sor, addigra számára is teljesen természetes volt, hogy velünk fog élni. Saját szobáját is birtokba vette egyből. Decemberben még apa és néni voltunk, mostanra számára nem létezik más, csak anya és apa, a szerelmei.

Miért pont ti?
Az első pillanatban mutatott közvetlenségét az ügyintéző is megemlítette, hogy kötődési zavarra utal. Hozzátette, hogy mivel őt ismeri Zolika, így azt fogja sikernek elkönyvelni, ha amikor látogatóba jön, a fiunk nem szalad oda hozzá egyből. A kötődése végül olyan erősen kialakult felénk, hogy bárki hozzászól vagy hozzánk jön, Zolika szégyenlős lesz és anyához bújik. Néha még túlságosan is szégyenlős. Mostanra (kihelyezés vége) eljutottunk oda, hogy köszön az idegeneknek, ha kérjük, illetve a barátokat, akik gyakran lát általunk, már elfogadja. Kis idő után “bemelegszik” és újra közvetlen lesz, de nincs olyan, hogy ne mi legyünk az elsők.

Olyan erős kötődést mutat, mintha mindig is mi lettünk volna a szülei. Puszik és ölelések millióit adja és mindent anyával és apával akar csinálni.
Hiszem, hogy a sors minket szándékosan terelt ebbe az irányba, mert Zolika a mi fiunk kellett, hogy legyen. A különösen gyors folyamat, a kivételes kötődés kialakulási folyamat, mind azt az érzetét keltik bennem, hogy velünk igazi csoda történt. 

Számunkra Zolika maga a Csoda.

A tanács, ami jól jött volna utólag / Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy a tanfolyamon tanultátok:

Tanácsot kaptunk bőven, de leginkább azt vettem figyelembe, amit itt az örökbe.hu-n olvastam. Igyekeztem amennyire csak lehetséges körbejárni a témát, amire az évek alatt bőven volt lehetőség. Ezeket közösen megbeszéltük. 
Nem tudom megmondani, hogy melyik tanács lett volna, ami esetleg így utólag jól jönne, mert még nagyon friss az egész és mindig úgy éltük az életünk, hogy a kis probléma nem számított soha problémának, a nagy problémákat meg megoldottuk. Akárhogyan is, a lényeg az volt, hogy együtt, közösen. Igyekszünk mindent pozitívan látni.
A későbbiek során lehet, tudni fogjuk, hogy mit kellett volna még tanácsként kapjunk, vagy mit kellett volna tudjunk, de jelenleg nem látunk különösebben ilyesmit.

Legnagyobb problémátok most?

Probléma nincs, csak megoldandó feladatok, hogy Zolikát úgy irányítsuk, hogy mindenkinek jó legyen és a kisebb akadályokat a lehető legjobb módon lépjük át.

Az étkezése nehézkes (nem ismerte az első 3 évében a főtt ételt, így azt nehezen eszi meg), de nagyon szépen alakul. Mi is engedünk, Ő is enged. Szépen alakul. Ahogy a beszéde is. Egész nap fecseg. A gyermekeket pedig az óvodába járással egyre jobban meg fogja majd szokni, ha ideje lesz. 

Miről olvasnátok szívesen?

Második gyermek örökbefogadásáról és talán Zolika más gyermekekkel való helyzetét körbeölelő témáról (félelem más gyerekektől). Szeretnénk idővel testvért neki, de meglátjuk majd, hogy hogyan alakul ez nála.

Az örökbefogadottak kamaszkoráról. Az minden esetben nehéz, de egy örökbefogadott gyermeknél úgy gondolom, hogy különösen nehéz lehet. Ilyenkor könnyebben előjön a “Nem vagy az anyám/apám!” érzésből kialakult vita. Ennek pszichológusi megközelítését, illetve megoldási javaslatait.
Illetve az “Akiknek két anyja van” című könyvet elkezdtem olvasni, a várakozás ideje alatt terveztem kiolvasni, de az ugye szuper rövid volt.

+1 tanács részünkről a többi várakozónak:

Érdemes tájékozódni mindenről itt a fórumon, illetve a csoportokban. Teljesen felkészülni valószínűleg nem lehet, de meg lehet közelíteni ezt az állapotot.
Mindenkinek kitartást és örömteli várakozást kívánunk, illetve majd boldog családi perceket.
Mindenkinek eljön a maga ideje, ne szomorkodjon, aki még várakozik.

