Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

 

Nicknév: Szivike15

Kik vagytok?

Negyvenes éveik elején járó házaspár vagyunk. 2006 óta alkotunk egy párt, 2011 óta vagyunk házasok. Erdélyből származunk, és családjaink jelenleg is ott élnek. 2012-ben megszületett a nagyobbik lányunk, aki ma már 13 éves. Vele való várandósságom során derült ki, hogy méhfejlődési rendellenességem van, ami megnehezíti a teherbe esést és a baba kihordását. De Isten mégis megadta nekünk őt. Voltak problémák (szívproblémák, műtét), de ezeket leszámítva minden rendben van.

Mindig is nagy családot szerettünk volna. A nagyobbik lányunk kétéves volt, amikor újra próbálkozni kezdtünk – pedig az orvosok azt mondták, hogy ő egy „csodababa”, és nem valószínű, hogy lehet több. Összesen hatszor voltam várandós, de csak egy gyermek született meg. A kezelőorvosom javaslatára több műtéten is átestem, de a végeredmény sajnos teljes meddőség lett. 2020-ban kaptam erről hivatalos papírt és beutalót lombikprogramra – amit azonban kezdettől fogva nem szerettünk volna igénybe venni. Az örökbefogadás mindig is szerepelt a terveink között, csak idő kellett, hogy megérjünk rá.

A családomban volt egy sikertelen örökbefogadás, amikor 13 éves voltam: a szüleim egy egyéves kisfiút szerettek volna örökbe fogadni, de sajnos nem sikerült.

2023 januárjában jelentkeztünk a szegedi Tegyesznél, és június végén meg is kaptuk a határozatot 0–1,5 éves leánygyermekre (illetve ikrekre). 2024 márciusában módosítottuk 0–3 éves leánygyermekre, származási kikötésünk nem volt, mivel láttuk, hogy telik az idő, és nem érkezik a hívás. Alapítványnál is jelentkeztünk. Már éppen kezdtünk beletörődni, hogy talán nem is lesz semmi az egészből – mivel nemi kikötésünk is volt, és kisbabát szerettünk volna.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy bármiben is különbözünk. Talán kedvezőbb a megítélésük azoknak, akiknek már van vér szerinti gyerekük, különösen, ha az már nagyobb.

Ki érkezett?

2024. október 11-én jött a bizonyos hívás – pont akkor, amikor a legkevésbé számítottunk rá. Éppen a nagyobbik lányt vittem reggel barátnőjével egy osztálytársukhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Az ügyintéző hívott – azt hittem, valami papírt kér. Aztán megkérdezte: „Fogadóképesek vagytok?” Majdnem elájultam. Egy 14 hónapos kislányt ajánlottak ki – különleges neve van: Zejnep (alig jegyeztem meg az első pillanatban). Azonnal igent mondtam.

A kislány megyén belül, tőlünk 25 km-re, nevelőszülőknél élt már egy hónapos kora óta. Úgy éreztük, Isten most is úgy rendezte a dolgokat, ahogy megálmodtuk – csak nem mertük kimondani.

Január 17-én mehettünk aktabetekintésre. Minden pozitív volt róla, semmi olyan nem hangzott el, ami befolyásolta volna a döntésünket. Amikor megláttam a fotóját, elsírtam magam – nem volt előnyös kép, de már tudtam, hogy ő az én lányom.

A rápillantás október 29-én volt, a barátkozás november első hetében kezdődött. November 15-én indult a 30 napos kihelyezés, és december 16-án vált véglegessé az örökbefogadás. (December 15. a születésnapom – így szülinapi ajándék lett.) Adtunk neki egy keresztnevet mi is: Lilien – így szólítjuk. Egészséges, örökmozgó kiscsaj. Kiderült, hogy szemüveget kell viselnie, de ezt is szépen elfogadta – így még bájosabb lett. Kreol bőre, göndör haja igazi egyedi kis lénnyé teszi.

Mennyit vártatok?

2023 januárjában jelentkeztünk, júniusban kaptunk határozatot. 2024. márciusban módosítottuk a korhatárt, és júniusban kaptuk meg az új határozatot. A hívás 2024. október 11-én érkezett, és onnantól gyorsan pörögtek az események.

Mennyit várt a gyerek?

