Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.
Kik vagytok?
Via és Tamás vagyunk. 2014 óta ismerjük egymást, 2017-ben házasodtunk össze. Két év sikertelen babagyártó próbálkozás után 2020 májusában jelentkeztünk a Tegyesznél egy zöld megyében, ekkor voltam én 33, a férjem 37 éves. A határozatunk októberre lett meg, 0-1,5 éves gyermekre, testvérpár esetén a nagyobb gyermekre 5 éves korig szólt. Országos listán is fenn voltunk, nemi vagy származási kikötést nem tettünk, az egészségügyi ikszelgetéskor egy vagy két sort kivéve mindenhová az elfogadást vagy a további tájékoztatást jelöltük.
Miben vagytok mások?
Talán abban vagyunk mások, hogy a vér szerinti gyerek kérdésére első perctől nem görcsöltünk rá annyira, az örökbefogadásról a kapcsolatunk elejétől kezdve beszélgettünk és egyetértettünk abban, hogy a családalapításnak ez egy rendjénvaló módja. Nyilván voltak csalódások a negatív tesztekkel, aztán a rosszul hangzó orvosi leletekkel (azt hittük, velem lesz a gond a gyerekkorom óta fennálló hormonális zűrök miatt, végül a férjem eredménye zárta rövidre a reménykedésünket). Lombikozhattunk volna, amitől nagyon féltem, ezért nem erőltette a férjem sem, és talán még megkönnyebülés is volt bennem, mert a családban előforduló örökletes betegségek, de főleg a tragikus szüléstörténetek miatt nagyon tartottam a terhességtől. Szóval nincs a hátunk mögött az a sok veszteség és feldolgoznivaló, mint az örökbefogadásra jelentkezők többségénél.
Ki érkezett?
A kisfiunkat először kéthetes korában láttuk a kórházban. A szülőanyja még a terhessége alatt lemondott róla. Szülés után utalt rá, hogy bizonytalanná vált a korábbi nyilatkozatával kapcsolatban, ezért a hat hét különösen nehéz volt, de végül megmaradt az eredeti döntésénél. Egy egészséges, gyönyörűszép babával találkoztunk, az első pillantás után nem maradt kétségünk afelől, hogy egy család leszünk. (Békés megye, megyei lista)
Mennyit vártatok?
2021 őszén tudtunk csak tanfolyamon részt venni (a covid miatt addig nem volt a megyében), ami után rögtön jeleztük, hogy életkort szeretnénk módosítani: a kisebb gyermek esetén 1,5 évről 2,5 évre emelni a határt. Ezt végül halogattuk, gondoltuk, kényelmesen befejezzük a házfelújításunkat, és még úgy is jut egy-két év csinosítgatni a gyerekszobát. Végül teljesen váratlanul csörrent meg a telefon egy csütörtöki napon, ráadásul ismeretlen számról, mert pont akkor lett a körzetben egy új ügyintézőnk, akit még nem ismertünk, szóval először alig esett le, hogy mit jelent a kedves idegen hölgy mondata: “Lenne egy újszülött kisfiú.” A jelentkezéstől majdnem napra pontosan két év telt el.
Mennyit várt a gyerek?
Két hetet volt a csecsemőosztályon, amikor én is beköltöztem az anyaszállásra pár napra, hogy gyakorolhassuk kicsit együtt a kisbabás teendőket, a nővérek kedves és készséges segítségével. A szükséges holmikat elképesztő gyorsasággal és lelkesedéssel dobta össze a környezetünk és a férjem, amíg én bent voltam a kórházban. A baba 3 hetes volt, mikor 2022 júniusában hazaértünk és megkezdhettük hármasban az első izgalmas napokat.
Miért pont ő? Miért pont ti?
Újszülöttre nemigen számítottunk és nem is nagyon készültünk. Azt hiszem, az nyomott a latba a legtöbbet, hogy nem volt semmilyen származási kikötésünk, ő pedig egy kreol bőrű, cigány baba. A betegségekkel is elég elfogadóak voltunk és bár az egészségével egyelőre nincs baj, gondozatlan terhességből született, érték különböző negatív hatások magzatkorában, szóval bármit hozhat a jövő.