Elérkezik az idő, amikor a gyermeketek megérkezik hozzátok.
Pontosan akkor, amikor meg kell érkezzen, amikor itt az ideje!

******

Nicknév: Kriszta és Tomi

Kik vagytok? Fiatal, Pest megyei házaspár vagyunk, harmadik gyermekünk érkezett meg 3,5 éven belül. 2019-es és 2021-es babaköszöntőben is szerepeltünk.

https://orokbe.hu/2019/10/28/babakoszonto-2019-oktober/

https://orokbe.hu/2021/04/26/babakoszonto-2021-aprilis/

Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy nagyon szerencsések vagyunk. A gyermekeink vér szerinti testvérek, és mindhármukat újszülöttként, a kórházból hozhattuk haza. Márk (2021) és Olivér esetében is kísérhettem a terhességét utolsó 8-10 hetét.

Ki érkezett? Olivér 2023.01.13-án 2270 grammal és 50 centivel született. A vér szerinti anya nagyjából 31 hetes várandós lehetett, mikor újra jelentkezett, ezúttal már nálam. Mivel mindaddig gondozatlan volt a terhesség, a Baptista Szeretetszolgálat segítségével igyekeztem minden elmaradt vizsgálatra időpontot kérni, és a legtöbb esetben el is tudtuk kísérni őt a vizsgálatokra. Olivér a kis magzati súlytól eltekintve (kb. 3 hét és közel 1 kg lemaradása volt) egész jó állapotban volt, (gondozatlan terhesség, szerhasználó, italozó, dohányzó, nemibeteg vér szerinti anya) egészen a 39. hétig. Ekkor egy UH alkalmával aritmiát hallott az orvos. Túl sokat és túl gyorsan kezdett verni Olivér szíve, azonnal kiírták szülésindításra. Az indítás előtti napon én vittem be a kórházba a vér szerinti anyát, és szinte egész nap ott is maradtam vele, amíg lehetett. Mindketten féltünk. A szülés sem volt komplikációmentes, Olivér szíve szinte leállt, de végül a vér szerinti anya nagyon ügyes volt, és sikerült Olivért is természetes úton világra hoznia. Borzasztóan féltünk, hogy éppen, hogy megszületik, lehet, hogy máris elveszítjük őt. Minden nap mentünk hozzá a kórházba, majd a harmadik napon nem volt az újszülöttosztályon, és nem is szóltak, hogy ne ott keressük, és ott nem is mondtak semmit, így amíg leértem egy másik emeletre, gyakorlatilag a legrosszabbra gondoltam. Olivér szíve 60-240 között vert, így átvitték a koraszülött-intenzívre. Két hétig volt bent, napról napra egyenletesebb lett a keringése, majd ahogy hazahoztuk őt, azonnal vittük kardiológushoz szakvéleményért, hogy mielőbb a megfelelő kezelést kaphassa. Igazából nem találtak szervi eltérést, valószínűleg valamilyen szer pörgette meg a szívét, ami mostanra teljesen ki is kopott apró szervezetéből. Erős fiú, csak úgy, mint a két testvére! Kevesebb, mint 2 hónapja érkezett, súlyát szinte már duplázta.

Mennyit vártatok? Középső fiúnk, Márk korához képest 1,5 évvel kisebb gyermekre szólt a határozatunk, nemi és származási kikötés nélkül – (nyilván így vér szerinti tesó esetében ez nem lett volna releváns), ami azt jelentette, hogy 2022.08.15. után született gyermeket fogadhattunk örökbe. 2022 júniusában lett meg a határozatunk, így ha ezt nézzük, 7 hónapot vártunk (-8 hét, mivel korábban jelentkezett a vér szerinti). Így harmadjára a Tegyesznél, a Várva Vártnál, az Együtt az Életért-nél, a Fészeknél, és a Baptista Szeretetszolgálatnál álltunk sorba (utóbbi lett a közvetítő).

Mennyit várt a gyerek? Semennyit, 3 órás volt, és már a karunkban tarthattuk.

Miért pont ő? Októberben volt egy sikertelen magánutas örökbefogadásunk. Akkor még nagyon bántuk. Viszont tudjuk, hogy minden okkal történt, hiszen mennyire nagyon kivételes és ritka szerencse, hogy három testvér együtt nevelkedhet.