Lilikét a nevelőszülők egy hónapos korában vitték haza a kórházból. Édesanyja ott hagyta, sosem látogatta. Félévesen felajánlották őt annak a családnak, akik örökbe fogadták a bátyját, de a kislány bőrszíne miatt nem vállalták. A vér szerinti anya ekkor fellebbezett, ez nem sikerült, ekkor újra összeült az örökbefogadási team, és mi lettünk az első pár, akit hívtak.

Miért pont ő?

Határozatunk 0–3 éves leánygyermekre szólt. Pszichológusunk szerint fontos volt, hogy a vér szerinti lányunkhoz hasonló legyen a testvér, hogy ne legyen túlságosan eltérő. A nagyobbik lányunk egyébként megálmodta a testvérét: egy kreol bőrű, göndör hajú egyéves kislányként. Amikor megláttuk Lilit, szinte sokkot kaptunk – ő volt az „álomkislány”. Az első kiajánlás volt, és nem volt kérdés, hogy elfogadjuk.

Miért pont ti?

83. helyen álltunk a listán, amikor hívtak. Talán az elfogadásunk és az, hogy kifejezetten leánygyermeket szerettünk volna, segítette a döntést.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Bízzunk még jobban Istenben, mert Ő tudja, mire van szükségünk. Az ügyintézés minden megyében más, nálunk három hónap volt, mire minden irat megérkezett és a juttatások is elindultak.

A legnagyobb problémátok most:

Eleinte félénk volt, de ma már igazi energiabomba. Ha valahova belépünk, biztosan nem marad észrevétlen.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva?

Szerintem minden nagyjából úgy történt, ahogy tanultuk. A barátkozás hosszúnak tűnt, de ez megyénként változik. Mi szerencsések voltunk: közeli, támogató nevelőszülőknél volt, és még most is tartjuk a kapcsolatot.

Miről olvasnál szívesen?

További testvérek örökbefogadásának lehetőségéről.

******

Nicknév: Viki

Kik vagytok?

Viki és István. Első örökbefogadott gyermekünk (vele is szerepeltünk a rovatban) után másfél évvel újra sorba álltunk, 2023 augusztusában, és 2024 januárjában meg is kaptuk a határozatot. Fogadóképesek viszont csak 2024 márciusában lettünk, kislányunk 2. születésnapja után.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem nagyon tudok ilyet írni – talán csak annyiban, hogy nagyon elfogadóak voltunk.

Ki érkezett?

Egy 5 hónapos kisfiú, civil szervezeten keresztül (Alfa Szövetség), nyílt örökbefogadással. Teljesen egészséges, pedig koraszülöttként, légzéstámogatással született. A vér szerinti anya használt különféle „parti szereket”, és volt egy kezelt nemi betegsége is. Szerencsére a baba elvonási tüneteket sem mutatott, mert az anya felismerte a kockázatokat, és egy támogató szervezet segítségével együttműködő volt a folyamat során.

Mennyit vártatok?

Kislányunk második születésnapjától számítva 6 hónap telt el a telefonhívásig – ez 2024. augusztus 30-án volt, és október 10-én már haza is hoztuk.

Mennyit várt a gyerek?

A kisfiú 5 hónapot töltött kórházban. A vér szerinti anya már a születésekor lemondott volna róla, de a nagymama ezt nem engedte, ugyanakkor a gyermeket sem adták ki senkinek. Később az anya eltűnt, a nagymama látogatta a babát, majd végül ő is az örökbeadás mellett döntött, és az anya is előkerült. A vér szerinti anya utoljára június elején, a nagymama pedig július elején látta a kisfiút.

Miért pont ő?

Megláttuk, és azonnal tudtuk, hogy ő a mi kisfiunk.

Miért pont ti?

Az alapítványnál mi voltunk azok, akik számára nem jelentett kizáró tényezőt a roma származás, és a betegségek terén is nyitottak voltunk – bővebb tájékoztatást kértünk.

Hozzáteszem: a kisfiunk hófehér bőrű, senki meg nem mondaná a származását – aki nem ismer minket, azt mondja, tiszta apja.

A vér szerinti anya kérése volt az is, hogy már legyen gyermek a családban – ez is nekünk kedvezett. Plusz pontot jelentett az is, hogy kislányunk is örökbefogadott.

Egy tanács, ami jól jött volna utólag:

A nagytestvér felkészítése: hogyan magyarázzuk el egy kétévesnek, hogy bármikor érkezhet egy testvér.

A legnagyobb problémátok most:

Testvérféltékenység, szeparációs szorongás, dackorszak 😅

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, vagy ahogy a tanfolyamon tanultátok?