A sorban ötvenvalahanyadik helyen álltunk, az ügyintéző tájékoztatása szerint eddig egy esetben került a bizottság elé a mi aktánk, de ő volt az első kiajánlásunk, itt is másodikként választottak ki hozzá. Az első házaspár nehéz szívvel, rajtuk kívül eső okok miatt mondott nemet.
Tanács, ami jól jött volna utólag:
A helyi ügyintézéssel csupa jó tapasztalatunk van, minden tanáccsal elláttak minket, nagyon segítőkészek voltak, tényleg odaadóan végzik a munkájukat.
Azt jó tudni előre, hogy az örökbefogadás bürokratikus része pocsékul működik. Bármikor felbukkanhat a szülőanya neve, címe, titkosítás ide vagy oda. Minden hivatalos történés esetén, minden új orvosnál ellenőrizni kell az adatokat.
Amit mi tanácsolnánk annak, aki még csak gondolkodik az örökbefogadáson: ne habozzon sokáig, jelentkezzen, az idő kincs, és már az első tanácsadás után megannyi információval gazdagabb lesz, ami segít meghozni a többi döntést.
A tanfolyamon pedig mindenki föltétlenül vegyen részt!
A legnagyobb problémátok most:
A kisbabakori hasfájás. És hogy hogy vágjuk le a körmét, azt a lehetetlenül pinduri körmét. 😀 Sose legyen ennél nagyobb bajunk.
Mi volt másképp… …?
Viszonylag keveset vártunk, azt hiszem, ennyi. Érdemes nap mint nap szoktatni magunkat a gondolathoz, hogy valaki érkezik, tervezgetni, hogy mi hogy lesz, mert aztán egyik pillanatról a másikra fordul a világ.
Miről olvasnál szívesen?
Szívesen olvasnánk már felnőtt örökbefogadottak beszámolóját arról, hogy hogyan élték meg gyerekként a roma származásukat egy nem roma családban. A szülők részéről mi volt a jó hozzáállás, volt-e rossz tapasztalatuk? Van-e egyáltalán teendő? A tanfolyamon ugyan érintettük a témát, de nem volt kielégítő, a saját történetek hasznosabbak lennének.
******
Nicknév: Kata – Csibe – Peti
Kik vagytok? 43 éves feleség és 38 éves férj, 2020-ban jelentkeztünk örökbefogadásra – nem tudjuk, hogy saját lehet-e – mindenesetre magától nem jelentkezett, mi azonban a vizsgálatokkal és művi beavatkozásokkal járó lelki és testi megterheléseket nem szerettük volna vállalni. Őszintén elfogadtuk, hogy gyerekkel vagy anélkül is teljes életet tudunk élni.
Miben vagytok mások, mint mások? Talán a lazaságban – nem mindenáron és görcsösen szerettünk volna gyereket, inkább „csak” egy logikus következő szintje volt a kapcsolatunknak.
Ki érkezett? Megyei listáról érkezett (Veszprém), születése óta nevelőszülőknél élt nagy szeretetben és odafigyelésben – azóta is mérhetetlenül hálásak vagyunk nekik, hogy ilyen fantasztikus munkát végeztek! A telefont 18 hónapos korában kaptuk, végül 21 hónaposan hoztuk haza. Gondozatlan és feltételezhetően alkohol- és drogfogyasztó terhességből származik – emiatt előttünk négyen válaszoltak nemmel a kiajánlásra. Azonban az aktájából kiderült, hogy a korának megfelelő fizikai, pszichikai és lelki fejlettségi szinten van – úgyhogy részünkről a háttere nem jelentett semmiféle fenntartást. Az azóta közösen eltelt idő alatt bizonyította, hogy tökéletes gyerek – az elejétől fogva átaludta az éjszakát, mindent és jó étvággyal eszik, nagyon szociális – imádja a gyerekeket, a bölcsit. Énekel, táncol, folyamatosan csacsog.
Mennyit vártatok? Nagyon keveset! A listára való jelentkezésünkhöz képest 1 évet és 4 hónapot, az alkalmassági határozatunkhoz képest 9 hónapot.
Mennyit várt a gyerek? A vér szerinti anya féléves korában látta először és utoljára születése után. Egyéves korában lett örökbeadható. 18 hónapos korában kaptuk mi a kiajánlást, és 21 hónaposan hoztuk haza. Előttünk volt 4 sikertelen kiajánlása.
