Örökbe.hu

Bemutatkoznak azok a családok, ahova nemrég érkezett kisgyerek. Mindenkinek gratulálok! Jelentkezzetek a rovatba a zsuzsa.martonffy@gmail.com címen, ha nemrég (egy éven belül) fogadtatok örökbe.

Nicknév: H-ék

Kik vagytok?

Fiatal házaspár vagyunk, 30 évesek. Egészségügyi probléma és több sikertelen terhesség után nem jött össze természetes úton a gyermek, ezután döntöttünk az örökbefogadás mellett. Első gyermekünk érkezett.

Miben vagytok mások, mint mások?

Talán abban, hogy lombikkal nem próbálkoztunk, úgy éreztük, ez nem a mi utunk. Lelkileg is megviselt a sok sikertelenség.

Én a mindennapokban gyermekekkel dolgozom. A férjem rugalmas munkája is könnyebbség volt a folyamat során.

Ki érkezett?

Egy 2.5 hónapos kislány érkezett, egészséges, picit koraszülött. Származásban elfogadóak voltunk. Fehérbőrű, világos jegyekkel rendelkező baba érkezett, információk szerint roma (de papíron ismeretlen) származású. Kórházban rekedt baba, az anya lejárt papírokkal szülte, így ismeretlen származásúnak számít.

Mennyit vártatok?

A papírok beadásától számítva nem egész 9 hónapot, határozattól 3 hónapot.

Mennyit várt a gyerek?

Születését követően a 6 hét letelte után vált örökbefogadhatóvá. Összesen 2.5 hónapot várt.

Miért pont ő?

Származásban és betegségekben is viszonylag elfogadóak voltunk. 0-1 éves gyermekre vártunk, nemi kikötés nélkül. Országos listát jelöltünk, de megyén belülről (Bács-Kiskun) érkezett. Ő volt számunkra a tökéletes, nem volt kétségünk.

Miért pont ti?

Nem tudunk különleges okról, nekünk ajánlották ki először.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Jó volt a tanfolyamunk. Ami az örökbefogadás folyamatával kapcsolatos volt, mindenhez kaptunk segítséget. Nem merült fel különösebb probléma.

A legnagyobb problémátok most:

Altatás, alvás… Csak a változás állandó az életünkben. A világ túl érdekes az alváshoz, a gyerek meg túl fáradt a felfedezéshez 😀 Sok-sok türelmet gyakorlunk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Tekintettel az ismeretlen származásra, elhúzódott a papírmunka, így kicsit később került sor a kiajánlására. Ha volt róla szó, nekem elkerülte a figyelmemet, hogy ez az eljárás kicsit bonyolultabb.

Miről olvasnál szívesen?

Örökbefogadás-specifikus nehézségek csecsemőkorban. Mire figyeljünk jobban a gyermek fejlődése során.

******

Kik vagytok?

Idén három éve házas, hat éve egy párt alkotó 30-asok, akik már a néhányadik randinkon szóba hoztuk az örökbefogadást, mint mindkettőnk számára valami oknál fogva hívogató lehetőséget az életben. Már ha lehet ezt így megfogalmazni, de aki érezte már azt, hogy ezzel az érzéssel született a Földre, az értheti. Az idő úgy hozta, hogy természetes úton nem is fogant kisbabánk mindenféle komolyabb ok nélkül, így néhány év próbálkozás után meg is állapodtunk abban, hogy vágjunk bele az örökbefogadásba, és alapítsunk ily módon családot. Mintha előhúztuk volna egy kezdeti közös ötletünket egy fiókból, ami annyira egyértelműnek tűnt, hogy még olyan gondolat is megfogalmazódott bennünk; mégis miért nem ezzel kezdtük?! Elég sok lelki válságot „megúszhattunk” volna… Ez pedig egy végtelenül könnyed és jóleső folyamat volt.

Miben vagytok mások, mint mások?

Talán abban, hogy nyitottabb gondolkodásúnak érezzük magunkat, és nem érzünk különbséget a vér szerinti és a nem vér szerinti gyermek vállalása között. Mintha kicsit más síkon mozognánk fejben vagy lélekben, valami olyasmiben, ami nem értheti az erős racionalitást, vagy mások génekhez való ragaszkodását. A rokon lelkek megtalálják egymást a világban, és nincsenek véletlen találkozások.