Sajnos a vér szerinti anya visszaélt a kért fotókkal, és nyilvánosan közzétette őket egy közösségi oldalon – teljesen véletlenül bukkantam rá. Nem tudom, hogyan kellene az ilyen helyzeteket jól kezelni.

Miről olvasnál szívesen?

Testvérféltékenységről.

******

Nicknév: Anett (30) és Alex (31)

Sz-Sz-B vármegye

Kik vagytok?

Fiatal házaspár vagyunk. Súlyos petefészek-endometriózis miatt nem lehetett vér szerinti gyermekünk, ezért az örökbefogadás mellett döntöttünk.

Miben vagytok mások, mint mások?

Szerintem nem vagyunk mások, mint mások. Mindenkinek megvan a maga útja.

Ki érkezett?

2024 nyarán egy egészséges, gyönyörű, háromhetes kislány a megyei listáról.

Mennyit vártatok?

Egy évet vártunk.

Mennyit várt a gyerek?

Egyhetes korában érkezett a kiajánlás. Másfél hetes korától naponta látogattuk a kórházban. Háromhetesen hozhattuk haza a kislányunkat.

Miért pont ő?

Egy év alatti kislányt szerettünk volna, a súlyosabb betegségeket kizártuk, nem volt származási kikötésünk. Ő volt az első kiajánlásunk. Habozás nélkül igent mondtunk – egy pillanatig sem volt kérdés, amikor megláttuk, hogy ő a mi gyermekünk.

Miért pont ti?

Igazából nem tudom. Passzoltunk egymáshoz. 🙂

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell. Nem szabad stresszelni.

A legnagyobb problémátok most:

Nem emelnék ki most semmit. Minden kornak megvannak a maga nehézségei.

Miről olvasnál szívesen?

Nagyobb örökbefogadott gyerekek történeteiről, tapasztalatairól.

******

Nick: Zs&T&B

Kik vagytok?

Egy félig fiatal pár vagyunk – én 40, a férjem 33 éves. Hét éve vagyunk együtt, lassan három éve házasok, és két tacskónk van. Ők az első „gyakorló gyerekeink”, úgymond. Végigmentünk a kivizsgálásokon, ahol kiderültek a problémák. Innentől nem is mentünk tovább, és nem is szerettünk volna „természetes” utat választani, hanem egyből az örökbefogadás felé fordultunk. Már a kapcsolatunk elején is beszéltünk arról, hogy ha így nem, vagy úgy nem, akkor az örökbefogadás lesz a választásunk. Egészen gyorsan meg is hoztuk a döntést, első gyermek érkezett hozzánk – de biztosan nem utolsóként.

Miben vagytok mások, mint mások?

Nem hiszem, hogy bármiben mások lennénk. Esetleg annyiban, hogy nálunk a férjem a fiatalabb. 😊

Ki érkezett?

Egy csodálatos, 23 hónapos kisfiú érkezett hozzánk nevelőszülőktől, akiknél egy hónapos kora óta élt. Teljesen egészséges. Bizonytalan származású, viszont egyáltalán nem látszik rajta semmi. Végtelenül ügyes, okos, nem volt semmilyen lemaradása, sőt, rengeteg dologban már mióta velünk van, a kortársai előtt jár.

Mennyit vártatok?

A tanfolyamtól számítva nem egészen 12 hónapot vártunk. Gyors ütemű megyében vagyunk, és állítólag kevesen voltak elfogadóak előttünk, mert mi nem tettünk szinte semmilyen kikötést – mégis 12 hónap telt el. De igazából nem érzem úgy, hogy sokat kellett volna várnunk.

Mennyit várt a gyerek?

A gyermek 23 hónapot várt ránk, mert egy hónapos kora óta tudomásom szerint nem találkozott a vér szerinti anyukájával. Azt nem tudom, hogy mikortól volt örökbefogadható, mert előttünk két ügye is indult, de végül mi lettünk a kiválasztottak.

Miért pont ő?

Nem tettünk szinte semmilyen kikötést. Nullától négy évig vártunk egy gyermekre vagy testvérpárra, mindegy volt a nem, a bőrszín, nem tettünk származási kikötést. Ritka betegségek esetén is csak három dolognál mondtunk nemet – tényleg csak nagyon súlyos állapotokat zártunk ki, minden másban elfogadóak voltunk. Nem tudjuk, miért pont ő, de ő a legtökéletesebb gyerek, aki hozzánk érkezhetett. Nem haboztunk egy percet sem. Megláttuk a képét, és én még ilyen szép, cuki, gyönyörű kisfiút nem láttam. Rögtön tudtam, hogy ő az én – a mi fiúnk. Kijöttünk a Tegyesztől, a férjem, aki nem túl beszédes, nem szólt semmit, de amikor elmentünk vásárolni, berakott a kosárba egy fészekhintát. Ránéztem, és ez volt az ő „igenje” a kisfiunkra. Nem volt még visszautasításunk, nem volt másik kiajánlás – ő volt az első.