Miért pont ő? Korban 0-3, testvérek esetén 0-5 évet jelöltünk meg, a betegségek esetében csak néhány dolgot zártunk ki egyértelműen a pszichológusunk tanácsára (pl. alkoholbetegség), a legtöbbre „további tájékoztatást kérünk”. Származási kikötésünk sem volt – a saját külső vonásaink alapján mi kreol bőrű, sötét hajú, sötét szemű gyermekre számítottunk – ő pedig szőke, kék szemű. A telefonhívásnál annyi információnk volt róla, hogy kislány, 1,5 éves, megyei listás, és hogy 4 sikertelen kiajánlása volt, de a korának megfelelő fizikai, pszichikai és lelki fejlettségi szinten van. Az aktabetekintés előtt egy dolog foglalkoztatott minket nagyon, hogy mikor került ki a vér szerinti környezetéből. Ahogy a mondat elhangzott – hogy a kórházból már rögtön nevelőszülőkhöz került, ott már egyértelmű volt, hogy ő a mi lányunk.
Miért pont ti? Talán, mert nagyon sok mindenben elfogadók voltunk. Azonban a kislányunk szerintünk a legszigorúbb „szűrőn” is átment volna. Őszintén, túlzás nélkül SEMMI problémánk nem volt/nincs vele. Bárkivel találkozunk, mindenkit elbűvöl. A családdá válás, az átszokás, minden problémamentes volt, jól aludt (még mindig), jó evett (még mindig) – puszigyáros, egészséges a kötődése, kiegyensúlyozott, okos, és gyönyörű <3. Már az első találkozásnál sem értettük, hogy előttünk hogyan tudtak négyen (!!!) nemet mondani rá. Most már tudjuk: azért, hogy a mienk lehessen 😊.
A tanács, ami jól jött volna utólag: mindent megkaptunk. Fantasztikus munkát végzett az összes érintett fél – a Tanácsadónk, a Pszichológusunk – és a Nevelőszülők. Örökre hálásak leszünk mindannyiuknak. Illetve dolgozunk Velük tovább a második felvonáson – várakozunk a kistesó(k)ra.
A legnagyobb problémátok most: elhinni, hogy nincs apróbetűs rész 😊.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Nem találkoztunk problémával 😊.
Miről olvasnál szívesen? Második örökbefogadott gyermek integrálásáról a családba.
*******
Nicknév: Ritz
Kik vagytok? Ritának hívnak (44), a férjemet meg Lászlónak (47), 2003.11.03. óta alkotunk egy párt. Vér szerinti gyerekünk soha nem született, a lombikhoz való vizsgálatokat itthon és külföldön is elvégeztük, de magáig a beültetésig valami miatt soha nem jutottunk el. Valószínűleg ennek így kellett lennie!
Miben vagytok mások, mint mások? Nem hinném, és nem is érzem, hogy mások lennénk, mint a többi pár.
Ki érkezett? Hozzánk Dávid érkezett, majdnem 3 évesen. Nevelőszülőktől fogadtuk őt örökbe megyei listáról (Borsod)!
Mennyit vártatok? Minket 2020.11.03-ával regisztráltak a rendszerbe. Mivel akkor jött be az újabb COVID járvány és a leállások, így csak 2021 júniusában történt meg a környezettanulmány, és az év októberében kaptuk meg a határozatunkat! Jelentkezéstől 1.5 évet, a határozattól 0.5 évet vártunk.
Mennyit várt a gyerek? Dávid 3 hónapos kora óta élt ugyanannál a nevelőszülőnél, és az elmondottak alapján 2021 őszén mondott le róla a vér szerinti anyuka, kb. 3 hónappal az örökbefogadás előtt.
Miért pont ő? Amikor a férjemmel elhatároztuk az örökbefogadást, annyit írtunk a jelentkezésre, hogy kicsit fehérebb bőrű gyermeket szeretnénk. A bizonytalan származást viszont bejelöltük, számunkra ez nem is volt kérdés. Mikor csörgött az a bizonyos telefon (2022.04.14.), hirtelen megállt körülöttem minden. Valami miatt már akkor tudtam, hogy ő lesz a mi kisfiunk! Az aktabetekintés után a férjem csak ennyit mondott, mikor elhagytuk az épületet: „semmi kérdés, hogy ő a miénk lesz!” Az első találkozás alkalmával levett minket a lábunkról, és mikor megkaptuk az első ölelésünket, mi akkor csak egymásra néztünk és tudtuk mindketten, Dávid a mi kisfiunk.