Miért pont ti? A vér szerinti anya kifejezetten minket szeretett volna, megnyugvás volt számára, hogy a testvérek egy családban nőhetnek fel.

A tanács, ami jól jött volna utólag: nem igazan van ilyen. De azért izgalmas az élet három 3.5 éven aluli fiúval 😀

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: a fentiek és az eddigi örökbefogadásainak alapján, nagyjából minden.

******

Nicknév: Laura

Kik vagytok? Én 38, férjem 42 éves. Van már egy 12 éves nagyfiunk (őt csecsemőként hoztuk haza), és egy mindjárt 8 éves nagylányunk (2 évesen érkezett, vele már szerepeltünk itt). Jól megvoltunk így négyesben, de valahogy ott motoszkált bennem, hogy jó lenne még egy gyerkőc. 2020-ban be is adtuk a jelentkezést és kezdődött az újabb várakozás.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán csak abban, hogy már a harmadik gyermekünk érkezik örökbefogadás útján.

Ki érkezett? Nagy megdöbbenésünkre egy csecsemő érkezett hozzánk, pedig teljes mértékben nagyobb gyerkőcre számítottunk. (0-2 éves korig vártunk). Liza baba 2 hónapos múlt, mikor felhívott az ügyintézőnk. Megyei listán érkezett (Komárom-Esztergom). 

Mennyit vártatok? 2020. szeptember-október körül adtuk be az igényt, decemberre meglett a határozat és 2022 decemberében jött a hívás. Mint utólag kiderült, kissé el voltunk felejtve, pedig én félévente érdeklődtem az ügyintézőnél. 

Mennyit várt a gyerek? Nagyjából két hónapot várt a picur. A szülőanya már a kórházban lemondott róla, de mivel koraszülött volt, a Tegyesz és a kórház minden vizsgálatot el akart végeztetni rajta, mielőtt bárkit is felhívnak vele.

Miért pont ő? A határozatunk 0-2 éves korig, bármilyen nemű, származású gyermekre szólt, a betegséges papíron pedig szinte mindenre a tájékoztatást kérünk rubrikát ikszeltük be. Nagyobb gyermekre számítottunk, vagy inkább nem is mertünk reménykedni babában, így nagyon meglepődtünk, mikor karácsony előtt pár nappal jött a hívás, hogy egy 2 hónapos kisbabáról van szó. Minden információt elmondtak róla, melyek birtokában aztán teljes sokkban hívtam a férjemet, hogy mi legyen. Abban biztosak voltunk, hogy szeretnénk személyesen látni és beszélni az orvosokkal, bővebb tájékoztatást kérni. Az ünnepek után láthattuk őt először, ahol a férjem rögtön szerelembe esett vele 😀 Otthon aztán átbeszéltük a dolgot, és másnap jeleztük, hogy szeretnénk a szülei lenni. Bő egy hétig jártunk látogatni, és január elején hazahozhattuk őt.

Miért pont ti? Erre sajnos nem kérdeztem rá, de gyanítom, egyrészt azért mert a koraszülöttséget nem zártuk ki, másrész nem volt származási kikötésünk, és Lizus roma származású.

A legnehezebb: pár nap alatt mindent beszerezni egy csecsemőnek. Hála Istennek, férjem oldaláról nagyon népes család vagyunk, így hamar sikerült a babakocsitól a ruhácskákig mindent bekészíteni. Az új iratok intézése közepén tartunk jelenleg, minden ment is gyorsan, bezzeg a tej kártya nem tudom, mikor lesz meg. Pedig az lenne a legfontosabb…

A legkönnyebb: hihetetlen, milyen gyorsan visszajött a rutin egy csecsemő gondozásához, pedig 12 éve fogtam babát utoljára 🙂

A két nagy tesó is nagyon jól fogadta. Mira lányunk már évek óta szeretett volna kistesót, így ő nagyon örült. Mindenben segít a pici körül, nagy segítség. Fiunknak kellett pár nap az elfogadáshoz, de most már ő is igazán szereti a hugit.

Miről olvasnál szívesen? A kamaszkor nagyon érdekelne.