Miért pont ti?

Ezt sem tudjuk biztosan, mert erről nem kaptunk sok információt. Tudjuk, hogy volt előttünk egy házaspár, akik visszaléptek. Azt mesélték, hogy a kisfiú teljesen neutrálisan viselkedett, nem mutatott érdeklődést. Nálunk viszont már az első találkozás után 30 perccel odabújt a férjemhez, az ölébe ült, és olyan kémia volt köztük, ami később köztem és a kisfiú között is kialakult – bár csak a kihelyezés utáni hetekben. Nem tudom, ki hogyan döntött vagy mit érzékelt, de igen: mi kellettünk neki. Ő pedig nekünk.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Kezdjek el hamarabb magnéziumot szedni és súlyzózni. Már akkor 13 kiló volt, mikor hazahoztuk, azóta közel 15. Nekem „anya-kéz” szindrómám lett a sok emelés, dobálás és cipeléstől – imádja a vizet, úszni tanul, ugrál, és persze engem választ, hogy felpakoljam. Aki pár napos babát visz haza, fokozatosan szokik hozzá a növekvő súlyhoz, itt nem volt idő. Most próbálom helyre tenni a kezem. Jó tanács: készüljetek fizikailag is, ha nagyobb gyermeket vártok. 😊

A legnagyobb problémátok most:

Problémánk nincs. B. csodálatosan adaptálódott, nagyon szépen kötődik. A nevelőszülei nagyon szerették, tőlük biztonságos kötődéssel érkezett, és gyorsan átkapcsolt ránk. Biztos, hogy nagy szerencsénk van – ha a gyereknevelés ilyen, jöhet még tíz!

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok?

Az intenzív hetünk nagyon másként alakult. Az első napok szuperek voltak, de az intenzív hétre B teljesen kifordult magából – ha meglátott minket, sírva a másik irányba futott. Emiatt meg kellett gyorsítani a folyamatot, külön engedélyeket kértünk, hogy hamarabb hazavihessük. Ez a sok utazás és változás nem segített neki. A végén már éhségsztrájkba kezdett, alig aludt – ezért lépnünk kellett.

******

Nicknév: KK

Kik vagytok?

Egyedülállóként fogadtam örökbe a kisfiamat 47 évesen. Három vér szerinti és egy örökbefogadott gyereket terveztem. Ha a szüleim megengedték volna, már 19 évesen hazavittem volna az első otthagyott kisbabát a kórházból, akit ott megszerettem. A legtöbb tervem nem úgy valósult meg, ahogy fiatalként elterveztem, de az biztos, hogy a legnagyobb csoda most az életem része. És nagyon boldog vagyok!

Miben vagytok mások, mint mások?

Kettős állampolgár vagyok, tizenkét éve élek Magyarországon. Itt jelentkeztem örökbefogadásra, 2020-ban kaptam határozatot, de a 3+1 év várakozás alatt a Tegyesznél egyetlen kiajánlást sem kaptam. Jelentkeztem alapítványokhoz is, de a korom miatt ott is gyorsan kifutottam az esélyekből. Ekkor gondoltam egy merészet, és Erdélyben, a szülőhelyemen is jelentkeztem: elvégeztem az ottani tanfolyamot, beszereztem a szükséges dokumentumokat.

Ott nincs hátrányos megkülönböztetés a családi állapot miatt, ugyanúgy kezeltek, mint a házaspárokat. A jelentkezési sorrend és a személyes igények figyelembevételével haladtunk a listán. A hivatal részéről nem volt megjelölt korhatár sem. Az ottani jogszabály előírja, hogy a határozat megszerzése után egy féléves, intenzív, megyei szintű kiajánlási idő következik, ami jó esetben mindenkinek lehetővé teszi az örökbefogadást. Csak ezután kerül valaki az országos listára – ott viszont évekbe is telhet a várakozás.

Ki érkezett?