Ki érkezett?

11 hónapos korában ismertük meg kislányunkat, akit a Föld legjobb nevelőszülei neveltek, néhány hónap kórházi lét után. Amikor először elmentünk a rápillantásra, vettünk egy nagy levegőt a megkönnyebbüléstől, és az a fajta szeretet amiben Ő élt ott, számunkra leírhatatlan élmény volt. Ezelőtt már a kiajánlást is sorsszerűnek éreztük. A kislányunk olyan volt, akiről mindig is álmodoztunk azelőtt. Még akkor is született, amiről én álmodoztam, az apukája előtt egy nappal. Hihetetlen volt. Egy szépséges, kedves, mosolygós, okos kislány, aki a nevelőmaminál sosem nyitott senki felé, addig a napig, míg velünk nem találkozott. Nagyon szeretetteljes és vicces, vele buli az életünk.

Mennyit vártatok?

A határozat megszerzése 6 hónap volt, utána további 5 hónapot, ebből majdnem 3 szüneteltetés volt. Tehát nettó nem sokat, a valódi várakozás alatt, ami 2.5 hónap volt, Ő volt a második kiajánlásunk. Akkor nagyon soknak tűnt még ez az idő is, visszatekintve hihetetlen gyorsak voltak a szakemberek.

Mennyit várt a gyerek?

Miután örökbeadhatóvá nyilvánították, néhány hetet várt csak. Rá nem gondolom, hogy ez negatívan hatott (a kezdeti kórházazást leszámítva), hiszen óriási szeretetben és odafigyelésben élt nap, mint nap. Örökre hálásak leszünk ezért a nevelőszülőknek.

Miért pont ő?

Valószínű, mert a sors is így akarta. Vagy mert segített a nagyija a mennyből nekünk. Nem tudjuk pontosan, mindenesetre a kislányunk tökéletesen beilleszthető a családunkba, és még külsőre is annyira, hogy rendszerint megjegyzik valamelyikőnknek: „Úristen, hát le se tagadhatnád…”. Na persze, nem is szeretnénk.

Miért pont ti?

Erre nehéz egyértelmű választ adni, de valószínű, mert fiatalok vagyunk, bulisak, nagyon közösségi életet élők, óriási családdal és baráti körrel. Szeretünk sürögni-forogni mindenfelé, és élvezni az életet. A házasságunk és az otthonunk harmónikus, és az életterünk elhelyezkedése is, talán ezeket vehették figyelembe.

A tanács, ami jól jött volna utólag:

Ha még nincs gyermeketek: fogadjátok el, hogy megváltozik az életetek, ezen a módon nagyon-nagyon gyorsan! Főleg, ha már nem egy újszülöttről van szó, aki sokat alszik napközben. Az elején nem lesz egyszerű, hagyj időt magatoknak összeszokni. Mikor valaki azt kérdezi két hét után, hogy; “Ugye, hogy életetek legszebb időszaka?”- de te csak meg vagy rémülve, és hullafáradtnak érzed magad – leginkább mentálisan -, ne érezd, hogy sosem fog ez megváltozni. Jó esély van rá, hogy a harmadik közös hónapotok végére a családotok tökéletesen összeérik, és életed legboldogabb időszakát élheted át!

Valószínű a környezetedben senki sem fogja ezt az egészet igazán átérezni veletek, bízz magatokban és az erőtökben.

A legnagyobb problémátok most:

Jelenleg maximum az orrszívást említeném meg, de ezt bármely más szülő is megemlíthetné az őszi szezonban.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva / ahogy tanfolyamon tanultátok:

Túl életszerű lett minden, és nem pedig tankönyvi. Valahogy a családdá válás/érés lelki hátterével senki sem foglalkozott a tanfolyamon.

Miről olvasnál szívesen?

Gyereknevelési tanácsokról, mert valahogy mindenki csak arra összpontosít, hogy az “örökbegyerek” hogy traumatizálódik, mielőtt a családjához hazaér, de arra nem, hogy utána pontosan milyen szituációk lehetnek, mely életszakaszokban jellemzők, és ezeket hogyan érdemes megoldani/ kezelni szülőként.