*******

Kik vagytok? A harmincas éveink legelején illetve második felében járó, fiatal házaspár vagyunk, 6 éve együtt.
Szép összhangban éljük az életünket a teljes spontaneitás és a gondos előre tervezés között; a férjemmel mindig egyetértve a legfontosabb dolgokban. Így bár meglepő lehet, de megismerkedésünk után pár hónappal már házasok is voltunk, azóta is boldog házasságban élve. Ugyanilyen határozottan és eltökélt lendülettel vágtunk bele az örökbefogadásba is, nagyon hamar elengedve az orvosi segítséggel történő gyermekáldás életútját.

Miben vagytok mások, mint mások? Meseszerű örökbefogadásunk volt; egy nagyon kedves, fiatal életet adóval ismerkedhettünk meg a várandóssága utolsó hónapjában. Október végén egy péntek este csörrent meg a több éve várt telefon. Ezt hosszú hétvége követte, de mégis a lehető leghamarabb, már másnap tudtunk megismerkedni vele. Elkísérhettük őt orvosi vizsgálatra, láthattuk UH-n a lányunkat mi is, még mielőtt világra jött volna. Megkaptuk tőle ajándékba a korábbi UH-képeket is, hogy megmutathassuk majd.
A Gólyahír Egyesület közvetítésével több alkalmunk nyílt arra, hogy kapcsolat alakuljon ki köztünk – amit nem tudunk eléggé megköszönni. Tudtunk előre beszélni az együttszülés lehetőségéről, ami számunkra feledhetetlen és örökké értékes pillanatokat tartogatott.

Ki érkezett? Nyílt örökbefogadással érkezett hozzánk szív szerinti kislányunk; Laura Rubina. Egy tündérszép, csupamosoly, bájos, gombszemű hajas babánk, aki minden napunkat még mosolygósabbá varázsolja. Már nagyon vártuk őt, és a születése pillanatától vele lehetünk, hazaérkezésével családdá válhattunk.

Mennyit vártatok? A jelentkezésünktől éppen pár héttel kevesebb, mint 3 év telt el, a határozattól 2,5 év. Egészségügyi kérdésekben és származás tekintetében is határozottan elfogadóként várakoztunk egy 0-3 hónapos kislányra.
Férjem és a kislányunk születésnapja szinte egybeesik, nagy izgalommal vettük ki a részünket a várakozásból, melyik nap jön világra,- mikor már tudtunk róla, hogy nemsokára találkozhatunk vele. Ez 18 végtelen izgalmas napot ölelt fel. 🙂 Karácsony után pár nappal telt le nálunk a hat hét, így a szívünk nagyon nagy megkönnyebbülésre lelt ebben az ünnepi időszakban.

Mennyit várt a gyerek? Ő szerencsére nem várt sokat. Születése pillanatától vele lehetünk, én vághattam el a köldökzsinórt és percek múlva már kezünkben tarthattuk a lányunkat. Férjemmel egyből átvihettük az újszülött osztályra az aranyórára. A mi babánk, egy pillanatig sem volt kérdés bennünk. 6 naposan hozhattuk haza a lányunkat a kórházból – már ismerősen csengő, mégis akkor még idegenül hangzó szavak fonódtak boldog mondatokká. Tengernyi hullámzó érzés a 6 hét alatt és a boldog megérkezés.

Miért pont ő? Mert ő volt nekünk megírva, nem is lehetett másképp. Hiszünk benne, hogy egy kicsi lélek minket választott szüleinek és megtalálta az utat is, hogy eljusson hozzánk.

Miért pont ti? Erre csak a szerencse válaszolhat. A Gólyáink talán tudnak bővebbet az okokról, a kiválasztásról. Mi csak megéltük. Egyszerűen most jutottunk oda, most jöttünk mi.
Budapesten várakoztunk a várakozási idő legnagyobb részében, de nyáron átköltöztünk Dunakeszire.
Mire kész lett minden bürokratikus papír és a módosított határozat, mire jeleztük újra, hogy ismét aktívan várakozunk, érkezett is október végén “az a telefon”. Ezzel életünk kalandos könyvének egy csodálatos új fejezete nyílt ki előttünk, rengeteg új eddig idegen érzéssel ismerkedünk és ragad el minket naponta; már kislányunk színezi boldoggá és teljessé a tartalmát.