Egy kíváncsi, egyszerre bátor és törékeny, mókás, egészséges, gyönyörű, négyéves kisfiú érkezett. Szerelem volt első látásra. Az első pillanatban, amikor megláttam, biztos voltam benne: megérkeztem, otthon vagyok nála, és ő is otthon van nálam – végre megtaláltuk egymást. A barátkozásunk mesés volt, mintha csak valami tőlünk független ok miatt kellett volna külön élnünk eddig, de amikor végre találkozhattunk, minden természetes, ismerős, gördülékeny volt.

Mennyit vártatok? Mennyit várt a gyerek?

Összesen négy évet vártam rá – pont annyit, amennyi idős volt, amikor megtaláltam.

A kisfiam Budapesten született, a Covid-járvány miatti lezárások első napján, és abban a kerületben nevelkedett egy gyermekotthonban, ahol én is éltem akkor. Vér szerinti anyukája abból az erdélyi megyéből származik, ahonnan én is, így a Covid lejárta után őt „hazaszállították”. Magyar nevelőszülőnél volt. Én akkor jelentkeztem Erdélyben örökbefogadásra, amikor ő is hazakerült. Személyes okok miatt felfüggesztettem a várakozásomat, majd 2024 januárjában jelentkeztem újra – épp akkor nyilvánították örökbeadhatóvá. Így végül mindketten négy évet vártunk, de a papírok elkészülte után csak egy hónapot kellett várni!

Miért pont ő?

0–4 éves kor közötti gyermeket szerettem volna, nemi kikötés nélkül, és egészségi állapot szempontjából nagyon elfogadó voltam. Korábban volt egy kiajánlásom, de nem tudtam rá igent mondani – ez lelkileg nagyon megviselt. Az ügyintézőm végtelenül megértő volt, a beszélgetésünk után fél órával visszahívott: „Van egy szőke kisfiú, megnézi?” Legbelül tudtam, hogy ő lesz az. Egy hónappal korábban megálmodtam őt – a szőkeségét, nagy barna szemeit, finomságát, fürkésző tekintetét.

 

A gyermekotthon után egy idősebb nevelőnéni nevelte, akit „mamának” szólított. Már nagyon hiányzott neki az anyukája – kérte a mamát, hogy menjenek el a boltba és „vegyenek egy anyukát”. Nemsokára megérkeztem 😊 – és nagyon hamar anyának szólított.

Miért pont ti?

Volt előző látogatója, de az egyik családnál egy közeledő szívműtét miatt nem tudták vállalni az örökbefogadást, a másik család pedig fiatalabb gyereket képzelt el. Ő rám várt!

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Az első időszak érzelmileg nagyon megpróbáló volt. Hihetetlenül sokat segített, hogy volt mellettem egy mindent megbíró, igazi baráti támasz. Gyógypedagógusként sokat tanultam, olvastam a témáról, de még így is jó lett volna többet tudni az első időszak dühkitöréseiről, érzelmi regresszióiról és a mögöttük húzódó félelmekről, bizonytalanságokról.

A legnagyobb problémátok most:

Egyszerre túl sok mindent szeretnék neki megadni – tanulom, hogyan szelektáljak és priorizáljak, hogy ne árasszam el a lehetőségekkel, hanem kivárjam az ő érési idejét.

Nagyon vágyik egy testvérre, és én is szeretnék, de egyedülállóként ez már vakmerőségnek tűnik.

Hiányoznak neki a nagyszülők is, így épp pótnagyi keresésben vagyunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:

A magyarországi „menetrendhez” képest szinte minden. Az aktaismertetés csak néhány mondat volt, és azonnal mentünk a találkozásra. A barátkozási idő két hónap volt – a nevelőnéninek én jeleztem, hogy jó lenne, ha már beszélnénk a gyereknek az örökbefogadásról. A kihelyezési idő 90 nap volt. A törvényszéki tárgyalásig a nyári szünet miatt, újabb két hónapot vártunk, a határozatra még három hetet. Ezután következett az útlevél, a visszaköltözés Magyarországra, majd két és fél hónapnyi intenzív ügyintézés. Magyar személyi igazolványa még mindig nincs, pedig már egy éve egy család vagyunk!

Miről olvasnál szívesen?

A regresszív időszakok kezeléséről.

Arról, hogy más egyedülálló szülők hogyan csinálják, helyi rokoni segítség nélkül. Ha van még ilyen 😊

Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. 
Legközelebb: 2025. augusztus 28., szeptember 4., szeptember 11., mindig csütörtök este 17:00-20:00 között. 

https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/