Például: én nem éreztem magam felkészítve arra, mikor jött egy hatalmas, nyugtathatatlan, egész délutános kiborulás két héttel azután, hogy a kislányunk hazajött. Vagy hogy mennyire elképesztően szeparált az első két hónapjában itthon. Nem tudtam tőle elmenni, mert ha csak picit elléptem pár méterre is, összeesett és sírt. Ez nagyon frusztráló volt, hiszen nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen szinten hirtelen szüksége lesz rám egyből és folyton, állandóan.

******

Nicknév: Ági, Anett, Gábor és Léna

Kik vagytok?

Most a második kislányunk, Léna miatt írunk a Babaköszöntőbe. Már a majdnem 3 éves nagylányunkat is a Gólyahír Egyesületen keresztül fogadtuk örökbe, és a kicsi is így érkezett hozzánk idén pünkösdkor.

Egyébként egy vidéki városban lakunk, én a gyerekek előtt tanárként dolgoztam, a férjem informatikai tanácsadó, aki szerencsére sokat dolgozik itthonról.

Ki érkezett?

Léna most múlt 4 hónapos. A születése napján már befeküdhettem vele a kórházba és rengeteg időt tölthettünk együtt. Egészséges baba, csak kis súllyal született, emiatt sok orvosi figyelmet igényel(t). Szerencsére eddig mindent rendben találtak.

Egyébként nagyon mosolygós, nyugis, kedves baba, nagyon nagy szerencsénk van vele.

Mennyit vártatok?

Már pár hónappal a nagylányunk érkezése után beadtuk az örökbefogadási kérvényünket a Tegyesznek, de ki kellett várnunk a két évet a lányok között. Sajnos a két év letelte után még fél évig nem voltunk fogadóképesek különböző családi helyzetek miatt. De amint egy májusi hétfőn aktívak lettünk a listán, már másnap tudtunk arról, hogy Léna nemsokára megszületik.

Mennyit várt a gyerek?

Úgy 12 órát, amíg összepakoltunk és odaértünk a kórházba. Ő tipikus kórházban rekedt kisbaba lett, lehetett volna, ha az anyukája nem lett volna annyira felelős és érett, hogy az örökbeadás mellett döntsön.

Miért pont ő?

Kifejezetten kisbabát szerettünk volna, mindegy volt a neme és a származása is. Egészségügyi kérdésekben általában mindenhol a bővebb tájékoztatást kérünk opciót jelöltük, néhány dolgot zártunk ki teljesen.

Volt lehetőségünk találkozni az életetadójával pár héttel a kicsi születése előtt, ami teljesen úgy ment, mint ahogy a nagykönyvben meg volt írva. Kicsit megismertük egymást, meg tudtunk válaszolni minden kérdést, például hogy nem változtatjuk meg a baba nevét, és hogy milyen gyakran és milyen keretek között küldünk róla információt és fotókat.

Viszont volt némi izgalom is: a kihelyezés napján elmentünk az életetadóért, aki nem volt otthon és a telefont sem vette fel. Mócsa Nikoletta, az egyesület képviselője tartotta bennünk a lelket és folyamatosan kapcsolatban volt vele is, így a következő héten mégiscsak aláírtuk a hivatalos papírokat. Nagyon hálásak vagyunk Nikinek, de a közben lévő napokat senkinek sem kívánjuk.

Miért pont ti?

Mind a Gólyahír Egyesület, mind a Tegyesz azt jelezte tavasszal, hogy nagyon hamar lesz kisbabánk, mert nem tettünk származási kikötést. Egyébként ez nagyon nagy kontraszt volt 2023-hoz képest. Akkor majdnem 4 évet vártunk, most egy hét alatt több kiajánlásunk is volt.

A legnagyobb problémátok most:

A testvérféltékenység és az, hogy hogyan jusson elég idő mindkét gyerekre. Hiába olvastunk előtte erről sokat, élőben megélni ezt a változást embert próbáló.

Most már túl vagyunk rajta, de a hivatali ügyintézés sem lett egyszerűbb. Rengeteg időbe telik és néha teljesen felesleges köröket kell futnia az embernek.