A tanács, ami jól jött volna utólag: A hat hét nagyon nehéz, hiába mond bárki bármit, csak túl kell élni.
A statisztika, szép szó, helyes érv, stabil tudat, bármi szembeszáll és beleharap az ember lelkébe, ha egy pici esély is van arra, hogy még bármi máshogy történhet.
Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy rendben letelt és összefonódott sorsunk a kislányunkkal, és általa szülők lehetünk.

A legnagyobb problémátok most: Igazából nem problémának lehetne nevezni, de a klasszikus szülői aggódás összes tünetét hordozzuk. 🙂

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Számunkra különleges fordulat volt, hogy az életet adóval nagyon sokat tudtunk találkozni, beszélgetni. Egy nálunk is 8-16 évvel fiatalabb lány ő, aki nem tudta vállalni gyermekét, így ránk bízta. De a megismerkedésünk után többször találkoztunk és nyílt több alkalmunk beszélgetni vele. Így kialakulhatott egy kapcsolat, ami jól oldotta a feszültséget is és végtelen részinformációval látott el minket. A tanfolyam és különböző zoom kiegészítő beszélgetések alapján mindig arra készültünk, hogy 1 vagy 2 fontos találkozóra kell felkészülnünk, ahol a lehető legtöbb információ morzsát megtudjuk majd.
Bízunk benne, hogy nagyon sokat fog adni a lányunknak az, hogy tudunk mesélni a származásáról, identitásáról és vér szerinti hovatartozásáról is és tudunk neki közös képeket is mutatni.

Miről olvasnál szívesen? Testvér örökbefogadásáról, – de mindenről szívesen olvasunk, mindenből tanulunk valami újat.

******

Kik vagytok?

Egy alföldi fiatal házaspár vagyunk. Jelentkezéskor a férjem éppen betöltötte a 25. életévét, én akkor 29 éves voltam. Két éve vagyunk házasok. Mind a ketten határozott személyiségek vagyunk, mindig tudtuk, mit szeretnénk az életben és a házasságunkban „elérni”. Munkahelyi szerelem a miénk, mondhatom, hogy amint megláttuk egymást, tudtuk összevalók vagyunk. A kapcsolatunk mesébe illően alakult, nagy szerelem, összeköltözés, házasság. Mindenünk megvolt, amit szerettünk volna. Férjem tudott a nőgyógyászati problémámról, ami engem tinikorom óta elkísér, de ennek tudatában belevágtunk a babaprojektbe. Próbálkoztunk mindennel, jártunk meddőségi klinikára, belekezdtünk a kezelésekbe, de a szervezetem nem jól tolerálta a gyógyszereket. (Négy évet próbálkoztunk.) Családunkban történt már örökbefogadás, és közvetlen ismerősi közegünkben is, így elég hamar felvetődött ez a lehetőség bennünk. Nagyon vágytunk már gyermekre, így nem is húztuk az időt, hamar bejelentkeztünk.

Miben vagytok mások?

Nem gondoljuk magunkat másnak, mint a többi házaspár, bár a külsőnk miatt mi mindig kilógtunk az átlagos „sorból”, kis különcök vagyunk.

Ki érkezett?

Titkos örökbefogadással egy korababa, 7. hónapra született, egészséges, csöpp legényke érkezett hozzánk. Az életet adó már a szüléskor lemondott róla.

Miért pont ő?

0-2éves korú bármilyen nemű, korrigáható eü. állapotú gyermekre várakoztunk. (JNSz vármegye) Az életet adóval szemben teljesen elfogadóak voltunk. A betegséglistával szemben is elfogadók voltunk, vagy bővebb információt kértünk.

Miért pont ti?

Szerintem a tanfolyam megléte sokat számított és mi elfogadtuk a korababát is, tisztában voltunk a vele járó dolgokkal.

Mennyit vártatok?

2022 májusában mentünk a Tegyeszhez, augusztusra meg is lett a határozatunk. Októberben az Ágacskánál letettük a tanfolyamot. Már a határozattól kezdve vártuk a picit, nagy lázban égtem, valamiért éreztem és mindig azt mondtam a férjemnek, hogy sietnünk kell, és vásároltam, amit lehetett. Jól éreztem, mert 2023 januárjában megcsörrent a telefon. (Határozattól számítva 5 hónap.) Leírhatatlan, mennyi érzelem átfut az emberen ilyenkor. Nagyon jól jött, hogy be volt bútorozva a szoba, mert hirtelen kellett sok minden. Ő a mi kis csodánk, ide szánta a sors hozzánk, péntek 13-án néztük meg a kisfiunkat, majd be kellett hozzá feküdjek a kórházba és a 30. születésnapomon jöttünk haza, ő legcsodálatosabb ajándékom!