Miért pont ti? Amikor szóltak nekünk, mi a 99. helyen álltunk (bár tudja mindenki, a sorszám semmit nem mond). Az ügyintézőnknek ugyanezt a kérdést feltettem én is, amire annyit mondott, ő úgy gondolta, mi lennénk a legalkalmasabbak szülei a gyermeknek. Volt még egy pár, ha mi nemet mondunk, akkor őnekik szólnak. Valahogy a sors, karma, Jó Isten, nevezzük bárminek vagy bárkinek, így akarta, hogy nekünk legyen egy csodaszép kisfiunk!
A tanács, ami jól jött volna utólag: Mi az Ágacska alapítványnál végeztük el a felkészítő tanfolyamot, ahol teljes mértékben minden téma érintve lett!
A legnagyobb problémátok most: Kisfiunk most van a dackorszakában, és ezt bizony hisztik is kísérik (egyre ritkábban), amit ilyenkor egy kicsit nehezebben visel az ember!
Miről olvasnál szívesen? Minden örökbefogadással kapcsolatos dolog nagyon érdekel minket, jó lenne több olyan cikket, interjút olvasni, ahol maga az örökbefogadott személy meséli, hogy ő hogyan élte meg mindezt!
******
Kik vagytok?
10 éve vagyunk egy pár, 9 éve házasodtunk össze, a férjem 40 éves, én pedig 39, egy vidéki nagyvárosban élünk. A kezdetektől fogva bármikor jöhetett volna a gyermekáldás, de sajnos nem jött, viszont vállalkozókként annyira lekötött minket a munkánk, hogy évekig nem is nagyon beszéltünk róla, viszont nem is tettünk ellene. Akkoriban kicsit talán úgy is gondoltam, hogy az én gyermekem a vállalkozásom, persze utólag belátom, hogy ha egy pici igazság van is benne, azért egy gyermek anyukájának lenni teljesen más minőség. Már mindketten elmúltunk 35 évesek, amikor kivizsgáltattuk magunkat, de nem derült ki az ok. Felmerült a lombik is, de végül úgy döntöttünk, hogy nem vágunk bele. Eleve mindketten azt gondoltuk, hogy egy családot nem feltétlen a vérségi kötelék tart össze, sokkal fontosabb a szeretet, így könnyen eljutottunk az örökbefogadás gondolatáig. Nagyjából egy év múlva a gondolatot tett követte, közbeszólt a covid első hulláma is. Nagy szerencsénk volt viszont, mert hétfőn telefonáltunk, és sikerült bekerülnünk a pénteken kezdődő tanfolyamra. Szóval egy hét lefogása alatt megvolt minden, ami ahhoz kellett, hogy elkezdhessük a tanfolyamot (orvosi igazolás, pszichológussal való beszélgetés stb.).
Miben vagytok mások, mint mások?
Nem tudom. Talán abban, hogy nem vállaltuk a lombikot.
Ki érkezett?
Egy édes kislány érkezett a Bölcső Alapítványon keresztül. Kéthetes volt, amikor megcsörrent az a bizonyos telefon, teljesen váratlanul. Éppen nem sokkal előtte kaptunk egy hívást a férjem egyik kollégájától, hogy megadná a számunkat egy hölgynek, aki várandós, de szeretné örökbe adni a gyermekét. Telefonon beszéltünk is vele, kiderült, hogy nincs akadálya a részéről annak, hogy a Tegyeszen keresztül történjen az örökbeadás, így megnyugodtunk, és másnapra megbeszéltünk vele egy személyes találkozót. Előtte kb. 10 perccel viszont írt egy üzenetet, hogy ne haragudjunk, de mégse. Ez egy elég nagy gyomros volt a számunkra, bár szerencsére még arra sem volt időnk, hogy beleéljük magunkat. Később kiderült, hogy végül megtörtént az örökbeadás. Utólag úgy gondolom, hogy így kellett történnie, nem ő volt a mi gyermekünk.