Miről olvasnál szívesen?

Intézményválasztásról, mert a nagylányunk jövőre oviba megy, és rengeteg szempontot figyelembe kellene venni.

******

Bács-Kiskun megyéből vagyunk. A férjemmel elég sokáig vártunk egymásra, mire beteljesedhetett a kapcsolatunk. Az első perctől tudtuk, hogy gyereket szeretnénk, ezért elég hamar bele is vágtunk a projektbe, de nekem volt évekkel ezelőtt egy méhen kívüli terhességem, bal oldali petevezeték-eltávolítással meg egy elég stresszes munkahelyem.

Egyik nap otthon ülve eldöntöttük, hogy esélyt adnánk egy babának, hogy családban nőhessen fel.

2025 decemberében “gyorsan” összeházasodtunk, hogy januárban beadhassuk a papírokat. Nálunk a folyamat gyorsan zajlott; Tegyesz, pszichológus, gyámügyi látogatás, közben babasarok kialakítása, babaholmik vásárlása… Nem unatkoztunk egy percig sem (spoiler: most sem 😁). Tanfolyam április utolsó két hétvégéjén volt, ott már azért lehetett sejteni, hogy lassan érkeznek az első telefonok.

Így is lett, május 4-én délután kaptam a hívást; kisfiú, éppen aznap kéthónapos, ismeretlen származással… minden klappolt az “elvártakkal”. Még aznap mentünk iratbetekintésre és a fotót megpillantva azonnali szerelem lett. Két nap múlva kezünket tördelve mentünk a kórházba. És a rápillantás maga a csoda volt… mosolygott egyet, majd jelezte, hogy éhes. Ápoló lévén azonnal a kezembe adták és lehetőséget kaptam, hogy megetessem. Már aznap nehéz volt a búcsú és alig vártam, hogy jelezhessem, hogy Ő a mi kisfiunk és mehessünk “barátkozni”. Mentünk is, amikor csak tudtunk, amennyit csak tudtunk. Május 18.-án hoztuk haza. 2 és fél hónapot töltött kórházban, ez idő alatt a vérszerinti nem látogatta, így automatikusan indult az örökbeadhatósági kezdeményezése.

Származási és nemi kikötésünk sem volt, ezért a sor elején voltunk, így neki is mi voltunk az elsők és nekünk is ő.

Most pedig már 7 hónapos nagyfiú, aki a napokban fel is állt kapaszkodva, szépen ül, fejlődik, egészséges és boldog baba! Mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyire rohan az idő…

******

Nicknév: Cserbó

Kik vagytok? A férjemmel 11 éve ismerjük egymást, 5 éve vagyunk házasok. Kislányunk az első gyermekünk örökbefogadás útján, vér szerinti gyermekünk nincs.

Miben vagytok mások, mint mások? Talán abban, hogy mi nem vagyunk túl sokadik sikertelen lombikon, bele sem vágtunk természetes úton a gyermekvállalásba.

Ki érkezett? Egészséges 5 hónapos kislány érkezett hozzánk, születése óta kórházban volt.

Mennyit vártatok?

Egy évet és 5 hónapot a határozat megszerzését követően.

Mennyit várt a gyerek? Öt hónapot. Nem látogatta senki, édesanyja a szülést követő nap hagyta ott a kórházban. Úgy tudjuk, ahogy örökbe fogadhatóvá vált, azonnal kiajánlották, mi voltunk az elsők.

Miért pont ő? Egészségügyi kérdésekben viszonylag rugalmasak voltunk, származásban tettünk kikötést. Az egyetlen dolog, ami miatt haboztunk, hogy van egy vér szerinti testvére, akit kevert specifikus zavarral kezelnek. Nem tudjuk, miért pont őt választották nekünk, de már nem tudnánk elképzelni az életünket nélküle.

Miért pont ti? Nem tudjuk pontosan, de nagyon hálásak vagyunk.

A tanács, ami jól jött volna utólag: Tényleg nagyon fontos, hogy megfelelő önismerettel vágjunk bele a gyermekvállalásba.