Mennyit várt a gyerek?

Kb. 1 hetet, és amíg hazamehettünk a kórházból.

Tanács, ami jól jött volna?

Igazából a tanfolyamon tanult dolgok fel-fel büffentek, és fel is fognak még az életünk során, köszönjük, hogy részt vehettünk, nagyon hasznos volt.

Legnagyobb problémátok most?

Az alvással meggyűlik a bajunk, mi már túlélő üzemmódban vagyunk, de teljes a boldogságunk!

Miről olvasnátok szívesen?

Imádjuk a sikersztorikat, szívesen olvassuk a Babaköszöntőket.

******

Nicknév: nincs

Kik vagytok? Márta és Sándor, Pest megyei házaspár, 3 gyerek szülei. A fiainkat már korábban bemutattuk ebben a rovatban, Balázs 4,5 éves múlt, Máté 4 lesz nemsokára.

Miben vagytok mások, mint mások? Nagy ajándéknak éljük meg, hogy a nagycsaládos álmaink megvalósulhattak annak ellenére, hogy nem az eredeti terveink szerint alakult a családbővítés. Három gyerekünk van, akik egymásnak vér szerinti testvérei és mindhárman újszülöttként érkeztek haza. Úgy tudjuk, ez nem gyakori. 😊

Ki érkezett? Panni, nyílt örökbefogadással, a Gólyahíren keresztül. Egészséges, elbűvölő kislány.

Mennyit vártatok? Két éve volt határozatunk a harmadik babára, de felkészültünk, hogy ha nem vér szerinti testvér születik, akkor lehet, hogy sokat kell várnunk újszülöttre. Szerencsére nem kellett, Máté 3. szülinapja után nem sokkal megtudtuk, hogy úton van a kislányunk.

Mennyit várt a gyerek? Mivel születése előtt tudtunk már róla, már a pocakban találkoztunk vele. Születésekor a kórház folyosóján vártunk és nagyon hamar megkaphattuk őt. Sajnos a covid óta már nem lehet befeküdni a hatvani kórházba (a fiúkkal az első perctől bent lehettem), így naponta látogattuk őt. Nyolc naposan hozhattuk haza. 

Miért pont ő? Miért pont ti? Mert a testvérei is nálunk vannak. Mikor az életet adó rájött, hogy ismét babát vár, azt mondta a védőnőnek, hogy „hívjuk fel a szülőket”. (A védőnőjükön keresztül tartjuk a kapcsolatot, évente egyszer találkozunk és fényképeket is szoktunk küldeni.) Ők is azt akarták, hogy a testvéreivel együtt, jó körülmények között nőhessen fel. Tudták, hogy a fiúk jó helyen vannak, látták, hogy szépen fejlődnek, boldogok, egészségesek és ezt akarták a babának is. Panni csodaszépen belesimult a családunkba, a fiúk is imádják az első pillanattól kezdve, nagyon várták őt.

A tanács, ami jól jött volna utólag: hogy az adminisztratív ügyek intézéséhez még mindig rengeteg türelem és kötélidegek kellenek.  Borzalmasan lassan haladtunk ügyintézőváltás, figyelmetlenség és adminisztrációs hibák miatt. Panni 3,5 hónapos volt, mire lett végre születési anyakönyvi kivonata és 5 hónap (!) kellett a taj számához…

A legnagyobb problémátok most: Nem öf specifikus, de a két fiú óvodás és két kézzel hordják haza Panninak az ovis betegségeket, amin ők ugyan hamar túl esnek, de szegény Panni kb. születése óta náthás…

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Igazából semmi. Esetleg annyi, hogy nem sokat hallottunk sikeres kapcsolattartásról örökbeadók és örökbefogadók között. Nálunk ez – egyelőre – egész jól működik.

Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. 

Reggeli csoport, 2023. június 22., 29., július 6., 13., mindig csütörtök reggel 7:30-9:30 között. Ára: 30 ezer forint, pároknak 35 ezer forint.

Vasárnap esti csoport, 2023. november 12., 19., 26., mindig vasárnap 17-19:50 között. Ára: 30 ezer forint, pároknak 35 ezer forint.

https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/