Visszatérve, 2021 novemberében, egy szerdai napon kaptuk a hívást, de kérdéses volt, hogy a kórház engedi-e, hogy bemenjünk a babához, akiről csak annyit tudtunk, hogy kislány, és hogy koraszülött. A covidra hivatkoztak, illetve később megtudtuk, hogy egy ápolónő is szerette volna a babát. (?) Csütörtökön újabb telefon érkezett, hogy pénteken a megadott városban találkozhatunk a vér szerinti szülőkkel, és talán bemehetünk a kórházba is. Félelmekkel tele indultunk útnak pénteken. Milyen lesz a találkozás? Mit kérdezzünk, mit ne hozzunk semmiképpen sem szóba? Mi van, ha nem leszünk szimpatikusak? Beengednek-e a kórházba a babához? Megtudunk-e valamit az egészségi állapotáról?
Végül minden annyira flottul ment, hogy el sem hittük. A találkozás rendben lezajlott, kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak. Kaptunk egy meghatalmazást a szülőktől, hogy megnézhetjük a babát, így elindultunk a kórházhoz. A covid ellenére simán bejutottunk a koraszülött osztályra, természetesen ffp2-es maszkban, oltással. Reménykedtünk, hogy talán egy üvegfalon keresztül megpillanthatjuk őt. Jött egy nővér, beöltöztünk, bekísért minket egy kisebb helyiségbe, majd elment, visszajött, és hirtelen a kezembe adta a csodaszép kislányunkat. El sem hittük. Csodálatos volt az első találkozás, a férjem lélekjelenlétének hála, meg is van örökítve, de ez titok. Sikerült beszélnünk egy doktornővel is, és kiderült, hogy minden rendben van vele.
Innentől aztán tényleg felgyorsultak az események. Hétvégén vásárlás, a hét további napjaiban a babaszoba berendezése, megmutatása a kapcsolattartónknak, akinek nagyon sokat köszönhetünk, intenzív felkészülés mindenre, ami egy babával kapcsolatos, könyveken és Youtube-videókon keresztül, család és barátok tapasztalataival megspékelve, gyermekorvos keresése stb. Babonából ugyanis én előre nem mertem készülni. Csütörtökön újabb utazás egy másik városba, ahol aláírtuk a papírokat, majd onnan gyorsan abba a városba, ahol a kislányunk volt, mert nagyon szerettük volna, ha már minél kevesebb napot kell a kórházban töltenie. Viszont nem tudtuk, hogy elhozhatjuk-e, lesz-e bent még orvos, aki a zárójelentését kiadja. Útközben tízpercenként hívtuk a kórházat, és csak pár kilométerrel a cél előtt vették fel a telefont. Közölték, hogy mehetünk érte.
A 6 hét nem volt könnyű, éppen karácsony első napjáig tartott. Számoltuk vissza a napokat, sőt az utolsó nap a perceket, és végül valóban megkaptuk életünk legcukibb és legszebb karácsonyi ajándékát.
Mennyit vártatok?
A Tegyesz felkeresésétől számítva kb. 1,5 évet.
Mennyit várt a gyerek?
3 hetet a korházban.
Miért pont ő?
Azóta is úgy érezzük, hogy ennek így kellett történnie. Ahhoz képest, hogy annyi olyan pont volt, ahol meghiúsulhatott volna az egész, mégis végül minden annyira könnyedén ment. Egyszerűen csak lépésről lépésre vittek minket az események előre.
Miért pont ti?
Úgy tudjuk, hogy először egy másik párt hívott fel Zita, de mivel sok volt a bizonytalanság (egészségi állapot, kórház hozzáállása, hogy semmilyen információt nem adtak ki a babáról senkinek stb.), hogy nem vállalták.
A tanács, ami jól jött volna utólag:
Használd ki az időt, és pihenj minél többet, valamint babona ide vagy oda, készülj fel nemcsak lélekben. Azt nem bánom, hogy nem vettünk meg előre semmit, de azt igen, hogy nem készültünk fel arra, hogyan is kell egy kisbabát ellátni. Magáról az örökbefogadásról mindent elolvastunk és megnéztünk, amit lehetett, a tanfolyamon is sok információt megkaptunk, de legalább egy könyvet jó lett volna elolvasni előre a kisbabák első 6 hónapjáról. Persze nem tudtuk, hogy végül újszülött fog érkezni hozzánk.