A legnagyobb problémátok most: Eldönteni, hogy a hatalmas információáradatból (gyermekorvos, szülők, internet) hogy hozzunk jó döntést gyermeknevelés témában. Ezért jobb, ha az ösztöneinkre hallgatunk és úgy cselekszünk.

Mi volt másképp, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva/ahogy tanfolyamon tanultátok:

Minden 🙂

Erre nem lehet egyszerűen felkészülni. Egyik nap még békésen dolgozol a munkahelyeden, másnap pedig már azt szervezed, hogyan fogod meglátogatni a jövendőbeli gyermekedet és hogy teremts elő mindent kb.1,5 hét alatt.

Miről olvasnál szívesen?

A rendszeresen előforduló kérdésekre/”jótanácsokra” való megfelelő reagálásról, amit vadidegen emberektől kapunk örökbefogadás témájában: pl. Biztosan érkezik majd “saját” gyermek is. stb.

******

43 évesek vagyunk. 13 éve vagyunk együtt, és 4 éve házasok. Sajnos kicsit későn találkoztunk. Öt lombikon és egy természetes úton fogant terhességen vagyunk túl, de ő nem maradt velünk sokáig.

Tinédzserkorom óta érzem, hogy egyszer lesz egy örökbefogadott gyermekem. A férjem partner volt ebben, soha nem éreztem úgy, hogy ez idegen lenne tőle.

Talán abban vagyunk mások, hogy nem adtuk fel. Tudtuk, hogy egyszer család leszünk, és teljesen mindegy, milyen úton. Hiszünk abban, hogy a lélek választ, és ő találja meg a hozzánk vezető utat.

Egy makkegészséges, fehér bőrű, kék szemű, kórházban hagyott kislány érkezett hozzánk.

Mi két évet vártunk rá, ő három hetet ránk. Ismert volt az életet adó személye, de meg sem nézte őt. Kiskorú volt. Hozzájárult a titkos örökbefogadáshoz, mindig hálás leszek neki, hogy így döntött. A kislányunk hathetesen jöhetett haza, mert tartottak a visszalépéstől, addig annyit látogathattuk, amennyit csak akartuk.

Januárban volt már egy kiajánlásunk: egy nyolc hónapos, kórházban hagyott kisfiú. A betegségek listáján körülbelül mindenre bővebb tájékoztatást kértünk. Származás tekintetében elfogadóak voltunk. Nála azonban volt egy családi tényező, amellyel mi nem tudtunk volna megküzdeni. Így nemet mondtunk. Furcsa volt, mert nem viselt meg: nem ő volt a mi babánk.

Amikor telefonáltak a kislányunk miatt, megkérdezte az ügyintéző, hogy szeretném-e tudni a nevét. Persze, hogy szerettem volna. Anna! Rögtön sírva fakadtam, mert 13 éves voltam, amikor meghalt az apai nagymamám. Nagyon közel állt hozzám. Akkor megfogadtam, hogy ha lányom lesz, Anna lesz a neve. Ezt a nevet az életet adó adta neki, mi pedig megtartottuk.

Közel álltunk már az első sorszámhoz, de mint tudjuk, ez nem számít.

A tanács, amely jól jött volna, de úgysem hittem volna el: „Ne aggódj! Egyszer minden a helyére kerül. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell!” Illetve az, hogy a papírjai elintézéséhez és a hivatalos ügyekhez kell majd a legnagyobb türelem.

A legnagyobb problémánk most az, hogy ezerszer gyorsabban telik az idő, mint eddig. Csak kapkodjuk a fejünket.

A babánk szerencsés volt. Nem volt magára hagyva a kórházban. Hétköznapokon saját dadája volt. Ezt akkor vezette be az a Tolna megyei kórház. Így kötődési problémái sem voltak.

Szívesen olvasnék olyan, ma már felnőtt emberek történeteiről, akiket gyerekként fogadtak örökbe. Hogyan élik meg mindezt most?

Ha te is várakozol, és felkészülnél a gyermek érkezésére, akkor várlak a várakozóknak szóló (Finis) csoportba, ahol együtt vesszük át a kiajánlással, barátkozással, adminisztratív ügyekkel és lelki felkészüléssel kapcsolatos tudnivalókat.

Legközelebb:

https://orokbe.hu/talalkozok/tamogato-csoportok/finisben/