A legnagyobb problémátok most:
A kislányunknak igen kötöttek voltak az izmai a nyakánál, de a Dévény-tornának hála, szépen fejlődik. A kötött izmok miatt nem szeretett hasalni, így forogni is csak nemrég kezdett el, de hála istennek semmilyen nagyobb probléma nincs, szépen ül, rugózik, figyel, gőgicsél, eszik, alszik, játszik és egyre kíváncsibban szemléli a világot.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Két dolog volt, amire nem számítottunk, amikről nem volt szó a nagykönyvben: a kórház hozzáállása és a vér szerinti apával való találkozás. A tanfolyamon alapvetően több szó esik a nagyobb gyermekek örökbefogadásáról, amivel nincs gond, hiszen több a rendszerben a nagyobb gyermek.
Miről olvasnál szívesen?
Az aranyóra hiánya milyen hátrányokkal jár a gyermek későbbi fejlődésére nézve. Egy újszülött esetében milyen jelekre érdemes jobban odafigyelni.
******
Kik vagytok: Viktória és István, egy fiatal házaspár vagyunk. 10 éve együtt, 4 éve házasok. Több évnyi sikertelenség és meddőségi kezelés után a férjem hozta fel az örökbefogadást, nem bírtunk volna ki több kezelést, főleg én viseltem rosszul. Igent mondtam, hisz nem áll tőlem messze, a családunkban volt örökbefogadás, nevelőszülők is.
Miben vagytok mások, mint mások? Magánutas örökbefogadásunk volt. Neki mertünk futni, ha már elénk jött egy lehetőség. Tudjuk, hogy nagyon ritka és kockázatos, de van előttünk pozitív példa. Kaptunk érte azért hideget, meleget is.
Ki érkezett? Leila Noémi, egy csodaszép egészséges újszülött kislány márciusban. A Baptisták segítettek végigkísérni a folyamatot. Remélhetőleg 2-3 éven belül Leilának érkezik kistestvér is, mivel év végén újra beállhatunk a várakozók közé.
Mennyit vártatok? 2020 márciusában hívtam fel a Tegyeszt, hamar kaptunk is időpontot, de a Covid közbeszólt, így végül októberben tudtunk először találkozni az ügyintézőnkkel, majd szintén a Covid miatt későn lett határozatunk, az első tegyeszes találkozástól számítva 1,5 év múlva.
Mennyit várt a gyerek? Semennyit
Miért pont ő? Egyszerűen ő nekünk született, első pillantásra tudtuk. A jelentkezéskor 0-4 éves kort adtunk meg testvérekre és 0-1 éves kort egy gyermekre vagy ikrekre, nem volt nemi és származási kikötésünk, betegségek terén is elfogadóak voltunk.
Miért pont ti? Az életadó édesanyjának a kollegája írt nekem egy csoportban, hogy van egy kismama és megadná neki az elérhetőségemet. Persze, igent mondtam. Több napig nem történt semmi, majd jött egy jelölés üzenettel, minket választott. Innentől bevontuk a Baptistákat és a Tegyeszt is.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Mennyire engedjük közel magunkhoz az életadót és mennyire nyissunk mi felé.
A legnagyobb problémátok most: Eddig a papírmunkák voltak, ugyanis elrontották az iratokat, dokumentumokat, de ez végre június végére helyére került. Jelenleg a fogzással és tejallergiával nézünk farkasszemet.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:
Igazából semmi, ez egy teljesen normális nyílt örökbefogadás volt. Persze volt aggódás, de egy határozott, eltökélt, együttműködő nő volt az életadónk, akinek nagyon hálásak vagyunk, mert ha ő nem mer nyitni felénk és nem választ ki, most nem szuszogna mellettünk a mi csodaszép kislányunk, aki nem mellesleg rettentően hasonlít ránk. Ha pedig bármi aggodalmunkon szerettünk volna túl jutni, ott voltak mellettünk az ügyintézők, főleg a Baptistáknak köszönhetünk rengeteg támogatást, segítséget.
Miről olvasnál szívesen?
Utólag az egész ügyintézésről, rengeteg telefonálással járt az egész, főleg az igénylések terén.
******
Nicknév: Tamás és Andrea
Kik vagytok? 2013-ban házasodtunk össze 8 év együttlét után és közösen neveltük előző házasságomból született két gyermekemet, egy lányt és egy fiút, ők már 24 és 20 évesek. Sokáig próbálkoztunk, sok sikertelen lombikon vagyunk túl, és miután el tudtuk engedni azt, hogy nem lehet ilyen úton még egy gyermekünk, döntöttünk az örökbefogadás mellett.
Miben vagytok mások, mint mások? Talán annyiban, hogy már felneveltünk két, az előző házasságomból született gyermeket.
Ki érkezett? Egy közel 5 éves kisfiú érkezett hozzánk nevelőszülőktől, aki nagyon értelmes, okos, nagyon érdeklődő és élvezte a felé irányuló korlátlan figyelmünket a barátkozás során és azóta is. (Megyei lista, Komárom-Esztergom megye.) Abban a szerencsében volt részünk, hogy szerető nevelőcsaládból érkezett, a nevelőanyuka mindenben segített bennünket, segítette a biztonságos átkötődést.
Mennyit vártatok? 2020 őszén indítottuk el az örökbefogadási eljárást, 2022. június 3-án jött a telefonhívás.
Mennyit várt a gyerek? A kisfiút 2021 decemberében látogatták utoljára és mi voltunk az elsők, akik megnéztük az iratanyagát.
Miért pont ő? 2-5 éves korig jelöltük meg a korhatárt, nemi kikötésünk nem volt, származási téren azt adtuk meg, hogy szemmel látható jegyekkel ne rendelkezzen. Tettük ezt amiatt is, hogy olyan településen élünk, amely nem elfogadó, nem szerettük volna kitenni a gyermeket előítéleteknek. Nem volt visszautasításunk, ő volt az első gyermek, akit megmutattak nekünk és nem volt kétely egyikünkben sem, nem is volt kérdés, hogy őt szeretnénk kisfiunknak.
Miért pont ti? Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy az előttünk sorban állók nagy részének lakóhelye közel esik az édesanya lakóhelyéhez, illetve a nevelőanyuka és a pszichológus álláspontja az volt, hogy jó lenne, ha olyan családba kerülhetne, ahol nincs kisgyerek, mivel nagyon igényli a figyelmet. A nevelőszülőknél két vele hasonló korú fiú és 4 felnőtt saját gyermek élt. Ez utóbbi nagy előny volt, mivel nekünk mindkét gyermek felnőtt, így kölcsönösen nagyon hamar megtalálták egymással a közös hangot.
A tanács, ami jól jött volna utólag: Kicsit kipihentebbek legyünk, mielőtt elkezdjük a barátkozást. 🙂 Viszonylag intenzív volt a barátkozás, mivel a nevelőcsalád nyaralás előtt állt és jobbnak látták a szakemberek is, ha előtte megtörténhet a kihelyezés. 3 hét barátkozás közben a szoba berendezése volt a nagy kihívás, de mire elhozhattuk magunkhoz látogatóba, minden a helyére került.
A legnagyobb problémátok most: Egyelőre nem merült fel probléma, még tartanak a mézeshetek. Ami talán kicsit nehezebb, hogy nagyon anyás, ami a páromnak nem esik annyira jól, de igyekszünk törekedni arra, hogy legyenek csak apa-fia programok is, illetve az esti meseolvasást is megosztjuk.
Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok: Mi nem tapasztaltunk mást a tanfolyamon elhangzottakhoz képest, nagyon sok információt tudtunk kamatoztatni, ami ott elhangzott.
Miről olvasnál szívesen? Egyenlőre nem merült fel olyan kérdés, amivel ne találkoztunk volna az örökbefogadós csoportban, legalábbis ami eddig érdekelt és rákerestünk, mindenre megtaláltuk a választ.
Ha remélhetőleg te is hamarosan ebben a rovatban fogsz szerepelni, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a Finis csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat. Legközelebb:
2022. november 24., december 1., december 8., mindig csütörtökön 17-20 óra közt.
Örökbe.hu 